Prágai Magyar Hirlap, 1928. december (7. évfolyam, 275-296 / 1902-1923. szám)

1928-12-16 / 287. (1914.) szám

1928 december 16, vasárnap. Népek háborúja készül az őserdők világában Bolívia és Paraguay viszályának lényege — 4 íolyammenti ország tükre — Befejező közlemény — zílső cikkünkben ismertettük a két egymás­sal szemben áliló délaanerikai kontinentális ország közül a hatalmasabbiknak, Bolíviának földrajzi, társadalmi, gazdasági és kulturális viszonyait. Ismerkedjünk meg most a 'másik országgal, Paraguayial is, amelyről sokan ta­lán csak annyit tudnak, hogy Uruguay|al együtt kiváló futballcsapata vau. Ha a tér­képre csak futólagos pillantást vetünk, rögtön érdekes következtetéseket vonhatunk le en­nek a kis országnak geopolitikai helyzetére. Folyamik© zi fekvése miatt valósággal Dél- amerika Mezopotámiája, mert nyugatról a Paraguay, délről és keletből a Pairama, délnyugatró] pedig a Pilcomayo ha­tárolja és ezek a folyók folyami félszigetté alakítják. Geográfiái fekvése három nagy ál­laim, Brazília, Bolívia és Argentína közé ékelte. Ezért geopolitikai jellege az ütköző állam, tehát valóságos délamerikai Elzász versengő szomszédai között. Történetének folyamán ez a geopolitikai helyzet nagyon sokszor érvényesült kártékonyán, 1865—1870 között az országnak rettentő há­borút kellett viselnie Brazília, Argentína, Uruguay ellen, amelyet úgyszólván mai na­pig sem hevert ki. Az ötvenes években majdnem másfél mil­lióira becsülték az ország lakosságát, 1873- han pedig csak 229.000-en voltak, azok kö­zött is csak 28.000 férfi. A többi mind meg­halt a háborúban. Csak lassan tudta visszaállítani az egyen­súlyt, amiben segítségére volt a bevándorlás. Különösen sok olasz vándorolt be s az euró­pai nép zömét a fővárosban éppen olaszok teszik. Ma 752.000 emberre tehető a lakossá­ga, ezek közül csak 18.000 a fehér, valami 100 ezer az indiánus, főképpen guaraui, a többi néger és különösen mesztic. Papi áUam m déiamerikm folyók közében Nagyon érdekes ennek a Ms államnak tör­ténelmi fejlődése. Midőn Mendoza. 1536-ban Anumció gyarmatot alapította, az országot a guaraník birtokaiban találta. Ezeket először a frnciskánusok, később a jezsuita misszionáriu­sok nyerték meg a kereszténységnek s a ci- vilizácáönak. 1695-ben jöttek be a jezsuiták, ak?k földművelésre, állattenyésztésre és mes­terségekre tanították a bemszülötteket. A spanyol kormányzó engedelmével a je­zsuiták valóságos mimkaáliamot alapítot­tak Ül A XVUI. században negyven virág- só telepen 170.000 indián élt szorgalmas munkában és békében s a rendnek is nagy jövedelme volt a fölös terményekből. A jezsuita rend eltörlése után a portugálok és a spanyolok osztozkodtak a paraguayi telepeken és csakhamar tönkre is tették azokat. Paraguay spanyol része a Rie La Plata kormányzósághoz került, 1811-ben azonban független lett Paraguay, amiért je­lenleg csali a városokban és a környékén be­szélnek spanyolul, mig a lakosság legnagyobb része a guarani nyelvet használja, amelyet a jezsuiták szedtek nyelvtanba, szóval útját egyengették egy önálló nemzeti művelődés­nek, melynek nagy jövője lehetett volna, mi­vel a guarani nyelv segítségével Brazília ösz- szes indián törzseit egy államba lehetett vol­na egyesíthetni, Á független Paraguay száz esztendefe Az 1813. évi kongresszus két konzult vá­lasztott az uj köztársaság élére, azonban Fran­cia ár. konzul 1834-ben diktátornak csapott fel és 1846-ban bekövetkezett haláláig az is maradt. Abszolutizmusa áldásos volt az or­szágra, mert iskolákat épített, utakat, gőzha­jókat csináltatott, a hadsereget és a törvény­kezést rendibehozta. S a lefoglalt birtokokat tagonként olcsón bérbe adta, azon feltétel alatt, hogy jól megműveljék, vagy marhákat, lovakat tartsanak rajtuk. Az idegeneket ki­tiltotta az ország területéről, hogy megerősöd­jék az indián nemzet és jellege. 1844-ben uj diktátor támadt Lopez személyében, aki meg­nyitotta az országot a külföldi kereskedelem számára. Argentína az ő kormánya alatt is­merte el Paraguay függetlenségét. Halála után 1860-ban a kongresszus fiát, Francisco Solano Lopezt ismerte el elnöknek, aki azon­ban az ország virágzó helyzetére s megtakarí­tott kincseire támaszkodva nem tudott elleut- állmi katonai ambíciójának és őrületes becsvágyának hazáját dobta oda áldozatul. Beavatkozott Uruguay belső harcai­ba, azonban Argentína és Brazília Uruguay segítségére sietett és az egyik véres ütkö­zetben maga Lopez is elesett. Az ország a szövetségesek hatalmába került s hogy visz- nzaadták önállóságát, azt csak kölcsönös fékékenységüíknek és kimerültségüknek keU betudni 1876-ban az okkupáló hadsereg kivonult Para­guayiul, amelyre azután békés idők követ­keztek, bár az ország jólléte tönkrement s a lakosság imegfogyatkozott. 1908 júliusában u.j forradalom tört ki és azóta gyakori Lázadások zavarják az ország nyugalmát. Paraguay anyagi és szellemi kultúrája Brazília közepes hegyágazataiuak láncai át­csapnak Paraguay területére is, nagyobb ré­szét azonban a folyamok melletti síkságok te­szik. Az ország száraz, meleg, de egészséges és gazdag vegetációban pompázik. Termékei a növényvilágból jeles fanemeket szolgáltat­nak. így vaskeménységü fája. a lapaciho, tele- gráfpóznára használható a palma negra, mü- asztalosságra való a. morosinno, kellemes gyü­mölccsel ke dveskedik az arahan, alga noha és yaruina, elszakíthatatlan rostot ad a rami- gvökér, amelyből egy hektáron száz mázsa terem, ebből 16 mázsa a rost, továbbá az alce és a guembe nevű felfutó növény. Legnevezetesebb ku! tar növénye mégis a gyapot és a paraguay-tea, amelyen a gaucso-indián majdnem kizárólag él. Jelentékeny a kivitele ebből a teából, azu­tán a narancsból és a dohányból. Paraguayiban mindenki dohányzik >és már a hatéves gyer­mek is 'vígan füstöl. Állatvilágára, a pekari, strucc, boa, szarvas, pajzsos állat, alligátorok, vidrák, papagályok, foglyok és a. sokfaju éne­kesmadarak a jellemzők. A szarv a smar haáll ©má n y évröl-órre nő és 1913-ban már mintegy három és félmillió legelészett Paraguay, kitűnő legelőin. Ezért k onzervigyártá sa, amelyben a német töke is érdekelve vau, rendkívül jelentékeny. A marhaienyésztés azonban óriási lendüle­tet fog Tenni, ha az óriási lege Literül etet, a Cluaco-t sikerült pacifikáini és ott telepek létesülhetnek. Meszticek és indiánok lakják, kik a guarani nyelven beszélnek, azonban a hivatalos nyelv a spanyol. A guaranik csöndes, tanulékony, okos nép, mely igen szereti hazáját, vallását. Valamivel fehérebbek, más meszticeknél és nagyobbak az európaiaknál. Patriarchális éle­tet élnek, a hatóságokkal szemben engedel­mesek, hallgatagok. Gonosz tettek elő nem fordulnak náluk. Kedvelt passziójuk a do­hányzás, gyermekek, lánykák, asszonyok és férfiak folyton szivaroznak, még ebéd közben is. A férfiaknak a munka nem nagy szenvedélyük. A napot teázással, cigarettázással és öltözéssel töltik s a házi teendőket asszonyaikra bízzák. Müveitségük nemzeti exkluzivitásban van. Francia ugyan az utánzott kultúra, de még a miniszterek sem tudnak franciául, a spanyol nyelvet is indiánosan beszélik, s legszívesebben hasz­nálják a guaraki nyelvet. Népiskolájuk kevés, egyetlen főiskolájuk a fővárosban, Asunción- ban van, melynek 1912-ben 92.000 lakosa volt. A főváros a Paraguay-folyó magas ter- raszán épült, azon a helyen, ameddig a hajók feljuthatnak a folyón. Ez adja meg a jelentő­ségét. 1859-ben a brazíliaiak tökéletesen el­pusztították és lerombolták, de megint fel­épült. A törvényhozást a kongresszus gyakorolja, amely szenátusból és képviselőházból áll. A szenátus tizenhárom tagot, a képviselőház hu­szonhat képviselőt számlál. Az államháztar­tást máig sem sikerült egyensúlyba hozniok. Az ellenséges haderők Európai fogalmak szerint a háborút a nem­zet fegyveres ereje, a. hadsereg vívja. Milyen rendes haderőt dobhatnának harctérre a far­kasszemet néző ellenfelek? A bolíviai had­sereg hat gyalogos ezredből áll, két ezredet ötszáz katona alkot, a másik négy 1300—1300 katonából áll. Ehhez járul három 300 főből álló lovasezred, egy ezred lovastüzér, amely szintén 300 katonából áll és egy tábori tüzér­ezred négy üteg francia lövedékkel, A haderő tehát nyolcezer főnyi, de minden­féle technikai eszköz nélkül szűkölködik. Paraguay úgynevezett hadserege még je­lentéktelenebb, A katonák mezítláb járnak, mint a köznép ál­talában. A múlt században nagy volt a harci­kedvük és erre jellemző, hogy a paraguayiak voltak a legelsők Délamerikában, akik ma­guk öntötték ágyúikat 1865—1870 között Név­legesen a paraguayi hadsereg állománya 2300 katona és 80 tiszt, azonban hosszabb ideje egy francia katonai misszió tartózkodik Paraguay területén. A Bolívia és Paraguay között kitörő esetle­ges háború terhét tehát, miután a hadsereg kicsiny, az úgynevezett nemzeti gárda vi­seli, vagyis az esetröl-esetre felfegyverzen- dö lakosság. A lakosság nagy része termé­szetesen hozzászokott az állandó fegyvervi­seléshez. Azonban éppen ebben rejlik a leg­nagyobb veszedelem, mert hiszen ha hábo­rúra kerül a sor, akkor nem katonaság, ha­nem két felfegyverzett nemzet fog mér­kőzni. Ilyenkor a harcot az dönti el, hogy melyik állam bizhatik jobban népességében. A végzetes vita A Paraguay és Bolívia között folyó végzetes vita éppen olyan régi, mint a délamerikai ál­lamok függetlensége. Ez a vita az óriási Chacónak nevezett terü­let legtermékeílenebb része körül folyik, amely a két ollenfél és Argentína között terül el. A Cbacó legnagyobb része Argentína birto­kában van és ez az állam rendszeres koloni­záló munkával már meg is nyerte a kultúrá­nak. Az elmúlt félévszázadnak folyamán már hét szerződést kötöttek, hogy a délameikai testvérállamok fegyveres összetűzésének ele­jét vegyék. A legutolsó ilyen szerződés 1918- ban jött létre, azonban egyik sem lépett ér­vénybe. Egyszer a bolíviai kamara tagadta meg a ratifikálási, máskor Paraguay kongresz- szusa utasította vissza az egyezmény szente­sítését. 1887-ben Lipót belga királyt kérték fel döntőbiráskodási eljárásra, azonban hiába. Uruguaynak 1894-ben történt intervencióját sem koronázta nagy eredmény. Ettől kezdve egyszerűen mindig meghosszabbították a status qiíot, hogy a nyílt ellenségeskedést elkerüljék. A nehézség főleg abban rejlik, hogy a döntőbírósági eljárás tartalmában nem tudnak megállapodni. Bolívia abban a formában akarja a kérdést döntőbírósági eljárás alá vetni, hogy az egész Chacő bolíviai birtok legyen-e, vagy sem, mig Paraguay csupán a Bolíviával szemben hú­zott határról, vagy legfeljebb a vitatott terű­ARCKIÜTÉSEK ELLEN THIOSEPT GYOGYSZAPPANT! A legmakacsabb kiütéseket, még ha minden más kísérlet eredménytelennek is bizonyult, biztosan elmulasztja a Thiosept-sszappass. A Thiosept-szappan ára Ke 8 — Kapható minden gyógy- és illatszertárban. VczériÁgynoksóg : Drogcugiofihandlung, Fr. Foutiek, Znaim Képviselő Szlovenszkó és Ruszinszkó részére Váradi Imre Bratislava Postafiók 3oO. let egyrészének átengedéséről akar tárgyalni. 1927-ben egy protokoll unt bán állapodtak meg, amely a konfliktus megoldását uj konferen­ciára bízta és ennek elnökéül egy argentínai diplomatát választottak. A konferencia az el­múlt nyáron létre is jött Buenos Airesben, azonban szintén meghiúsult és csak abban ál­lapodtak meg, hogy a határövet megfosztják katonai jellegétől. Hogy azonban ez a katonai jellegtől való meg­fosztás a valóságban mit jelentsen, azt nem tisztázták. Paraguay az összes csapatok vissza­vonását kívánta, mig Bolívia csupán csapatai­nak egyrészét akarja visszavonni. Ilyen stá­diumban álltak a dolgok, amikor e hónap ele­jén a harcok megkezdődtek. A paraguayi ve­zérkar főhadiszállását Asunciónból a bolíviai határ közelébe, Concepciónba vitte át, a ha­tárerősség körül harc tört ki és ez indította meg a lavinát. A népszövetség, amelynek mindkét ellen­fél tagállama, hiába interveniált, tekintélye — ugylátszik — nem terjed át az óceánon túlra. Hogy háborúra kerül-e a sor, vagy sem, az kizárólag Argentína magatartásától függ. Ha Argentína érdektelenségét jelenti be a hábo­rúval szemben, akkor ez elkerülhetetlen, ha ellenben tiltakozó szavát emeli fel a fegyve­res összecsapás ellen, úgy Bolívia nem meri vállalni az általános délamerikai háború koc­kázatát, Véesev Zoltán dr. I gyorssegély ftssistartisa sílift i kommunisták lassítására lépett sztrájkba Stomáitgig fim munkássága A vízmüvek munkásai nem csatlakoztak a sztrálkeléilez — A kenunusiisUt Bárt titkárát kizárták a békéltető tárgyasokból Komárom, december 15. (Saját tudósítónk­tól.) .jelentettük, hogy a komáromi közmüvek munkássága tegnap sztrájkba Lépett. A mes­terségesen szított és sztrájkig fajult mozga­lom indít óokairól és helyzetéről az alábbiak­ban számolunk be: Komárom város képviselőtestülete ez év november 21-ón a kommunista párt indítvá­nyára (közvetlen a választások előtt) elhatá­rozta, hogy a városi munkásoknak 10 napi béréi gyors­segély címén kifizeti. Az egész összeg nem volt nagyon jelentékeny, ment összesen 28.000 K-tt tesz M. A határozatot az állami főjegyző megvé­tózta, tehát végrehajtom nem lehet. Ezen- kiviül felebbe zéssel is megtámadták. A kommunista párt ultimátumot küldözgetett a magyar pártoknak, hogy a felebbezést von­ják vissza és fenyegetéseket helyeztek kilá­tásba. A szövetkezett pártok msszmltasUották a berrorisztikus fellépést, mire a kommunista párt rendkivülK képvise­lőtestületi ülést erőszakolt ki, amelyet ösz- sze sem lehetett volna hívni, amíg az ügy el­intézve nincsen. Csütörtökön délután volt a képviselőtestü­let rendMvüM közgyűlése, melyen a kommunisták a legélesebben támadták a szórtál demokrata vátrasbirót, akinek a sztrájkolok jó része párthívei közé tartozik. A képviselőtestület többsége elutasította a kommunisták követelését, meri; az ügy feleb- bezés alatt áll és igy annak elintézéséig a gyorssegély űri nem fizethető. Ez a tényállás világos és megérthető, de ennek ellenére a munkások a kommunista izgatás következté­ben éjjel elhatározták a sztrájkot. Reggel megállt a gázmű és a vízvezetéket is a sztrájkba akarták volna kapcsolni, ez azon­ban nem sikerült Steiner Gábor képviselő 'fáz főnyi csoporttal megjelent a vízműnél és felhívta a munkáso­kat a munka abbahagyására. Miivel azonban a vízmű üzemének közbiztonsági és köz­egészségügyi szempontból megállóm nem szabad, a vízmű munkásai elutasították a követelést és Steinenék fenyegetőzve távoztak. Azóta a vizmüjvet állandóan két rendőr érzi. A délelőtt folyamán semmi sem történt a lakosság érdekében, a hatóságok nem moz­dultak meg, hogy a város vízzel és világító- gázzal való ellátását biztosítsák. Délután 3 órakor rendkívüli tanácsülésre hívta össze Csjzmazia városbiró a tanács tagjait., melyen a helyzetet ismertette. Majd a munkások kül­döttségével tárgyalt, de a kommunista párt titkárai kiiáasitoiia a tárgyalásokról. A városi tanács egyhangú álláspontja, hogy jóváhagyás esetén a segélyt kifizeti. A komáromi városi, munkásságnak — a po­zsonyi >és kassai, munkabéreken kívül — egész Szlovenszkón a legnagyobb bérük van, mely 18 K-náJ kezdődik (öreg munkások), a napszámos 25 K és a szakmunkás 43 K-t ke­res, mig a mezőgazdasági napszám létszakán 8 korona. Gazdasági okokkal tehát a sztráj­kot alátámasztani nem lehet. A sztrájkolok hatalmi kérdéssé tették követelésük teljesí­tését, melynek a város ez idő szerint, ha akarna, sem tehetne eleget, mert. az ügy felebbezés alatt áll. Remélhető, hogy a sztrájk békés útra terelő­dik, ha a félrevezetett munkások belátják, hogy követelésük teljesítése nem a városon múlik, így bizonyos: hogy a város lakossága nem nézte rokonszenwel ezt a sztrájkot, mely minden jogalapot nélkülözött és csak egy in­tézkedés felé sodorja a város lakosságát: autonómiájának felfüggesztése felé, mert a kommunista kisebbség tisztán politikai célokra akarja Idhasználni a komáromi városházát. A városi munkásság képviselői tegnap dél­után közvetlen tárgyalást folytattak a városi tanáccsal, de hasztalan igyekeztek őket meg­győzni álláspontjuk tarthatatlan voltáról: a sztrájkhoz ragaszkodnak. Ezzel szemben a városi tanács felszólítja, a- sztrájkoló mun­kásokat, bogi/ szombat délig foglalják el munkahelyüket, a havidíjas kocsisokat pedig, akik illetményü­ket egész hóra előre felvették, további mun­kára utasította. Ellenkező esetben a kizárás jogával él velük szemben. A sztrájk tartama igy bizonytalan az ellen- téftee álláspontok távolsága miatt ____9

Next

/
Oldalképek
Tartalom