Prágai Magyar Hirlap, 1928. november (7. évfolyam, 250-274 / 1877-1901. szám)
1928-11-04 / 252. (1879.) szám
1928 Morem-ber 4, vasár- — ■ . ■—— waraB—~ • — —Hi fin megkezdődnek az eüadássk a magyar egyetemeken Budapest, november 3. (Budapesti szerle esz tőségünk telefon jelentése.) Tekintettel arra, hogy az egyetemeken a rend mindenütt teljes mértékben belyxeállott, hétfőn az ösz- szes fakultásokon megkezdődnek az előadások. krúüsctt kívül a kormány lemondásának egyéb okai is vannak. Iia a kormány egységesen íira/táamu mellett foglalt volna állást és a* ország lakossága ugyancsak rokonszenwel kísérte volna a kormány működését, a régonstanóes semmi esetre sem tudta volna kéresztiilhaj szelni akaratát, A kormány kebelében azonban súlyos ellentétek törtek ki s a különböző párti niiniez- torck nem szívesen láttáik többé a heterogén elemekből állá koalíciót. Ugyanakkor a sajtó és a közvélemény is a kormány ellen fordult a nagy külföldi kölcsön és o stabilizáció késedelme miatt. A régems- tanáos egyszerűen csak a nép akaratának veit végrehajtója, amikor Bratianut lemondatta. A kormánykrizie valószínűleg a Romániában megszokott kormányválságok szabályos recipéje szerint fog lebonyolódni. A régensta- nács megbízza az egyik ellenzéki politikust, ez alkalommal valószí nűleg Mán ki Gyulát, a kormány ideiglenes vezetésével, a parlamentet az <uj kormány kinevezése után feloszlatják, uj választásokat írnak ki, amelyeken az uj kormány pártja természetesen döntő győzelmet arai Ezzel megteremtik a kormányzásra szükséges többséget s a 'krízis elmúlt. Külpolitikai szempontból a román kormányválság nem jelent változást. Tituleseu Romániában ma épp oly nélkülözhetetlen külügyminiszter, mint Benes Csehszlovákiában, Stresemann Németországban vagy Briand Franciaországban. Ha pártja ki is vonni a kormányból, Titulesen föltétlenül benn marad mái csak azért is, miért az op- tánspör Romániára nézve kedvező elintézését Románia tőle várja. Vajda-Vojvoda külügyminisztersége csak átmeneti jellegű s igy semmieeetre eem változtat Titoleson külpolitikaá koncepcióján. 1 csehszlovák partik választási mmmere a masina! mázolták nyugdUbizfositásáva! Prága, november 3. A parlament hétfőtől kezdve újból megkezdi mimikáját. A kép- vieedőházban hétfőn délután a költségvetési bizottság ülésezik, kedden délelőtt az ailkot- mányjogi bizottság, délután kettőkor a kép- viselőház elnöksége, három óraikor pedig plenáris ülés lesz. A szenátusban hétfőn kezdik meg a jövő évi költségvetés bizottsági 'tárgyalását, amely egy hóiig fog 'tartani. A képviselőház keddi ülése minden bizonnyal viharos lesz, mert a kommunisták felhasználják az alkalmat, hogy a lapbetiltások ellen hangos szóval, esetleg technikai obstrnkcióval is tiltakozzanak. A napirenden az építkezési törvény meghosz- szaibbitásárói szóló kormányjavaslat szerepel, ami valószínűleg nagyobb vitát fog provokálni az építkezési katasztrófákkal kapcsolatban. A koalíció azonkívül le akarja tárgyaltaim a házzal a kereskedelmi adók refundá- liáséra vonatkozó törvényjavaslatot, amely törvényjavaslat a cukoriparral kötött kompromisszum alapján készült. Ennek a törvényjavaslatnak a 'tárgyalása ugyancsak nagyobb viharokat ígér, különösen most, amikor Englis eltávozott s a szocialisták éles támadásokat intéznek sajtójuk utján a bankok s különösen a Zsivnobanika ellen, amely — a szocialisták szerint — valósággal ellenőrzés alatt tartja az állam pénzügyeit. A szenátus az eddigi tervek szerint november 12-íőI 16-ig fogja a jövő évi költségvetést véglegesen letárgyalni. Az ülések úgy a képviseiőliázbau, mint a szenátusban már teljesen a decemberi választások jegyében fognak lefolyni s a szónokok beszédei egyben a pártagitáeiót fogják szolgálni. A kormány tervei szerint a szociálpolitikai bizottság november hónapban permanen- ciában marad, hogy még a választások előtt letárgyalja a magánalkalmazottak nyugdíjbiztosításáról szóló törvényjavaslatot. A nyugdijbiztositásröl különben mostanában nagyon soík szó esik. Az összes csehszlovák pártok, tehát ngy a koalíciósok, mint az ellenzékiek, egyszerre a magánalkalmazottak protekto- raiul tolják föl magukat, holott az az igazság, hogy e pártok közül az elmúlt tíz év alatt a magánalkalmazottakkal egyik sem törődött. Ez áll elsősorban a szocialista pártokra, amelyek most a legjobban verik a mellüket, holott eddig, bár 1926-ig a népjóléti minisztérium az ő kezükben volt, a nyuigdijbiiztositás módosítását még csak javaslatba sem hozták. Teljesen világosan áiil tehát a tény, hogy a háromszázezer magánalkalmazott ügyét a csehszlovák pártok a választási agitá- cióra sajátítják ki. Szlovensakő tnagánaffeainiaz®! • tálnál sisoséöfoa sorsa A magá nalbal máz attak nyugdíj biztosítás a érzékenyen érinti az összes szlovenszkói alkalmazottakat nemzetiségre való tekintet nélkül. A (népjóléti .minisztérium által négy évvel ezelőtt kinevezett szakbizottságban Szlovenszkó magánálkalmazottai úgyszólván képviseletet sem kaptak és igy a szakbizottság által kidolgozott törvény- tervezet egyáltalán nem vette tekintetbe Szlovenszkó rendkívüli helyzetét, hogy az ottani magánalkalmazottak a történelmi országokban élű magánalkalinazottak- lcal szemben károsodást szenvednek. Nem vették tekintetbe azt, hogy a mai Szilo- venszkón élő magánalkalmazottak részére a prevrat előtt semmiféle állami nyugdijbizto- sitás sem volt, sőt a prevrat után is csak 1922-ben léptették életbe Szloven- szkón és Ruszinszkóban az 1909. évi régi osztrák nyugdíjbiztosítási törvény 1920. évi reformját. Tény az, hogy az általános nyugdíjbiztosítási intézet a régi osztrák intézettől átvett negyvenezer tagot, akik 1909 óta fizettek nvugdijil- letéket, de a valorizálás nem történt meg, úgyhogy ilyen körülmények között a régi magyarországi, jelenleg szlovenszkói magánalkalmazottakat is bízvást részesíthették volna a törvény előnyeiben, azaz működési éveiket nekik is beszámíthatták volna. Ez azonban nem történt meg, habár a rendes nyugdijil- letéken kívül még az összes magánalkalmazottak 1922 óta rendszeresen drágasági pótlékot is fizettek. Feltűnő, hogy a szlovenszkói magánalkalmazottak ügyéi egyetlen csehszlovák törvényhozó sem karolta fel, ami főleg a szlovenszkói magánalkalmazottak hiányos szervezkedésére vezethető vissza. A magánalkalmazottak egyesületének szlovenszkói fiókja nem fejt ki olyan működést, amely látható eredményeket, tudna fölmutatni s ez a maíryarázata annak, hogy Szlovenszkó és Ruszinszkó magánalkalmazottai mostoha bánásmódban részesülnek. ' A most tárgyalásra kerülő törvényjavaslat egyáltalában nem javít a helyzeten, sőt ellenkezőleg, újabb megterhelést jelent úgy az alkalmazottakra, mint á munkaadókra, mivel a nyugdijilletékeket több százalékkal fölemelik, de ezzel szemben a prevrat előtti működési éveket nem számítják be a szlovenszkói és ru- szinszkói magánalkalmazottaknak. Mielőtt a törvényjavaslatot a nemzetgyűlés elfogadná, szükséges lenne sok ezer szlovenszkói és ruszinszkói magán alkalmazott együttes fellépése abból a célból, hogy memorandumba foglalják kívánságaikat » juttassák el a kormányhoz és az összes törvényhozókhoz. Nem az a fontos, hogy a törvényjavaslatból már január elsején törvény ’ legyen, hanem, hogy a nyugdíjbiztosítás mindenkit kielégítsen s ne legyen további szociális igazságtalanságok forrásává. (—per.) w&m \ A Prágai Magyar Hírlap eredeti regénye Irta: JARNQ IÍ2SEF — Neve? — Szentessi István. — Foglalkozása? — Hivatalnok. — Született? — Budapesten, 1890-ben. — Vallása? — Római katolikus. — Iskolai végzettsége? — Nyolc gimnázium? — Katona volt? — Hadapród-őnmester az 1. v JV zciknáL — Családi állapota? — Nőtlen. — Állampolgársága? — Magyar. Budapesti illetőségű. — Büntetve volt? — Nem. A szigorú arcú ember letette a tollat. Kiváncsi pillantásokkal mustrálta végig az előtte álló embert, majd levette a szemüvegét és kis sza rv asbő r-<r ongyooskával gondosan kezdte törölgetni az üvegeket. Szén tessi István me reven állt az asztal előtt. Fáradt volt ée apatikus nyugalommal várta a percek múlását. Mögötte, szuronyos puskával kezében, kékruhás ember állt A ráosozott ablafcu h ivatalszobáíbam álmos lustaság terpeszkedett. A. hivatalnok lassú, tempós igyekezettel dörzsolgette szemüvegét a szarvasbőrrel, mintha minden mozdulatával ká akarná hangsúlyozni, hogy mennyire nem sietős neki az egész dolog. Szentesei úgy érezte, hogy körülötte megállt az idő. Az az érzés vett rajta erőt, hogy az egész múlt, ami mögötte van, — a lüktető nagyvárosi étet, ax átkumpoít éjszar kák, a nők, a nagy külföldi utazások és a bűn, — mtúdien, töpörödötten rövid ideig tartott csupán, s a jelen, — az állmos hivatal- szoba, a hatalmas könyvekkel télirakott polc, a tintafoltos, piszkos íróasztali, a szigoruszemü ember, a szemüveg, a kék ruha ée a földnek- támasztott ezuronyospuskai, — a* örökkévalóság ....... Leküzdhetetlen, fáradtságot érzett, gondolkozni szeretett volna, de az agya nem működött. Mindem érzései, minden gondolata egy akarássá sűrűsödött: lefeküdni, aludni... V égre, végtelenbenyuló percek után, tisztára pucolódott a szemüveg és visszakerült az őt megillető helyre, az orr fődé. Ekkor megszólalt a száj a szemüveg alatt: — Magánzárka. C. csillag. IL emelet 256. — Kettőszázötvenhat, — ismételte meg a kékruhás ember a feszes vigyázzállásba merevítette magát. — Elmeheti — intett a szemüveges. Szentesei biccentett a fejével s megindult az ajtó felé. Mögötte ment a kékruba, melynek vállán hosszú orosz katomfegyver ormótlan kod ott. # Hosszú, hideg folyósókon mentek végig. Szentessi fáradtam nézte a kőből épített méteres falakat s a tejüvegíből vágott ablakokat, melyeken fáradtam ömlött be még a napsugár is. Megborzongott. ÁtvüHant az agyán, hogy egyszer már ment ilyen folyósón: Olaszországban, egy régi templom kripta folyóséjáa. Elmosolyodott: — Moet én vagyok a huüa---- Engem helye znek — nyugalomra ... ökölbeszorítottá a kezét. Jóleső érzés volt: érezte, hogy éh Erezte, hogy az izmai pontosan engedelmeskednek az akaratnak, melyet az agya termel ki magából A lábaiban még érezte az ólmos fáradtságot, de a teste már vidoran ölt. Hirtelen hátrafordult a mosolygós, vidám arccal bámult bele a feléje meredő arcba. — No, mi lesz? Gyerünk! — zsörtölődött mögötte a kékruhába bujtatott ember. Ezentessi jókedve még jobban fokozódott. Kémikusnak érezte az egész jelenetet: itt megy ő, a rab s mögötte a fogházőr, — egy ík ék robaj, egy szuronyos puska s egy hatalmas fekete bajusz. # Egy vasajtónál megálltak. Az ajtó kinyílott és Szentesisi szeme csodálkozva itta magába az eléje tárulkozó képet: csillagalakiba összefutó keskeny folyósok, a folyosókon kicsi, egyforma vasajtók s mindenütt fel s alá sétáló kékruhák. — Fogház... Egészen másnak képzelte el a börtönt. Komor, hatalmas kő épületet várt, sötétséget s piszkot, — a kép pedig, amit most látott, ennek az ellenkezője volt. Érdeklődve nézett karúik — Olyan, mint valami gyár... Idősebb kékrulha előtt álltak. Szentessi hallotta a kísérője szavát: — Itt a kétszázötvenhaitos. Magánzárka. — Jól van. El/mehet. A kékruha szalutált s él tűnt a vasa jtó mögött Szentessi pedig megindult a lépcsőn félteié. Mögötte nehéz, öreges léptekkel csoszogott a fogház őrmestere. — Mit csinált maga? — kezdeti disku- rákná a® őrmester. — Semmit! — adta meg kurtán a választ Szentesei. — Első nap mindegyik ezt mondja, — bölcselkedett a kísérője, — de végül mégis ittragiad... * Szentessi dühbegurult. Szerette volna lerúgni a lépcsőn ezt az embert. —- Szemtelen paraszt, — dohogta magában s észrevette, hogy elszorul a torka. ft' wjwr-saws Érezte, hogy ő most nagyon egyedül, van a hiába szólna akármit. Látta, hogy a folyosók tele vauinak kékruhás emberekkel, de sehogy eem tudta embereknek érezni ezeket az egyforma kékruhákat. Tehetetlennek érezte magát s tudta, akármi is történné vele, képtelen lenne az önvédelemre. Az az érzés vett rajta erőt, hogy valami kegyetlen gépezet közepén ő az egyetlen ember s ki van szolgáltatva a hideg, kegyetlen gépeknek, a kékruháknak. Magyarázni próbálta magának: — Csak semmi elfogultság! Ez itt fogház és a f ogházőnmester is csak ember, sőt primitív, egyszerű, tanulatlan ember ... A logikus gondolatok nagyon gyöngék voltak, — valami tudatalatti ösztön legyőzte őket és az őrmester által mondott paraszti szentencia, „első nap mindegyik ezt mondja, de végül mégis ittragad“, úgy élt az emlékezetében, mint egy komor, isteni prófécia. Megint érezte, hogy megállt körülötte az idő, de ez az érzés most kegyetlenebb, miaroanigolőbb volt, mint az előbb, odalent az irodában. Ott még ember volt és emberrel állt szemben ... — Itt vagyunk, — szólalt meg .mögötte az őrmester. Engedelmesen állt \meg az alacsony vasajtó előtt, mely olyan volt, mint a többi. Nézte az ajtót és a föléje akasztott fekete táblát: 256. Az őrmester kipattantottu a zárét: 'ácsi, pár négyzetméteres zárkában álltak. Négy fehér fal, s az ajtóval szemben JevO bion, embermagasságnál jóval magasabban, pici, rácsozott ablak. Vaságy. Faaszball. Szék. — A holmiját mindjárt fel küldöm, — mondta az őrmester és kiment, (Folytatjuk.) 2 amasgsmsma I B&k mm Bt |m tik j&áasf* |1! SS ^ :, Sarmeszeteskésáruvá g y o m © t és bélfisstitó hatása páratlan. Az Ipmándit ne tévessze össze másfajta kesertivizzel! Kapható mindenütt kis és nagy üvegben. SchmidthaMer krtíváHaiat Komárom.- - ------------------------——-— niiiniifiwtii» |» —■
