Prágai Magyar Hirlap, 1928. november (7. évfolyam, 250-274 / 1877-1901. szám)
1928-11-16 / 262. (1889.) szám
1 8 Amit nem enged meg az Isten Tulajdon ellen való kihágás miatt vádalton állt a járásbíróság előtt egy öreg cigány. Gyűrűt talált az uccán, de nem adta át a legközelebbi rendőrnek, sem a kerületi kapitányságra nem vitte be, hanem elment vele egy zálogházba, hogy becsapja. Véletlenül ott volt egy detektív, aki vállalóra fogta több kérdéssel: az övé-e a gyiiril s ha igen, mivel igazolja tulajdonát? S mert nem. kapott kielégítő választ, „előállította“ az öreget. Ez a párbeszéd folyt le ma a tárgyaláson az eljáró biró és terhelt között: — Neve? — Kátyi Kolompár Kelemen. — Szép alliteráció — mormolta a biró, de a cigány nem értette meg ezt a megjegyzést. — Hol született? — Sátorponyva alatt, kenyergem. — Nem úgy értettem a kérdést. Hol, melyik faluban született?-— Semelyikben, kegyelmes nagyságos ur. Mert én Martonvásár és Vál között si- leltem. — Kora, vallása? — Úgy hatvanévesnek becsilem magamat s pápistának keresteltetett az én jó anyám. — Foglalkozása? — Iparmivés vagyok, kegyes biró ur. — Hát úgy, kenyergem alássan, hogy hétköznap vályogot vetek, ez az ipar, vasárnap meg muzsikálok, ez a mivéset. — Most mondja el, öreg, hogy volt az ezzel a gyűrűvel? — Jaj, ártatlan vagyok én, kegyes biró ur. Úgy volt, csókolom a kis ujját, hogy vályogot vetettem fél napon át és kerestem a munkámmal öt koronát. Olyan ragyogó sép uj pénz volt, hogy sajnáltam kiadni, hát eltettem. De tán megirigyelte tőlem a devla, mert elvesztettem a pénzemet, biró ur . . . — Hát megengeded azt, te jó Isten, hogy károsodjék a becsüetes csigány? — igy sóhajtottam fel sírva az égre s ahogy tovább mentem, ezt a gyiricskét találtam. Gondoltam magamban: csakugyan nem engedi meg a jó Isten, hogy kárt valljon a becsüetes csigány, bevittem a gyirit a zálogba és öt koronát kértem rá kölcsön. A detektív: Ez igaz, hogy csupán csak öt koronát kért. A biró: Szóval, maga beismeri, amivel vádolva van. Ezért beültetem egy napra a kóterba. A cigány (sóhajt): Hát mégis csak megengedi a jó Isten, hogy károsodják a becsüetes csigány? Megnyugszom az akaratjában, biró ur. A téH hltízdivat Budapest, november eleje. A blúz, mely annyi időn keresztül száműzve ▼olt hölgyeink szekrényeiből, ismét elfoglalta hó- : ditó helyét. Ez meglehetősen nehezen ment, mert az irányadó divathölgyek évekig húzódtak attól, hogy a bluzdivatot ismét életrekeltsék. Egyedüli kivétel a blúz ifjú leszármazottja, a kötött jura- per volt. Csak amióta a kosztüm ismét felmerült a láthatáron és egy csapásra divatba jött, azóta bukkant fel a blúz is újból, még pedig amilyes ellenállhatatlan tempóban ment ki annak idején a divatból, épp oly ellenállhatatlanul lett ismét divatos. Ma ismét teljes erejében domináns eleme a divatnak, amelyről egyetlen jól öltözködő nő sem mondhat le és nem száműzhet a gardróbjából. Ezúttal már nem csupán strapa- vagy sportcélokra viselik, hanem délutánra, sőt estélyi alkalmakra is. Az elegáns bluzmodellek már eleve úgy készülnek, hogy megfelelő szoknyarésszel könnyen lehet kombinálni őket és ilymődon kitűnő éa előkelő ruhává egészülnek ki, úgyhogy nem is látszik meg, hogy a toalett eredetileg két részből áll. Hatásuk egy egész, teljes ruha. A mindennapi használatra szánt blúzok egyféle anyagból é segyszerü szabással készülnek. Az elegáns blúz ezzel szemben többféle kelméből lehet összekombinálva, ami különösen előnyös uji- tás, ha meggondoljuk, hogy ilyen maradék kelméinket milyen kitünően lehet felhasználni. Alig van olyan anyag, ami a divatos blúznál szóba ne kerülhetne, legyen az gyapjükelme, szövet, mosókelme, mosóselyem, elegáns selyemvagy csipkeanyag. A szabás és az anyag mellett jelentő® a szín megválasztása is: strapabluz legszebb valamely semleges színárnyalatban, amelyet persze tisztítani » könnyebb, a délutáni modellek fekete, sötétkék vagy divatszinben készülnek, természetesen mindenkor harmonizálva a megfelelő ezok- nyarész színével. Nagy szerepük van még mindig a kötött bluz- modelleknek, amelyek célszerűségüknél, olcsóságuknál és dekoratív voltuknál fogva joggal tarthatnak számot arra, hogy még a legegyszerűbb háznál ia ott legyenek. Ezen a téren is újabban « legötieteeebb kötéed módok érvényesülnek, látizgalmas éiet-hatálhaközben agyonlőtte támadóját a nyitracsermányi vadőr — Önvédelemből követte el az emberölést — Nyitna, november 15. (Saját tudósítónktól.) Szerdán a kora délelőtti órákban a nyitracser- mányá országúton összetalálkozott két régi haragos: FSiló Mihály vadőr és Kucharik József rovottonuiltu, kétes egzisztenciáju fiatalember. A találkozás valószinüleg nem volt a véletlen müve, mert Kuchairik, aki már régebben készülhetett a leszámolásra, felfegyverkezve jelent meg. Midőn a vadőr közelébe ért, rákiáltott: — Már régen kereslek, most leszámolunk. A vadőr védekezésül! felemelte lőfegyverét, de Kucharik elkapta a fegyvercsövet s másik kezével torkonmgadta haragosát. Kétségbeesett dulakodás kezdődött és a támadó ujjal görcsös erővel szorították át a vadőr nyakát. Ellenállása egyre gyengült és ereje mindjobban elhagyta, látása elhomályosult és már-már összerogyott a halálos erejű szorítás alatt, amikor egy utolsó erőfeszítéssel megrántotta fegyverének ravaszát. A puska nyúlása éhben a pillanatban Kucharik szája felé volt iranyitva. A lövedék Kucharik szájába fúródott és borzalmas sebet ejtett rajta. Kucharik vérbeboruitan, hangtalanul rogyott le és pár pillanat múlva kiszenvedett. A vadőr nyomban a községbe sietett, a történtekről jelentést tett a esendő rségmdk, amely telefonon értesítette a nyitraí állam- ügyészséget. Nemsokára törvényszéki bizottság szállt ki a helyszínre és a vizsgálat során megállapították, hogy Kucharik alaposan felkészülhetett a találkozásra és a leszámolásra, mert zsebei tömve voltak töltényekkel. A vadőr fegyveréből egy töltés hiányzott. Fiió Mihály kihallgatása alkalmával részletesen elmondta a támadás körülményeit s hangsúlyozta, hogy Kucharik minden különösebb ok nélkül támadt rá, agyormeréssel fenyegette, majd fojtogatni kezdte. Mintán látta, hogy haragosa most végleg le akar vele számolni és egyiküknek holtan kell a porondon maradnia, nem sok ideje volt a gondolkodásra. Tettét önvédelemből követte el. s ha meg nem rántja a fegyver ravaszát, valószínűleg ő esett volna támadója áldozatául. A vadőrt kihallgatása után szabadlábra helyezték. A csend őrség a nyomozás folyamán megáll a- pitotta, hogy a haláiosvégü párbaj áldozata, Kucharik József veszedelmes, dologkerülő ember, aki többszörösen büntetve volt. Néhány nappal ezelőtt követte el utolsó törvénybeütköző cselekményét, amikor a piaristák temploma előtti téren leütötte a Szent János-szobrot. Kissé KlumináJt állapotban került a szobor elé s azt kiáltozta, hogy ha van Isten, akkor a szobornak meg kell szólalnia, ha pedig nem szólal meg, akkor nyilván nincsen Isten s a szobrot meg kell semmisíteni. Az okoskodás vége az lett, hogy Kucharik nekiesett a szobornak és kezét, lábát, fejét vandál! módon letérdelte. A s^entséggyalázásért azonban hamar utolérte végzete. Az örökségéi féli© cl Hu meggyilkolta édesanyját, azután öngyilkosságai kísérelt meg Tragikus vetélkedés a családi vagyonért Az anyagyilkos Hu beismerő vallomást tett Nagyszombat, november 15. (Tudósítónk telefonjelentése.) A nagyszombati járásban lévő Kis- losoncon tegnap este megrázó családi dráma játszódott le: Jankto István 30 éves fiatalember megölte édesanyját, azután önmaga ellen irányította a revolvert, hogy végezzen magával. Az anya meghalt, mig a merénylő csak kisebb sérülést szenvedett. Jankto István hosszú esztendőn keresztül a lég- i nagyobb egyetértésben élt Gósfalván lakó 65 éves édesanyjával, akinek 15 hold földje volt. A kis birtokon közösen gazdálkodtak és a fiú nem is gondolt arra, hogy otthagyja édesanyja házát. A békés élet attól az időtől fogva kezdett el- romlani, amikor Jankto húga férjhez ment Gul- dan Mihály kislosonci gazdához. A leány férjhezmenése után állandóan kérte anyját, hogy költözzön hozzá, anyja azonban mindig csak rövid látogatásra szánta el magát. Egy idő óta a leány unszolása mindig sűrűbbé vált és Jankto István gyakran szóváltásba keveredett anyjával, mert attól félt, hogy sógora és húga csak azért akarják, hogy édesanyja hozzájuk költözzön, hogy az öregasszonyt teljesen megnyerjék célúknak és őt kitúrják a vagyonból. ősz elején Jankto István egy közeli uradalom szolgálatába állott mint répaszedő munkás. A szezőn befejeztével azután visszatért Gósfalvára, ahol nagy meglepetésére anyja házát üresen találta. A szomszédok azután felvilágosították őt, hogy távolléte alatt anyja bérbe adta földjét ée átköltözött Kínosomon laké leányához. Anyjának ex az elhatározása a línt rendkívül elkeserítette. Egy ideig Gósfalván maradt éa munkát keresett, de nem talált. Az otthontalanná vált ni kedves tarka mintásakat épp úgy, mint az egyetlen színinél díszített vagy kevert egyszinüe- ket, a legújabb azonban a berakáeos kötött blúz, amely azzal számíthat nagy sikerre, hogy itt a gépi munka egyesül a kézimunkával, ami bizonyos kellemes szabálytalanságot hoz be az eddig kö- töttbluz-divatba. A biuzdivatban szinte nap-nap mellett merülnek fel uj és uj megoldások, uj és uj formák és lehetőségének, ami ugyancsak a blúz páratlan divatos- sását blwjfttjs. fiatalember elhatározta, hogy rábírja anyját a visszaköltözésre és csakugyan át is ment Kislo- soncra, ahol sógora házában találkozott anyjával. : Hiába volt azonban minden kérő szava, anyja nem teljesítette kérését és továbbra is Kislosoncon maradt. A fiatalember az eredménytelen kísérlet után újból visszatért Gósfalvára és napokig hajléktalanul, éhesen kóborolt a környéken. Úgy hitte, hogy anyja máris sógora befolyása alá került és azért nem akar visszajönni Gósfalvára, mert vagyonát rájuk fogja hagyni. Ez a gondolat állandóan foglalkoztatta a fiatalembert, aki végső elkeseredésében tegnap este újra átment Kislosoncra, hogy anyját rábírja a visszatérésre. Ezúttal azonban magával vitte a revolverét is. Este kilenc órakor toppant be sógora házába, akit felelősségre vont, hogy tönkreteszi az életét, majd mikor látta, hogy nem ér el célt, anyjához ment, akit a karjánál fogva megragadott és hurcolni kezdett kifelé. Az öregasszony azonban ellenállt s ex az ellenállás a fiút annyira felbőszítette, hogy őszét vesztve kirántotta revolverét és rálőtt az anyjára. A golyó a szerencsétlen öregasszonyt halántékán találta. Jankto István ezután kirohant az udvarra és maga ellen fordította a fegyvert. A golyó azonban csak könnyebben sértette meg a mellén. Ax eszméletlen asszonyt és a gyilkost azonnal a nagyszombati kórházba aaállitottók, azonban aa anya a kérháibaszállitás közben kiszenvedett. A gyilkos fiú sérülése nem komoly, úgyhogy kihallgatása nem ütközött akadályokba. Tettét bevallotta s azzal védekezett, hogy a szörnyű elkeseredés adta kezébe a fegyvert Felépülése után átszállítják a pozsonyi ügyészség fogházába, ahol felelni fog anyja kioltott életéért — Játékkaszinóvá alakítják át a korfuszlgeti Achllleion-kasíélyt A Daily Mail jelenti Athénből: A kormány elhatározta, hogy elfogadja egy külföldi érdekeltség ajánlatát, és a háború idején Kor fu szigetén lefoglalt Achilleion-kastólyt bérbeadja, amelyből a hozzátartozó hatalmas parkkal együtt nyári és téli üdülőhelyet fognak létesíteni játék* kaszinóval ás modern aporttereJtkeL fáiasztási naptár November 17-én kell a pártok megha/tahna- zottainak az országos (járási) bizotí-ág elnökénél írásbeli nyilatkozattal a listák kapcsolását bejelenteni; a pártok meg- hatalm az ottai nak a járási főnöknél (rendezett tanáesu városokra nézve az országos elnöknél) bejelenteni a körzeti választási bizottságba delegált egy rendes és egy póttagot. November 23-án a választói névjegyzékek újból közszemlére kiteendők és további változtatások nem eszközölhetők rajtuk. Legkésőbb ezen a napon kell kihirdetni a községben a választás napját. November 26-ig lehet csak visszavonni a jelölést. December 2-án lehet bejelenteni a két bizalmi embert. Egy britüánsgyüm története Páris, november 15. A sok bűntény között, amely állandóan izgalomban tartja a francia olvasó közönséget, újabban sokat beszélnek és még többet mulatnak Rouen- ben Honoré Blondeau dúsgazdag kereskedő esetén. A tőzsdei körökben is sokat megforduló Blon- deau-t különösen fukarságáról ismerték. Annál inkább elcsodálkozott mindenki, amikor a tőzsdés felesége, a szépséges Jeanette, gyönyörű brilliáns- gyürüvel jelent meg az egyik ünnepélyen. Az ékszer remeke volt az ötvösművészetnek. A kövek szikrázva dobálták szét vakító sugaraikat. Madame Blondeau barátnői, ismerősei irigykedve nézték a szép gyűrűt és ez természetesen még boldogabbá tette az asszonyt, aki féltette is a drága ékszert és gondosan őrizte. Mihelyt hazajött, a bril- liánsgyürüt azonnal elzárta a páncélszekrénykébe. A nagy gondoskodás dacára mégis megtörtént, hogy a drága ékszer — eltűnt. Madame Blondeau valamilyen meghitt összejövetelen volt, a drága gyűrűt nem húzta fel. Másnap azonban színházba -• készült, elő akarta venni féltett ékszerét és a páncélszekrény — üres volt. Az asszony halálra rémülve, kétsegbeesetten rohant a rendőrségre, ahonnan ügyes detektiveket küldöttek ki. Ezek csakhamar megállapították, hogy nagyon furfangos tolvaj mesteri müve volt a sikkasztás. A páncélszekrénykét igen finom eszközzel megfúrta, az ékszert kiemelte, a nyílás helyét ügyesen eltakarta. A rendőrök elismerően bólongattak. — Gyors és remek munka volt. Ritkán látni ilyen művészi esetet. A nagy elismerés azonban nem adta vissza az elveszett ékszert. Az asszony még attól is rettegett, hogy mit fog mondani férje, ha visszatér üzleti útjáról és megtudja, mi történt? Blondeau néhány nap múlva megérkezett. Mikor a remegő asszony közölte vele a szerencsétlenséget, lármázott, dühöngött, de azután megbékélt. Még ő vigasztalta feleségét, akit szive mélyéig meghatott férje gyengédsége. Napok múltak el, a rendőrség kutatott, nyomozott, de eredmény nem mutatkozott. Egyik napon Blondeau irodájában ült, mikor inasa egy fiatalembert jelentett be. — Joseph Damaz, — olvasta a kereskedő a névjegyről. — Nem ismerem. Mit akar? — Fontos üzleti ügyben jött. Sürgős dologban akar beszélni. — Bocsásd be. Karcsú, kellemes arcú fiatalember lépett be. — Bocsánat, uram, hogy háborgatom, — -szólt a látogató —, de nem sokáig zavarom. Csupán azt akarom önnel közölni, hogy igen tisztelt felesége brilliánsgyürüjét — én loptam el. Blondeau nagyot nézett. — No és most mit akar? — A gyűrűt visszahoztam. Parancsoljon. I Ezzel az-ékszert letette a kereskedő elé. — És most lesz szives — folytatta Joseph Damaz — 20.000 frankot adni nekem. — Én? Elment az esze! Miért? —• Hallgatási dij fejében. Ha ön a 20.000 frankot kifizeti, akkor becsületszavamra kijelentem, hogy egy szót se szólok. Nem árulom el, hogy a gyűrű, amellyel Blondeau dúsgazdag kereskedő feleségét —- bizonyára valamely ünnepélyes alkalomra — meglepte, igen ügyes hamisítvány. —• No már engedelmet... — Kérem, erről meggyőződtem. A Rue de la Paix szakértői állapították meg, hogy a brilüáns- gyürü, amelyet madame Blondeau büszkén végig- ihordott ax előkelő társaságok összejövetelein, estélyein, — talán 200 frankos utánzat. Azt hiszem, ha ezt megtudná a madame, vagy barátnői, — ez igen kellemetlen lenne önre. Lesz tehát szives a 20.000 frankot átadni. Blondeau belátta, hogy Joseph Damaz-nak teljesen igaza van. Már pedig botrányt nem akart. Próbált alkudni, de mert Damaz nem engedett, — kénytelen volt a 20.000 frankot kifizetni. Ezzel azonban Blondeau az ügyet nem zárhatta le. Számolni* kellett azzal, hogy Damaz majd zsarolásra fogja felhasználni a titkot, miért is elkészíttette felesége részére a hamisítvány pontos másolatát valódi drágakövekkel és azzal ad!*, feleségének, hogy a rendőrségnek sikerült * gyűrűt megtalálnia. Erre az üzletre tehát a takarékos Blondeau 0Hf pocán rá fixa 1928 november 16, péntek,
