Prágai Magyar Hirlap, 1928. december (7. évfolyam, 275-296 / 1902-1923. szám)
1928-12-20 / 290. (1917.) szám
1928 december 20, csütörtök. •Jt/iUTi* (rTOftOTSR-HTETi J*P Az én eínográiiám Lefényképeztük Katyi nénit A Bükkös-kuthoz mentünk ki valamelyik délután, csak úgy, séta okából, hogy körülnézzünk a vasárnapi erdőben. Nem tudom, megfigyelte-e már valaki, hogy vasárnap az erdő ünnepiesebben, mélyebben, finomabban hangolatos. Ezt a templomi áhítatot próbáltuk volna fényképezőgép lemezére rögzíteni s tűnődve állitgattuk a masinát mindenfelé fák alá, sziklácskákkal szemközt. Ahogy igy bujkálunk a fényképezőgép homályos üvege mögé, a Bükkös kút partján nagy vi- songás -tör ki hirtelen. Legények, leányok rán- dultak ki a maguk falusi módján: kiöltözve, rámáscsizmásan, pántlikásan, harmonikát is cibált valamelyik s nagy kurjongató® verte fel csakhamar az erdőt. Kíváncsian bújtak elő s viharos érdeklődéssel szemlélték minden műveletünket. Egyideig hallgatagon, majd mindtöbb megjegyzéssel. Valamelyiket odaállítottuk sztaffázsnak, nagyon ünnepélyes ábrázatot vágott s féloldalra dőlve feküdt a fűben. E pillanatban egy fekete nénike csörtögött ki a fák közül, akkora füles vödörrel, mint a kánaáni menyegző boroshordója. Nagy figyelemmel csücsörítette össze a száját. Aztán hirtelen kitört belőle a szó: — Uracskám, hát ba már azokot a vén fákot levehetyi, ilyen öregasszonyokat nem? A kérdés, az 5 szempontjából, mindenesetre logikus volt. Vállal vonlunk. — Miért ne? Nagy mozgalom indult azonmód. Az e’őbbi riadt csendességet izgalmas terelere, szaladgálás váltotta fel. Senki nem találta a helyét. A legények harcias pózban tolongtak, a leányok negédesen vigyorogtak s az öregasszonyok, — volt vagy három, —• sóvár pillantásokkal állottak félre s vágyódtak a lencse elé. Alig lehetett elrendezni őket. A leányok szégyenlősen takarták el nevető szájukat, mert nem illik, ha az ember foga kilátszik, a legények különböző tanácsokat .kezdtek adni a jó felvételre vonatkozólag. A vénségekkel volt a legtöbb baj. A fiatalság átallott egy képen lenni velük, ez igen rosszul esett nekik, nagy alkuvás folyt, végül is meg kellett osztani a személyeket s az egyik képen az a fiatalság szerepéit, amelyik nem volt hajlandó az öregekkel együtt, levevődni, a másik képen pedig a vállalkozóbb fiatalság állott az öregség védelmére. — Ne csucsorisd a szódat, Mári, im berepül a sasmadár! — bökte ki egv legény nagy nevet- hetnékjében. erre aztán kitört a vigság és soha ilyen mulatós kép nem sikerült a Balogvölgyről, mint amit ezen a vasárnapon felvettünk. Katyi néni, ígéretéhez képest, pontosan egy hét múlva bekocogott az udvarunkra. Először csak a kapunál pislogtak kíváncsian, aztán megtanácskozták a helyzetet, beljebb kerültek végül s ide- odatopogtak áz udvaron. Három öregasszony, meg egy ember, szelid, szavaszegény bácsi, amint egykettőre kiderült, Katyi néni hites ura. Noha az uraság, ugylátszik, inkább csak az asszonynak maradt ebben a nevezetes csa’ádhan. — Hoztam egy kis korai körívét! — nyitotta szét bevezetőül hátikorasát Katyi néne és felbö- iköit öregujjával a levegőbe: — Most mutatódjék hát a képecske! A kép előkerült. Olyan érdeklődéssel forgatták ügyetlen, öreg ujjaik között, hog" megrojtosodott azonmód a széle. Kapa, gereblye, bizony, jobban illett a kezükbe, mint ez a vékony kis papirle- mez. Ide-odaforgatták és tűnődtek rajta. Lassan felismertek mindenkit, nagy volt az öröm egy- egy uj alak láttán és zamatos pádári megjegyzések röpködtek a levegőben. E pillanatban Katyi néni türelmetlenül szólalt meg: — Hol vagyok én!? Borcsa nenő odabökött a kép szélére: — Itt e! Csak a félderekad van benne! Katyi néne méltatlankodva horkant föl, mint akit méhcsipés talált: — Annemlehet! Én egészen beleállottam a masinába! Szigorú szemmel nézett rám. Hiába, a dolgon nem lehetett segíteni: a felvétel nagy tolongásában Katyi nénit kinyomták valahogy a kép szélére s csak a fele maradt benn. A másik fele most is sötét fény valahol a lemezkazettában. —- Affráz masinája! — tört ki a hirtelen harag Katyi nénin. — Ilyen szégyent nem értem meg kölyökkorom óta! — Minek hivalkodtál, Katyi! — hümmentett a hála mögött a csendes kis öregur, de Katyi néni agyoncsapta egy mellékpillantásával. — Elhallgass! — kiáltotta egyre harciasabban, — ez az ur tönkretette az öregségemet. Megszégyenített. Levágta a félfelemet! Egyre jobban tüzelt — Hoztam körívét, vajat, egyebet is hoztam véna hetivásárkor, de igy agyoncsaptuk a jóbarátságot, — dohogta. — Nem tehetek róla, véletlen. Majd kipótolom, — próbáltam védekezni. Nem engedte. Dühbe gurult s egy váratlan pillanatban kettétépte a képet. Nagy sajnálkozás tőrt ki. — Nem segít, —• mondom, —tudok csinálni még annyit, amennyit akarok! Megijedt kérlelőre fogta a dolgot. — Kedves uracskám, ha Istent ismer, ne adja ki ezt a képet, örökre megszégyenülök vele. Az egész falu ezt mondja majd hogy lám: Katyi néniből elég volt a masinának egy fél is! Az is csak I Bzélirül. Olyan szépen könyörgött, hogy 3zentül meg kel- j lett ígérni neki mindent. ,E1 lett határozva, hogy újból összehívja a vasárnapi mulatozókat, s Katyi néni a középre áll. Akár az egész képet kitölt- j heti terebélyesen. t Megnyugodva sóhajtott Nagy fejcsóváUsokkal i Borzalmas haíáítánc a francia Alpok sziközött Az utóbbi évtized legszörnyübb turista tragédiája játszódott le a Casque de Merőn egyik csúcsán — Két napig hóviharban ég és föld között függött egy francia turista — Barátnője a szemeláttára tébolyodatt meg és pusztult el A téli hideg beálltával, ae efcő hó és aa első éjszakai fagy után felpezsdül a téli sport híveinek vére és sível, bobbal, ródLivail, korcsolyával fölszerelve indulnak a téli természet, a mozgás, a sport örömednek élvezésére. Az ember természete ezekben a téli sportágakban is éppen úgy megm utatkoziik, mint minden más béren. A si-sportnak, a téli hegyi turisztikának vannak félénkjei, mérsékeltjci és vakmerő kalandorai. Az utóbbiak: a hazardórok, akiket nemcsak a végieden hómezőkön vailó suhanás s a hópa- ■lásitba öltözött természet szépségei csábítanak, hanem a veszedelem is. Az a veszedelem, amely életűiket kívánhatja kockázatul s amely száz allékban leselkedik a jégkéregbe burkolt, hósapkás szikla csúcsok csúszós tömbjei között. Hólavina jöhet, megindulhat lábuk alatt a csonitkeményre fagyott burkolatú kő, hóviharba kerülhetnék s a keskeny hesrnösvényeken egyetlen elhibázott lépés halálukat okozhatja. Á sport vakmerő „kalandorait" azonban a rájuk fenekedő sokarcú hal ál veszedelem nem taszítja, hanem vonzza. Nem félnek a téli turisták legborzalmasabb rémétől: a fehér-haláltól és nem félnek attól, hogy szemíedőjük hótakaró' lesz, nyugágyuk pedig a jég. Az elmúlt két napon egész sor turfetasae- renesetlenség került a si-kirándulók halálsta- lisztikájánaík végtelen számoszlopai állá. Ezek (közül a legdrámaibb és a legmegrenditöbb szerencsétlenség a francia Alpokban, a Casqne de Merőn hegyláncában játszódott le. Emberi képzelet sem találhatna ki oly megrázó és drámai lüktetésű élményt, mint amelyet Dubois Francois, egy fiatal lyoni újságíró élt át. A tragédia előzményeit utitársai beszélüék el, a későbbi eseményekről pedig az a helyzet adott számot, amelyben az újságíróit és barátnőjét találják. Amint az utitársak elmondják, Dubois barátnőjével és egy nagyobb társasággal rándult iki a francia Alpokba. Hihetetlenül meirész, semmiitöl vissza nem rettenő sportember volt, aki huszOn ötéves kora dacára száz és száz halálos veszélyen vágta ált magát. Most is olyan vállalkozásba akarta a társaságát belevinni, amely nyugodt, csöndes időben is kockázatosnak látszott. A Casque de Merőnnak van egy magányosanállló sziiklafcupja, melyet a félénkebb turisták messze elkerülnek. Halál-hágónak nevezik ezt a veszedelmes környéket, ahol eddig is számos turista lelte halálát. Keskeny ösvény szerpentinje kígyózik föl a csúcsok felé, de mintegy kétszáz méterre a kupalaku hegycsúcstól már nincsen járható ült s a turista, áld vállalkozik a lehetetlennek Látszó föladatra, meredek sziklatömbökön kapaszkodik fölfelé. Tavasszal, vagy nyáron, szélmentes, derűs időben sem sziveeen vállalkoznak a turisftavezetők a hegycsúcs megmászására. Lebeszélik a turistákat és rendszerint csak a legvakm érőbb, bátrabb és kalandosabb vérü sportolók merik megkísérteni a veszedelmet. Dubois társaságával együtt a hegy tövéiben Levő turistaházban ütött tanyái ő voüt a vezetőjük és az ő javaslatára tárgyaltak arról, el- induiijiainaik-e másnap a korpahajnali órákban a nyaiktörő turistautra. A többség ellene volt s amikor egy turistavezető, aki jól ismerte a vidéket, falvilágositásokai adott nekik, úgyszólván egyhangúlag leszavazták az újságírót. — Nem megyünk veled — mondták —, mert amire te vállalkozol, ahhoz már nem is bátorság, hanoim ostobaság kell. A turiertavézető hozzátette: — Igazuk van, ostobaság lenne a hegycsúcsra nekivágni akkor is, ha jó időnk lenne hozzá, most pedig egyenesen őrültség. Minden jel arra mutat, hogy holnap viharos napja lesz a hegyeknek. Százat teszek egy ellen, hogy olyan hóvihar készül, amilyenre a legöregebb vezetők sem emlékeznek. És az utt is több, mint bizonytalan. Egyik hóomlés a másikat éri, ba nem a ment ki a kapun. Nem igy gondolta est a dolgot A kis öregur hátramaradt. Mikor mindenki kiment már, huncutul pillantott rám s a zsebére mutatott. A szakadt képet húzta ki onnan. — Nálam a fegyver! — súgta. — Milyen fegyver? — Hát a Katyi féldereka. Jó f'égyver e*T Fenyegetőig tette hozzá: — Csak merjen ezentúl hangoskodni! Jaj, de nálam lesz ám akkor a fegyver... Boldogan eltűnődött egy pillanatig. De harsányan szólították, megrettent s még gyorsan utá- natette: Csak letaláhb a nyelviből is lefogott véna egy kiadós fertályt a masinája! Viktor. viharban pusztulnak el, a lavina temetheti el, a könnyelmű turistákat. Dubois azonban nem hagyta magáit meg- j győzni. — Halálveszély — fejtegette — csak ad-: dig létezik az én számomra, amig tartok és' félek tőle. Ha kettő önbizalmam van, nyugodtan lepke-1 dek át szakadékok fölött és semmi bajom sem történik. Ha féléik, ha állandóan a veszedelmekre és a halálra gondolok, már az első bizonytalan lépés nyaka hunt szegheti. Én megyekHasztalan voüit minden lebeszélés. Másnap hajnalban Dubois fölcsatolta a sit s miután barátnője látta, hogy nem lehet a fejével okoson beszélni, ő is követte. — Ne,m engedhettek egyedül, — mondta elszánt, komoly, aggódó hangon a leány. — Bolondság az egész, esléire itthon leszünk, — nevetett rá vissza a fiú és már útnak is indult a hómezőn. A társaság a késő éjszakai órákig virrasztót!, de hasztalan várta vissza a kirándulókat. Kisebb expedíciók alakultaik és lámpásokkal fölszerelve próbáltak átkutatni a környéket, de nemsokára rém üli len menekültek vissza a turistaházba. Künn ítéletidő dühöngött. Korom sötétségben, hóförgeteg tombolt, egy lépést sem lehetett látó s az embereknek szorosan össze kelllett kapaszkodni ok, hogy a hihetetlen erejű szél el ne ragadja őket egymástól. A lég bátrabb turistavezető is remé- nyevesztve tért vissza a menedékházba. — Lehetetlen megkeresni őket — jelentette —, minden lépíen-nyomon hógörgetegek zúdulnak alá, az ember élete egy pillanatig sem lehet biztonságban. A fiatal pór másnap sem adott él-etjeit magáról. De ekkor már csöndesre fordult az idő, a nap derűsen tűzött alá és az expedíciók másodszor, most már reménykedve vághattak neki a földenitőutnak. Csak lassan haladhattak. ment az előző napi hólavinák úgyszólván a hegy egész alakját megváltoztatták. Félma.pi szakadatlan kutatás utásn egyszerre a távolból emberi hang ütötte meg a fülüket. Valami kimondhatatlanul fájdalmas, fojtott nyöszörgés hallatszott, de még sok időbe tett, miig a hang irányát meg tudták állapítani. A beállott éjszaka elől haza kellett térniük és a kutatást másnap hajnalra halasztották. A hajnali órákban rajvonalba fejlődve vette körül az expedíció azt a környéket, ahonnan az emberi jajszó hallatszott. A nyöszörgés néha még följajdult, de már sokkal ettiyomot- tabb vett. Nem lehetett tehát egyetlen percet sem kihasználatlanul hagyni. Láza® sietséggel kutattak tovább és nemsokára ráakadtak a fiatal párra. De milyen helyzetben! Az egyik szifekttömbre egy kötél hurka fonódott, a kötél LeiLógott a szakadékba s amint lenéztek, rémülettel láttak, hogy a kötél másik végén ég és föld között lebegve függ egy ember, akinek ajkairól sírásán és alig hallhatóan szakadt föl a nyöszörgés. A látvány borzalmát még betetőzte, ami ezután szemelik elé tárult. A szakadék közepe táján, egy kiugró szikla peremén hevert a nő, Dubois barátnője — holtan. A hóvihar elől a sziklafal megvédte ugyan de a fagy s helyzetének tébolyitó volta eszel vette s végzett vele. Hogy mi játszódhatott le, annak mérlegelése és kibogozása későbbre marad. A mentőexpedició fölhúzta a levegőben lógó embert, akinek kezei, lábai lefagytak, de még élt. A leány holttest óhoz nem tudtak hozzáférni és abban állapodtak meg, hogy pár nap múlva még jobban fölszereli expedíciót állítanak össze, amely kampósvégü kötelekkel fölhúzza majd a holttestet. Duboist a menedékházba vitték és onnan kórházba szállították, de fölépüléséhez semmi reményt nem fűznek. A jeilek arra mutatnak, hogy a fiatalember a szörnyű élmény hatása alatt mcgtébolyo- dott. Amennyire a történteket rekonstruálni tudták, a szercmcs éttens ég úgy játszódhatott le, hogy a leány a sziklaösvényen megcsúszott és lezuhant. így került a szikla lapjára s zuhanása olyan „szerencsés" volt, hogy súlyosabb sérülést nem szenvedett. Dubois kétségbeesett erőfeszítéseiket terít utitársnője megmentésére. Minthogy más módot nem látott, a lehetetlent kísérelte meg: kötélen akart leereszkedni és midőn a szikla peremére lepett, lezuhant. A kötél kifeszült és a levegőben tartotta őt ég és föld között., A fiatalember most arra volt kárhoztatva, hogy maga is állandó haJálvcszedclembcn, tehetetlenül nézzo végig a leány vergődését és halálát. Valószínűleg minden erejéből segítségért kiáltozott, de hangját elnyelte az orkánsze- rüen zugó szél. A leány barátja szemeláttára megtébolyo- dott. Lerángatta magáról a ruhát, sirt és nevetett s azután lumerülvo, a fagytól meggemberedett tagokkal terült el a sziklafalon. Ez a turistatiragédia talán a legborzalmasabb mind között, amelyek az utolsó évtizedben előfordultak. A francia sajtöbotriny nlsM fejleményei Paris, december 19. A Gazette du Franc ügyében két uj letartóztatás történt. Randber- ger Ábrahám és Weil Edgár zugbankárok a Gazette <iu Franchoz hasonlóan egy zug- közgazdasági lapot adtak ki, amelynek rikító címe „Közérdek" volt. A lap és a két letartóztatott egyén kis bankja teljesen a Gazette du Francbői élt s az összeomlott közgazda- sági orgánum sötét üzleteit bonyolította le. A két bánik ár kezdetiben tagadta, hogy a Gazét te diu Franc-nal összeköttetésben állott, később azonban bevallotta, hogy Hanau asz- szony pénzelte őket. Dunrny, a Quoiidien igazgatója lemondott állásáról, mert ö volt, aki a lap közgazda- sági részét a Gazette du Francnak bérbeadta. Az Adton Franoaise uj leleplezéseket közöl a botrány hátteréről. A királypárti orgánum szerint Arnold Rehberg német nagyiparos áll a botrány hátterében, ő volt, aki Audibert-t, a Gazette-dii Franc igazgatójává nevezte ki s ő adta kezdetben a pénzt a sötét manipulációkhoz. Rehberg közvetítőként szerepelt a Gazette és a német centrumpárt között, viszont a német cenírumpárlra való tekintettel vállalt közösséget a lappal Dubois, Páris hercegérseke is. Korosét jugoszláv miniszterelnök megszigorítja a sajtótörvényt és a büntetőtörvénykönyvet Belgrád, december 19. A Politika néhány, a lap szerint autentikus, adatot közöl a Korosec miniszterelnök által tervezett törvényváltoztatásokról, amelyeket a belpolitikai harc kiélesedésének reakciójaként terveznek. Eszerint többek között a sajtótörvényt olyképpen módosítják, hogy a sajtó utján elkövetett felsógisórtés- ért tíz évig terjedhető börtönbüntetést s 200.000 dinárig terjedhető pénzbiintetéét szabhatnak ld. A büntetőtörvény-könyvet különöse* megszigorítják fol&égpértéi 6$ hazaárulás esetében. Végül a kormánynak az önkormányzati törvény megváltoztatása által megadnák a lehetőséget arra, hogy az engedetlen közigazgatási tanácsokat bármikor feloszlathassa és a megyéket biztosok utján igazgathassa. Csehszlovákia egyetlen szépirodalmi képes hetilapja a 8Cép@s Hét megjelenik minden hét csütörtökjén 7
