Prágai Magyar Hirlap, 1928. december (7. évfolyam, 275-296 / 1902-1923. szám)

1928-12-02 / 276. (1903.) szám

HÖLGYEK AZ ÍRÓGÉPNÉL Írta: Máról Sándor Az ember hölgyekké! szemben Bein tehet soha eléggé udvarias, s rai'ükor a nagyvilágom Írógépeid hölgyek egyikét az a kátüntetés érd, hogy megkapja a NobeL-díjaít, taírtozik min­den tesugLaa férfi aranyi udvariassággal, hogy a nevezőit hölgy könyvét el is ofirvaeaa. Az a sok kedves 'leány, oiki szerte a földön fiátal közévéi számláikat és tevétekéi kopogtat, va­lahogy 'legfelső főkön érdemrendet kap, mi­kor Iditünf-etoek egy hölgyet, aki regényeikéi kopogtat. Hamuval hintem a fejemet, s beval­lom töredelmesein, hogy SigTiíd Uradseit ur- hölgyrtől nem olvastam egy sort sem, s meg- döbbenéssed veszem éaare, hogy Graeáa De- teddátóil sem c&vastam, mert az ember ha­nyag. A tíi^tíieitsremélitő S-ékna Lagedtöitőíl olvastam egy hosszú könyveit egy hosszai ösaon, vsstensi francia fürdőhelyein. Az ernílii- teöt hölgyek sanm meekaptéik a nyomtatott betű ananygyőjpjas rendjét, a Nobel-dijai Na­gyon valószínű, s itt (Pétimé minden tréfát, bőgj’' a maguk mesterségében min dhármán becsü­letes és Mfcünő munkáséit, meri a Nobei-dij nem egyes rábibázásofc ós alllkiailmi chef d'oeuvre-öik, hanem kktíolkülit írói karakterek jfutsilamzása. Egészen biztos, hogy Sigirád ündset jó regiényefcea tűri, s mikor telefonál­tam a könyvöenedredőnmek, hogy élve, vagy halva, vakarná megközelíthető emberi nyelven juttassa el hozzám müveit, csöndesen eühaíá- noztom, hogy ed fogom ölteni Grácia Deied- dái is, Kicarda Huch-<oi is toute le fámáié és dureh die Bank. Az említett hölgyek, úgy hal­lom és úgy Stepzefem el, rendesen ós rtimd- mese.a ülitek egy hosszabb életen áit az írógép edőbt s fegyeJliTnezetten Írták oldalit oldal. utón, mig megkapták a Nobed-dájiaiL Sigríd Undseít- ről még azt ás olvasom, hogy Mttünő háziasz- szony és családanya. Annál szebb, orrnál szebb. Ez a három hölgy tehát bevonni!! a legfel wo polcra, ahol a könyvek olyan magasan ólOa- npk, hogy az ember csak nyújtózkodva éír föl utánuk, ami ugyan 'könyvelőnek nem tesz min­dig jót, merít az emberek lusták s nem szonett­nek erőlQdjdni. Az a sofcmiiMó hölgy, kik re­gényeket, verteket és fiknaczcená. rá u mókát Ír­nak* elégtlíáteM. pillanthat föl Észak é3 Dél e három átíusatíűs csitübagskre. A három hölgy áIftaM)l>afi regényeket irt, s ez na igyon íiigye- tenireroéílltó, mert az ember art hihetné, hogy a hölgyé ürai vénája valahogy ösztönöseb­ben erősebb, minit epikai vénájuk, ami (tehet­ség és ráralóság és vaiiefogdiallkozás mellett elsősorban mégis fegyelmet, mély. bonyoiulLt, belső iréi és erkölcsi fegyelmiéit követési, s a fegyelem, azt a természet már ágy rendezte be, á'Mailábam inkább férfias, mint nőies te­hetség. Ez a három hölgy hosszú regényeket irt, eteteküléi 1 veket bogoztak, jellemeket épí­tették, a regtől yirós különös épáltőmesteírá szabályait betartva raktok téglát téglához, különben neon kapták volna meg a Nobel- dfljat. A Nobél-dij a maga nagy iélíkiásmore- t ess égében különös dolog: ismerek Írókat és könyveiket, akik s amik a maguk nyugtala­nító eredetében és termékenyitő nyugtalan­ságában, zűrzavaros és bonyolult tisztátailon- séguikbaái adták Olyan hív és megrenditő tük­rét az embernek s a föld ügyeinek, mint Sel­ma Lagarílőí, am ólfkül, hogy a Nobei-dijra leg­csekélyebb kníléitásuik is lenne. A Nobef-díj valahogy föltételez annál, akiire náaiggatják, valami újszerű .klasszicitásit, valami garantált szobatisztaságot, valami nagyon kiforrott iro­dalmi oifferblatott: Franoe-ról már Részen biztos kémeit legyen, hogy iirónikus bölcs és Shawról, hogy szatirikus zseni, amikor ebben az értelemben, szinte sterilen már, rájukütöt- ték a nagy pecsétét. Ez igy is van rendjén, hogy aki kapja, garantálni tudja, hogy élete hátralévő során rosszabb könyvet már nem fog imii, mint amilyen eket már eddig int — a Nobél-dij nem arra való, hegy irodalmi vulkánokat ünnepeljen, hanem aranyérem a világkiállításon a legjobb fűtőtestnek, ami praktikus, kipróbált és meleget ad. Az élő irodalomnak ehhez a díjhoz kevés köze van. Egy bizonyos érettségi és érdemi körön baltit az írók magánügye ez — udvarias és objek­tív urak intézik, diplomáciai formaságokkal övezve, párta ukmul s az alapító szellemében, akinek a dinamiiitot 'keliletJt kitol ólnia ahhoz, hogy az irodalom pénzhez jusson. A föltűnő az, hogy a három hölgy, kiket a Nobei-dij igy felbélyegzett, epikus tehetség. Az ember azt hinné, több nagy k<tíitőnő él a világon, mint regény Írónő, több nagy női Óira, minit epikai tehetség. Ezzel szeanl>en áld Sigrid Undsei. S a végső fokon ezzf'il szemlxan áll az epikus Courts-Mahiler nagy bevétele. Valahogy úgy Gesz az, ahogy egy levélbe Thomas Miaum irta: a rendes író, — szép idő, mossa idő, gyomorfájás, j éked él y, — minden­nap odaül a géphez és kooogtat íegallább ec<v nyomitafet't Oldalit. Sirás itt nem segiit, igy sezü- Oetnek a Nobel dijaik. A rendes iró minden­nap megiirja a maga oldalát, az egy évben B65, tíz év aftuttt ílüőO Oldal, Irarminc év alatti 10.950 oldal, s az már a Nobel-díj, szökőéve­ket nem is számítva. Ez naigyan szép ered­mény, » nem kell h<rzzá más, csak rendezeti életvisTonyolg egy írógép és egészség. Vaila- hogy úgy les?, az, hogy a hölgyélc fogyelrme kik leülnek regiényit inni, ösztönösebb kény­szer, mint a férfiak fegyelme: a férfriaknál « • fegyelem föflásmorése egy condiHiónak, m;ii£ a iiölgyeknél sora és kényszer. Ahogy a nők, ie&kdismionetesen és végtelenül, el tudnák b.L- bdlödni munkákkal, melynek a férfi csak a direktíváit adja inog... („A nagy ruhái a férfi csák 'teivezi, s uám, a végén a szorgos női íkiéz varr ja meg.“) Milyen gondos, milyen finom, hány kéziöliéssed alkotott mü egy I^a- gerűö*-, egv Huch-regéav! Az ember ilevesai a fcafitapjált ■ Mennyi csín, mennyi ügyesség és sza'botios éntéiem! De miért, hogy az Jirkáló világnak nincs ,,a“ kölltönője, „a“ dramaóíró- nője, ,^a“ zeneszeerztjenője, festőnője — (paridon, Mánk Lorendn !.., ) — ahogy igenis van, na-gyibetüsen és nobeldijasain, „a“ re- gánylirónője, íme hároűtn ás, -vagy még több — (pardon, Coletíe!...) — s egész biztosan ki­tűnőek? Mennyi hölgy ír versét, ő Miinerva, ón -magaim kótezeanyokmí. at ismernek sze- luélyesn, s leteszem az esküit, hogy sok ikö- zőllt.ük ágiazá liraá tobeitség, ikuilturált és öntu­datos, — máért, miért, hoigy a világnak nincs „a" költ tőnője, csak úgy, ahogy van egy Kái­né-je, hogy' tovább ne ás menjünk? Miért, hogy nincs ogy ionomén drámaírója, vagy vigjátcMróia abban az érteleimben, ahogy van íérfiban ezí „ ( A férfi imiűiativ, kons-trullflláv teremtő s ikompanáíló ,,f eílsőb b ren dü 3 ég ‘ ‘ ■lenne ez? Bizonyára nem, csak másnemüsé- g-e. A nő az első szót egész 'lényével és sorsá­val!, valLahogy még mindig és mindenben a férfitől várná? — ajat az első szót, á kibaiá- lót, az átüt őt, az ediinditót, ami hullámvonal­ban megy tovább, mindenhol, ahová ér, uj rezonanciáit termékenyit? ... Mennyi mindent találtaim már női vetrsek-' ben, amikéit férfi csak nehezen ért — óvatos­ságot ós beosztást, taafüaílmá taktust és negyed- hangokat —, csak valahogy azt a nőt, azt az Ogyetflién, az egész verseit fölirobbanttó, miu- denkinek arcába röpülő arejü szót nem talál­tam , amitőil bizonyos verseikinéfl végimegy az Olvasó hátán a hideg. A hölgy az Írógépnél tehát epikai tehetség, s nekem nagyon tetszik, amit erről a kelle­mesére u, okos, energikus szemű Sigrid Und- seLrői okosok, hogy jó háziasszony is és ki­tűnő családanya* Nincs ebben semmi mulat­ságos. Biztos, hogy müveit és 'tehetséges, aki reggel fölkel, a reggelinél nyáj<asan elbeszél­get családjával, rövid sétát tesz gondozott kertjében, aztán leül az írógép elé s ebédig 99 megírja azt az egy oldalit a 10.950-ből, ami harminc év után a Nobei-dij. Nem is tudom elképzelni, hogy egy írónő, aki megkapja a Notoed-dijai, ne legyen kitűnő háziasszony, rendes ember, — s nagyon olcsó lenne azt gúnyosan érteni, ahogy igazán nem értem. Biztos, hogy férfiban is alapjában rendes há- zaa]>a, aki a végén Nobel-dijat lcap, — a szó­nak abban az alsóbb, igazibb értelmében, ahogy a produktív művész számára általában az a helyes, ha otthon ül s rendesen forgatja a pennát, s nem az, ha künn botorkál a sötét utakon és vidéken. Van egy ilyen másik iro­dalom is, a rendes melleit, — egy rendetlen és háziatían és dij'tailan. S m-ost nem is fontos, hogy melyik az igazi? .4 KULTURMILÍO Ma; KLE3ELSBEHG KUNÓ gróf A budapesti Nemseti Újságban je­lent meg Klebelsberg Kunó grófnak, Magyarország kultuszminiszterének alábbi közérdekű cikke, amelyet Szio- venszkó és Gudzinszkó magyar közön­sége is bizonyára nagy éhezettel fog olvasni, Budapest, november. Mosft meghat mintha többet muzsikálnának. Vájjon, mi izgatja, mi mozgatja, a zenei vi­lágot? KéiteégtoLenül Schubetrtnek, a nagy osztrák daiilílddtönek a centenuáriuma, aki a német népdalíból in-eigtereintette a tiedet, Még ré<tí(iköz{>oufbuink is gyönyörű Schubert-l«m- centet rendezett, aanelynak értékét lényege­iben növelte Papp Viktornak gyönyörű., ékít- mjzazerü koníeranscza és az dlőadotit zenemü­vek létrejöttének és széps^ének rövid mü- vészeitörtéuetí és esztétikai jeiilemzöse. Ezekből az előadásokból megtudta a rádió halliga/tó közönsége is, hogy Schubertét az egykori Bécs alig értette meg. Az akkori bé­csi 'társadalmát tehát fogyatékos műi/léssel is meg lehetne vádolni valahogyan. Mégis a XVIII. század végének és a XÍX. szárad ele­jének bécsi miliőjére volt szükség ahhoz, hogy Schubert egyénisége, hogy a schuberti zene kifejlődhessék­Bécs fejlődésében nagy fordulópont az 1683-tilká török ostrom. Mikor IV. Mohamed szerencsétlen nagyvezérét, Kara Masztalát SDalirenbeng és Szobieszky Bécs falad alatt megverték, ezzel a vá'lágtörtónekni ténnyel nemcsak a török uralom ingott meg alapjai­ban, hanem a Habsburgok nionnirehiájáiiaik is reneszánsza, kezdődött, omély voltaiképpon csak 1849-ben, 1859-ben és 186G-ban torpant meg. KomböLő várostromok és elementáris sze­rencsétlenségeik után a városok rendesen uj- raépülnek, mint nálunk Szeged az árvíz után, Zágráb a földrengés után, vagy Tunin a spa­nyol örökösödési háború fóiyamáu történt bombázás irtán. Béosben is szakasztott igy volt. A török elvonulása után 'lázasan kezdtek építkezni. Szerencséjük voíltt az okztrákoknaik, hogy ehhez a nagy rekonstrukcióhoz már ki­sebb részben kellett külföldi művészeket hiv- niiok, mert három nagy építőmesterük tá­madt: Fischer von Enloch, Lukas Hiildebrandt és Prondauer. Ki tudná Bécset eüképzélná a Burg, a Kairlislkirche, Belvedere, vagy éppen Schönbrunn nélkül? Az urálilcodóház és egy- hájz ópiltkezésie mellletit az ölkikori monarchia különféle néptörzseinek airisztok rác iája is kö­telességének ismerte, hogy Bécs ben palotáidat emeljen, amelyek között Fischer von Erllach a Bnautsmann hercegi nemzetiségnek ópíbett egy gyönyörűséges hajlékot, amely előbb a magyar tesitőrséget, most pedig Coililegáum Hurígaricuniunkat fogadta magába. Az építészek után jöttek az őszit rák festők, akik lassanikönf háttérbe szoniítotiák a XVII. száradban Ott dolgozó olaszokat. Köziiflük Mául portisch, Troger, Dorímeister, Pergeir és mások maifyar mecénások hívására a mi ro­kokó templomai nik mennyezatét is benépesi- 'létliék szentekkel és angyalokkal. Erős volit a bécsi művészeti akadémia kisugárzása és nekünk ebből a művészettörténeti dicsőség­ből csak a magyar mecénások maradnak. Ez a XVJII. század két középső negyede. Az, utolsó negyedében megint változik Bécs művészeti, képe. Jön Haydn, Mozart, Beetho­ven é« Schubert, Csodálatos, ha korábban a magyar mecénások a bécsi rokkokófestőket ícaroOlláli föl, ugyT most az osztrák zeiuekölitők felé irányul! érdekilődősük. Haydn Kismarton­ban az Esterházy hercegeknél, Beethoven Mantonvásárban a Bmnswtokoknál, Schubert CsékLésaen az Esterházyak grófi ágánál ' kap barátságos befogadást és megértést De me­gint csak a mecénások dicsősége a miénk. I. Dipólt, I. József, III. Károly, Mária Teré­zia, II. József és II. lápót Bécse egy hatalmas kutíuríközpont volt, amely erős kuliburfölény- nyei rendolkezeitt a régi monarchia összes népséged fölött. JeHLemző, hogy mig művé­szeti téren ekkora volt a virágzás, addig a né­met irodalom nvegujhodásának hullámai alig liatottsik eá Bécebe és Mária Terézia alatt az olasz MetasLazto irta a divatos librettókat A mi irodaiomitönténetüuk egyik nagy baja, hogy müvelói nem kapcsolják be eléggé a nagy európai történés egészébe. Azt haitijük, hogy a magyar irodalom metgujitói — hogy osaik az irodalmi vezéreket nevezzem meg: Bessenyey, Kazinczy és Kisfaludy Károly — micsoda óriási nehézségekkel küzdölftiek, ma- igjminázjaikul azonban rendesen röviden csak annyit kapunk, hogy nagy volt irányukban a magyar itársodalom, különösen a vezető körök közönye. Ennél a magyarázatnál mélyebbre kéül menni. Mánia Terézia, a szép királynő, bűvkörébe vonzotta a magyar arisztokráciát is, amely belekóstolt a bécsi kuilturmiMő örö­meibe. Lakott Fischer von Erlach és Lukas Hiildebrandt palotáiban, képeket és szobro­kat nézett, színházba járt, Mozartot, Beetho­vent hallgatta és Schubert dalaiban érzelgett, amint azt a Biedermeyer-kor szentimentális alaphangja magával hozta. Egy velünk szem­ben kuiitunföliényben lévő világváros bűvkö­rével keflíleit ezeknek a szegény íróknak küz­deniük, akiknek az alkotásaira, a Béoshez szo­kott magyar uralmak legjobb esetben egy szánakozó, jóakaró mosolya, vagy egy váll ve­regető gesztusa volt. Csodálatos az, hogy ha valaki pusztán passzív, receptív részesévé lesz egy magasabb kultúrának, bár annak ki­alakulásában aktív részt nem is vesz, mégis annak a magaslatán érzi magát s arról a ma­gaslatiról néz le azokra a tehetségekre, akik egy alacsonyabb kultúrájú nemzet kebelében titáná erőfeszitéseket tesznek fajuk emelésé­re, de persze még nem lehetnek ott, ahonnét a lenéző tekinitget le rájuk. így volt ez bécsi relációban is, főleg a ma­gyar arisztokráciával és a gazdagabb dzsent­rivel. A iközépnemes®ég és a honorácior pedig az dlciítlinosodott iskola nyűge alatt állott. Á ki­egyezés kominak nemzedéke, amely állan­dóan nemzetiségi bajokkal küzdött, erős be­folyása alatt volt egy érvnek, amelyet a latin, helyesebben a deáikos kultúra mellett hoztak föl, mert az a deáikos kulturális nyelv, mé­lyít iítt latinnak neveztek, tényleg összekötő kapocs volt a XVIII. század foÓyainán és a XIX. szárad első negyedében a hazánkat lakó különféle népek között. Körülbelül azt a sze­repet iátszobta belső vonatkozásban, mint amelyet a francia az érintkezésben a népek 1 főzött. Hát igen. Ez az egy előnye megvolt. De a magyar szellemet a latinos iskola való­sággal fojtogatta. Gyönyörűség olvasná Páz­mány, Zrínyi és Mikes erőteljes ma,gyár nyel­vét. Nem hiszem, hogy a XVII. században a francia nyelven kívül lett volna Európában irodalmi nvelv. amelvnek segítségével mély vallásos, hazafias és politikai gondolatokat olyan kifejezően lehetőit volna elmondani, mint Pázmány, Zrínyi és Mikes nyelvén. Az­után jötték az iskolák Latinos kicsapongásai. Micsoda visszaesést Ilyen kifejezések: „Ilye­tén környüiláliások közepette, aztat mond- dotita az áliladailmi titoknok..— a hajunk az égnek mered. A magyar szellem és a magyar nyelv való­sággal két tűz közé 'került. A risztokráeiája révén szorongatta a nagy bécsi társadalmi és művészeti gí^poat kudturfalónye, nemessége és honoráciorjaá révén pedig a deákos iskola a maga kulináris latin nyelvével. Mindezt figyelembe kell vennünk, ha igaz mértékkel akarjuk megmérni Bessenyev, Ka­zinczy és Kisfaludy Károly egyéniségét és nemzetmentő munkáját, mert ekkora hatal- masöágokkoil szem beszáll vo, diadalra vitt ék a magyar gondolatot. Az egykori Bécs nem értette meg azt az új­szerűit, amely a neoklasszicizmus korának klasszikus zenéjével szemben a schuberti al­kotásokban volt, amelyekben már dörömbölt az akkor kialakulásáért küzdő uj szellem, a nomantieizmus. Egy évtizeddel később, mi- kor már a nagy romantikusok javában hatot­tak, csak akkor érezték át igazán a schuberti muzsika egész dalos varázsát. De mégis ah­hoz, hogy Schubert teljesen kifejlődhessék, a bécsi kuli túr miliőre volt szüksége. Csodálatos az, hogy a nagy művészek fejlődésének első kora a német egyházi fejedelmek udvarába esik. A kölni választófejedelmek nem Köln­ben, hanem Bonnban székeltek, ott születik és nevelkedik Beethoven. A salzburgi her- cegérsek szolgálatában állít Mozart atyja, aki zenére tanította fiát. De ezek az érseki váro­sok nem tudták a művészeket megtartani, Beethoven Bonnból, Mozart Salzburgból a bécsi miliőbe vágyik, amelynek termékenyí­tő légkörében naggyá lesz. íme, a kuiturmiliő hatalma. Meg vagyok róla győződve, hogy ha nyel­vünket Európában sokon értenék, színészet terén ma a budapesti szinpad vezetne. Közöt­tünk él Herczeg Ferenc, zenél Dohnányi és Bartók, vés Zala György és szobrásztáirsaá és festenék annyian ragyogó tehetségek, aktív, ha kiálilitásra külföldre mennek, mindig újabb és újabb fölfedezésekre adnak alkal­mat az európai mükriitikának és mü barátok­nak. Klubjaiinkban és káv éháraink bán több szellemes tréfa hangzik ei, mint a világ leg­több nagyvárosában és mégis, mintha " kissé fojtogatva érezné magát a kultúra embere. Talán nem órai magát olyan rettentően szo­rongatva, mint a reformkor ée az abszolutiz­mus irói és művészed, de azért nagyon kevés művésznek van az a megnyugtató belső ér­zése, hogy művészileg teljesen kiélhette ma­gát, hogy a lelke mélyéről napfényre tudta hozná mindazokat a rejtett kincseket, ame­lyekkel a Gondviselés különös kegyelme megáldotta. Valahogyan szorongatva óraik magukat és e Mithaitaitlam szorongatás ösztö­nöz engem is arra, hogy mint az egészért fe­lelős vailaiki, mindig újra és újra tolihoz nyúl­jak és követeljem a magyar szellemi élet jogát Sok ember teliké tudna itt is dalolni, sokan tudnának szárnyaim! és föflendüilni a nagy magasságok felé, ha nem húzná te őket egy láíiliaibaitüam koLonc. Most, mikor egész Európa lelkesedik a nagy osztrák dalkőltőént, aa ak­kori bécsi miliőnek ezért a csodálatom pro­duktumáért. mosd mi, magyarok is vonjuk le a múltaik kő vetkeztet éseriit, igyekezzünk azok számára, akiket a Gondviselés egy ragyogó jellel ellátva, közénk küld, olyan szefflexnl atmoszféráit teremteni, hogy egészen ktíejtód- hessouek. 4 BBBMBOTMag 1928 december S, r—itrwaip. AUj»Itv». 1333. T«Uloa WL tí s > ' ' v . diszazti _Igk /S^ Cvoy, poredtín »agyk«re*keáés«. « Í j KOSICE, F ffi-tiica 19. Kagy váíaaxték. Jiatóajros árak.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom