Prágai Magyar Hirlap, 1928. december (7. évfolyam, 275-296 / 1902-1923. szám)
1928-12-02 / 276. (1903.) szám
„magyar rapszódia Ma: DARKÓ ISTVÁN — A lélek magában — €i A vásznán megjettenik egy fiatalúr huszár - ,tiszt)] egyeli r uhában. Első pillanatra férfiembernek lálteziik, akii formás alakkal és kifejezéstelen volta dacára is nyugalmi állapotában egészen elfogadható arculattal rendelkezik. De már az első 'lépésénél látszik rajta, hogy egy nagy baja van: Tetszik a nőknek. Ez talán nem tartozna a legnagyobb bajok közé. A huszárabtilás fiatalúr azonban játszani kezd a vásznon. Tudjuk, hogy mit jelent, ha egy színész „játszani" kezd. A fioitalur megpótolja még azzal is, hogy kizárólagosan a nők felé játszik, a sok ezer és millió ismeretlen nő felé, akik a világ minden tájában őt nézik tetsző szemekkel. A nőknek játszik, azaz gra- ciőz mozdulatokkal járkál, képzeletbeliig hi- mes tojásokait dobál a levegőben karcsú dereka fölötti ölelő két karjával, hajlong, mint a májusi éjszaka orgonabokra, amikor ... Dehiszen ez minden jobbfajta kuniéban is benne van. Azonkívül a fiatalember mu'lat is. Istenem, hogy mulat! Csak egy ilyen sterilizált fitmsainószitiszít tud igy mulatná a berlini situdióban, miközben dobogó poroszszive fölött és feszülő magyar atillája alatt kedvező szerződés lapul, ügy mulat az asztal tetején és a valódi cigányok előtt, hogy szomszédaim, az öreg hentesné és a fiatal masa- mód elfúlva rebagik: Á, ó, ez a drága tündér W __A nevét még nem áruljuk el! Szóval „tü ndér", noha mi úgy gondoltuk, hogy fiatalember, tehát férfi. Dehá't jó, lesryen tündér! Ki is derül, hogy nem is egészen férfi. Szóval! mulat egyelőre a kisváros — szegény magyar kisváros — kaszinójában s közben változatlanul tetszik a nőknek. Hibátlan mozdulatokkal tetszik, de telkemre, egv ;ó festményben több éleíhüség van, mint ebben a háromdimenziójú színészben. Olyan bájjal mosolyog, hogy a régi huszártisztek testületileg vennének maguknak elégtételt rajta. Én és szomszédaim ájuldozunk, ők a gyönyörtől, én a bosszúságtól. A fiatalember a vásznon mulat, hajlong, táncol, persze azt a kánkán- szerű steril-csárdást járja, amelyet a szép német színészek tudnak a stúdióban. Szeme fié- nyesedik, szája ódesedik, orrlika tágul, de nem ám úgy, ahogy a nemes versenypairipá- ké, hanem úgy, ahogy a hisztériás urhöWe- ké. Különbség van a kettő között, de ezt ez a iesgnyáliasabb filmszínész, ez a Wi'lly Frirtsch nem tudja. # Rendben von, ő ezt nem tudja, de neki ez a jövedelme. Föilépteftik egy héten ötször huszárnak, olyan jól specializálta magát a magyar huszár tisztségre. Mondhatni, hogy belenőtt az abbiiába és olyan hűséggel viseli, mint viselték annak idején az igaziak, régebben, a császár kabátját. Willly uron azonban a filmművészeit operett-műfajának a diszíkabátjakén! feszül az aitbila. Az atitdila saj nálat ramél - tóbb, mint ő. Az aktív filmhuszárt legalább biz bilimen lehetett már látni mulató huszártisztnek. Megmondom, hogy mért néztem meg. A hazug és rut dolgok titkos ereje vonzott, hogy minél alaposabban belenézhessek, mi von benne, milyen ru<?ók mozgatják, miből von a veséje, mája és sikerének a tiitlka. Minden türelmemnek vég9 szakadt azonban, megtudván, hogy az uracs jeln.tős szerepet kapott a monumentálisnak ígérkezett, vagyonnal előállított „Majrvar rapszódia" című fóilmen, amely film propagativ jelentőségével az egész világot jobb indulatra deríthette volna irányunkban. A nőket fullasztó szép fiú ezen a fájdalmasnak Ígérkezett filmen is huszártiszt, azzal a bizonyos mosollyal, azzal a bizonyos darázsderékkal és az elbájoló modornak azokkal a változó nemű egyéb eszközeivel, amelyek a gyönyörtől ájuldozó női nézőket is férfiasabb jelenségekké teszik, mint amilyen ez a duhajkodó fiatal ur a karddal, a csizmával, a borral, a cigánnyal és a hamis legénykedés riíkitő színeiben bonyolított szerelmeikkel együtt # Ezek után a nagyképűség látszata nélkül álHapirthatjuk meg, horv mi van a magyar rapszódiával. Először csak a rapszódiával, a nekünk fontos jelző nélküL A rapszodoszok, ugyebár, a görög hősköltemények, különösen a homéroszi eposzok szavalod, terjesztői voltak, zárt kaszt, hasonlatos a középkor velük hivatásban egyező minnesangerjeihez, bárdjaihoz, troubadour- jaiihoz, magyar iigriceihez. A rapszódiák antik értelemben az eposzokba gyűjtött népi fájdalmak, szenvedések, néha örömök, ahogyan különösképpen az említett Homeros tudta őket meggyüjteui. A rapszódia a modern kor költészetének az értelmében a változó hangulatok gyűjteménye valamely műfaj egy produktumának a keretében. Azt mondják, hogy Petőfi verse, az „Egy gondolat bánt engemet", ilyen rapszódia. Zenei értelemben a modem rapszódia egy népfaj dalainak a keretes egymásutánja, különböző hangulatú dalok füzérje. A film, ha művészi, alkalmas modern műfaja a rapszódikus faji érzéseknek, mert a változó hangulatoknak, a nép komplikált érzelem világának s egész életének a kifejezésére szerfölött alkalmas. Megérkeztünk a „Magyar Rapszódia" című 1928-ban készült filmhez. # összetörve, véresen fekszünk a földön. Ahányszor fölemelni akarjuk a fejünket a sár hideg párnájáról, ahányszor megmozdítjuk a vállunkat és föl!á pászkodni akarunk, mindig újabb rúgás éri a fejünket s a két vállra fektető karok meg nem csökkenő ereje alól sem szabadulhatunk. Csak a száruk szabad és a hangunk él még piheigve. Csak kiálltam tudunk. Jajgatni tudnánk és panasz! ó szavaikat suttogunk. El akarjuk mondani, hogy fölkelni szeretnénk, a vérről kevert föld hideg fekvőhelyét nem érdemeljük s különben is elfogadható ok nélkül fektettek oda. Nincs más eszközünk ennek a közlésére, erelvdvó érzéseink rapszódikus komplexumának a kifejezéséire, mint a művészet elfco- bor,hatatlan, tiszta eszköze. Ezzel hozhatnák a világ tudomására, hogy dús mezőinkre üszköt vetettek és termésünket f ölégett ók. Erdőinkbe sizú-férget bocsátottak és védők fáinkat megőniették. Kunyhóink egyik falát Idd öntötték és ösz- szebujf családunk melegét rajta kiengedték. Állatainkat a sziklás partok rernénvtcöan- ségeiire örökös telelőre kivetették. Nyarunkat télire elfordították. Csecsemőinket a férfiak mellé a sárba béfeíklelték. Hitünket letaszítani akarták kárndltos trónusáról. Végül szavunkat ás szegni kivonták. Ezt a „Magyar Rapszódiát" mindenütt megértették volna. Ezt a magyar rapszódiát mindenhol könnyes szemmel' nézték volna, még Ausztrália benszülötitei is. Még igy is rajta vannak a filmen az örök magyar mezők, a poraiból megéledő búza tenger és a föld ölébe bujt falu. Csak az emberek hiányoznak róla, akik a sárban fekszenek és akik őket a művészet varázsvesszejével a sárból kiemelik. Rajta lehettünk volna ezen a fűmen mindnyájon, ön, Maga, Te és én is. Azonban Willy Fritsch van rajta, a hölgyek „viiliM"-je, ez a, ez a ... Már mondottuk, hogy nri. ÖNÁLLÓSÁG Ma: FALU TAMÁS L Józsi huszonöt éve működik már segédként a piactéri kereskedésben. Az öreg főnöknek jobb keze volt, az emlékező tehetsége, eleven leltára. Józsi nélkül nem lehetett követelést behajtani. Éppen annyi idős volt az üzletben, mint a pultok Mert ezeket még akkor állította be az asztalos, amikor Józsi belépett az üzletbe. Akkor huszonötóves volt. Most pedig ötven esztendős lett. Nem is nősült, mert egy segédnek, aki reggel héttől tizenkettőig s délután kettőtől hétig ott áll a pult mögött, nem igen jut ideje a szépnemmel való foglalkozásra. József kiélte magát a bőrkereskedésben, melynek polcain jóiiiatu bőrök várták a csizmadiák és suszterek alkudozásait. Szerette simogatni a cserszagu bagariákat, a könnyed szattyánbőiölket, 3 a fényes és sima lakkot, mely egyenest forró bálba vándorolt a hüvöe üzletből. Szeretett el játszadozni a régi négy- krajcároa nagyságú sárga és feketeviaszpogá-, csókkal, melyek a bőr fényesitésére szolgáltak, s a különböző nagyságú faszegekkel, melyek a talpat voltak hivatva a felsőrészhez erősíteni. És kellemes volt üres órákban az ajtóba állni, ahonnan a város élete volt megfigyelhető. A korzó a katonatisztekkel, a diákok könyveikkel, a hivatalnokok sietésükkel, az as. zonyok és lányok szépségükkel. ötven éves lett Józsi, amikor eszébe jutott, hogy az élet elmúlt. Elmúlt anélkül, hogy egy asszony gyöngéden a vállára tehette volna a kezét s egy-két gyerek szeretettel az ödébe ülhetett volna. És még csak szabad sem volt. Réggel pont hétkor meg kellett jelennie az üzlet előtt, s ha látta főnökét kifordulni a sarkon, elébe kellett sietnie az üz!étkükéért. Tulajdonképpen szigorúan véve nem is kellett volna, de ami huszonöt éven keresztül naponként megtörténik, az erősebb törvény minden Írott szónál. Józsiban egyszerre lázadozni kezdett a függetlenségi vágy. Mint ahogy a sinpa földből hirtelen feltör a forró éa füstölgő víz. Éppen alkalmas üzlet is kínálkozott a szomszéd községben. Egy darabig főtt a feje, gondolkozott, nyomkodta a halántékát, hűtlenséget érző lelkiismeretének lázadozásait csiliapitgat- ta, de mégis odaállt a főnöke elé. — Főnök ur, én nagyot gondoltam. — Megnősül — mondta a főnök s a pipaszárával mosolyogva szivolakot rajzolt a levegőbe. — Nem én, — Javítást akaT — találgatta a főnök. ‘— Nem én, főnök ur. Meg vagyok én elégedve a fizetésemmel. Mást akarok. — Akkor nem tudok mást gondolni, — hangzott a főnöki vélemény — minthogy polgármesterségre pályázik. ■— Majdnem, önállósítani akarom magamat. — önállósítani?! — Igen. A szomszéd községben van egy eladó üzlet. Egyelőre kiveszem bérbe, azután megveszem. A gazda meghalt, most árusítja a család. Elég jó forgalma van, tisztességesen meg lehet élni belőle. Megpróbálom. A főnök letette a pipát, leült az öreg wnw«piMroa«iiii ...... i >in ——umi nw tfiwrmuvr—■w— öőrdiványra, v égigfuttatta gondolatait az elszállt huszonöt éven és megértőén mondta: — Jól van, Józsi. Segítse az Isten. De ha meggondolja magát valamikor, vagy akármi jön közbe, nálam mindig tárt ajtókra talál. II. Józsi kitette a cégtáblát, mely a tulajdonosváltozást jelentette s elfoglalta helyét az üzletben. Uj emberekkel kellett megismerkednie, uj vevőket kiszolgálnia s uj nagyker esik ed ükkel szerződnie. Most már neki kellett nyilvántartania a lejáratokat, médiákat és ultimókat. A házbér az ő gondja volt s az ünnepnapok, vasárnapok sem voltak olyan nyugodalmasak, mint azelőtt. És már nem Józsi volt. A vezetékneve mellé odatették, hogy „ur". Belekerült a rideg, hideg életbe. Észrevette, hogy a halántéka táján rohamosan fehéred ik a haja. Eddig is volt már ősz hajszála, de nem olyan sok, mint amennyire ez alatt a pár hónap alatt szaporodott. Almában hitelezőkkel veszekedett, csizLegnagyobb választék, karácsonyi-és újévi- ajándékokban garantált Iegolcsább bevásárlási forrás. Szükségletének beszerzésénél 50 %-ot takarít meg, ha az // Első szlovák ékszer-, araoj-és ezüslárugjárnál írásiig Testvérek, Bretislava Mihály utca 6. vásárol. 1938 Aeoemifoir 8, rw&rnap. Kis versek írja: Farkas Imre Időjárás Szól a szegény nő: Uram, Add hogy nagysokára Jöjjön csak a fagy, a tél —* Nincs kis kabátkára, Se szénre, se fára. Szól a gazdag nő: Uram, Mért nincs jeges orkán — Még egyszer se vehettem föl Az én keresztrókám. A Mars leánya Van egy ur Albionba, ki Rádión messze startol Ez egy csinos ifjú leányt Akar hozni a Marsról. Van Magyarhonban sok olyan ur — Biharba, Honiba, Barsba — Aki egy-egy nőt szívesen Felküldene a Marsba. A gróf és a férj Egy ifjú gróf egy ifjú nőhöz Gyakorta el-ellátogat A nő férje nagyon örül neki Mert imádja a gr ófokai. És szól. Nem bánom, hogy a gróffa Sűrűn együtt az asszony, De azért, hogy engem lemagáz Azért nagyon haragszom. írók kongresszusa Láttam ott egynéhány miniszteri Láttam ott egy csomó fiiisztert Szmókingosan és elegánsam, Fenhéjázón és dilettánsán. Egypárról azt hittem, hogy dalnok, Mindről kisült, hogy hivatalnok. Kisfaludystát, Petőfistát Oü láttam Gyurit, Ferit, Miskát, Egy csomó Adytól-irtózót Láttam egynéhány dijbirkózőt Sokáig néztem, sokévig álltam — Ámde irót egyet se láttam. madiákkal verekedett, váltólejáratokról ké* sett le. Mennyire nyugodtabban feküdt el ezelőtt s mennyire nyugodtabban ébredt! De mikor kiért az utcára, vagy kiált a boltajtóba, önérzet feszitette a mellét. Végre önálló lett. Nem úgy néztek rá az emberek,; hunt alkalmazottra, aki mások kegyétől függ, akit ki lehet dobni pillanatnyi szeszélyből s aki csak függeléke egy másik éleinek. Törtszám, akit másnak nevével neveznek. Végre vaiahára egész szám lett belőle. A leveleket is a saját nevére kapta, nem volt aláírva, hogy ennek, vagy annak a cimén^ ennek vagy annak a leveleivel. A télen egy kicsit megbetegedett Józsi. Se* gédje nem volt, ki sem nyithatta az üzletet, Alkalmazott korában nyugodtan kifeküdté az influenzáját. Most még lázas volt, amikor, fölkelt. Mert árulni kellett, jövedelem kellett, Lejárat közelgett piros égő betűkkel. Jő meleget csinált az üzletben, úgyhogy az ajtó közelében is kellemes volt a levegő, Odahuzta szókét, nézte a kis város vontatott mozgását, a lassan járó embereket s a szein- ben lévő üzlet ajtajának ritka nyitását-csm-. kását. Gondolkozott. III. Szép tavaszi reggel illatozott. Hetet ütött a nagj templom órája. A piactéren elvenedni kezdtek a boltok. Nyikorogtak az ajtók s nagy rol>ajjal szaladoztak a redőnyök. Józsi ott állt az önállóságért elhagyott régi üzJet előtt. Belátta, hogy nincs nagyobb függetlenség az alkalmazott lekötöttségénél s nincs nagyobb önállóság, mini az alkalma-, zott rabsága. Ami ezenfelül van. az keserűség, goind, nyugtalanság és álmatlan éjszaka, — Elég volt! — morogta és átadta a* üzletet. A főnök kifordult a sarkon. Józsi meglátta, s elébe sietett, hogy elvegye tőle az üzJet- kulcsokat. — Jó reggelt kívánok — köszönt a szokásos melegséggel. — Jő reggelt — viszonozta a főnök. Mintha csak tegnap váltak volna el. Az üzletajtó kinyílt, az öreg beült az irodába pipázni, Józsi pedig a pult mögé állt- Végigsimi tóttá a talpbőröket, visszaragyogott a fekete lakkra és boldog vol^ hogy yaa»MH nyerte a szabadságát 6
