Prágai Magyar Hirlap, 1928. november (7. évfolyam, 250-274 / 1877-1901. szám)

1928-11-06 / 253. (1880.) szám

1928 november 8, faedd. Najef Imre komáromi apátplédános ünneplése Komárom, november 5. (Saját tndósitónídól.) A komáromi róm. kát. autonóm egyházközség, melynek ólén hetedik éve működik Majer Imre dr. apátplébános, vasárnap bensőséges, szép ünnep keretében ülte meg lelkipásztorának negyvenéves papi jubileumát s eredményekben gazdag évfordu­lóját Az ünnepen megjelent Szrüllő Géza dr. nem­zetgyűlési képviselő, az országos keresztényszo­cialista párt elnöke is, a város szinejava és azon a református egyháztanács Zsindely Ferenc kú­riai bíró, nyxig. törvényszéki elnök vezetése alatt küldöttséggel vett részt Az ünnepelt a Szent András főtemplomban a komáromi magyar kísszemínáriuim kis papjai se­gédletével pontifikális nagymisét mondott, melyen a hatalmas templom zsúfolásig megtelt Az egy­házi énekkar Molecz Tivadar karnagy' vezetése alatt Fiike D-moll Missa solemnis-ét adta elő zenekari kísérettel. Az evangélium olvasása után Hajdn Lukács dr. főgimnáziumi tanár, a hírneves szónok mondott megragadó beszédet a jó emberről és a jő papról. Az ünnepi istentisztelet végeztével rendkívüli közgyűlésre ült össze az egyházközség, melyen megjelentek a katolikus intézmények, tanintéze­tek, egyesületek képviselői nagyobbrészt testületi­leg és hatalmas közönség, mely a termet színükig megtöltötte. A közgyűlés előtt zz egyházi énekkar Molecz karnagy vezetése alatt szép fegyelemmel adta elő Mozart Vihar-át, majd Alapy Gyula dr. egyházköz­ségi elnök megnyitotta a közgyűlést és meleg sza­vakban vázolta az apátnlébános pályafutását, jel­lemezte áldozatos lelkét és feddhet’cn papi eré­nyeit. Majer dr., mint leányvári plébános a saját költségén iskolát épittefett, mint párkányi plébá­nosnak és az esztergomi zárda igazgatójának mű­ködése alatt épült fel a zárda kétemeletes iskola­palotája, a párkányi templom külső és belső javí­tását elvégeztette, Nana községben uj temp’omot • 'pitett. A legkitűnőbb hírnév előzte meg. amikor 1922 ben Komárom város kegvurasági közgyűlése egyhangúlag meghívta plébánosnak, ugyanez al­kalommal Csemoeh hercegprímás pedig az Ár- pácLházi boldog Margitról nevezett bélai címzetes apáttá nevezte ki. Hat nehéz és küzdelmes év alatt as alkotásoknak egész sorozatát végezte e! komáromi híveinek ragaszkodó szeretetétŐl kör­nyezve. Az összes templomokat és egyházi épüle­teket restauráltatta, a Szent András-templom ha­rangjait beszerezte, a hatalmas orgonát átépit- tette, rendezte az egyház és az iskolák, az alapít­ványok jogviszonyait, lelkes vezetése alatt mű­ködik immár hetedik esztendeje a katolikus ma­gyar kisszeminárium. Áldozatkészségét ismerik az iskolák, a* egyesületek és a szegények. Az egyházközség képviselőtestülete közadako­zásból Komáromi Kacx Endre hírneves festőmű­vésszel megfestette szeretett lelkipásztora arcké­pét az egyház tanácsterme számára Alapy Gyula dr. hatásos beszéde után sor­ra üdvözölték a jubilánst: Gidró Bonifác főgimn. igazgató a Szent Benedek-Rend és a komáromi főgimnázium nevében, Zsindely Ferenc a refor­mátus egyház nevében, Szüli ő Géza rövid üdvözlő­beszéde hatalmas tapsvihart keltett. Majd Patkó Flóris helyettes igazgató-tanító a Majláth és a Simor-iskolák üdvözletét tolmácsolta, özv. Guóth Lajosné a Szent Erzsébet Egylet, özv. Patay Lász- lóné az Oltáregylet, Ferenczy Hugón é a Szent Szív Társulat nevében mondtak üdvöztó szavakat. A Katolikus Legényegylet üdvözletét Zimkay Antal másodelnök adta elő. a Katolikus Egyházi Ének­kar nevében pedig Herczegh István elnök köszön­tötte, a Férfiak Oltáregylete jókívánságainak pe­dig Tamasek Antal adott kifejezést. Majer Imre dr. apátplébános az elhangzott üdvözletekre hosszabb beszédben válaszolt és há­láiéit szívvel mondott köszönetét híveinek, a test- vér-felekezeteknek, az egyesületeknek és az egy­ház világi elnökének az ünneplésért, melyet ösz­tönzésül tekint a további épitő munkára. Ezek elhangzása után Hajdú Lukács dr. egy­házi főjegyző olvasta fel Jantausch Pál dr. püspök és apostoli adminisztrátor meleghangú üdvözlő sorait, a kerületi papság jókivánatait Marczy Jó­zsef kerületi esperes fejezte ki lelkeshangu le­velében, az ág. h. evang. egyház nevében pedig Jánossy Lajos esperes szintén levélben fejezie ki üdvözletét. Végül Hajdú Lukács dr. főjegyző bejelentette, hogy Majer Imre dr. apátplébános hűséges mun­katársának, Alapy Gyula dr. világi elnöknek aic- képét is megfesttette az egyház tanácsterme szá­mára a jubiláns évforduló emlékéül, amit az egy­ház közgyűlése köszönettel és éljenzéssel vett tu­domásul. A mindvégig lelkes hangulatú közgyűlés az elnök zárőszavaival és az egyházi énekkar üd­vözlő dalával ért véget. A párisi bohémek irtózó egyesületé"-nek 50 éves jubileumát a francia hivatalos világ ülte meg Paris, november 5. Ha ez az egész hidro- páthia német dolog volna, egészen bizonyosan a kneipiánusok egy igen szeriózus és komoly társa­ságát jelentené. Viszont az is igaz, hogy — bár nem német — mégis Németországban keletkezett s onnan indult el útjára, amely a párisi bohémek között ért véget. Németországban született meg a | hidropálhia s ugyanott — hathatósabb népszerű­sítése céljából — komoly valcc/eket, sőt komolytalan operet­teket is írtak róla. így történt, hogy az 1878-iki óv párisi koncert­jeinek programján egy Gungl nevű német zene­szerző Ilydropaltenwals nevű szerzeménye is sze­repelt. Egy Emilé Goudeau nevű költőnek feltűnt a furcsa szó s napokig járta a várost, hogy meg­tudjon valamit jelentése felől. A lexikonban csak annyit talált, hogy a hidropálhia a betegségeket vízzel gyógyítja. Azonban a szellemes költő nem elégedett meg ezzel a magyarázattal s kisütötte, hogy a sző tulajd ónk épen görög eredetű s hidropáia az az ember, aki a viz miatt szenved — a dór patein —, tehát az aki nem szereti a vizet, hanem előnyben részesít más italt, például a bort. Goudeau addig játszadozott a szóval, amíg rajtaragadt, talán azért is, mert tényleg rendki- j vül szenvedett a — viz miatt. Nem volt azonban j Goudeau nagyon sokáig egymagában hidropáta. | Egy őszi. estén a Quartier Latin fiatal költői unalmukban k’ubot alakítottak amelyet Cen-le des Hvdropathes nak neveztek el s elnökéül ter­mészetesen a föhi’lropáíát, Goudeaut választották meg. - így keletkezett ez a víg, bohém társaság, teljesen borivó alapon s megalapításának az ötvenéves jubileumát ünnepli most az egyetem és a Comédie Fran­cai se is. Az egyetemen Herriot kultuszminiszter tartotta a beszédet, a Comédie Franeaise pedig ünnepi ma­tinét rendezett, amelyen az azóta félig lialhatat­BWBB8ilBMBMWBSWÍi3WWBaBa—Hl flMTinilMMHBWMlgHMMHMOl j lanná vált hidropáta költők legszebb verseit sza­! valták. Amikor a Cercle des Hydropathes megala­kult, a latin negyed egyszeriben a költészet lak­helyévé változott, mivel a Cercle tagjai mind eb­ben a negyedben laktak. A Monlparnasse, amely ma ezt a szerepet tölti be, akkor még a kispolgá­rok bástyája volt. Maurice Barrés a Quartier La­tinról azt irta egyszer’ Ez az az örök hely, ahol a holnapok szelleme születik. A hidropalhákat pe­dig mint az uj irodalom kezdetét üdvözölték. — Claretie azt irta egyik cikkében, hogy a Cujas- utcai kis kávéház szuterrénjéből az uj irodalom fáklyája fog fellobogni az egekig. S valóban, az akkor húszéves hidropáthák közé olyanok jártak, maguk is huszévesek, akik azőtia az irodalom legmagasabb ormaim kerültek lel. Moréas, Rodenbaeh, Richepin, Bourget, Monselet, Coppeé, Rollinat, Regnier, Gill: valamennyi hid- ropátha volt, aki irtózott a víztől, meri szenvedett miatta... Folyóiratot is kiadtak Hydropath né­ven, amely harmincegy számot ért meg. A Cercle maga is csak három évig élt. 1882- ben a Montmartre-on megalakították a Chat Noir kabarét, amely magához csábította a hidropáthák nagy részét, úgyhogy az egyesület szétesett és már soha többé nem támadt fel. A Cercle jelen­tőségét boncolgatni és méltatni: tulajdonképen igen kockázatos feladat. Az egyesület nem volt löbb. sem kevesebb a többi bohém alaku'atnál, mint amPyen a Henry Murger-alapitotta „Vizivók egyesülete" volt. természetesen ezek a vizivók is kizárólag bort ittak összejöveteleiken. —- Mégis ezeken az összejöveteleken vitatkoztak, szaval- gattak, e’őidtak, felolvastak s minden bizonnyal elhatározóan hatottak ki a francia irodalom fejlődésére a felületes külszín és látszólagos léhaság dacára is. Ezért ünnepli meg a francia egyetem, a kul­tuszminisztérium, az állami színház a víztől irtó­zok egyesülete megalakulásának ötvenéves jubi­leumát. LYONELLA Irta: MÁRAI SÁNDOR i Vannak dolgok, amiket az ember lel­kendezve szed íeJ útközben, vattába cso­magolva cipeli magával, a kofferben a szen­nyes közé csomagolja, hogy el ne törjön, itt­hon óvatosan bontja ki s akkor egyszeri-e nem tetszik. Nézi, forgatja, neon tetszik neki, valahogy más lett útközben. Nincs kedve a lakásban tartani, legokosabb lesz, ha aján­dékba adja valakinek. Ez is ilyesvalami, ez a vásárfia. II. A vásárt egy tiroli faluiban tartották, ahol unatkozva és piszmogva sétáltam a ködben most ősszel. Vannak az embernek félórái, mikor a hegyeket is csak fogpiszkáló- val érinti. Az ablakom alatt, a hotel tóra nyúló pontja alatt minden éjjel kettőkor el­vágtatott a párisi gyors. Abban mindig van valami nagy spleen, ha az ember ablaka alatt minden éjjel kettőkor elvágtat a párisi gyors. Ezit minidig megvártam ébren, a párisi gyor­sot, gondoltam valamit franciául, aztán unat­kozva elaludtam. Akkor már hetek óta tar­tott ez az érzés, mintha inkorrekt viselkedés miatt kigolyóztak volna egy nagy kaszinóból, a világból. A játék nélkülem megy tovább, én csak a híreket hallom, hogy így meg úgy, ez megint nyert, az megint mondott valami jót. Nappal tejet ittam és néztem a ködöt Persze hamar megértem arra, hogy hazautazzak. Utolsó délután a parasztok valami dalos- ünnep alkalmából nagy vásárt csaptak. Ezen a vásáron láttam meg Lyonellát HL Előrebocsátom, hogy Lyonella félig volt csak nő; félig oroszlán volt. Ezt tessék szó- szerint venni, úgy, ahogy mondom. A plaká­ton is ezt olvastam, hogy Lyonella félig nő, félig oroszlán. Értsük meg egymást IV. A templom előtti téren a dalosok nagy körben álltak fel, szenvedélyes tiroli kala­pokban, piros mellényben és fehér haris­nyában, meztelen és mosatlan térdeikkel s iszonyú elkeseredetten, kórusban, nagyokat daloltak. Aztán megszólalt egy verkli, egy elektromos zongora, aztán még egy verkli, többen kiabálni kezdtek, a sátrakban rákezd- tek az előadásra. Kora délután volt, finoman szürkült. A botomra dűltem és néztem a vá-árt, volt egy Scbiessbude, egy kisebb me- nazséria, egy fejszámoló, Billy, a cowboy. Egy deszkából vert a ponyvával fedett sátor előtt hosszú és sovány, fekete1 ember állott, de­lejesen részeg szemekkel, borotváintlanul, talpig feketében, lobogó sörénye volt, mint — A magyar nemzeti párt szervezkedése. — Komáromból je’enfik: E napokban alakult uijá a magvar nemzeti párt helyi szervezete Sánkfalván és Naprápvon. Az első helyen elnöknek Kocsis Lászlót, alelnöknpk ifi. Tamás Istvánt, s ügyv. el­nöknek Valent Pált. Nanrágvon pedig ebüknek Ragályi Györgyöt, b alelnöknek J Hubai Sándort választották meg. A Képes Hét előfizetési di!a Praha II., Panská 12 sz. IH. emelet címre küldendő egy vándorfotografusnak. Ez az ember volt Lyou-ella kikiáltója, gazdája, életének és ha­lálának ura, kenyéradója. Csúnya és izgatott ember volt. Ezt ordította: jjtl látható Lyonella, hölgyek, urak. Ara hetven garas. Itt látható Lyonella, a természet csodája, a szörnyszülött, az emberi nem söpredéke; a hölgyek, akik állapotosak, kerüljék Lyonella megpillantását. Félig nő, félig oroszlán. Inkább oroszlán, mint nő. De azért no is. Hetven garas. Lyonella a legna­gyobb szörnyeteg, akit anya szült a földön. Páratlan, milyen ronda. S hozzá oroszlán, félig oroszlán. Gyerünk, urak, ez a természet csodája. Megvizsgálta a tudós baseli proteszr szór, Freyburgban nem akarták elengedni a klinikáról. Tulajdonképpen állat. De amel­lett nő is. Los.“ Ezt egy gyereknek mondta, aki a „los“- ra éktelenül kongatni kezdett egy rézharan­got. Tulajdonképpen állat, mondtam magam­nak. De amellett nő is. Akkor már nem volt kétes előttem, hogy meg fogoim nézni Lyonellát. Szeretem a ki tenyésztett dolgokat, ahol nem lehet vita, ahol nem lehet azt mon­dani, hogy ma csak egy rossz napja van, szó­val ahol biztos, hogy félig oroszon. Én ismer­tem egyet, az félig bárány volt, félig hörcsög, félig hiéna, de mindig azt mondta, hogy nem is igaz, csak nem értik meg és rossz a világí­tás. Volt két hét, amikor csak lumináHal tudtam aludni miatta. De ez itt biztosnak ígérkezett, ez abból élt, hogy bevallja azt, amit a másik tagadott. Eldobtam a cigarettámat. Gyenge és tá­voli oroszlánorditást hallottam a ködből. Azt hittem, Lyonella ordít, de a hang másfelől jött, a menazséria felől. Ez alkalommal az igazi oroszlánok ordítottak. V. Lyonella a deszka mögött kuporgott köz­ben s hallgatta, ahogy a savanyu félisten elő­adja róla, hogy ö, Lyonella, a legrondább szörnyeteg a világon. A botomra támaszkodtam e azon tűnőd­tem, hogy mire gondolhat mórt Lyonefla? Gyermekkorára gondol e, amikor vígan szökeÜt oroszlán társaival a dzsungelben s időnként torkonkapott egy-egy gyengebusu antilopot? Vagy Lipótra gondol-e, a freyburgi klinika szobájára, akibe szerelmes volt? SzörnysztPöMek általában (klinikai szolgákba szerelmesek. Bizonyos büszkeséggel hatigatija-e, hogy ő a legrondább szörnyeteg a világon, lesüti-e homlok sző rei mögött szemeit és elpirul? Vagy* siirdopál, keszkenőjét harapja vérszom­jas fogaival? A savanyu ember valami saükölő francé­ban üvöltött, mint egy dervis. A bejárat fe­lett a plakáton két oroszlán hívogató mozdu­latokkal tessékelte egy barlang felé Lyonel­lát, aki négykézláb kúszott feléjpk. A parasztok előrementek, nekem már csak a fal mellett jutott hely. Egy korlát mö­gött álltunk, a magas pódiumot függöny választotta el a sátor belsejétől, ahol Lyonella tanyázott. Az első csendes koppanással sze­me rgélt a sátor ponyvafedelére. A kikiáltó röviden elismételte LyoneTla tulajdonságait és képességeit, két Röntgen- felvételt körözött kétségtelen bizonyságául annak, hogy Lyonella csontalkata állati, aztán tenyerével a pódium deszkájára ütött. A ron­gyos függöny mögül fürgén előkuszoft Lyonella. Nem lehetett több harmincévesnél, bár ezt szörnyetegeknél soha nem lehet biztosan tudni. Négykézláb futott végig a pódiumon fe>l és alá, szünet nélkül. Gazdája parancsára négykézláb megállt, fejét kissé oldalt fordít­va, a sátor homályos háttere felé. A parasztok mozgolódtok, köhögtek. Nem indultak fel, nem érdeklődtek, inkább bizo­nyos csalódottság szaladt, át a közönségen. Először is csalódottsággal töltött el minden­kit az a körülmény, hogy Lyonella nem volt szőrös. A plakát is úgy ígérte, hogy Lyonévá- nak orosz!1 ánteste lesz, dús sörénye és vastag prémje. Ebe hét t hóm tokába fésült bubi- frizurát viselt s egy zsáköttönyt, ami elfed te szörnvü tagiad. Csak a lábfeje volt meztelen. EVŐ pillanatban semmi sem em’éközte­leit rajta ee-v oroaztónra, esek az bo^v ré~y- kézíáb járkátt. Ha vétet1 e-nü1 tator-iátt, kö­zönséges mtez nő b°n'7cmását keltette volna, amilyen sok van a világon. Inkább csak a járásában volt vate.rni oroszlánszerü. Ténylegesen u?v járt, mint egy elhízott nőstény-oroszlán. Rettenetes tag­jait lóháttá, gyorsan és gyakorlottan futott a négy lábán és nem 'beszélt. A kikiáltó megfogta a bokáját, ami c« ont alkatában az állatok szerkezetére em­lékeztetett. Felszólította a parasztokat, hogy győződjenek meg a sip- és bokacsont különös lőrééi szögéről. Két tiroli paraszt, azzal a közönnyel és elfogulatlan kíváncsisággal, ahogy csak parasztok tudnak a természet cso­dái ©lőtt megállaní, csakugyan megtapogatta Lyonella bök ácson! ját, aztán elégedetten hát­raléptek a sorba és feltették a kalapjukat Csend volt Most az történt hogy Lyonella leejtett© sörényéből azt a piros martit, amit nem vet­tem észre eddig. A martit a füle mellett hordta, közönséges piros ima,síi volt. ami!vet minden oroszlán hord. ha emberek közé megy. A marti etette feküdt a földön, váriam, hogy a szálával szedi fel s érdekelt, vissza tudja-e kötözni a fogaival a füle-'re? De nem, egyszerűen leült két hátsó combjára, egyik első lábával felemelte a fotóról a martit s nyugodt mozdulatokkal kötözni kezdte vtesza a füle mellé. Ebben a pillanatban inkább nő volt, mint orosztón. Mórt szemben ült, en faoe, a publ'"kulm­inál. Kerek, zsíros és fehér arca volt, a szája egészen bedagadt a zsírtól, apró oroszlán- szemei mélyen úsztak a zsírban, mint a ka­nóc a faggyúban. Kötözte a maslit, nézte a publikumot s elkezdett mosolyogni. VI. Ezt a mosolyt hoztam ©1, vattában. Mon­dom, közben máT meguntam, nem teszem a vitrinbe. De akkor gondosan vittem el, két kézben, fel a szombámba a hotelben, míg meleg volt. Együgyüen és jóindulatúan mosolygott a parasztokra. Kötözte a masltt a füle mögé és mosolygott. A tuteó partról ,mosolygott, ahol már az oroszlánok élnek. A mosoly olyan volt, mintha egy orosztón kérné, hogy vegyék tel az emberek közé. Rosszabb: olyan volt, mintha a teremtmény kérné, hogy ve­gyék fel az emberek közé. Egy létezés utoteő kapcsolata volt az emberiséggel ez a mosoly, egy utolsó garas a kincsből, amit az ember útjára kap. Rettenetes messzeségből mosolygott. Hindu istenek vigyorognak ilyen együgyüen és irigyen. Szeretném tudni, hogy ládában hord­ták-© fnluról-falura? De ezt nem mertem megkérdezni. Némán álltunk és Lyonella mosolygott. Némán álltunk, mind rokonai egymásnak a kreátor kézimunkái: aztán Lyonéiba négy kéz­lábra ereszkedett és ettivargalt a nódiumról, be a függöny mögé. Biztosan neki is dolga volt a földön. VII. Lehet, hogy csak kacér volt? Vau egy kacérrá?, ami v tea mi végleten kovász az életben, ahogy a fák kacérok ta­vasszal. S az oroszlánok martál kötnek a sörényükbe. 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom