Prágai Magyar Hirlap, 1928. november (7. évfolyam, 250-274 / 1877-1901. szám)
1928-11-04 / 252. (1879.) szám
Magyar beszéd egy cseh vidéki városban Hivatalos utam az elmúlt napokban egy csehországi provinciális városba vezetett. Ott vem ez a város a cseh-német nyelvhatár szegélyén és ez a körülmény érdekesen tükröződik vissza társadalmi életének keresztmetszetén. A városnak két lelke van, külön kávé- házakat és éttermeket keres Jel a cseh, külön a német közönség, színházuk csak a cseheknek van, akik némi numerikus többséget mulatnak fel a németekkel szemben. A német társaság hetehkint rendez Kr önzetleneket s most a szezon kezdetével sűrűn következnek egymétsra a német bálok, a csehek a besze- dában, szpolkokban találkoznak, a két nép- elem mereven szeparálódik egymástól, bár legnagyobb részűk kölcsönösen beszéli a másiknak nyelvét is. Ebben a környezetben érdekes Uüálkozá- som volt egy magyarral, aki már nem tud magyarul beszélni s egy csehivel, aki gramm a- Ükcálag tökéletesen beszéli nyelvünket, csakhogy természetesen kissé idegen akcentussal. Kávéházi asztalnál kerültünk össze. A beszélgetés folyamán feltűnj,, hogy a társaság egyik tagja olyan tökéletesen ejti ki nevemet, amint azt csak magyar születésű ember tudja kiejteni. Kíváncsian kérdeztem tőle: — Doktor ur, Mán sókat volt magyarok között, hogy ilyen pompásan tudja nevemet kiejteni? A kérdézett kissé zavarba jött, majd vontatottan válaszolt: — No igen . . . Gyermekkoromban so- kat forgolódtam magyarok között . . . Magyar elemit és magyar középiskolád végeztem ... De teljesen elfelejtettem magyarul —- teszi hozzá mentegetőzve. — Árva-megyei szlovák vagyok . . . — Teljesen elfelejtett magyarul? Hogy lehet ez. Hány éves doktor ur? — Bizony már ötvenkettő . . . Tizennyolc éves koromban elkerültem Magyar országród. Bécsben, Lipcsében és Prágában végeztem egyetemi tanulmányaimat. Itt is nősültem, feleségem cseh nő, ismert zongoraznr- touz. Harminc éve már annak, hogy itt megtelepedtem, azóta magyar társaságba sohasem kerültem, soha magyarul nem beszéltem. Néhány év múlva elfelejtettem magyarul . . . Különös és fájdalmas eset. Egy magyar orvos, mert a —ghy végződésű neve azt bizonyítja, hogy nem szlovák, hanem magyar szülők gyermeke, teljesen elfelejtette azt a nyelvet, amelyen anyja gügyögött hozzá * amelyen a betűvetés mesterségét is megtanulta. Nem érezte sohasem szükségét, hogy maiyar könyvet olvasson, magyar társaságot keressen. A gyermekei csehek, az apjuk nekik bizonyára azt se mondta meg, hogy 6 „árvamegyei szlovák“. Istenem, kát olyan bőven buzog a magyar vér, hogy idegen vért is táplálhat? Igaz volna Puskin jóslata, hogy Középeurópéban előbb-utóbb minden patak a szláv tengerbe ömlik? A társaságnak egy másik tagja nagy buzgalommal törte kedvemért a magyar nyelvet. (Éppen úgy, mint egy prágai kedves doktor bácsi, aki két évtizede került el Budapestről, helyőrségi szolgálatból, de orvosi vizsgálat közben kis lányommal csak magyarul beszél ilyen módon: Állj ide fejedet tiedet erre a lapra s nézzél magadnak szemeim közepébe.) — Ön pedig hol tanult meg magyarul? — Kereskedelmi utazó vagyok és sokat fordulok meg Szlovenszkó magyar -vidékein. Szükségem van a magyar nyelvre, öt évvel ezelőtt még egy szót sem beszéltem magyarul. Akkor magyar grammofon-lemezeket vásároltam s ebből az iskolából tanultam magyarul. Mindezt magyarul mondotta és igy mondotta, el, ahogy leírtam. Egyszerű és banális volt ez a véletlen találkozás, de el lehet gondolkozni rajta és van pointja. 1928 november 4, vasárnap. NFSPLÓm írja: KRRIHTHY FRISYE3 Tetszem magának ? Szájrólszájra adja mindenki, menynyire meg Tan elégedve a ,Paíesti Dikow <féle marhaitató-berendezésűnkkal. Ennek következménye, hogy az elmúlt esztendőben minden tulajdonos ur legteljesebb megelégedésére több, mint 50.000 darab „Patení-Dikow“ vályút szereltünk fel. önnek is érdeke, hogy csak egy ilyen igazán kipróbált itaféfclszerelést szerezzen be. Minden utánzat értéktelen. DIKOW & ZEDNfK, GASLONZ a. N. A legmodernebb marhaitató készülékek csehszlovákiai legnagyobb speciális gyára. 928, november. Ezúton válaszolóik, nagyságos asszonyom. A kérdés ugyanis, bár nem volt váratlan, nőm adott módot hirtelen válaszra. Legalább nekem nem, akinek erről az egész dologról... Különvélemény ? Különvélemény, a szépségről.,Hogy tetszik-e, vagy nem tetszik? No, nem egészen. Csak, mondjuk, szaíba- tosabb a véleményem. FéLszegs égem ért mindenesetre bocsánatot kérek. De azért nehogy azt higyje, zavarban voltam. Sőt Talán éppen azért nem feleltem rögtön, mert nagyon is vártam a kérdést. Három perce volt szerencsém ismerhetni nagyságos asszonyomat és azt beismerem, hogy ezalatt a három perc alatt valóban figyelmesen néztem az arcát, — az önök szótárában tudom, ezt úgy hivják, hogy fixiroz- taim kegyedet, kikezd tem kegyedet, szemeztem kegyeddel, bedőltem kegyednek, elájultam kegyedtől, el akartam csábítani kegyedet, megkértem a kezét kegyednek, nem tudtam ellenállni, meg akartam ragadni kegyedet és a fejem fölött lengetve kegyedet, mint egy elzsákmányolt zászlót, fel akartam kúszni kegyeddel a legközelebbi lámpaoszlopra, mint egy vadállat. Én ugyan az egészből annyit tudok csak, hogy, mondom, figyelmesen és mégis szórakozottan figyeltem a kegyed arcát, de azért ismétlem, nem voltam meglepetve, mikor fenti kérdést, némi gúnnyal, mindenesetre a harcias ellenállás akcentusával, de nyilván azzal a diadalmas bizonyossággal röpítette felém, hogy'a válasz csak kedvező lehet. Már mint hogy kegyedre kedvező. Majd nem lesz kedvezői Hiszen ez olyan, mintha a dús lakománál ülő gazdag ember kérdezné a tornác alatt álló csavargót, akit rajtakap, hogy sóvárogva bámul, — na, fiam, enne egy ilyen kirántott oombocökát? Szóval, kegyed úgyis bizonyos volt benne, abban a percben, hogy kegyed tetszik nekem, vagyishát, hoev kegyed, szép ebben a percben. Erre nem is vár választ. ó, hogyne, természetesen, ez nem is vitás. No persze, hogy kegyed szép. Ugyan, már miért ne volna szép\ Hogy milyen szép? Hát — mondjuk, mint az izé... mint a Lábass Juci. Vagy mint a Dolores dél Rio, az újságban. Egészen olyan szép, még egy izével ! szebb, — na mivel? egy centiméterrel? Nini, most veszem észre, kár, hogy a szépségnek nincs mértékegysége, a tizes számrendszerben. Már igazán itt volna az ideje, hogy az ember ne legyen kénytelen annyit beszélni, mikor a hölgyek faggatják, hogy melyikük szebb, — egyszerűen azt lehetne mondani, kegyed harminckét és fél liter szép, a barát nője, alá tavaly megnyerte a világszépségversenyt, az csak huszonhét. Menjen, maga cinikus! Hogy én cinikus vagyok? Nem gondolja, nagyságos asszonyom, — hogy talán a kérdés volt cinikus? Nem érthetjük meg egymást, nagyságos asszonyom. Más fogalmaink vannak a szépségről. Az enyém — az enyém ... az én szépségfogalmam ... az tudniillik ... egy kicsit régibb, mint a kegyedé... Csak annyit ismerjen el! Hogy valamivel régibb. Engem körülbelül hatezer évvel ezelőtt döbbentett, borzongatott össze és zavart meg először a női szépség látomása... Az erdő mélyén találkoztam vele, a patak mellett guggolt ... valami szitakötő után kapkodott éppen. ... csücsörített gyenmekszája megvonag- lott a bosszúságtól, hogy kirappent kapkodó ujjacskái közül — nem is vette észre, hogy figyelem. Kegyed, ezzel szemben, úgy három hónappal. ezelőtt vette észre a Dame illusztrá cici. közt, hogy Pampa-Mamba, az ünnepelt mozisztár már régen a homlokában hordja azt a hajtincset, amely valamivel odébb, a halántékára volt ragasztva. Kegyed villámgyorsan, de alaposan meghányta-vetette a dolgot. Áz arcom, gondolta kegyed, szabályos, az alakom jó, a szemem van akkora, mint Li- lian Gishé. Kifejezés e pillanatban még nincs benne, de majd lesz. A szemöldökömet idén nem hordják, az lejjebb jön, kicsit meghosszabbítva hátrafelé, egész keskennyé tépve, egy vonalnak. Arcszin: egy árnyalattal barnább. Puha, leopárdszemü tekintet jól áll — valamivel több orayon. az alsó pillák alá, pupillák kissé tágítva, eleresztve — hol a tükör? abá! igy villantva jobb. Három kiló le, innen oldalt. A fogaim elég fehérek, azt a tavalyi, kicsit szélesebb nevetést, azt a féktelent és gondtalant és dévajt, egy kicsit gúnyosat, amivel San Remóbun olyan sikerem volt — hogy is volt csak? ahá, megvan, ez az! — megint elő lelhet venni, de csak szürke bársonyhoz. Az orromnak valamivel keskenyebbnek kell lenni idén — és ami a fő, a szájam — egy picit összébb. A nőid estélyihez, amit kapok, ez a behúzott alsó ajak való, azzal a jóságos, elnéző, eltűnődő mosoly- lyaL, amiről a Budweisz mondta múltkor, hogy az egész lelkem benne van és hogy Párásban az ilyen nőnek palotái lehetnének. Nyolcra, ha megjön a zöld selyem, úgyis olyan vad és szeszélyes leszek, de azért bánatosan nézek, igy, magam elé, — micsináljak? az a marha mindenáron azt hiszi, hogy valami kis szomorúság is van bennem, az olyan titokzatos — tyü.1 eiTŐl jut eszembe, hol a körömpu- hitó pasztillám? Hogy tetszik-e? Már hogyne tetszene, mikor mindenkinek tetszik és ami a fő, kegyednek tetszik, kegyed pedig csak igazán tudja, hogy mi a szép. Ha véletlenül mégse tetszenék, illetve egyéb elfoglaltságom miatt, véletlenül nem venném észre, hogy tetszik, kegyed úgyis felhívná rá a figyelmem,, sőt őszintébb pillanatában, egész világosan meg is magyarázná nekem, hogy egész nyugodt lehetek, kegyed olyan szép. amennyire csak egy nő a mostani ízlésnek és igényeknek megfelelően szép lehet — ha én ezt nem tudom első pillanatban megítélni, ez csak azért van, mert nem értek hozzá, kérdezzem meg azokat, akik értenek hozzá, főként a nőket, (sajnos, többnyire azok a szakértők) hogy kegyed milyen szép — kérem, ba nem hiszem el, kérdezzem meg a legnagyobb ellenségeit, a barátnőit, azok is kénytelenek elismerni. Azt hiszem, ha szépen megkérdezném kegyedet, hajlandó volna prospektust adni a ■szépségéről. Pontos leírással, részletesen és szakszerűen, az összes referenciákkal. Kiváló szaktekintélyek, színészek, táncosok, híres nő- hóditók és átutazó filmigazgatók írásbeli véleményét — esetleg szerelmes leveleket — mellékelve. És hogy nemcsak igy, látszatra, első pillanatra szép kegyed, hanem úgy, használatban ... Kegyedben olyan rejtett tulajdonságok vannak — kérem! mindent tud. igazolni hiteles véleményekkel, amikben megbízhatom! — hogy kegyednek rádiumtartalma is van, ami a legnagyobb ritkaság nőkben és divatos fürdőhelyekben. És ha mindezek után még mindig nem ájultam el és nem omlottam a lábai elé, mint egy rongy — akkor igazán nem ért kegyed engem, akkor én csakugyan vagy teljesen tudatlan vagy tájékozatlan vagyok, vagy egyszerűen nincs Ízlésem, nem értek hozzá, nincs tehetségem a szépség felismeréséhez, ami, foglalkozásomat tekintve, legalább is szokatlan, hallanám bezzeg a többi Írókat, sőt újságírókat a kegyed szépségéről — vagy pedig — pfuj — az is lehet, hogy perverz ízlésem van és nekem a csúnya tetszik. Nézze, nagyságos asszonyom, maradjunk ennyiben. Nekem perverz ízlésem van. Hogy csunya-e az, ami nekem tetszik —i nem tudom. Nem hiszem. Annyit mindenesetre észrevettem már magamon, — hogy nem okvetlenül az tetszik nekem, aminek muszáj tetszeni, mert az emberek megállapodtak benne, hogy X-né ő- nagysága szép. A szépség... Hagyjon lélegzethez jutni, az istenem Várjon... várjon egy pillanatra! várja meg, amíg szólok, az is tem ért — várja meg, mig magamtól észrevagzem 1 Nekem azt kell hinni, mit szól hozzá, azt kell hinnem, hogy én fedeztem fel! Hogy csak én értek hozzá, ahhoz az egyetlen példányhoz, aki nekem tetszik, — hogy csak nekem tetszik, mit szól hozzá, — hogy tehát, mikor megmondom neki, hogy ő szép, — mit szól hozzá, én mondom meg neki és nem ő nekem! — hogy akkor ez őt is meglepi és elvarázsolja és megszépíti — mit szól hozzá, nekem arra az illúzióra van szükségem, hogy a nő attól lett szép, hogy én annak láttam! Tanulja meg végre — ahogy minden valamire való nő legszebbnek — minden valamirevaló férfi viszont varázslónak szeretné hinni magát, minden női szépség szakértőjének és tudójának és teremtőjének! Végre — talán valami kis közünk ne- is van hozzá, ha a nők szépek — nemcsak szeretőnk és feleségünk — a leányaink is vagytok, ti nők! Én nem tudom még, tetszik-e kegyed nekem, nagyságos asszonyom. Én csak akkor láttam, amikor ezt kérdezte. Nem alkalmas pillanat. Nem láttam, mikor egyedül bolyongott a réten, lehajolt, virágot tépett. Nem láttam, mikor gyerekkel beszélt. Nem láttam, mikor elgondolkodott. Mikor nem önmagára gondolt, hanem, mondjuk rám. Nem láttam, mikor nem látta magát, valódi, vagy képzelt tükörben. Mngálólvalő szépség, szemérmes szépség, jöjjön el megint a te országod! Szépség, ■mely nem azért szép, mert. szép akar lenni ... Vagy legalább nem tud róla, vagy legalább nem közli velem. ak 1 „ferrass©** j Márványmozaiklap-mükő és | Cementárú gyár SCHMIDL és NAGY 1 Fiók és eladási iroda: M Bratislava, Stefanik u. l/II. Gyárt: j| Márványmozaik és ceipcntlapokat, m | Mükölépcsöket, Márvónyzuzalékot | minden - színben és nagyságban, -!íí | Mii vakolatot .„Kr istaEitw néven. &j Készít: Terrazzo és Xylolilh padlókat. f| 37 1 6 ti I Elso szlovák ékszer-, arany- és ezüstgyár M1 lulajdOROSOSli FROST1G TESIVÉREK Bratislava, Ferenciek tere 1. Telefon: 57. Bratislava, Mihály-utca 6. Telefon: 16—02. || Elsőrangú készítmények ékszer-, arany- és ezüstárukban — 50% megtakarítás — Eladás eredeti gyári árakon Ó-arany és ezüst, valamint érmék fazon átdolgozását a legolcsóbb árak mellett vállaljuk Brilliáns átdolgozások alkalmával a kő befoglalásánál t. vevőink jelen lehetnek || Állami alkalmazottak 5% engedményt kapnak Javítások/* uoanal eszközlünk IKái g
