Prágai Magyar Hirlap, 1928. november (7. évfolyam, 250-274 / 1877-1901. szám)

1928-11-22 / 267. (1894.) szám

4 ^MGAI/V^aGVAR-HIRLAP 1928 november 22, cfttitört&tc. ződésék rongy papír, hanem a nemzeteik szi­vébe olitotit kategorikus impemitivus. Jól tudom azt, hogy ez ma lehetettem még azért, mert éppen a sok dilettáns nem szívleli meg s nem követi az elnök urnák azt a jó taná­csát, hogy t. i. a békeszerződések „megvi- lágitását“ lojálisán, nyíltan és becsületesen kell megtenni. A jobb atmoszféra föltételei Nélifeiilözh etettem ellő föltételként mindenek­előtt a szükséges atmoszférát kell megterem­teni s itt; minden tisztelettel azzal a kéréssel fordulok a csehszlovák felelős, vezető egyé­niségekhez, hogy már csak a népük iránti szerétéiből is, hozzák mozgásba már most, az nj doccn- nium küszöbén az összes kerekeket, hogy a szükséges atmoszféra ideiében s ne ak­kor jöjjön létre, amikor már késő lesz. Mindenekelőtt gyorsan be kell gyógyita- niok azokat a rettenetes sebeket, amelyek nemzetem testét égetik és kínozzák, amelyek azonban valóságos génvfőszekként az egész állam szervezetét infictálják s beteggé teszik. A köztársaság valóságos szégyenfoltját, az állampolgársági kérdés rendezetlenségét gondolom itt, mert még ma, a köztársaság fennállásának tizedik évében is a magyar nemzetiségű ál­lampolgárok százezrei vannak itt, kik adóikat pontosan fizetik, fiaikat a köztársaság zászlói alá állítják, tehát megtették azt a maximu­mot. amit K ram ár dr. ur tőlük lojalitásként mezkövetel — s ennek ellenére nincs állam­polgárságuk. Azokra a szegénv régi nyugdijnélküli nyugdíjasok­ra gondolok továbbá, akik egész életüket becsületes mun­kával töltötték el s ma az éhhalálnmk vannak kitéve azért, mert állítólag nincs állampolgár­ságuk. Mily jószívűséggel nyitották meg a köz­társaság kapuit a mindenkori kormányok azok előtt az úgynevezett emigránsok előtt, akik a bolseviamus idején Budapesten kompromittál­ták magukat, sőt ártatlan emberek vérével szennyezték be kezeiket — mennyire ápolják, becézik s bizonyos szolgálatok ellenében pénzzel tömik ezeket, mig a mi öreg nyugdí­jasaink az éhhalállal küzdenek. Hercz kommunista szenátor közbeszól. Riohter: Ezek ma már nem kommunisták, hanem a kormány jól dotált szekértolói. A nemzetárulókat keblükre ölelik, a saját becsületes lojális polgártársaikat kivetik, megvetik. Hát nem demoralizálja-© ez azt a népet is, amely a szabadságáért és a csehszlovák állam önállóságáért mindent mérlegre tett s amely állam most egy más nemzetnek az árulóit üdvözölni és keblére szorítani köteles. Hát nem tolul vér minden becsületesen gondolko­dó ember agyába akkor, ha azt látja és hallja, hogy a csehszlovák agrárpárt egy magyar kisgaz­dát tesz meg képviselőnek csak azért, mert ez judáspénzért. egy darab földért megta­gadja meggyőződését s a magyar földművesek százezrei, akik soha, semmivel sem vétkeztek az állam ellen, a földreform úgynevezett áldásaiból és jótéte­ményeiből teljesen kizáratnak? Itt van továb­bá bizonyos urak állandó, folytonos kutmér- gezése, akik a nemzeti testvéreimet a cseh­szlovák nemzet ellenségeinek tüntetik fel csak azért, mert ezek a háború alatt hívek maradtak ahhoz a zászlóhoz, amelyre feles­küdtek. Hát a cseh, szlovák, sziléziai regimen­tek legnagyobb része nem maradt-e hü ahhoz a zászlóhoz, amelyre felesküdött? A Höfer-je- 1 ént esek re s a Hivatalos Lapra hivatkozom, amelyek a cseh nemzetiségű tiszteknek és le­génységi áUománvu egyéneknek az ellenség előtt tanúsított bátor magatartásáért adomá­nyozott sok és nagy kitüntetést regisztrálják. fí refsrmifiis egyház sérelmei Itt van a katolikus egyház nehéz problé­mája, főleg Szlovenszkón, különösképpen pe­dig ma^ar vonatkozásban. Nem kívánok er­ről bővebben beszélni, ezt a kérdést oltár- testvéreim és kollégáim eléggé megvilágítot­ták. Pártom nevében, mint annak kulturrefe- rénse egyet köteles vagyok kijelenteni: a magyar nemzeti párt követeli a szloven- szkói katolikus egvházi lefoglalt fél vagyon­nak azonnali kiadását és ünnepélyesen til­takozik általában a régi egyházmegyék fel­osztása s különösen a rozsnyói egyházme­gye felosztása ellen. Itt van szlovén szik ói református egyház ké­nyes kérdése, amely még ma is a csehszlovák köztársaság tizedik esztende­jében valóságos ex-Iex állapotban nyugszik, miután az egyház alkotmánytörvényét a sok tárgyalás ellenére s annak dacára, hogy az egyház azt a kormány intencióihoz alkalmaz­kodva átszövegezte, az Elnök ur még mindig npm iává! 210 ozern 'l több becsületes állampolgár­nak a lelkinyugalmárdl van szó, hát nem égbe kiáltó jogtalanság az, hogy ezek ok nélkül oly kemény megpróbáltatásnak té­tetnek ki csak azért, mert magyarok? Hát nem nonsens, sőt törvénytelenség-e az, hogy az állami költségvetés R 5 miUiót vesz fel a túlnyomó részben szegény kálvinista lelki- pásztorok kongrirUa címén s a kormánv ezt az összeget nem fizeti ki csak azért, mert az att' otm á n vf örv én y a kormány hibájából nincs jóváhagyva! Ki vette fel ezeket az öszegeket 1019-ben, 1920-ban?! Mégis csak nyilvánvaló törvényte­lenség az, hogy a költségvetés által erre a cél­ra r°nr*elt összegek más célokra fordiitattak! Végül még néhány sző a kulturális kérdésskrSS és az iskolapolitikáról. Az arányok tekintetében csak egy példát embtek kereken: 38 ezer elemi iskolai tanító negyedrész any- nyi javadalmazásban részesül, mint 18 ezer katonai nyugdíjas. Amidőn a kulturális célokra fordított összeg nagyságát a katonai kiadásokéhoz képest ke- veselem, ezzel semmiesetre sem akarom azt mondani, mintha az iskolaiigyi minisztérium költségvetését részleteiben helyeselném. Nem helyeselhetem azt, már azon egyszerű oknál fogva sem, mert mint az ískolaügyi miniszté­rium költségvetésének indokolásában közölt adatok elárulják, a kisebbségi iskolaügy egy­re fokozódó mértékben továbbra is mostoha- gyermeke, amelynek pusztulását a kormány mindenképpen előmozdítani törekszik. Két­ségtelenül kitűnik ez a költségvetés főfüze­tének 267. oldalán közölt statisztikai adatok­ból, amelyekből megállapítható, hogy a kormány az 1927—28-as tanévben is az eddigi kisebbségpoMtikai tradíciójához hí­ven a magyar kisebbségi iskolaügyet egyre szükebb keretek közé szorítja. A költségvetés indokolásában közölt adatok szerint az 1927—28. tanévben a köztársaság területén 14192 nyilvános elemi iskola műkö­dött, ezek közül 789 iskolában — a hivatalos kimutatások szerint — magyarul tanítottak. A prágai statisztikai hivatal régebbi közle­ményeiből kiletszően az 1921—22. tanévben az elemi iskolák száma 13491, a magyar tanítási nyclvüekó 845 volt. Ugyanezekben az években a „csehszlovák nyelvű" iskolák száma több száz iskolával emelkedett. A népoktatás általános fejleszté­sével és különösen a csehszlovák nyelvű is­kolák számának állandó emelkedésével pár­huzamosan a magyar iskolák száma évröl-évre rohamo­san apad. Kovalik (közbeszól): Hát Magyarországon hogy volt? Richter (válaszul verklizö mozdulatot tesz, mit élénk derültség fogad.) A magyar elemi iskoláknak tervszerű és céltudatos visszafej­lesztése még jobban kidomborodik, ha a nép­iskolai osztályok számát hasonlítjuk össze. A költségvetés indokolása szerint az 1927— 28. tanévben kimutatott 14192 nyilvános ele­mi iskola 34250 osztállyal működött, amelyek közül 23491 osztályban . csehszlovák" nyelven tanítottak, a magyar tanítási nyelvű osztályok száma mindössze 1409-et tett ki. A hivatalos kimutatás szerint egy elemi iskolai osztályra átlag 39.2 gyermek jutott. A csehszlovák osz­tályok tanulóinak átlagos száma csak 38.2-őt tett ki. A magyar osztályok átlagos létszáma 53.1, tehát messze felülmúlja az országos átlagot. A valódi helyzetképet természetesen még ezek a számok sem mutatják. Ezek csak utal­nak arra, hogy a tanügyi kormány összehasonlíthatatlanul mostohábban bánik a magyar kisebbség népoktatás ügyével, mint a köztársaság la­kosságának többi részévek A helyzetképhez hozzátartozik "^nnk a szo­morú körülménynek a megemlítése, hogy a magvar szülőknek egy igen jelentékeny ré­sze nem részesítheti gyermekeit magyar nyelvoktatásban, vagy azért, mert az illető községben nincs magyar iskola, vagy pedig a tanügyi hatóságok a legkülönbözőbb eszkö­zökkel meg nem engedett nyomást gyakorol­nak a magyar szülőkre, hogy gyermekeiket ne írassák be a magyar tannyelvű iskolába. Hogyha a szülő hivatali állásánál fogva, vagy foglalkozásánál fogva valamelyes közelebbi függő viszonyban van az államtól, akkor a hatóságok az erőszaktól sem riadnak vissza és önkényesen a cseh iskolába kényszerítik a magyar gyermekeket. A polgári iskolai, a középfokú és különösen a szakoktatás terén még sivárabb a magyar kisebbség helyzete. A felső oktatás kérdését a közoktatásügyi miniszter ur a magyarországi főiskolákon szerzett okle­velek és az olt hallgatott félévek elismerésének ti­lalmával vélte megoldani a nemzetek szel­lemi együttműködésének és a csehszlovák kulturdemokráciánnk nagvobb dicsőségére. A köztársaság területén nincs módja a ma­gyar kisebbségnek arra, hogy felsőbb tanul­mányait anyanyelvén végezze, a külföldön szerzett magyar okleveleket pedig nem isme­rik el. Mi egyéb ez, mint a magyar kisebbség erőszakos kikapcsolá­sa a magasabbfoku kultúrából, vagy kényszerítés arra, hogy a köztársaság területén élő magyar értelmiség nemzeti jel­legéből kivetkőzve, elcsehesedjék? Az alkotmánylcvélnek egyik hangzatos cik­ke tiltja „az erőszakos elnemezetietlenités bármely módját.*4 A cseh kormány iskola- politikája, amelyet különösen a magyar ki­sebbséggel folytat, egyik iskolapéldája az erőszakos elnemzetietlenitésnck. Az Iskolai könyvtárakból kitiltott kOnyvek Hát még az alárendelt hatóságok mit müvei­nek a saját kényük-kedvük szerint! íme itt van a pozsonyi iskolaügyi referátusnak egy bbalmaB rendelete, amely szerint az iskolai ifjúsági könyvtárakból a következő müveket el kell tá­volítani: Pestalozzinak valamennyi müve, Schubert „Heimat“-ja, Grülparzer, Goethe, Schiller. Les- sing, Lenau valamennyi munkája. Carlvle: a Francia forradalom története; Jókay 30 mü­ve, Br. Eötvös Józsefnek 12 müve, Frlval- szky E.: Magyarország faunájá és madarai és lepkéi; sőt a jó öreg Sophokles a tragédiá­ival együtt a csehszlovák indexre került: An­golország története M. Carthytól s a sok ma­gyar keltőről nem is beszélve, akik csaknem kivétel nélkül indexen vannak. A bizalmas rendelethez mellékelt lista huszon­egy génnel írott oldalon a világirodalomnak ösz- szesen 630 német, magyar, francia, angol, olasz remekét teszi indexre! T. Szenátus! A fentebb említett okokból a bé­keszerződések bizonvos megvilágításai ezidö sze­rint még nem aktuálisak, azzá lehetnek azonban rövidebb vagy hosszabb idő múltán, mert egy bizonyos s ez az, hogy Európa és Amerika külottitlkai atmoszférája a reviziós gondolatoktól terhes. Szíveljék meg érdemekben gazdag Elnökünk­nek a szavait. A költségvetési bizottságban cél­zás történt Németország növekvő katonai ere­jére s Udrzal hadügyminiszter ur Magyarország- nak állítólag aggodalmat keltő nagy fegyver­kezésére mutatott rá. Benes ur ugyan nem oszt­ja ezeket az aggodalmakat, de figyelmét inkább Magyarország erkölcsi fegyverkezése ragndia meg, mintán az ifjúsági tornaegyesületekben ál­lítólag 800 ezer fiatalember van szervezve és noha fegyver nélküli azonban, mégis katonai ki­képzésben részesül. Tehát már tornásznia sem szabad a magyar ifjúságnak? Miniszter ur! Nem a félelemnek és a gyengeségnek jels ez, mely­nek oka a rossz lelkiismeret? Azonban gondoljanak vissza, Hölgyeim és Uraim Kuffner Hamis urnák általam erről a hely­ről két év előtt bemutatott térképére, amelynek címe a köztársaságot szörnyszülöttnek nevezi s amelvon Kuffner belerajzolta az idegen hadse­regeknek a felvonulását, amelyek a köztársasá­got egy nap alatt megszállhatják s harcképte­lenné tehetik. Ha valóban igaz volna az, amit a költségvetésben illetékes tényezők kijelentett! k. úgy tényleg bekövetkezhet az a piüanat. hogy a köztársaságot északról, keletről, délről és nyu­gatról ellenség támadja meg s harcképtelenné teszi. na nem akarják azt, hogy az önök egész nemzete egykor majd keservesen megadja az árát a nagy áldozatokkal szerzett szabad ágá­nak és önállóságának, úgy tegyenek meg mindent annak az atmoszférá­nak a megteremtésére, amely egykor, ha majd ütött a bizonyos „megvilágítások** órája, le­hetővé teszi azt, hogy ez a „megvilágítás** az Elnök ur szavai szerint loyálisan, becsülete­sen és nyíltan történjen meg és hogy mi akkor majd szives és hálás kézszo- ritássnl búcsúzhassunk és válhassunk el és ha a szabadságunkat és önállóságunkat majdrn ve­szély fenyegetné, akkor kölcsönösen egymás mellé állhassunk s legdrágább javainkat sikere­sen megvédelmezhessük. A költségvetés ellen fogok szavazni. A további vita Ezután Reisa cseh agrár párti, Reisel német szociáldemokrata és Kopriva cseh néppárti képviselő beszélt. Az utóbbi a pokrokár taní­tókat támadta. Modrács cseh szociáldemoikrata beszéde alatt heves összetűzés támadt Kopriva, Tomik is Dundr szenátorok között. Volko szlovák néppárti szenátor a kormány iskolapolitikáját ostorozza. Sajnálattal állapiíja meg, liögy a költségvetés egy jottányival sem jobb iskolaügyi tekintetben Szlovenszkó javá­ra, mint a múlt esztendei. Reflektál Franciscy Lajos országos keresztényszocialista párti sze­nátor beszédére. Mit szólnának a magyarok — mondotta —, ha Csehszlovákiában annyi jo­gét kannának, mint a szlovákok Magyarorszá­gon? Ennek az lenne a következménye, hogy bezárnák a magyar középiskolákat és az ele­mi iskolák első osztályában már szlovák vol­na a tanítási nyelv. Klofács reflektál Richter beszédére Klofács, a cseh nemzeti szocialista párt el­nöke hibáztatja, hogy a kormány teljesen hát­térbe szorítja a szenátust. Érthetetlennek tart­ja, hogy például szenátor miért nem lehet miniszter. Kovalik: Egv szenátornak annyi esze van, mint két képviselőnek. (Nagy derültség.) Klofács külpolitikai kérdésekkel foglalko­zik. A köztársaság — úgymond — a béke- szerződések alapján békepolitikát követ. Védelmi állásban van és nem agresszív, mint amilyen agresszív volt Richter magyar nemzeti párti szenátor beszéde, mely tu­lajdonképpen nem is ide szólt, hanem Bu­dapest felé. Lord Rothermere nem ijeszt meg bennünket, mint ahogy nem ijedtünk meg Richter beszédétől sem. Mi nem fé­lünk, mindazonáltal őrt állunk. Ezután a szónok kereskedelmi politikai kér­désekkel foglalkozik s támadja a kommunis­tákat. Sachor kommunista közbeszól: Mi van a maguk hadik Ö 1c s ö n k ö t vén y panamáival? Klofács idegesen és erélyesen visszautasít­ja a vádat. A kommunisták jelentették fel egymást — mondja — mindenféle zsarolásért és csalásért. Sachor: Tessék tényeket mondani. Nincs olyan piszkos ügy, amelyben maguk benne nem volnának. Klofács (az asztalra csap): Ismételje meg ezt a kijelentését a szenátuson kívül és bepe­relem. Sachor: Nincs mit ismételnem, ezt az egész világ tudja. Még a centralista Klofács Is kivételi Ruszinszkó autonómiáját! Klofács ezután a ruszinszkói viszonyokkal foglalkozik és hangoztatja, hogy olyan korrupt viszonyok még nem voltak soha Ruszinszkóban, mint most Rozsypal kormányzása alatt. Rozsypal van olyan ügyes, hogy ezt az emlé­kezetes megbeszélést a községi jegyzőkkel és járási főnökökkel nem személyesen vezette, de tény az, hogy október 30-án volt ilyen meg­beszélés Voprsálek kormánytanácsosnál. Ahelyett, hogy az agráriusok » gzlávizmust támogatnák Ruszinszkóban, vesztegetnek a zsidók- és magyarok közt és azok szavazatait akarják megvásárolni, ez azonban nem fog sok jóra vezetni. Ruszinszkóban is van egy Tuka ós Stefán Ágoston, aki Klofács mi­nisztersége idejében, vagyis a bolsevista be­törés után Lengyelországban orosz-lengyel légiót szervezett Csehszlovákia ellen. Nem szabad elfelejteni azt, — hangoztatta Klofács, — hogy a köztársaságot a békeszer­ződések kötelezik arra, hogy Ruszinszkónak autonómiát adjon. Elmúlt már tiz év ideje tehát, hogy hozzá­fogjanak az autonómia megvalósításához. Nem kell semmitől sem félni, ha az állam szi­lárd. Kalcsok szlovák néppárti ('közbeszól): Es mi lesz Szlovenszkó autonómiákéval? Klofács: *Sz!ovenszkó Örülhet, hogy velünk egységben van! Ruszinszkóval szemben kö­teleznek miniket a békeszerződések és ha Szlovenszkó külön volna, úgy ez csak veszélyt jelentene s gyöngítené u-gy a szlovákokat, mint a cseheket. Ezután Klofács hosszasan beszél kereske- delein politikai kérdésekről. Lapzártakor a/ ülés tart. A költségvetés fölötti szavazás a ké* ső esti órákra várható. Fttr-B UH! a hajbetegségek és kopaszodás tökéle­tes gyógyszere. ItlIiyS illiFp hajhullást. iüftll^ fi M*» É? DROGÉRIA mám Kapható minden drogé- í H őában, gyógyszertárban KOSIGE- KASSA \ |p|g| és parfümériában, vala­Fö-ucca 23. |BÉÉyiS mint a íöképviseletnél. Arak : nagy üveg Ke 60, közép Ke 40, kis Ke 20­m n uiHiwiiR iiminmHiwi—tm ■nniiinfl mm a ICépes Hét előfizetési difa Praha ü., Panská 12 sz. MI. emelet címre küldendő :

Next

/
Oldalképek
Tartalom