Prágai Magyar Hirlap, 1928. november (7. évfolyam, 250-274 / 1877-1901. szám)
1928-11-08 / 255. (1882.) szám
A leálcázott Hlinka (fi.) Prága,, november 7. Hlinka András pártja október 7.-én jubileumi ünnepséget rendezett Nagyszombatban, amelyen igen nagyjelentőségű határozatokat fogadtak el. Elhatározták, hogy a pitts- burgi szerződést, amely Szlovenszkó területi autonómiáját biztositja, be kell cikkelyezni a csehszlovák alkotmányba, még pedig 1928 október 31.-ig bezárólag. „Amennyiben az elintézésnek ezt az egyedüli módját — mondja a nagyszombati deklaráció, amelynek szövegét szóról-szóra a Slovákból vesszük — visszautasítanák, kívánjuk, hogy- a kormánykörök e lényéből a mi képviselőink és szenátoraink vonják, le a legvégső következményeket, készítsék elő a szlovák nép elidegeníthetetlen önrendelkezési jogának megvalósításához szükséges lépéséket és biztosítjuk őket, hogy a szlovák nemzet jogaiért folytatott küzdelmükben mindnyájan egytől egyig támogatni fogjuk őket, bármilyen áldozatba is kerüljön ez." A határozat ünnepélyes formáját még fokozza az utolsó mondat, amely igy hangzik: „Isten engem úgy s égéi jen!" Október 31.-e régen elmúlt, A pittsburgi szerződést, amint előrelátható volt, a szlovák néppárt által megjelölt határidőn belül nem iktatták be az alkotmányba. Amilyen érthető lenne az, ha a centralista pártok megakadályozták volna egy ilyérteknü javaslat elfogadását, olyan érthetetlen, hogy a ludák képviselők és szenátorok, akik a nagyszombati határozatot kezdeményezték, a kisujjukat sem mozdították meg, hogy választóik utasítását kövessék. Ez a legnagyobb demagógia, a legszemérmetlenebb szemfényvesztés, a legga- ládabb népcsalás, amit egy párt, hozzá még egy magát kereszténynek valló párt csak elkövethet. Isten szent nevére megesküsznek, hogy a legvégső következményeket is levonják, ha a „kormánykörök" záros határidőn belül nem teljesitik kívánságaikat és amikor a kormány, amelyben az ő embereik is bennülnek, a záros határidőn belül kívánságaik felett napirendre tér, úgy viselkednek, mintha október 7.-én mi sem történt volna Nagyszombatban. Soha párt még nem blamálta magát any- nyira, mint most Hlinka András pártja. Soha párt még nem volt annyira kétszínű, mint a szlovák néppárt. De el is fogja venni a méltó büntetését december 2.-án, amikor a szlovák nép újból az urnák elé járul, hogy ítélkezzék a politikai pártok fölött. Hlinka András még életében nem volt olyan kelepcében, mint most. Az álarc, amelyet magára öltött, lehullott és az emberek már nem szavai, de tettei után ítélik meg. Katolikus paptársai ismerték föl talán legelőször igazi mivoltát. A k etetsz]ovenszkói katolikus papság már hosszabb idővel ezelőtt arra kérte püspökét, hogy a békebontó Hlin- kát ne engedje be egyházmegyéjébe. A legutóbbi olmützi püspöki konferencián pedig memorandumot nyújtottak be ellene. E memorandumban egyik oltártestvére mondja el, hogy Hlinka egy sajátkezüleg irt levelében miként dühöngött a ,hálátlan Róma" ellen, mert nem nevezték ki püspökké és hivatkozik Srobár egy kijelentésére, amely szerint „Hlinka az eretnekség árán is Szlovenszkó patriarchája akart lenni". A túlfűtött ambíció dolgozik tehát ebben az emberben és hajtja öt egyik végletből a másikba. De fölismerték Hlinkát az amerikai szlovákok is. Az Egyesült Államokban élő szlovákok azzal a tervvel foglalkoztak, hogy a jubileumi ünnepségekre három tagú küldöttséget fognak kiküldeni és Hlinkáók már nagyban készültek a küldöttség fogadására. A deAz amerikai köztársasági párt meglepő választási sikere Herbert Hoovert nagy többséggel az Unió elnökévé választották 444 elektor Hoover, 82 Smiih mellett — A demokraták megsemmisítő veresége — Smith bukása sokkal nagyobb volt, mint maguk a köztársaságiak gondolták — A legbiztosabb déli államok is elpártoltak a demokratáktól — A választások következménye és hatása — Hoover politikája — Newyork, november 7. Ma éjszaka egy óra tájban (amerikai időszámítás szerint) az Amerikai Egyesült Államok minden részéről beérkezett táviratok nyomán kétségtelenné vált, hogy Herbert Hoover köztársasági párti elnökjelölt megnyerte a nagy a*~uzetet és fölényesen megverte Alfréd Smithet, a demokraták jelöltjét. A hangsúly a „fölényesen” szón van, mert azt, hogy Hoover győzni fog, körülbelül mindenki sejtette e az oddok tegnapelőtt éta 5:1 arányban álltak a kereskedelmi államtitkár, a köztársasági elnökjelölt, javára. De hogy a győzelem ily fölényes lesz s a köztársaságiak a szó legszorosabb értelmében lehengerelik a demokratákat, arra maguk a köztársasági managerek sem számítottak. A szavazás karaktere tipikusan az volt, amit az amerikai politikai zsargonban „landslidenek”, földcsuszamlásnak, neveznek. Délután három óráig a „nagy Al" csodálatosan tartotta magát s voltak pillanatok, amikor győzelme biztosítottnak látszott. Newyork lakossága, amely fanatikus hévvel a demokrata jelölt mellett foglalt állást, ujjongó fölvonulást rendezett ujjongó iölvonuílásra s mámorosán ünnepelte jelöltjét. Délután a helyzet hirtelen megváltozott. A beérkezett eredmények Hoovert segítették elő s hat óra tájban a két jelölt szavazatainak száma körülbelül egyforma volt. Ettől fogra mintha csodálatos hatalmak léptek volna közbe, Al Smith alig kapott néhány szavazatot, mig Hoover százezerszámra könyvcltette el a voksokat. Éjjel Al Smith teljesen leszorult s Hoover megválasztása fölényesen biztosítva volt. Egy óra tájban a demokraták pártirodája is megállapíthatta, hogy elvesztette a csatát. Elsőnek maga Al Smith sietett üdvözölni az uj köztársasági elnököt, akinek a következő szövegű táviratot küldte: „Szívből üdvözlöm megválasztása alkalmával és engedje meg, hogy hosszú életet, egészséget és sok szerencsét kívánjak önnek,” Ugyanakkor Raskopip, a demokrata párt főmanagerje nyilatkozatot adott üti, melyben bejelenti Hoover győzelmét A nyilatkozat szerint a párt becsületesen és bátran küzdött alapelveiért Az elektorok első össze számlálása szerint Hooverre 386 elektor jutott, azaz már ekkor néggyel több, mint amennyit a legutóbbi elnökválasztáson Coolidge kapott. Mi okozta Smith döntő vereségét? Egyelőre nem alkotható tiszta kép arról, hogy mi segítette elő Hoover fölényes győzelmiét. Azok a diéld államok, amelyek évtizedek óta a demokraták biztos zsákmányának számítottak, a tegnapi elnökválasztáson nagyrészben elpártoltak SmitMől és Hoover- hez csatlakoztak. Mint a ragály, úgy terjedt percről-perc- re a Hoover iránti rokonszenv s mindazok, akik az előző napokban eltökélt szándékkal Smithre akartak szavazni, megfoghatatlan kényszer hatása alatt az utolsó pillanatban nem rá, hanem Hooverre szavaztak. Mint valami nagy szuggeszció terjedt a Hoover-láz. A déli államokban kétségtelenül Smith ka* tolikus volta okozta a legnagyobb bajokat. Ezeknek az országoknak protestáns eleme, amely mindeddig demokrata párti volt, uj vezérét elsősorban vallásos meggyőződése miatt hagyta cserben. A vereség mindenesetre katasztrofális, a demokrata párt leteritve fekszik s évekre lesz szükség, amig ismét arra a magaslatra emelkedik, amin tegnapelőtt állott. Érthetetlen, hogy e katasztrofális vereség előtt miért tekintették Amerikában Hoover megválasiását kétségesnek. A választási agitáció rége felé például a Iegobjekti-' vebb és legjelentőségesebb újságok komoly győzelmi sanszokat adtak a demokratáknak. Hangoztatták, hogy Smith varázserőt jelentő egyénisége lebirhatatlan, s ahol a nagy Al, a newyorki külváros „salf made manje” megjelenik, ott Hoover száraz egyénisége elvesztette befolyását. Talán igy volt a választási agitáció alatt, de semmiesetre sem akkor, amikor komolyra került a dolog. Az amerikai lapok ma csaknem egyhangúan megállapítják, hogy a tegnapi választáson az amerikai nép értelme diadalmaskodott az érzelmeken. Az utolsó pillanatok belátásai Hoover mellett döntöttek. t A „prosperity“ varázslatos jelszava A kereskedelmi államtitkár oldalán egy lebirhatatlan szó harcolt, amely az amerikai nép szemében több mint a szív, a jóság, az emberbarátság és az erkölcs. Ez a szó a „prosperity”, a haladás, fellendülés és az érvényesülés fogalma úgy, ahogy az amerikai kispolgár a gazdagodásban, a jólétben és a hatalomban a boldogságot elképzeli. Elvitathatatlan tény, hogy a prosperity fogalmának a republikánus párt a leghivatottabb eloharputáciő azonban csak nem akart megérkezni és helyette november 3.-án egy levelet kézbesített ki a posta, amelynek ávétele után bizony hosszúra nyúlt a ludák urak arca. Az amerikai szlovákok ugyanis jubileumi ajándékképpen a pittsburgi szerződést küldték Hlinkáéfcnak, azzal a sokatmondó figyelmeztetéssel, hogy ők sohasem mondottak le a pittsburgi szerződésben biztosított jogokról, de megvalósítása az óhazában maradt szlovákok feladata. Amerikában is látják tehát, hogy a szlovák néppárt elárulta az autonómiát és nem hajlandók segédkezet nyújtani a kétszínű játékhoz. Ezek után elképzelhető, hogy Hlimkáék mennyire elképedtek, amikor e levelet elolvasták és tehetetlen dühükben mit tehettek mást: azzal vádolták az amerikai szlovákokat, hogy — letargiába merüllek. Az idők jele, hogy már Liptóban, Hlinka legszűkebb pátriájában is megingott a föld a féktelen néptribun lábai alatt. Rózsahegyen, Hlinka fellegvárában, minden tagadás ellenére, már hónapokkal ezelőtt befészkelte magát az országos keresztényszocialista párt. Most pedig arról számolnak be a jelentések, hogy Liptószentmiklósou is megalakult a párt helyi szervezete és Hlinka leggyülöltebib ve- íélytársa: Fedor Miklós oda is betette a lábát. El vagyunk készülve arra, hogy a Slo- vák „névtelen” liptói tudósítója most is körömszakadtáig tagadni fogja a megtörtént tényeket, de tagadása mit sem használ, mert hiszen a nép saját fülével hallotta, hogy a kerület római katolikus esperese'FedoT és nem Hlinka inellett foglalt állást. A választások meg fogják mutatni, hogy a liptói szlovákok között is milyen sokan pártoltak el Hlinkától és csatlakoztak a keresztényszocialista párthoz. Ha má^ a szlovák nép is hátat foTdit az autonómia árulójának, akadhat-e akkor magyar ember, aki erre a pártra szavazzon? Hlinka 1925. évi győzelmét nagyban előmoz- ditolták a magyar és „magyaron" voksok. Sok jóhiszemű ember reá szavazott, mert nem tudta elképzelni, hogy az az ember, aki az autonómiát és a magyarsággal való megértést hirdette, egyik napról a másikra éppen az ellenkezőjét fogja csinálni annak, amit előbb hangoztatott. És az elképzelhetetlen mégis csak bekövetkezett: Hlinka cserbenhagyta az autonómiát és uton-utfélen szidalmazza a védtelen magyarságot. Ezek után önmagát gyalázná meg az a magyar, aki Hlinkát támogatná. Ellenzéki pártjaink országos választási listái Szlovenszkó egész területén, még a legeldugottabb fészekben is, érvényesek és igy senki nem kerülhet abba a kényszerhelyzetbe, hogy megfelelő lista hiányában a szlovák néppárt, vagy más párt listáját dobja be az urnába. Hlinka egyetlenegy magyar szavazatot sem kaphat! ital számunk 12 oleSaa qT® Jgp 1 vn. évf.255.(1882) szám * Csütörtök s 1928 november 8 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, A SzlovenSzkÓi és ruszinszkói ellenzéki pártok Szerkesztőség: Prága IU Panská ulice negyedévre 76, havonta 26 Ki; külföldre: _ nolitikai naDllaoia - - - . - 3 * : ^11 - Kiadoévente 450, félévre 226, negyedévre 114, F/faXesztö: politikainapilapja tavatah Prága n Panská ul12/m. - Tehavonta 38 Ki. Egyes szám ára 1 -20 Ki MURÁNYI LÁSZLÓ FORGACH GÉZA lefon: 30311.-Sürgonjdm: H.rlap, Praha ...................................mi ni ti ..........mi is ...................................................in................. ■"ni ni 11 írni ■■ nrir'rnrT mi n iimiimi rm 11 'i i n1111 n min 111 iiii'H ^tíitt'i íih i iim írnmmfnTi—ir'hi i mi mm un----------m mn imrii LA UFER S., Braíislava Ondrejská 11., Tel. 29-22.
