Prágai Magyar Hirlap, 1928. november (7. évfolyam, 250-274 / 1877-1901. szám)

1928-11-23 / 268. (1895.) szám

1928 nwrMttfyer 33, péntdSL NYOMOZÁS SEXESBEN AZ ELNYOMOTT SZLOVÁKOK UTÁN L „Nyelvemben szlovák, szivemben magyar" Egy kisebbség, amelyet meghódított a föld és az ország — Az uj szlovák típus — Békéscsaba szlovákiai gazdagok és megelégedettek - „Hazudik, aki elnyomatásról beszél" Békéscsaba, nov. közepe. Évtizedes kisebbségi harcunk sorsa — a prevraitnak máig' is alig változott psziekózi- Eábam — minidig az elhárítás, sőt az ellen­séges visszautasítás volt. Igazságunk tiszta fegyvereivel szemben pedig a legsűrűbben gyutacséit patron, a centralista sajtó tiz esz­tendeje meg-megdördüto öregágyuja: a Magyarországon élő szlovákok elnyomatása. Idejénivalónak éreztük, hogy végre a sa­ját szemünkkel tekintsük meg ezt az elnyo­matást s egyben a való helyzet föltárásával ■szívességet tegyünk a hézagosam vagy ép­pen tendenciózusan informált csehszlovák sajtónak, ha ugyan egyáltalán akar tisztán látná. A különbségek Bár nem tudjuk, hogy milyen alapon állí­tanak föl a mi helyzetünk és a magyaror­szági szlovákság élete között jumktiimot, amikor a kisebbségi jogoknak és a velük szemben való kötelességeknek megvan a Magna Chartája ama megváltoztatíhataüan- orak hirdetett trianoni és st.-genmaini szer­ződésekben. Meg aztán a két nép helyzete sem analóg. Mert amíg a csehszlovákiai magyarságra megkérdezése nélkül, diktátummal rendel­ték el az uj határokat és az uj impériumot, addig a Magyarországon élő szlovákok saját akaratukból és jókedvükből telepedtek meg a békési félévén yen. A magyarokra rákén yszeritették a ki­sebbségi sorsot, a szlovákok ónként vál­lalták a* elszigetelődést. A kérdést mégis­csak ez a tény determinálja. 'Aminthogy vizsgálatánál az a körülmény sem hagyható figyelmen kívül, hogy a szlo­vákság egy, bár testvéri, de fejlettebb kul­túrában helyezkedett el népszigetként, messze maga mögött hagyva régi otthonát és lemondva a nyelvtestvérekkel való köz­vetlen kapcsolatairól, miután az őshazától kilométerek százai választják el. A különb­ség itt is kézenfekvő. De van más különbség is. A békési szlovákságra soha nem álmodott gazdasági gyarapodást, vagyoni föllendü­lést, életstandard-emelkedést hozott az uj föld, az uj otthon. Nincstelen hegylakókból alföldi nábobok születtek s ha nábob nem is lehetett vala­mennyi, de tehetős gazdaember mindjéből vált. A különbség itt a legk iáit óbb. Mamiikéra szlovákiai Kéi-száztizenegy esztendővel ezelőtt, ami­kor a nagy dulások után a harmadik Csaba épült — a história följegyzése szerint — há­rom felvidéki szlovák ember: Duna Mitná­ról, Szekerka Hradiistyéről és Valent Csali­ról máT ott volt az uj építők között. Az uj telepesek nagyolbbanányu inváziója azonban csak hat esztendő múlva kezdődött, amikor a császár Harruckern János György os. k. hadi élelmezési biztosnak egy kis országnyi területet adományozott az Alfölden. A cél­tudatos, nagykoncepcióiu földeisuT a ritka népességű Békést sietett betelepíteni e a magyarok és románok mellett különösen a szorgalmas, derék szlovák népet fogadta szivesen. (Politikai okosságra mutat, hogy egy-egy helyre csupán egy vallásunkat és egynemzotiségtieket telepitett.) Az otthont cserélt szlovákoknak Har- ruekem birodalmában jól ment dolguk. Biz­tosították számukra a szabad vallásgyakor- latot. Megvolt a szabad levegőjiNí, csorbitat- lan az embert méltóságuk, de megvolt az anyagi jólétük is. A kövér békési föld dúsan fizetett s urak a boldogulás és vagyonszer­zés uj lehetőségeit is megadta kedvelt szlo­vákjainak, amikor korcsmákat, malmokat és egyéb kedvezményeket játszott a kezük­re. Nem csoda, hogy még ma is szeretettel emlegetik „Herók“-oi Merők fiai — kétszáz esztendő múltán Szlovákok ma is. Mikor rám köszöntének: Dobry den vinsujem, vagy amikor elkö­szönnek: Dobrieho zdravia, tisztán érzeim a gömöri szlovák nyelv ízes zaimatát, ahogy utoljára falunkban a Szuhavölgyön halot­tam. Otthonaikban a mi luteránus szlovák­jaink derűs nyugalma, az öregek puritán egyszerűségében megejtő méltósága, amely­re szinte meleg gloriolát von a család meg- illetődött vonzalma a páter faimilias iránt Egyszerű szivek s dobogásaikban mégis nagy benső finomságok muzsikája. Tisztán meg­maradt bennük ez az északi örökség, a fajta értékei: az otthon, a család várának minden ek- fölöítraló megbecsülése, az ember szere­tet, a józan életszemlélet, a munka, az örök szorgoskodás, az élet céljait föl­ösmerő jövőbenézés és a vallás tradíciói­nak őrzője, lelki életük lényegének szim­bóluma: a Tranosoius. Nyelvük ma is elevenen él az otthonukban. Nem vette él senki. Ellenkező lég: ők szív­ták föl a soraikban élő maréknyi magyar­ságot. Szlovákok és mégis mások Az otthonról hozott méretek fciiszélesülték az alföldi síkon. Bő leszabott családi házak, sok napfényt befogadó ablak szemek, széles tornác a tágas, ragyogó udvaron, bőven szelt fehérkenyér, gazdagzsiru szalonnák és a mesebeli kerítésre kívánkozó kolbászok az éléskamrában, a jólét csiklandozó lehelete mindenütt, egészen a tiszta szobáig, ahol már urias a bútor s az egyvégbe állított két nyoiszolyán há- Tomsoirban állanak egymást ölött a habfehér párnák, belső cihájuk selymével kifelé mo­solyogva, csaknem a mennyezetig. A baibos- kemence helyén széles testű csabai kályha, minden síkján kézzel festett színes tájkép, a sifonérofcban rengeteg házlszőttes magyar és szlovák motívumok testvéri ölelkezé­sében. Ez már nem a mi fogalmaink szerint való „szlovák gazda házatája“. Ez már uj típus ■és ebiben nem részes sem a politika, sem semmiiféle kultusizm itnisziter i rendelet. Ezt elvégezte a békési fűid és az alföldi aag: a természet törvénye És áthasonult az emberfajta is. A szemek­ben szélesebb horizont, a síkság távlata. Ke­ményebb, biztosabb a lépésük, mert ötven- száziholdnyi földet éreznek alatta, ami az övék. f Több a rnagabizásuk és a nyugalmukban már a magyar ember nyugalmának ize is. A csabai főtéren hintó jön velem szemben. Fekete posztóruhában parasztgazda ül ben­ne. Szlovák parasztgazda a saját hintójábán. Már az arcukban és a formájukban is megmutatkozik az Alföld átalakító ereje; tisztára csak ez, mert hiszen egymás közül házasodnák. Az idő malmai már kétszáz esztendő óta őrölnek. Széles, nyugalmas a magyar szavaik, tem­póban és gondolat járásban az alföldi ma­gyarétól mit seim különbözik. „Szlovák magvarok" Kicsit meghökkent, amikor azt mondja nekem a kisgazdák elnöke, Drienyovszky Mihály uram, akinek ősei kétszáz esztendő­vel ezelőtt Drienyaváról szánni aztak le Békésbe: — Nem vagyunk mi kérem' szlovákok, mi szlovák magyarok vagyunk. Pedig ha ők mondják, igy kell lennie. Még szabatosabban fejezte ezt ki a szlo­vák Asztalos András Tótkomlóson: — Nyelveimben szlovák, szivemben ma­gyar... Igyekszem a dolog mélyére nézni iés csak­hamar természet'esnek találom ezt a kon- fessziót Hála ez és ragaszkodás és hozzáölelkezés a magyar földhöz, amely nekik annyi jót adott. És természetes konzekvenciája a félig ma- gyarráválásnak, mert hiszen a magyarság hatalmas 'gyűrűjében meg kellett tanulótok magyarul, hogy boldogulhassanak. S hogy ezt milyen szivesen tették s mennyire vé­rükké vált a magyar műveltség, bizonyság rá, hogy a maiguk szükelbb köziületeiben sem használnak mást tárgyalási nyelvül, mint a magyart. Családi életükben, az egyházban és társa­dalmi érintkezéseikben hívek az anya- nyelvükhöz, de mihelyt a fórumra, lépnek, minden kényszerítés nélkül magyar szóra nyílik az ajkuk. Hogy ebben tényleg nincs semmi okftroj, a Misgazdaiejgiyeisülettdl példázhatom, eh oh •bár a tagok kilencvenkilenc százalékig szlo­vákok, tisztán saját akaratukból minden gyűlést magyarul tartanaik, de még kraszr A maupr intelügen- ;ia nélkülözhetetlen barátja a Képes Hét szánsaíbb példa az Ádhim András esete, aki — mint ismeretes — békési paraszbmozgal- mávai igyekezett fölszitani a nemzetiségi kérdést is, szlovákul azonban soha senki sem hallotta szónokolni. Fejlődésképes, műveltségre törekvő fajta s számukra ez a kétnyelvűség — a min­dennapi boldogulás követelményeitől el­tekintve — Jnilturfoikot i§ jelent. Ragasz­kodnak is hozzá s ebben nevelik jövő ge­nerációjukat is, anélkül, hogy föladnák ősi nyelvüket és ősi erényeiket. A mi Békésben a kisebbségi élet terén tör­ténik, ki fogjuk mutatni: az ő akaratukkal és az ő senkitől sem befolyásolt kívánságaik szerint történik. Megértéséhez nem kell más, mint öemerai azt a bensőséges testvéri viszonyt, amely Békésiben a magyart és a szlovákot a meg­becsülés és szerettet íratlan törvényével összefűzi. Békéscsaba első polgáránál Főispánt, alispánt, szolgaöírót messze el­kerültem Békésiben. Nem a hivatalokon ke­resztül, hanem a nép soraiban és intézimé- nyeibem kívántam megismerni a helyzetet. De Békéscsaba első polgárát, Berthóty Ist­ván polgármestert el nem kerülhettem. A ■széleshomlokzaiu, impozáns városházán, m aiin árkék ruhás ha jdúk között csakhamar feljutok Békéscsaba első polgárának hivata­lába. ■Beszélgetésünk során elmondja, hogy ná­luk a nemzetiségi kérdés nem probléma, mert itt mindent harmonikusan elrendezett maga a természet s a magyarság és a szlo­vákság' együttélése valóban testvéri. A szlovákság helyzetét két jellemző adat­tal világítja meg a polgármester: Békéscsabán a legutóbbi népszámlálás 46.600 lelket mutatott ki, akik közül 60% szlováknak vallotta magát. Ezzel szemben a város 57.000 kát. holdat tevő területe — leszámítva a 300—700 holdnyi öt közép­birtokot — mondhatni kizárólag szlovák kézen van. A magyarság inkább az intelligencia, az ipa­ros- és kéreskedőosztály soraiból kerül ki. így fest tehát a gazdasági elnyomatás képe. A szlovákok közéleti érvényesülését azzal illusztrálta a polgármester, hogy elősorolta azokat a szlovák fiukat, akik ma a város­háza jelentős pozícióiban ülnek: Medovar­szky Mátyás helyettes polgármester, Ádhim műszaki tanácsos, Bankó főmérnök, mellette egy másik Áchim mint mérnök, Kvasz szám­vevő, Zahorán gazdasági tanácsos, Fran- ciscy aljegyző, Linder fogalmazó, Koritár ik­tató és még többem mások. Két szlovák gazda Csak két rövid nyilatkozat. Mindakettő szlovák gazda szájából. Hü tükre a szlovák nép érzéseinek és gondolkozásának. Drienyovszky János, a Békéscsabai Kis­gazdák Egyesületének elnöke, a már idé­zett „szlovák magyar", hatalmas, marcona ember, az elnyomatás szóra ingerülten le­gyint a kezével: — Hazudik, aki elnyomatásról beszél. Nem voltunk mi soha elnyomottak. Még több a jogunk, mint amennyire igényt tartunk. Mindössze annyi az igaz, hogy ma nehezebb viszonyok között élünk, szlovák kok éppen úgy, mint a magyar testvérek. Sinyleniink kell a vesztett háborút, de kö­zös erővel majd ezt is kiheverjük. Zsíros András, tekintélyes békéscsabai gaz­daember, jóléttől ragyogó otthonában szlo­vák a család nyelve. Zsíros András típusa az elszlovákosodott magyarnak, teljesen a Drienyovszkyakiéhoz hasonló karakterrel, ak. vasámaponkint a Tranosciaisból énekel a csabai nagytemplomban és senki sem akarja vieszamagyairositami. Elmondja, hogy Csabán agyrém nemzetiségi sérelmekről beszélni. Bátran és önérzetesen vallhatja magát szlováknak, emiatt semmiiféle bán- tódás vagy zaklatás nem éri. Elnyomatás sem gazdasági, sem más. téren nincsen. A kisebbségi törvény módot ad rá, hogy is­koláikat szabadon választhassák meg. Ra­gaszkodnak anyanyelvükhöz, de ugyanúgy ragaszkodnak magyar műveltségükhöz is. Elmondja azután, hogy az Orosháza felé 25 kilométerre kiterjedő csabai határban szlo­vák gazdák az urak, az ő tanyáikkal van tele a beláthatatlan síifceág. A nábob Kociszky Mihály vezet köztük az 1280 hold­jával, de bőven akad százholdas gazda is, mig a szlovák nincstelen csaknem ismeret­len Békésben. Miközben hazafelé révedezek s a úri sze­gény szlovák és magyar falvaínk küzfcodő népére gondolok, Zsirosué asszonyom ma­gafőzte szálvorturmot és hőfehérbél'ü kenye­ret tesz az asztalra. Az ablaknál a nevetősszemü, bájos Áchim Jucika, Zsirosék nevelt leánya, gyöngysze- naü gobelin-kézimainkát öltoget. Rózsás ar­cocskájával és ápolt fehér kezével olyan finom, mint egy született urikisasszony. Dzurémyí LászSé. Ausztria elnökit keres Bécs, nov. 22. Az elnökválasztás kö­rül megindult küzdelem egyre tart. Az uj jelölések előterében Miklas, a nemzeti ta­nács elnöke áll. Bizonyos körök azonban még mindig azon fáradoznak, hogy Hai- nisch, jelenlegi elnök megválasztására megfelelő alapot találjanak. Erre a legal­kalmasabb volna, ha december 5-én pro­vizórikus elnököt választanának, aki né­hány hét múlva leköszönne az elnöki mél­tóságról s akkor már semmi sem állna út­jában Hainisoh megválasztásának. A Land- bund élnökj el öl tjének Beck Vladimír volt miniszterelnököt állította. i t>ra:gai-Mag5arM1riíAI> 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom