Prágai Magyar Hirlap, 1928. december (7. évfolyam, 275-296 / 1902-1923. szám)

1928-12-14 / 285. (1912.) szám

%RXG»T-MAGfcvR-Hl RLAP 1928 december Í4, pántok. Az agrárpárt nem mondatja le Svelilát fi pártok vezérei Masaink köztársasági elaőScnéi — fi Sveiila-ügy is a Seoes-aífér a belpolitika gyújtópontjában Prága, december 13. A belpolitikai eső­in'nyék előterébe került és teljesen aktuá­lissá vált Svehla utódjának kinevezése. E kérdés rendezését értesülésünk szerint a köztársasági elnök maga sürgeti, mert sze­rinte tarthatatlan az a helyzet, hogy a kor­mány oly sokáig kormányclnök nélkül áll­jon és csak miniszterelnökkclycttes legyen az élén. E kérdésben ma a köztársasági el­nök kihallgatáson fogadta Staneket, az ag­rárpárt parlamenti klubjának elnökét és Malypetr képviselőházi elnököt, az agrár­párt másik vezető tagját. Az audiencia egész délelőtt tartott. A parlament folyosóin olyan birek is elterjedtek, hogy Udrzsal nemzet­védelmi miniszter szintén járt a köztársa­sági elnöknél, de ezt a hirt később megcá­folták azzal, hogy Udrzsal a várban volt ugyan, azonban ott csak katonai személyi­ségekkel tárgyalt. De őzt rendszerint min­den csütörtökön meg szekta tenni. A mi­niszterelnöki kérdésben a köztársasági el­nök arra törekszik, hogy az agrárpárt végre döntsön Svehla utódjáról és Svehláíól kérje ki a lemondást. Eddig ugyanis az agráriusok nem akartak foglalkozni ezzel a kérdéssel és tekintettel Svehla komoly állapotára, nem is mertek a betegnél előállni ilyen té­mával. Most azonban felsőbb nyomásra, ugy látszik, mégis megteszik ezt. Svehla be fogja nyújtani lemondását és a kérdés már csak az. ki legyen az utódja. Két agrárpoli­tikus van előtérben: az egyik Udrzsal, a mánk Viskovsky. Udrzsal állítólag egészsé­gi állapotára való tekintettel, nem akerja el­vállalni a miniszterelnökséget, amely ugy sem lenne hosszú életű, mert tavasszal min­denképpen sor kerül a kormány rekonstruk­ciójára. Az ui •miniszterelnököt tehát szin­tén csak ideiglenes kormányelnöknek lehet majd tekinteni. Az agrárpárt klubja ma dél­után ülésezik és véglegesen állást foglal Udrzsal vagy Viskovsky mellett. A parla­ment folyosóján az a hir tartja magát, hogy az uj miniszterelnök kinevezésére még a napokban sor kerül és az uj kormányelnök a képviselőház keddi ülésén nyilatkozatot tenne, amely felett a parlament másfél na­pos vitát indítana. A legnagyobb valószínű­ség szerint Viskovsky lesz a miniszterelnök. A helyzet bizonytalanságát lég‘óbban bzo- nyiíjn az a tény, hogy a ezociál Jrm crat! i vezetői Meisnerrcl szín én voltak a köztársa­sági elnöknél és értesülésünk szerint nz elnök a közeli napokra a többi párt vezetőit is ma­gához kérette, hogy a politikai helyzetről tá­jékoztassa magát. A délutáni éráikban mi­niszterelnökjelölt neve merült föl, Stonek agrárpárti klubclnök személyében. A h lyzet az esti órákban annyiban tisztult, hogy az agrárpárt képviselőházi klubja ülésén a kö­vetkező határozatot hozta: Az agrárpárt nem tartja egyáltalán indokoltnak, hogy régebbi álláspontját megváltoztassa, amely szerint a minisztereinek személyére vonat tozólng, il­letve a jelenlegi miniszterelnök lemondására vonatkozólag egyedül Svebla illetékes dön­teni, ép ezért nem tartja aktuálisnak az sem, hogy uj miniszterelnököt jelöl őn. A régebbi megállapodás .alapján azonban szó lehet ar­ról, hogy a minisztcrclntökfrlyettes szemé­lyében változás történhessék. Az agrárpárt határozata meglepetést keltett, mert köztu­domású volt, hogy a Benes válság rendezé é- vel párhuzamosan a Svehla kérdés megoidá- sát <a köztársasági elnök kezdeményezte. Fel­tehető, hogy a délelőtti kihallgatáson az ag­rárpárt politikusai meggyőzték az elnököt arról hogy az agrárpárt eddigelé nem tudja vállalni vezérével, Svehlával szemben az el­nök kívánságának teljesítését s nem szólít­hatja fel a nagybeteg Svcfclát a minisztereb nökség letételére. A párt halasztó határozata azonban ugy is értelmezhető, hogy az agrá­riusok semmikép sem akarják engedni, hegy a Svehla-ügyct a Bcnes-kérdéssrl kapc ólai­ba hozzák. Ez a határozat azonban nem je­lenti azt, hogy a kormányban a staíusquo-val nyugalom is állma be, mert a SramekcIIenes akció tovább dolgozik. A kc‘z ársasági elnök holnap a nemzeti szocialista párt képviselőit fogadja kihallgatáson. Érdekes megemlíteni, hogy a szociálde­mokrata Právo Lidu mai száma a kormány- válságról a következőket jelentette: Értesü­lésünk szerint a kormány már hétfőn, vagy kedden uj miniszterelnökkel mutatkozik be a képviselőháznak. Az uj miniszterelnök sze­mélyéről még nem történt döntés, mivel az a jelölt, akit az utóbbi időben a leggyakrab­ban emlegettek (Udrzsal?) egészségi okokból nem akarja ezt az állást elfoglalni. A kor­mány rekonstrukciója szükségessé vált, mert Svehla Antal hosszú hónapok múlva sem feg- falhatja el hivatalát és Süninek interregnuma az agrárpárt és a koalíció részére egyre tart­hatatlanabb. A kabinetben egyéb változtatá­sokat e-gyelőre nem fognak eszközölni, habár szükséges lenne Cserny belügyminisztersége kérdését is véglegesen rendezni, mivel őt Morvaország országos elnökén"k nevez'é: ki s állásából jelenleg szabadság címén van távol. Koalíciós körökben még azt is ? lát­ják, hogy a miniszterelnök-kérdésen kívül más megoldás nem szükséges, mivtl m^ga a kormány sokkal messzebbmenő változások­kal számol, amelyek a kisebb változásokat fölöslegessé teszik. A pariament megkeztte Hí örsEágos választások. mw a vitában — 1 HünRa-Fe&sr affér a Ház elit! Prága5 dieoemvber 13. Az országos képvi­öelőtassUEe-Id választás óta a képviselő-ház ma tartatta első ölésiéit, amelynek .tárgysoroza­tán j-e’.ien ték leien törvén yjavasl átok szere­peltek, azonban a vitában egyes pártok szó­nokai ki-tértek a választás eredményeire is. A magán-alkalmazottak nyugd-ij,biztosításá­nak tárgyalására csak szerdán délután ke­rül a sor -és a javaslat feletti vita szerda d-ól- -u-íántól péntek délig fog tartani. A kép­visel őház ezután megkezdi karácsonyi szü­netét, amely minden valószínűség szerint csak februárban ér véget. Az ülés elején kiosztott nyomtatványok közt van az aggkor!a-k áIdáimi támogatásáról szóló kormányjavaslat, továbbá az Elba- és Dunagrzhsjózási társaság és a csehszlovák állam közti viszony rendezésére vonatkozó jav-asilait is. Az interpellációkra adott kormányválaszok közt szerepel Srnmek mmiszterclnökhelyód- ícs válasza Tvoczor Gyula magyar nemzeti párti képviselő interpellációjára Turiszakal- las község közlcgelő igénylése és a lakosság földigénylése tárgyában, továbbá Spina köz­munkaügyi miniszter válasza ugyancsak Ko- ezor Gyula képviselő interpellációjára nz 1921. évi 304. számú törvény alapján eszkö­zölt lakáselfoglalások tarthatatlan gyakor­lata ügyében. A válaszokat lapunk legközelebbi számában ] ism-ertetj-ülk, Végűd a mentelmi bizottsági je­lentések közt szerepel Szüllő Géza dr. orszá- : gos keresztéuyszocialista párti nemzetgyűlési ! képviselő mentelmi ügye. A képviselőt az j ügyészség egy Eperjesen 1927 julius 10-én tartott keresztényszocialista gyűlésen elmon­dott beszéde miatt kérte ki. A bizottság nem javasolja Szüllő kiadatását, viszont Fodor Miklós országos kercsztény- szcciaíisia párti ncmsétgyiilcsi képviselő kiadatása mellett foglal állást a Prágai Magyar Hírlap 1928 január 26élei számában mag jelent „Gyerünk az egyházi ítélőszék e!é“ című cikk-e miatt, amelyet HLLnka András, a szlovák néppárt vezére ma­gára nézve sértőnek tart, továbbá egy 1928 február 15-én Hólhárson mondott podiikükad beszéde miatt. Mailypetr elnök délután félnégykor nyitotta meg az ülést. Ezután a szamélyszállátó hajók hitelesítésére vonatkozó javaslatot tárgyalták. Az előadó után Necas ruszinszkói szociálde­mokrata képviselő a szódáidéin ofcnaita párt nevében nyi-la-lkozatet alvase1* fal, majd át­tértek a Belgiummal kötött koresked©Imi szerződés második pót jegyzőkönyvére vonat­kozó javaslat tárgyalására. A vitában fölszólalt Macák cseh szooiáílde- mokinata, Ilorpinka német nemzeti párti kép­viselő, Zeni i nővé cseh nemzeti szocialista képviselőnő. Ezután a ház a két törvényjavas­latot elfogadta. A képviselő-ház legközelebbi ülését kedden délelőtt tizenegy óraikor tartja. Tévtiirek a magyar nemzeti párt követeléseiről Prága, dcember 13. Egy prágai német kő­nyomatos visszaidézte a magyar nemzeti párt két év előtti követeléseit, melyek teljesítése mellett a párt akkor hajlandó lett volna a kormányöbbség támogatására s a lap hozzá­fűzi, bogy a párt most magyar országos ál- elnökei kíván s más kulturális követeléseket állít föl. Több laip ezt a híradást ugy tünteti föl, mintha most a kormányban hajlandóság volna a párt követeléseinek honorálávára, egyedül a Hl inkapárt ellenzi ezt a szándékot. E tévhitekkel szemben illetékes helyen azt a fö’világositást kaptuk, hogy a magyar nem­zeti párt a kormány részéről semmiféle ilyen szándékról vagy pláne tárgyalásokról nem tud. fi gszháboru kérdése az angol akóházban London, december 13. Az alsóház egyik ülésén Thurtle képviselő a gázhábo-ru kérdé­sét vetette fel. Evans had ügy miniszter beis­merte, hogy az angol hadsereg tényleg dol­gozik mérges gázokkal, így főleg bizonyos mérges gázok tökéletesít ősén. Erre azért van szükség, hogy az esetleges gázl&inadással szeml>eu védekezni tudjanak, mert Angliá­nak mindig számolnia kell gáztámadásokkal. Thurtle erre azt kérdezte a hadügyminiszter­től, nyilatkozzék félreérthetetlen ül, vájjon a mérges gázok rendszeresítése tényleg gázlá- madűsok elhárítását célozza-e, mire a hadügy­miniszter utalt előbbi kijelentésére, amely­hez semmi ho-zzálennivalója uincs. b m m m fi Prágai Magyar Hírlap eredeti regénye Irta: J&RNO JÓZSEF (33) A „vörös“ KeszleT, aki hatalmas vörös ba­jusza révén jutott a neve elé biggyesztett „vörös** jelzőhöz, — a foglyok réme volt. 0 volt az a fogházőr, aki semmit se fogadott el a foglyoktól, mindig könyörtelenül hajtotta végre a feletteseitől kapott parancsokat, mia- den szabálytalanságot észrevett, mindent je­lentett a gondnoknak és mindezekért általá­nos közutálatnak örvendett, mert a nagy k\- épiiletben jóformán egy fogoly se akadt, ki­nek ne lett volna valami kellemetlen emléke a vörös Keszlerrel kapcsolatosan. — Mikor még magánzárkán voltam, — sza­kadt fel a kellemetlen emlékezés Darimo- vicsból, — egy hipis alkalmával kiráztatta ve­lem az egész szalmazsákot . . . Két cigaret­tát talált, — egy heti kemény fekhellyel fi­zettem értük . , . — Engem feljelentett, — panaszkodott Friedmann, — mert a sétán beszélgettem . . . Két napi csomagelvonást kaptam . . . Szentesei nem szólt semmit, de eszébe ju­tott a rabházi mise: a vörös Keszler volt az a fogházőr, aki puskát mutatott a fogvlynak, mert ez mise alatt beszélni merészelt. — A vörös Keszler, — áll api tolta meg el­lentmondást nem tűrő hangon Ménessi, — a legflamósabb smaszer! — No, no, — tamáskodott Alpár, — soha nem fogad el semmit! —- Ez csak azért van, — bölcsolkedett a zárkák őslskója, —- mert ő mindenkit gyűlöl, akinek van valamije. Ez a gyűlölet olyan erős benne, hogy nem is fogad el semmit, ha még olyan fiamé* Ír . . . Nem fogad el semmit,, mert hídja, hogy aki adhat, az ajser s ő in­kább arra tórekazik, hogy másnak se legyen semmije . . . Lássa Alpár ur, — fordult Mé­nessi most a diák felé, — a vörös Kesz'.er a szemléltető példa arra, hogy mi a különb­ség a szocialista és a nihilista között: akinek nincs semmije, az rendszerint szocialista, mert osztozkodni akar a mások vagyonún, — de a r meztelenek között akad nihilista is, aki nem akar osztozkodni, mert nem bírja elvisel­ni a gondolatot, hogy másnak legyen ... A nihilisták meg akarják semmisíteni a vagyont, hogy senkinek se legyen semmije, — ilyen öntudatlan nihilista a vörös Keszler is . . . — A vörös Keszler a szegény foglyokkal szemben se elnézőbb, — ellenkezett tovább a diák. — Persze, hogy nem: a flamós ember min­denkit gyűlöl, — azt is, aki még nála is fla- mósabb! Szentessi keserűen érezte: Méness inok iga­za van. Az éhes, — flamós — emberről for­mált vélemény helytálló ... A bői Löníilozó- fia nem hazudik . . . A vörös Keszler letárgyalása után minden­ki elcsendesedett: nem volt beszél a ivaí ójuk. Ez a tény már a napok végtelen sora óta kí­nozta őket: idegenek voltak egymáshoz és ez az idegenség gyűlöletté forrta ki magát. Gyű­lölitek mindenkit: a fogházöröket, a kinti em­bereket, de legfőképpen — egymást. A gyűlö­let erősen élt bennük, de azért erősen össze­tartottak kifelé, az őrökkel, a hatalommal, a felsőséggel szemben . . . Közös titkaik vol­tak; a becsempészett cigaretták és szeszes ita­lok: . . . közös érdekeik: a titkok megőrzése. Sokat dolgoztak, mert valahogyan gyilkolni kellett az időt és sokat veszekedtek, mert a gyűlöletet tehetett titkolni, de teljesen észre­vehetetlenné tagadni nem lehetett. A vesze­kedésekben néha még a kövér Friedmann is részt vett, pedig az ő pult mögött fogant ter­mészetének udvariasság volt az alapköve. A nagy gyű1#1 elhull ám csak Szentessit nem borította el. Ércztej hogy a négy embefj aki mellette, körülötte él, gyűlöli, ezt a gyűlöletet meg is értette, de a viszonzásra még nem volt eléggé börtöulakó. Néha észrevette, hogy valami szelidség öm­lik el rajta. Eleinte azt hitte, hogy ez a sze­lidség az erőtlenség, az elfáradás tartozéka, de aztán rájött, hogy a fáradság múlik, az ere­je visszatér s a gyűlölet mégsem jelentkezik^. — Szentet játszom magam előtt én is, akár a diák! — próbálta vadítani magát, ha nagyon feltódultak benne a jósághullámok, de érezte, hogy már az őröket se tudja gyűlölni. Szeretett cinikus pózokban tetszelegni ön­maga előtt, mert kényelmetlennek érezte, hogy a vasajtók és kőfalak hideg házában őreá jusson a jóember szerepe. Néha ugy érezte, hogy Krisztusom nekibuzdulással kel­lene gátat vetnie a szennyes áradásnak, mely egy-egy veszekedés alkalmával tört elő zár­katársai szájából, de felbuzdulását mindig le- hütötte az az elgondolás, hogy milyen gúnyos mosolyokkal, milyen lenéző ember póz óikkal kellene szembetalálkoznia, ha komolyan sza­vakra merné nyitni a száját — Nagyon gyáva apostol lenne, — marta meg ilyenkor gúnyos szavakkal a benne hu- nyászkodó embert A nagy megértés, mely lassanként minden bűnt és minden embert tisztára mosott sze­mében, önmagával szemben gúnyos harapássá lett. A könyveknek, melyeket behoztak neki, na­gyon örült Valahányszor könyveket kapott, előre élvezte az olvasás, a gon dől a toktól-sza­badulás örömét, — de nem tudott olvasni . . . Idegeneknek érezte a betűket, melyeket kinti emberek vetettek papírra. Idegennek érezte az egész világot, mely kint, a kőfalakon túl, zajosan, lármásain, gombolyogva, vihánoolva él . . . Olvasás közben gyakran azon vette észre magát, hogy ugy olvas, mint ahogyan egy idegen világból szakadt ember nézheti érdeklődéssel a számára érthetetlenül zagyva tolongást. — Asszonyprobléniák! — tolta el magától a regényeket. — Asszouyproblámák százezer változatban: körforgás az asszony és a szere­lem körül . . . Nem nagyon értette: csakugyan nincs más problémája a kinti, a „szabad** életnek, mint az asszony és a szerelem? . . . Néha felfigyelt a társai szavára: a fiatal AJpárból ugyanaz a lázas ölelésvágy nyöször­gőit elő, mint a hájassá öregedett Friedmaun- ból, vagy a kiaszott Darimovicsból. — Csak én lennék kivétel? — ijedezett. — — csak engem hagyott el a nagy hajtóerő, a sexualitás? . . . Ilyenkor félve vizsgálgatta magát: szinte attól félt, hogy semleges lénnyé absztrahá.ta a börtönlevegő. Dühödt tiltakozások lázadtak benne: — Nem igaz! Én férfi vagyok, — de én meg merem látni, hogy az asszonyon, a sze­relmen túl is van valami: az ember! Aztán megint előkényszerült belőle a gúny: — Emberi . . . Ember! . . . Ugy mondo­gatom ezt a szót magamnak, mint a középkor megszállottja azt a másik szót, amelyik talán elődje lehetett ennek: „Krisztus! Krisztus!**... Az osloba körforgás, a káotikus gomolygó élet ugyanaz marad évszázadokon keresztül, - csak a szavak változnak ... A tömeg, az „embertestvérek*1 végtelen tömege vá'tozatla- nul tépi, harapja, karmolja, lopja és gy lko'ja egymást, — csak nehány elvetőit fattasrta gubózik bele önmagába és morogja a bűvös­nek hitt nagy szavakat. Nagyon groteszk gondolat pnjzánkodott benne: — Én minden skrupullzá1 gatás nélkül él­degéltem magamnak három évtizedet odakint, aztán bejöttem a börtönbe, a sikkasztok zseb­tolvajok, csalók és gyilkosok közzé, hogy megtaláljam az eszmét: „Embertestvér**! . . 9 2 ICMBB—1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom