Prágai Magyar Hirlap, 1928. november (7. évfolyam, 250-274 / 1877-1901. szám)
1928-11-06 / 253. (1880.) szám
1928 november 8, faedd. Najef Imre komáromi apátplédános ünneplése Komárom, november 5. (Saját tndósitónídól.) A komáromi róm. kát. autonóm egyházközség, melynek ólén hetedik éve működik Majer Imre dr. apátplébános, vasárnap bensőséges, szép ünnep keretében ülte meg lelkipásztorának negyvenéves papi jubileumát s eredményekben gazdag évfordulóját Az ünnepen megjelent Szrüllő Géza dr. nemzetgyűlési képviselő, az országos keresztényszocialista párt elnöke is, a város szinejava és azon a református egyháztanács Zsindely Ferenc kúriai bíró, nyxig. törvényszéki elnök vezetése alatt küldöttséggel vett részt Az ünnepelt a Szent András főtemplomban a komáromi magyar kísszemínáriuim kis papjai segédletével pontifikális nagymisét mondott, melyen a hatalmas templom zsúfolásig megtelt Az egyházi énekkar Molecz Tivadar karnagy' vezetése alatt Fiike D-moll Missa solemnis-ét adta elő zenekari kísérettel. Az evangélium olvasása után Hajdn Lukács dr. főgimnáziumi tanár, a hírneves szónok mondott megragadó beszédet a jó emberről és a jő papról. Az ünnepi istentisztelet végeztével rendkívüli közgyűlésre ült össze az egyházközség, melyen megjelentek a katolikus intézmények, tanintézetek, egyesületek képviselői nagyobbrészt testületileg és hatalmas közönség, mely a termet színükig megtöltötte. A közgyűlés előtt zz egyházi énekkar Molecz karnagy vezetése alatt szép fegyelemmel adta elő Mozart Vihar-át, majd Alapy Gyula dr. egyházközségi elnök megnyitotta a közgyűlést és meleg szavakban vázolta az apátnlébános pályafutását, jellemezte áldozatos lelkét és feddhet’cn papi erényeit. Majer dr., mint leányvári plébános a saját költségén iskolát épittefett, mint párkányi plébánosnak és az esztergomi zárda igazgatójának működése alatt épült fel a zárda kétemeletes iskolapalotája, a párkányi templom külső és belső javítását elvégeztette, Nana községben uj temp’omot • 'pitett. A legkitűnőbb hírnév előzte meg. amikor 1922 ben Komárom város kegvurasági közgyűlése egyhangúlag meghívta plébánosnak, ugyanez alkalommal Csemoeh hercegprímás pedig az Ár- pácLházi boldog Margitról nevezett bélai címzetes apáttá nevezte ki. Hat nehéz és küzdelmes év alatt as alkotásoknak egész sorozatát végezte e! komáromi híveinek ragaszkodó szeretetétŐl környezve. Az összes templomokat és egyházi épületeket restauráltatta, a Szent András-templom harangjait beszerezte, a hatalmas orgonát átépit- tette, rendezte az egyház és az iskolák, az alapítványok jogviszonyait, lelkes vezetése alatt működik immár hetedik esztendeje a katolikus magyar kisszeminárium. Áldozatkészségét ismerik az iskolák, a* egyesületek és a szegények. Az egyházközség képviselőtestülete közadakozásból Komáromi Kacx Endre hírneves festőművésszel megfestette szeretett lelkipásztora arcképét az egyház tanácsterme számára Alapy Gyula dr. hatásos beszéde után sorra üdvözölték a jubilánst: Gidró Bonifác főgimn. igazgató a Szent Benedek-Rend és a komáromi főgimnázium nevében, Zsindely Ferenc a református egyház nevében, Szüli ő Géza rövid üdvözlőbeszéde hatalmas tapsvihart keltett. Majd Patkó Flóris helyettes igazgató-tanító a Majláth és a Simor-iskolák üdvözletét tolmácsolta, özv. Guóth Lajosné a Szent Erzsébet Egylet, özv. Patay Lász- lóné az Oltáregylet, Ferenczy Hugón é a Szent Szív Társulat nevében mondtak üdvöztó szavakat. A Katolikus Legényegylet üdvözletét Zimkay Antal másodelnök adta elő. a Katolikus Egyházi Énekkar nevében pedig Herczegh István elnök köszöntötte, a Férfiak Oltáregylete jókívánságainak pedig Tamasek Antal adott kifejezést. Majer Imre dr. apátplébános az elhangzott üdvözletekre hosszabb beszédben válaszolt és háláiéit szívvel mondott köszönetét híveinek, a test- vér-felekezeteknek, az egyesületeknek és az egyház világi elnökének az ünneplésért, melyet ösztönzésül tekint a további épitő munkára. Ezek elhangzása után Hajdú Lukács dr. egyházi főjegyző olvasta fel Jantausch Pál dr. püspök és apostoli adminisztrátor meleghangú üdvözlő sorait, a kerületi papság jókivánatait Marczy József kerületi esperes fejezte ki lelkeshangu levelében, az ág. h. evang. egyház nevében pedig Jánossy Lajos esperes szintén levélben fejezie ki üdvözletét. Végül Hajdú Lukács dr. főjegyző bejelentette, hogy Majer Imre dr. apátplébános hűséges munkatársának, Alapy Gyula dr. világi elnöknek aic- képét is megfesttette az egyház tanácsterme számára a jubiláns évforduló emlékéül, amit az egyház közgyűlése köszönettel és éljenzéssel vett tudomásul. A mindvégig lelkes hangulatú közgyűlés az elnök zárőszavaival és az egyházi énekkar üdvözlő dalával ért véget. A párisi bohémek irtózó egyesületé"-nek 50 éves jubileumát a francia hivatalos világ ülte meg Paris, november 5. Ha ez az egész hidro- páthia német dolog volna, egészen bizonyosan a kneipiánusok egy igen szeriózus és komoly társaságát jelentené. Viszont az is igaz, hogy — bár nem német — mégis Németországban keletkezett s onnan indult el útjára, amely a párisi bohémek között ért véget. Németországban született meg a | hidropálhia s ugyanott — hathatósabb népszerűsítése céljából — komoly valcc/eket, sőt komolytalan operetteket is írtak róla. így történt, hogy az 1878-iki óv párisi koncertjeinek programján egy Gungl nevű német zeneszerző Ilydropaltenwals nevű szerzeménye is szerepelt. Egy Emilé Goudeau nevű költőnek feltűnt a furcsa szó s napokig járta a várost, hogy megtudjon valamit jelentése felől. A lexikonban csak annyit talált, hogy a hidropálhia a betegségeket vízzel gyógyítja. Azonban a szellemes költő nem elégedett meg ezzel a magyarázattal s kisütötte, hogy a sző tulajd ónk épen görög eredetű s hidropáia az az ember, aki a viz miatt szenved — a dór patein —, tehát az aki nem szereti a vizet, hanem előnyben részesít más italt, például a bort. Goudeau addig játszadozott a szóval, amíg rajtaragadt, talán azért is, mert tényleg rendki- j vül szenvedett a — viz miatt. Nem volt azonban j Goudeau nagyon sokáig egymagában hidropáta. | Egy őszi. estén a Quartier Latin fiatal költői unalmukban k’ubot alakítottak amelyet Cen-le des Hvdropathes nak neveztek el s elnökéül természetesen a föhi’lropáíát, Goudeaut választották meg. - így keletkezett ez a víg, bohém társaság, teljesen borivó alapon s megalapításának az ötvenéves jubileumát ünnepli most az egyetem és a Comédie Francai se is. Az egyetemen Herriot kultuszminiszter tartotta a beszédet, a Comédie Franeaise pedig ünnepi matinét rendezett, amelyen az azóta félig lialhatatBWBB8ilBMBMWBSWÍi3WWBaBa—Hl flMTinilMMHBWMlgHMMHMOl j lanná vált hidropáta költők legszebb verseit sza! valták. Amikor a Cercle des Hydropathes megalakult, a latin negyed egyszeriben a költészet lakhelyévé változott, mivel a Cercle tagjai mind ebben a negyedben laktak. A Monlparnasse, amely ma ezt a szerepet tölti be, akkor még a kispolgárok bástyája volt. Maurice Barrés a Quartier Latinról azt irta egyszer’ Ez az az örök hely, ahol a holnapok szelleme születik. A hidropalhákat pedig mint az uj irodalom kezdetét üdvözölték. — Claretie azt irta egyik cikkében, hogy a Cujas- utcai kis kávéház szuterrénjéből az uj irodalom fáklyája fog fellobogni az egekig. S valóban, az akkor húszéves hidropáthák közé olyanok jártak, maguk is huszévesek, akik azőtia az irodalom legmagasabb ormaim kerültek lel. Moréas, Rodenbaeh, Richepin, Bourget, Monselet, Coppeé, Rollinat, Regnier, Gill: valamennyi hid- ropátha volt, aki irtózott a víztől, meri szenvedett miatta... Folyóiratot is kiadtak Hydropath néven, amely harmincegy számot ért meg. A Cercle maga is csak három évig élt. 1882- ben a Montmartre-on megalakították a Chat Noir kabarét, amely magához csábította a hidropáthák nagy részét, úgyhogy az egyesület szétesett és már soha többé nem támadt fel. A Cercle jelentőségét boncolgatni és méltatni: tulajdonképen igen kockázatos feladat. Az egyesület nem volt löbb. sem kevesebb a többi bohém alaku'atnál, mint amPyen a Henry Murger-alapitotta „Vizivók egyesülete" volt. természetesen ezek a vizivók is kizárólag bort ittak összejöveteleiken. —- Mégis ezeken az összejöveteleken vitatkoztak, szaval- gattak, e’őidtak, felolvastak s minden bizonnyal elhatározóan hatottak ki a francia irodalom fejlődésére a felületes külszín és látszólagos léhaság dacára is. Ezért ünnepli meg a francia egyetem, a kultuszminisztérium, az állami színház a víztől irtózok egyesülete megalakulásának ötvenéves jubileumát. LYONELLA Irta: MÁRAI SÁNDOR i Vannak dolgok, amiket az ember lelkendezve szed íeJ útközben, vattába csomagolva cipeli magával, a kofferben a szennyes közé csomagolja, hogy el ne törjön, itthon óvatosan bontja ki s akkor egyszeri-e nem tetszik. Nézi, forgatja, neon tetszik neki, valahogy más lett útközben. Nincs kedve a lakásban tartani, legokosabb lesz, ha ajándékba adja valakinek. Ez is ilyesvalami, ez a vásárfia. II. A vásárt egy tiroli faluiban tartották, ahol unatkozva és piszmogva sétáltam a ködben most ősszel. Vannak az embernek félórái, mikor a hegyeket is csak fogpiszkáló- val érinti. Az ablakom alatt, a hotel tóra nyúló pontja alatt minden éjjel kettőkor elvágtatott a párisi gyors. Abban mindig van valami nagy spleen, ha az ember ablaka alatt minden éjjel kettőkor elvágtat a párisi gyors. Ezit minidig megvártam ébren, a párisi gyorsot, gondoltam valamit franciául, aztán unatkozva elaludtam. Akkor már hetek óta tartott ez az érzés, mintha inkorrekt viselkedés miatt kigolyóztak volna egy nagy kaszinóból, a világból. A játék nélkülem megy tovább, én csak a híreket hallom, hogy így meg úgy, ez megint nyert, az megint mondott valami jót. Nappal tejet ittam és néztem a ködöt Persze hamar megértem arra, hogy hazautazzak. Utolsó délután a parasztok valami dalos- ünnep alkalmából nagy vásárt csaptak. Ezen a vásáron láttam meg Lyonellát HL Előrebocsátom, hogy Lyonella félig volt csak nő; félig oroszlán volt. Ezt tessék szó- szerint venni, úgy, ahogy mondom. A plakáton is ezt olvastam, hogy Lyonella félig nő, félig oroszlán. Értsük meg egymást IV. A templom előtti téren a dalosok nagy körben álltak fel, szenvedélyes tiroli kalapokban, piros mellényben és fehér harisnyában, meztelen és mosatlan térdeikkel s iszonyú elkeseredetten, kórusban, nagyokat daloltak. Aztán megszólalt egy verkli, egy elektromos zongora, aztán még egy verkli, többen kiabálni kezdtek, a sátrakban rákezd- tek az előadásra. Kora délután volt, finoman szürkült. A botomra dűltem és néztem a vá-árt, volt egy Scbiessbude, egy kisebb me- nazséria, egy fejszámoló, Billy, a cowboy. Egy deszkából vert a ponyvával fedett sátor előtt hosszú és sovány, fekete1 ember állott, delejesen részeg szemekkel, borotváintlanul, talpig feketében, lobogó sörénye volt, mint — A magyar nemzeti párt szervezkedése. — Komáromból je’enfik: E napokban alakult uijá a magvar nemzeti párt helyi szervezete Sánkfalván és Naprápvon. Az első helyen elnöknek Kocsis Lászlót, alelnöknpk ifi. Tamás Istvánt, s ügyv. elnöknek Valent Pált. Nanrágvon pedig ebüknek Ragályi Györgyöt, b alelnöknek J Hubai Sándort választották meg. A Képes Hét előfizetési di!a Praha II., Panská 12 sz. IH. emelet címre küldendő egy vándorfotografusnak. Ez az ember volt Lyou-ella kikiáltója, gazdája, életének és halálának ura, kenyéradója. Csúnya és izgatott ember volt. Ezt ordította: jjtl látható Lyonella, hölgyek, urak. Ara hetven garas. Itt látható Lyonella, a természet csodája, a szörnyszülött, az emberi nem söpredéke; a hölgyek, akik állapotosak, kerüljék Lyonella megpillantását. Félig nő, félig oroszlán. Inkább oroszlán, mint nő. De azért no is. Hetven garas. Lyonella a legnagyobb szörnyeteg, akit anya szült a földön. Páratlan, milyen ronda. S hozzá oroszlán, félig oroszlán. Gyerünk, urak, ez a természet csodája. Megvizsgálta a tudós baseli proteszr szór, Freyburgban nem akarták elengedni a klinikáról. Tulajdonképpen állat. De amellett nő is. Los.“ Ezt egy gyereknek mondta, aki a „los“- ra éktelenül kongatni kezdett egy rézharangot. Tulajdonképpen állat, mondtam magamnak. De amellett nő is. Akkor már nem volt kétes előttem, hogy meg fogoim nézni Lyonellát. Szeretem a ki tenyésztett dolgokat, ahol nem lehet vita, ahol nem lehet azt mondani, hogy ma csak egy rossz napja van, szóval ahol biztos, hogy félig oroszon. Én ismertem egyet, az félig bárány volt, félig hörcsög, félig hiéna, de mindig azt mondta, hogy nem is igaz, csak nem értik meg és rossz a világítás. Volt két hét, amikor csak lumináHal tudtam aludni miatta. De ez itt biztosnak ígérkezett, ez abból élt, hogy bevallja azt, amit a másik tagadott. Eldobtam a cigarettámat. Gyenge és távoli oroszlánorditást hallottam a ködből. Azt hittem, Lyonella ordít, de a hang másfelől jött, a menazséria felől. Ez alkalommal az igazi oroszlánok ordítottak. V. Lyonella a deszka mögött kuporgott közben s hallgatta, ahogy a savanyu félisten előadja róla, hogy ö, Lyonella, a legrondább szörnyeteg a világon. A botomra támaszkodtam e azon tűnődtem, hogy mire gondolhat mórt Lyonefla? Gyermekkorára gondol e, amikor vígan szökeÜt oroszlán társaival a dzsungelben s időnként torkonkapott egy-egy gyengebusu antilopot? Vagy Lipótra gondol-e, a freyburgi klinika szobájára, akibe szerelmes volt? SzörnysztPöMek általában (klinikai szolgákba szerelmesek. Bizonyos büszkeséggel hatigatija-e, hogy ő a legrondább szörnyeteg a világon, lesüti-e homlok sző rei mögött szemeit és elpirul? Vagy* siirdopál, keszkenőjét harapja vérszomjas fogaival? A savanyu ember valami saükölő francéban üvöltött, mint egy dervis. A bejárat felett a plakáton két oroszlán hívogató mozdulatokkal tessékelte egy barlang felé Lyonellát, aki négykézláb kúszott feléjpk. A parasztok előrementek, nekem már csak a fal mellett jutott hely. Egy korlát mögött álltunk, a magas pódiumot függöny választotta el a sátor belsejétől, ahol Lyonella tanyázott. Az első csendes koppanással szeme rgélt a sátor ponyvafedelére. A kikiáltó röviden elismételte LyoneTla tulajdonságait és képességeit, két Röntgen- felvételt körözött kétségtelen bizonyságául annak, hogy Lyonella csontalkata állati, aztán tenyerével a pódium deszkájára ütött. A rongyos függöny mögül fürgén előkuszoft Lyonella. Nem lehetett több harmincévesnél, bár ezt szörnyetegeknél soha nem lehet biztosan tudni. Négykézláb futott végig a pódiumon fe>l és alá, szünet nélkül. Gazdája parancsára négykézláb megállt, fejét kissé oldalt fordítva, a sátor homályos háttere felé. A parasztok mozgolódtok, köhögtek. Nem indultak fel, nem érdeklődtek, inkább bizonyos csalódottság szaladt, át a közönségen. Először is csalódottsággal töltött el mindenkit az a körülmény, hogy Lyonella nem volt szőrös. A plakát is úgy ígérte, hogy Lyonévá- nak orosz!1 ánteste lesz, dús sörénye és vastag prémje. Ebe hét t hóm tokába fésült bubi- frizurát viselt s egy zsáköttönyt, ami elfed te szörnvü tagiad. Csak a lábfeje volt meztelen. EVŐ pillanatban semmi sem em’éközteleit rajta ee-v oroaztónra, esek az bo^v ré~y- kézíáb járkátt. Ha vétet1 e-nü1 tator-iátt, közönséges mtez nő b°n'7cmását keltette volna, amilyen sok van a világon. Inkább csak a járásában volt vate.rni oroszlánszerü. Ténylegesen u?v járt, mint egy elhízott nőstény-oroszlán. Rettenetes tagjait lóháttá, gyorsan és gyakorlottan futott a négy lábán és nem 'beszélt. A kikiáltó megfogta a bokáját, ami c« ont alkatában az állatok szerkezetére emlékeztetett. Felszólította a parasztokat, hogy győződjenek meg a sip- és bokacsont különös lőrééi szögéről. Két tiroli paraszt, azzal a közönnyel és elfogulatlan kíváncsisággal, ahogy csak parasztok tudnak a természet csodái ©lőtt megállaní, csakugyan megtapogatta Lyonella bök ácson! ját, aztán elégedetten hátraléptek a sorba és feltették a kalapjukat Csend volt Most az történt hogy Lyonella leejtett© sörényéből azt a piros martit, amit nem vettem észre eddig. A martit a füle mellett hordta, közönséges piros ima,síi volt. ami!vet minden oroszlán hord. ha emberek közé megy. A marti etette feküdt a földön, váriam, hogy a szálával szedi fel s érdekelt, vissza tudja-e kötözni a fogaival a füle-'re? De nem, egyszerűen leült két hátsó combjára, egyik első lábával felemelte a fotóról a martit s nyugodt mozdulatokkal kötözni kezdte vtesza a füle mellé. Ebben a pillanatban inkább nő volt, mint orosztón. Mórt szemben ült, en faoe, a publ'"kulminál. Kerek, zsíros és fehér arca volt, a szája egészen bedagadt a zsírtól, apró oroszlán- szemei mélyen úsztak a zsírban, mint a kanóc a faggyúban. Kötözte a maslit, nézte a publikumot s elkezdett mosolyogni. VI. Ezt a mosolyt hoztam ©1, vattában. Mondom, közben máT meguntam, nem teszem a vitrinbe. De akkor gondosan vittem el, két kézben, fel a szombámba a hotelben, míg meleg volt. Együgyüen és jóindulatúan mosolygott a parasztokra. Kötözte a masltt a füle mögé és mosolygott. A tuteó partról ,mosolygott, ahol már az oroszlánok élnek. A mosoly olyan volt, mintha egy orosztón kérné, hogy vegyék tel az emberek közé. Rosszabb: olyan volt, mintha a teremtmény kérné, hogy vegyék fel az emberek közé. Egy létezés utoteő kapcsolata volt az emberiséggel ez a mosoly, egy utolsó garas a kincsből, amit az ember útjára kap. Rettenetes messzeségből mosolygott. Hindu istenek vigyorognak ilyen együgyüen és irigyen. Szeretném tudni, hogy ládában hordták-© fnluról-falura? De ezt nem mertem megkérdezni. Némán álltunk és Lyonella mosolygott. Némán álltunk, mind rokonai egymásnak a kreátor kézimunkái: aztán Lyonéiba négy kézlábra ereszkedett és ettivargalt a nódiumról, be a függöny mögé. Biztosan neki is dolga volt a földön. VII. Lehet, hogy csak kacér volt? Vau egy kacérrá?, ami v tea mi végleten kovász az életben, ahogy a fák kacérok tavasszal. S az oroszlánok martál kötnek a sörényükbe. 4
