Prágai Magyar Hirlap, 1928. december (7. évfolyam, 275-296 / 1902-1923. szám)
1928-12-18 / 288. (1915.) szám
^PAG.SJ-Mag'JA'R-H! RliAP iü38 december J», weflra. ri tolerancia svájci példájának egyszer már érvényesülnie kellene. A királykérdés — A külpolitikai kérdések közé, vagy legalább is azok közé, amelyek a külpolitikával belső kapcsolatban állanak, tartozik a király- kérdés is. Az adott körülmények között a magyar királykérdést nem lehet teljes szabadságban és külföldi befolyásolás nélkül megoldani. A jelenlegi kormány azonban teljes szabadság és minden külső befolyásolás nélkül nem fogja megengedni, hogy klrálykérdesünket megoldják — és igy nincs más kiút, mint a végső megoldás elnapolása. Közben alkotmányunk, amely a monarchikus államformát állapitóttá meg és kormányzót állít az állam élére, teljesen kielégítő módon érvényesül. A királykérdésben meglepetések sem ebben, sem abban az irányban nem következhetnek be és ezen mitsem változtál az a körülmény, hogy az elhalt Károly király legidősebb fia éppen most érte el nagykorúságát. „A magyar politikának semmi rejtett célja nincs" Budapest, december 17. (Budapesti szerkesztőségünk telefon jelentése.) Bethlen István miniszterelnök ma Lugánóból Budapestre érkezett. A budapesti A Heggel munkatársának lugánói útjáról a következőképpen nyilatkozott: Lugánóban jártam körülnézni és a vezető politikusokkal beszélgetni. Informáltam őket arról, hogy a magyar politikának semmi rejtett eclja nincs. Amit akarunk, azt megmondjuk, amiről nem szólunk, azt nem is akarjuk. A beszélgetés további részében a magyaT miniszterelnök elmondotta, hogy Chamberlaint nagyon érdekelte Magyarország gazdasági helyzete, Briand viszont elragadóan kedves ember volt. Prága, december 17. Prágában ismét egy napvilágot Mitolt és huszonnégy órával később hivatalosan megcáfolt Benes-interju keltett óriási föllünést. A félhivatalos Práígér Presse ugyanis vasárnapi számában párisi keltezéssel idézi a Journalban ugyancsak vasárnap megjelent Benes-interjút, amelyet a külügyminiszter Breice közismert francia publicistának; adott. Benes e közlemény szerint többek között ezeket mondotta volna: — Már három héttel ezelőtt kifejeztem arra vonatkozó hajlandóságomat, hogy Magyarországgal tárgyalásokat kezdjek abból a célból, hogy mindazon kérdéseket rendezzük, amelyek a világháború befejezése óta rendezetlenül maradtak s most megnyugvással konstatálhatom, hogy ajánlatomra kedvező választ kaptam. Optimista vagyok és maradok, anélkül, hogy illúziókra ragadtatnám el magam. Tudom, hogy a békeszerződések revíziójára vonatkozó kívánságok íönnállanak. jó is, hogy ezeket a kívánságokat nyíltan ki is mondják, ez számunkra is figyelmeztetés. Min dana etillel kedvező szinben látom a helyzetet, sőt mi több, azon a nézeten vagyok, hogy Európában az uj status quo megszilárdítására és normalizálására irányuló fejlődés előrehaladt és pedig sakkal nagyobb mértékben, mint ahogy ezt eredetileg vártáik. Gondoljunk csak vissza arra, hogy milyen óriási veszélyt jelentett annak idején a bolsevizmus. Ez ma teljesen eltűnt. Mindenütt visszaállt a rend. Ezt legjobban abból tudom megítélni, ami a mi országunkban lejátszódott, amelynek fejlődését tiz év óta pontosan figyelem. A pénzérték stabilizálódott, a nemzetközi ^o- Htiki kontinuitása biztosítva van és a béteo- lifo'ka a mérsékelt elemekkel való együttműködés és a nemeitekkel való e^vüttmunkáiko- dás szellemében mozog. Ebben rejlik a csehszlovák politika helyes volta, amely politika mindenféle irredenta tendenciát az által akar eltüntetni, hogy a kisebbségeket kielégíti, de csak azzal a föltétellel, hogy emellett az állam szláv jellegét megőrizze. — Az Anschlussra nem kerülhet sor. Sohasem tartottam ezt lehetségesnek és ma még kevésbé tartom annak. Üdvözlöm Briandot, aki ezt ugyancsak hangsúlyozottan mondotta s én ezt annak idején az osztrák kancellár előtt szinten kifejtettem. Lehetetlent nem szabad még csak meg sem kísérel.ni, inkaob arra kell törekednünk, hogy a provizóriumból kikerüljünk. — Az uj európai státus évről-évre stabilizálódik és három-négy éven belül a háború utolsó maradványai is eltűnnek és lehetővé válik Európában a normális viszonyok helyreállítása. Magam ezt már meg is kezdtem, amennyiben kezdőim ényeztem a. Magyaror- szággai való tárgyalásokat Tudom nagyon jól, hogy a békeszerződéseket állandóan megsértik és ma egy újabb fegyvercsempészési esetet jelentettek nekem. Ez csak megerősiti az egy évvel azelőtt a szentgotthárdi allérral kapcsolatban leadott nyilatkozatomat. Ezen esemény jo-! lentőségét nem akarom túlbecsülni. Ilyen operációk mindaddig nem vezethetnek sok ra, amíg tiltottak. I A veezrade&mdk elhárításának helyes mudjá abban álé, hogy a jelenlegi viszonyok stabilizálásán dolgozzunk. A volt ellenséges nemzeteket a békés együttműködés hálájába kell összefogni, hogy a népeik tetszésüket találják a nyu<?a- ioinban. Ez a béke lefoobb biztosítéka, föltéve, hogy előre nem várt konfliktusok nem következnek be. En azt hiszem, hogy ilyen konfliktusok nem fognak bekövetkezni. Mag vagyok győződve arról, hogy az olasz—jugoszláv viszony, valamint Jugoszlávia belpolitikai helyzete is javulni fog. A szerbek és bor- vátok között becsületes és lojális együttműködésre kerül majd a sor. Most már ötvenedik diplomáciai utamat teszem és diplomáciái misszióm folyamán kétszázezernél több kilométert utaztam be. Az elkövetkezendő éveikben alkalmam lesz még hasonló megflgyeléséket tennem. Benes fonti nyilatkozatát a Prager Presséből szószeriui vettük. A csehszlovák távirati iroda azonban ma éjszaka az alábbi jelentést adta ki: , JF ö lh atal ni a ztak bennünket annak a kijelentésére, hogy a Parisban tartózkodó Benes külügyminiszter semmiféle interjút nem adott a Journal cimii párisi lap munkatársának, tehát nem adta azt az interjút sem, amely állítólagos interjút egyes prágai lapok is közöltek." A Pondeiini List a föltűn ést keltő esethez a következő kommentárt fűzi: „Benes miniszter, a diplomata ismét beszélt valahol és megfeledkezett arról, hogy ugyanazon a napon Berlin is informálva lesz arról, amit a Prager Tagblaitt, sőt saját lania, a Práígér Presse jeleni Áz ügy politikai szempontiból igen komoly és sokkal kényesebb, semhogy ezen újabb „diplomáciai trtiikk" fölött szó nélkül napirendre térhessünk," Saíjapin szákoncetije a magyar Hiszebegy-ről, betörött orrokról, kisleányáról, memoárjairól és a modern művészeiről Prága-, december 17. A koronázatlan királyok udvariatlansága tudvalevőleg a pontatlanság. Fedor Saljapin, a legnagyszerűbb drámai énekes nem volt pontatlan és mindössze csak egy félórát váratta meg a prágai sajtó képviselőit, akik azért gyűltek össze a szálló chambre particu- liérejében, mert tudták, hogy Saljapin beígérte a legszebbet, a még énekanüvészeténél is szebbet: a mesemoudást. Mese az élettörtéue- te ennek a zsákhordónak, mese a szédületes karriérje, mese az a honorárium, amit egy estéjéért kap, orosz mese végtelenül mély kék szeme, mese mindaz, amit mond, az élet egyik legkedvesebb meséje. Kézfogás után felröppen egy politikai kérdés. A cseh sajtó egy része megtámadta a mestert; azt Írták róla, hogy Budapesten a magyar „Hiszekegyet" énkelte. Igaz-e? Saljapin belefog az első mesébe: — Nagyon kedvesen fogadtak Budapesten. A város nagyon szép, a hangulat lelkes. Elmentem egy estélyre, amelyen magyar nemzeti viseletben magyar népdalokat énekelt egy művésznő. (Talán a Fedák Sári egyik „ötszázéves magyar dal" estélye volt.) Nekem rendkívül tetszettek a kosztümök, a dalok, a lelkesedés. Azt mondottam, hogy boldog az a nemzet, amely dalaiért igy lelkesedik. Mondtam, hogy őszintén csodálom a magyarok ha- aaszeretét. Mondtam azt is, hogy a magyar cigányzenének nagy befolyása volt az orosz zenére. És végül azt mondtam, hogy az kívánom a magyar nemzetnek, nyíljon a lelke ki oly gyönyörűen, mint a rózsa kelythe. Ezt mondottam és erre egy ur áhitatosan azt mondotta: Ámen. Az ámen után elkezdtek énekelni egy dalt . . . Saljapin gondolkodik egy keveset, végigsi- mitja a homlokát, felemelkedik és orosz nyelven elmondja a magyar „Hiszekegyet". Most, hogy magam is hallottam tőle és láttam, milyen szépen mondta, elhiszem, hogy nem politikából énekelhette, ha énekelte, hanem — zeneszere tétből. — Ennyi az egész! — folytatja. — Én a politikához nem értek. Miikor Pesten azt mondották nekem: Trianon, nem tudtam, mi az és azt hittem, hogy triumviré tusról van szó, kérem, elhllietik, igen sok mindenféle hir és anekdota kerül rólam légből kapót tan forgalomba! Nemrég a következő történt: Angol lapok azt Írták, hogy Saljapin betörte egy ember orrát. Saljapin, az orosz, annyira feldühödött valamin, hogy betörte egyetlen csapással egy szerencsétlen ember orrát. Már pedig alapjában egy szó igazság sem volt ebben a hírben, hanem igen mulatságos történet . . . A mester felemelkedik és nem mondja, hanem csodásán megjátsza a jelenetet: — Szóval: megfeledkeztem arról, hogy egy angol újságírót magamhoz kérettem Chicagóba, a szállodába. Délelőtt volt és éppen egv kollégámnak egy operasaerepet magyaráztam el. Kérem, drámai énekes létemre a taglejtéseim nem közönségesek és méretük különbözik az angol hidegvér és elegancia álfái mindennapi használatra előirt taglej léseit méreteitől ... A szerep azt Írja elő, hogy tor- konragadok egy embert és jobb karommal ököl csapást mérek le a fejére . . . (Saljapin ezt úgy mutatja be, hogy az e célra felhasznált újságíró megtántorodik és szinte menekül a képzelt ökölcsapás előL) — És ebben a pillanatban lép be az angol újságíró. Az ajtónyikorgásra megfordulok, de már csak egy menekülő ember hátát és feltűrt kabátgallárját látom —------- .Azt hitte, sz egény, hogy Saljapin öl és megfutamod itt Aztán megírta, hogy a feldühödött orosz mester ököllel lesújtott egy szerencsétlen emberre és bezúzta az orrát Saljapin nagyot nevet maga is a dolgon: — Még komiikusabb az a hir, hogy három év múlva kolostorba vonulok. Dehogy! Szeretem a csendet, szeretem az elmélkedést, a mesét, az elvonultságot és most is, karácsonyra elvonulok. De nem kolostorba, hanem Parisba. Ott él hét éves kislányom é smár két év előtt kezdtem el neki mesélni életem legszebb meséjét, de nem tudtam befejezni, mert turnéztam, egyre turnéztam és műidig közbejött valami. Most azonban szakitok mindennel, elmegyek hozzá karácsonyra Parisba és végigmesélem az elkezdett mesét a törpékről, az óriásokról . . . (Úgy mesél, mintha máris Párisban volna a kislányánál és ő maga is olyan, mint egy kisgyerek.) — Negyven éve járom a világot, negyven éve énekelek!/— folytatja a mesét. — Most fo gom megírni ennek a negyven évnek a történetét. Azt is megírom, mi a művészet és kikkel találkoztam ezalatt a negyven év alatt. — És a modern művésziét? — szakítom félbe, amikor már alig halhatóan, mintha magának mesélne. — A modern orosz színház, Meyerhold és Tairoff és a modern zene----------Tudja, kérem, e gy német bűvész szövetből kutyát készített. A bűvész nagyszerű hasbesz-óLő volt. Mikor a tökéletes műkutyát bemutatta a közönségnek, a csalódás tökéletes volt. A kutya ugrált, farkát csóválta, ugatott, a kutya olyan volt, hogy senki.sem tudta a valódi kutyától megkülönböztetni. Nos hát, kérem, ha a közönség nem tudja megkülönböztetni a modern művészetet a valóditól, hát akkor rendben van. Fő, hogy a közönség fogyjon nekik, mert ebben áll a bűvész győzelme a művész felett. Stravinsky például nem hozott újat Az ő zenei elemeit már Rimsky-Korsakofínál meg lehet, találni. Talán csak a zenei kolorit uj. És igy vagyunk Meyerhold és Tairoff ugyanezt csinálják. Ez a véleményem a modern művészetről. Közben tiz oldalról lerajzolták és most magnéziumfény lobban fel: a fényképész is elvégezte alkotását. Kézszoritás, a cerclenek vége, — Tud valamit magyarul? — kérdi egy magyar kolléga orosz nyelven. Mire Saljapin ékes magyar nyelven válaszol: — Pénz . . . fizetni. Többet nem tud. Szerények vagyunk, evvel is megelégszünk. Neubauer Pál. Sfosi Jelent meg a legújabb ERDŐS REGÉNY Erdős Renée: Póndy György ifjúsága Ara Ké 39.— Portó 5—7 Ke Megrendelhető lapunk könyvosztáiyában A legjobb kaveíozo a legszebb ajándék ~ DUSCHINSKY BRAT1SLAVA Köztársaság-dér 11 A 8eg!a8ese£sb magyar írék és kélték eredeti munkáit adja a Prágai Magyar Hírlap 1929. évi naiv képes naptára. yf^lgg^iuj amerikai borotválkozási módszer B®^^*tt/D.EN6EL idmfBRATISLAVA KAPHATÓ MINDEN SZAKÜZLETBEN GUb'SSLING 9. 4 A csehszlovák távirati Mi saascífsisa a félhivatalos Prager Presséim kiflit pilis: Boaes-itóerlui Az áüitáSagss infala 3 magyar-csehszlovák viszonyra! is az Anschlossról siói
