Prágai Magyar Hirlap, 1928. november (7. évfolyam, 250-274 / 1877-1901. szám)
1928-11-28 / 272. (1899.) szám
5 1338 nm«mlb©r 88, szerda. NYOMOZÁS BÉKÉSBEN AZ ELNYOMOTT SZLOVÁKOK UTÁN IV. Szarvas szlovákiai mind magyaroknak vallották magukat a román megszálláskor, hogy ne szakítsák el ókéi hazájuktól Szlovák legények bitliárdoznah a kondorost csárdában — „la som ms slovácka" — A szarvasi szlovákok magyarhiisége és isfeklMllarefa — Szarvas határában ötvenkétezer hold a birtok — Ssarvas, november közepe. Azt -se háttem, (hogy voltaiba elkerül ök a kendő rosi csárdába. Az iít odáig neim volt valami köminyü, mert hogy rövidítsünk, Újkígyósnál nekivágtunk *a lanyaviiMg feketeföMes utjának. A nap neheaeci küzdött a novemberi boru- lattafl s deleidig aean biirtfc diadalt vonul rajta. Csak olykor-olykor tört át a íelllegeken egy bágyad* fénycsöva & végig’siímogatrta a kutak ősz,tövéi' gémijétt. Szinte peroenlkémt ©ma nádi mellettünk egy-egy tanya, alhoninian a meg- háboriitott: nyugalom nevében dühös komondorok feuefcedibelk ránk. Amonnan egy kis ptuli bukkan elő, bevár e aranyos diósizeimei- vei merőn nézi a dübörgő masinát, de azután ő is „volíT‘-gázzal száguldani kezd mellettünk, pillanaitokra el is hagy, megmutatva, (hogy neki az ötven kilométeres tempó — bliktri. Kéisőiblb nem bírnunk kikeveredni a szekérs-onból. Mindjén hosszai, lapos ketrecek, 'tele pulykával, libával. Viszik őket az orosházi vásárra. A kondorost csárdában Hosszu-hosszu idd múltán föltűnik végire -a komdorosi karcsú torony. Tizenegyre jár, amikor kiköltünk a kondorosi csárdánál. Hát ez 'bizony nagy csalódás volt. Beíyár- romantikát, rozzant kármenibőt vártunk és kaptáink egy — modem vendéglőt, fekete- ruhás oomme il faut pincérrel, biWiárdaszta- lokkal és ragyogó, auzlággak Egy metezetit- üvegü állón kis tábla: Kondoros! Törekvés Pootiball Club. •. . , •. • Am'ig a pincér meghozza a* illatos üirü- pörköltet, körülnézüink. Az egyik asztalnál turisüveges, pápás magyar pénzt számol az | asszonyával s fényes bádogkazettába rakja. Láthatólag beütött a vásár. Egy másik sarokban valami disznóvásár forog szóban, a vitából itt-ott kiütiközák a Rózsa Sándor kacskaringéé stílusa. Köziben a gazda elmagyarázza, hogy ez uj épületrész, a másik szárny volt az öreg csárda. Az ma is úgy áll, ahogy Rózsa Sóm- j dór ezelőtt 106 esztendővel egy szegedi pallérral megépíttette. Rettentő vastagak a falai, ahonnan alagútba buktak ‘be a szorongatott betyárok. Két ilyen alagút volt: az egyik nyolc, a másik tizenkét kilométer hosszú és olyan magasak, hogy a betyár a lovát is elvezethette benne. Azért is vette az üldözött betyár, ha pandúrok voltak a nyomában, a kondorosa csárdának az útját, mert ha mán egyszer oda bejutott, azon minuitiumiban nyoma is veszett. A tüzilegtény föhezet a padlásra a a kéményben megmutatja a Rózsa Sándor búvóhelyét: egy akfcurátos szolba, ahol tíz-tizenöt betyár is meghívhatott. Amikor elhagyjuk a híres kondoméi csárdát. amelyet hajdan való, hosszú eübagya- totlBágáént most köröskörül modem üzletiek, társasági, valóságos városi miliő kárpótol, a szlovák ifjúság éppen akkoT kezdi a bábokkal kombinált, második billiárdpatrüt. Kondoros szlovákjai Az utcán a mezőtúri fazekasok árulják a mázas edényt. A gömöri szlovák fazekasokat, akik hajdan kövér alföldi búzáit és még kövérebb szalonnát vitték haza a fazekaikért, elzárja a határ. Mire a papiakhoz érünk, éppen akkor közeledik a templom felől Keviezky László nagy tiszteletű ur, aki már negyvenegy esztendeje lelkipásztorkodik a kondorost parókián, amelynek voltaképpen ő volt az alapítója. Ma 6500 hívője van, nagyobbrészt szlovákok. A konderoisi szlovákok érzületére és magyar hazájukhoz való ragaszkodására jellemző, hogy amikor a románok a megszállás idején népszámlálásit tartottak, alig tudtak itt 20% taüjákfi* ömaeimai. öreg szlovák anyókák mondották: — Ja somi nie slováéka, — csak hogy ne kerüljenek román uralom alá. Föltörekvő, dolgos, föld-szerző nép. Már az ő kezén a Mitrovsky-Károlyi birtok 5000 holdja, nemkülönben az, Apponyi Antal gróf birtokának 2700 holdja. Kondoros határa ma 16.000 hold « ennek fele a szlovákok kezén van. A nagyfciszMetü ur elbeszéli, hogy a kondorosnak az iskolai oktatás terén nem kívántak semmi változást, csak ahhoz ragaszkodmiak, hogy a kátét meg az énekeket továbbra is szlovákul tanítsák. — Soha itt — mondotta — semmiféle presiszió nem érvényesült. Sőt: amikor Pechónv lemnjárt a jóformán fölkínálta a szlovák iskolát, híveim hallani sem akartak róla a a* volt a válaszuk, hogy csak maradjou minden a megszokott régiben. Az öreg lelkipásztor azután dédelgető ezetre„szauvasokat fogott be a kocsijába s azokon járt át Szarvasra. A szarvasok rég ©llíüntek, kivesztek már a tájról • a csak a város címere őrzi emléküket. A Szarvashaiam is eltűnt, a XVII. százaid végén szétháinyatta a szarvasi török bég. A szlovák lakosságot 1722-ben 'telepitették le Szarvason — Honiból, Gömöríből, Nógrádiból, Zólyomból, Túródból, Liptóiból és Aíha- ujból. A békési szlovákság szigetei közüli, két évszázad múltán Szarvas, mutatja a legerősebb közeledésit a magyarsághoz s ma imár népviselet© ás osa'kneim teljesein magyar. A hü szarvasi szlovákok A szarvasi szlovákság helyzetéiről tett tapasztalásaimat a következőkben Összegezhetem : A város lakossága 80%-bán szlovák, de természetesen egészében beszéli a magyar nyelvet. Erre senki sem kényszeríti; teszi önként és szívesen, mert boldogulásaihoz Bibliaolvasás Fiivaroson szlovák családi körben 'tettel a templomáról beszél, amelyet 1904- bem épitettok 80.000 korona költséggel. Fölemlegette a kondoros! egyház jőemléfkü örökhagyóját, Áchim Ádám szarvasi espe- res-lel későt, aki 200 hold földet hagyományozott a templomépités céljaira. Most huszonnégy esztendő múltán renoválták m Istenházát 17.000 pengő költséggel, de ezt máT a hívek áldozatkészsége biztosította. A szeretetreméltó lelkész, templomának szerelmese, veszi a kulcsokat s csakhamar mi is csodáljuk a neme® ardhiftetotUTát, a művészi alkötásu oltárt s az egéas berendezés lenyűgöző és egyben fölemelő harmóniáját. Olyan ea a kondorom templom, mint a kő és fa nyelvén magasíbazeugő, fenséges fohász. Rég’ eliramtoH szarvasok nyomában A borulat már ónos teüegekkél1 volt terhes, arnikoT beértünk Szarvasra. A főutcán a tipikus alföldi parasztvároe nyugalmas lélegzését a szitáló eső még egykedvübbé teszi. . A város helyén a XIII. századiban még- csak egy halom volt, a Szarv'ashalom. Mér- heteltüen szárvascsordák tianyáztak akkor és még évszázadokon át ezen a vidéken, hatvan szarvas is legelt egy csomóban. Marko- v-ioz Mátyás szarvasi lelkész krónikázza1, IÖ50; Sícaltay, J«u». csajba! pop soeltóattetl van rá szűkeiéig© ezen a magyarsággal körülzárt szigeten, meg aztán a szarvasi szlovákok mindig és mindenütt ragaszkodó, hü fiai voltak magyar hazájuknak. Hogy ez mennyire nem frázis, beigazolták & román megszállás idején, amikor az egész szarvasi szlovákság egészében magyarnak vallotta magát a román népszámlálási biztosok előtt, csak hogy ne szállítsák el régi hazájától. A -szarvasi szlovákoknak senki a világom neon gördít akadályt az elé, hogy anyanyelGottdiener PEZIW vüket szab adón használhassák. Egyházi téren teljesen érvényesül a szlovák nyelv: a funkciók 99 özázatéikibau szlovák nyelvűek. Magyar funkció coak magyarok keresztelője, esküvője és temetése alkalmával fordul elő. Harminchat iskola A szarvasi evangélikus egyháznak 36 iskolája van. A helyzet itt sem más, mint Békéscsabán vagy Tótkomlóson. A szarvasi szlovákok kijelentették a,z iskolaszékben és a gyűléseken, hogy ragaszkodnak a régi remiszerhez 3 esak a vallásoktatást kívánják továbbra is szlovák nyelven, nemkülönben az írás-olvasás tanítását is. Középiskoláik: az evangélikus főgimnázium, az ev. tanitónőiképző, valainriin't a középfokú gazda-sági iskola —■ e nemiben az egyetlen Európában —: magyarok. S hogy ez a helyzet — a csehszlovák sajtó minden polemikus ©Benveliés© dacára — a szlovák lakosság igényei és intenciói isizerint való, éppen a középfokú gazdasági iskolával bizonyit- iliattjnk. 1500 holdat, épületet ajánlottak föl a szarvasi gazdák, csak hogy megkapják ezt a magyar iskolát. Járlak utána, depotáeláztak s kifejezetten úgy kívánták, hogy tanítási nyelve a magyar legyen. Másik példa: A kisebbségi nyelvtől1 vény msegjekué-e- kor a szlovák nyelv tan Kását bevezették úgy a gimnáziumban, mint a tanítón öképzőben, de jelentk©») nem akadt. 1 .Az egyesületi és kulturális élet központija a Borgulya Pál volt nemzetgyűlési képviselő vezetése alatt álló Kisgazdakör és a kebeléiben fennálló Kisgazda Ifjúsági Önképzőkör, de ezeket maguk a szlovákok, minden külső befolyásolás nélkül, magyarrá tették. Thessedik „digózása" Nagyon jómódú nép. Megvan mindene, de meg is érdemli, mert az ország legszorgab masabb népe. A gazdasági föllendülés alapjait Thessedik Sámuel vetette meg. aki százötven év előtt papnak odott Szarvason. Ő alápitotita itt meg a világ első gazdasági iskoláját (emlékezetét az uij, középfokú gazdasági iskola nevében őrzi) s ő honosi- | tóttá meg a szarvasi ,agrikultu'rá!l>a'n a „digó- zést“. Ez rigoölrozás olyan formában, hogy a : szikes felső talajjrétieget lerakja a föld mélyéibe és felhozaa a szűk alatt elterülő agyagos földet, hogy ilymódon teumőréteget varázsoljon a tenrnék'S'iien szik fölé. Thessedik módszere nagyban hozzájárult a szarvasi ; szlovákság megvagyonosod á s áli oz. Hogy pedig ez a megvagyonosódá» milyen, arányú, eliegendő egyszerű©!! leírni a tényt: Szarvas 54.000 katasztrális holdat kitevő határa — kétezer hold leszámításával — szlovák gazdáik birtoka. Nem nitűíia itt a 2—300 holdas gazda sem. Nvolcszáz holdja van Komán György községi bitónak, aki csak törve beszél i a magyar nyelvet és mégis községi bitó Szarvason. # Befejező cikkeimben a békési roniánság és az aradi németek helyzetiéről fogok beszúrnotok Darányi MeghatA volt a taiaikozas iiniiiiirs is Ipponfi Albert MM Apponvi ínterlnhan számol be a német köztársaság aMMMI tett látogatásáré! Berlin, november 27. Tegnap este Kánya Kálmán 'berlini magyar követ Apponyi Albert gróf tiszteletére ebédet adott. Az ebéden megjelentek Koch és Gerhard birodalmi miniszterek, Becker porosz kultuszminiszter, Loebe, a birodalmi gyűlés elnöke,^ valamint diplomatáik és nagyszámú előkelőségek. Berlin, november 27. Apponyi Albert gróf Hindenburggal való találkozásálról interjút adott a Pesti Hírlap berlini 'munkatársának. — Aki őt személyesen nem ismeri, — mondotta Apponyi — annak nincs is fogalma arról, hogy mennyi ész. erő és jóság árad e hatalmas ember minden szavából, aki méltó leje Németországnak és méltó vezetője a német népnek. A találkozás megható volt, hiszen kortársak vagyunk. Azonban Nindenburg azt a másfél évnyi különbséget, amellyel idősebb vagyok nála, a leghatártalanabb udvariasság forrásává tette. Számomra — úgymond — felejthetetlen volt ez a délelőtt. Az interjú során megemlíti Apponyi, hogy november 28-ig még Berlinben marad, amely idő alatt fontos diplomáciai tanácskozásai lesznek német vczérférftakknl ős azután örök-. ^rrtMltlif ..“r lirm "rrvr^*- <toB^-MÁSB$6SE@ss^
