Prágai Magyar Hirlap, 1928. november (7. évfolyam, 250-274 / 1877-1901. szám)

1928-11-29 / 273. (1900.) szám

^RWMVV\AC*ARH1RLAP 1928 november 29, csütörtök. A romantikus szeretem aranyhatárán gutáit el egy miskolci uritány Jáva földi paradicsomába A gával magyar orvos és a miskolci uritány házassági regénye — Mulatságos, de káprázatos pompájú hercegi mennyegző Djokjában Miskolc, november 28. Ez a riport egy színes és élményekkel zsu- íoli regénynek a vázlata. Szász László dr. or­vos Djokjában, Jáva szigetén. Azt szokták mondani, hogy Jáva maga a földi paradicsom. Az orvos körülbelül nyolc év élt a földi pa­radicsomban, ahol egy nagyon jövedelmező klinikát alapított. Budapestről ment Jávába. Háza, autója van, szolgái vannak és kliniká­jára messze földről jönnek gazdag emberek, kínai mandarinok, indiai maharadzsák, hogy Szász László dr. ügyes operáló késére bízzák magukat. Ha mestersége engedte, szabad ide­jét a legjobb és legelőkelőbb társaságokban töltötte, És mégis, valahogy nagyon unta ma­gát. Asszonyt akart vinni 5íagyararszágrél haza, aj hazájába. Már két ízben járt Magyarországon báztüzné- ?őbe, mind a két ízben teljesen eredményte­lenül. Ez évben husvét előtt jött el harmad­szorra, azzal az elhatározott szándékkal, hogy ha törik, ha szakad, mindenáron megnősül. Szabadságideje rövid két hétre terjedt és ez­alatt a két hét alatt lázas idegességgel vizitelt jobbra-balra lányos házakban, ahová a ro­konok és ismerősök ajánlották. Meglátni és megszeretni ót Az orvos szabadságának napjai azonban snegdöbbentő gyorsasággal múltak. Az utolsó napok egyikén kedvetlenül indult el egy lá­nyos házhoz Miskolcon, egy rokona kíséreté­ben. A forgalmas Széohenyi-uccán egyszerre szembetalálkozott az orvos egy fiatal, ma­gas, szőke leánnyal, akinek szépsége lenyűgöző hatással volt reá. — Látod, né nőm, est a leányt boldogan el­venném feleségül. „. Az orvos felkiáltását pillanatokon beiül kö­vette * gyors elhatározás. Két nap múlva már látogatást tett; náluk, de ekkorra már tudta, hogy a fiatal szőke leány Miskolc egyik legelőkelőbb és legzár- kőzottabb életét élő ttricsal árijának leánya, aki beszél németül, franciául, angolul, zongo­rázik és fest, egyszóval: aki nagy áíltalános- ságlvan úgy képességeivel, mint egész nevelt- eégével szinte predesztinálva volt arra, hogy a Jávában nagy társadalmi életet élő orvos oldalán reprezentálni is tudjon. Az orvos ter­ve kész volt és az első látogatáson minden kertelés és ha­bozás nélkül megkérte Sándor Lili kezét. Nagypénteken megtartották az eljegyzést és húsvétikor diszpenzációvaű meg is esküdtek. Néhány nappal később már hajón voltak In­dia felé, * Ez a házasság, amely úgyszólván órákon belül dőlt el, a maga regényes körülményei­vel óriási szenzációt keltett. Az újdonsült javai asszony beleegyezése folytán néhány nagyon érdekes levél áll a rendelkezésünkre, érdekes világot tárnak fel előttünk és a regényes kezdet után ezekben a levelekben megkapjuk az érdekes folytatást Uj étet Jáva szigetén ...Holnapután már egy hete lesz, hogy itt vagyunk, de alig akarom elhinni, hogy nem tegnap érkeztünk. A napok repülnek. Egye­lőre nem sok a szórakozás, de annál több a munka. Nekem mindent meg kell tanulnom.. így kezdődött az első levél. ...Elsősorban malájul kell megtanulnom, hogy beszélni tudjak velük. A maláj nyelv nem nehéz, nincs sok nyelvtana és öt nap után a legszükségesebb dolgokat máris meg tudom értetni. Heggel 7-kor kelünk. Ekkorra már meg van terítve a kertre nyíló nagy veranda és az aszr talra készítették a kávét, gyümölcsöt, a ba­nánt, a djerupot, ami itt Indiában a narancsot jelenti. Kenyeret nem szoktak enni. Reggeli Után a férjem bemegy a klinikára, ahol meg­látogatja a betegeit. Azután megérkezik a kí­nai husárus. Itt csak marhahúst esznek, a borjúhúst nem ismerik. Nagyon iól nevettem, amikor azt Írtátok, hogy vigyázzak és óvakodjak a kígyóktól és nézzek mindig a szekrényekbe és az ágy alá. Hát hogy képzelitek ti, mi van itt, az erdőben vagyunk? Modernebb, tisztább város, mint Miskolc, aranyért sem lehet kigyót látni itt, legfel­jebb az akváriumban Ratáviában. 'Ami van, azt üveg alatt mutogatják. Moszkltő, szúnyog csak a külvárosokban akad, de mi oda sohasem járunk. A kígyók a szobába nem mennek be, no még csak az kellene. Jó volna* ha nálunk ilyen civilizáció lenne, mint itt Remek utak, aszfalt, rendőrség, minden uoca- sarkon egy-egy közlekedési rendőr. Ez a kul­turált, szép gyarmat a hollandusoknak leg­főbb kincse, elképzelhetitek, hogy milyen rendben tartják. Egy hindu herceg lakodalma Egy későbbi levélből: Lezajlott végre a két nagy esemény. Meg­történt a Pakoe Álam herceg leányának az es­küvője. Ezt kövelőleg pedig az esküvői ven­dégek tiszteletére ünnepi előadás volt a szín­házban. Amikor megérkeztünk Pakoe Álam palotá­jába, amelynek falai kívülről mécsesek mil­lióival volt beborítva, az autónk alig tudott a bejárathoz jutni a rengeteg többi autótól. Ösz- szesen 500 meghívott vendég volt. A palota lépcsőjén Pakoe Álam kis fia, a kis herceg fogadta a vendégeket. A kis herceg 19 éves és nagyon hasonlít Valentinéhoz „A sejk fiában Amint a lépcsőről felmentünk, egy óriási te- raszszerü terembe léptünk, amelynek három oldaláról a lépcsők a parkba vezetnek. A fo­gadások, a ceremóniák az első teremben zaj­lottak le. A terem közepén egy hosszú és remekszö- vésü szőnyeg, ennek a végén állottak fel az örömszülők, Pakoe Álam és a felesége. Még ők maguk 'is fiatalok, a leányuk, aki férjhez megy, mindössze 15 éves. A herceg több nyel­ven beszél és sokat utazott. Igazán nagyvilági ember. A felesébe is ropoant kedves, olyan, mint effv tizenötéves leány és roppant kon- tyokba fűzött haját brilliánsokkal kirakott fé­sűk tartják össze. A fülében akkora brilliáns fülbevaló, mint egy békebeli ötkoronás, a középen egy ha­talmas kő és a szélén köröskörül a kicsik, amik mind akkorák, amik nálunk már fel­tűnő nagynak számítanának. A ruhája arannyal átszőtt brokátból készült, hosszú ujjal, valódi brillűánssal szegélyezve alól és a nyak körül. Hosszú selyem brokát- szoknyája alól csak kis aranypapucsa látszik ki ée a lábán nincs harisnya. Nagyon melegen fogadtak bennünket. Sorban érkeztek meg a h álltán d és a javai előkelőségek, a jávai nők természéteisen mind mesés ékszerekkel borítva. Az euró­paijaik mind kezet fogtak a herceggel és fele­ségével és gratuláltak neki. A jávaáak kö­szönése ellenben abból állott, hogy összekulcsolták kezüket, mintha imádkozná­nak és elörenyujtották a hercegi pár felé. Nagyon szép mozdulat. Á terem telis-tele volt szebbnél-szebb vi­rággal, amit a fiatal pár kapott és ezeknek az exótikus virágoknak olyan kábító illata volt, hogy valósággal becsiptem tőle. A terem egyik oldalán vélt elhelyezve a ben szülött zenekar, a másik oldalán a katonazenekar. Ennek a tagjai úgy voltak fölöltözve, mint a cirkuszban a majmok. Rövid piros nadrág, a-ranysujtással, piros fez és arany szövetből kész-ült kis kabát. Csikós lábszárvédő, csatlós kivágott cipő. A szultán! Amikor a vendégek már mind együtt vol­tak, akikor megérkezett a rezidens, a holland helytartó és a kaitonazene rázendített a hol­land himnuszra. Egy negyedóra múlva, pon­tosan program szerint, megérkezett a szultán. Aranyozott cLiezhintón jött, amelyet nyolc ló húzott, hátul a kocsi kisülésén egy inas ült, ami nélkül a szultán még az autóban sem megy ki az uccára. Amint a szultán, mint a mesében, megje­lent arany hintóján, rázendített a hindu ze­nekar. Azokat a hangokat, amiket ezek a furcsa, sohasem látott hangszerek hallatnak és azt a monoton, oanaszos melódiát, amit, ha két napig egyfolytában is játszanának, akikor is mindig egyforma maradna, el sem lehet képzelni. A szultánon sárga sélyemuniformié volt aranyövvel, benne egy tőr brilliánssal és gyöngével kirakva, a melllén érem érem há­tán, fején turbán fekete kócsaggal és persze galambtojásnagyságu brilliánsk ővei. A rezidens és ti szultán két rivális, nem fogott egymással kezet, mert törvény, hogy nem szabad megérintcniök egymást. övig ruhátlanul, szarukereies szemüveggel Miikor végre mindnyájain szépen esrvütt váltunk, megkezdődött a ceremónia. Megje­lent közöttünk m vőlegény a következő jel­mezben, alkarom mondani, ősi hindu viselet­ben; övig ruhátlanul, az arca, karja, melle, háta sárgára volt festve, derekán széles öv egy hatalmas karddal, hosszú szoknya, szandál és a fején egy kis fez. Furcsa volt, hogy Harold Lloj d-szemüveget hordott hozzá. Az egyik szeme üvegből vau. Ekkor kinyílt a szemben lévő középső nagyajitó, amit addig néhány, a földön ülő vénasszony őrzött.^U-gyanolyan hatalmas nagy termet pillantottunk meg, mint az első. A fa­lai és a padlója kőmozaik, az oszlopok virág­gal voltak betakarva és az ajtóval szemben a terem falánál egy emelvény. Az emelvény tele volt csodálatos hindu templomi szentsé­gekkel és | az emelvény közepén egyedül ült a meny­asszony a földön, maga alá húzott lábakkal, ipozdulatlanul, mint egy faragott bálvány. A vőlegény csak mindenféle ceremónia után Léphette át a küszöböt, mielőtt menyasszo nyához vezették. Például először megmostak a Lábát, aztán a szolgák hosszú sora minden- fajtaju gyümölcsöt és virágot tett eléje, mely­nek jelentőségét senki sem tudta. Jaj a vőlegénynek Ezután széttörtek a vőlegény fején egy' tojást, ami után vissza akarta tenni a fejére a fezt,] de az folyton lecsúszott, mintha higanyból lett volna. Végre, amikor eleget nevettünk, beenged-' WEIGEL tánciskola f Nyitra j Iparos székház | Információ a Huszár cégnél, Vílson-utca X A ____________________________________=$* té k a vőlegényt a menyasszonyhoz, aki eléje jött, kézen fogták egymást és megindultak olyan lassan, mint a lassított film, az oltár felé. A menyasszonyon is alig volt ruha, pedig szegényke olyan kicsiny és vékony volt, mini egy kis baba. Szintén sok sárga festék volt rajta, a száján sok piros, de nem rúzs, hanem bélel. A fején, a homlokán, az arcán fekete feslékkel mindenféle különös jel volt Írva. Amikor odaérkeztek az oltárszerü emel­vényhez, levetették szandáljukat, leguggoltak és úgy guggolva, lábujjhegyen, fölkusztak az oltár elé és leültek egymás mellett Amikor elhelyezkedtek, megjelent az öröm- aipa, Pakoe Álam herceg és ugyancsak le­húzva cipőjét, fölmászott melléjük. Egyideig nézték egy másít, aztán leugráltak az emelvényről, mint a békák, fölhúzták cipőiket és a vendégek sorfala között bevonultak az első terembe. Hogy mikor és hogyan eskették össze, art nem láttam. Aztán pezsgőt hordtak körül, süteménve- két, szendvicseiket, az Indiai óceánból fogott rákokkal, halaikkal megtöltve és még egy egész sereg dolgot. Aztán megnéztük a szo­bát, ahol a nászajándékok voltak fölhal­mozva. Mesés értékű arany- és ezüsttálak, éksze­rek, selymek, közöttük olcsó és ízléstelen üvegszervisz, gipszfigura és csontnyelű evőeszköz, olajnyomatu képek. Először a rezidens távozott el, azután a szul­tán. Újra pezsgőt kezdtek kÖTÜlhördani és az 500 vendég mind koeintott az uj párral és Pakoe Álam felségévé] és amikor ránfckérült a sor, mi egyben el is búcsúztunk. Másfél- óráig is eltartott, amig a vendégek elhelyez­kedhettek autóikban. A FIATALSÁG HIBÁI Irtai GYŐRT DEZSŐ A választás okozta harci zajfaa megnyugtató­an és derűsen csendül be főiskolás ifju^-águnk legújabb megmozdulásának hire. Pozsonyból szállt szét a hir, hogy az ottani magyar akadé­mikusok állást foglaltak a magyar tanszék felál­lításának érdekében s egyébb értékes határoza­tokat is hoztak. Ne engedjük el a nagy harci lármában a fü­lünk mellet ezt a hirt: megérdemli, hogy ha csak egy kis cikk erejéig is, de foglalkozzunk ve­le. Mert ha fontos az, hogy a magyarság politikai frontján milyen eredménnyel zárul le a mostani választások próbája, úgy fontos az is, hogy mit csinálnak azok, akikért tulajdonképpen a ma­gyarság politikai harca is folyik: a jövő ma­gyar generációk s ezek leendő szellemi vezér­kara? örömmel jegyezhetjük meg, — azok is, akik­nek sok kifogásuk is van a kisebbségi uj ma­gyar generáció ellen — hogy ez a fiatalság most, ha szabad igy mondanom: jól viselkedett. Sőt, nagyon jól. Követésre méltó példát statuált ak­kor, mikor az országszerte dúló politikai ver­sengés fegyverözönjében nem zavartatta ki ma­gát céltudatos nyugalmából és — tanulási lehe­tőséget: tudást követel a maga részére. Mert minden ifjú, aki a önrga érvényesüléséhez nem a versengés és nem a viszálykodás kétséges fegyvereit, de a tudás és a szellem fegyvereit akarja megszerezni: amelyek majd biztos bá­zist jelenthetnek neki a tehetséget, műveltséget és életképességet mindig honoráló gyakorlati életben, — minden igy fegyverkező ifjú népe jövőjének derék katonája. De igen jellemző, hogy ugyanakkor, amikor az egyetemi magyar tanszék felállítását, szük­ségességét megállapították és ez irányban a kez­deményező lépéseket elhatározták, tovább is mentek az elvi jelentőségű határozathozatalnál- a tettek terére léptek és felállították a Magyar Szemináriumot, amely több alosztályával hivat­va Idkz a legszükségesebb tudományágakban azonnali munkára: tudományterjesztésre. S a je­lek ^szerint szerencsés választással a. diákmoz­galmak legagilisabb, leggyakorlatibb s legko­molyabb munkásait állították az egyes szakosz­tályok és a Szeminárium élére. Az az elgondolás, hogy a szlovenszkói ifjú magyarság a maga értékes munkájával hasznos és derék rétege lesz nemcsak az itteni, de az egyetemes magyarságnak is, volt idő, amikor csak álom volt egy pártunk vágyában s csak törhetetlen hitünk láttatta velünk azt, hogy annyi megpróbáltatás és balsors közepette a ma gyár fán erős ós egészséges bimbók feselhetnek Ez az álom már kilépeti, az álmok sorából és ha nem is beteljesedett diadal, érett gyümölcs és termékeny aratás, mindenesetre utkezflés. jó ómen és fogamzó magvetés. Ha az egész magyar ifjúság mésr nem is át! ma hivatása és törtéveim! szerepe magaslatán, ha java részük — mint a mindenkori és mindenholi emberek java része —■ kevés érdeklődést is mutat a kor és a magyar­ság s általában Középeurópa, valamint az embe­riség nagy és végzetesen fontos problémái iránt, már csoportokba verődnek szanaszét legjobbja­ink, akik biztató jelei az éredő időknek. S ezek­ben már látni lehet egy reálisabb, életbiróbb és szélesebb horizontú magyar embertípus elöfu- tárjait, akik az idők változásában is megállnak a talpukon és nem fognak megrendülni, mikor megpróbál az élet. Mióta ez a fiatalság már ébredő figyelmet kap a társadalom részéről, azóta természet: ze- füleg gyakori a különféle — részben jogos, rész­ben jogtalan — kritika is róla és egyes tetteiről. Bátran mondhatom, hogy ez a kritika, amennyi­ben megmarad a normális keretek közt és a jó­akarat határain belül, nemcsak hogy természe­tes, de sokban jó hatású is lehet. Én, aki egyike vagyok azoknak, akik talán legjobban ismerjük ennek a fiatalságnak a lelkét, viszonyait, szán­dékait s mozdulásait, amilyen könnyen megláthat tóm felbecsülhetetlen sok értékes és újszerű tu­lajdonságaikat, épp ugv meg keli hogy lássam azokat a pontokat is, ahol megsebezhetök. De ilyenkor, mint most is, mikor a mai harci zajban a magyar ifjúság komoly szellemi készü­lődésének gyakorlati jeleit hozta el a póttá s a magyar szabadegyetemi ciklusok munkájáról más egyetemi városokból is bekopogtat hoz­zám a hir, azt hiszen, jól teszem, hogy őszintén bevallom azt, amit érzek: hogy ennek a fiatal­ságnak az a legnagyobb hibája, hogy — fiatal­ság. De ez egyben legnagyobb erénye is. Azt kérdezte minap egyik igen komolyan gon­dolkozó barátom, hogy mi lesz akkor, ha ez a haladó szellemű, nagyobb részt kritikus lelkü­letű fiatalság beérkezik a magyar társ-ddom teljes jogú rétegei közó, hogy fogja ez kor­mányozni a magyar életet a mai nehéz és szö­vevényes utón? Azt feleltem neki, amit Tisza István mondott a vezetésre hivatott magyar férfiakról: azt mondta: Csak azokból az emberekből lesz ek vezetni és kormányozni képes férfiak, akik fia­talabb éveikben a legszélsőbb ellenzékiségen kezdték: osak jó ellenzékiek tudnak azután jól kormányozni. Azt hiszem, hogy jói értettem ezt a mondást, mikor válaszra használtam. És azt is tudom, hogy az ifjúságban néha szin­te túlzottan megnyilvánuló 1 iráló szellem és fe­lelősségérzet épp a legbiztosabb jele annak, hogy alkotó, felelőssogérzottol bíró és produktív ma­gyar férfiaknak készítik elő magukat. Segítse őket az Isten. És minden magyar em­ber. 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom