Prágai Magyar Hirlap, 1928. november (7. évfolyam, 250-274 / 1877-1901. szám)

1928-11-04 / 252. (1879.) szám

Í9ÍS nor ember 4, Tasárnap. ^T^C7a-MAG^AR-FTIRL.?\I> MILYEN IDŐ VÁRHATÓ StloreMükón egyelőre még snép és enyhe Mőii- ria uralkodik, később azonban nyugat felől foko- ratos rosszabbodás rárhatő. A hőmérséklet ma­ximuma ÓgyaHán 21 fok volt. — Időprognózie: Változatlan, még normálisan felüli hőmérsék­lettel. — Post iestam ... Besztercebányai tudósí­tónk jelenti: Re sztercebányán és környékén a hatóságok már a jubileumi ünnepségek: előtt több házkutatást tartottak, mert a lakosság nészvétlenségét és a lelkesedés hiányát arra magyarázták, hogy bizonyos részről röpira- tokkal vagy más módon ellenipropagandát fej­tenek ki. A jubiláns ünnepségeket megelőző házkutatások nem jártak eredménnyel, ami még mindig nem volt elég a hatóság feltevé­sének megdöntésére. Alig hogy lezajlott a ju­bileum, ismét működésbe léptek a házkuta- lók. Több helyen megjelentek é& két fiatal szlovák munkást, Riecsányi Józsefet és Sur Ferencet őrizetbe vették. Az a gyanú ellenük, hogy részt vettek a lakosságot az ünnepség ellen hangoló propaganda megszervezésében. — Orvosi hiT. Barabás Ervin dr., a bőr-, nemibajok és kozmetika szakorvosa, rendel Bratislava, Stefanik-ut 25-a, délelőtt 10—12, délután 2—5. Telefon 24—57. — Fényárral és virágerdővel borították «1 Léván a s zabad s ágii ősük emlék oh diszk jót. Lévai tudósítónk jelenti: Halottak napjának estéjén nehéz szívvel állt az emberek soka­sága a lévai temetőben egy szürke obeliszk előtt. A hosszú sir fejénél lobogó gyertyák tündöklésében, virágerdővel övezve állt a nagysallói szabadsághősők emlékét megörö­kítő sírkő, melynek feliratait eltakarták a dí­szes koszorúk. Csak néhol csillant át egy-egy sor: „Csatájuk a védelmezett nép jog csatája volt...“ Az obeliszken elhelyezett koszorúk szalagjait meglihbentette a<z őszi szél. Ara­nyos betűk csillantak fel: „A szabadságharc vértanúinak — Léva magyarsága". Egy másik koszorú szalagján a lévai magyar nemzői munkáspárt hódoló üzenete ékeskedik. A ha­lottak napján lerótt áhitatos kegyelet bizo­nyítja, hogy Léva magyarsága nem feledke­zett meg a nemzeti hősökről, sőt az emléke­zés ma talán lángolóbban lobog, mint valaha. | ápolás - fodrászat. Beaüty-Culture Bratislava, j I Slovakia - Passaye Hosszú a. 13. Promenade. xx Temetkezési vállalat fióküzlete csa­ládi okok miatt szabad kézből teljesen fél­szerelve eladó. Cián: iíj. Kácha Károly, Ban- eká Stiavmica. A húzások az V. osztályban november 5.-ig W' tartanak I vehlóouje^yek kaphatók I Jfctfunana ü ^ .aBEasagKraaasBsaKHW' — Uj magyar hetilap Somorján. Somor- jai tudósítónk jelenti: November elején So­morján uj hetilap jelenik meg, amelynek szer­kesztését Zellinger Ernő dr. ügyvéd, községi biró és Parais Árpád református lelkész vál­lalta. A lap a mostanáig megjelent Felső- csallóköz című hetilap örökét veszi át. Egy­előre nincsenek politikai célkitűzései, hanem kizárólag a magyar társadalmi és kulturális élet eseményeivel kíván foglalkozni. xx A tífusz gyógykezelésénél a baj tel­jes lefolyása után is a közönséges ivóvizek használata a legveszedelmesebb recidivát idézheti elő. A SALVATOR FORRÁS vas­mentessége folytán a legideálisabb lábbado- zók számára. 5 — Morbus betegpénstáriensis. Lévai tudósí­tónk jelenti: Hlavács Tamás újbányái származású cipészsegéd szerdán délután az utcán tüdővérzést kapott, összeesett s midőn az előhívott orvos meg­jelent, már csak a munkás halálát konstatálhatta. A holttestet kiszállították a temető halottasházá­ba, a vért felmosták a járdáról óe a haláleset színhelyét hatóságilag fertőtlenítették. A tragikus haláleset felvet egy és más kérdést, melyek a nyilvánosság elé kívánkoznak. A munkáé tagja volt a betegpénztámak, tehát elvitathatatlanul jo­ga volt ahhoz, hogy amennyiben betegsége akut és életveszedelemmel járt, kórházi ápolás alá vegyék. A mostani betegpénztári viszonyok azon­ban nem alkalmasak arra, hogy a legfontosabb munkásjóléti intézmény komolyan és lelkiismere­tesen betölthesse szociális hivatását. A munkás­pénztárakban kormánybiztosok gazdálkodnak és parancsolnak. Az abszurdumig menő takarékos­ság rendszerét vezették be, olyan rendszert, amely erősen emlékeztet a régi katonavilág egészség­ügyi metódusra. Főorvos ur, jelentem alásan, a szimuláns meghalt — jelentette az eervkori sza- nitéc,káplár a zászlóalja orvosfőnökének s ez a ka­tonatréfa félig-meddig ráaplikálható a mostani szlovenszkói betegpénztári viszonyokra. Takaré­koskodnak a gyógykezeltetésnél, a gyógyszerek kiadásánál, a szanatóriumbautalásnál a a kór­házi beutalásoknál. Az összegyűjtött ée feltartalé­kolt pénzt felküldik a központnak, amely kölcsön- képpen helyezi ki nemzeti célú fntéamény»inél. Ezért nem kap sok rászoruló munkás kórházi ke­zelést s ezért történhetett meg, hogy a munkás­pénztár egy lévai tagja, aki előrehaladott tüdő- vészben szenvedett, utcán rogyott össze és lehelte ki lelkét. A betegpénztár alantas hivatalnokai pe­dig jelenthetik majd a központnak: „A mdmuláns Mikor a Vogézek napos lankái magyar nótától visszhangzottak Magyar szüret a Rajna mentén — Ahol csodálkoztak azon, hogy a magyarok nem mindnyájan cigányok — A P. M. H. munkatársától — Léva, október végén. őszi szél dudorász bús nótát a tar lom­bok között. A fák alatt sirva fakadnak a hul­lott levelek. Bizony már jócskán túl vagyunk a szüreten. Az egyenes sorban álló venyigék­ről is hulldogál az elsárgult levél, mely még pár hét előtt üde-zölden borította be az édes gerezdeket. — Nagy az Isten hatalma — mondogat­ják az emberek itt. — Tavaszkor elfagyott, egész nyáron egy csöpp nem sok, de ennyi esőt sem kapott, végre szüret előtt megázott egy cseppet a szőlő és ime, szüretkor mégis minden hordó tele lett. Most már vígan forrnak a borok a pincékben. Jó is lett, sok is lett! Elzászban szüretel a honvéd Egy szőlőbeli csárdában üldögélünk. A levegőben erjedő törköly illata leng, meg­csavarja az orromat és ez eszembe juttat egy régi szüretet, ott a Rajnán túl. Ugyan emlé­keztek-e még ott a napsütötte lankákon a Vo- gézekben, amikor most szüreteltek, a régen elhangzott magyar nótákra? 1918 őszen magyar honvédek is szüretel­tek Elszászban és a Vogczek alatt. A vig magyar nóta foszlányai összekevered­tek a tempós német dallal. De nemcsak a nóták keveredtek össze, hanem a szüretelők is... És úgy folyt az évődés, mintha a Szig- frid-vonalakat nem is tépázták volna a fran­ciák és a magyar honvédek nem is azért áll­tak volna a Vogézek alatt Albrecht württem- bergi hadseregébe osztva, hogy egyszer majd a kiürült Szigfrid-vonnla- kat ezekkel a honvédekkel töltsék ki, akik a szüreten együtt énekelték a németek­kel a Wacht am Rheint... Mit tudtuk mi ott, hogy mi fő a világpolitika boszorkánykony­hájának üstjében? Az újságok komoly cikkekben foglalkoz­tak az égető kérdéssel, hogy mi lesz, ha a katonák hazajönnek a háborúból, a katonák, akik odakint „elszoktak" a munkától? Hogy fognak ezek beleszokni ismét a polgári do­logba? Pedig, ha tudták volna, hogy dolgoztak ezek a katonák! Szántottak, vetettek, szurony­rohamra mentek és arattak, szüreteltek, ha kellett és úgy esett a sora. Festőnek kellett volna megfesteni, ami­kor Volhiniában a* „öreg nr“, Levko János nagysallói származású népfölkelő őrmes­ter szántott meg vetett Ha úgy hozta a sora, elfogott őkelme még muszka vezérkari tiszteket is. „Ahogy az apám csinálta*4 De megfogta csendesebb időben az eke szarvát is és akkurát úgy dolgozott, akár csak a sallói nagyhalomdiilőn lett volna. Szántott, vetett, nem gondolt rá, hogy kinek vet, ki fog ott aratni? Mellén fityegtek, a napfényben csillog­tak a medáliák, nyakában lógott egy celtlap, tele szép piros szemű búzával és úgy szórta szét öt ujja kö­zött a dús muszka földbe, hogy öröm volt nézni. (Kár, hogy az aratást azután júniusban Brussilov orosz generális végezte el.) Minden téréskor, minden forduló előtt kitárta a sátorlapot a boronáló ló előtt, amely boldog nyerítéssel dugta bele mosolygós szá­ját és falt bele a búzába. — Miért kínálja meg minden fordulónál a lovat? — kíváncsiskodtam. Hát aztán meg­magyarázta. — Az apám is igy csinálta! Hogy miért, nem fontos! De a régi szo­kást meg kell tartani minden körülmények között. Égy pár robbanó srapnell pecsételte meg a véleményt. Hazafelé .«,. De a rajnamenti szüret nekem sok min­dent megmagyarázott. Az évszázados man- zardszobák ablakán az éjszaka homályában már beszűrődtek a Vive la Francé! el­nyújtott kiáltásai és titokban a leányok a francia kokárdák színeit illesztették ösz- sze a Napóleon képével díszített szobács- kákban elrejtőzve. De sok francia gazda nem tudta, hogy őrül jöu-e, vagy sopánkodjon. Leszáll a szőlőföld értéke nagyon, mondogatták ezek, hogy ha Franciaországhoz csatolják Elszászt, mert Németországban kevés a bortermő vidék, mig Franciaországban bőven van bor. A nemzeti érzés erősen küzdött még a gazdasági érdekkel. De nem volt sok időnk a gondolkozásra. Egyszer csak felhangzott a vezényszó: Fel­szerelni! És elindultunk vissza a Rajna felé gyors tempóban, egymásután hagytuk ma­gunk mögött a középkori, ódon városokat, ahol váltig csodálkoztak fölötte, hogy hát a magyarok nem mind — cigányok, mint ők azt eddig tudták. Most egy szomorú jubileumon emlékezem a régvoltra ... világtörténelem­mé vált apró életfoszlányokra----­Ko perniczky Kornél. Huszévi konieráután Nagy Emire kijelentielég ... Visszavonul a kabarétól — „Anyagiakban és erkölcsiekben unosuntig megkaptam a magam béréi" Budapest, november 3. Nagy Endre nem akar jubilálni ée ágy csupán az évfordulóik ée neon a jubileumok sorában számit az a tény, hogy a magyar ka­baré megteremtője pontosan húsz esztendeije konferál és csinál kabarét. Kis színpadának uj műsorában van egy jelenet az ő húszéves kabarézási jubileumáról és ebben a jelenet­ben könyörtelen szatírát ír önmagáról és a jubileumról, kifigurázza mindazt, amiről pe­dig most kis jóakarattal — könnyes megiha- tódással is lehetne beszélni, ha Nagy Endré­nek egyáltalán érzéke lenne az ellágyulások iránt, öreg és banális fogás, azt Írni valaki­ről, hogy egy szint jelent egy város életében, pedig Nagy Endréről tényleg ezt lehet árai és ez határozza meg őt csaknem maradék nélkül e város életében. Húsz esztendeje, e húsz mozgalmas és változatos év alatt min­den politikai, társadalmi és művészeti ese­ményt karakterisztikusan e mindenkitől kü­lönbözően tudott észrevenni villogó monokli­ján keresztül és mély bölcsességeket tudott pattanó ötletekkel szétsziporkázni. Könnye­dén és elegánsan, franciásan: mert világo­san és egyszerűen kaparta ki a hibákat és a ferdeségeket és lett képmásmutatójává a századeleji Pestnek. Nyilatkozni, beszélni önmagáról nem szeret, ki sóé kesernyés itt a szájaize a sok munkától, amit két évtized óta szakadatlanul végez. Mert minden hónapban uj műsort megírni, öUhat egyfelvonásosd kitalálni és konferálni, minden este színpadon lenni, nem kis feladat, pláne ha tudjuk, hogy Nagy Endre talán az egyetlen színpadon mozgó ember, aki húsz esztendő .alatt egyetlenegy előadást sem mondott le betegség vagy más ok ciánén, igaz, hogy most nagyon, nagyon fáradtnak érzi magát. Arra fordul a 'beszélgetés sora, hogy Nagy Endre kijelenti, ez az utolsó éve a ka­baréban, visszavonul a konferálástól. — Utolsó esztendő — mondja Nagy Endre — azért, mert egy nagyon furcsa hely­zet áll itt elő: talán életem első tudatos sze­rénytelensége, hogy túl sok szerepet vállal­tam magamra ebben a kabaréban, mert egy­előre jobbat nem találtam, magam voltaim kénytelen irodalommal ellátni a ka'baTét. És mivel az emberi törvények alól magamat sem tartom mentesnek: számolnom kell az­zal, hogy kifogyok magamból. Tehát ez nem visszavonulás, hanem természetes befejezés. Épp azért még magam előtt sem akarnám valami mélabus, ünnepélyes formába öltöz­tetni ezt az aktust. Most úgy érzem, hogy elég volt és ha talán kikivánkozik belőlem valami a jövőben is, semmiféle ünnepélyes fogadalommal nem rekesztem el az útját. Hogy tüdőkbe még, ezt a kis titkot csak ket­tőn deríthetjük fel: én és a közönség. És mesterségem folytán annyira közvetlen érint­kezésben vagyok a közönséggel, hogy legbá­gyadtabb véleményéről .is azonnal értesül­hetek. Az * tervem & jövőre, hegy koníerá­Tisztáíian bőr, kiütések, pattanások, pörsenések, arcvörös­ség és viszketés a még oly elhanyagolt ese­tekben is gyorsan és biztosan eltűnnek az orvosilag ajánlott THíOSEPT-szappan hasz­nálata által. Ez nem egy sötét, kellemetlen szagu szappan, hanem egy színtelen és szag­talan szappan preparátum. Minden gyógy­szertárban ée drogériában kapható. Ára 8 kor. Vezérügynökség: Drogengrosshandlimg Fr. Fousek, Znaim. lók, ha kedvem tartja és ha a közönség el­lenkezésével nem találkozom. De hát ez nem fontos. Úgy érzem, hogy a magam helyén annyit már megtettem, amennyi a munka­megoszlás nagy átlaga szerint tőlem várható volt, ezért anyagiakban és erkölcsiekben unos-omtig megkaptam a közönségtől a ma­gam bérét, látható, hogy itt becsületesen be­fejeződött a magam kis számvetése. Valaki közbeveti: Ha nincs kabaré, nu mindent produkálhatott volna Nagy Endre színpadon, regényben . . . — Nem — szólt közbe Nagy Endre, —* nem ... Az energiák mindig maguk vájják meg a maguk medrét. És nem biztos, hogy kedvezőtlen körülmények között is megcsinál­tam volna a kabarét. De az azután egész biz­tos, hogyha a tehetségem természetes erejé­vel más irányba utalt volna, akikor hiába kí­nálkoztak volna a legkedvezőbb alkalmak is arra, hogy kabarét csináljak. Az ember éle­te természeti adottságainak pontos matema­tikai eredménye. Az utólagos kombinációk „ha ez nem lett volna s ha az nem volna" ár­talmatlan flastromok. Én nem érzem, hogy ilyesmire szükségem volna. Nem is nagyon tu­dom, hogy a közönség számára micsoda ítói munkával lehettem volna hasznosabb. Tisz­tában vagyok vele, mit csináltam. Túlságos sokra sem becsülöm, aminthogy túlságos sok­ra semmit sem becsülök, ami embertől ered, de nagyon le sem kicsiny lem. Az az illúzióm, hogy a közönséget rákap alt am irodalmi for­májú, tisztességtudó szórakozásra olyan he­lyen és időiben, amelyben aezlőtt trágárság és magyartalanság szórakoztatta. S már hívja az ügyelőd csengő, konferál, majd lejön a színpadról és nagyon fáradtan törli meg a homlokát. A tüzoltótötiszt, aki ott áll a vasajtónál, megijed: — Csak nincs valami baj, direktor nr? Nem beteg? Ugy-e, már a háború előtt mond­tam, hogy pihenni keli! Nagy Endre bólint, bizony, egy kicsit pi­henni kell . . . Milyen a tökéletes házasság? A tökéletes házasság problémája nem egy tudóst és nem egy regényírót foglalkoz­tatott már az évszázadok lassú forgása alatt, A két nem egymáshoz való viszonya, két ember együttélésének évtizededre való biz­tosítása: ez mind olyan kérdés, amelyre ad­dig, amíg teljesen csak a teóriák és ideálok világából várnak erre választ, bizony, nem kaptak feleletet. A ma embere, a XX. század technikájának férfia és asszonya természe­tesen ezeket a problémákat is egészen más ol­dalról világítja meg és a tökéletes házasság­hoz való eljutást egészen más utakon kere­si- A regényhősök tarka, színes fantáziákkal átszőtt világa helyett a természettudós, az or­vos és pszikiáter kezét fogja meg, akik tényleg elvezetik őt oda, arra a vágányra, amelyen mennie egyedül lehetséges. Néhány hónap óta Európában óriási fel­tűnést kelt egy könyv, amely szintén ezt a (kérdést, a tökéletes házasság problémáját tárgyalja. A haerlemi női klinika vezető pro­fesszora: Van de Veiden dr. a szerzője en­nek a nagyfelkészültségü tudományosan nép­szerű munkának, amely olyan nagy érdek­lődést váltott ki, amilyenre még a tudomá­nyos könyvek életében példa nem igen volt. A holland professzor könyve: A tökéletes házasság az okos és nyílt szemekkel meglátott szerelmi élet labiritusaiban mutatja meg a tökéletes házasság biztosítékát s az az elve, hogy az elhidegülésen alapuló szerencsétlen házasságok legnagyobb részének az az oka, hogy az egjdk házasfél nem ismeri, vagy nem respektálja a másik tudat alatti szerelmi igé­nyeit és kívánságait. Altkor, amikor Van de Veiden professzor hatalmas munkájában a szerelmi élet legaprább mozzanatait is feltar­ja és boncolgatja, ezzel nem kis bakfisok, vagy giimnaizsták frivol könyvekre éhes fan­táziáját akarja kielégíteni, hanem alapossá­gával és tárgyilagosságával mankót akar ad­ni azoknak a házastársaiknak a hóna alá, akik éppen azért, mert szerencsétlen házasságuk hibáit nem tudták felismerni — sebeket kap­táik a közös életben. De sokkal inkább be 15

Next

/
Oldalképek
Tartalom