Prágai Magyar Hirlap, 1928. november (7. évfolyam, 250-274 / 1877-1901. szám)
1928-11-17 / 263. (1890.) szám
\ 1388 n<yr«mt>eT 17, szombat 3 Franciscy Lajos szenátor költségvetési beszédében visszautasította az „ezeréves rabszolgaság" meséjét A katolikus magyarság egyházi és kulturális követelései a szenátus előtt Prága, november 16. JelienítettluJk tegnap, (hogy Eramciiscy Lajos Üt., országos fkei^eszítényszocialijsta pánti sz>e- mátar a szenátus költség vetési vitájában nagyszabású beszédet mondott. A beszédet most alMJblb ismertetjük kimeritö részletes- ségigel: A csehszlovák köztársaság tízéves fenállásá- nak jubileuma alkalmából helyesen történt, hogy úgy az ellenzéki pártok, mint a kormányt támogató pártok mérlegre tették a köztársaság politikáját és vizsgálták, aktív, vagy passzív eredményt mutat-e a mérleg? Egy demokratikus állam politikai mérlege akkor aktív, ha az államban lévő népek mindazokkal a jogokkal bírnak, amelyek őket az állam törvényei szerint megilletik. Csak akkor uralkodhatik béke és megelégedés a különböző népfajok között, amely az állami élet nyugodt fejlődését, konszolidációját ■garantálja. Ez az erő, ez a konszolidáció az állam legnagyobb, semmi más által nem pótolható politikai értéke. Ha Szlovenszkót nézzük, meg kell állapítanunk, hogy a köztársaság politikai mérlege ezt az aktívumot nem mutatja. Mi szlovenszkói őslakosok messze vagyunk azoknak a jogoknak és javaknak birtokától, amelyek minket a béke- szerződések és az ország törvényei alapján megilletnek. A iftOte V3V3RCM és az egyházi birtokok Szlovenszkó lakosságának közel nyolcvan százaléka katolikus vallásu. Főkóp ezek sürgetésére a kormány helyreállitotta a római szentszékkel való diplomáciai viszonyt és a modus viven- diben a két fél körvonalazta az egyházpolitikai kérdések rendezésének módját. A megegyezés értelmében az egyházi birtokokat már addig is, amig az egyházmegyék határai véglegesen meg- állapittatnak, át kell adni a püspöki kar kezelésébe. Ez eddig nem történt meg, a birtokokat jogellenesen a kormány kezeli és azok jövedelméből kénye-kedve szerint juttat aránylag kis összegeket a birtokok által szolgálandó céloknak. rA kormány kezelése folytán a püspökök keze meg van kötve egyházmegyéik anyagi adminisztrációja tekintetében, s a legfontosabb egyházi intézmények működése meg van bénítva, sőt fennmaradásuk is veszélyben forog. Legtöbbet szenvednek ezen állapotok következtében a szlovenszkói magyar katolikusok érdekei. Évek óta szükségét éreztük annak', hogy a magyar papnevelés biztosítására a komáromi katolikus gimnázium mellett egy internátus és kisszemenárium is létesitessék. Miután a nagy- szombati apostoli adminisztrátor nem rendelkezik az esztergomi érsekség birtokai fölött, nincs abban a helyzetben, hogy a tervet megvalósíthatná, s igv a szlovenszkói katolikus magyar társadalomnak magának kellett kezébe vennie ezt a nagyfontosságu ügyet. A legelemibb jogérzést is mélyen sértő állapot az, hogy egy egyházmegyének a püspöke nem áldozhat magyar híveinek lelki céljaira azokból a birtokokból, amelyek magyar adományozók nagylelkűségének köszönik eredetüket és elsősorban a magyar hivek lelki javára adományoztalak. E jogellenes állapot ellen a katolikus közvélemény tiltakozásának ez alkalommal is kifejezést adok és követelem, hogy a lefoglalt egyházi birtokok most már a modus vivendi értelmében is az egyháznak visszaadassanak és eddigi jö! védelmük hovaforditásáról pontos számadás készítessék. Az egyházi birtokok katolikus közvagyont alkotnak, azok nem lehetnek sem a kormány, sem bármely politikai párt családi dominiumai, azoknak katolikus közcélokat kell szolgálniok és rendeltetésük felett a katolikus lelkiismeretnek kell őrködnie. Pártom ezt a kötelességét átórzi és azt teljesíteni fogja. Visszaköveteljük a katolikus gimnáziumokat Egy püspöki körlevélben azt olvassuk, hogy szomorú és a jubileumi örömöket csökkentő jelenség az, hogy elvesztettük katolikus gimnáziumainkat. Nem vesztettük el azokat, csak a kormány rátette a kezét intézeteinkre, de ez az önkényes tény meg nem foszthatott minket intézményeink tulajdonságától, amelyről mi soha nem fogunk lemondani! Ifjúságunk nevelése, amely a háború előtt jó és megbízható kezekben volt, ma a legsúlyosabb válságot kénytelen átélni. Amint ez említett püspöki felhívásban olvassuk: „a vallástant tanítják ugyan az állami gimnáziumokban, de a két vallástani órán kivül gyakran az egész tanítás és nevelés a vallásnak nem kedvező vagy indifferens szellemmel van megtöltve, amikor a történeti előadások során az egyházat gyakran hamis világításba állítják és mint a tudomány és haladás ellenségét mutatják be, s amikor sok tankönyv az egyházzal ellenséges szellemben van megirva“. Odáig megy ma az állami gimnáziumok vallás- ellenes iránya, hogy a szlovenszkói püspökök indíttatva érzik magukat gondoskodni katolikus gimnáziumok felállításáról, mert belátták, hogy ezek nélkül az ifjúságnak a papi pályára való lépését és egy valláshoz és egyházhoz hü világi intelligenciának a felnevelését nem remélhetik. Szomorú volna, ha az óhajtott cél elérésére uj katolikus gimnáziumokat kellene felállítani, amikor megvannak a régi intézetek és csak vissza kell azokat szerezni. Erre meg van adva a mód és a lehetőség, ha az összes keresztény alapon álló pártok egyértelműen követelni fogják a szlovenszkói katolicizmus e sérelmeinek orvoslását és ha ennek a követelésnek nyomatékot adnak azzal, hogy megvonják a kormánytól támogatásukat, ha jogos követelésük nem teljesül, akkor kétségtelen hogy ennek a fellépésnek meg lesz az eredménye és rövid időn belül visszakapjuk intézeteinket! Kiiiiiü 691fil3Z83S®£Jlf@t a szlovenszkói iisgfií kaioiikysokssak! A nemzeti élet áramlata ezidőszerint az egyházi élet terét is uralma alá hajtotta. Hogy helyes vagy helytelen-e ez, ez más kérdés, de a tény megvan, s a következményeit látjuk és érezzük. A monarchiából alakult államokban az uralkodó nemzethez tartozó püspökök neveztetnek ki. mert azt kívánják, sürgetik az illető államok kormányai. A kinevezettek maguk is annyira tudatában vannak nemzeti missziójuknak, hogy csak az illető nemzet püspökeinek nevezik magukat, amelyhez tartoznak, minden tekintet nélkül a más nemzetiségű hívekre. Ennek természetes eredménye, hogy az egyházi kormányzat is olyan erősen magán viseli a nemzeti munka jellegét, hogy amellett a más nemzetiségű hivek egyházkomiányzati,, vallási és iskolai érdekei teljesen háttérbe szorittatnak. Mindez azt a meggyőződést érlelte meg a szlovenszkói magyar katolikusokban, hogy azt a teljes odaadást, amelyet a magyar hivek lelki életének gondozása követel, csak úgy biztosíthatják maguknak, ha egy külön egyházmegye lesz a magyar katolikus lakosságra kiterjedő jogkörrel és a magyar népből származó pappal az élén. Nagy aktualitást ad ennek a kívánságnak az a körülmény, hogy a modus vivendi legfontosabb pontjának, az uj egyházmegyék határai megállapításának munkája folyamatban van. E munka folyamán kell eldőlnie annak a kérdésnek, teljesül-e a magyar katolikusnak egy külön egyházmegye felállítása iránti óhaja, vagy sem? Tudom, hogy ez a kérdés egész terjedelme sze: rint a szentszék illetékességi köréhez tartozik, de a szentszék ilyen kezdeményezésnél tárgyalni szokott az illető állam kormányával és közös megállapodással teszi meg intézkedéseit. Azért mi, szlovenszkói magyar katolikusok azt a kérést intézzük a kormányhoz, hogy legalábbis ne görditsen akadályokat a magyar katolikusok kívánsága elé, akik nem kívánnak nemzeti jellegű és színezetű egyházmegyét, hanem csak külön egyházmegyét, amelynek hívei és főpásztora közös erővel garantánák a magyar katolikus lakosság egyházi és iskolai érdekeinek teljes felkarolását. A költségvetés fedezetlen tételei Az 1929. évi állami költségvetés is — a hivatalos kijelentések szerint — az egyensúly jegyében áll. A papiroson meg van az egyensúly, de a Valóságban nincsen meg. A tanítói illetmé- njekre szükséges összeget elvi okoból a költségvetésbe be nem állították és a tartományok budgetjébe sem vették fel. így legalább kétszáz- millió fedezetlen maradt. Ha egy államnak a költségvetésében ilyen hiány mutatkozik, amely csaknem hatszorosan múlja felül a feltüntetett felesleget, akkor reálisan ezt a költségvetést egyensulybanlevőnek mondani nem lehet. A másik fedezetlen tétel az autonóm testületek pénzügyi gazdálkodásánál tűnik fel. A pótadó korlátozásával még nem lehet megoldani azt a kérdést, hogy honnan veszik az önkormányzati szervek‘a pénzt fedezetlen kiadásaikra? A törvény által létesített kiegyenlítési alap nem elégséges az autonóm testületek szubvenciójára. A pénzügyi kormányzat sajnos még csak most keresi az ujabb fedezeti forrásokat. Szó van arról, hogy az állam egyes beviteli forrásokat az önkormányzatnak enged át. De hogy melyek legyenek azok a források és minő arány szerint osztassanak fel az önkormányzati testületek között, arról még nincs terve a kormánynak. A községek készen vannak a költségvetéseikkel, kirótták az előirt minimális pótadót, feltüntették a hiányt és várják az állami szubvenciót, amelynek még a forrásai sincsenek meg. Elgondolható, hogy minő zűrzavar keletkezik majd az önkormányzatok pénzügyi adminisztrációjában emiatt. Meg fog bénulni minden tevékenység, amelynek fejlesztés és haladás lenne a célja, úgy kulturális, mint közgazdasági és közegészségügyi téren. A község fedezetlen deficitje az állam deficitje, mert azokat az állam lesz kénytelen előteremteni. A földreform A közgazdasági helyzet konszolidálásának leginkább három akadály áll útjában: a földreform, a kereskedelmi adók és az ipari viszonyok. A földreform visszásságait és igazságtalanságait pártom már sokszor szóvá tette a képviselőházban és itt a szenátusban is. Ez alkalommal nem hallgatom el azt a kritikát, amelyet a költségvetés képviselőházi tárgyalása alatt egy kormánytámogató pártnak a szónoka, Scharna- gel képviselő mondott. A birtokreform végrehajtása, — mondotta, — nem szolgáltat okot jubileumi örömre, mert a nemzeti és szociális igazságtalanságok egész sokaságát rejti magában és gazdaságilag észszerűben. A földreform teljes gazdasági fiaskót szenvedett. A németeknek súlyos gazdasági károsodást okozott. Ha a német nép egyik képviselője panaszkodik amiatt, hogy a földreform súlyosan megkárosította a németeket, mit szóljanak a szlovenszkói magyarok, akiknek a felosztott birtokterületekből két százalék sem jutott, holott a lakosságnak 25 százalékát alkotják. Ha az illetékes tényezőkben legalább most, a birtokreform utolsó szakában felébredne az igazságosság és humanizmus érzése, némikép még jóvátehetnénk az elkövetett jogtalanságokat, ötvenháromezer hektár vár még felosztásra Szlo- venszkón, ebből még lehetne a magyar igénylőknek is illő részt juttatni, ha a felosztást a törvény szelleme szerint hajtanák végre. Különböző alapokban és tartalékokban tiz- milliárd korona felett rendelkezik a birtokhivatal. Ennyivel lettek szegényebbek Csehszlovákiában a régi birtokosok és a nagybirtokosok alkalmazottai. Ilyen rengeteg vagyon mellett megdöbbentően szánalmas látványt nyújt az a béres vagy napszámos, aki egy vagy másfél holdas csikót kapott a nagybirtokból végkielégítésül és most nyomorban van, mert ha meg is tudná mivelni azt a kis parcellát, akkor sem tudna belőle megélni. A mezőgazdasági területek felosztása befejezés előtt áll, következik az erdőbirtokok fel- darabolása. Eddig összesen 360.000 hektár erdőt sajátítottak ki, hátra van még 1.600.000 hektár kisajátítása. Minthogy az erdőket nem lehet kisebb parcellákra felosztani, azért a maradékbirtokosok, akik a kapott birtokhoz még olcsó erdőt is szeretnének kapni, szövetkezetei alakítanak, és azon dolgoznak, hogy a birtokhivatal, ezeknek a szövetkezeteknek nagyobb erdőterületeket hasítson ki, amelyeket ők azután egymás között felosztanának és igy minden maradékbirtokos az ő földbirtokát csinos kis erdőbirtokkal egészítené ki. A csehszlovák sajtó, amidőn rámutatott erre a spekulációra, tiltakozik ellene és azt kívánja, hogy az erdők a községek között osztassanak fel. Ez a megoldás azonban csak ott lehet helyes, ahol a községnek nincs erdeje és csak oly mértékben jogosult, amennyiben fedezni kell a községek szükségletét. Ahol a községnek már van erdeje és a felosztott erdőterület elégséges a községi szükségletek kielégítésére, ott az edő- birtokot a tulajdonos kezén kell meghagyni. A birtokreformnak nem az a célja, hogy a földet, vagy erdőt a tulajdonostól csak azért vegyék el, hogy az ne maradjon a tulajdonos birtokában, hanem más kézbe menjen át. A birtokreform célja, hogy földhöz vagy erdőhöz juttassa azt, akinek arra szüksége van. Ahol ez a szükség kielégittetik, ott megszűnik a lefoglalás és felosztás joga, ott a birtokrefórainak helye nincsen. A kereskedelmi adók A birtokreform káros kihatásait a közgazdaságra teljes intenzitásukban csak egy-két év múlva fogjuk érezni, de közgazdaságunk egy másik akadályának, a kereskedelmi adóknak na-
