Prágai Magyar Hirlap, 1928. november (7. évfolyam, 250-274 / 1877-1901. szám)
1928-11-07 / 254. (1881.) szám
4 192S november 7, marda. f T^<^-/V\A.GtoR'HIRItAE» RABOK SORSA Irtás ETUEY GYULA Érsekújvár ma nyílt város. Valaha európai lonlosságu végvár, melynek hatalmas kapuján magyar vitézek erzei vonultak halálra készen a győzhetetlen szultán janicsáraival való véres küzdelmekre, 1663. augusztus havában Forgách Ádám gróf duuánianeni főkapitánynak azt újságolta két tőrök táborból jövő szökevény, hogy Esztergomnál néhány ezer török átköltözött a Dunán, de a viz megáradva a többiek tulnari rekedtek s így legjobb alkalom lesz a kétfelé szakadt pogányon győzelmet aratni. Forgáchnak megtetszett a dolog, Újvárba gytilekeztette seregót, melyben Nyitramegye nemessége 200 lovassal vo!t képviselve és megindult az akkor törökül Dsigerdeleunek nevezett párkányi mezőre, hogy megkísérelje az oly gyakran csalóka badiszerencsét. A? éj leple alatt vonultak a mi csapataink a Duna felé, de holmi kóborló törökök a sötétség dacára észrevették a veszedelmet és idejekorán jelt adtak társaiknak. Amint felbukkant a nap az égen, a seregek már észrevették egymást, az Evlia Cselebi török író szerint kék vasba öltözött magyar vitézek, német lovasok borzasztó küzdelembe keveredtek a muzulmán harcosokkal. Forgách Ádám gróf lobogós kopjával kezében forgolódott a halál mezején. A huszárok lovai a bozontos tevék láttára megbokrosodtak, a német gyalogság kiindulási helyén veszteg maradt, a törökök Esztergomból nagy erősítéseket nyertek s így végül is a keresztény sereg döntő vereséget szenvedett. Ott veszett a mieinknek öthatod része. Forgách nagy üggyel bajjal visszameaekült Újvárba, ahol azonnal karóba huzattá azt a két hírhozót, kik alapokai voltak ennek a szerencsétlen vállalkozásnak. Evlia Cselebi, — ki ottan jelen volt — keleti nagyítással és színezéssel tolója meg a dolgot, azt állítja, hogy egyedül Koszé Ali szerdár serege 2030 fejet, 3000 megláncolt foglyot, hét várkapitányt, négy zenekart, húsz ág^jt és egy csomó keresztes zászlót zsákmányolt. * fejekkel lándzsáikat ékesítették, diadalmi éneket zengve Szu- lejmán khán halmán, a nagyvezér elé vonultak a győzők. A sok százados, küzdelemben megritkult magyar nemességből ismét elegen a iübe haraptak és számos nyitramegyei kúria hiába váéta haza kordforgató gazdáját. Néhánynak a nevét megőrizne Auer János pozsonyi nemesnek a naplója, Akik meghaltak, befejezték a szenvedést, de sok büszke urnák vas került a tábára-nyakára a igy kutyák módjára összeláncolva hurcolták a nagyvezér sátra elé, hogy a győzhetetlen szultán hatalmas emberének nagyobb legyen az öröme. Hiába kereste a halált Lovasberényi Bársony András patvarőczi nemes is, az nem adatott neki. de kijutott a része a rabság gyalázatos szenvedéseiből tizenegy hosszú esztendeig. A gyötrelmeket tüzetesen leírja társa, Auer János, de nézzük azt, hogy £iií talált odahaza azután az ilyen hazajövődött fogoly. Bársony uram meghalt már régen, talán pora se maradt, beszéljen hát helyette az a nemrég kezembe került fakó papiros, melyet koldus-nyomorultan Nyitravármegye közgyűléséhez küldött annak idején: „1663. esztendő augusztus havának hetedik napján Párkány alatt én is, Kegyelmes Urunk ő Fö’ségéhez való hivségemtől, nemzetemhez való szeretetemtől viseltetvén nem szántam életemet, véremet, Istenemért, Uramért, Nemzetemért ki- onfanom. Természet szerint való pogány ellenségünk elviselhetetlen rabságába esvén több vitézekkel tizenegy egész esztendeig szenvedtem kimondhatatlan és felejthetetlen kínokat. Azonban a Mindenható Istennek kiváltképen való ir- galmasságábul és kegyelmes koronás király urunk ő felsége kegyelmes grátiájábul az elviselhetetlen pogány rabságombul megszabadulván, szivem nagy fájdalmával és keserves szemmel nézem kevés javaimnak elpusztulását és idegenektől való elfoglalását. Hosszadalmas ottlétem után istentelen feleségem. mintha szabadulásomra kényszerittetett volna mind patvarőczi, mind kopcsányi javaimat, szegény embereimet nagy summában elzálogosítván tőlem és édes gyermekemtől elidegenítette, 3atennel és rab társaimmal bizonyítom, hogy annyi idők forgása alatt és sok sanyaruságoni kö“*“*k egy pénzzel sem segített Kire és hová 9*ranona. a jó Isten 10018?“ A wuszke nemes, egykor jómódú birtokos alázattal kéri ezután a nemes vármegyét, hogy javainak visszaszerzésében segítségére legyen. Mivel viszonozhatja a várt támogatást nyomorúságos állapotában, azt is elmondja levelének záradéka: „... én pedig holtomig buzgó imádságaimmal alázatosan megszolgálom. Kegyelmes választ várván Nagyságodoktól és Kegyelmetektől, kívánván in rellquo az Ur Isten éltesse Nagyságtokat és Kegyelmeteket sok számos esztendeig. Alázatos szolgája. Bárson András." Ezekben az időkben emelkedhetett fel a gondos feleségnek Igazi mivolta a „nagyasszony". Az istentelennek illetett Bársonyné nem Is volt annyira rossz, csak hanyag és gyámoltalan; rendet tartani nem tudott, búza helye‘t gazt és bogáncsot, termelt az egyébként zsíros talaj Jövedelem hijján elúszott a törvzsvagyon. A magyar középosztály pusztulásának egyik főoka az örökös fegyverforgatás. A végházakban koldus szegényen fizetetle- nül verekedőit a magyar katona s mi volt a köszönet? Gyakran még annyi sem, mint Petőfi énekli:... Mi lett a jutalmam, mikor kiszolgáltam? A kapitányom megveregotte vállam! A franciák jeles történetírója Mididet Gyula felvetette r, kérdést: Vájjon mikor rójuk le hálánkat a UKRANIA, AZ ELSIKKASZTOTT-ORSZAG \ ^ Hogyan iparkodott a cári kormányzat orosszá tenni Ukrániát? —, Az ukránok politikai harca az autonómia kivívásáért — Prága, november 5. Az orosz kormány- rendszer kezdettől fogva mindent elkövetett az ukrán nemzet eíoroszitása érdekében. Amikór I. Péter cár Poltovánál az ukránok felkelését véresen leverte, azonnal hozzálátott „Kisoroszország" russzifikálásához. Nagy Péter nevezte el első Ízben hivatalosan Kisoros zár szagnak Ukrániát, hagy ezzel is az országnak a moszkevita birodalomhoz való tartozását kifejezésre juttassa. A russziiihálás módszeres Már 1720-ban rendeletét adott ki az orosz kormány, amely megtiltotta, hogy Ukrániában ukrán könyveket nyomtassanak ki és terjesz- szenek. Ez a tilalom jóformán az 1905. évi forradalom idejéig megmaradt. Azután az ortho- dox ukrán egyházat szisztematikusan a szi- nódus alá rendelték. Az ukrán és a moszkvai orthodox egyház között nem annyira dogmatikus, mint szertartásbeli különbségek állottak fenn. Elsősorban Ukrániában a lelkészeket a községek választották és ennek következtében a lelkészek sokkal közelebb állottak a lakossághoz is, melynek nyelvét beszélték, mint a később Moszkvából ideküldött lelkészség, amely csak nagyoroszul értett. A nagyorosz papok az ukrán templomokban nem is az ukránokhoz közelálló egyházi szlavón nyelvet, hanem nagyorosz töredékekkel kevert egyházi szláv liturgiát használtak. Az ukrán művelődésnek fellegvárát, a Kievben levő mohylani akadémiát, amely Nyugateurópával is szoros'kapcsolatokat tartott fenn, oroszteológiai szemináriummá alakították. Még erőszakosabban lépett fel az orosz kormányzat a görögkatolikus egyházzal szemben. Ámbár Lengyelország második felosztása alkalmával II, Katalin mindkét ritusu katolikus egyháznak a kultusz szabad gyakorlását ígérte meg, két év múlva a bekebelezett. tartományokban megszüntették a görögkatolikus püspökségeket, 1832-ben bevonták a görögkatolikus szerzetesrendek egész vagyonát és 1839-ben betiltották a görögkatolikus egjdiáz működését. A görögkatolikus községeket erőszakkal kény szeri tették arra, hogy az orthodox egyházba átlépjenek. Nem jártak el kíméletesebben az ukrán iskolákkal szemben sem. Sorba megszüntették az ukrán iestvériesüiési szervezetek által létesített és fen tartott iskolákat és mert Moszkva igen gazdagon jutalmazta az ukrán nemzét renegát jait, ez a brutális politika részben meg is hozta eredményét. Még ukrán irók is az eloroszilás hatása alá kerültek, mint például Gogol és a legutóbbi generációkból Potapenko és Korolenko. Az ukrán intelligenciának jó része azonban hü maradt a nemzeti ügyhöz, ezeknek azután sok üldözést kellett idáilniok. Mindazonáltal sohasem szűnt meg a nemzeti mozgalom Ukránia területén. A XIX. század elején az ukrán nemesség vezetője titkos szövetséget létesített Ukránja felszabadítása érdekében és a dekabristák felkelésében is resztvettek ukrán hazafiak. 1846-ban Kievben megalakult az úgynevezett Kyrylo-mefchodikus testvéri szövetkezet, amelynek az ukránok legnagyobb nemzeti költője, Tárás Sevcsenko is tagja volt. Sevcsenkót ezért az orosz kormány tizéves szibériai száműzetésre ítélte, amelyből mint megtört öreg ember tért vissza, de még ma is a halott Sevcsenko nemzetének lelki vezére. A hatvanas években ez a mozgalom teljesen áthatotta a népet. Mindenütt szabad községeket, úgynevezett hromadákat alapítottak. Azonban a mozgalom vezetőinek, köztük elsősorban Drahomanovnak, a külföldre kellett menekülniök, hogy ott küzdhessenek eszményeikért. Az 1905. évben kitört forradalom alkalmával az orosz forradalmárok első soraiban ukránok harcoltak, mert azt remélték, hogy egy szabad Oroszországban az ukrán nemzet életfeltételei is megjavulnak. Hogy milyen eszközökkel dolgozott az oroszositó politika, az a tény is bizonyítja, hogy II. Katalin Ukrániában is bevezette a jobbágyság intézményét. Hogy a nagyorosz elemeknek Ukránia területén nagyobb befolyást biztosítsanak, Keleti-Ukránia területén nagyszámban létesítettek orosz nagybirtokokat. Amikor II. Sándor cár megszüntette a jobbágyság intézményét, Ukrániáfeau különösen nagy mértékben jelentkezett a paraszti elem föld éhsége, mert, az ukránoknak ősi magyar nemzet, a nyugat megmentője iráni? Úgy látszik, hogy kérdésére sohasem jő felelet. A magyar megtette kötelességét, a magyar mehet! Ott, hol. a pacsirta éneke mellett ma békés vi'ágban szól a szán tóvelő dala, ezerszámra porlad elfeledve a magyar szív, a zöld gyepen pedig: ..Hantra dűl a pásztor s fiilyiirészve .legelteti nyáját K- nem tudja, kinek hős pora nyugszik alatt.** földjükön nagyon kis földdarabok álltak már csak rendelkezésre. Az mtelUgencia az ukrán nemzeti érzés fenntartója Három évszázadon át nehezedett az orosz nyomás az ukránokra és már sok ukrán hazafi pesszimizmusában attól tartott, hogy az ukrán nemzet felivódik a nagyorosz nemzet testébe. Ez a ves^delem azonban már évtizedekkel ezelőtt megszűnt. Régebben az orosz egyetemeken végzett ukrán ifjúság hivatásának gyakorlása közben beolvadt a nagyorosz nemzet testébe. A Nagyoroszországban élő ukrán nemzetiségű tisztviselők és a szabad hivatások gyakorlói már nem is használták ukrán anyanyelvűket. Később azonban megkezdődött az ukrán reneszánsz. Ez a mozgalom nem Galíciában fejlődött ki, amint azt sokan tévesen hiszik, hanem az orosz Ukrániában. A galíciai rutének ugyanis olyan hosszú időn keresztül állottak a felső rétegeket alkotó lengyel nemesség nyomása alatt, hogy nemzeti életük teljesen el volt fojtva. Oroszországból menekülő ukránok adták az első indítékot a galíciai ukrán mozgalom kifejlődésére és amikor a nyolcvanas evekben az osztrák kormányzat' Galíciában ruténbarát politikát kezdeményezett, akkor helyeződött az ukrán reneszánszmozgalom súlypontja a galíciai területre. így fejlődött Keletgalicia ukrán Piemonttá. Nemcsak virágzó népiskoláknak és középiskoláknak hálózatát építették itt ki, hanem az orosz Ukrániában szétterjesztett ukrán agitációs iratokat is itt nyomtatták. Az orosz kormány ezek ellen a becsempészett ukrán könyvek ellen elkeseredett, de hiábavaló küzdelmet folytatott. Az ukránok Oroszország politikai életében A század elejének parasztforradalmai ellenére az orosz kormányzat teljesen vak volt a fenyegető szociális veszedelemmel szemben. Ez abból magyarázható, hogy a kormány — mintha hipnotizálva lett volna — csak a nemesség és‘polgárság liberális frondőrjeire figyelt, akik konstiluciouális engedményeket követeltek. Ez volt az oka annak, hogy az első választási jog a súlypontot a parasztságra fektette. A kormány ugyanis azt hitte, hogy a cárhoz hűséges parasztsággal féken tarthatja a müveit rétegek forradalmi álmodozásait. A nagy csalódás nem maradhatott el, az első dumában hatalmas radikális többség mutatkozott, amelyben a parasztképviselők a legforradalmibb szellemben voltak hangolva. Ukránia a kormánynak még egy kellemetlen meglepetéssel szolgált, az indi- rekt választójog ellenére az első dumába nmem kevesebb, mint negyvenuégy nemzeti öntudatu ukrán képviselő jelent meg, akik ugyan kezdetben nem alkottak külön pártot, azonban az ukrán ügyek megtárgyalása céljából saját klubjuk volt, amely energikusan lépett fel az ukránok autonómiája érdekében. Nemzeti követeléseik voltak: a helyi önkormányzás, az ukrán nyelv szabad használata az iskolában, a bíróság előtt és az egyházban, a mezőgazdasági munkások kérdésének szabályozása és más hasonlók. Az agrárkérdésben a nem ukrán nagybirtoknak az ukrán parasztok között való parcellázását követelték. Az ukránok mozgalma most már élénfeebb lendületet vett fel nemcsak azért, mert a forradalom egész Oroszországban a sajtóviszonyok megjavulását hozta magával, hanem főleg azért, mert a jétervári akadémia ebben az"1 időben hozta meg híres szakértői véleményét, amely szerint az ukrán nyelv nem dialektusa a nagyorosz nyelvnek, hanem éppenugy, mint a szerb vagy a bolgár, teljesen külön szláv nyelv, Azonnal önálló ukrán sajtó fejlődött ki. Az ukránok gyorsan felviruló gazdasági szervezetei irányitó szerepet vittek a nemzeti mozgalomban, mert kulturcélokra sok pénzt adtak. A második dumába még több ukrán képviselő került, akik mindig energikusabban szálltak síkra nemzetük jogaiért. A második duma feloszlatása előtt az ukránok klubja parlamenti frakcióvá fejlődött. A frakció ez alkalommal hatalmas mani- jfesztumot intézett az ukrán nemzethez, amelyben az ukránok számára a lehető legnagyobb mértékű autonómiát követelte. Ez szolgált a kormánynak főokul arra, hogy a második dumát feloszlassa és nlkotmány- csinnyel megváltoztassa a demokratikus választójogot. Stolypin miniszterelnök az incli- rekt választásoknál a súlypontot a nagybirtokra tolla és igy el is érte, hogy az egész Ukránjában egyetlen ukrán képviselőt sem választottak meg. Az ukrán nemzeti mozgalmat ezzel ismét a föld alá száműzték. Most már a radikális irányzat kerekedett felül és a jelszó az Oroszországtól való elszakadás lett. Stolypin mind leplezetlenebből vonta vissza a forradalom idejében tett engedményeket. A Prosvita köz püvelődési egyesületet bezárták, az ukrán lapokat szigorúan megrendsza- bályozták és a volt dumaképviselők közül többeket adminisztratív utón Szibériába száműztek. 1911-ben Stolypin kereken kijelentette: Oroszország a XVII-ik század óta állandóan küzdött az ukránok mozgalma ellen és a jövőben is küzdeni fog, mert ez veszélyezteti az állam egységét és oszthatatlanságát. Vécscy Zoltán dr. „A kalandor az álmodozók táborához tartozik“ Egy bécsi pszichológus érdekes tanulmánya Néhány év előtt Erich Wulffen. volt drezdai főállamügyész tollából a kalandor lélektanáról rendkívül érdekes tanulmány jeleni meg, mely a kriminológia eme különleges problémájához sok figyelemreméltó lélektani adalékkal járult hozzá. Most Fritz Wittels hírneves bécsi pszichológus A világ fegyház nélkül címen megjelent könyvében veszi tollhegyre a kalandort A kalandor — Írja —az álmodozók táborához tartozik. Nem az, akinek, kiadja magát. Ez csak a színész joga a színpadon. Talán abban rejlik ennek a hivatásnak gyönyörűsége is, hogy büntetlenül sok olyan szerepet játszhatik el a szinész. melyekkel mások csak rejtett álmukban szerencséltethetik magukat. Bámulatos, hogy a kalandornak milyen hatása van sokszor még m legkomolyabb, leghiggadtabb emberekre is. Vegyük például azt az esetet, hogy egy tisztességes po’gár egy kávéházban, melynek mindennapi vendége. nem tudja kifizetni a kávéját, mert otthon felejtette a tárcáját. A fizetőpiueér kétségkívül hitelezni fogja neki a csekély összeget, de magában azt fogja gondolni: Jó lesz résen lenni, ez az ember, úgy látszik, rosszul áll. — Ugyanez a pincér egy elegáns kalandornak, akit éleiében először lát, minden aggodalmaskodás nélkül jelentékeny összeget is hajlandó lesz kölcsönözni. A ka'andor lénye nem abban rejlik, hogy másnak adja ki pjagát, mint ami valóban, hanem abban a tehetségben, hogy rá tudja birni embertársait, hogy higyjenek a csalásában. Ez szuggesztiv hatás, mely éppen olyan világos és megfejthetetlen, mint minden más szuggeszció. A kalandor egész lényét, minden tudását, tehetségét kalandortevékenységébe koncentrálja. — Az igazi kalandor, mialatt szerepét eljátsza, mint minden jó színművész, maga is hiszi, hogy valóban az, aminek magát kiadja. Hiszen tulajdonképpen valamennyien azok vagyunk, aminek hisszük magunkat. Van egy ideális énünk, raeljet szeretünk, és van egy reális énünk, me'yet szintén szeretünk. De mégis inkább olyanok akarunk lenni, mint amilyen ideális énünk. Azt álmodtam egyszer, hogy Rudolf trónörökös fia vagyok. Ez az álmomban való közeledés az ideális énemhez, melynek létezéséről éber állapotomban semmit sem tudtam, látszólag elég nekem, hogy lelkem egyensúlyát fentartsam Domelának. a hírhedt szélhámosnak, aki ho- henzollerni királyi hercegnek adta ki magát, el kellett játszania, végre kelMt hajtania azt. amiről én csak álmodtam. Domela kiadta emlékiratait, melyekben mentségére azt mondja, hogy külső körülmények, az emberek, akik a ho- henzo’ierni hercegbe! össze tévesztették, mintegy befekényszeritettók a szélhámosságba. Ez a beállítás és minden más. mely a külső történést a szélhámosság kezdő lépésének okául tünteti fel, az igazság megkerülése. A valóságban sz ilyen emberek a maguk ideális énjét más embereknél rajon- góbban szeretik s a reális világot belekapcsolják álmaikba. Mi volna, kiált föl az érdekes tanulmány szerzője, ha a kalandort a világ kiknengná. megsajnálna, a helyett, hogy titokban megcsodálják és nyilvánosán börtönbe csukják? f w n„ A v©«3í«tovd a BAH Ü^SagysmerO ul btr«ndtiéii«l
