Prágai Magyar Hirlap, 1928. november (7. évfolyam, 250-274 / 1877-1901. szám)
1928-11-20 / 265. (1892.) szám
g-ességét bizonyította lendületes szavakkal, melyekért a közönség szűnni nem akaró tapssal jutalmazta. A mindvégig lelkes hangulatban lefolyt gyülé-s este háromnegyed nyolc órakor ért véget. A gyűlés után hatvan terítékes bankét következett, amelyen Segesváry Mancika hatalmas rózsacsokrot nyújtott át üdvözlő szavak kíséretében Szent'PPXGM-M VO^ARrfíRLAP ggare-M.. .... 19 29 nftrember 20, kedd. K^^mesterek eredeti alkotásai. S\Bpo£cÍlöiS Kívánságra körutamon bemu atás bárhol. Daboviczky, Nyitra. Ivány pártvezérnek. A bankét, amelyen számos pohárfelköszömtő hangzott el, a késő éjjeli órákban ért véget. Kassa, november 19. (Kassai szerkesztőségünk jelentése.) A választási népgyülések sorában, melyeket most országszerte rendez az országos kereszlényszo- cialista párt, talán egyike volt a legimpozán- sabbaknak és lényegét nézve, a legjelentősebbeknek az a népgyülés, amelyet most vasárnap délelőtt tartott meg Kassán a párt. A nagyszerűen sikerült nópwyülésnek nagy jelentősége az is, hogy a keresztényszocialista pártvezérek méghalligatására eljöttek a mesz- sze Árvából, Liptóból, Rózsahegyről és a zip sértőidről a szlovák és német párthivek is. akik ezzel is dokumentálni akarták, lm—- lélekben is egynek érzik magukat az ittlakó magyarsággal. A népgyülés a Legényegylet hatalmas nagytermében zajlott le, amely zsúfolásig megtolt hallgatósággal és resztvettek azon Kassa és a közeli környék magyar in- teitige ne iájának szine-java is. A liptói szlovákokat Szmizsár Bertalan lúptóbobrőci esperes-plébános vezette, aki maga is fölszólalt a gyűlésen. Miikor Grosschmíd Géza dr. szenátor vezetésével megjelent a pódiumon Szüllö Géza dr. nemzetgyűlési képviselő, a párt vezére. Fodor Miklós nemzetgyűlési képviselő, Wirth Gyula pártigazgató, Rohm Rudolf országos főtitkár Floischmann Gyula dr. kerületi főtitkár, TeschJcr Antal dr. igléi körzeti elnök Tost Barna, Kassa város plébánosa és helyettes polgármestere, hatalmas éljen zúgott föl s a naryszámú hallgatóság percekig a legnagyobb ovációban részesítene vezéreit. Az ováció csillapultával fölhangzott a kassai munkásezeikszervezetek zenekarának nyitánya, majd utána Grosschmid Géza dr. szenátor, a kassai pártszervezet elnöke, emelkedett szólásra s elmondotta megnyitó beszédét. —- Prágából jövök — mondotta —, ahol részt vettem a költségvetés vitájában. Éppen kiosztották ott az elnöknek jubileumi szózatát, amalyben benne van, hogy ez az állam Kánaán lehetne. Hozzáteszem, ez az ország tényleg Kánaán, de nem nekünk. Ez a szinüi- iiig telt terem az őslakosság részéről a .„kánná ni “ állapotok tagadása. És ez az őslakosság tudja, hogy mi mit hirdetünk, mii akarunk s ezért van itt. A közigazgatási reform valósággal megrázta a magyarság itteni életének pilléreit, de bármennyire is sérelmes ez a törvény, félre nem állhatunk s ott kell lennünk mindenütt, hogy harcoljunk ellene: a községi és járási képviselőtestületekben az országos közigazgatásban, a parlamentben, de a külföldön is. Mert mindenütt föl kell tárnunk, hogy nekünk nem adják meg a gyakorlatban azokat a minimális jogokat sem, amelyek bennünket a békeszerződés értelmében megilletnek. Ezzel kapcsolatban két kérdés merül föl: helyes-e, hogy a választásokban részt veszünk és helyes-e az ellenzéki álláspont? Az elsőre a feleletet már megadtam. A másodikra a költségvetési vitában elmondott beszédemben mutattam rá s ezért most csak annyit akarok mondani, hogy szeretik a szemünkre vetni azt, hogy a mi munkánk meddő. Ezzel szemben rá kell mutatnom arra, hogy a mi panaszaink eljutottak mindenhová s ma már az elnök szózata, Scotus Viator ismeretes cikke, Benes legújabb nyilatkozatai s a világsajtó mellettünk szóló cikkei is mind azt bizonyítják, hogy ezek a panaszok nem voltak alaptalanok és jogtalanok, mert mindebből kitetszik: a bajok és sérelmek orvoslásra szorulnak s hogy el kell jönnie az orvoslás idejének is. így lett a magyar kérdés világkórdés és mindez a mi politikánk legkézzelfoghatóbb eredménye. A vetés már suhog és ha még nem is érett kalászba, az idő meg fogja hozni a mi politikánk gyakorlati eredményeit. Ez nedig pártunk el vh őségének ingadozás- mentes munkájának és illusztris elnökünk, Szüllő Géza dr. (nagy éljenzés és taps) fáradhatatlan tevékenységének az eredménye, aki nemcsak a belföldön, de a nagyvilágban is fáradhatatlan buzgalommal végzi és végezte a magvetés nehéz munkáját. Szüli® beszéde A nagy éljenzéssel fogadott beszéd után Szüllö Géza dr. állt fel szólásra. Újabb hatalmas éljenzés zudult feléje, úgy hogy percekig tartott, amíg megkezdhette beszédét. — Az ígéret Földjének nevezik a respublikát — mondotta a többi között Szüllő — s ez valóban is igy van, mert itt mindenütt csak Ígérnek. Tévedés az, hogy a behódolás eredményeket hozhat. Nekem szememre vetik, hogy az aktivizmus ellensége vagyok. Meg kell állapítanom, ho~'r a kormány támogatása nem' aktivizmus. Amikor kultúrát adok s magyar népem szabad megélhetését biztosítom, akkor aktivista vagyok. Azok teszik a legrosszabb szolgálatot az államhatalomnak, akik a törvények rossz végrehajtásával itt az elégedetlenséget szítják. Én soha a törvényes jogról lemondani nem fogok. Én voltam az, aki elsőnek hirdettem a külföldön, hogv itt velünk, kisebbségi magyarokkal, igazságtalanság történik és az eredmény az, hogy ma már a köztársaság elnöke és Benes miniszter ur is belátja, hogy a gyorstalpalásban készült törvények revízióra szorulnak. Én nem vagyok irredenta, de követelem a saint- germaini békeszerződésben részünkre biztosított jogokat. Ha azt mondják, hogy itt demokrácia van, úgy kell, hogy azt mindenki érezze. Aki megakadályozza azt, hogy itt minden polgár jogait egyformán tiszteljék, az beleütközik abba a tanításba, amit Masaryk elnök hirdet. .Nekünk jogunk van ahhoz, hogv mint egyenrangú polgárok élhessünk a rajtunk uralkodó nemzettel e—iitt. Nincs csehszlovák, csak cseh és szlovák, éppen úgy, mint nern volt régen osztrák-magyar polgár és ezért nem is lehet úgynevezett csehszlovák politikát sem csinálni. Hivatkozom Deák Ferencre, a mwvar haza bölcsére, aki Ferenc József királynak e?vszer a következőket mondotta: Ha a mellényt rosszul gombolták, ki kell azt gombolni és ivy újból begombolni. Ha a kisebbségi törvényeket rosszul hajtották végre, a bajokat és sérelmeket orvosolni kell, mert ezt kívánja az állam érdeke Í3. És ismét idézem Deákot, aki azt mondotta, hogy a hatalom elvehet mindent, de vissza is kell, hegy adja. És ezért harcolunk mi is jogainkért, mert ha ezekről önként lemondunk, nem lesz oly hatalom. mely azt uiból visszaadja nekünk. — Most, választások előtt, azt mondják, hogy nagy demokratikus átalakulás előtt állunk. Hát demokrácia az. hogy most egész Szlo- venszkón 36 tartománysrvülési képviselő kezére bízzák az egész közigazgatást, holott régebben ezen a területen 3c09 hozzáértő egyén intézte a közigazgatás dolgát. A legnagyobb hiba ott van, hogy a törvény szelleme és a végrehajtási utasítás szelleme között nagy különbség van. — S itt elmondok egy régi anekdotát: Az erdő fai egyszer hatalmas sírásba törlek ki. Isten segíts! kiáltották, mert favágók jöttek, ho~" kiirHák az ezeresztendős hatalmas fákat. A könyörületes Isten megkérdezte, hát mivel akarják megsemmisíteni a fákat? — Fejszével — volt a válasz. És miből áll a fejsze? — fanyélből és vasból. És honnan veszik a fát a fejszéhez? kérdezte az Úristen. — A mi erdőnkből volt a válasz. — Hát akkor ne adjatok fát a vashoz és igv nem fognak tudni benneteket kiirtani, — adta meg a bölcs tanácsot az Úristen. És most kérdem, ki az aki bennünket gyöngít? A kormány. És hány roa^var van mégis, aki szavazatát cseh pártokra adja. Pedig én nagyon jói tudom, ho^v nincs egy cseh sem, aki magyarra szavazna. És újból is hangsúlyozom, amig nem adják meg az autonómiát, amelyért mi már tiz éve küzdünk, addig itt nyugalom nem lesz. Mikor 1925-ben megválasztottak országos pártelnöknek, első utam Hlinkához vezetett, akinek felajánlottam pártom minden erejét és támogatását az autonómia kivívásáért folyó harchoz. Mert mi testvériesen magunkhoz öleljük szlovák testvéreinket és velük együtt akarjuk itteni boldogulásunkat elősegíteni. — önök tudják, mit tett Hlinka. Cserben hagyta az autonómiát. Én azt akarom, hogy Szlovenszkó a szlovenszkóiaké legyen: a szlovákoké, a magyaroké, a németeké és minden más nemzetiségé, amellyel itt békességben együtt éltünk ezer éven át. És ha önök is igy akarják, akkor a pokol kapui sem dönthetik meg Szlovenszkót. így legyen! Fador és Fleischmann beszéde Viharos taps ziugott fel Szüllő dr. beszédére és a végesvégig nagy figyeleimimel hallgató közönség alig akart betelni tetszésének nyilván Kásával. Mikor végre elült a zaj, Fodor Miklós nemzetgyűlési képviselő beszélt szlovákul, hogy zzel is dokumentálja a szlovákok és magyarok testvériségét. Nincs ma Szlovemszkón olyan párt — mondotta —, mely úgy küxjdene a testvér nemzetiségek jogaiért, mint az én pártom. Tiz éve hirdeti Hlinka az autonómiát s önök látják, mi lett belőle. Most van Htimkáélknak egy országos elnökük, de imilyen jogköré van neki? Úgyszólván semmi. Mindenben úgy kell táncolnia, ahogy Prágából dirigálják. — Szlovák fölszóladását azzal fejezte he, hogy bízunk az igazság győzelmiéiben. Mi azt akarjuk, hogy Szlovenszkó a szlovenszkóiaké legyen és r szí ovenszkóiak maguk intézhessék életük sorsát. Ezután magyarra fordította Fodor a beszédét. Közbem hatalmas éljenzés zúgott fel. Különösem a messziről jött szlovákok köréből. — Rövidem magyarul is akarok beszélni — mondotta —, mert ezzel is dokumentálni akarom, hogy jogunk vám itt magyarul beszélni és pedig annál is inkább, mert a kormánypártok most mindenfelé magyarnyelvű választási plakátokon csalogatják magukhoz a magyar szavazókat. Sőt Érsekújvár vidékem piros-fehér-zöld színű magyarnyelvű felhívásokat is osztottak szét Senki se üljön föl a csalogató Ígéreteknek, se a mostanában sorra alakuló újabb kisebb párt ócskáknak, mert ezeknek csak az a céljuk, hogy megbontsák az ellenzék sorait. A Karpathemtpoet egyik cikkére válaszolva ká- jelenti, hogy pártja mindenütt ott volt, ahol a Szepességért harcolni kellett és mindent elkövetett, hogy a kormányt rászorítsa a németek sérelmeinek orvoslására is. — Mi mindenkiért dolgozunk és küzdünk — igy fejezte 'be beszédét — aki Szlovenszr kőn él, mert nekünk egész Szlovenszkó testvérünk, és addig fogunk harcolni, amig jogainkat ki nem vívjuk. Ezután Fleischmann Gyula dr. főtitkár, a párt egyik jelöltje, mondotta el programbeszédét. Mint Kassa szülötte, mindig a város érdekében dolgozott, de ugyanakkor szem előtt tartotta egész Szlovenszkó érdekeit is. Nagyon jól tudja, hogy nem frázisok kellenek, hanem becsületes, Önzetlen munka. Főképp Kassa érdekei lebegnek szeme előtt, melyet a kormánypártok mesterségesen igyekeztek tönkretenni és követelni fogja Kassa részére az expoziturát. A kassai expoziturát nemcsak a város, hanem Sáros, Ung és Zemplén érdekei is követelik. Szlovenszkó ma gazdasági szempontból a siralom völgye. A köziirnazr'ratási reform nem elégit ki senkit és szakértők szerint is újabb reformálásra szorul. Az uj rendszer kevesebb jogot ad, Szlovenszkó népének, mint a hetven év előtti' oszitrá ktartományren dszer. Liptói és árvái szlovákok a ker.-szoc. pártién A tetszéssel fogadott beszéd után Szmizsár Bertalan liptóbobróci esperes beszélt szlovák nyelven s lelkesen méltatta Fedor Miklós liptói akcióját. A keresztényszocialista pártra —■ mondotta — ráfogták, hogy ellensége a szlovákságnak. Mikor azonban láttuk, hogy ez a párt van hivatva arra, hogy a keresztényszocialista eszméket megvalósítsa, nem azt néztük, hogy' magyarok jöttek hozzánk, hanem csak a testvéreket láttuk bennük, akik segítségére jöttek a szlovák testvéreknek. Mert a keresztény- szocialista párt hasonló a kórházi betegápoló nővérhez, amelyik nem nézi azt, hogy a beteg milyen nemzetiségű és milyen vallásu, hanem csak azt nézi, hogy beteg és teljes szivével a gyógyítására siet. Ezért állt ő is szlovák létére a keresztényszocialista párt mellé, mert tudja, hogy a párt nemcsak magyar, hanem szlovák is. Az elhunyt nagy püspök, Fischer-Colbrie elveit vallom akkor, amikor a keresztényszocialista párt mellé állottam, mert ez a párt összekötő kapocs az itt élő különböző fajok és nemzetek közi A szlovák nyelven elmondott beszéd igen nagy hatást keltett. Utána az árvái és liptói szlovákság üzenetét tolmácsolta Kubovcsik trirevncei földműves, aki egyik nevezetes tagja a szlovák függetlenségi mozgalomnak és a pittsburgi egyezmény aláírásánál is jelen volt. — Mi már tiz év óta várjuk az autonómiát, — mondotta többek közt — amit HHnka megígért. Tovább már nem tudunk várni Mi munkanélküliek vagyunk, azért csatlakozunk önökhöz. Az egyszerű közvetlenséggel előadott beszéd után nyomban válaszolt Szüllő Glsza dr., a párt országos elnöke és szlovák nyelven a következőket mondotta: — örömmel üdvözöljük önöket sorainkban. Mi szlovákok és magyarok mindig testvérek voltunk. Ezer évig a legjobb testvériességben éltünk egymás mellett. Meg vagyok győződve, ha önök is segíteni fognak törekvéseinkben és harcainkban, győzni fogunk és továbbra is boldogan és békésen fogunk együttélni önökkel a mi Szloven- szkónkban. Hatalmas ováció után Grossohniid Géza űr. szenátor állt föl szólásra s tolmácsolta a kassai pártszervezet köszönetét a szónokoknak. — örülünk, hogy a szlovenszkói szlovákság is velünk érez, — mondotta — és bízom benne, hogy önöknek sem lesz okuk, hogv megbánják elhatározásukat. Az összefogás elő fogja segíteni az igazság diadalát, ami a mi programunk. A népgviilés lelkes hangulatban ért véget. A gyűlés után Kubovcsik Szüllő Géza dr. pártelnök elé vezette falujának, a rózsahegyi Trirevuca községnek küldöttségét s megható szavakkal kérte a párt támogatását a szlovákság részére. Hasonló megható jelenet játszódott le az uccán, ahol egy egyszerű, öreg, töpörödött árvái szlovák asszony léoett SzüHnhöz ós könnyes szemekkel köszöntő mec Szüllő testvéri szavait. Szüllő Géza válasza a magyar nemzeti pártnak A délután folyamán a párt egész vezérkara autón Szepsibo utazott, ahol szintén nagyszabású népgyülés volt a zsúfolásig megtelt régi városháza termében. Gelley péderi földbirtokos, körzeti elnök lelkes megnyitó szavai után magyarruhás leányok virágcsokrot nyújtottak át Szüllő Géza dr. országos pártelnöknek. Majd programon kívül a dobogóra lépett Silakov- szky makranci földmives, a tervezett lovasbandérium vezetője, aki katonás tisztelgés után társai nevében bejelentette, hogy száz főből álló lovasbandériummal és szekértáborral akarták fogadni, de a járási főnök ezt betiltotta, társaival együtt gyalogosan jött el, hogy kifejezzék ragaszkodásukat a párt és annak vezére iránt. Szüllő a spontán üdvözlésre a következő szavakkal válaszolt: A mostani kormány a szlovenszkói magyar kisebbséget mindenütt leszállította a lovakról. A magyar lóra termett nemzet. És a mi politikánk azt célozza, hogy az ittélő magyarság a republika keretén belül minden őt megillető jogához hozzájusson. Lóra magyar 1 Remélem, hogy politikánkkal a magyarságot újra visszasegithetjük a lóra. A kedves epizód után Szokolszky Bertalan kanonok, a népgyülés elnöke nyitotta meg emelkedett szavakkal a gyűlést. Szüllö Géza beszédében ismertette a keresztényszocialista párt programját, amely pari megalakulása első pillanatától kezdve a kereszt jegyében jár nehéz utján. Rámutatott arra, ho^v Szlovenszkón már csak a templom és a felekezeti iskola az a hely, ahol fiatal nemzedékünk ístenfélelemben nevelődik. Majd rátért a magyar nemzeti pártnak legutóbbi szepsi ""ülésén és kassai pártvacsoráján elhangzott beszédekre. ' — Az 1925-ös nemzetgyűlési választás A KépcsHéfi előfizetési dija Praha II., Panská 'S2. sz. IR. emelet <ü«ruy küldendő előtt — mondotta — az országos keresztény- szocialista párt tárgyalásokat folytatott a magyar nemzőid párttal, hogy a választáson a két párt közös listával vegyen részt. A magyar nemzeti párt akkOT erre csak úgy volt hajlandó, ha a közös szavazólistáikon a keresztényszocialista pártot jellemző „keresztény44 szó nem fog szerepelni. Természetes, hogy ebbe a keresztényszocialista párt nem mehetett bele. Ez épp oly lehetetlenség volt, mintha az országos keresztényszocialista párt azt kívánta volna a magyar nemzeti párttól, hogy elméből a „magyar14 jelzést hagyja ki. A magyar nemzeti párt akkor a külön lista mellett döntött és ezért voltunk kénytelenek mi külön listával venni részt a nemzetgyűlési választásokon. A magyar nemzeti párt tisztességes dolognak tartotta akkor a választásokban külön venni részit, miért nem tartja most is annak? Meg lehetnek győződve arról, ha azt látnám, hogy a külön listával való választásban csak egyetlen magyar szavazat is veszendőbe megy: én volnék a külön listáknak legnagyobb ellensége. Ezután foglalkozott Richter János magyar nemzeti párti szenátor azon kijelentésével, miszerint ő ódanyilatkozott volna, hogy az országos keresztényszocialista párt nem magyar párt. Én ily kijelentést, mondotta, soha nem tettem. Én azt mondottam, hogy a* országos keresztényszocialista párt nemcsak magyar párt, felöleli a szlovenszkói lakosság valamennyi nemzetiségét és valamennyi keresztény felekezetit épp a kereszténység átfogó egyetemessége alapján. Ez az egyetemes átfogó képesség az, amelyet nagyon sokan a laikusok közül tévesen inter- nacionalizmusnak neveznek. Foglalkozott még a mai demokráciával, amely állandóan a régi magyar zsentTi-uralmat és a zsentri-közigazgatást gúnyolja. A szónok fölhozza példázatát a ncgyeshin- tóról, mire a hatósági kiküldött közbeszólt és felkérte 4 ista gtáffi kassai gyűlése
