Prágai Magyar Hirlap, 1928. november (7. évfolyam, 250-274 / 1877-1901. szám)
1928-11-24 / 269. (1896.) szám
4 •PRA:GAlA\AGtAR.HnaíAP 1928 november 24, worntat A pozsonyi magyar egyetemi hallgatók átnyújtották követeléseiket a Komensky- egyetem rektorának Prazsák rektor válaszában megígérte a pozsonyi magyar tanszék felállítását Pozsony, november 23. (Saját tudósítónk jelentése.) Tegnap délben a pozsonyi magyar egyetemi hallgatóság nevében öttagú küldöttség tisztelgett' Prazsák Adalbert dr. egyetemi rektornál a Krisztina-uccai Kolben-palotában. Cot- tely István dr. a pozsonyi MAKK elnöke, bemutatta Brogyányi Kálmán, Décsy Aladár, Duka- Zólyomi Norbert és Varga Imre egyetemi hallgatókat a Komenszky-egyetem rektorának, majd velük együtt átnyújtotta az a memorandumot, amely a magyar tanszék ügyében kér feleletet az egyetemi hatóságoktól. Mint ismeretes, ezt a memorandumot a pozsonyi magyar diákság múlt vasárnapi népies gyűlése intézte Prazsák rektorhoz, aki azonban a diákokat csak csütörtökön fogadhatta. A benyújtott memorandum szövege a következő: Magnificenciád! A Komensky-tudományegyetem magyar egyetemi hallgatóinak egyesülete a mai napon rendkívüli közgyűlés keretében örömmel vette tudomásul, hoary magyar irodalmi és nyelvészeti tárgyú előadások kezdődtek meg az egyetemen. Bár nem vonjuk kétségbe, hogy a magyar tárgyú szlovák előadásokkal is a magyar egyetemi hallgató: ág tízéves kultu á- lis sérelme némi orvoslásra talált, nem tagadhatjuk el Magnificenciád előtt követelményeinket sem, melyeket a masyar nyelv és irodalom tudományos ápolásának további fejlődéséhez füzünk. Az a közeledés, melyet a Komensky egyetem hatósága magyar tárgyú előadásol proT- rambavételével kulturális érdekeink iránt tanúsított, feljogosít minket a megfelelő hatóságok további intézkedései iránti teljes bizalomra. Kezdjük hinni, hogy a jog és igazság szava legalább a tudományok komoly világában végre meghallgatásra talál. Ez a bizakodás arra késztet bennünket, hogy őszintén állást forla’junk a magyar nyelv és irodalom tudományos ápolása ügyében, leszögezve mindazokat a követelményeket, amelyek teljesítésére ennek a tudományos munkásságnak a nemzetközi tudományos érdek és a mi magyar kulturális szükség’eteink szempontjából elodázhatatlanul szüksége van. Mély tisztelettel kérjük Magnificenciádat a következő kívánságok igazságos voltának jóakarata belátására: í t. Kívánjuk az e napokban létesített magyar lektorátus helyett a magyar tan-zék azonnali felállítását a Komensy-egyetemen. — Magnificenciád bizonyára tudja, hogy a magyar tanszéket felelős tényezők a ny Ív no> ság előtt már többszer beígérték, s hogy ezt az Ígéretet mind a mai napig nem válloí ák be, ez már nemzetközi feltűnés tárgya, m ly- nek elsimítása nemcsak a mi érdekünk, de a köztársaság jól felfogott érdeke is. 2. Kívánjuk, hogy a Komensky-enyetem fel felállítandó magyar tanszékén az Jőadás nyelve magyar legyen. Ezt megkövetel éti úgy a magyar tanárképzés, mint az a miltányo sági elv, hogy amikor a köziársasági, cseh, szlovák és német diákság a maga nemzeti kultúráját anyanyelvén ápolhatja a tudományegyetemeken, a kisebbségi magyar ifju.ág se legyen ettől az elemi jogtól megfosztva. A szlovák nyelvtudás emelése szempontjából kívánságunk nem eshetik kifogás alá, mert hiszen a magyar tanszék hallgatói minden más tárgyat szláv nyelven tanulnak. 3. Nem látjuk biztosítottnak a magyar nyelv és irodalom ápolásának tudományos rangját. Kívánságunk ezért harmadsorban oda irányul, hogy a magyar tanszéken egyrészt több előadó tanár nyerjen elhelyezést, de csakis olyanok, akik megfelelő és tudományos körökben is elismert szakképzettséggel rendelkeznek, másrészt pedig nemzetközi hirnevü magyar szaktudósok is kapjanak meghívást előadások tartására. Kívánságunk megadására legyen szabad felhoznunk azt, hogy a magyar nyelvészet is önmagában külön szakelőadókra szorul. Mindeme tantárgyak előadása és tudományos ápolása egy ember részéről lehetetlen, ha a magyar tanszék a Komensky-egye- tem nemzetközileg ismert színvonalának megfelelő magyar tudományos munkát akar kifejteni. Ugyancsak a tanszék tekintélyének kérdése, hogy előadói neves szakemberek legyenek. A prágai német egyetem mintájára, mely Németországból hivja meg tanárait, mi is azt kívánjuk, hogy a Komensky-egyetem megfelelő belföldi magyar szakemberek hiányában! esetről-esetre külföldi magyar szakembereknek is módot nyújtson arra, hogy előadásaikkal a csehszlovák köztársaság és tanszékünk tudományos életét megtiszteljék. A Komen- sky-egyetem magyar tanszékének a köztársaság magyar tanárképzése mellett nagy helyzeti hivatása Is van a szláv-magyar kulturális kapcsolatok kimélyitése körül. E nagy feladatot csak úgy teljesítheti, ha nem a d let- tantizmusnak, hanem a legmesszebbmenő tudományos haladásnak az alapjaira építik fel. 4. Kérdezzük: mennyiben találnak majd a magyar tanszék és szeminárium hallgatói támogatást tapasztalati tanulmányaikban? — Vagyis kellőképen biztosítva van-e a mindenkori magyar könyv- és folyóirattermés szabad használata, és a nélkülözhetetlen magyarországi tudományos tanulmányút? Magnificenciád bizonyára tudja, hogy kívánságaink mindegyikénél nemzetközileg garantált kisebbségi jogainkra támaszkodhatunk. Mégis, amikor átadjuk kívánságainkat, elsősorban a tanítványait lássa bennünk, akik a kétségbevon- hatatlanul helytálló kisebbségpolitikai érvelés fölé is az abszolút tudományos szempont szentségét helyezik, kijelentve, hogy a magyar tanSzeptember 5. Első találkozásom Vele, az isteni dívával. „Kezeit csókolom" — hebegem. „Szervusz, te drága pofa!" — mondja ő és a nyakamba ugrik. „Hallom, milyen nagyszerű darabot irtai." Szerényen elhárítom. „Te, te szép ember, —- mondja ő — ne pirulj, te vagy a legnagyobb Író ebben az országban. Hallottad, hogy az undok Piri le akarja ütni a kezemről a főszerepet? Hát ha ez sikerül neki, akkor menj és feküdj be a morgueba. Szép kis halott leszel, mondhatom". Zavartam felelem: „Édes egy művésznőm----“ Közbevá g: „Egy frászt vagyok én teneked édes egy művésznőd. Nevezz csak egyszerűen a te kicsi huncutkádnak. Akár hiszed, akár nem, szerelmes vagyok beléd." Szeptember 8. Borzasztó harcok a színház igazgatójával. Kijelentem, hogy visszaveszem a darabot, ha nem Ő játsza a főszerepet. Piri en saiite tízszer elájul. A színházi tűzoltók locsolják fel. Az igazgató kompromisszumot ajánl. Nem bánja, ha Ő játsza a főszerepet, de akkor a második női szerepet tapossam ki Piri számára. Szeptember 9. Rohanok hozzá. Toporzé- kol. Nem megy bele Piri szerepének kitaposásába. „Ha már éppen taposni akarsz — mondja — hát ne a szerepét taposd ki, hanem a Piri beleit." Végül kompromisszumot ajánl. Nem bánja, ha Piri játsza a megnagyobbított második női szerepet, de akkor az övét is toldjam meg. Megígérem, hogy még három jelenetet kap. „Jó, — feleli — de Pirinek nem szabad egyedül maradni a színpadon." Ebben maradunk. Szeptember 11. Megkezdődnek a próbák. 6 háromszor megcsókol az első felvonás után. A második után ezt mondja: „Te szamár, uem is tudod, milyen nagy ember vagy!" A harmadik után meghív vacsorára és a fülembe súgja: „A gróf nem lesz ott." Szeptember 14. Piri egyik mondásának kirobbanó hatása van a darabbau. Az egész társulat kacag próbák közben. Az isteni díva félrehúz. „Te, — sziszegi a fülembe —■ rögtön töröld ezt a mondást a Piri szerepéből! Majd én mondom el a második felvonás nagy jelenetében." Úgy történik. Szeptember 16. ö teára hiv és azzal töltjük az időt, liögv átvesszük az egész szerepet, ö tizenhét helyet, jelöl meg, ahpl neki valami nagyon szellemeset kell mondania. „De kiszék jövőjének kérdésében — bár ez a kérdés az egész csehszlovákiai magyar kisebbség érdekeibe vág — őket elsősorban a Komensky- egyetem szellemi színvonalának tisztelete s tudományos diákhivatásuk öntudata vezeti. Magnificenciád megnyugtató válaszát mély tisztelettel várjuk. A memorandumot száz magyar diák irta alá. Prazsák dr. a memorandumot látható meglepetéssel vette tudomásul, de nem győzte hangsúlyozni, hogy a magyar tanszék felállítás ának szükséges voltáról meg van győződve s nézetében osztoznak a felettes tényezők is. Csupán megfelelő magyar előadó személyiség hiánya(?) okozza, hogy a magyar tanszék felállítása késik. Biztosította a diákküldöttséget arról, hogy a pozsonyi magyar tanszék felállítása nem marad el. Arra a kérdésére, hogy a tanszék kérdéskomplexumától eltekintve van-e a magyar hallgatóságának kifogása az egyetem és az egyetemi tanárok ellen, a kiküldöttek mégnyugtatólag feleltek. A nagyjelentőségű kihallgatás ezzel véget ért. szén tele van a szereped pompás ötletekkel!" — mondom. „Bizd csak rám — feleli. — Pontos statisztikám van róla, hogy hány jót kell mondanom egy darabban. Még tizenhét viccet irj bele!" Egész éjjel azon dolgozom, hogy a tizenhét viccet kiizzadjam. Szeptember 17. ő el vau ragadtatva. „Halhatatlan vagy!" — mondja és össze-visz- sza csókol. Szeptember 20. Premier. Óriási siker. Harmincöt kihívás, őt hetvenszer tapsolják ki. Előadás után a banketten azt mondja: „Vetted észre, milyen kolosszális személyes sikerem volt?" — „Es a darab?" — kérdezem. „Na hallod, te buta, — feleli — darab nélkül még Sarah Bernhardtnak se sikerült." Október 15. Állandóan zsúfolt házak. Huszonötödik előadás. „Valid be édesem, — mondja a nagy nő — nélkülem összedőlt volna az a vacak?" — Elhülve kérdezem: „Micsoda vacak?" — Még kérdezed? ... Hát ez a te darabod." November 9. ötvenedik előadás. Viharos ünneplés, ő azt mondja: „Hogy neked milyen szerencséd van velem! Telezabálod magad a tizpercent tantiémekkel... Néztél volna csak körül, ha más játsza a főszerepet!..." Meg- hökkenve szólok: „Hát igazán azt hiszed, hogy ez a darab ..." Az isteni nő fog- hegyről veti oda: „Direlct hülyeség!" December 29. Századik előadás. Saját autómon érkezem a színházhoz. A szalonkó- mikus a fülembe súg: „Vettél valamit Neki?" — „Miért?" — kérdezem. „Mert tegnap azt mondta a társalgóban: fogadok, hogy ez a piszok ... már mint te... most is megfeledkezik arról a brilliáns nyakékről, amivel tartozik nekem, hogy ezt a nagy sikert beleraktam a zsebébe." Elönt a verejték. „Csak egy arany retikült vettem neki", — felelem. — „Vigyázz, nagy botrány lesz", — figyelmeztet a derék szalonkőmikus. December 30. ö kijelenti a direktornak, hogy nein lép fel többé a darabomban, örült izgalom, futko sás, kapaci tál ás. ő végül megadja magát, ha a direktor megadja neki a plusz ötven percent föllépti dijat. A direktor, méltányosságra hivatkozva, az én tantiémem- ből vonja le a többletet. Január 14. Az első gyönge ház. A nagy nő lesújtó szempillantással fogad és az egész személyzet előtt rámripakodik: „Majd bolond lesz a publikum ilyen hülyeséghez bejönni! A vak is látja, hogy kizárólag miattam jött be eddig. De száztizenöt telt háznál én se tudok többet csinálni." Én szédülten hullok ki a színfalak mögül. Január 21. A darabot leveszik a műsorról. Számításom szerint a direktor három- emeletes sarokházat nyert rajta. Azt mondja nekem, miközben átölel: „Édes barátom, még a legnagyobb siker is kiég egyszer. Nem kívánok magamnak soha jobb darabot, mint a tied." Január 22. Az uj darab premierje. Megjelenek a színpadon. Az isteni dívát hódolattal üdvözlöm, ő biccent a fejével és hideg arccal azt mondja: „Na, miit keres maga nálunk?" A magyar káplánok kálváriajárása Szlovenszkó, november. A P. M. H. október 28-i számában szó volt a káplánok fizetéskiegészitéséről. Hadd szolgáljon egy konkrét eset annak megvilágítására, hogy miként történik a magyar káplánok fizetésének kiutalása, illetőleg ki nem utalása. E lap hasábjairól közismeretes az a szomorú valóság, hogy a 122—1926. sz. törvény a lelkészek kongruális fizetését 9000 koronában állapítja meg, tehát annyiban, mint a prágai ucca- seprökét, sőt azoknak a családi pótlékja több, azzal a különbséggel, hogy a lelkészeknél ezt a fizetést az érettségihez köti, mig az ucc seprőknél megelégszik az elemi iskolai képzett;, éggel. E sorok írója Magyarországon tett érettségit 1922-ben. Részben ott, részben Svájcban végezte a teológiát. Tekintve, hogy a református egyház itteni teológiáját máig sem ismerte el az állam, máshol nem is végezhettem, s igv az egyházi hatóságoknak el kellett ismerniük, illetve no.sztrifikálniok kellett az ott szerzett o’.Tevelet, hogy itt alkalmazhassanak. Kértem az álla' segélyt. A minisztérium az államnyelv ismeretéről, szóló bizonyítvány, a hüségeskü letételéről szóló bizonyítvány és az érettségi nosztrifikáci' járói szóló bizonyítvány beküldésétől tette függővé kérésem teljesítését. Kértem tehát annak a fórumnak a megnevezését, ahol az államnyelvből vizsgázhatok, e kérésemre háromnegyed év óta válasz nem érkezett Kértem az illetékes zsupáni hivataltól a hüségeskü felvételére az idő és hely kitüzé ét, ... nem válaszoltak. Közben a zsupanátus megszűnt Személyesen jelentkeztem az illetékes járásfőnőknél a minisztérium levelével a hűséges- kü letételére. Miután egynapos kutatás után megállapította a hivatal, hogy sem olyan törvény, sem olyan miniszteri rendelet, amely a hüségesküt számunkra előírná, nem létezik s ezért a hüségesküt nem is volt hajlandó kivenni. Ezt a járási hivatal 8 koronás bélyeggel ellát* tt bizonyítványban igazolta. Mi más tehát ez az egész hüségeskü-história, mint a referátusnak a kongruaakadályversenyt még jobban megnehezítő találmánya?! Kértem az iskolaügyi minisztériumtól az érettségim nosztrifikálását is. Hatósági bizom ita á- nyokkal igazoltam, hogy a taníttatáshoz szűk. é- ges vagyonom nem volt, szüleim: apám rég elhalt, anyám súlyos beteg volt, s közben szintén meghalt. Uv körülmények között kénytelen voltam az államfordulat után is azon a stipendiu- mon^ovább tanulni, amelyet addig éh eztem. Az iskola gondnokságától felmutatott bizonyítvány igazolja, hogy mindvégig stipendiumon tanultam ugyanabban az intézetben. Kérésemet elutasították. Ugyanezen indokolással kértem a 104, 361—• 1921. sz. min. rendelet alapján, mely a n:osztri- fikációs vizsga letételét megengedi, a noiztiifi- kációs kiegészítő vizsga engedélyezését. Ezt is elutasították. Ekkor azzal a számitással. hogy a svájci vizsgát talán csak nosztrifikálják, vagy arra a különbözeti vizsgát engedélyezi a minisztérium, nosztrifikáltattam az érettségimet Svájcban, mely szerint az a svájci érettségi bizonyítvány- nval egyenértékűnek ismertetik el. (Mit dem schweizerischen Maturitátsausweis gleichwertig anerkannt.) A Svájcban nosztrifikált érett; égi nosztrifikálását kértem most újból. Azt is elutasították. Többé nincs tehát fórum. A köztársaság elnökéhez fordultain ezzel a panaszommal. Onnan telefonon közölték, hogy adjam be az illetékes minisztériumhoz ismét a kérésem. Beadtam. Erre pedig semmi válasz, holott már azóta is sok idő eltelt. Pár száz korona a sok bélyegre és az utánjárásra is elment. Fizetést évek óta e miatt az állam nem ad, s ezek után nem is akar adni. S hányán vagyunk, akiknek a felsorolt va y egyébb akadályokat gördítenek a kongruája elé, világosan azért, mert magyar. Ezzel Szemben ugyanakkor szlovák káplánokat a kongruáu felül is külön állami jutalmakban részesítenek. az ugyanazon évben Magyarországon szerzett érettségiket a magukat nem magyaroknak vallóknak nosztrifikálják! Tisztelettel kérem tehát úgy a magam, mint hasonló sorsú kollégáim nevében a magyar képviselő urakat, juttassák el e panaszokat az illetékes fórumok elé és próbáljanak azokra orvoslást nyerni, ha máskép nem, kegyelmi utón. — Hadd lehessen nekünk is részünk a jubileumi amnesztiákban, ha egyszer fizetésnélküliségre Ítélt bennünket az iskolaügyi kormányCsallóközi nmniin mi i iii in in mii mi »n i i ríPrnmiT GYŐRY DEZSŐI RABOK ITÉLETKIHIRDETÉSKOR Itt szabad minden állat, bűn, vétek, ronda szellem, az a pokolba-szállat, egy nem szabad: a jellem. és szabad minden átok, szabad rabolni, csalni, szabad a látsz s a látok, de nem szabad: akarni, SZÁMKIVETVE Jönnek a kis verebek, jönnek a nagy madarak, jönnek a kis sikerek, s vén bánatok, szamarak, mi vagyok én, temető? mi vagyok én, már hulla? az ég nagy számiepedő és rajta én, a nulla? sziget, kő, gát, jogkéreg, szent hév és egyben állat — a sors több mint az élet, « a vers több, mint a bánat! Egy vígjátékiró naplójából Irta: MOLNÁR JENŐ és Szabad minden orvul, titokban, sanda lesben, a löld is nyögve fordul e bűzös léglevesben, csak én, a hős, a költő, csörgessek láncom ércén s legyek rab, sorskitöltö — hát mért ón, mért én, mért én? ó rettentő szárnycsapók, mit ültök rám, mint dögre, még élünk: én, hit s a csók, és élünk is Örökre, e zord, redves szigeten ti lesztek itt a trágya, s ha elmúltok, hidegen kihordjak a világba,
