Prágai Magyar Hirlap, 1928. december (7. évfolyam, 275-296 / 1902-1923. szám)
1928-12-16 / 287. (1914.) szám
192S tfeeemSer 10, tmítm^ MOZAIK írja: Zólyomi Dezső Budapest, december 15. Van abban valami nagyon tragikus, hogy a világ >nost fedezte fel — Budapestet. Vértengeren. milliónyi elveszett életen és a nyomorékok hadseregén túl, a nagy ország- rendezések után, a sok szenvedés nyomán virágozhatott ki csak: — Budapest. Soha eb- i ben a városban annyi idegen meg nem fordult, annyi nemzetközi kongresszus nem ülésezett, mint amióta nagy lett ez a város p kicsinyé púit ország számára. Pedig ezelőtt is volt Budapest és volt bozzd egy megfelelő ország. Igaz viszont, hogy ma nincsen — Becs, amelyik a dualizmus idejében nagyon vigyázott arra, hogy a fák, különösen a ma gyár fák, ne nőhessenek az égig. Mi annak az oka? A kérdés azért vetődik fel, mert most megint egy előkelő nemzetközi. kongresszus ülésezik üt: a zeneszerzők nemzetközi kongresszusa. És az idegen uraJc és zeneköltők nem győznek beleírd ezzel a várossal; magasztalják a szépségét, csodálják lányait és asszonyait, mámorostan szívják magukba a magyar fővárosnak levegőjét, szagát, amely — szerénytelenség nélkül állapit haljuk meg —, már sok idegent megrészegített. Mi ennek az oka? .4 felelet igen egyszerű. A világ, az úgy- j nevezett „müvelí“ Nyugat, csak most vett tu- : domást arról, hog ya Dunámédencében, a I Kelet kapuja előtt (maiul mondani szokás) él egy nép, amelyik ezer esztendőn át verekedett és vérzett azért, hogy a Nyugat nyugodtan éljen és sohasem kért ezért semmit. Még azt sem, hogy a „müveit1' francia tudja, hogy Budapest nem azonos Bukaresttel. Elég botorul és csodálatraméltó megadással tűrte, bogy a vele közösségben élő házastársiét — Ausztria — mindenáron elrejteni igyekezett öl a nagyvilág szeme elől, óh! nem mintha nagyon szerette volna, hanem mert nagyszerűen élősködőti az erényein. Most azután itt van Budapest, — mint egy kararai márványba faragott remekmű, itt áll a bámuló világ előtt, mint valami íündórvá- ros a súlyos életgondok sötét valósága közepén. Jönnek az idegenek, t ha elutaznak, nem tudják elfelejteni az itt töltött napokul. Néhány hónappal ezelőtt hárem napra érkezett ide egy dúsgazdag amerikai if jú és — három hónap múltán sírva utazott vissza az Újvilágba. Arra kérte egy itteni jó barát ját, szerezze meg számára a magyar állampolgárságot, hogy nemsokára — hazajöhessen Budapestre. Mert London hideg és előkelő, Paris vidám és kacagó, Berlin öntelt, Becs (ha még igaz) kedélyes, Prága ódon és szép, Flórenc festői, Róma áhítatot keltő, München otthonos, Velence buja, Newyurk félelmetes, Béig- rád piszkos, Bukarest piszkosabb, — de Budapest üde és fiatal. És van szive. A szivét adja és ezért szeretik meg és nem felejtik el. * Egy társaságban, amelyben iró, művész, iparos, gyáros és más, szabadfoglalkozást űző úriember szépen megfér egymással, e napokban a mai társadalomról folyt az eszmecsere. Arról beszéltünk, hogy milyen kicsiny dolog ma nagynak lenni. Nem kell hozzá más, mint két jó könyök, hajbókolás és — szolgalelkilség. Igen ez az: szolgalelkűség. A múltban az ember vagy a tudásával, vagy a vagyonával, vagy a tisztes szegénységével, a megbízhatóságával, az élvhűségével, a tisztességével, vagy más ilyen, — ma már elavult, — emberi erénnyel szerezte meg a helyét a társadalomban. Ma! Ma a szolgaiel- küség, a hazvdozát, a sima nyelv az az ajánlólevél, amely pozícióhoz segíti az embert. Talán fel sem tűnnék a dolog, ha nem volna olyan általános és olyan visszataszító. Ma senki sem ütödik meg azon, hogy valaki nagy hatalomhoz jut azzal, hogy azt. hazudja, hogy ennek vagy amannak a plegilletéke- sebb“ helynek a bizalmát bírja. Egy ilyen hazugság már elegendő ahhoz, hogy valakire — mondjuk — valamely bajba jutott állatni, vagy magánvállalkozás újjáépítéséi rábízzák. Nem nézik, vam-e hozzá tehetsége, rátermettsége, tudAsa, alkalmassá teszi-e valamely nagy feladat megoldására a múltja, — hazudni tud és az elegendő. Rettenetes elgondolni, mennyi verejtéket munka, becsületes akarás, mennyi ideg és mennyi önérzet esik áldozatául ezeknele a lelketlen, embereknek, akik nem ismernek más célt, mint hogy a maguk jó megélhetése és érvénye sütése érdekében kivetkőzlessék az, emberi emberi méltóságából. Meri a szolgalei- kilség a legkegyeUenebb zsarnok lefelé és a leglellciúmeretlenebb hízelgő felfelé. És amíg a tisztesség nélJcfllöz és rongyoséban jiír, addig ezek az emberek a más zsebében tartva a kezüket nagy bljfcns djfoofc 4* ttáJl/ánOToInn Kűl- és belf8!di mesterek eredeti alkotásai. r|!lhnUÍP7lf\t Múltra fVGjJatd’O*! Kívánságra Mintámon iramú áfás bárhol. UUUUVlbiiXj, iljIUu. kéznek elevenek és holtak felet!. Nem lévén gerincük, csak vagy rúgni, vagy hazudni tudnak. Persze rúgni csak lefelé, hazudni azonban mindenfelé. A szolgalelkű ségnek ezek m udvaroncai nagyon emlékezteinek arra a. francia udvari emberre, aki, mikor XIV. Lajos megkérdezte tőle, hogy mikor szül a felesége, mély meghajlással felelte: — Quand il piaira á volre Majestéll (Amikor Felségednek parancsolni méltóztatik!) És vannak okos emberek, akik ezt látják, tűrik és nem tesznek ellene semmit — és vannak még okosabb emberek, — nem — egyedek, akik ebből megélnek. Még periig igen jól megélnek! MÉCS LÁSZLÓ: EGYSZERŰ PÉLDA A VARJAKRÓL ki őszi égen varjak vonultak ki tudja merre? Ki tudja honnan? Oak mentek együtt, egy sziv-ütenirc. ezren, tízezren, tompán dalolva a varjú-himnuszt. Fekete szárnyuk feléin-suhogta a hősi-nimbuszt: irigyen álltam, micsoda ösztön! egyszerre ennyi tudja a Nagy Célt és jóban-resszhon egy ütt tud menni, ki tudja meddig? Lehet: az összest felfaló Télig, vagy új Tavaszig hol & fészkelés reménye fénylik. így lelkesedtem az őszi kertben magamban áliván. 8 ekkor megláttam a varjú-Júdást diófáin ágán. Élbújt a lomb közt s diót vert széjjel fekete ©söre, néha felnézett a sok ezernyi fent-repül őre. Husángot fogtam s úgy vágtam hozzá, hess varjú, hess, hess. hizlaló koncért ne hagyd a Nagy Óéit, de együtt röpdess a Lendülettel, együtt a fajtát felfaló Télig, vagy új Tavaszig, hol a fészkeié* reménye fénylik. ö magyar varjak, kikben a Nagy Cél vad vére tombol, leik együtt Szál lünk valami őszi nagy fájdalomból! Lent élvezet-fák. kény érfák állnak, csábit az erdő: másnak tündér-park, magyar varjaknak halálos fertő, mégis sz-ökdösnek és egyre többen tőlünk a varjak, nekünk halálos tilalomfákon már fészket raknak, feladva mindent. De mink csak szállítnk, lehet: a Télbe, hol mind lehullunk, lehet: Tavaszba, teljesedésbe! JENIY uriwatoő NYITRA, Wilson u, 2 ■eassasKSí-1 Történet a szivarról Irta: Mánü Sándor i. A kis történet, vagy epizód, vagy anekdőta, amit ez alkalommal bátor vagyok át feltálalni, származását és eredetét tekintve már jó néhány napos, a hogy mégis elbeszélem, annak nyugtalanító oka egyszerűen az, hogy emlékszem reá, — nyugtalanít, hogy még emlékszem reá, hogy nem felejtettem rögtön el, nyugtalanít, hogy a kis jelenet életképes az emlékezetben, tehát, ugyláiszik, van benne valami, ami az anekdótaszerüségen tűi is jelent valamit. Van benne valami nyugtalanító. Ezért talán betartom a sorrendet, először elmondom a történetet, s nyomában megkísérlem megkeresni benne azt, ami nyugtalanító IT. A kis történet ennyi: Néhány nap előtt egy délben a szerkesztőségben kopogás, bejelentés, mindennemű előzetes zörejek nélkül, de meglehetős robajjal felnyílik a szobám ajtaja, belép egy bundás, idősebb, nrféle ember, kalappal a fején és aktatáskával a hóna alatt, megáll az ajtóban és nagyon energikusan ezt kérdi: — ön szerkeszt itt? A fogalomzavar, amit szerkesztőségeken kívül élő boldog, szabad és virányokon csapongó emberek alkotnak a „szerkesztéséről, oly sokágú és bonyolult, hogy ezt eloszlatni senki, aki egy szerkesztőségen belül él, meg se kísérik Ezért nem feleltem semmit, néztem reá, egy kissé meglepve és feszélyezetten, amiért így rámtört. A vendég most már türelmetlenebbül kérdezte: — Szóval ön szerkeszt itt? Még erre se feleltem, amit igenlő válasznak veit, s leült szemközt az asztallal. A kalapot ledobta ílx asztalra, az aktatáskát szétbontotta — ezek az első mozdulatai annak a nagyon kinog pillanatnak, mikor egy ismeretlen ember kéziratot vesz elő, amit az ihlet egy pillanatában irt odahaza, pénteken éjjel, reggel gondos rondiráseal letisztázta, s most mindjárt át fogja nyújtani, s én meg fogom tudni, hogy 6 még emlékszik Emmára, nem neheztel reá, szó sincs róla, sőt fehér karja illatára is emlékszik s általában visszajöhet Emma. Szomorúan néztem reá. Az ember csakugyan előkereste a kéziratot s erőltetett fesztelenséggel, amit kitünően ismerek, átlökőtt elém az asztalra egy iv rövid sorokkal teleirott diósgyőri miniszlerpapirt, köbintett és azt mondta: — Lenne itt egy vers, azt hiszem, nagyon jő. Olvassa el. És ... Most következett valami, amit nem vártam. Eddig, az aggressziv megjelenéstől eltekintve, meglehetős programszerűen folyt le az a fázisa az idegbajnak, amit általában irodalomnak és az irodalmi termék értékesítésének neveznek. Eddig elő- irásszerücn ment minden: ő át fogja adni a verset, fel fogja hívni szerényen öntudatos formában figyelmemet arra a körülményre, hogy ritkán szokott írni, lapoknak soha, ez az első eset, s különben is régi előfizető, — én át fogom venni a verset, ő elmegy, én szomorúan elolvasom a verset és szomorúan feladom a verset a titkárhoz, aki egy napon abban a gyöngéd és előzékeny modorban, ami szerkesztőségi titkárok jellemzője, át fogja nyújtani a verset az embernek, aki erre illetlen levelet fog Írni a kiadóhivatalnak, amit a kiadóhivatal szomorúan lelkűid nekem s ezzel az a Legnagyobb választék, karácsonyí-és újévi- ajándékokban garantált legolcsóbb bevásárlási forrás. Szükségletének beszerzésénél 50 %-ot takarit meg, ha az // Első szlovák ékszer-, arany- és ezüsláragproál Frostlg Testvérek, Bratislava Mihály utca 6. vásárol* láncsora az eseményeknek, amit Emma fehér kanjának emléke s az emlék értékesítésének lehetőségei között a világrend szükségszerűen diktál, la is zárul. Most ez történt: az ember benyúlt a mellényzsebébe s utánozhatatlan, leírhatatlan mosollyal, bizalmasan felém hajolt, előhúzott a mel- lényzeebbőJ egy szivart, amit letett elém az aszta!-1 ra és azt mondta: — .... és fogja, itt van magának ez a szivar. A szivar ott feküdt köztünk, az asztallámpa erős fényében, az asztalon. Az ember derűs vígyorral nézett engem, én szótlanul néztem felváltva az embert, a verset és a szivart. Aztán egy önkéntélen kis mozdulatot tettem a telefon felé, hogy behívjam a szolgát s az ember észrevehetőt! valamit, mert a mosolya fölényes és jóindulatú árnyalatokba ment át, valahogy igy: „na. na, barátom, csak semmi fakszni, Jó, tudjuk, tegye csak el szépen azt a szivart* — s csakugyan ezt is mondta, a legnagyobb derültséggel: — Tessék csak eltenni. Néztem, a szivart, nagyon csinos regalia média volt, azt hiszem, az volt, bár nem értek a szivarokhoz. Aztán elkezdtem nevetni. Nem tehettem mást a jelenet komikusán nyers volt és erős, néztem a szivart, a versel, az embert s akkor már tudtam, hogy uem fogom behivui a szolgát s nem fogom kidobni az adakozói, hanem nyájasan elbúcsúzom tőle, mert azt a világrendet, ami potya- szivarokra épült föl ebben az emberben, megbolygatnom nerrt szabad. Feszélyezetten neveltem, felálltam, az ember is automatikusan felállt, felemeltem a szivart és a verset, nyájasan átnyújtottam neki mind a kettőt, kinyitottam az ajtót s szótlanul, nyájasan, a legnagyobb udvariassággal, de félre nem érthetően, egy kis mozdulattal mutattam neki, hogy fessék kimenni, de gyorsan. A zavar, tájékozatlanság, vigvor és. meglepetés, ami az ember arcán tükröződött, aki kezében a verssel és a szivarral, vissza-visszanézve, szótlanul ment kifelé az ajtón, oly őszinte volt, hogy humorérzékem rögtön reagált reá s mikor betettem mögötte az ajtót, nevetni kezdjem. Azt hiszem, nagyon jóízűen nevettem s a következő öt percben, amíg újabb SídvarmoUéklet nélkül beküldött versek olvasásába kezdtem, automatikusan gondoltam mindenfélét, ami csak fokozta a jókedvemet. III. Most utólag bánom, hogy nem tartottam meg s szivart, — én ugyan nem vagyok szivarozó ember, de a szivart, azt a regalia médiát, szerettem volna megtartani, hogy egy nem is olyan szimbolikus mozdulattal átnyújtsam a magyar irodalom úgynevezett o’lárának. ügy érzem, hogy ez a szivar leg- í alább őszinte volt ügy érzem, hogy .ezzel a szivar - | rál személyemben a magyar iró azt kapta, amit közönsége, a magyar közönség neki szánt. Ez a szivar fedj magyar irói helyzetemet a magyar társadalomban. Ez a szivar precíz cs őszinte. Ez a sxivar, amit a magyar iró a kiadójától kapni szokott, mikor beváltja az utalványt a regényért amin két esztendeig dolgozott. Ez a szivar, amit az olvasó az írónak szánt, jutalmul munkájáért és egyáltalán. Ez és pontosan ennyi, egy jóindulatúan odadugott szivar, az iró társadalmi helyzete ebben a társadalomban. A magyar iró nem az a gentleman a közönség tudatában, aki egy angol iró az angol közönség, egy német, vagy francia, vagy olasz iró a német, francia, olasz közönség tudatában. hanem egy ember, aki Isten tudja hogyan és mibői él. s ha rágondolunk, vagy találkozunk vele, gondolatban odadugunk neki egy szivart. Ezt aa ideális szivart kaptam meg én. ügyi*, mint. magyar iró. Ez a szivar most utólag jobban megvilágítja nekem helyzetemet, mint az írók Kongresszusa és a sok cikk a magyar irodalom válságáról. A magyar irodalom uéha már egész doboz médiákat kapott. Ne értsenek félre: tudom, hogy ,,az iró“ helyzeti problémáját a társadalomban nem lehet megoldani. Ezt úgy tudom, mint a sorsot. Lehet javítani rajta, de a probléma belső é« kétszer titkos lényegét megoldani nem lehet A* iró társadalmon kivüli lény, úgy kell neki, miért iró. De ha már iró, máshol a publikum segit rajta az egyetlen lehetséges ős helyes módon: megveszi a könyveit. Nálunk vannak- itt aztán apró részlet- bonyodalmak, hogy először a publikumon kellene segíteni, s aztán jöhet a szivarjáért az iró. Mindezt tudjuk. Nem is akarok mást leszögezni, csak azt hogy egyszer végre szemtől szembe, kissé brutálisan, de pontosan és őszintén megkaptam azt, ami nekem a tudatalatti kőztudatban járt: egy szivart. IV. Ez a szivar nem tragikus, ez most a másik oldala a dolognak, ez csak egy pesti szivar, egy regalia média. Ez a szivar az a kis, jó, rendes, baráti korrupció, ami csak itt van. Vannak korrupt országok, ahol a rendőrtanácsoanak, a vámhivatalnoknak, tudomisón, a szerkesztőnek, pénzt kell adni, hogy gyorsabban és jóindulatubbavi iufézzo el azt. a dolgot, amire kérik. Nálunk ez nincs. Nálunk a szivar járja, —- a kedves, barátisu odadugott becsülete*, jó szivar. F.z az, amire büszkék lehetünk, aminek örülni kell. Én soha nőm mernék pénzt kínálni egy magyar hivatalnoknak, én szivarral se merem kinálni, de ha gyorsabban be akarok jutni egy hivatalba, nem árt, ha van nálam néhány szivar. A szivar a korrupciótól olyan messze vau, mint a hazugság a betörésiül. Valami egészen más. Finomabb, kedvesebb, emberibb. Gyávább. Nyoma sem marad. Nem lehel baj belőli:. Ex as a szivar, fogja barátom, amivel tizenkettő előtt is be lehet menni a minisztériumba. Ex as a szivar, fogja barátom, amivel még ma délelőtt el kell intézni as njraoltási másolatát, mert sürgős. Ez az a szivar, amivel igenis, itthon van a direktor ur, azonnal bejelentem, tessék csak várni. Ej: az a szivar, ami után nem lehet eléggé kV* ágitok a mohábso u gbl*kot. 6
