Prágai Magyar Hirlap, 1928. december (7. évfolyam, 275-296 / 1902-1923. szám)

1928-12-19 / 289. (1916.) szám

8

'PESCM-MA^^iroi^

>> iiT8iTOiilill I IIIIMII IÍ—mMteWSMMWBMi—MWHWMpHI

A rablógyilkosok becsületszava

H

Délalrikas iegyencek életük hockáztatásávat mentettek meg

egy zárdát és lakóit

Fokváros, december 18. De Aarban, a váj roska külső részében van a Hely Gross Sisters I (Szent Kereszt Nővérek) zárdája és ettől kis távolságra a legsúlyosabb bűnökért elitéit gonosztevők fogy háza.

A zárdában a minap tűz támadt. Éjszaka lepte meg a nagy veszedelem az apácákat és a főnök nő azonnal megkonditotia a vészharangot. A tűz olyan gyorsan terjedt,

hogy

az apácáknak alig volt idejük a felöltözésre. A zárda kertjébe menekülték, mert már nem juthattak kd a szabadba; a tűz elzárta előlük a kijárást. A vészharang hangját meghallották a fegyház'ban és az éjszakai Őrség azonnal értesítette az igazgatót és a tiszteket a zárda veszedelméről.

Gyorsan kellett intézkedni, meri az apácák halálos veszedelembe jutottak és a városi tűzoltóság, ha telelenoís értesítik is, már nem érkezhetett volna idejében a veszedelem helyére:

elkéshetett volna a segítség. John K. Davis, a f egy ház igazgatója ekkor különös ötlettel segített a bajon.

Megparancsolta az öröknek, hogy vezessék celláikból a legyház udvarára az összes íia- tal fegyenceket.

Mikor ott állottak az udvaron a fegyencek — rablók és gyilkosok — így szólt hozzájuk:

— Szomszédaink, a szegény jótékony apácák halálos veszedelembe jutottak. Ég a zárda. Meg kell őket mentenünk és rátok vár ez az emberi kötelesség. Adjátok becsületszavatokat, hegy a mentés nemes munkája közben vagy utána nem fogtok

megszökni — valamennyien visszatértek a fegyházba.

A íegyénoek felemelték jobbkezük ért és

mélységből hirtelen feltörő zord moraj gyanánt hangzott el az éjszakában:

— Becsületszavunkra fogadjuk!

A fegyencék ezután lékápdosták a fegyház folyosójának falára akasztott tüzoltószereket, a vedreket, csákányokat, megtöltötték vizzel a (egyház fecskendőjét és rohantak az apácák segítségére.

Az őrök is közéjük vegyültek és együtt dolgozták velük teljes testvériességben. Munkájuk kemény volt, de

néhány órai küzdelem után megmentették A zárdát az elpusztulástól.

A (egyen cek életük kockáztatásával berohantak az 'égő épületbe és áz apácákat megmentették a tiizbaláltól. Sikerült mégmenteniök a zárda templomi kincseit és iratait ia. Mikor elvégezték munkájukat, valamennyien visszatérlek a (egyházba, sorba álltak az udvaron, hogy az igazgató megszámlálhassa őket.

Egyetlenegy som hiányzott közülük: valamennyien megtartották becsületszavukat.

A gyilkosok és rablók úgy viselkedtek, mint a legkifogástalanabb dzs-entlemenek. A (egyház igazgatója jelentést tett az esetről a kormánynak és

az igazságügyminiszter elismerő leiratot küldeti a legyház igazgatóságának, megdicsérve benne a derék fegyenceket.

Kijelentette a miniszter a leiratban, hogy a

(egyencek kitüntetéséül hajlandó megkegyelmezni három (egyen önek.

BSS3BBÍS8

lumumums

A KONKRÉT NO

Ma. LÖRINCZY GYÖRGY

.Hírek—

A PRÁGAI MOZIK MŰSORA

ADRIA: A párisi éjjel gavallérja. (Adolphe

Menjon.)

FLÓRA: Anny, vigyáz*, jön a rendőr. (2-ik hét.) HVÉZDA: A párisi éjjel gavallérja. (A. Menjou.) LUCERNA: Anny, vigyáz*, jön a rendőr.

LIDO: A haldokló hattyú. — A legyőzhetetlen. METRÓ: A síelő Ámor. (Harry Liedtke.) SVETOZOR: A* asszony, férfi és a bűn. (2-ik hét.)

— Horthy kormányzó feleségének ridikülját ellopták a Servita-téri templomban. (Budapesti szerkesztőségünk telefonálja: Tegnap délelőtt a Servita-téri templomban Horthy kormányzó felesége is résztvett a szent misén. Mise közben egy ismeretien tettes ellopta ridiküljét, amelyben egy női arány cigarettatárca volt „Susó“ bevéséssel, égy ezüst puderdoboz, ezüst hajfé- sü ezüst ceruza, teknőclorgnon és egy kis ima- könyv. A detektívek erélyes nyomozást indítottak a tolvaj után és csakhamar megállapították, hogy Vasdinyei Gézáné hatvanéves nyelv- mestérnő volt a tettes. A nyelvmester nőt előállították a főkapitányságom Ittassága miatt nem lehetett kihallgatni és az őrizetes cellába vitték. A rendőrség megállapította, hogy Vasdinyei Gézáné a ridikülben lévő egyik érték- tár-'vart már eladta Vámos Jeromos pincérnek. A pincért is előállították a rendőrségen, aki előadta, hogy Vasdinyei a korcsmában ivott és ott vásárolta meg tőle tíz pengőért az értéktárgyat, amiről nem tudta, hogy lopott. Az asz- szony ebből fedezte korcsmái számláját. A pincérről megállapítást nyert, hogy büntetett előéletű és egyéb bűnök is terhelik a lelluismere- tét, amelyek ügyében megindult a nyomozás.

■“* Hér* Ignác dr. a kassai neológ izr. hitközség legkomolyabb elftökjelöltjé. Kassai szerkesztőségünk telefonálja: A kassai izraelita neológ hitközség december 28-án választja meg uj eánökét. A hitközség tekintélyes része Reismaim Mór elnöksége mellett foglald állást, azonban az előzetes érdeklődés és a tárgyalások során kiderüli, her^ Reisanmn Mór másinányu elfötfl&lfeáröa rftiáti most nem j váíMhiaitJa a ielöllsé^et. Réismamö híved ezt j nagy sajnálatba! vették tudomásul, az elhaiíiá- rozás előtt meg kellett hajolni és ennek kö-! vetkeztében a hitközség más vezető tagjai felé fordult a Választók figyelme. Szerdán este félkiiemc órakor a hitközség székházának elsőéin elertri tanácstermében jelölőé-tekézlet lesz. A hiíilrözség ügyeit alaposan ismerő tagok szerint a választók bizalma Herz Ignác dr. ü^-véd személyében összpontosul, öt látják a legalkalmasabb személynek az elnöki állásra, akinek megválasztását nemesek köz- megelégedés fogadná, hanem akinek kiváló képességei és a zsidó közéletben eddig is kifejtett tevékenysége biztosítéka volna annak, hogy a hitközség ügyeit tudással, eréllyel és körüiltekintéssel fogja rendezni. HeTZ dr. évek óta tagja a képviselőtestületnek, éveiken át volt iskoliascékfi elöljáró, nevéhez fűződik a hitközség által föntartott iskola mai nívóra való emelkedése, azonfölül e^véb zsidó intézményeik ólén áll és a közélet terén ia olyan érdemes tevékenységért fejt lei, amely jelölését nagvan népszerűvé teszi. Ha szerdán a jelölö'mllés az 6 személyében álílaoodmék meg, egészen bizonyos, hogy ezt az állásfoglalást a vasárnapi választás is megpecsételné.

Jajj! A szomszéd tnég mig elnézett, a másik malac ia szedi at apró porcógólt, amik ö]j szépek a kocsonyás tánygyérba, néhanapján, — nem is nagyon Igyekszik, de oly szapora az ijjen jószágnak a futta, hogy ne adj' Isten beérni. Nomost merre?

Szomszéd azt nézi: merre nagyobb a baj. A másik malac mán a teme'ő felé jár. a szomszédasszon nem bir futni á batytf mián, igen veri a hátát, neki köll segiteöyi. Hát szomszéd is arra. Ammá- i sik malac meglátyi, hogy ijdes-egy-testvére arra | jár, meffordul, szépen huzi maga után a kiskötelet, gyalogol utánuk. Az embör meg az asszon mos i mán rijadlan szedik nyakukba a lábukat, jajj a malacok, ott fut a pina, a keservei garas, jajistenem, mi lesz. ha kiérnek a Kálvária rétig ft ott meffut a jószág, soha nem létyik többet I A két pocok mán együtt fut, Rettentően győzik, a Kálvária közel. Mán arra nem látok. Úristen, szerel- metes jó Úristen, mi lesz a malacokval?

Itt nézem au üres szekeret, a ládák Uramfija, a teteje megeti mozog: öf-öf-öfl Memmég két más malac van benne. Most ezekét senki Se őrzi. öregapó a izomszéd szekerén csak a hüvelykit adógatyl a klsoüökájának, mit bádyl 6 a más malacát, nőnem?

Öff-Öff! A láda fedell mán darabokba gyiln le, rózsaszín malac-orrok ütköznek elő, meg előfiiné- deznek azok a jóféle porcogók is, de igen elevenen, rug-kapálva, addig-addig. hogy világra szüli alláda a két fejir malacat. Le Is potyognak a sze- kerrül. nyekkennek nagyot: Uff. az’án újra ojlü és uccu, neki a világnak, az alsóváros felé, lppeg a másik irányba, mint amerre az első kettő szökött,

A temető felől pedig nagy lihegve gyünnek: szomszéd, meg az asszon, klsltöle’en terelik Maguk dőlt az elsőiben megfutamodott két kalandort. Fárattak, de igen meg vannak elégedve. IÁccIkra j tűk.

Ha tudnák ,..

Ne, mezt mán nem nézek oda.

Ritka merész gyorsasággal és hihetetlen egyértelműséggel jött létre a lesújtó közvélemény, hogy a lajstromozó hivatal mostanában nagyon különös, sőt feltűnő események színterévé lett. Valaki, súgva ugyan, de ki merte kottyantam a lappangó gyanút, hogy Laboda Vitusz, a lajstromozó iroda hatalmas császárja, megbolondult. Szerda reggel volt, a nap sütött az ablakon a termetes nyilvántartó könyvek közó és Laboda Vitusz fütyürésZett.

Laboda Vitusz azonban nem bolondult meg, habár eddig inkompatibilisnek tartotta a rubrikák és számo3zlopok méltóságával a füttyöt is, a nótát is, minélfogva nem csodálhatjuk, hogy a lajstromozó hivatal komor gyanúja, hogy Laboda Vitusz megbolondult, mihamar meghízott. A bátortalan gyanú formája és tartalma úgy hullámzott, mint a Balaton és lassacskán abba a bizonytalan kérdésbe fordult, Laboda Vitusz bölöndult-e meg, vagy a rubrika.

Természetes, hogy a hivatal megzavarodva ezen tanakodott. A tömeg mindig megzavarodik, mikor titokkal kerül szembe és ezúttal Laboda Vitusz úgy állott a lastrotnozó irodai személyzet tömege előtt, mint érthetetlen, félelmes és rejtelmes titok. Laboda ur ugyanis néha ki-kipillantott az ajtón, de tüstént vissza is húzódott, szobájában fütyörész- ve, sőt olykor danolászva föl s alá járkált, hogy költői hasonlattal éljünk, Úgy járkált, mint oroszlán a ketrecben, rázva börtöne korlátját, a vasrácsot.

Nekünk egyáltalán nem szándékunk az, hogy az olvasót az oroszlánketrechez csalogassuk; irói jelszavunk mindig a kiméleteéség lévén. Különben se biztat semmi jutalommal a kétséges kockázat, hogy az oroszlán tépi-e szét az olvasót, vagy az olvasó tépi szét -— az írót. Ezért lecsillapítva érthető íölhevülésün- két, visszatérünk a Laboda Vitusz szerény, sőt szürke hivatalszobájába. Nem akarunk hízelegni, de jobban félünk az olvasótól, mint az oroszlántól. Laboda Vitusz nem olvas. Novellát semmi esetre sem.

Laboda Vitusz egyebet olvas. Mert hiába kalandozik szanaszét képzeletünk és a lajstromozó iroda segédtisztjeinek és gyakornokainak vakmerő fantáziája egészen a bolondok házáig, a rideg valóság odazeugorodik, hogy Laboda Vituss levelet kapott. Ezt magá* bavéve is ritka esemény, de a levél meg mindenestül Izgató, majdnem azt mondhatjuk, hogy maga az izgalom. A levél ott feküdt az Íróasztalon, kiteribve és Laboda Vi- tilsz már háromszor-négyszer is végigolvasta azt. Amilyen kitűnő emlékezőtehetsége van Laboda Vitusz urnák, talán már könyv nélkül, szóról-szóra tudja is a szenzációs levelet.

Mondanunk se kellene, hogy a levél őnagvságátől érkezett: a szép asszonytól. Mert az ilyen levelet mindig szép asszony Írja, a költészet örök törvényei szerint.

— Nagyrabecaült uram írta n» ismeretlen szépség. ,—> Ha esetleg önt érdekelné

az a nyugodalmas boldogságra vágyó, elég Vagyonos és még fiatal konkrét hölgy, áld e sorokat írja, úgy jöjjön el holnapután, vagyis pénteken délután hat órakor az örökké című kávékéiba, ahol balra, az ablak mellett nemcsak könnyen megismerhet, de mindjárt szóba is állhat velem. Félreértés kikerülése céljából meg kell azonban jegyeznem, hogy nem lába kalandról, hanem csakis és kizárólag házasságról lehet szó. — Zöldkalapos.

Zöld kalap! A zöld, köztudomás szerint a reménység üde színe és Laboda Vitusz remélt. Annál inkább remélt, mert a konkrét hölgy mindjárt zöld kalapon kezdi. Laboda Vitusz mindig imádta a zöld szinü nőikala- pot és rajongó lelkesedésében most máris a zöld kalaphoz intézendő forró vallomásokon törte a fejét. Egyszóval: maga előtt látta a zöld kalapot, amint kacéran hivalkodik a vagyonos és még elég fiatal konkrét hölgy fején. Aki majd mindent megad és megszerez neki, ami szép s amit szeme-szája kíván.

Látjuk tehát, és most már, miután a megrázó események drámai lüktetéssel összetorlódtak Láboda Vitusz körül, meg is vallhatjuk, hogy a lajstromok daliája legszebb álmai közé került. A legszebb álom a jó házasság volt. A zöldkalapos és vagyonos hölgy. A konkrét nő.

— Nos, tehát itt van! gondolta Laboda Vitusz, büszkén feszítve ki a mellét. — Itt van a konkrét nő! Akit vártam, akit kerestem, akit boldogíthatok és aki boldogíthat!

Laboda Vitusz jogosan ápolta önÖnmagá- ban ezt a nagyratörő álmot, Laboda Vitusz nagyon szép férfi volt. 9zinte ellentéte Önönmagának annyiban, hogy nagyigényü és kisfizetésű hivatalnok. A szeszélyes Sors hercegi palota vagy miniszteri bársonyszék helyett sötét, rideg és piszkos kishivatalba sodorta, a statisztika törpéjének, a lajstromozóba, ahol olyan zárkózott és komor életet kellett élnie, mintha karthausi volna. A körülötte ugrándozó apró kis lajstromnövendékek mindezt nem értették ugyan, de ösztönszerüén sejtettek valamit a Vitusz ur benső és külső élete nagy tragikumából, hogy áz ellentétért, mélyben ők is részesek, kárpótlással és elégtétellel tartoznak neki. Ennek fejében keresztelték el bizalmasan Hivatfll-hercegnek. Nagyon találó ós a Hivatal-herceg daliás alakjára teljesen illő név. Hivatal-herceg daliás alakját és előkelő megjelenését a yorki herceg, klasszikus profilját pedig maga Adonis is megirigyelné. A hercegi cim, jelleg, rang és név tehát hódolat volt a Laboda Vitusz ragyogó egyénisége előtt, kapcsolatban a Hivatal kopott keretével, ami a hercegi előkelőséget körülfogta.

Valójában Vitusznak havonként csak egyelienegyszef érezte magát, hercegnek, mégpedig a hónap eleglső napján: Elsején. Ezen a nápon álomban élt, csakugyan Hivalal-her- ceg volt, hogy másnap üres zsebbot a lajstromozóban ébredjen föl. A óim ós jelleg éppúgy fisak egy napig tartott, mint aa Elseje.

1928 december 18, wqrfta.

Éppoly könnyedén és gyorsan elillant, mint a füttyszó és — a bankó, a havifizetés.

Most azonban minden megváltozik; Zöld- kalapos Őnagysága változtatja meg. A hercegség féltréfás misztikuma megvalósul! Azon a péntek délutánon, melyet Zöldkalapos Őnagysága kitűzött, Laboda herceg lázasan jelent meg az örökké cimü kávéházban. Megértő mosollyal köszöntötte a konkrét hölgyet. Szivét vad mámor dobogtatta: ezentúl mindennap Elseje lesz! Sugárzó arccal fürkészte, sejót varázsolja. ÉS Zöldkalap őnagysága aki a sötét múlt helyére a végeszakádatlan Elsejét varázsolja, ős Zöldkalap őnagysága biztatóan mosolygott rá. Szinte minden pillantása repesve ismételgette a közismert boldogító szót:

— Igen! Igen! Igen!

A lelkesen suttogott varázsige azonban lehangoló hatást tett Hercegünkre. A zöldkalapos szavalómüvésznő nem v<jlt olyan, ami- j rőí Viiusz álmodozott. Vitusz magában miha- I mar konstatálta, hogy a konkrét nőből tulaj- j dóriképpen csak a zöld kalap felel meg az ; előlegzett képnek s a biztatásnak, melyet lo- i veiében megpendített. Zöldkalfep őnagysága már régen elbúcsúzott az illúziók rózsáitól, j iMnélfogva arcán, ajkán, haján és szemöl- : dókéin bőkezű külvárosi drogériát cipelt, mely lezajlott viharokat takart. Ragyogott, de nem ő, hanem az, amit magára aggatott: a selyem és az ékszer. Élénken és energikusán beszélt, sőt gesztikulált is, akárcsak a balkáni nép- szónok.

— Ami azt illeti, — rebegte energikusan — megvallom, ön nagyon tetszik nekem, Vitusz ur.

Vitusz ur elegánsan meghajolt:

— Nagyon kegyős , . .

Zöldkalap őnagysága kérlelhetetlenül folytatta. Szóáradata nem tűrt ellentmondást és nem engedett közbeszólást se.

—Igen, ön tetszik nekem. És azt hiszem, hogy jövőnk mindenképpen rózsás. Jövedelmem jólétet biztosit. Egyelőre a vagyon az enyém marad. Aztán majd meglátjuk, Vitusz Ur, mit hoz a jövő.

Vitusz nem tudta, miről vau szó, csak sejtette, hogy Zöldkalap őnagysága mire cé- lo>^

— Kedves ... — dadogta Vitusz ur. De nem volt benne bizonyos, hogy elégedettségében dadog-e vagy dühében.

. Idegesen fészkelődött a helyén. Nem mondót ellent, de igent se. És a kőnkért nő még ! jobban nekibátrodott, sőt nekivadult és vérszemet kapott. A boldog szerelem színes képeinek rajzolását még energikusabbau fölytat- te. Bizalmasan pislogott. Nagy halszemét ábrándosán forgatta. És Vitusz úgy vette észre, hogy mindez meglehetősen undorító.

—- Kire hasonlít? — tűnődött Hivatalherceg. — Kire emlékeztet ez a festett, szószátyár boszorkány? Olyan, mint az Elseje. Az ember bűbájos tündérnek képzeli, amíg várja. Amikor előkerül, akkor látjuk a seprűt és rajta a vén banyát. Néhány garast dob és au alamizsnáért harminc napig szívja az áldozat vérét, erejét, ifjúságát.

Vitusz fölpattant a helyéről. Szeme szikrázott.

— Asszon3rom! Én az ideált kerestem.

— Nos, és talán nem találta meg? — apprehendált a konkrét nő.

— Nem. ön olyan, mint az elseje.

Az asszony szörnyülködött:

— Elseje? Én?

— Igém Ön éppen olyan. Az ember azi

hiszi, hogy csakugyan. És másnapra kisül, hogy szamárság, képzelődés. Az elsejéből egy is elég. Sőt néha sok is, bár mindig kevésnek látszik.

Meg se hajtotta magát. Szája körül gúnyos mosolygás húzódott, el, mig fütyörészve kifelé indult. A konkrét nő bámészan nézett utána.

— Megbolondult? Vagy tréfál?

De Hivatal-herceg hátra se nézett. Nem bolondult meg és nem is tréfált. Ellenkezően, örült, boldog volt, hogy életében egyszer bosz- szut állhatott az álnok vén szipirtyón. Az elsején.

— Magyar nemzeti párti helyi szorvezotek újjáalakulása. Komáromból jelentik: A ma*

g

yár nemzeti párt köbölkút! és keszegfalvi elvi szervezetei e napokban tartottak tisztújító értekezleteket. Köböl Iraton helyi elnöknek Vasa Istvánt (h. sz. 54.), aleln üknek Szuper Jánost, id. Izsák Ferencet s ügyvezető elnöknek Török Sándort; Ke szegfa Iván pociig helyi elnöknek Lőrinc Sándort s ügyvezető elnöknek LőrinCz Gézáit választották meg.

— Héthónapos csecsemő, mint repölŐnostai Csomag, Parisból jelentik; Az ecuadorbeli Gua- jaquilból jelentik, hogy a kolumbiai Bcmna- von túróból egy héthónapos esetieméi küldtek oda, mint roplilöpostai Csomagot,, A baba e.ryik. kezére cédula volt, kötve ezzel a feUrással: Romlandó, sürgősen szállítandó! A oeccsotnöt a repülőtéren apja vette 4W