Prágai Magyar Hirlap, 1928. november (7. évfolyam, 250-274 / 1877-1901. szám)
1928-11-04 / 252. (1879.) szám
Í9ÍS nor ember 4, Tasárnap. ^T^C7a-MAG^AR-FTIRL.?\I> MILYEN IDŐ VÁRHATÓ StloreMükón egyelőre még snép és enyhe Mőii- ria uralkodik, később azonban nyugat felől foko- ratos rosszabbodás rárhatő. A hőmérséklet maximuma ÓgyaHán 21 fok volt. — Időprognózie: Változatlan, még normálisan felüli hőmérséklettel. — Post iestam ... Besztercebányai tudósítónk jelenti: Re sztercebányán és környékén a hatóságok már a jubileumi ünnepségek: előtt több házkutatást tartottak, mert a lakosság nészvétlenségét és a lelkesedés hiányát arra magyarázták, hogy bizonyos részről röpira- tokkal vagy más módon ellenipropagandát fejtenek ki. A jubiláns ünnepségeket megelőző házkutatások nem jártak eredménnyel, ami még mindig nem volt elég a hatóság feltevésének megdöntésére. Alig hogy lezajlott a jubileum, ismét működésbe léptek a házkuta- lók. Több helyen megjelentek é& két fiatal szlovák munkást, Riecsányi Józsefet és Sur Ferencet őrizetbe vették. Az a gyanú ellenük, hogy részt vettek a lakosságot az ünnepség ellen hangoló propaganda megszervezésében. — Orvosi hiT. Barabás Ervin dr., a bőr-, nemibajok és kozmetika szakorvosa, rendel Bratislava, Stefanik-ut 25-a, délelőtt 10—12, délután 2—5. Telefon 24—57. — Fényárral és virágerdővel borították «1 Léván a s zabad s ágii ősük emlék oh diszk jót. Lévai tudósítónk jelenti: Halottak napjának estéjén nehéz szívvel állt az emberek sokasága a lévai temetőben egy szürke obeliszk előtt. A hosszú sir fejénél lobogó gyertyák tündöklésében, virágerdővel övezve állt a nagysallói szabadsághősők emlékét megörökítő sírkő, melynek feliratait eltakarták a díszes koszorúk. Csak néhol csillant át egy-egy sor: „Csatájuk a védelmezett nép jog csatája volt...“ Az obeliszken elhelyezett koszorúk szalagjait meglihbentette a<z őszi szél. Aranyos betűk csillantak fel: „A szabadságharc vértanúinak — Léva magyarsága". Egy másik koszorú szalagján a lévai magyar nemzői munkáspárt hódoló üzenete ékeskedik. A halottak napján lerótt áhitatos kegyelet bizonyítja, hogy Léva magyarsága nem feledkezett meg a nemzeti hősökről, sőt az emlékezés ma talán lángolóbban lobog, mint valaha. | ápolás - fodrászat. Beaüty-Culture Bratislava, j I Slovakia - Passaye Hosszú a. 13. Promenade. xx Temetkezési vállalat fióküzlete családi okok miatt szabad kézből teljesen félszerelve eladó. Cián: iíj. Kácha Károly, Ban- eká Stiavmica. A húzások az V. osztályban november 5.-ig W' tartanak I vehlóouje^yek kaphatók I Jfctfunana ü ^ .aBEasagKraaasBsaKHW' — Uj magyar hetilap Somorján. Somor- jai tudósítónk jelenti: November elején Somorján uj hetilap jelenik meg, amelynek szerkesztését Zellinger Ernő dr. ügyvéd, községi biró és Parais Árpád református lelkész vállalta. A lap a mostanáig megjelent Felső- csallóköz című hetilap örökét veszi át. Egyelőre nincsenek politikai célkitűzései, hanem kizárólag a magyar társadalmi és kulturális élet eseményeivel kíván foglalkozni. xx A tífusz gyógykezelésénél a baj teljes lefolyása után is a közönséges ivóvizek használata a legveszedelmesebb recidivát idézheti elő. A SALVATOR FORRÁS vasmentessége folytán a legideálisabb lábbado- zók számára. 5 — Morbus betegpénstáriensis. Lévai tudósítónk jelenti: Hlavács Tamás újbányái származású cipészsegéd szerdán délután az utcán tüdővérzést kapott, összeesett s midőn az előhívott orvos megjelent, már csak a munkás halálát konstatálhatta. A holttestet kiszállították a temető halottasházába, a vért felmosták a járdáról óe a haláleset színhelyét hatóságilag fertőtlenítették. A tragikus haláleset felvet egy és más kérdést, melyek a nyilvánosság elé kívánkoznak. A munkáé tagja volt a betegpénztámak, tehát elvitathatatlanul joga volt ahhoz, hogy amennyiben betegsége akut és életveszedelemmel járt, kórházi ápolás alá vegyék. A mostani betegpénztári viszonyok azonban nem alkalmasak arra, hogy a legfontosabb munkásjóléti intézmény komolyan és lelkiismeretesen betölthesse szociális hivatását. A munkáspénztárakban kormánybiztosok gazdálkodnak és parancsolnak. Az abszurdumig menő takarékosság rendszerét vezették be, olyan rendszert, amely erősen emlékeztet a régi katonavilág egészségügyi metódusra. Főorvos ur, jelentem alásan, a szimuláns meghalt — jelentette az eervkori sza- nitéc,káplár a zászlóalja orvosfőnökének s ez a katonatréfa félig-meddig ráaplikálható a mostani szlovenszkói betegpénztári viszonyokra. Takarékoskodnak a gyógykezeltetésnél, a gyógyszerek kiadásánál, a szanatóriumbautalásnál a a kórházi beutalásoknál. Az összegyűjtött ée feltartalékolt pénzt felküldik a központnak, amely kölcsön- képpen helyezi ki nemzeti célú fntéamény»inél. Ezért nem kap sok rászoruló munkás kórházi kezelést s ezért történhetett meg, hogy a munkáspénztár egy lévai tagja, aki előrehaladott tüdő- vészben szenvedett, utcán rogyott össze és lehelte ki lelkét. A betegpénztár alantas hivatalnokai pedig jelenthetik majd a központnak: „A mdmuláns Mikor a Vogézek napos lankái magyar nótától visszhangzottak Magyar szüret a Rajna mentén — Ahol csodálkoztak azon, hogy a magyarok nem mindnyájan cigányok — A P. M. H. munkatársától — Léva, október végén. őszi szél dudorász bús nótát a tar lombok között. A fák alatt sirva fakadnak a hullott levelek. Bizony már jócskán túl vagyunk a szüreten. Az egyenes sorban álló venyigékről is hulldogál az elsárgult levél, mely még pár hét előtt üde-zölden borította be az édes gerezdeket. — Nagy az Isten hatalma — mondogatják az emberek itt. — Tavaszkor elfagyott, egész nyáron egy csöpp nem sok, de ennyi esőt sem kapott, végre szüret előtt megázott egy cseppet a szőlő és ime, szüretkor mégis minden hordó tele lett. Most már vígan forrnak a borok a pincékben. Jó is lett, sok is lett! Elzászban szüretel a honvéd Egy szőlőbeli csárdában üldögélünk. A levegőben erjedő törköly illata leng, megcsavarja az orromat és ez eszembe juttat egy régi szüretet, ott a Rajnán túl. Ugyan emlékeztek-e még ott a napsütötte lankákon a Vo- gézekben, amikor most szüreteltek, a régen elhangzott magyar nótákra? 1918 őszen magyar honvédek is szüreteltek Elszászban és a Vogczek alatt. A vig magyar nóta foszlányai összekeveredtek a tempós német dallal. De nemcsak a nóták keveredtek össze, hanem a szüretelők is... És úgy folyt az évődés, mintha a Szig- frid-vonalakat nem is tépázták volna a franciák és a magyar honvédek nem is azért álltak volna a Vogézek alatt Albrecht württem- bergi hadseregébe osztva, hogy egyszer majd a kiürült Szigfrid-vonnla- kat ezekkel a honvédekkel töltsék ki, akik a szüreten együtt énekelték a németekkel a Wacht am Rheint... Mit tudtuk mi ott, hogy mi fő a világpolitika boszorkánykonyhájának üstjében? Az újságok komoly cikkekben foglalkoztak az égető kérdéssel, hogy mi lesz, ha a katonák hazajönnek a háborúból, a katonák, akik odakint „elszoktak" a munkától? Hogy fognak ezek beleszokni ismét a polgári dologba? Pedig, ha tudták volna, hogy dolgoztak ezek a katonák! Szántottak, vetettek, szuronyrohamra mentek és arattak, szüreteltek, ha kellett és úgy esett a sora. Festőnek kellett volna megfesteni, amikor Volhiniában a* „öreg nr“, Levko János nagysallói származású népfölkelő őrmester szántott meg vetett Ha úgy hozta a sora, elfogott őkelme még muszka vezérkari tiszteket is. „Ahogy az apám csinálta*4 De megfogta csendesebb időben az eke szarvát is és akkurát úgy dolgozott, akár csak a sallói nagyhalomdiilőn lett volna. Szántott, vetett, nem gondolt rá, hogy kinek vet, ki fog ott aratni? Mellén fityegtek, a napfényben csillogtak a medáliák, nyakában lógott egy celtlap, tele szép piros szemű búzával és úgy szórta szét öt ujja között a dús muszka földbe, hogy öröm volt nézni. (Kár, hogy az aratást azután júniusban Brussilov orosz generális végezte el.) Minden téréskor, minden forduló előtt kitárta a sátorlapot a boronáló ló előtt, amely boldog nyerítéssel dugta bele mosolygós száját és falt bele a búzába. — Miért kínálja meg minden fordulónál a lovat? — kíváncsiskodtam. Hát aztán megmagyarázta. — Az apám is igy csinálta! Hogy miért, nem fontos! De a régi szokást meg kell tartani minden körülmények között. Égy pár robbanó srapnell pecsételte meg a véleményt. Hazafelé .«,. De a rajnamenti szüret nekem sok mindent megmagyarázott. Az évszázados man- zardszobák ablakán az éjszaka homályában már beszűrődtek a Vive la Francé! elnyújtott kiáltásai és titokban a leányok a francia kokárdák színeit illesztették ösz- sze a Napóleon képével díszített szobács- kákban elrejtőzve. De sok francia gazda nem tudta, hogy őrül jöu-e, vagy sopánkodjon. Leszáll a szőlőföld értéke nagyon, mondogatták ezek, hogy ha Franciaországhoz csatolják Elszászt, mert Németországban kevés a bortermő vidék, mig Franciaországban bőven van bor. A nemzeti érzés erősen küzdött még a gazdasági érdekkel. De nem volt sok időnk a gondolkozásra. Egyszer csak felhangzott a vezényszó: Felszerelni! És elindultunk vissza a Rajna felé gyors tempóban, egymásután hagytuk magunk mögött a középkori, ódon városokat, ahol váltig csodálkoztak fölötte, hogy hát a magyarok nem mind — cigányok, mint ők azt eddig tudták. Most egy szomorú jubileumon emlékezem a régvoltra ... világtörténelemmé vált apró életfoszlányokra----Ko perniczky Kornél. Huszévi konieráután Nagy Emire kijelentielég ... Visszavonul a kabarétól — „Anyagiakban és erkölcsiekben unosuntig megkaptam a magam béréi" Budapest, november 3. Nagy Endre nem akar jubilálni ée ágy csupán az évfordulóik ée neon a jubileumok sorában számit az a tény, hogy a magyar kabaré megteremtője pontosan húsz esztendeije konferál és csinál kabarét. Kis színpadának uj műsorában van egy jelenet az ő húszéves kabarézási jubileumáról és ebben a jelenetben könyörtelen szatírát ír önmagáról és a jubileumról, kifigurázza mindazt, amiről pedig most kis jóakarattal — könnyes megiha- tódással is lehetne beszélni, ha Nagy Endrének egyáltalán érzéke lenne az ellágyulások iránt, öreg és banális fogás, azt Írni valakiről, hogy egy szint jelent egy város életében, pedig Nagy Endréről tényleg ezt lehet árai és ez határozza meg őt csaknem maradék nélkül e város életében. Húsz esztendeje, e húsz mozgalmas és változatos év alatt minden politikai, társadalmi és művészeti eseményt karakterisztikusan e mindenkitől különbözően tudott észrevenni villogó monokliján keresztül és mély bölcsességeket tudott pattanó ötletekkel szétsziporkázni. Könnyedén és elegánsan, franciásan: mert világosan és egyszerűen kaparta ki a hibákat és a ferdeségeket és lett képmásmutatójává a századeleji Pestnek. Nyilatkozni, beszélni önmagáról nem szeret, ki sóé kesernyés itt a szájaize a sok munkától, amit két évtized óta szakadatlanul végez. Mert minden hónapban uj műsort megírni, öUhat egyfelvonásosd kitalálni és konferálni, minden este színpadon lenni, nem kis feladat, pláne ha tudjuk, hogy Nagy Endre talán az egyetlen színpadon mozgó ember, aki húsz esztendő .alatt egyetlenegy előadást sem mondott le betegség vagy más ok ciánén, igaz, hogy most nagyon, nagyon fáradtnak érzi magát. Arra fordul a 'beszélgetés sora, hogy Nagy Endre kijelenti, ez az utolsó éve a kabaréban, visszavonul a konferálástól. — Utolsó esztendő — mondja Nagy Endre — azért, mert egy nagyon furcsa helyzet áll itt elő: talán életem első tudatos szerénytelensége, hogy túl sok szerepet vállaltam magamra ebben a kabaréban, mert egyelőre jobbat nem találtam, magam voltaim kénytelen irodalommal ellátni a ka'baTét. És mivel az emberi törvények alól magamat sem tartom mentesnek: számolnom kell azzal, hogy kifogyok magamból. Tehát ez nem visszavonulás, hanem természetes befejezés. Épp azért még magam előtt sem akarnám valami mélabus, ünnepélyes formába öltöztetni ezt az aktust. Most úgy érzem, hogy elég volt és ha talán kikivánkozik belőlem valami a jövőben is, semmiféle ünnepélyes fogadalommal nem rekesztem el az útját. Hogy tüdőkbe még, ezt a kis titkot csak kettőn deríthetjük fel: én és a közönség. És mesterségem folytán annyira közvetlen érintkezésben vagyok a közönséggel, hogy legbágyadtabb véleményéről .is azonnal értesülhetek. Az * tervem & jövőre, hegy koníeráTisztáíian bőr, kiütések, pattanások, pörsenések, arcvörösség és viszketés a még oly elhanyagolt esetekben is gyorsan és biztosan eltűnnek az orvosilag ajánlott THíOSEPT-szappan használata által. Ez nem egy sötét, kellemetlen szagu szappan, hanem egy színtelen és szagtalan szappan preparátum. Minden gyógyszertárban ée drogériában kapható. Ára 8 kor. Vezérügynökség: Drogengrosshandlimg Fr. Fousek, Znaim. lók, ha kedvem tartja és ha a közönség ellenkezésével nem találkozom. De hát ez nem fontos. Úgy érzem, hogy a magam helyén annyit már megtettem, amennyi a munkamegoszlás nagy átlaga szerint tőlem várható volt, ezért anyagiakban és erkölcsiekben unos-omtig megkaptam a közönségtől a magam bérét, látható, hogy itt becsületesen befejeződött a magam kis számvetése. Valaki közbeveti: Ha nincs kabaré, nu mindent produkálhatott volna Nagy Endre színpadon, regényben . . . — Nem — szólt közbe Nagy Endre, —* nem ... Az energiák mindig maguk vájják meg a maguk medrét. És nem biztos, hogy kedvezőtlen körülmények között is megcsináltam volna a kabarét. De az azután egész biztos, hogyha a tehetségem természetes erejével más irányba utalt volna, akikor hiába kínálkoztak volna a legkedvezőbb alkalmak is arra, hogy kabarét csináljak. Az ember élete természeti adottságainak pontos matematikai eredménye. Az utólagos kombinációk „ha ez nem lett volna s ha az nem volna" ártalmatlan flastromok. Én nem érzem, hogy ilyesmire szükségem volna. Nem is nagyon tudom, hogy a közönség számára micsoda ítói munkával lehettem volna hasznosabb. Tisztában vagyok vele, mit csináltam. Túlságos sokra sem becsülöm, aminthogy túlságos sokra semmit sem becsülök, ami embertől ered, de nagyon le sem kicsiny lem. Az az illúzióm, hogy a közönséget rákap alt am irodalmi formájú, tisztességtudó szórakozásra olyan helyen és időiben, amelyben aezlőtt trágárság és magyartalanság szórakoztatta. S már hívja az ügyelőd csengő, konferál, majd lejön a színpadról és nagyon fáradtan törli meg a homlokát. A tüzoltótötiszt, aki ott áll a vasajtónál, megijed: — Csak nincs valami baj, direktor nr? Nem beteg? Ugy-e, már a háború előtt mondtam, hogy pihenni keli! Nagy Endre bólint, bizony, egy kicsit pihenni kell . . . Milyen a tökéletes házasság? A tökéletes házasság problémája nem egy tudóst és nem egy regényírót foglalkoztatott már az évszázadok lassú forgása alatt, A két nem egymáshoz való viszonya, két ember együttélésének évtizededre való biztosítása: ez mind olyan kérdés, amelyre addig, amíg teljesen csak a teóriák és ideálok világából várnak erre választ, bizony, nem kaptak feleletet. A ma embere, a XX. század technikájának férfia és asszonya természetesen ezeket a problémákat is egészen más oldalról világítja meg és a tökéletes házassághoz való eljutást egészen más utakon keresi- A regényhősök tarka, színes fantáziákkal átszőtt világa helyett a természettudós, az orvos és pszikiáter kezét fogja meg, akik tényleg elvezetik őt oda, arra a vágányra, amelyen mennie egyedül lehetséges. Néhány hónap óta Európában óriási feltűnést kelt egy könyv, amely szintén ezt a (kérdést, a tökéletes házasság problémáját tárgyalja. A haerlemi női klinika vezető professzora: Van de Veiden dr. a szerzője ennek a nagyfelkészültségü tudományosan népszerű munkának, amely olyan nagy érdeklődést váltott ki, amilyenre még a tudományos könyvek életében példa nem igen volt. A holland professzor könyve: A tökéletes házasság az okos és nyílt szemekkel meglátott szerelmi élet labiritusaiban mutatja meg a tökéletes házasság biztosítékát s az az elve, hogy az elhidegülésen alapuló szerencsétlen házasságok legnagyobb részének az az oka, hogy az egjdk házasfél nem ismeri, vagy nem respektálja a másik tudat alatti szerelmi igényeit és kívánságait. Altkor, amikor Van de Veiden professzor hatalmas munkájában a szerelmi élet legaprább mozzanatait is feltarja és boncolgatja, ezzel nem kis bakfisok, vagy giimnaizsták frivol könyvekre éhes fantáziáját akarja kielégíteni, hanem alaposságával és tárgyilagosságával mankót akar adni azoknak a házastársaiknak a hóna alá, akik éppen azért, mert szerencsétlen házasságuk hibáit nem tudták felismerni — sebeket kaptáik a közös életben. De sokkal inkább be 15