Prágai Magyar Hirlap, 1928. december (7. évfolyam, 275-296 / 1902-1923. szám)
1928-12-23 / 293. (1920.) szám
8 . *in37ai7cr-A\AtíK^*T!7fö!Sr> 1928 december 28, nafamip, Az uj román rezsim rendőrkézre adta a tízezer dolláros csehszlovákiai pénzes tevéi tolvajait A szatmári postaigazgató lopta el a prágai bank dollárküldeményét — A Bratianu-rezsim kéi évig iedezte a bűnösöket — , F* rágta, december 22. Masain kormányrakerűlése ugylátszík, Romániában többet jelentett az egyszerű kormány- és rezsimváltozásnáL Jelentette a közélet megtisztitását is egy avult é« avas rezsim erkölcsi, politikai korrupciójától, amely át és átjárta a román közigazgatás egész szervezetét Hogy ideális programjából a Maniu-kormány mit valósit majd meg, hogy ad-e a* országnak nyugati értelemben vett igazi demokráciát s K nemzeti kisebségeknek olyan kulturális, politikai jogokat és gazdasági egyenjogúságot amely megilleti ókét a* még a jövő titka. De nem lobét **emelhanyni azelőtt a tiszti tóm unka előtt amelyet Maniu politikai és közigazgatási exponensei a* ország egész területén erélyesen kezdtek meg. Ea aa általános pnrifikáció juttatta a* igaiság- saolgáltatás kezére egy Csehszlovákiát is érintő nagy bűntett bűnöseit, akiket eddig a Braííaau- roishn mindent elfedő palástja ' óvott meg a bírósági eljárás elől. &926. decemberében Prága és Bukarest között egy hihohetien vakmerőséggel és ralíinériával kitervelt postalopást követtek el. Aj egyik prágai bank pénzeslevelet küldött bukaresti érdekeltségének, b a lévé! tízezer dollárt tartalmazott. A bank szokásos gondossággal a Rinnioce biztosító cégnél be biztosi tóttá a pénzküldeményt, amely a kassa-királyházai vonalon hagyta el az ország területét A vagyontérő és tartalmazó pénzesie- vél látszólag a legnagyobb rendben és legsimábban került a címzett birtokába. Nagy volt azonban a megrökönyödésük, amikor a bukaresti érdekeltség hivatalában felbontották a vaskos pén- zeslevelet a a borítékból a jelzett tí»e*er dollár helyett német npáglapok apróra vágott szeletei hullottak ki fA pénzküldő prágai bank részéről minden tévedés kizárt volt s a címzett első gondolata az volt. a több mint negyvenmillió csehszlovák korona értékű küldeményt a csehszlovák vagy a román postán űtközben fosztották ki. Sürgönyjelentések mentek a prágai banknak, a postaigazgatóságnak é# a bukaresti minisztériumnak, amelyek egyidejűleg az egész mozgósítható apparátusuk igénybevételével láttak hozzá a pénzeslevél eltűnt tartamának felkutatásához. A prágai minisztérium postaügyi reszortjában lázas munka indult meg. A pénzeslevelek kezelése és a továbbítása a legszigorúbb, háromszoros ellenőrzés alatt történik, a csehszlovák posta ügyi hatóságoknak tehát nein volt nehéz megállapitaniok, ntely tisztviselő kezein fordult meg & kirabolt pénzeslevél. A vonal első szakaszán semmiféle rendellenességet sem találtak. A tízezer dolláros küldemény 902 grammban volt fel tűn te ve és érintetlenül, súlyában változatlanul került a kassai postaigazgatóság zónájába. Ebbői a zónából egészen a román határig a kassai postaigazgatóság fennhatósága alatt továbbítják a küldeményt. így küldték tovább a tizezer dolláros pénzeslevelet is, amely Királyháza mögött lépte át a román határt. Útközben sehol fel nem bontották és a szabályszerű kezelés adat- és iratszerűen bizonyítható volt. Az első szabálytalanságot Bukarestben fedeztek fel, ahol megállapították, hogy a román postán a pénzeslevél „solyban meggyarapodott." A tizezer dollár értékű bankjegyet tartalmazó pénzeslevól Bukarestbe érve már ezer grammot nyomott. Nyilvánvaló volt tehát, hogy a bűnös manipulációt a román postán követték el. A biztosítás révén érdekelt Rinuione társaság egyik tisztviselőjét Romániába küldte, hogy magánnyomozást folytasson le a pénzeslevél eltűnt tartalma után. A tisztviselő megtudta, hogy a csehszlovák-román határ után következő első nagyobb városban, Szatmáron egy Balogh nevezetű postás, számos postaJopást követett el, amelyekről beismerő vallomást tett. Ezen a nyomon elindulva a tisztviselő Baloghot gyanúsította & dollárküldemény megdézsmálásával is. Faggatták, vallatták a gyanúsított postást, aki azonban mit sem akart tadn! a háromszázharmincezer koronás lopásról. Később, midőn a kérdésekkel és a vallatás pszi- hológiai fegyvereivel sarokba szorították, a gyanúsított meglepő kijelentést tett. Kifejezést adott ama véleményének, hogy a lopást a szatmári postalgazgató, Lázár Joan követte el, illetve az ő parancsára vitték véghez clnkostársaL Balogh leleplezései a szenzáció erejével hatottak. Tőle tudta meg a magánnyomozást végző biztosítási tisztviselő, hogy a szatmári postaigazgató a lopott pénzből házat vásárolt, melynek árát a dollárokból fizette ki. A fiatal postaigazgató karrierje visszataszítóan jellemzi az egész íiratianu-rezsimet. Protekciókkal jutott állásába és midőn szatmári postaigazgatóvá nevezték ki, még nem töltötte be a huszonhatodik életévét. Dédelgetett kegyeltje volt a Bratianu-rezsimnek és politikai pártfogói megvédtek mindennnel és mindenkivel szemben. Midőn a csehszlovákiai biztosító intézet megbízottja a rendőrségtől kérte a postaigazgató elleni bűnvádi eljárás bevezetését, a rendőrfőnök úgy vezette & nyomozást, hogy a kegyencnek baja ne történhessen. A Maniu-rezsimnek kellett jönnie, hogy az alávaló bűn-cselekmény tettese végre kiérdemelt helyére, a börtönbe kerüljön. A több mint negyed- millió koronás postai lopás bűnügyének porosodó aktáit a Maniu-kormány rendőrségi és közigazgatási hatóságai újból elővették és most már rövid utón jártak el a tolvaj postaigazgató ellen. Lázár Joant letartóztatták és a bizonyítékokkal beismerő vallomásra kényszeri- teíték. Megnevezte tettestársát ki egy magasrangu postatisztvi&eíŐ, Borea Con&tantin személyében, akit szintén őrizetbe vettek. A lákásukon tartott házkutatás alkalmával y hétszázezer leit találtak, amit az utolsó bániig lefoglaltak. Bűnügyi zár alá vették a postaigazgató házát is, melyet a lopott dollárokból vásárolt. A károsult csehszlovákiai bank a lefoglalt értékek révén a tizezer dolláros pénzküldemónynek legalább egy- részót visszakapja. A KÉTSÉG ÓRÁI A fejem most a gondolatoknak Ádia tusija bomlott szintére ... 8 míg minden gonosz csábit hiába, Szépség erdője buzog virágba S a jóság markol szivembe bele. Néha gyűlölet lesz rajtam az nr S pipacsba bornl minden gyönge szó ... Mi összefogta dúlt életemet, Szerteszakitja a türelmemet Egy szó, mi vissza sosem hozható. Otromba képek: a jövő arca Komorul rcám máskor feketén ... Szakadékba visz utamnak vége ... És mégis vakon futok elébe, Mert: sosem ott függ az Isten kezén. Egy-egy szál gyufát gyújtok az éjbe Sorsot riasztó fellcgek alatt És elhajítom ... s amíg fellobog, Nekilendülve előre futok, Mint egy feltörő büszke gondokat. Aztán megtorpan eszem és szívem. Míg agyam egyre jobban nehezül... De a felzugó gonderdő alatt Valami titkos békehang fakad: A remény újra hívón hegedül... Telek A. Sándor. sumxsssaBKum URÁNIA A Prágai Magyar Hírlap olvasóközönsége mindig nagy szeretettel és érdeklődéssel fogadta a lapunk hasábjain sűrűén ismétlődő tudományos cikkeket, amelyek a legújabb tudományos kutatások eredményeit fejtegették népszerű formában. Miután a csehszlovákiai magyar olvasóközönségnek nincs tudományos szaklapja és a szakkönyvek beszerzése rendkívül költséges, az újév közeledtével elhatároztuk, hogy rendszeres tudományos rovatot nyitunk> amelyben hetenként | kétszer-háromszor ismertetjük a tudományos I élei aktuális problémáit. Rovatunk vezeté- | séi Vécsey Zoltán dr.-ra bizttűc, akinek „Mo- í dern földrajzi szeminárium“ című cikksoro- J zata két évvel ezelőtt általános érdeklődést \ kelteti. BB €8> SERT m IW a Prágai Magyar fósrlap eradsSi regénye Irta: Í&8NQ JÓZSEF (40) A parlamenti tudósítások közé tévedt a tekintete. Egy ellenzéki képviselő beszéde: — Az emberi neon méltósága, — kezdte olvasni- — nem engedi, hogy a ikonmán y . « . Unottan tolta félre az ujsóglapot. A fogház- ndvarról, ahol a második emelet rabjai járták a körbe-körbe sétát, egy fogházon hangjának durva rikácsolása hallatszott fel, — valaki alighanem beszélgetni próbált . . . Szentesei szájában köpésre futott össze a nyál. Felkelt és odalépett Alpárboz, aki unalmában egy darab ebédről maradt kenyeret rágcsált: — Tessék az újság . . . Én már elolvastam. — Érdekes? — kapott mohó mozdulattal a lap után a diák. — Nagyon, — morogta a fogai között Szentesei, — olvassa csak el, hogy mi mindent nem enged az emberi nem méltósága . . . —- Nem értem ... — figyelt fel érdeklődve Al pár. — Én sem! — mordult barátságtalanul Szentessi. Visszament az ágyához, leheveredett és hosszasan bábui! ta az egyforma fehérre meszelt falakat Az orvos melle beosztott fogházőrmester lépett be a szobába:- Szentesei István ur! — szólalt meg és körülnézett. — Én vagyok, — tápászkodott fel az ágyáról Szentessi, aki nagyon nem értette, hogy mit akarhat tőle az őrmester, hiszen nem Jelenített beteget és nem kért semmit a fogház orvosát óh — Az orvos ut hivatja önt! — vágta Oki hivatalos hangon az őrmester s aztán bizalmaskodó hangon tette hozzá: — maga lesz az uj orvosi mok , * . — Én? . . . — Igen. Koppelbraun ur, az eddigi orvos- Írnok holnap szabadul és az orvos urnák önre esett a választása. Megindultak az orvosi szoba felé. Szentes»i nagy örömet érzett: tudta- hogy az összes foglyok között az orvosirnok élvezi a legtöbb „szabadságot". Az orvosi; mok a napnak csak elenyészően kicsi részét tölti zárkájában, összeírja a foglyok panaszait, kéréseit, segédkezik az orvosnak és a fogbázgondnoknak, — majdnem szabad ember . . . Az orvos — barátságos, meleg tekintető, szakállas öregur — kedvesen fogadta. — ön Szentessi István? — Igc-n. — Folaljom helyet. Az írnokom iholnan szabadul, ön lesz az utódja ... — Nagyon köszönöm, doktor ur , . . — Nincs mit: sok dolga lesz. — Szívesen dolgozom. — örömmel hallom. Ezt reméltem is. A vezető-írnok, aki önt nekem ajánlotta, mondta- hogy szorgalmas ember . . . Holnap már el is kezdheti uj munkáját Dohányos? — Igen. — Meg fogom kérni, hogy a foglyok előtt no cigarettázzon . . . Én se szoktam: nekik nem szabad dohányozni, — kár külön gyötrelmet okozni azzal, hogy előttük cigarettázunk. — Természetesen. —<. Koppeibraun ur majd kioktatja, hogy mi lesz a teendője. Viszontlátásra. Kezet nyújtott. Szentessi az orvosőrmester társaságában megindult a zárkája felé. Az uj beosztás örömmel töltötte el és hálával gondolt az orvosra: ember, emberi hangon beszél, arra is van gondja, hogy a foglyoknak nem kell fölösleges gyötrelmeket okozni . . . Melegséget érzett. — Milyen kevés ember ilyen, — gondolta el, — kurtán, párszavas mondatokban beszél és mennyi jóság sugárzóik mégis a szavaiból . . . Úgy érezte, hogy ez az ember legszívesebben kinyitná a vastartókat és kieresztené a fehérre meszelt zárkák unalom bafáradt lakóit, a bűnözőkéit . . , — Különös . . . Fogházorvos . . . Minden nap százezer változatban találkozik a bűnnel... A bűnözők társadalma végtelen sorokban vonul fel eléje . . . Ajz emberi élet piszkos sara előtte mutatkozik meg a Legpregnánsabban és mégis — ember tudott maradni . . . Vagy talán éppen ezért? — ötlött eszébe. — Talán, mert mindet Iát, hát meg ás ért mindent?... Ez is lehetséges; a fogházgondnok is jé ember . . . Talán éppen a bűn szomszédsága váltja emberré az embereket? . . . A fogkázőnmesber szava zavarta meg gondolatait: —. Fel fog hureolkodm a régi orvosirnok szobájába, Szentessi ur? *— Ez tőlem függ? — kérdezte meglepetten Szentessi, aikd már elszokott attól, hogy maga határozza meg, hogy hol akar lakni. — Tőlem függ! — húzta alá nyomatékosan saját személyének és hatáskörének fontosságát a fogházőrmester, — de én szívesen elintézem az Írnok urnák, hogy ott lakhass ónállód akar. — Egyedül? — riadt meg Szentessi a gondolattól, hogy megint vissza kell térnie az egye6 zárka magányosságába. — Mindegy . . . Ahogyan tetszik . . . Köp peibraun ur Gerő úrral, a második emeleti osztályirnokkal lakott együtt. Gerővel ? — örült meg Szentessi, aki a sétákon jól összebarátkozott ezzel az emberrel, — akkor beköltözöm az ő helyére. Gerő úrral én is szívesen lakom együtt. — Tiszta ember! — jegyezte meg elismerő hangon az őrmester, — igazi ur . . . Nem lehet rossz vele lakni. Hát csak küldje fel a holmiját holnap háromkor a házimunkással, Szentessi ur . . . Ne tessék elfelejtem a zárkaszámot: első emelet tizenegy. Megérkeztek a hármas számú naib,iroda elé. Az őrmester elment, Szentessi pedig benyitott a zárkába. Négy társa javában dolgozott a kimutatáson. Mikor belépett a zárkába, Fried- mann abbahagyta a diktálást és feléje fordult: — Hát elmegy tőlünk. Szentessi ur? — Igen. Orvosirnok leszek. — Jó beosztás, — jegyezte meg Ménessi, — ritka szerencse. Dariimovics, áld most már Szenteseiben is felettest tisztelt, hízelkedve szólalt meg: 1— Azért ne feledkezzen meg rólunk- Szentessi ur . . . Juttathat néha nekünk ciggaret- tákat . . . Maga most mar könnyebben sze- lezhet, mint mi . . (Folytatjuk.) linden vásárló ingyen kap ü: kölnivizet i vasárnaptól december 16-től december 24-ig tekintet nélkül arra, Hogy milyen összegben vásárol a lHüllU Possony« (Deák) u. 6. 1 alatti lllatsseráruhásában ‘ j
