Prágai Magyar Hirlap, 1928. december (7. évfolyam, 275-296 / 1902-1923. szám)

1928-12-19 / 289. (1916.) szám

8 'PESCM-MA^^iroi^ >> iiT8iTOiilill I IIIIMII IÍ—mMteWSMMWBMi—MWHWMpHI A rablógyilkosok becsületszava H Délalrikas iegyencek életük hockáztatásávat mentettek meg egy zárdát és lakóit Fokváros, december 18. De Aarban, a vá­j roska külső részében van a Hely Gross Sisters I (Szent Kereszt Nővérek) zárdája és ettől kis távolságra a legsúlyosabb bűnökért elitéit gonosztevők fogy háza. A zárdában a minap tűz támadt. Éjszaka lepte meg a nagy veszedelem az apá­cákat és a főnök nő azonnal megkonditotia a vészharangot. A tűz olyan gyorsan terjedt, hogy az apácáknak alig volt idejük a felöltözésre. A zárda kertjébe menekülték, mert már nem juthattak kd a szabadba; a tűz elzárta előlük a kijárást. A vészharang hangját meghallották a fegyház'ban és az éjszakai Őrség azonnal ér­tesítette az igazgatót és a tiszteket a zárda ve­szedelméről. Gyorsan kellett intézkedni, meri az apácák halálos veszedelembe jutottak és a városi tűzoltóság, ha telelenoís értesítik is, már nem érkezhetett volna idejében a veszede­lem helyére: elkéshetett volna a segítség. John K. Davis, a f egy ház igazgatója ekkor különös ötlettel se­gített a bajon. Megparancsolta az öröknek, hogy vezessék celláikból a legyház udvarára az összes íia- tal fegyenceket. Mikor ott állottak az udvaron a fegyencek — rablók és gyilkosok — így szólt hozzájuk: — Szomszédaink, a szegény jótékony apá­cák halálos veszedelembe jutottak. Ég a zárda. Meg kell őket mentenünk és rátok vár ez az emberi kötelesség. Adjátok be­csületszavatokat, hegy a mentés nemes munkája közben vagy utána nem fogtok megszökni — valamennyien visszatértek a fegyházba. A íegyénoek felemelték jobbkezük ért és mélységből hirtelen feltörő zord moraj gya­nánt hangzott el az éjszakában: — Becsületszavunkra fogadjuk! A fegyencék ezután lékápdosták a fegyház folyosójának falára akasztott tüzoltószereket, a vedreket, csákányokat, megtöltötték vizzel a (egyház fecskendőjét és rohantak az apácák segítségére. Az őrök is közéjük vegyültek és együtt dol­gozták velük teljes testvériességben. Munká­juk kemény volt, de néhány órai küzdelem után megmentették A zárdát az elpusztulástól. A (egyen cek életük kockáztatásával berohan­tak az 'égő épületbe és áz apácákat megmentették a tiizbaláltól. Sikerült mégmenteniök a zárda templomi kin­cseit és iratait ia. Mikor elvégezték munkáju­kat, valamennyien visszatérlek a (egyházba, sorba álltak az udvaron, hogy az igazgató megszámlálhassa őket. Egyetlenegy som hiányzott közülük: vala­mennyien megtartották becsületszavukat. A gyilkosok és rablók úgy viselkedtek, mint a legkifogástalanabb dzs-entlemenek. A (egy­ház igazgatója jelentést tett az esetről a kor­mánynak és az igazságügyminiszter elismerő leiratot küldeti a legyház igazgatóságának, megdi­csérve benne a derék fegyenceket. Kijelentette a miniszter a leiratban, hogy a (egyencek kitüntetéséül hajlandó megkegyel­mezni három (egyen önek. BSS3BBÍS8 lumumums A KONKRÉT NO Ma. LÖRINCZY GYÖRGY .Hírek— A PRÁGAI MOZIK MŰSORA ADRIA: A párisi éjjel gavallérja. (Adolphe Menjon.) FLÓRA: Anny, vigyáz*, jön a rendőr. (2-ik hét.) HVÉZDA: A párisi éjjel gavallérja. (A. Menjou.) LUCERNA: Anny, vigyáz*, jön a rendőr. LIDO: A haldokló hattyú. — A legyőzhetetlen. METRÓ: A síelő Ámor. (Harry Liedtke.) SVETOZOR: A* asszony, férfi és a bűn. (2-ik hét.) — Horthy kormányzó feleségének ridikülját ellopták a Servita-téri templomban. (Budapesti szerkesztőségünk telefonálja: Tegnap délelőtt a Servita-téri templomban Horthy kormányzó fe­lesége is résztvett a szent misén. Mise közben egy ismeretien tettes ellopta ridiküljét, amely­ben egy női arány cigarettatárca volt „Susó“ bevéséssel, égy ezüst puderdoboz, ezüst hajfé- sü ezüst ceruza, teknőclorgnon és egy kis ima- könyv. A detektívek erélyes nyomozást indí­tottak a tolvaj után és csakhamar megállapítot­ták, hogy Vasdinyei Gézáné hatvanéves nyelv- mestérnő volt a tettes. A nyelvmester nőt előál­lították a főkapitányságom Ittassága miatt nem lehetett kihallgatni és az őrizetes cellába vitték. A rendőrség megállapította, hogy Vas­dinyei Gézáné a ridikülben lévő egyik érték- tár-'vart már eladta Vámos Jeromos pincérnek. A pincért is előállították a rendőrségen, aki előadta, hogy Vasdinyei a korcsmában ivott és ott vásárolta meg tőle tíz pengőért az értéktár­gyat, amiről nem tudta, hogy lopott. Az asz- szony ebből fedezte korcsmái számláját. A pin­cérről megállapítást nyert, hogy büntetett elő­életű és egyéb bűnök is terhelik a lelluismere- tét, amelyek ügyében megindult a nyomozás. ■“* Hér* Ignác dr. a kassai neológ izr. hit­község legkomolyabb elftökjelöltjé. Kassai szerkesztőségünk telefonálja: A kassai izrae­lita neológ hitközség december 28-án választ­ja meg uj eánökét. A hitközség tekintélyes ré­sze Reismaim Mór elnöksége mellett foglald állást, azonban az előzetes érdeklődés és a tárgyalások során kiderüli, her^ Reisanmn Mór másinányu elfötfl&lfeáröa rftiáti most nem j váíMhiaitJa a ielöllsé^et. Réismamö híved ezt j nagy sajnálatba! vették tudomásul, az elhaiíiá- rozás előtt meg kellett hajolni és ennek kö-! vetkeztében a hitközség más vezető tagjai felé fordult a Választók figyelme. Szerdán este félkiiemc órakor a hitközség székházának el­sőéin elertri tanácstermében jelölőé-tekézlet lesz. A hiíilrözség ügyeit alaposan ismerő ta­gok szerint a választók bizalma Herz Ignác dr. ü^-véd személyében összpontosul, öt lát­ják a legalkalmasabb személynek az elnöki állásra, akinek megválasztását nemesek köz- megelégedés fogadná, hanem akinek kiváló képességei és a zsidó közéletben eddig is ki­fejtett tevékenysége biztosítéka volna annak, hogy a hitközség ügyeit tudással, eréllyel és körüiltekintéssel fogja rendezni. HeTZ dr. évek óta tagja a képviselőtestületnek, éveiken át volt iskoliascékfi elöljáró, nevéhez fűződik a hitközség által föntartott iskola mai nívóra való emelkedése, azonfölül e^véb zsidó in­tézményeik ólén áll és a közélet terén ia olyan érdemes tevékenységért fejt lei, amely jelölését nagvan népszerűvé teszi. Ha szerdán a jelölö'mllés az 6 személyében álílaoodmék meg, egészen bizonyos, hogy ezt az állásfogla­lást a vasárnapi választás is megpecsételné. Jajj! A szomszéd tnég mig elnézett, a másik malac ia szedi at apró porcógólt, amik ö]j szépek a kocsonyás tánygyérba, néhanapján, — nem is nagyon Igyekszik, de oly szapora az ijjen jószág­nak a futta, hogy ne adj' Isten beérni. Nomost merre? Szomszéd azt nézi: merre nagyobb a baj. A má­sik malac mán a teme'ő felé jár. a szomszédasszon nem bir futni á batytf mián, igen veri a hátát, neki köll segiteöyi. Hát szomszéd is arra. Ammá- i sik malac meglátyi, hogy ijdes-egy-testvére arra | jár, meffordul, szépen huzi maga után a kiskötelet, gyalogol utánuk. Az embör meg az asszon mos i mán rijadlan szedik nyakukba a lábukat, jajj a malacok, ott fut a pina, a keservei garas, jajiste­nem, mi lesz. ha kiérnek a Kálvária rétig ft ott meffut a jószág, soha nem létyik többet I A két pocok mán együtt fut, Rettentően győzik, a Kál­vária közel. Mán arra nem látok. Úristen, szerel- metes jó Úristen, mi lesz a malacokval? Itt nézem au üres szekeret, a ládák Uramfija, a teteje megeti mozog: öf-öf-öfl Memmég két más malac van benne. Most ezekét senki Se őrzi. öregapó a izomszéd szekerén csak a hüvelykit adógatyl a klsoüökájának, mit bádyl 6 a más ma­lacát, nőnem? Öff-Öff! A láda fedell mán darabokba gyiln le, rózsaszín malac-orrok ütköznek elő, meg előfiiné- deznek azok a jóféle porcogók is, de igen eleve­nen, rug-kapálva, addig-addig. hogy világra szüli alláda a két fejir malacat. Le Is potyognak a sze- kerrül. nyekkennek nagyot: Uff. az’án újra ojlü és uccu, neki a világnak, az alsóváros felé, lppeg a másik irányba, mint amerre az első kettő szökött, A temető felől pedig nagy lihegve gyünnek: szomszéd, meg az asszon, klsltöle’en terelik Maguk dőlt az elsőiben megfutamodott két kalandort. Fárattak, de igen meg vannak elégedve. IÁccIk­ra j tűk. Ha tudnák ,.. Ne, mezt mán nem nézek oda. Ritka merész gyorsasággal és hihetetlen egyértelműséggel jött létre a lesújtó közvéle­mény, hogy a lajstromozó hivatal mostanában nagyon különös, sőt feltűnő események szín­terévé lett. Valaki, súgva ugyan, de ki merte kottyantam a lappangó gyanút, hogy Laboda Vitusz, a lajstromozó iroda hatalmas császár­ja, megbolondult. Szerda reggel volt, a nap sütött az ablakon a termetes nyilvántartó könyvek közó és Laboda Vitusz fütyürésZett. Laboda Vitusz azonban nem bolondult meg, habár eddig inkompatibilisnek tartotta a rubrikák és számo3zlopok méltóságával a füttyöt is, a nótát is, minélfogva nem csodál­hatjuk, hogy a lajstromozó hivatal komor gya­núja, hogy Laboda Vitusz megbolondult, mi­hamar meghízott. A bátortalan gyanú formája és tartalma úgy hullámzott, mint a Balaton és lassacskán abba a bizonytalan kérdésbe for­dult, Laboda Vitusz bölöndult-e meg, vagy a rubrika. Természetes, hogy a hivatal megzavarod­va ezen tanakodott. A tömeg mindig megza­varodik, mikor titokkal kerül szembe és ez­úttal Laboda Vitusz úgy állott a lastrotnozó irodai személyzet tömege előtt, mint érthe­tetlen, félelmes és rejtelmes titok. Laboda ur ugyanis néha ki-kipillantott az ajtón, de tüs­tént vissza is húzódott, szobájában fütyörész- ve, sőt olykor danolászva föl s alá járkált, hogy költői hasonlattal éljünk, Úgy járkált, mint oroszlán a ketrecben, rázva börtöne kor­látját, a vasrácsot. Nekünk egyáltalán nem szándékunk az, hogy az olvasót az oroszlánketrechez csalo­gassuk; irói jelszavunk mindig a kiméleteéség lévén. Különben se biztat semmi jutalommal a kétséges kockázat, hogy az oroszlán tépi-e szét az olvasót, vagy az olvasó tépi szét -— az írót. Ezért lecsillapítva érthető íölhevülésün- két, visszatérünk a Laboda Vitusz szerény, sőt szürke hivatalszobájába. Nem akarunk hízelegni, de jobban félünk az olvasótól, mint az oroszlántól. Laboda Vitusz nem olvas. No­vellát semmi esetre sem. Laboda Vitusz egyebet olvas. Mert hiába kalandozik szanaszét képzeletünk és a lajst­romozó iroda segédtisztjeinek és gyakorno­kainak vakmerő fantáziája egészen a bolon­dok házáig, a rideg valóság odazeugorodik, hogy Laboda Vituss levelet kapott. Ezt magá* bavéve is ritka esemény, de a levél meg mindenestül Izgató, majdnem azt mond­hatjuk, hogy maga az izgalom. A levél ott fe­küdt az Íróasztalon, kiteribve és Laboda Vi- tilsz már háromszor-négyszer is végigolvasta azt. Amilyen kitűnő emlékezőtehetsége van Laboda Vitusz urnák, talán már könyv nélkül, szóról-szóra tudja is a szenzációs levelet. Mondanunk se kellene, hogy a levél őnagvságátől érkezett: a szép asszonytól. Mert az ilyen levelet mindig szép asszony Írja, a költészet örök törvényei szerint. — Nagyrabecaült uram írta n» isme­retlen szépség. ,—> Ha esetleg önt érdekelné az a nyugodalmas boldogságra vágyó, elég Va­gyonos és még fiatal konkrét hölgy, áld e sorokat írja, úgy jöjjön el holnapután, vagyis pénteken délután hat órakor az örökké cí­mű kávékéiba, ahol balra, az ablak mellett nemcsak könnyen megismerhet, de mindjárt szóba is állhat velem. Félreértés kikerülése céljából meg kell azonban jegyeznem, hogy nem lába kalandról, hanem csakis és kizáró­lag házasságról lehet szó. — Zöldkalapos. Zöld kalap! A zöld, köztudomás szerint a reménység üde színe és Laboda Vitusz re­mélt. Annál inkább remélt, mert a konkrét hölgy mindjárt zöld kalapon kezdi. Laboda Vitusz mindig imádta a zöld szinü nőikala- pot és rajongó lelkesedésében most máris a zöld kalaphoz intézendő forró vallomásokon törte a fejét. Egyszóval: maga előtt látta a zöld kalapot, amint kacéran hivalkodik a va­gyonos és még elég fiatal konkrét hölgy fe­jén. Aki majd mindent megad és megszerez neki, ami szép s amit szeme-szája kíván. Látjuk tehát, és most már, miután a meg­rázó események drámai lüktetéssel összetor­lódtak Láboda Vitusz körül, meg is vallhat­juk, hogy a lajstromok daliája legszebb álmai közé került. A legszebb álom a jó házasság volt. A zöldkalapos és vagyonos hölgy. A konkrét nő. — Nos, tehát itt van! gondolta Laboda Vitusz, büszkén feszítve ki a mellét. — Itt van a konkrét nő! Akit vártam, akit kerestem, akit boldogíthatok és aki boldogíthat! Laboda Vitusz jogosan ápolta önÖnmagá- ban ezt a nagyratörő álmot, Laboda Vitusz nagyon szép férfi volt. 9zinte ellentéte Önön­magának annyiban, hogy nagyigényü és kisfi­zetésű hivatalnok. A szeszélyes Sors herce­gi palota vagy miniszteri bársonyszék helyett sötét, rideg és piszkos kishivatalba sodorta, a statisztika törpéjének, a lajstromozóba, ahol olyan zárkózott és komor életet kellett élnie, mintha karthausi volna. A körülötte ugrándo­zó apró kis lajstromnövendékek mindezt nem értették ugyan, de ösztönszerüén sejtettek va­lamit a Vitusz ur benső és külső élete nagy tragikumából, hogy áz ellentétért, mélyben ők is részesek, kárpótlással és elégtétellel tar­toznak neki. Ennek fejében keresztelték el bi­zalmasan Hivatfll-hercegnek. Nagyon találó ós a Hivatal-herceg daliás alakjára teljesen illő név. Hivatal-herceg daliás alakját és előkelő megjelenését a yorki herceg, klasszikus pro­filját pedig maga Adonis is megirigyelné. A hercegi cim, jelleg, rang és név tehát hódo­lat volt a Laboda Vitusz ragyogó egyénisége előtt, kapcsolatban a Hivatal kopott kereté­vel, ami a hercegi előkelőséget körülfogta. Valójában Vitusznak havonként csak egyelienegyszef érezte magát, hercegnek, még­pedig a hónap eleglső napján: Elsején. Ezen a nápon álomban élt, csakugyan Hivalal-her- ceg volt, hogy másnap üres zsebbot a lajst­romozóban ébredjen föl. A óim ós jelleg épp­úgy fisak egy napig tartott, mint aa Elseje. 1928 december 18, wqrfta. Éppoly könnyedén és gyorsan elillant, mint a füttyszó és — a bankó, a havifizetés. Most azonban minden megváltozik; Zöld- kalapos Őnagysága változtatja meg. A herceg­ség féltréfás misztikuma megvalósul! Azon a péntek délutánon, melyet Zöldkalapos Őnagy­sága kitűzött, Laboda herceg lázasan jelent meg az örökké cimü kávéházban. Megértő mosollyal köszöntötte a konkrét hölgyet. Szi­vét vad mámor dobogtatta: ezentúl minden­nap Elseje lesz! Sugárzó arccal fürkészte, sejót varázsolja. ÉS Zöldkalap őnagysága aki a sötét múlt helyére a végeszakádatlan El­sejét varázsolja, ős Zöldkalap őnagysága biztatóan mosolygott rá. Szinte minden pil­lantása repesve ismételgette a közismert bol­dogító szót: — Igen! Igen! Igen! A lelkesen suttogott varázsige azonban lehangoló hatást tett Hercegünkre. A zöldka­lapos szavalómüvésznő nem v<jlt olyan, ami- j rőí Viiusz álmodozott. Vitusz magában miha- I mar konstatálta, hogy a konkrét nőből tulaj- j dóriképpen csak a zöld kalap felel meg az ; előlegzett képnek s a biztatásnak, melyet lo- i veiében megpendített. Zöldkalfep őnagysága már régen elbúcsúzott az illúziók rózsáitól, j iMnélfogva arcán, ajkán, haján és szemöl- : dókéin bőkezű külvárosi drogériát cipelt, mely lezajlott viharokat takart. Ragyogott, de nem ő, hanem az, amit magára aggatott: a selyem és az ékszer. Élénken és energikusán beszélt, sőt gesztikulált is, akárcsak a balkáni nép- szónok. — Ami azt illeti, — rebegte energikusan — megvallom, ön nagyon tetszik nekem, Vi­tusz ur. Vitusz ur elegánsan meghajolt: — Nagyon kegyős , . . Zöldkalap őnagysága kérlelhetetlenül folytatta. Szóáradata nem tűrt ellentmondást és nem engedett közbeszólást se. —Igen, ön tetszik nekem. És azt hiszem, hogy jövőnk mindenképpen rózsás. Jövedel­mem jólétet biztosit. Egyelőre a vagyon az enyém marad. Aztán majd meglátjuk, Vitusz Ur, mit hoz a jövő. Vitusz nem tudta, miről vau szó, csak sejtette, hogy Zöldkalap őnagysága mire cé- lo>^ — Kedves ... — dadogta Vitusz ur. De nem volt benne bizonyos, hogy elégedettségé­ben dadog-e vagy dühében. . Idegesen fészkelődött a helyén. Nem mon­dót ellent, de igent se. És a kőnkért nő még ! jobban nekibátrodott, sőt nekivadult és vér­szemet kapott. A boldog szerelem színes ké­peinek rajzolását még energikusabbau fölytat- te. Bizalmasan pislogott. Nagy halszemét áb­rándosán forgatta. És Vitusz úgy vette észre, hogy mindez meglehetősen undorító. —- Kire hasonlít? — tűnődött Hivatal­herceg. — Kire emlékeztet ez a festett, szó­szátyár boszorkány? Olyan, mint az Elseje. Az ember bűbájos tündérnek képzeli, amíg várja. Amikor előkerül, akkor látjuk a sep­rűt és rajta a vén banyát. Néhány garast dob és au alamizsnáért harminc napig szívja az áldozat vérét, erejét, ifjúságát. Vitusz fölpattant a helyéről. Szeme szik­rázott. — Asszon3rom! Én az ideált kerestem. — Nos, és talán nem találta meg? — apprehendált a konkrét nő. — Nem. ön olyan, mint az elseje. Az asszony szörnyülködött: — Elseje? Én? — Igém Ön éppen olyan. Az ember azi hiszi, hogy csakugyan. És másnapra kisül, hogy szamárság, képzelődés. Az elsejéből egy is elég. Sőt néha sok is, bár mindig kevés­nek látszik. Meg se hajtotta magát. Szája körül gú­nyos mosolygás húzódott, el, mig fütyörészve kifelé indult. A konkrét nő bámészan nézett utána. — Megbolondult? Vagy tréfál? De Hivatal-herceg hátra se nézett. Nem bolondult meg és nem is tréfált. Ellenkezően, örült, boldog volt, hogy életében egyszer bosz- szut állhatott az álnok vén szipirtyón. Az el­sején. — Magyar nemzeti párti helyi szorvezotek újjáalakulása. Komáromból jelentik: A ma* g yár nemzeti párt köbölkút! és keszegfalvi elvi szervezetei e napokban tartottak tiszt­újító értekezleteket. Köböl Iraton helyi elnök­nek Vasa Istvánt (h. sz. 54.), aleln üknek Szu­per Jánost, id. Izsák Ferencet s ügyvezető el­nöknek Török Sándort; Ke szegfa Iván pociig helyi elnöknek Lőrinc Sándort s ügyvezető el­nöknek LőrinCz Gézáit választották meg. — Héthónapos csecsemő, mint repölŐnostai Csomag, Parisból jelentik; Az ecuadorbeli Gua- jaquilból jelentik, hogy a kolumbiai Bcmna- von túróból egy héthónapos esetieméi küldtek oda, mint roplilöpostai Csomagot,, A baba e.ryik. kezére cédula volt, kötve ezzel a feUrással: Romlandó, sürgősen szállítandó! A oeccsotnöt a repülőtéren apja vette 4W

Next

/
Oldalképek
Tartalom