Prágai Magyar Hirlap, 1928. november (7. évfolyam, 250-274 / 1877-1901. szám)
1928-11-25 / 270. (1897.) szám
10 1928 hot ember 25, vasArnap. Estélyi ruhák Budapest, november 24. A divat mindenütt, de elsősorban Párisban, igen komoly dolog és rendkívül fontos. Nem szabad ezt csak hiúságnak és a női élet kiosinyes jelenségének tekinteni, mert valójában a nőket szépen öltöztetni: pszichológiai és művészeti szükséglet. És a divat egyszersmind a női nem örök változatosságra való törekvését szolgálja. Az igazi divathölgy ma megunja tegnapi énjét, holnap a mait. Mindig újabb és szebb külsőt keres, „mindig egy és mindig más“ akar lenni, mint a költő mondja. A megújhodásnak ezt a vágyát nagyon megértik a nagy szabók és meg is tesznek mindent, hogy a nők minden évben legalább nyolcszor — ha nem többször — újjászülessenek. A nagy szabók pedig Párisból dirigálják az egész világ női ruházkodását. Amerika ugyan szeretné a divatban is, mint sok másban is már, átvenni a vezetőszerepet Európától, bizonyos irányban van is befolyása a divat kialakulására, de egyelőre még mindig Pár is a divatvilág terem- I tő központja. Az Ízlésnek és a fantáziának az atmoszférája seholsem található meg oly mértékben, mint ott. Egy párisi divatkirály Írja, hogy az amerikai nők nagyon sikkesek, ha Párisban vásárolják ruháikat. De ha amerikai kreációkat húznak fel, egész biztos, hogy rosszul vannak öltözve. Mert Amerika nem ismeri azokat a tradíciókat, amelyek évszázadokon át formálták az európai népek életét és szellemét és amelyek Párist a női divat egyedülálló, utánozhatatlan forrásává tették. Hiába igyekszik tehát Amerika Páris versenytársa lenni, egyelőre a világ asszonyai — és elsősorban az amerikaiak — ha divatról van szó, nem Newyork, hanem Páris felé tekintenek. És amit a parisienne elfogad és visel, azt hordja a civilizált világ asszonya mindenhol, akárhol lakik, akármilyen nemzetiségű. Milyen ruhát visel a párisi nő 1928 telén? Délelőtt egyszerű, praktikus jumperruhát, délután hosszuujju selyem- vagy bársonyruhát. De a párisi asszony legnagyobb súlyt az estélyi ruhájára veti. A nappal szigorú egyszerűségével szemben áll az este ragyogó eleganciája. Az úgynevezett kis estélyi ruha már alig szerepel a párisi nő ruhatárában. Legfontosabb ruhadarabja a szeszélyes vonalú, csillogó, pompás hatású estélyi ruha. Az estélyi ruhák szabása egyre jobban eltávolodik a sokáig kedvelt egyenes formától, amely különben már leghívebb tisztelőit is kezdi untatni. A ruhatervezők fantáziája és invenciója ma elsősorban az estélyi ruhák terén érvényesül. Itt igazán nagy változatosság uralkodik. Ez most az a ruhadarab, amely mentes minden uniformisszerü egyszerűségtől és amely viselője egyéniségét legjobban kifejezheti. A mai divatos estélyi ruhán az a legdivatosabb, hogy nem szimmetrikus. A ruhák szépsége az a fecskefarokszerü cipf, amelyben kétoldalt a szoknya végződik, vagy az a vízesés nevű különös zsabó, amely a derekat és aljat díszíti. Az alj szabása mindig egyenlőtlen, hátul néha bokáig érő. Szívesen alkalmazzák a gloknis szabást, amely vagy előre vagy oldalt esik, úgy, hogy a ruha tulajdonképpen egyenes szilhuettjét nem töri meg. A glokni mellett a cipf különféle változata az estélyi ruhák főjellemvonása. A kivágás hátul igen mély, ezáltal a derékvonal is kissé lejjebb csúszott. A tüllruhákat rendkívül dúsan, több fodorral készítik. Bár határozott szabályt nem lehet erre felállítani, mégis általában a magas alakú, karcsú nőknek az asszimmetrikus, hosszú, lengő, cipfes ruhák állnak jól, az alacsony, babaszerü nőknek viszont jobban illenek a bodros, könnyű, bájos tüllruhák. Mint látjuk, az estélyi ruhák szabása régen nem volt olyan nehéz, mint az idén. Lehet, hogy azért, mert a nagy cégek igv akartak kifogni a másolókon, akikkel az egyenes, könnyű szabású ruhák idején nem bírtak. Egy-egy . divatbemutatón a kis szabók könnyen lekopirozták a modelleket és igy történt, hogy a Patou- és Lelong-modelleket tucatszámra lehetett mindenütt látni. Divatba hozták hát a nagy szabók a mai komplikált, asszimmetrikus ruhákat, amelyek lemásolása is nehéz, hát még az elkészítése. Ember legyen a talpán, aki meg tudja figyelni — pláne utánozni — azt az ezerféle raffinériát, ami ma egy estélyi ruha szabása. Divatos anyagok estére: a laméfélék, a crépe- satin, georgette, a sima és mintás bársonyfajták, a színes csipke, stilruhákhoz a tüll és a taftselyem. Uj anyag a crépe-iris, amely kiválóan alkalmas a lágyan leomlő drapirozás számára. Újdonság még az arany- vagy ezüst-yersey, mely félig szövet, félig csipke és nem gyürődik. Általában igen szép és hatásos kelméket láthatunk, némelyek színgazdagságban, mintázásban keleti szőnyegekre emlékeztetnek. Szines motivumokkal átszőtt bársonyok, satin- és brokátfélék olyan hallatlanul szép és ragyogó kiállításban készülnek, hogy elmondhatjuk, talán még soha ilyen bő és szép választék nem volt estélyi ruhaanyagokban, mint az idén. Divatszinek: a piros, fehér, világoszöld, szalmasárga és a Patou kreálta szilvakék. Nagy szerepe lesz idén a stilruhának, amely annál stílusosabb, minél régibb formából merít. Ezek elsősorban fiatal leányok részére készülnek. A strasszos, gyöngyös estélyi ruha, amit a pesti nők olyan előszeretettel viseltek, háttérbe szorult az idén. Annyira általános volt, hogy utóbb már csak az a dáma keltett feltűnést, aki egy revii- csillagot megszégyenítő fényben jelent meg. Igen divatos a csipkedisz, amely előkelő és finom hatásúvá teszi a ruhát — különösen, ha valódi. Egy újfajta, fémesfényü csipke pompásan I magyar Intelligeii- IIA4 cl* nélkülözhetetlen IlCPCo ll"l barátja a niiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiini emelkedik ki, mint disz, a crépe-anyagokból, vagy az annyira divatos bársonyból! Nagyon gyakran alkalmazzák estélyi ruhákon a csokordiszt. A mostani szabálytalan vonalak, drapirozások szinte megkívánják, hogy az egymásba simuló raffolt vonalaknak egy közös kiinduló pontjuk legyen, helyesebben befejezésük. A csattok, virágdíszek, amelyek ezt a célt szolgálA budapesti Királyi Magyar Egyetemi Nyomda november 20.-án ünnepelte alapításának 350-ik évfordulóját. A ritka jubileum alkalmából Czakó Elemér szerkesztésében megjelent a nyomda története. — A nagyszabású és rendkívül érdekes és értékes műből leközöljük a XV. és XVI. századot tárgyaló első fejezetet, s legalább ezzel részt kérünk ml is ebből a jubileumból, amely az egyetemes magyar szellemi életnek európai jelentőségű eseménye. Gutenberg találmánya, a könyvnyomtatás, mint a legnagyobb kulturális és szociális tényezők egyike, a XV. század derekán indul el világhódító útjára. 1450-ben még fába metszett betűkkel kísérleteznek; kevéssel utána azonban már kölyüből (matricából) öntik a különálló és tetszés szerint újból összerakható fémtipusokat. Ezzel olyan szárnyalást kap a nyomdászat, hogy képes korlátlan példányszámban az agysejtek titkos műhelyében születő gondolatoknak látható formát adni s millió és millió ember számára hozzáférhetővé tenni. (Kari Faulmann: Illustrier- te Gescbickte dér Buchdruckerkunst Wien, 1882.). Régi magyar kultúránknak nem utolsó dicsősége, hogy a Németbirodalom határain kivül, a mi országunk az elsők egyike, ahol a könyv- nyomtatás meghonosodik. E téren néhány olasz város s Bázel vagy Páris csak alig egy-ícét évvel előzik meg Budát. Belgium, Hollandia, Anglia, Spanyolország, Cseh-Morvaország, Lengyel- ország, Svédország, Dánia és Ausztria pedig mind később ismerkedik meg a nyomdászat szabad művészetével, mint Magyarország. Nálunk a könyv szeretetét szélesebb rétegekben az a közművelődési áradat ébreszti fel. mely Mátyás alatt torkollik olasz földről a magyar medencébe. Művészet és tudomány nyer hazát a magyarok közt, akik gazdabbak e korban a franciáknál és többen vannak számbelileg, mint az angolok. Maga a fejedelem és előkelőségei büszke bőkezűséggel áldoztak a humanista törekvésnek és az irodalomnak. Kódexeket iratnak és festetnek. Könyvtárakat állítanak. Egyikük, Karai László budai prépost és Mátyás király alkancellárja. 1470 őszén Rómában járva, saját szemeivel látja, miként készül az odavándorolt német legények kezén a nyomtatott könyv. Ez annyira megkapta kulturvágya- kozását, hogy az egyik nyomdászt, Hess Andrást mindjárt magával is hozta Budára a megfelelő felszereléssel egyetemben. (Fraknói Vilmos: Karai László. Budapest, 1898.). Hess budai műhelyéből csak két latinnyelvü nyomtatványt ismerünk, azok közt a jelentős Chronica Hungarorum-ot is 1473-ból. Hogy a mohácsi vész előtt készült-e több könyv Magyarországon, vagy hogy a Karai bőkezűségével létrejött első nyomdánk termelt-e mást is, arról vajmi keveset tudunk. A könyv sorsa igen veszendő. Háborús viszontagságaink s az ezeket követő uj települések következményekép az ingó és ingatlan emlékek ezrei tűnnek el nyomtalanul. Sivárabb területet alig lehet elképzelni a többször felszabdalt Magyarországnál. Részben elpusztul, részben elvándorol innét minden műtárgy. A töröktől felvert lakosság szekéren vagy háti batyuval menekül. A poggyászokban legutoljára alighanem a könyvnek jut hely. A Régi Magyar Könyvtár igen sok „egyetlen*1 (unicum) példányt tart nyilván. Bizonyára lehetett olyan könyv is, amiből ma már egyetlen példány sem kerül szemünk elé. Nehéz tehát megmagyarázni, ha Hess András csak maga dolgozik vagy az ő nyomdája is csak kérészéletű, honnan rajzik az a sok magyar nyomdászmester ezidőtájt külföldre. A XV. század végéről tudjuk, hogy Szebeni Tamás Mantu- ában és Modenában (1472—1481), Feketehalmi Holló András Velencében (1476—86), Erdélyi Bernát Páduában (1478), Feketehalmi Márton (1481) és Garai Simon (1491) Velencében, továbbá Magyar Péter Lyonban (1482), Masay Cremo- nában (1494) nyomtat könyveket, többnyire saját műhelyében. (Ballagi Aladár: A magyar nyomdászat történelmi fejlődése 1472—1877. Budapest. 1878.). A mohácsi temető sok' mindent elfed szemhatárunk elől. Nyomdászatunk tárgyi emlékei is eltűnnek a XVI. század elejéről, úgyszólván alig van adatunk a fényes könyvszerető korszak után való időből. Mikor pedig a török Váradig gázol végig az ország testén, még az a néhány kicsinyke nyom is elpusztul, ami a magyar kultúrára emlékeztet. A lakosság földönfutóvá válik. Elnéptelenednek a kolostorok. Kialusznak ták, unalmassá váltak. A divattervezők tehát uj megoldást kerestek és igy jött divatba a csokor, amely bájos, nőies disz és sikkes beíéjezöje a mai hullámos vonalnak. A csokrot általában ugyanabból az anyagból készítik, mint magát a ruhát. De gyakran, finom ellentétként, más anyagot használnak a masnihoz, mint a ruhához. lg/ például georgette-ruhát nehéz selyemcsokorral díszítenek, tüllt bársonnyal, csipkeruhát tafttal. Hatásos sima anyagon a fémszálas, csillogó kelméből készült csokordisz. Estélyi köpenyt nehéz selyemből vagy bársonyaz élet és a művelődés tűzhelyei. A bárom részre szakított ország ezer sebből vérzik. így lesz a XVR század a nyomdászat számára is igazi saeculum obseurum. Történelmünkből azonban azt látjuk, hogy a legnagyobb nemzeti katasztrófák után a magyar faj mindig összeszedi csodálatos életerejét. A török háborúk általános rémületet keltő éveiben is fel-felvillan az élniakarás vágya. A nyugat és kelet felől egyaránt végveszéllyel fenyegetett magyarság egybegyűjti minden képességét s karddal, tollal hadakozva biztosit megillető helyet a maga számára. A nyomdászat sorsa itt kapcsolódik legmélyebben a nemzet életébe: a nemzeti és a vallási gondolat harcos eszközévé válik. Uj magyar lelki és műveltségi alapot épit a nyomtatott betű. A reformációtól felizgatott szellemi folyamat ontja a könyveket. Az ország rabságban sínylődik, de a gondolat szabad. Az olvasók tábora megszaporodik. A Biblia a nép kezébe kerül, hitvitázó iratok, iskoláskönyvek, naptárak, fabulák, históriák, szerelmi és vitézi énekek jelennek meg nyomtatásban. Minden felekezet igyekszik magát sajtóval felszerelni, mert az több mint a szószék vagy az iskola. Nagyszebenben már 1529-ben volt nyomda, Brassóban 1534 táján. A nyomdák közelében papirmalmok is keletkeznek. (Ballagi i. m. 31. 1. Brassó levéltárában újabban Szönyi László talált Mátyás-korabeli papiros okleveleket brassói vízjellel, aminő ezelőtt csak a XVI. század derekáról volt ismeretes.) Az ujbitü nyomdák alapítását, Nádasdy Tamás kezdi meg 1536-ban a Sárvár melletti ujszigeti birtokán. Abádi Benedek evangélikus lelkész számára, aki krakói diák korában tanulta meg a könyvnyomtatást, műhelyt rendez be, hogy erősítse a protestantizmust. Hasonló célból szervez nyomdát 1550-ben Heltai Gáspár Kolozsvárott és 1561-ben Huszár Pál Debrecenben. Ezek mellett azonban igenlők vándornyomda is létrejön az országban. Hoff- halter Rafael és Rudolf, Manlius János, Bornemissza Péter és mások hol itt, hol ott ütnek tanyát és hirdetik a maguk vallási meggyőződését nyomdai utón. Protestáns prédikátorok, papok és tanítók a szedőszekrény mellé állnak, kiszedik azt, amit maguk vagy hittársaik Írtak, kinyomtatják, a kész iveket bekötik s mindjárt el is adják a vásárokon a ponyvasátor alól. Egy kézbe van sűrítve minden. Soha egységesebben nem ment végbe a könyvnek születése, mint ebben a korban. Meghatva olvassuk Huszár Gálról, hogy maga metszi fába díszes kezdőbetűit. Lelke benső rezgésével lépést tart a formai megnyilatkozás: annál nagyobb iniciálisokat metsz, minél jobban lelkesedik. A nyomda segíti elő legelsösorban azt, hogy közvetlenül a mohácsi vész után a hitujitók képesek igen széies fronton előnyomulni. Erdély csaknem egészen behódolt az unitáriusoknak, az Alföld Kálvin hitére tér Debrecenből irányítva, a Felvidéken pedig — főként az idegennyelvüek — Luther vallásához csatlakoznak. Húsznál több nyomda van a protestáns fellángolás szolgálatában, ennek ellenében az ország legnyugatibb sarkába zsugorodó katolikusok nem rendelkeznek egyetlen egy sajtóval sem. A megfogyatkozott katolikus hívők és papjaik kiesnek jóformán teljesen a kuturális szereplésből. Anyagi eszközeik se igen vannak. Püspökeik szinte mind csakis in partibus infidelium püspökök; a megmaradt főpapi javadalmakba világi főurak ülnek, akik ezek jövedelmét várak építésére s a törökök ellen használják föl. A katolikusoknak nincs elég szószékük, se iskolájuk. Nyomdájuk egy sincs. Erdélyben Martinuzzi bíboros 1550-ben a protestáns Heltai nyomdájában jelenteti meg a Váradi Regestrumot s Szilvása János katolikus szellemű vitairatát Kolozsvárott Heltai örököseinél nyomatja. (Ballagi i. m. 65. 1.). Amikor Esztergom érseke és főkáptalanja a török elől Pozsonyba, majd Nagyszombatba költözik, egyszerre nyilvánvalóvá lesz, hogy a Kis Magyar Alföld északnyugati sarkában megbúvó városka egyszersmind utolsó állomása a magyar katolicizmusnak. Innét már tovább menni csak a megsemmisülésbe lehet. Ekkor ébred Telegdi Miklós, a szegény jobbágyszülők gyermekéből lett nagyszombati plébános, kanonok, nagyprépost, majd később pécsi püspök és esztergomi érseki helyettes a teljes felelősség tudatára és a döntő lépések irányvonalának tisztázására. Látja, hogy Nagyszombat lakossága is idestova áttér a protestáns hitre, ha kellően nem védekezik ellene. Bornemissza Péter, maga is nyomdász-lelkész, 1569-ben nem kis eredménnyel ajánlhatja a város magyar tanácsának Postilláit. ból készítenek. Szabásuk köpenyszerü vagy bőven ráncolt, raffolt kepp. A köpenyt vagy keppet mindig prémmel diszitik. Végül, akármilyen tündöklő és elegáns az estélyi ruha, a megjelenés csak akkor lesz tökéletes, ha viselője hibátlanul meg van fésülve, hozzáillő ékszereket, ridikült, kifogástalan cipőt és harisnyát visel. A divatos estélyi ridikül Iáméból, selyemből vagy bársonyból készül, a cipő ezüst—arany sevró- ból vagy strasszal hímzett strassz-sarkos selyemből, a pókhálóvékony selyemharisnya testszinü vagy szürke. (Ballagi i. m. 66. és 56.1.) Még később is, amikor Nagyszombatot elárasztják a török kézre került Komárom idemenekült polgárai, útközben a hozzájuk szegődött prédikátorok áttéritik őket a református hitre s ellátják hiterősitő olvasnivalókkal. (Takáts Sándor: A magyar múlt tarlójáról. 121. 1. Budapest, 1927.). Ezek a körülmények juttatják Telegdi Miklóst arra az elhatározásra, hogy egy állandó nyomda alapításával — szemben a sok protestáns vándor nyomdával — kinyissa az ablakot a katolikus levegőég számára is. A nagyszombati már-már alámerülő szigeten szükséges volt múlhatatlanul ilyen ellenreformációs erődítmény, amely nyomtatot betűvel hirdesse a kereszténységnek fundamentumát, az evangéliumok katolikus magyárázatát és ezzel a nyilvánosság előtt visszaharcolja az egyház régi híveit. Telegdi 1577-ben megveszi a bécsi jezsuiták nyomdafelszerelését. Áttelepíti nagyszombati házába s ezzel a ténnyel megindítja a mai Királyi Magyar Egyetemi Nyomda az idén immár 350 évre terjedő életfolyamatát. A nagyszombati kis magról kelt az a hatalmas intézmény, mely immár negyedfélszázadon át szolgálja megszakítás nélkül a magyar kultúrát. Ilyen folyamatosan működő régi nyomda seri igen van. A debreceni és a brassói bizony el-elakadt néha. Külföldön ilyen hossznéletü, ma is élő nyomda legfeljebb egy ismeretes: az 1519 —21 között alapított Froschauer-nyomda Zürichben, mely több ízben gazdát cserélve, a XVIIL század elején Konrad. Orell birtokába került b jelenleg Orell, Füssli & Co. elmen virágzik. (L, Faulmann i. m. és Firtinger E.: A magyar állam nyomdatörténeti térképe. Budapest, 1896.) A cég utolsó koronaértékü bankjegyeink nyor mása révén vált nálunk ismertté. Más régi nyomdának nem volt ilyen erős eszmei háttere s ekkora stabilitása, elnyelik a változó idők hullámaá vagy múzeummá dermedve őrzik, mint a Plantin-Moretus műhelyt Antwerpenben. A mi Egyetemi Nyomdánk szegény és szerény alapokról fokozatosan fejlődve, előbb a hitélet, majd pedig a tudomány — az Akadémia s az Egyetem — szolgálatában az egyetemes nemzeti kultúra fáklyahordozójává fejlődik. —* Nemcsak a könyvnyomtatás terén ér el országos jelentőséget, de a több százados működése folyamán a sokszorosító művészeten kivül egész sor iparágat kelt életre s lendít föl. (A nyomda történetének nagyszombati levéltári anyagát Iványi Béla szegedi egyetemi tanár gyűjtötte össze, a budait Gárdonyi Albert, Budapest székesfőváros főlevéltárnoka.) PARASZTOK Komoly, barna, barázdás arcok, hunyt parázs a villanó szemekben, testvérnek nyiló kérges vasmarok, kevés szó: súlyos, végzetes, mint búzaföldén a terhes kalász, ha rázuhog a dörgő zivatar. Titok 01 a komor koponyák mögött, vihar előtti, mély paraszti csönd: a roppant hallgatásba rejtező vcgigkorbácsolt, lázadó Ugar. Csodatiikrök tárulnak reám és látom, lobogva felragyog a csaló délibábnál tündöklőbb sugár: a terhes csóku, ős paraszti nap. Látom, már foszlanak a bolt mesék, illan a mákonyos kerge álom és tüzes jelként rovódnak az égre uj vállanásu ős magyar igék. Szentegyház tornyosul az ugaron a husvétváró barázdák felett, piros szivekből nőnek a falak, felszöknek a csillagos égig s a vetést borzoló hajnali szél sohsern hallott zsoltárokat zug: a bús paraszt rögökből sikolt a láthatatlan orgona. ö 1 v e d i László. — Életbelépett a szociális biztosítás reformja. A hivatalos lap mai száma közli a szociális biztosításról szóló törvény novelláját. Ezzel tehát a szociális biztositás reformja életbe is lépett. A magyar könyvnyomtatás hőskora A Királyi Magyar Egyetemi Nyomda alapításának háromszázőívenedik évfordulójára
