Prágai Magyar Hirlap, 1928. november (7. évfolyam, 250-274 / 1877-1901. szám)
1928-11-25 / 270. (1897.) szám
I W88 november 25, vasárnap. ■HBmncggmngoBiBBi^nM Apponyi: A béke és igazságosság egymás mellé rendelt fogalmak Magyarország népszövetségi delegátusának nagyhatású berlini előadása az igazi béke feltételeiről Berlin, noimnber 24. Aprpomyi Albert gráf a „Komiitó für mternationale Ausspraabe44 meghívására ma Berliniben, a német birodalmi gyűlés nagy üléstermében óriási érdeklődő közönségnek nagysikerű és jelentőségteljes előadást tartott a tartós bélié feltételeiről. Apponyi előadásának lényeges részeit a következőkben ismertetjük: A népszövetség jelentősége Az a törekvés, hogy a bőkét nemzetközi intézmények által biztosítsák, olyan régi, mint amilyen messzire nyúlik vissza a civilizált emberiség története. Jelenleg a béke biztosításának feladata elsősorban a népszövetségre hárul. A népszöívetségi statútum azonban sok vonatkozásban annak a koncepciónak bélyegét viseli magán, hogy a világháború győztes hatalmai alkották meg érdekeik védelmére, azonban a csekélyebb egyoldalúság irányában is vannak fejlődési lehetőségei, elsősorban a satatuium 19. fejezetében. A népszövetségi paktum a habom kitörésének veszedelmét jelentékeny mértékben leszállította, de teljes mértékben nem küszöbölte ki. Ez a paktum is elismeri a nemzetközi jog szerint megengedhető háborúnak lehetőségét, csupán csak azt ajánlja, hogy az összes jogi viták esetében bírói fórumhoz forduljanak. Azt azonban nem merészelte meg, hogy kötelezően kimondja a nemzetközi döntőbíróság, vagy a népszövetségi tanács mindkét felet egyaránt kötelező alternatíváját. A genfi jegyzőkönyv és a KeUogg-paktum Az 1924. évi genfi jegyzőkönyv igen érdekes és meghiúsulásának ellenére is emlékezetes kísérlet abból a célból, hogy a háborút mint nemzetközi jogilag megnegedhető módszert kiirtsák a nemzetközi konfliktusok elintézéséből. Ez a nagy é sradikális célkitűzés lehetett a Kellog-paktum pszihoiogiai forrása is, amely a problémát meglepő egyszerűséggel fogta fel: a háborút ki kell törölni a nemzetközi konfliktusok elintézésének nemzetközi jogilag megengedett eszközei sorából és punktum. A problémát ily egyszerűen még sem lehet megoldani, mert fenmarad a kérdés, hogy miképpen kell a nemzetközi konfliktusokat békésen elint é-zni? Amíg a konfliktusok keletkezését nem tudják megelőzni, elkerülhetetlenül háború származik belőlük. Emellett a Kellogg^paktum kifejezetten rámutat a védelmi háború megengedett mivoltára. A paktum jelentősége tehát nem jbakudija meg a dioséretireméTtó' akarat megnyilvánulását és nem jelent lényeges előrehaladást a probléma gyakorlati része felé. A kötelező döntőbíráskodás Ami a kötelező döntöbiráskodásra vonatkozó megegyezést illeti, ez a konvenció nyitva hagyja a fentartások lehetőségét azoknak a kategóriáknak meg’jelölésével, amelyekre a konvenciót aláirt állam a kötelezettséget nem akarja kiterjeszteni. Ezen nyitvahagyott rések kö vetkeztében a dön tő bíráskodási eljárás jelentősége elillan, mert a feniartás egész bizonyosan éppen azókat a kérdéseket vonja ki a döntőbirás- kódáéi eljárás átél, amelyekben a bárói döntés a legfontosabb volna. Magyarország és Németország ezt az ajtót bezárták maguk mögött, mert a protokollumot fentartás nélkül írták alá. Mindezekből két tényt lehet megállapítani: Elsősorban azt, hogy — bár a bírói fórum megvan, — még nem jutottak el a jogi viták esetében kötelező bírói döntésre, hogy azoknak a politikai konfliktusoknak bírói döntéséről ne is beszéljünk, amelyekben a pártatlan fórum még nincs meg. Másodsorban meg kell állapítani, hogy még a jogilag kötelező döntések eredményes végrehajtására sincs semmi biztosíték, mert egyes szankciók, mint például a gazdasági bojkott, a kicsinyekkel szemben valóban hatékonyak, csődöt mondanak azonban, hogyha a nagyokkal szemben kell alkalmazni őket. A konfliktusok kitörésének megakadályozása A jogi kérdések kötelező bírói döntésében mutatkozó hiányosságot meg lehet szüntetni, azonban az érdekek ellentétéből származó nem jogi természetű konfliktusok békés elintézésére belátható időn belül nincs kilátás. Nem azért, mintha az erre irányuló akciók önmagukban helytelenek lennének. Ellenkezőleg, ezeket erélyesen kell folytatni, de kiegészítésre szorulnak. Minden eddigi békeakció arra szorítkozott, hogy a már létrejött konfliktus békés megszüntetésének útjait keresse és teljesen figyelmen kívül hagyták azt a problémát, miképen kell a konfliktusoknak a keletkezését megakadályozni. Feltéve, hogy a nemzetközi döntőbíráskodást hiányosságaitól megszabadítanák és általában elfogadnánk határozatainak kötelező voltát, döntésének végrehajtására pedig kétségen kívül állana, még ebben az esetben is a konkrét konfliktust csak formálisan elintézettnek lehetne tekinteni és a további komplikációk nem volnának kizárva, ha az egyik fél az alkalmazott jogi normát igazságtalannak vagy természetellenesnek találná. A béke abszolút biztosításának nagy célját nem lehet elérni a fennálló jog végrehajtása céljából megalkotott intézmények legtökéletesebb kiépítésére való korlátozással, ennek a jognak az igazságosság és a legmagasabb célszerűség mértéke szempontjából való elfogulatlan vizsgálata épen olyan nélkülözhetetlen előfeltétel a nagy célhoz. Ha a forma és a tartalom közt szakadék jön létre, úgy a forma előbb vagy utóbb széttöri a tartalmat, amit a népek belső életében forradalomnak, külső vonatkozásokban háborúnak nevezünk. A győzelem és az igazságosság feltételei között nincs összefüggés: a legigazságosabb ügy is elbukik, ha a másik oldalon jobb katonai felkészülés és zseniálisabb vezetés jut érvényre. A győztes követeléseiben többnyire túlmegy a. jog területén és a régi igazságtalanság helyébe újat állít. — Ilyen módon labdáznak a joggal és jogtalansággal és a háború a legritkább esetben jelent befejezést, hanem lényegében circulus vitiosus, amelyben a haláltáncot tovább folytatni minden szempontból emberietlen és mégis előbb vagy utóbb erre kerül a sor. A néppszichologia elemi törvényei szerint egyenesen lehetetlenség, hogy Páris, november hó. Passyban vagyunk. A borongó őszi napban didergő fák között minduntalan fel-felvillan Páris históriai lelke. Emitt Lámartine finom szobra, azé az emberé, aki megmutatta, hogy a történelem örök ritmusát lehet és szabad köilői formákba önteni. Amott messzebb, már a boulognei park hervadó aromáju bokrai közé félig eltemetkezve keresztül szürkül a La Muette-kastély, a párisi udvar egykori haj távadás zalainak ragyogó centruma, ahol a gáláns századokban orleansi FüLöp leánya, Berry hercegnő adta hírhedtté vált aprés- diners de la Muette-jeit s ahol aztán az isteni márkiz, Pompadour fogadta királya szerelmes látogatásait. Itt érte végét Európa középkora, amikor XVI. Lajos ebben a kis kastélyban vizsgál- gatta nagy érdeklődéssel Guilloün mester elmés találmányát; és itt pirkadt fel Európa újkora is, amikor Pilatre de Rozier 1783-ban ebből a parkból indult első útjára spiritusszal fűtött léggömbjén. És túlról, a Szajna túlsó partjáról ideköszönt az Eiffel-torony, a vas századának bábeli csodája, amelyet Citroen-mester jóvoltából a XX. század esténként az uj kor harsogó himnuszává, a Fény reklámfároszává avatott át... A száműzött költő otthona Párisnak abban a szegletében, ahol a múlt és a jövő ád egymásnak perverz találkát s ahol minden lépésnél olyan kavics csikorog a lábunk alatt, amelyet valamikor királyok és connetablesok saruja tapodott, talált menedéket Oroszországnak száműzött fia, aki elvesztett hazájáért cserébe egy egész világ csodálatát kapta a sorstól ajándékba. Itt lakik — La Muette és Auteuil között — Di- mitrij Szergejevics Mereskovszkij, az orosz emigráns, napjainknak elismerten legnagyobb skálájú, legnagyobb tudásu, mélyen érző, művészettel iró epikusa. Látogatásunk annak a nem mindennapi alkalomnak szól, hogy Mereskovszkij egész csodálatos egy nép eltűrje a vele történt igazságtalanságokat, ha ugyan nem teljesen tehetetlen. Semmiféle bölcselkedés és prédikáció ezen nem változtat, csupán az igazságtalanság megszüntetése. Amint komolyan felmerül a kérdés, vájjon nem a fennálló pozitív, nemzetközi intézmények a forrásai a komoly, tartós nyugtalanságnak vagy épen az elkeseredésnek, ezeknek az Intézményeknek a reformja a leglényegesebb és legszükségesebb lépés a béke biztosításának irányában. Az igazságtalanságok jóvátétele Az igazság érdekében meg kelll állapiltoni, hogy a népszövetségi paktum ezzel a szűk- ságiéi ti el a 19-ik fejezetben számot vet. Az egyoldalúság a problémák azon helybelien fölvetéséből származik, hogy a népszövetségben hangadó tényezők előtt nem annyira a békének, mint ennek a békének biztosításáról van szó. Ennek a két egyáltalán nem azonos fogalomnak összezavarása talán abból a jó hitből, abból a föltételezésből származik, hogy Párásban a lehető legjobb világot alkották meg. Ezek a szerződések lényegükben a győztes hatalmak diktátumai. Locorno éppen azért nagyjelentőségű, mert a Versailles! béfceha- bározmiánjrok egy részének az összes érdekelt felek szabad hozzájárulásává], megadta a morális erőt. A biztonság, amely a jogot megőrzi, végeredményben etikai alapon nyugszik. A nemzetközi processzuális jog területén végrehajtott bármilyen érdemes és önmagában szükséges akció csak foltozómunka marad mindaddig, mig a fönnálló anyagi nemzetközi jogi tételeket s az ezekben rejlő konfliktnscsirákat nem vonják be a vizsgálatba. A probléma ezen részének békés megoldásával nem szabad sokáig váralcozni. A béke és igazságosság egymás mellé rendelt fogalmak. Mennél inkább hatja át a felelős tényezőket az uj célkitűzés, a háború abszolút megvetése, annál nagyobb energiával kell dolgozni az állandóan biztosított béke reális elő föltételeinek végrehajtásán. Nyílt, bátor, ha szükséges, íMméletleu, minden céljában idealista, minden eszközében reálpotliilíákai munkára van szükség, amely állandóan az elválaszthatatlan háromság: igazságosság, valóság és béke Hányában igazodjékT oetrvreje most jelenik meg először teljes, szorozatos kiadásban és pedig ilyen teljességben magyar nyelven elsőül az egész világ irodalmában. Adatokat tárunk a nagy orosz epikus elé arról, hogy ma Magyarországon — néhány ismert magyar regényírót kivéve — nincs népszerűbb,, beérke- zettebb iró, mint Mereskovszkij. A kis soványarcu, beesett szemű, ritkásan ősz szakállu emberke szeme,, amely pedig hozzászokott a világtávlatok erős tüzű fényéhez, szemmel láthatótag megható- dottan remeg meg meleg szavaimra, forró keze mintha a szokottnál egy fokkal idegesebben reszketne b a hosszas hontalanság rezignáci ójában megtört csöndes hangon kezd az élete müvéről mesélni. Az orok Faust Amit a könyveimről most elmondok, ne úgy vegye, mint irói munkásságom kronológiai felsorolását. A könyveim témái, úgy amint negyvennegyvenöt év óta írogatom őket, szertelenül csa- pongtak fel bennem; egykor a magam szent hazájának njkori történelme robbantott fel bennem egy-egy témát, majd révedezve szállongtam vissza régmúlt évezredekbe. Évtizedek során apránként kiérlelődött bennem a tudatos meggyőződés, hogy az emberiség egész históriája, az egész u. n. világtörténelem voltalrépen nem más, mint egy monumentális, ezer felé szakadozott s mégis hallatlanul egységes, hatalmas regény, amelynek mindörökké visszatérő refrénje, cselekményfonala a küzdő, szenvedő, diadalmaskodó, elbukó és mégis minduntalan ezer felé törő halhatatlan ember, az örök Faust Ősi varázslatok dnruzsló dala •.. ősi. idegen, szinte ijesztő bitek tüze lobog a kis emberben, amikor valósággal ősi misztériumok, babonás ráolvasások duruzsoló hangján kezdi fejafe? iiíOijySZ^iC ? a legtökéletesebbek — Kérjen ajánlatokat | j = Motor-Soiport = BRATISLAVA, 5toyko-u. 2/a. tegetni annak a regényének a témáját, amellyel az európai ember legrégibb korához nyúlt vissza. Az istenek születése ez a könyv, amely az antik Hellasz korát megelőző barbár népek buja misztériumaiba, az ősember leplezetlen erotikájának emlőin táplálkozó őrjöngő rítusokba ragadja vissza az olvasót. Most, mintha egykori atyai barátjának, Tolsztojnak lelke ujjongana fel Dimitrij Szergejevics szavából, amikor Messiás regényének világát varázsolja elém az egyiptomi forradalmár-fáráó, Akhenaíon képében, aki uj, magasabbrendü istenség előfutára akarna lenni, de megcsuklik a hétköznap, az átlagos ember, az önzőén óvatos Tutan- kamon fáraó petyhüdt nemtörődömségén. A keresstéjsység nagy korsEítlkai Most, mintha uj ditbirambikus zsoltárok szakadnának fel a száműzött iró ajkairól, amikor élete íőmüvéről, hármas regényciklusáról kezd beszélni. A kereszténység emberfölöttien hatalmas kul- turproblémájával akartam megbirkózni, amikor ezt a hármas ciklust megírtam. (Julianus császár, Leonardo és Nagy Péter.) Külön fejezete nemcsak irói munkásságomnak, hanem életemnek is a két cári regényem: az Első Sándor és a Vele vagy ellene. Ezeket a könyveimet a cári Oroszország letiltotta, miattuk bíróság elé állítottak, üldöztek. És mégis úgy érzem, hogy meg kellett őket írnom. Az igazi íróban mindenkor benne van egy darab ihletett jós, egy darab vátesz, aki felfigyelő szemmel kíséri hazája sorsát. S én ezekben a könyveimben ijesztő valóság- érzéssel szinte lépésről lépésre bejósoltam az elkövetkezendőket. Érthető, hogy akkoriban nem szívesen o.lvasták a véres múltaknak ezt az előrevetett árnyékát. Szomorú igazolásomra szolgáltak az utóbbi évtized borzalmas eseményei. Ármány és Sserelem Van aztán három kedves könyvem- Méretre talán kisebb kalibernek, mint azok a nagy regény- ciklusok, de tudom — sokan vannak, akik ezeket a könyveimet az előbbieknél jobban a szivükre szorítják. Az örök utitársak két kötetében az emberi eszmetörténet legnagyobb héroszainak kópét vázoltam fel: Pliniustól Cervantesen keresztül Goethéig, Puskinig és Byronig, vagy — ha úgy tetszik — Flauberlig és Dosztojevszkijig. A Téli szivárvány megint ilyen históriai essay-gyüjte- mény, amelynek vezető motívuma ez a tétel: „A megismerés: szeretet*4. Végül ebbe a csoportba tartozik egyik legkuriózusabb könyvem is: A szerelem tudománya, a „Leonardó“-t előkészítő előtanulmányaim egyik mellékhajtása, amely Boccaccio nyomán úgy fakadt fel belőlem, mint ahogy Balzac monumentális életműve mellett felütközött a bájos „Contes drolatiques44. Hiába, a világ legnagyobb színművészei sem járhatnak örökké Kothurnuson... A Map-oleors-miilsossc , Szóljak-e legújabb két könyvemről, amely a gyűjteményes magyar kiadásnak, úgy érzem, piéce de résistance-sza lesz: Napóleon élete és Napóleon az ember? Kell-e igazolnom, hogy nyakig benne gázolok magam is a magunk korában, amelynek számtalan Napoleon-paródiája csak úgy ordít azután, hogy az igazi Napóleont iparkodjunk újra meg újra megismerni, azt, akire érdemes volt az emberiségnek néhány évezredig várnia? Hiszem, hogy tudok erről az egyedülvaló gigászról újat, érdekeset mondani. Mint egy megrendítő históriai filmet, úgy pergette le előttem Mereskovszkij. élete legtöbb müveinek ezt a sokszínű, izgató képű kaleidoszkópját. Amikor szavai vége feié ért. és Napóleon oroszországi végzetéről beszélt, szeme, mintha álmodozva révedezett volna a végtelen szarmata steppék felé, amelynek örök hópaplana alatt alusszák fáradt álmukat azok a derék francia gránátosok, akiknek utódai ma vendégszerető otthont nyújtanak a szent Oroszország szegény száműzött j ének. Odakünn a fagyos, őszi lombhullásban hancu- rozva ficánkolnak Auteuil felé kényes dámák Ideges paripái s patkójuk alat t fel porzik a kemény föld, amely egykor Napóleon öreg gárdájának marsától dobbant... *Az egész világtörténetem egy nagy regény • • Beszélgetés korunk legnagyobb regényírójával, akit az egész világ bámul, csak a hazájában nem szabad nevét üz év óta kiejtem 7
