Prágai Magyar Hirlap, 1928. november (7. évfolyam, 250-274 / 1877-1901. szám)

1928-11-08 / 255. (1882.) szám

8 ________ ,f PPJi:GM Hl RIiAR 1928 november 8, csütörtök;. ii. .mi mm ■iimii«iuJCT«M««mja«gjAüaaMiiarwwm A rémület partja Kalandok az emberevők szigetén — A kannibálok haláltánca Az angol kereskedő, mini a bennszülött leány megmentője járó lelkeket látok. Ma este is itt járt nál atm egy Lány... — Igen, uram, — vágott a szavába a bennszülött, — md is láttuk azt a lányt, ő a* egyik va-dás* menyasszonya, de vőlegényének meg kel] halnia a Főnök miatt. A kereskedő elgondolkozott. — Milyen tragédia zajlik itt le körülöttem — tűnődött magában — és milyen szörnyű dráma köz­pontjába keveredtem, hiszen most már bi­zonyos, hogy az a szerencsétlen, akit a gödör­be bujtattam, nem más, mint az emberevők által kiszemelt áldozat. Blades sokáig töprengett azon, hogy mitévő legyen, mig végre nagynekezen ela­ludt. Amikor felébredt, segédbe már neim volt a kunyhóiban és amikor a kereskedő felemelte a deszkapalánkot, hogy ismeretlen vendége után nézzen, megdöbbenéssel látta, hogy a szerencsétlen bennszülött meghalt! Blades kiemelte a holttestet a gödörből és kivitte kunyhója elé, mert ismerte az emberevők szokásait és tudta, hogy nem bántják a ha­lottakat. Elhatározta, hogy eltemeti a szeren­csétlent, de mielőtt tervét megvalósíthatta volna, a bokrokból hirtelen előlépett a fiatal nő, akit múlt este látott a gumifa ágai között. A szerencsétlen bennszülött leány letérdeli a halott mellé és keservesen jajgatva, siratta elhunyt kedvesét. Blaides hosszú ideig tűnődve nézte a leányt és agyában a legkülönösebb gondola­tok kergették egymást. Eszébe jutott, hogy hiszen ő a bennszülöttekhez viszonyítva, aránytalanul gazdagabb, mint bárki más a szigeten és e?v ismeretlen érzés azt sugallta neki, hogy váltsa meg a szerencsétlen terem­tést a keserves sorstól, ’ amely most bizo­nyára vár reá. amikor meghalt a vőlegénye s ő szabad prédája lesz a törzs vezéreinek. Gondolatokba merülve, mendepélt a falu felé, hogy közölje a kannibálokkal áldozatuk ha­lálba hírét ős mire visszatért, a Legnagyobb meglepetéssel látta, hogy ugv a Ipánv. mint a szerencsétlen benn­szülött holtteste nyomtalanul eltűntek kunyhója közeléből. A leány nyilván magával vitte kedvesének tetemét, hogy valahol elrejtés és eltemesse azt. Ez a bennszülötteknél szokatlanul nemes lé lekre valló cselekedet mélyen meghatotta, a fiatal .kereskedőt-.- Blades ■ujra.gondoTkozni London, november eleje. Blades, a fiatal angol kereskedő számára, ki egy áruszállító gőzösön érkezett a Csendes óceán egy elhagyatott szigetére, olyannak tűntek Yela Lakói, mint egy megzavart méh­raj. A bennszülöttek csoportja ide s tova hullámzott. Néha körben forogtak, majd új­ra szétváltak és mozdulataik olyanok voltak, mint a teljesen értelmetlen ránga teázások. Az egész tánc inkább mulatságos és furcsa volt, mint veszedelmes jellegű, de Blades, aki az emberevők között töltött ide­jének rövid napjai alatt megtanulta, hogy az ilyen táncok rendesen végzetes kimenetelűek valaki számára, érdeklődve figyelte a kanni­bálok balettjiélt. Amikor hetekkel ezelőtt még Sidneyben dolgozott az irodájában, nem is sejtette, hogy a Déli tengeren milyen különös kalandokban lesz része. Később elfogta őt az utazási vágy és árukkal megrakodva útnak indult a Pápua-szigetek felé, hogy ott mint kereskedő próbáljon szerencsét. A 'bátorlelkü fiatalember szerencsésen ki is kötött Yelában, ahol csakhamar kunyhót épített magának, amelyben kis vegyeskeres­kedést nyitott a vadak számára, akik nem bántották őt, mert élénk emlékezetükben élt az angol bün- tetőexpedició, amely kegyetlen bosszút állt azért, amiért az elmúlt esztendőben megettek egy oda tévedt angol keres­kedelmi utazót. A brit világbirodalom ujzélandi hajó rajának három hatalmas cirkálója érkezett akkor Yela alá, egy óra alatt rommá lőtte a kanni­bálok falvait és valóságos vérfürdőt rende­zett a bennszülöttek között. Ezt a szörnyű büntetést egykönnyen még a vadak sem fe­lejtik el! Bladesnek tehát nem volt mitől tartania és később, amikor segédet Is szerzett magá­nak, aki félig-meddig értett angolul, köny- nyebb volt számára a bennszülöttekkel való érintkezés. A különös tánc láttára Blades előszóli- totta segédjét és megkérdezte tőle, bogv az vájjon mit jelent? A bennszülött csakhamar megmagyarázta neki, hogy a Yela-törzs egyik főnöke meghalt és hogy kannibál szo-kás szerint a főnök egy emberének fc»71 vezérét a halálba követnie. Ezit az embert, akit utóbb feláldoznak, tánc közben választják ki a vadak. Bakugrásaik közben nagy kört képeznek és azon mester­kednek, hogy egyiküket a kör közepébe szo­rítsák. Magától értetődik, hogy mindegyik bennszülött azon Igyekszik, hogy ne kerüljön a kör közepébe és ha végül mégis sikerült egyet oda beszorítani, megkezdődik az eim- bervadászat, amelynek befejezéséül megölik és felfalják az áldozatot. A bátor fiatal kereskedő már hetekkel előbb mindent elkövetett, hogy szép szóval, rábeszéléssel és Ígéretekkel meggyőzze a kannibálokat borzalmas szokásaikról való le­mondásról, de csakhamar meggyőződött arról, hogy az emberevőket máról holnapra civili­zálni nem lehet. Most Ls visszatért tehát ott­honába és csak annyit látott még, hogy az áldozat vad iramban vágtatott az őserdők i felé, amelyek a sziget belsejében terültek el és hogy az üldözők, mint egy falka kopó nyo­mon követték őt. Esteledett. Blades ímeggyujtotta lámpáját, csendesen elfogyasztotta szerény vacsoráját és újból hozzálátott munkájához, amelynek az volt a célja, hogy pincegödröt építsem kuny­hójának egyik sarkában, árukészletének el­rejtésére. Segédje valahol eltűnt az éjszaká­ban s Blades egyedül dolgozott tovább, órákig tartó megfeszített munka után befejezvén az ásást és az elkészített pinoegödröt. deszkapa- lánkokikal és pálmalevelekkel fedte be. Ezután nyugovóra tért, de nem tudott elalud­ni. Két gondolat foglalkoztatta őt: elsősorban a szörnyű embervadászat, másrészt az volt az érzése, hogy valaki állandóan a kunyhója közelében tartózkodik. Blades kétszer is körüljárta házát, de semmi gyanúsat nem vett észre. Végül harmadszor is kitekintett és ekkor majdnem felkiáltott meglepetésében, mert kunyhója előtt érv gumifa ágaiban fiatal bennszülött nő kuporgott. A karcsú teremtés, aki még gyermek leány sorban lehetett, könyörgőn tekintett a fiatal angolra, ajtó csodálkozva meredt, reá. Majd kitárta karjait, a hegyek felé mutatott és új­ból B’ades kunyhója felé intett. ■Mielőtt még a kereskedő egy szót is (szól­hatott volna, éleset rikoltott a bokrok között egy kakadu, annak jeléül, hogy valaki köze­ledik. Blades körülnézett és mire visszafor­dult, a leány eltűnt a gumifa lombkorónájá­ban. Blades most nyöszörgést hallott a közel­ben és kunyhója mellett ismeretiem alakot látott heverni. Egy férfit, akit bizonyára ellen­felei üldöztek idáig. Blades felemelte az áléit embert és bevitte a kunyhóiba, mialatt kint szörnyű ég zengéssel indult meg egy tropikus zivatar. A kereskedő egész éjjel ápolta az isme­retlent, akibe alig tudott lelket önteni. A szerencsétlen bennszülött szörnyű állapotban volt. Bizonyára nem evett már napok óta és mély letargiában hevert a hevenyészett fek­helyen. Ezalatt odakint mind közelebb és közelebb hangzott az üldöző kannibálok harci lármája és Blades tisztában volt azzal, hogy a szerencsétlen hozzámemelyült bennszülött nem más, mint a halálra ítélt áldozat, akinek a főnök miatt meg kell halnia. A fiatal keres­kedő nem ijedt meg a veszedelemtől. Elha­tározta, hogy bármi áron is megmenti a sze­rencsétlent, aki nála keresett menedíéket. Tanácstalanul nézett körül kunyhójában, ami­kor hirtelen eszébe jutott az este ásott piin- cegödör. Azonnal határozott. A gödröt kipár­názta pálmalevelekkel és befektette a íélájult szerencsétlent, aki ott csakhamar .mély álom­ba merült. Blades villámgyorsan fedte be a gödröt palánkokkal, mert az üldözők már közvet­lenül kunyhója közelében voltak. Üvöltözve kutattak a kunyhó körül az áldozat után a Yela-amberek, de a tropikus eső elmosta a lábnyomokat és igy eredmény­telen kutatás után újból vissza kellett térülök fal aj okba. Amint eltávozott az üldözők csapata, csakhamar hazaérkezett Blades bennszülött segédje is. A kereskedő beszélgetésbe el­egyedett vele. Elmondotta, hogy nem hajlan­dó már sátráig Yelában tartózkodni és hogy a legközelebbi hajóval elutazik. — Ez a sziget a Rémület Partja, — mon­dotta Blades . — és én már mindenütt haza­ll IHiüPSllÉflÉli lérilSSil Él 11 iilllllf®lt^llllllllüll®ttll lfii“ Iliiül rendezését leire Iisn wlfisi Kassa, november 7. (Kassai szerkesztőségünk j telefonjelentése.) Á városi tanács tegnap ülést tar- j tott, amelyen Herz Ignác dr., a magyar nemzeti párt tanácstagja interpellációt intézett a polgár­mesterhez és elégtételt követelt a szociális bizottság elnöke és tagjai részére azért a meghurcoltatásért, amelyben a bizottság tagjait a csehszlovákiai Népszava cimii szociáldemokrata lictiüp ré­szesítette. A polgármester válaszában teljes elégtételt Ígért az alaptalanul megrágalmazott bizottsági tagok­nak. Tekintettel azonban arra, hogy ebben az ügyben a rendőrség vizsgálatot folytat, a tanács úgy határozott, hogy bevárja a vizsgálat redmé- nyét. A tanács pártkülönbség nélkül elítélte a csehszlovákiai Népszava eljárását,, amely alkalmas a város békéjének feldobására. Az október 4-én megtartott városi közgyűlés Farkas Zoltán dr. tanácstagot megbízta, hogy az állampolgársági sérelmek és a nyugdíjasok ügyé­ben készítse el a köztársaság elnökéhez felterjesz­tendő' memorandumot. A memorandum elkészült és rámutat arra, hogy az 1920. évi 236. sz. állampolgársági törvény és az ezen törvény alapján kifejlődött gyakoilat a lefolyt tiz esztendő alatt kimondhatatlan szenvedések és panaszok luitforrásává vált. Ez a törvény ugyanis az állampolgári jogot csak azon kevesek részére adta meg, akik kétségtele­nül igazolni tudták, hogy 1910. év január elsejét megelőzőleg a csehszlovák állam területéhez tar­tozó valamelyik községben illetőséget szereztek. Ez a törvényes intézkedés és az ennek alapján ! kifejlődött joggyakorlat Szlovenszkón és Ruszin- j szkon mintegy százezer embert fosztott meg annak t lehetőségétől, hogy az állam területén valaha is állampolgársági jogot szerezhessenek. Az ilyen módon saját hibáikon kívül hontalanokká vál­tak tízezrein az 1926. évi 152-e,s számú alkotmánytörvény sem tudott segíteni, mert ez a törvény, de különösei, a belügyminisz­tériumnak e törvényhez fűződő intézkedései to­vábbra is következetesen az 1910 január 1-je előtt ténylegesen megszerzett községi illetőséget tekintik az állampolgársági jog elismerésének egyedüli alapjául A jubiláns esztendő alkalmával az annyi szenvedést nkező éParnnoívársá/tri kérdé«uek és ezzel együtt az elbocsátott régi közalkal­mazottak nyugdijának közmegelégedésre való rendezését kéri a memorandumban Kassa vá­ros egész közönsége. A memorandumot a tanács kiadta a város veze­tőségének sürgős felterjesztés végett. A tanács végül letárgyalta az 1929. évi költségelőirányzat­nak az elnöki ügyosztályra és a várom alkalma­zottak fizetésrendezésére vonatkozó részét. A költségvetés ezen a címen 7,118.000 koronát pre- liminál, vagyis 197.000 koronával többet, mint az előző esztendőben. Váiasztási sssptár November 24ől november 16-ig közszemlére kitoendők a választási névjegyzékek, melyek ezen időn belül naponként leg­alább 3 órán át, 5000 lakosnál nagyobb községekben pedig naponta 8 órán át, szombaton a déli órákban is, vasárnap reggel 8 órától déli 12 óráig bárki által m egtekinth ötök. November 10-ének (szombat) déli 12 órájáig kell az országos (járási) választási bizott­ság elnökénél benyújtani a, jelöltlistákat valamennyi jelölt nyilatkozatával együtt. November 17-én kell a pártok meghatalma­zod tarnak az országos (járási) bizottság elnökénél írásbeli nyilatkozattal a listák kapcsolását bejelenteni; a pártok meg­hatalmazottá inak a járási főnöknél (ren­dezett tanácsú városokra nézve az orszá­gos elnöknél) bejelenteni a körzeti választási bizottságba delegált egy rendes és egy póttagot. November 23-án a választói névjegyzékek újból közszemlére kiteendők és további változtatások nem eszközölhetek rajtuk. Legkésőbb ezen a napon kell kihirdetni a községben a választás napját. November 26-ig lehet csak visszavonni a jelölést. December 2-án lőhet bejelenteni a két bizal­mi embert. kezdett azon, hogy megmentse a leány l és hogy a törzs szokásai szerint, váltságdíjjal megvásárolja őt magának. — Fehér ember vásároljon meg egy bennszülött nőt? — igy lázadott magában az angol fiatalember. Ugyan mit is kezdjék vele, — legfeljebb feleségül adhatnám a segédemhez, hiszen én magam úgysem mara­dok itt sokáig, a rémületnek ezen a partjaim. Napok telteik el, amikor Blades egy al­kalommal újból a faluba ment, hogy ott a szerencsétlen leány váltságdíjának ára iránt érdeklődjék a törzs véneinél. Amiiker a leány rokonainak kunyhója elé ért, bennszülött csoportot látott, amely valósággal körülzárta azt. A kunyhóból éles sikoly hallatszott: — Mi az? Mi történik itt? — riadt fel Blades és odasietett. A csoport közepén gye­kén yszőnyegen hevert a leány, akinek ke­zeit és lábait összekötözték. Blades segédje is ott állt a benszülött férfiak között és vigyorogva üdvözölte gazdáját. — Miit akartok ezzel a szerencsétlen te­remtéssel? — fakadt ki a kereskedő. — Mindnyájan meg akarják őt vásárolni, — válaszolta az egyik bennszülött. Blades felkiáltott: — Nem! Nem engedem, hogy bántsátok. Én majd megfizetem érte a váltságdíjat, de engedjétek azonnal szabadon a Leányt. A kijelentés hallatára óriási zsivaj tört ki a bennszülöttek között. Szenvedélyes ki­áltozás, rikácsoló párbeszédek kezdődtek, ' Nyilvánvaló volt, hogy a Yela-embereket sok- v kai jobban érdekli a váltságdíj összege, mint a Leány sorsa. Végül is tanácskozásra vonul-, tak vissza a Leány hozzátartozói és Blades segédje kisvártatva közölte gazdájával, hogy a rokonok milyen összeget követelnek a leány szab ad on b ocsá t á sáór t. A váltságdíj hal­latlanul magas volt. A kannibálok szemér- • mellen követelése felháborította a fiatal an­gol kereskedőt, de mit volt mit tennie? — Gondolkodott. Ha kifizeti a kórt összeget, pénzzé kell tennie egész árukészletét és jó­formán semmije sem marad. A leányt fele- ' ségül nem veheti, hiszen még beszélni sem tud vele, haza, Sidneybe pedig színién nem., viheti magával, — erről szó sem lehet, hiszen . egy bennszülött kannibál nővel, mint feleség­gel még írj életet sem kezűiket Ausztráliában. Ilyen gondolatok foglalkoztatták Bladest, > ml alatt a kannibálok rákoltozva tolongtak-körű- - .lőtté. ;• Ég yhp illan alig arra-'gondolt, hogy árt’T teljesedjék' be a leány végzete, de azután mé­gis felülkerekedett benne az emberi érzés, — Pusztuljatok innen. — riadt rá a va­dakra, — és oJdozzáiok fel a leány köteleit. Két ember pedig jöjjön velem a házamba és vegye át az árukat. A leányt azonnal boosás- sáíok szabadon! Határtalan örömrivalgás fogadta Blaides kijelentését, amikor segédje tolmácsolta gaz­dájának szavait a törzs előtt. A Leány rokonai azonnal feloldották a köteleket és a fiatal te­remtés örömkönnyeket hullatva, borult a ke­reskedő lábai elé ... * Évek teltek el azóta. Riohard Blades ma Sidney egyik hatalmas gyári üzemének igaz­gatója, aki feleségül vette ifjúkért szerelmét és menyasszonyát, egy gyönyörű, szőke angol leányt és boldogan él családja köréiben. A közszeretetben álló gyár igazgató már régen elfelejtette a kannibál leányt, akiit egykor megmentett üldözőinek kezéből, de ha vissza­gondol a Rémület Pániján eltöltött hetekre, ezt bizonyosan azzal a jóleső érzéssel teszi, amellyel csak az önzetlen jótett ajándékozza meg az embereket. B. G. Finom vendéglő — Pincér, ez a. tányér vizes. — Téved, uram. Ez már a leves. Gyerekek — Mi történt veled, Mariska? Miért lu­kas az egész ruhád? — Boltot játszottunk, anyukám és én vol­tam az ementáli sajt. A zöld ifjú — Csakugyan szeret engem, kedves? — Azt éppen nem, de maga olyan jól il­lik az uj ruhám színéhez. Szerencsétlenség — Képzeld, mi történt szegény KováccsalP, — Csak nem patkóit el? — Rosszabb! Megszökött a feleségemmel. Drágaság idején — No. zablisztet már mégsem eszem. Előbb mecnnrom, mig virsli lesz belőle. (FaunJ^

Next

/
Oldalképek
Tartalom