Prágai Magyar Hirlap, 1928. november (7. évfolyam, 250-274 / 1877-1901. szám)
1928-11-22 / 267. (1894.) szám
6 ÍD28 xtOTftmb&r 82, cggflfatöik ^massss^ssmfms PESTI GAVALLÉR 1925- Megfigyelések az Erdélyi-tárgyalásról — Irta: Márai Sándor Kusíonötóvee. Mikor a békeszersődéBt aláírták 9 elkezdődött és a béke. aminek Erdélyi egyik nagyon érett gyermeke, a* Y. gimnáziumba járt. De érettségit már csak a kereskedelmiben tett. Széke, a szeme ezurőe és eleven, csontkeretes pápaszemet visel, mint a kabaré-irók. Amig csendesen ül a két fegyör között, idősebbnek tetszik, lehetne harminc- kettő. De ha beszél s ágálni kezd, rögtön huszonötéves, még kevesebb, a modora kiforratlan, fellépése egy suhancé. Különben nem éppen visszamaradt; korához képest minden tekintetben szépen fejlett. A fogházban — tizenöt hónapja ül — csendesen meghízott Ma simára beretválták, a haja szőke, hullámos, oldalt választott, a nők meghalnak az ilyen hajért. Mindenképpen modell ez a fiú. Fekete antilop- ibetétes, gombos lakkcipö a lábán, sötétkék ruha, minden korrekt rajta s ahhoz képest, hogy tizenöt hónapja vár erre a pillanatra, mikor a főtárgyalá- eon megtelik tiszteletére a terem, mikor majd „megmutatja44, mikor megint egyszer feltűnhet, az első félórában elég szerény. Két fegyör között ül, ezekkel jó viszonyban van, barátságosan beszélgetnek. Néha hátrafordul a karzatot nézi, átnéz a gyűlölt ujságirók feje fölött. Hnszonötéves. szőke, harmincnyolc váltót hamisított, többrendbeli okirathamisitás, csalás, gyilkossági kísérlet e előre megfontolt hitvesgyilkos- ság vádja a feje fölött. Hnszonötéves s hogy pénzhez jusson, lerúgta a feleségét egy ausztriai sétaút meredélyéről, a megmentett asszonyt vero- nállal megmérgezte, aztán külön megzsinegelte a haldoklót, hogy gyorsabban és biztosabban meghaljon. Zsineg-elés után ping-pongozni ment, táviratozott, hogy fizessék ki a felesége életbiziositá- eát e jólvégzett munka után derült hangulatban hazautazott. Amig Schadl a vádat felolvassa, azt érzi az ember, hogy itt az inflációt likvidálják. Ezek mind csak részben Erdélyi nr bűnei, a vád mindent vádol, ami ebben a tiz évben atmoszféra volt. Harmincnyolc hamis váltót tudott Pesten elhelyezni egy akkor huszonegy-huszonkétéves fiú. Húszmillió, negyvenmillió, ssázharmincmillió, ilyen tételek röpködnek. Ötvenezer líra. Száznyolcvanezer lírai Tízezer dollár. így dolgozhatott. Erdélyi. — Ezt az urat hol ismerte meg? — kérdi tőle az elnök egy bizonyos úrral kapcsolatban. — A ÍVáci-uccán — mondja utánozhatatlan hanglejtéssel. Hol ismerte volna meg? Ahol élt, az aszfalton. Megnősül, hogy hetvenmilliót kapjon, mert nyakán a kötél, abban a biztos tudatban, hogy másnap kirúgja az asszonyt. Mikor ez nem sikerül, verni kezdi. Pofozta, botozta. A végén — a vádirat szerint — lerúgta a szakadékba, megmérgezte, megfojtotta, éppen csak, hogy rá nem ült, hogy fel nem darabolta. Ki ez? Kik ezek, Erdélyi s az a három legény, akik segítettek a váltókat aláírni s megkomponálni? * ujjábán van s nyugodtan, széles mozdulatokkal vezényel, néha beint egy-egy váltó-synkopát, falshangokat a kisujjával igazit helyre, maga is szinte mellékesen jegyzi meg, hogy Erdélyi egyik hamis váltóján a bárói címet használta. Mikor Erdélyi lanyhán védekezik, hogy „ez csak tréfa volt*4, hanyagon leinti: a bárói cini jogosulatlan használatát a bíróság nem is tette vád tárgyává... Ez a fa úgy tele van aggatva, hogy ilyen kis bizsuk el se férnek már rajta. * Az Anna. Lassan elérkeztünk Annához. Ezen a ponton Erdélyi nem nagy gavallér, ha már a 10.000 dollárt nem kapta meg, legalább most fizessen Anna. Mindent Anna csinált. Anna hamisított, Anna volt a rossz szellem. Erdélyi csak verte. Mintha a szomszéd szobában állana Anna, a bűnös, mindjárt bevezetik, Erdélyi mindent reábizonyit s emelt A* emlékezés fehér vásznára A szeretetnek lágy színeivel Festem a falum. S amig emlékszem Egy borns érzés magához emel. Ez itt a falum: Kéklő, mély határ; Elől rögös ut... topolyák-szegett — Ezen hagytam el egykor kis tanyám. Fölötte szél üa vemhes felleget. A topolyákon gyászruhás varjak, Mint a sötét sors; tépik tollúkat... Ha felröppennek, az Isten tudja Céltalan utjok ki hová lyukad. A felhő letilt a hegyek ormán ... — Mondják, hogy ott van a határ közel... Ide sötétült zordan a Mátra S rá a nyugvó nap sugára lövel. Kis lekér házak, mint a nyáj, szerte; A közepén a templom, mint pásztor S az iskola, mint bojtár állanak S védik félve a lét viharától... Mert sok a vihar Cfezen a tájon. Mi nemzetet és embert sirba vessst... De fölemel és uj célra terei A pásztor botján ragyogó kereszt... Odébb a vár áll. Sebzett homlokán Régi dicsőség és uj fájdalom ... Verte muzulmán, döngette testvér... S száll, száll a neve száz regős-dalon, Olyan most. mint egy késő-dalia, Amely mankóval a hóna alatt .Tárja az utiát: csak a kegyelet Támogatja az omladó falat... fővel távozik a teremből. Ilyeneket mond: — Mihelyt kiszabadultam innen... — Ennél a mondatnál az elnök elgondolkozva, okosan, szinte szomorúan néz egy pillanatra reá. A szerepük különben is aránytalan. Függetlenül attól, hogy biró beszél a vádlottal, aránytalan; mintha egy férfi beszélne egy gonosz suhanccal. Az elnök nem tud mit kezdeni ezzel a fölénnyel, nem Í9 szigorú hozzá, csak leinti. Mit szigoruskod- jon vele? Annyira senki. A kitenyésztett jampec. * Szünet közben szalad vizet inni. A íegyőrök zavarban vannak vele, ezzel a primadonnával, szaladgálnak körülötte, kiszolgálják. Minden mozdulata hazug, a nevetése, a hangja. Átlátszóan, együgyüen és gyermekesen hazudik. Mindenki kedvetlenül hallgatja. Az elnök rosszkedvűen mondja neki, mikor reábizonyit egy vastagot: — Hogy’ higyjek a maga szavában... — s elharapja a mondatot, mint aki észreveszi, hogy tulmagasan kezdte. Az első délelőttön rosszul végzett Erdélyi. Egy őszinte, egy emberi hangja nincs, ha a dologról beszél. Honnan vegye? A vár alatt egy vén zsindclyes ház; A* udvarában gémeskut köszönt. A kert sarkában öreg eperfa, Rá u esti nap lágy sugarat önt. Künn az udvaron kendermagos tynk; X küszöb előtt komondor hever. — Nagyot vakkant, ha valami vándor Gonosz szándékkal közeledni mer. Az udvaron egy vén kerékgyártó Paraszt gazdákkal évődik, reked. S míg szól a tréfa, halad a munka S „bepnskázzák44 a négy uj kereket, — Hangos a szérű, mint az iskola: Gyerektől népes mind a négy sarok; Bukfencet hánynak; s egymás üstökét Cibálják; hogyne — hiszen magyarok... A tornác végén egy kövön guggol S ruhát foltoz egy szomorú asszony; Fáradt a keze, fáradt a lelke ... S szakad a cérna minden araszon. Minden gondot és minden örömet Belévarr abba a néhány foltba, Mit összetákol... csak a könnye hull Láthatatlanul, befeléfolyva... — Ez itt a falum. Gond, vihar verte, Végig seperték zugó századok ... Itt élt családfám — megtépve; de élt, Amig megdőltek sok száz más nagyok... Nyögtük a tatárt. ... a török hadát... Láttuk, mint zordan bitófát Hitet Császári hóbér ... de nem ölte ki At Etelközből hozott bitünket! — 1906-ban született.... — kezdi Schadl, s Ibogozódik az egész regény. Kereskedelmi érettségi, hamis gimnáziumi érettségi bizonyítvánnyal beiratkozás a hallei egyetemre, hamis bárói név használata Königsbergben, az első hamis váltó Königsbergben. amire ifjabb Erdélyi később az apánál érdeklődő hantinak visszatáviratozza önmagáról: „Sohn Béla unbekannt44, hamis diploma a berlini egyetemen, hamis doktori cím Pesten, hamisított váltók Pesten, harmincnyolc darab, valami álszakáll-história, hamis kazánkönyv, hamis tárgyalások Rómában, hamis, hamis, végig fals minden, ez az egész huszonötéves élet, az ember önkéntelenül a haját s a fogait nézi, hogy az nem hamis-e? Tetötől-talpig minden fals, kivid «s belül minden fals, a nyakkendőjét is hamisított váltóval vette valahol, az antilopbetétes cipőt •hamisított, kazán-könyvvel fizette. — Nem pezsgőztem én olyan sokat! — mondja mellékesen. Hát mit csinált a pénzzel? Gavallér volt, pesti gavallér, 1925. Hogy a pincér mélyet köszönjön, ha bejön a lokálba, mert itt jön Erdélyi doktor, a párbajhős és gavallér. Ismert éjszakai alak, Erdélyi doktor, arszlán, huszonkétéves. Forgács Annát elveszi ezer dollárért s végigbotozza Budapesten. Az asszony a Lidőról nyitott kártyán ezt Írja: „Környezet változott, verés a régiben.44 Schadl elnök alaposan, nyugodtan olvas. Erdélyi ilyeneket mond: — A diploma? Én tulajdonképpen doktor vagyok. Egyszer vizsgáztam, kaptam egy írást, azt a '„kicsit44. (Schadl mutatja.) — De én egy nagyot akartam, hát vettem egyet. Ha nem kenhet Annára valamit, nagyon diszkrét és finom, nem mond neveket. A hamis váltókat általában reákeni a halott Annára. — Mindent Anna irt alá. — Dé itt van néhány váltó — jegyzi meg az elnök — 1926-ból, az Írásszakértő azt mondja, hogy ez a maga aláírása. — Erdélyi Béla elgondolkodik. — Az lehet — mondja aztán mellékesen és szerényen. Mert mindez bliktri, mit bánja ő, nem is gondol vele. Harmincnyolc hamis váltó, csalások, okirat- bamisitások, mit babrálnak ilyesmivel? Ilyen apróságokbay szinte készséggel belenyugszik. Mi ez neki? Ez mind csak ráadás látszik, hogy legszívesebben egy mozdulattal elintézné az egészet, ő jő fin, vállalja mindezt, kérem, írják föl. Csak a nagy adósság érdekli, a gyilkosság. Az előjátékon átszalad, könnyű futamokkal, mii bánja ő, ha minden hamis váltót reábizonyitanak? Valami groteszk, készséggel vállalja az ilyen apróságokat. Schadl, aki agy játszik az anyaggal, mint egy nagy kar- meffter, kinek a partitúra minden taktusa a kie* — Ez itt pedig én magam vagyok! Pogány őrtüzek lobogó lángja, Akinek őse ott buzogott fel Az ázsiai mély pusztaságba ... És csak égek, lobogok vadul. Hogy melengessem didergő fajom, Mig egy szomorú utolsó dalba El nem hal végre kiáltó jajom... Hóba mártott ujjával keresztelte meg Zappi a haldokló Malmgreent, akinek nem volt vallása — Olasz cikk a svéd tudós tragédiájáról — Róma, november. A Ras&egna Italiana hasábjain Tomaso Sillani tollából hosszabb cikk jelent meg, amely részletesen beszámol Mariano és Zappi korvettkapitá- nyoknak a Nobile-expediciő alkalmából szenvedett tragikus viszontagságairól. A cikk előrebocsátja, hogy- fölöslegesnek tekinti, hogy a két kapitányt, megvédelmezze ama nemtelen rágalmak ellen, amelyeket Malmgreen halálával kapcsolatban ellenük felhoztak. Mariano, Zappi és Malmgreen május 30-án este hagyták el a hajótöröttek mededékéül szolgáló vörös sátrat. Elsősorban Malmgreen volt az, aki e vállalkozás mellett kardoskodott, tekintettel arra, hogy Biagi, a szikratávirász. semmiképpen sem tudott összeköttetésbe jutni a Citta di Milano-val. összesen 30 kg. pemmicant (szárított húst), 15 kg. csokoládét, 3 kg. tejport és 1.5 kg. vajat vitek magukkal. ITgy számítottak, hogy ez a készlet, egy hónapra lesz elegendő. Fölszerelésük szegényes volt. Csupán egyetlen gyapjutakaró jutott mindhármuknak, továbbá egy fejsze, három kés, úgyszintén más tárgy és műszer. Menetelésük borzalmas nélkülözésekkel járt. Ha nem lebegett volna szeműk előtt feladatuk szentsége és ha nem lettek volna áthatva istenbe vetett, bizodalomtöl, nem tudták volna lelki nyugalmukat megőrizni és erejüket, a legvégsőkig megfeszíteni. Kezdettől fogva már nyilvánvaló volt, hogy helyzetük súlyos; a tizenkettedik napon azonban jóformán minden reményüket elvesztették. A jég ugyanis időnkint messzebb sodródott a szárazföldtől, úgy hogy, amit az egyik nap hihetetlen erőfeszítéssel elértek, az a másik nap semmivé vált. Malmgreen teljesen ki volt merülve; folyton a hideg rázta, emellett jobblába kezdett elfagyni és körmei leváltak. Mariano lába még ép volt, de kezei már kisebesedtek. Csupán Zappi tartotta még magát, aki valóságos anyai szeretettel gondozta Malmgreent. Június 11-én a svéd 'tudós megadta magát, sorsának. Hiába bátorították társai, nem akart tovább menni. Sürgette, hogy társai menjenek tovább és hagyják őt meghalni. Levetette lábbelijét, megmutatta földagadt' bőrét, kisebesedett húsát és ezt mondotta: „Mondjátok el Svédországban, miért kellett Malmgreennek visszamaradnia44. Nem akart élelmiszert sem magához venni és amikor társai mellette kívántak maradni, felszólította őket, hogyne vesztegessenek egyetlen pillanatot sem. Ez volt a kis csoport, tragédiájának legmegrázóbb pillanata. Junius 12-én kezdődött meg a csoport vándorlásának második része. A jég állapota mind rosszabbra fordult és a menetelés mind fárasztóbbá vált. Közben különböző balesetek érték a sarkkutatókat. Zappi például egyszer egy repedésbe zuhant és .majdnem megfulladt. Mariano egy más alkalommal hirtelen elvesztette látását. Zappi társával együtt halálra szántán várta a kikerülhetetlen végei. De ime, a látható i on feltűnt az első repülőgép. Mariano most újból visszanyerte szemevilágát. Később, közvetlenül megmentésük előtt Mariano uj-' ból megvakult. A repülőgépet egy másik is követte, de egyikről sem vették észre a szerencsétleneket. A rá következő napokban a két tiszt szenvedései már szinte minden emberi képzeletet felülmúltak. Junius 29-én éjfélkor elfogyott az utolsó tábla pemmican. Tizenhárom napig tartott még, amig elkövetkezett a menekülés; ezalatt az idő alatt semmi táplálékuk sem volt már és minden pillanatban várták a halált. A cikk elmondja még, hogy Mariano, a csoport vezetője a csoport viszontagságairól szóló beszámolójában a legnagyobb elismeréssel emelte ki Zappi odaadását, bátorságát és segítő készségét. Zappi beszámolójából a cikk kiemeli azt a megkapó részletet, hogy a veszedelem egyik pillanatában a három bajtárs megfogadta egymásnak, hogy teljes lelki nyugalommal fogja fogadni a halált. Malmgreen ekkor kijelentette, hogy nincs vallása, mert a tudósok nem ismernek vallást. Amikor azután Malmgreen sorsa beteljesedett, Zappi hóba mártott ujjaival keresztelt rajzolt homlokára és így keresztelte meg halála pillanatában. Hootter és a felesége Országok sorsát, intéző férfiakról, ha elfoglalják előkelő állásukat vagy nagy változás áll be az életükben, mindig sokat beszél a világ és szereti megismerni az illető életét, jellemét, szokásait. Az uj amerikai elnökről, Hooverről is a legkülönbözőbb ismertetések láttak már napvilágot, ám az amerikai sajtó még sok mindent, tud róla, ami kiegészíti azrt a képet, amelyet róla az eddig olvasottak után magunknak megalkothattunk. Az újabb adatok szerint Hoover a legrosszabb szónokok egyike. De ezt ne úgy tessék érteni, hogy a beszéd fonalát elejti, zavarba jut és nem tud tovább beszélni, hanem ezenkívül nem szeret és nem is tud szónokolni. Nehezére esik a beszéd. Igaz ugyan, hogy a Leland Stanford egyetemen tanult és sokkal többet olvasott, mint más politikusok, de technikai értekezéseken és az amerikai viszonyok külföldi bírálatán kívül — akárcsak Bismarck tette elalvás előtt — legfeljebb még de- ; tektivtörténeteket olvasott. Élete folyása, amely : mint egy szegény patkolókovács fiát korán kenyérkeresésre kényszeritette, nem engedte meg neki, hogy hiánytalan általános műveltségre tegyen szert és ez is oka annak, hogy olyan csapnivaló rossz szónok, aminő még soha Amerika elnöki székében nem ült. Nincs elég szókincse, kifejezései ! bizonytalanok, a tettnek az embere, ideges, ha j szónokolnia kell. i Szerencséjére azonban a felesége, Lou. akit kö- ; zös földtani tanulmány közben ismert és szeretett | meg és akinek ha kell, ugyancsak pörög a nyel- I ve, kiegyenlíti ezt a fogyatékosságát azzal, hogy átnézi és kijavítja a beszédeit. Való az, hogy feleségének a segítségével olyan munkát tudott elvégezni. aminőt tőle, a látszólag csakis gyakorlati embertől senki nem várt: angol nyelvre fordította a De re metallica cimü vaskos latin könyvet, amellyel Írója, Agricola György orvos, bányatudós és cbemnitzi polgármester 1530-ban megvetette a modern mineorológia alapját. Ha azután közös munkával megadták a formáját a beszédnek, amelynek tartalma természetesen mindig Hoover legsajátosabb alkotása, akkor jön még csak a legnagyobb munka: azt a beszédet el is kell mondani. Ettől pedig Hoover éppen annyira fázik, mint a barátai. Mert Hoover szégyenlős, hamar zavarba jön. Gyűlésen, nagy tömegnek nem szeret beszélni, de ha már nem kerülheti el, aminthogy nem kerülhette el a legutóbbi hetekben, akkor soha szabadon nem szónokol, hanem a leirt beszédet elejétől végig sietve, csakhogy hamar szabaduljon, tagiejti, arcjáték nélkül, szinte kifejezéstelenül fölolvassa, de rögtönzésre soha nincs eset. Hoover, aki szeret is, tnd is dolgozni, nem a nyilvánosság embere és ezért, ami viszont kedvessé teszi őt a szegények és munkások szemében, nem sokat ad a külsejére. Mindössze három öltözet- ruhája van ennek az embernek, akinek jövedelmét pedig legalább 60.000 dollárra becsülik. Azelőtt csak egyetlenegy ruhát, a sokszor kigunyolt kék ruháját hordta és ha ez már nagyon megkopott,- úgy tett, mint néhai jő Galgóczy tábornok, aki szintén nem sokat adott a maga külsejére. Ezt a nagyon derék katonát boszniai szolgálata alatt nevezték ki tábornokká, mire onnan a hegyek országából a következő táviratot adta föl Budapestre az ismert szanmarinói konzul — katonaszabó címére: — Küldjön azonnal teljes egyenruhát közép- | nagyságú tábornok részére. Hoover is, ha már mindenképpen uj ruha kel- | lett, irt a legközelebbi európai vagy amerikai szabónak, akitől valaha ruhát vásárolt, hogy küldjön neki ilyen meg ilyen ruhát. Hoover ugyanis sokat utazgatott szerte a világon és szerette, ha gyorsan kiszolgálták. A ruházkodásban sokkal választékosabb, egyáltalán nem tartózkodó és talpraesett beszédű Uoo- verné asszony, aki mint diákkisasszony még a kanadai Camp Fire Girls cserkészcsapatot is vezette és naggyá fejlesztette. Washingtonban Hoover vendégszerető házában ő vezeti a társalgást és a házi ur csak akkor lesz közlékeny, ha a társaság az ő egyetlen szórakozásáról, a halászatról kezd beszélni. Ilyenkor azután úgy nekilódul és olyan lebilincselően meséli el . utászát! tapasztalatait, hogy egy folyóirat nem . egén elejétől végig közölte egy ilyen fejtegetését. — Budapest 500.000 pengőt szavazott meg a fizikai és szellemi munkanélküliek támogatásúra. Budapesti szerkesztőségünk telefonálja: A főváros kétszázezer pengőt szavazott meg a munkanélküliek karácsonyi segélyezésére, a szellemi Ínség muri kára pedig háromszázezer pengői. A szellemi inségmunka -legközelebb ■ice/xietét-is .eeszi. ' **‘-v . TELEK A. SÁNDOR TÁJKÉP A FALUMRÓL
