Prágai Magyar Hirlap, 1928. december (7. évfolyam, 275-296 / 1902-1923. szám)

1928-12-02 / 276. (1903.) szám

Bnriwwr»rrBBasMr«8».^gK*iwg.viuAii.w^ivWmM^^ (A. Madhbsx^d. magyar mtmfca moet, a sose- raarnk ed-ött, (kezdte meg nagy és sorsdöntő áforneniMÍIxklésát, állletőLeg jobbain mondva: M- azétescdésöí. A kisebbségi magv0tr élei m el­múlt íriiz e&ítendő alatt a pdittáUca maílfcodó botlygA|ánöik a jegyében éiSott. amit egyrészt a poűcMaaá álamf&rd'itlait a m eszel bdksövtei- keoseríit uj védelmi fa<eü.y®dt, máisnésKt a dem-o- kratifeusűjaik ö/evezetlt éÉiarabeaxsndesés teáit saűifotegxwA és indofcoffltitá, Etwáy egész- retad- szeriétt & pcJíMafaad eae-rvetetiölvne épitatile. Mi­kor azután a niaj^anság podöitáíkai s&eu’veaikiö- dés» eredményesen betejea&I&lt s pánijai ak aikeióSöépössé váSitalk a poSárfakai niraj&otvéde- leon terén, sildkor jűüt el az ideje annaík, hogy a raemaefíá élöt seaemponUjáibői oly nagyon teai- 4os — Széchenyi és híved szerlnit eíbőisoirban fontos — gazdasági és feulturráüs téren nieg- jtoeadjődjéík m ámtenziv mmiitea. Enne részben, nj perszonális erőteraáRok bev^ásávoa tér- heteüník TOM>a rá s JdSHtm gárdát teli ételt vol­na sc&eirvexai a gazdasági és a ínsltitnáids front kíiiéípííéséh^ Az uiioted öi esHtendőbeai már BzCÉaségszerCksi föl-tfdűstö'nedeztiek e két utóbbi életifcikbor esáMageá s végre most, tiz .esztendő mu-Mn toezd gyökerét verni az a meggyőző­dés, hogy ez a murakaflroMkíszéle sátes xnéflöcö.- Ktetoeteíiten, fontos és eilmaracteatatoín. En­nek a jeleit már sscmm-d is liá'thatjnik. A magyar gszdassági érék EKigszorvezése és tejtesauésö s a magyarság gazdasági mira- kájáinaik fciépitése fölött nem érzem magara MvoMüteaík nyilatkozni, acsonbaiii a kulturális téren megsmdiüő sM.iv mimika jeled muitetljáík, hogy végre köseledük ez idő, araikor mink, Btísebbségá sorssban élő magyar Írók is, köze­lebb jutottunk a megértíéshez, méltányosság­hoz át a helyes értéke!‘éshez. Mert hogy a politika bolygójának kizárólagOQ uroÜkodása idején a mi cMalo^steaiík a houdzoat; aáá sü­llyedt, arról fölösleges beszéltei is. A kisebbségi magyarság kulturális életé­ben két nagy csoportra kell osztanunk az élebfair leroteiít: vonnak fcuÜituTaiteremtiő és vannak (kijituTaten'íSztő faktorok. Egész egy­szerűen: vaunak alkotások és aűkottók és vau­nak kultuTszer veaebek, egyletek és a ikufflíura- terjese&ö köam ttveftődés. Utóbbi téren már újólag lápjuk ez aMiv raegrarudulÓKOikaá;: a társad almá és fcuflltiuir- egyietek országos szövetségének megalkotá­sa, a SKlfOvensdkói magyar köz művelődése, j egyfet élseftnelkelése síib., meglnditotttáik azj óietfoíiysaimaifcoíkat Nézzük szómban, hogy ás ái- kipík a fcultunate nomtő iaxKkdio.mmail? ~ A sslw’sejrurzkói magyar teod/ailom, aaoefly teTTOészerteseu épp oly aMdv részese az egyet­len egységes és egyetemes magyar iiTedailora- naík, minit akár Erdély, akár a Vajdaság, akár Budapest irodalma, roppanj érdekei helyzet­képeit muiait: Teljes egészében beillik ács tífódáfíá/mtbeíM magyar írod almáknak abba a láncába, mely körülifogrva az anyaország uj, tiz év óta indult háfxxru utáni irodaflimáí — nem értve ide azokat a nagyokat, ailrik-nek indulása nem ebbe a decermiumba esik — és határozoblím elevenebb, pezsgőbb, fojnongóbb éleíat pro- duíkáilit Szokás ma már a kő vetkező sorrendben emlékezni meg az utődáliiarabeM magyar iro- dalmakirél: Erdély, Sslovenszkő és a Vajda­ság. S ebben a sorrendben sok értékítélet is Jriérződük. S akkor, amikor a termeOiés mennyiségét, a termelő és alkotó íróik nevének beérkezett- ségót, kiásaiiik eilterjied'tségét, az irodalmi élet szemezeititségéit, az irodalmi érdekvédelem fepetiftségét nézzük, akkor ez a sorrend 'tény­leg helyes is. S az e téren produkált előnyök­re Erdély, írói és irodalom pártolói méltán és jo^^ad lehetnek büszkék: in ég Pest ás levett kalapnál 'kénytelen fölvenni velük az érint­kezésit és hovatovább — a versenyt is, ami­ben tiz-tizen öt erdélyi név a biztos siker re­ményében futhat Náilunk e (téren szomorú és sávár a lsén: kezdeményezések sirdombjaí feketéinek a múltból, semmi több. De vájjon holyes-e és minden téren helyét meváilló-e az az dlibirálés, amelyik csak en­nek a szempontnak a fiigyeleimbevóteiévefl dönt az élő kor irodalmáról? Nem kéül töb­bet mondanom annak bizonyiiásálra, ho.gy nem, mint azt az epizódot, ami állítólag húsz éve játszódott le Faiiikas Imire és Ady Endre értékelésiével (kapcsolatiban. Farkas Imre akkor népszerű, ismertnevü, olvasott poéta volt országszerte. Ahogy mon­dani szoíkás: jól be volt érkezve. Ady Endre körül meg csak épp, hogy megindult egy szűk társaság harca, második kötete megjelenése­kor. A neve egyszerre vetődött a fórumra s nagy hulílámigyőrükkel indult a harc. A neves, keresett (kötetek tucatjával ren­delkező poéta áilíiitólag azt mondta­— Hol tesz már akikor a divatos Ady, m;i­iluxr én még mindig az teszek, aM ma vagyok. Még alapja is volt ezt mondani és mégis, tiz esztendő múlva mennyit fordult m idő és hogy megváltozott az épékítelelt. Es «aen a ponton kelt egy páflíkinakra meg- ílldnunk és a s.do\Tensdkód irodalom iletietősé- gedt más szempont szerint is megvizsgálni. Es ha ezt megtesszük, akkor kitűnik, hogy nincs miért olyan dg'en nagyon szégyellni. ma­gunkat, mint golcan szeretnék, vagy mondo­gatják, merít o kilátásaink nem is olyan rosszak. Ma, aimiikor remény van aura, hogy a sdiio- vensnkőd nnagyar irók a magyar munka újjá­szervezésével kapcsolatban jobb pozicióhoz és 'több helyzeti energiához fognak jutni már a közel jövőben, ma, amikor teljesen meg­érett a helyzet az iáit, sajnos, tiz év óta hiányzó eg'észséges s&cdekicióm és értékkdvúlasztódás- ra, ma, amikor maguk az irók jöttek rá vég- revallah'áim, hogy az irodaiiom terén tegetső- sorban is az írókra SEáimáthaitnak és ezt a föl­ismerést mér raáJlis éfcetfafcterrá készülnek kiszáll esiíleniL, — akkor érdemes seregiszemlét tartani az itteni nevek fölött és le lehet irná nyugodt lelikiiiismeretteil azt, hogy iit van egy tucat olyan név, amelyik hasonló körülmé­nyek közt ugyanolyan reménnyel veheti föl a versenyt a jö-vőérrt, mint akármelyik magyar háború utáni íiodalom: az egyetemes ma^sar iTodiulomnaic mi legalább is olyan Ígéretei vagyunk, mini a többiek. En­Egy nag>r bajunk van azonban: a ikáshitü- ség, arait főleg az előbb vázolt kedvezőtlen hely/otiíink otoozot/t: az, hogy legjobbjaánk is alig hlmniaik magúikban, egymásban, jövőnk- ben, Nem az írók szerepe az irodaiomtörténeftá éráékedés: de az igaz ügyért sáikraszólló tá­bor minden tagjápak köi'edessége a Iliit, az önbizalom, a szükséges lelki energiák ébren­tartása, növelése és táplálása, különösen a megpróbáltatások óráiban: s ehhez a táz-iti- zenöt érlélies és komoly Ígéretet jelenítő Író­hoz, a mallerttük indutó bajitársaíkhoz és a föl­törő tegfiaíiaíliaíbb teheltséigieseikhez nyugodt lelíki is merőit el üzenhetem ast, hogy tartsák meg tiszta ié’ekkel ezt a seregszemlét, kaki önmagában, s akikor, hiszem, ugyanazt fogja Iáitól, aimdit már egypáimo be is \ailfloiituuk egymásnak, hogy a szlovenszkói talajon már ma. több olyan költőd és Írói egyéniség küzd az első sorokban, aödk egy-két év mtáva az tihklálííiajiTibeli magyar irodaumek nemes ver­senyében Is a legelsők közt fognak szere­pelni. És van még egy biztató körülmény: egy olyan fiatalság, amely holtbiztosán ki fowia termelni magából a szukikreszcenciát, ame- Ijdlönek hitte], nyujfchaitjuk a kezünket, mint egyenrangú társaknalk: a jeliek már - biz­tatnak. A hit, a munkakéiszség és a jövőbeveitehl bízatom — ami mind csak egy nagy és szent cél elérését SEodigáíllja — több,- mint a provin­cializmus és a Műtétes gónc-soMcod'áőOic. Az írók higyienek és írjanak, a toritilkusoík mo­rogjanak és kiriitózáljónak: csak egyet nem helyes csinálni: magyar hitet rombolni ott, ahol nem ifcudok jobbat tenni a helyére. a SegtSkélstGcebbek — Kérjen ajánlatokat BRA11SLAVA, Royko-u. 2 a. cis 19^1 m ^ ^ „KényteSenek sjagi?®! eiisEaeral s maggmés arányszáffifeak helyes KitiilSapltásár —- Ikvténnadás a bosbrianok eBen IL Minden helyesen felépített szociológiai munka a statisztika adataival dolgozik. Az egymás mellé rótt számok megelevenednek a szociológus tanul­mányozására, érdekes dolgokat mondanak el, az összehasonlítások következtetések levonására ad­nák alkalmat, csak az a fontos, hogy a statisztika adatai megbízhatók legyenek és aki ezeket a sta­tisztikai adatokat felhasználja, értsen is a kezelé­sükhöz. Azt & szellemes megállapítását, amely a statisztikával való visszaélés lehetőségét akarja felfedni, hogy tudniillik agyanassai as adathalmazzal b« lehet hísonyi- íani egy tételt és annak &s ellenkezőjét, Surányi Gézának és Váradi Aladárnak könyve tö­kéletesen igazolja. Ez a munka, amely a tudományos­ság látszatát igyekszik kelteni, szinte tömve van táblázatokkal és az egész érdektelen olvasó is azt állapítaná meg első pillantásra belőle, hogy a sok számoszlop felsorakoztatása helyett megfelelőbb módszer lett volna inkább a statisztikai adatok összehasonlításából helyes és találó következteté­sek levonása. Ehelyett azonban a szerzők megelég­szenek azzal a kényelmesebb módszerrel, hogy fel­vázolnak egy statisztikai táblázatot és anélkül, hogy azt mérlegelnék, bírálat alá vonnák, nyomban a táblázat alatt apodiktikus Ítéletet mondanak, így a nemzetiségi megoszlás adatait az 1921. évi február 15-iki népszámlálás alapján ismertetve, következtetésüket röglön igy formulázzák meg: „Kénytelenek vagyunk tehát elismerni, hogy ezek az adatok kétséget kizárólag igazolják a magyarság arányszámának helyes megállapítását a hivatalos kimutatásban. Eszerint az egész köz­társaság lakosságához viszonyítva a magyar ki­sebbség Csehszlovákiában 5.57 százalék, csak Szlovenszkón 21.54 százalék, Porkarpatska Hús­ban pedig 17.03 százalék". Mindeneseire nagyon kényelmes szempont egy szo­ciológiai munka írónál, ha ilyen megállapításokat „kénytelenek" tenni és az igazság kritériumának egyedül & hivatalos kimutatást fogadják el. Lám, Rádl dr. professzor nem elégszik meg ezzel a kritikátlan módszerrel, hanem beható vizsgálat alá veszi a hivatalos kimutatást, s azt igyekszik megállapítani, vájjon g népszámlálási módszer, T W II., Vo«l25Sa©wá w &E$:'.S»S*8C£ Élagniaril ■■ l»eren<lt»t«s«l^^ amelynek alapján ez a hivatalos kimutatás lét­rejött, megfelel-e a modern statisztikai tudomány követeim é&yeinek és az igazságnak. A statisztika, amikor a kormányzat ténykedé­séhe* tartozik az adatgyűjtés s az adatok rend­szerezése, nem mindenben fedi a tudományos követelményeket és politikai eélok irányában igazodik. Rádl dr. azzal a táblázattal szemben, amelyet Su­rányi. Géza és Váradi Aladár ..kénytelen" a való­ságnak megfelelőnek elismerni, szó szerint a kö­vetkezőket mondja: ,A kisebbségeket hivatalos utón, a népszámlálás által állapították meg. Aa 1921. évből származó hivatalos sSÜhnlálást nem tartom megbízhatónak, azonban nem, tudom felbecsülni, milyen gyakorla­ti horderejűek voltak a népszámlálás közben al­kalmazott mesterfogások. A számlálás igen hamar következett a világ­háborúra és a még hatékonyan megnyilvánuló izgalom, meg az a törekvés, hogy a külföld előtt bebizonyítsák, miszerint a mi államunkban nagyon csekély számban élnek németek és ma­gyarok, igen erős mértékben befolyásolta azt. Főleg arról nincs ítéletem, milyen jelentősége volt a népszövetségi biztosok által gyakorolt nyo­másnak, amelyről nagyon komolvnak ismert té­nyezők személyesen panaszkodtak előttem. Egész bizonyosan elhibázott dolog volt, hogy egy olyan alkotmányban, amelyben annyira vigyáztak arra, hogy az összes nemzetiségi jogokat csak indivi- dualisztikusan rejtsék el, a népszámlálással szem­ben egyszerűen felállították azt az alaptételt, hogy az összeszámolandóknak valamilyen nyelv­hez való tartozása objektiven megállapítható, úgyhogy a számlálási biztosok adott esetekben aa össze­számoltak akarata ellenére is dönthettek. Az október 30-iki kormányrendelet értelmében a lakosság nemzetiségét az érdekeltek szabad kije­lentése alapján kell megállapitani, azonban a szám­lálóbiztosoknak jogukban áll ezeknek az adatok­nak az ellenőrzése. Egyik előbbi fejezetünkben kö­zölt megjegyzések bizonyítják, hogy ezzel a joggal a számlálóbiztosok ugyancsak éltek. A választások eredményei alapján Csehországban száz lakosra 34 német jut, a népszámlálás szerint csak 33.05. Morvaországban és Sziléziában ez a különbség még feltűnőbb: a biztosok csak 24 szá­zalék németet állapítottak meg, mig a választások eredménye alapján 29.4 százalékot tesznek. Ebből a németek arra következtetnek, hogy a népszámlá­lási biztosok egészében 191 százalék, vagyis 215.000 németet tűntettek el, ami egészen bizonyo­san rendkívüli eredménye nemzeti buzgalmuknak. A szabad parlamenti választás által megállapí­tott nemzetiségi viszony közelebb áll a háború előtt végrehajtott népszámláláshoz, mint a cseh­szlovákiai hivatalos népszámlálás. Ez a népszám­lálás hitelességével szemben tartózkodásra kész­tett bennünket. A népszámlálás az állam szempontjából alapvető jelentőségű aktus, ennek eszközlésében minden le­hetséges előzetes intézkedést meg kellene tenni, hogy a politikai érdekek ne kerüljenek véletlen keveredésbe egy otyan folyamattal, amely egy exakt módon végrehajtandó tudományos negfigye- léshez hasonlít. Aki a népszámlálás eredményeit úgy nyirbálja össze, hogy ezek már eleve bizonyos meghatározott politikai célokat szolgáljanak, az aláássa a demokrácia legmagasabb alapelveit. Ép­pen olyan ez a dolog, mintha egy természetkutalő, aki valamilyen jelenséget vizsgái abból a célból, hogy a kívánt eredményre jusson, ezt az ered­ményt a kísérlet elrendezésével elő akarná se­gít eni“. Bizonyára tudomásuk van a szerzőknek arról is, hogy Rádl bejelentette könyvében, hogy felfogását külön tanulmányban fogja igazolnL Azóta Prágá­ban egy nagy vitaestély is lezajlott, amelyben mi­niszteriális emberek szállottak szembe Rádl állí­tásaival, azonban sok tényt nem tudtak megcáfol­ni, igy Rádl professzor a fejükre olvasta, hogy például Losoncon égés* uocasorokaf kihagytak a hivata­los népszámlálásból. Ezt a cseh Rádl professzor, aki saját beismerése szerint a szlovenszkói viszonyokat nem ismeri ki­elégítően, tudja, ellenben a magyar szerzők vagy nem tudják, vagy ami valószínű, nem akarn ik tudomást szerezni róla, hanem beérik azzal a ké­nyelmesebb módszerrel, hogy egy mondatban „kénytelenkednek" elismerni az adatok kétséget kizáró igazságát. Hosszabban kellett ennél a kérdésnél időzni, mert hiszen kisebbségi életünk aliája és ómegája éppen a népszámlálás, kisebbségi jogaink gyakor­lásának lehetősége függ a helyesen felállított nép­számlálási statisztikán. Hiszen maguk a szerzők is megállapítják a következőket: ,,F.z a három arány­szám igen fontos a mi kisebbségi életünk szem­pontjából, mert ez szabja meg a kulcsát a kisebb­ségi követeléseinknek". Aki a magyar kisebbség életét objektiven akarja megírni, annak lelkiisme­retes adatgyűjtő munkával végig kell mennie, váj­jon minő módszerrel dolgozott a népszámlálás 1921-ben Szlovenszkón és Ruszinszkóban. semmi­esetre sem intézheti el azonban ezt az óriási hord­erejű kérdést olyan könnyelmű módon, ahogyan azt Surányi és Váradi tette. A magyarság számbeli viszonyait ismertető rész­ben van még egy ravasz mondatl amely a figyel­mes olvasónak nyomban szemébe ötlik: „Ha az idegen nemzetiségű, illetve állampolgársági ma- gyarajkuakat az itteni polgársághoz számítjuk, — amire azonban semminemű jogcímünk nincs! — akkor a magyarajkuak száma a köztársaság te­rületén ezrelékben kifejezve igy alakulna...“ Itt a közbevetett mellékmondatra helyezzük a hang­súlyt, a szerzők is ezt tették, mert hiszen ezt a mondatot kurzív betűkkel szedették. Surányi Gé­za és Váradi Aladár semminemű jogcímet nem talál arra, hogy az idegen állampolgárságú magyarokat az itteni magyarsághoz számitsa. Kik ezek az idegen állampolgárságú magyaraj­kuak? A hontalanok erzei és tízezrei, akiket a lex-Dérerrel üzérkedő szerzők könyvükben ime egyszerűen megtagadnak! És kérdezzük, micsoda fából vaskarika az idegen nemzetiségű magyar­ajkuak fogalma? Kiket értenek a szerzők idegen nemzetiségű magyarokon? Az irodalom helyzete Irtat GYŐBY DEZSŐ r-":.' isng A vRtgairfcls M M T DETDhB «ongorag»ár iF'' 40 M»aHtó8B Sm #■»*'«■ Wm 1# w gyári raktára , > C'.'i- ’ÍÜ K Cg ** l»C <Slt S a ^0a SZáSVIq Ha CRIQlQt Eladás kis havi részletre. Kérjen díjmentes árajánlatot. Minőségét 65-éves fennállása és 56000 eladott hangszer garantálja

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom