Prágai Magyar Hirlap, 1928. november (7. évfolyam, 250-274 / 1877-1901. szám)

1928-11-15 / 261. (1888.) szám

i ősidők útja

A választások közeledtével újból rendkívül fontos problémaiként jelentkezik a szloven- szkói és ruszinszkói zsidóság politikai állásfoglalásának kérdése. Két nemzetgyűlési választás tapasztalatai állanak már a zsidó vá- lasztóközönségnek rendelkezésére. Ezen a két választáson az történt, hogy különböző zsidó pártok léptek fel, azonban egyikük sem érte el azt a kötelező szavazatszámot, amelyből egy képviselőmandátum összetevődik. így bekövetkezett a sajnálatos eset, hogy mintegy százezernyi szlovenszkói és ruszinszkói zsidó szavazata, amely őslakos pártokra jutván az őslakosok parlamenti képviseletét három- négy mandátummal erősithette volna, egyszerűen a papírkosárba került. A kormány a választások előtt mindig nagy súlyt helyezett arra, hogy a zsidó szavazatokat semlegesítse, mert tisztában volt vele, hogy a zsidóság sem mint nemzetiség, sem mint gazdasági órdektö- meg mandátumhoz nem fog jutni és igy a kormányzatnak a parlamentben semmiféle nehézséget nem fog okozná. A lengyel példára való hivatkozás nem találó a mi viszonyainkra, mert ott a történelmi idők kezdetétől egybefüggő telepterületen lakik a homogén összetételű, hatmillió lélekszámot kitevő zsidóság, amelynek nemzeti célkitűzései már régóta kifejlődőitek voltak és igy természetesen az uj lengyel állam keretében nemzeti programmal jelentkezett. Minálunk Szlovenszkón és Ruszinszkóban mások a viszonyok, mások a körülmények. Az a zsidóság, amely hosz- szabb ideje lakik ezeken a területeken, kultúráját a magyar kultúrából merítette, gyermekeit magyar iskolákban taníttatta, gazdasági érdekei a magyar társadalmi osztályokkal kovácsolták egybe és a zsidóságnak ez a rétege mindig teljes tudatában is volt a magyar kisebbség testéhez való tartozásának. Dicséret- reméltó áldozatkészséggel támogatta a magyar kultúrát és minden nemes és szép magyar ügy érdekében megtette kötelességét.

A szlovenszkói és ruszinszkói zsidóság tömege azonban nem homogén, hanem különböző rétegekből tevődik össze. Vannak olyan rétegei is, amelyek elhelyezkedése ennek az államnak a területén újabb keletű, mint az őslakos zsidóságé, ezek tehát a magyar kultúrával a dolog természeténél fogva nem juthattak mélyebb és szerves kapcsolatba. A zsidó társadalomnak ezt a heterogén jellegét használta ki ügyesen a kormány a választások alkalmával akkor, amikor a zsidóságot szeparálni igyekezett az őslakosság frontjától, azonban hogy ez a szeparált zsidóság se juthasson politikai érvényesülésre, ezen a kereten belül is széttagolni igyekezett a zsidó választókat. Különösen Ruszinszkóban volt ez tipikus jelenség, ahol se szeri, se száma nem volt a választások alkalmával keletkezett zsidó politikai frakcióknak.

Az őslakos fronttól szeparál ód ott zsidóság politikai állásfoglalásában két irányzat mutatkozott meg. Az egyik a cionista irányzat volt, amely a zsidó nemzeti öntudatot helyezte homloktérbe és azt hirdette, hogy a zsidóság külön nemzetiség, amelynek sajátos nemzeti érdekei vannak és ezek elérése céljából szükséges a zsidó tömegek nemzeti irányú politikai szereplése is. Ez az elgondolás azonban politikailag nem helyes, mert tiz éves gyakorlat mutatja, hogy ahol e mozgalom túlin ént azokon a kereteken, amelyek egy önálló zsidó állam megteremtésére és felépítésére vonatkoznak és a zsidó nemzeti gondolatot kisebbségi térre, a diasporára vonatkoztatja, ott ez a mozgalom megfeneklett.

A második irányzat az önálló politikai mozgalom jelszavát szinte vallásos jellegű Mfo1 magyar sajtótermékeknek

az üMállamokból való kitiltása a magyar

képviselőház előtt

Waiko külügyminiszter nyilatkozata — Belliién miniszterelnök szerint a királykérdés a közeljövőben még nem aktuális

Budapest, november 14. (Budapesti szer- í kesztő ségünk telelő n jelent ése.) A képviselö- ! házban ma interpellációs nap volt. Karafiáth j Jenő volt az első interpelláló, aki szóvátette iüterpeMációfjálban, hogy az utódállamok távoltartják kisebbségeiktől a magyar sajtótermékeket, de nemcsak ezeket, hanem a tudományos folyóiratokat és könyveket is.

♦

j Már évek éta próbálkozik Magyarország

; mindenféle uton-módon ezen segíteni. Vészi József szólalt fel ez ügyiben legelőször 1926- ban egy nemzetközi sajtókonferencián, amikor a román sajtófőnök azt váüiasaoMa a felszólalásra, hogy a magyar lapoknak izgató hangjuk van és mihelyt ez megváltozik, azonnal beengedik azokat A második esemény ez ügyiben ’ ■

Sziillő Géza dr. és Gregorovits Lipőt nemzetgyűlési képviselők prágai interpellációi, amely eltet a magyaror szági nyomdatermékek postai szállításáról és terjesztéséről jegyeztek be.

Az interpellációikra, mint ismeretes, Srá- mek mimiszterelnőikbelyettes válaszolt, tény azonban az, hogy

a magyarországi lapok közül most sem mehet be Csehszlovákiába három régebben engedélyezett napilapon kívül több.

Genfiben újra foglalkoztak ezzel a kérdéssel és a népszövetségi főbizottság figyelemre is méltatta a magyar részről elmondottakat és

a közgyűlés fontosnak mondotta ká a könyvek nemzetközi terjesztésének problémáját.

Ennek ellenére a szellemi összeköttetés elé mindenütt mesterséges akadályokat gőrdiite- j nek. A legravaszabb módon tartják viasza az j utódállamok a magyar sajtótermékeket, j vagy sima módszerekkel, hogy a bevitelt éb í vileg megengedik, a gyakorla tiban azonban j megakadályozzák, vagy pedig, mint Jiugo- ! szlávia, hogy minidéin könyvet beenged, csak uitőlag tiltja el a terjesztést vagy tagadja

gásból veszi, amely szerint a dáasporában élő zsidóságnak mindig az uralkodó rendszert kell támogatnia. Ez a tétel azonban nem abszolút érvényű és mindig az adott viszonyokhoz megfelelő tartalmat kell beleöntená. Ez az eszmei alapja az irányzat politikai megszervezésének, mig napi politikai jelszavát a zsidó tömegek gazdasági szükségleteiből veszi. Itt azonban ki kell hangsúlyoznunk, hogy a zsidó tömegeknek nincsenek speicális, különálló gazdasági érdekei, az ő érdekeik egybe- füződnek az őslakosság egyetemes érdekeivel és a gazdasági érdekek megvédelmezése tulajdonképpen csak azt jelenti, hogy a zsidó tömegek hátán egyes politikai alakok és stréberek jutottak és jutnak anyagi előnyökhöz és befolyáshoz.

Kétszer nyilatkozott meg a zsidóság akarata. választásokon, elegendő idő volt tapasztalatok szerzésére és most már felvetjük a kérdést, mit kapott a aeidóságnaik az a nésze^

meg a szállítás jogát Ennél még drasztikusabb módszer, hogy a magyar szellemi termékeket egyszerűen eltűnteink a cenzúra és a vámkezelés titokzatos süllyesztőiben. Felemül egy példát, hogy

Ferdinánd, néhai román király, rendes előfizetője volit a Pester Lloydnak, de a lapod sohasem kapta, mert eltüntették a vámnál, végre is diplomáciai futárral kellett járatnia a lapot.

Felemlíti, hogy

Erdélyben 1924 végéig 152 könyvtár 669.091 müvei elpusztult, közöttük volt 54 tudományos jellegű magyar könyvtár. Indítványozza, hogy ezekre az áiáapotokra a közfigyelmet újból hívják fel és a helyzet gyökeres megváltozásáig ez a kérdés a napirendről le ne vétessék.

Walko küllügyminászter válaszolt az interpellációra, aki kijei euti, hogy Karafiáth adatai valóban helytállók és azokat ő is ismeri. Mindig megvolt a törekvés a magyar kormány részéről, hogy ezen a helyzeten segítsen. Különböző gazdasági tárgyalásokon is szővátették ezt a kérdést. Valami kis enyhülést sikerült elérni, de sohasem számottevőt A párisi magyar követség közbenjárására a szellemi együttműködés intézetei foglalkoznak ezzel a kérdéssel és az ottani bizottsági jelentések nyomán foglalkozott azzal szeptemberben a népszövetség is. Itt hozták azt a határozatot, amelyet az interpelláló felszólalásában ismertetett

Fokozott jelentőséget kell tulajdonítani ennek a határozatnak, mert ennek meghozatalában az érdekelt államok is részt- rettek.

Azoabam nem tartja a kérdést ezzel a határozattal eMntézettmek, hiszem a napilapok kérdésével nem foglalkozik a határozat.

A magyar kormány kötelességének fogja tekinteni, hogy állandóan figyelemmel kísérje és állandóan napirenden tartsa ezt a kérdést, amely könnyebbé vált azáltal, hogy nemzetközi kérdés lett belőle.

amely külön utakon járt? Nézzük az italmérési engedélyek kérdését, amely egyik kardinális gazdasági pontja volt a zsidó gazdasági párt igéretprogramjának. A zsidó engedélyek jó részét bevonták, azokat légionáriusoknak juttatták és sok szegény öreg zsidó, akiket a régi magyar közigazgatási és politikai rendszer ezen a réven existenciához juttatott, aggságára koldusbotra került. Kérdezzük, vájjon a ruszinszkói zsidóságnak az a része, amely a földreform során földre igényt tarthatott volna és amely a palesztinéi épitő munka tanulsága szerint agrikulturára alkalmas elem, mit kapott a nagy földosztásból ? A zsidó földibirtokostól éppen úgy elvették a földet, mint a magyar fold tulajdonosától. Kérdezzük, vájjon hány zsidónak állampolgárságát ismerték el? Hivatkozunk a prágai zsidólap cikkére, amelyben nagy keserűséggel állapítja meg, hogy az egy Beregszászon 2000 * hontalan zsidó van. Ezek a kopkrétuanok vaEzufón kisebb jelentőségű interpel'áoiők voltak, majd Rassay Károly interpellál és felkéri a miniszterelnököt, hogy

tegyen nyilatkozatot a királykérdés ügyében, mert nagycenki beszéde, valamint a küszöbön levő házszabályrevizió nyomán olyan felfogást terjesztenek a közönség körében és a politikai életben, hogy a ki- rálykérdést rövidesen meg akarják oldani.

Ezért béri a miniszterelnököt, hogy egyrészt a hazai közönség megnyugtatása, másrészt pedig a külföld véleményének helyes kialakítása szempontjából jelentse ki újra határozott formában, hogy ez a kérdés egyelőre nem aktuális.

Bethlen miniszterelnök válaszában kijelenti, hogy megnyugtathatja úgy Raesayt, mint az ország közvéleményét, hogy

sem alkotmányreform utján, sem pedig puccsszerűen a királykérdés rövid időn beiül való megoldására nem törekszik.

Ha külföldön ilyen hírek terjednek él, azok’ egészen rossdhiszemüek és az a törekvésük, hogy Magyarország hiteiét aláássák és rosszhírét terjesszék.

A jóvátétel! konferencia előkészítése

Páris, november 14. A francia kormány krízis befejezése után újra megkezdődtek a Da- wes-javaslat revíziója céljából összehivaudó szakértő-konferencia előkészítő tárgyalásai. Hoesch német nagykövet tegnap megjelent Briand külüpvminiszternél és több óráig tanácskozott vele a szakértő-konferencia összehívásának időpontjáról. A sajtó állítása szerint össze-vissza egy ellentét van csak a két kormány között s ez az ellentét a szakértőknek adott instrukciókra vonatkozik. Franciország ugyanis pontosan korlátozni akarja a szakértők hatáskörét, hogy igy a szövetségesek egységes frontját helyreállítsa Németország ellen.

lágosan igazolják azt a tételt, amelyet Herz Ignác dr. olyan ragyogó dialektikával fejtett ki az 1924. évi választások előtt tett hitvallásában, hogy az utódállamokban a magyarságnak és a zsidóságnak közös a sorsa és annak a zsidónak, akinek szivében érzés, karjában e»rő és agyában értelem van, azt csak a magyar kisebbségi sors javáért szabad áldoznia,, mert ezzel az önmaga jövőjéért is dolgozik.

Azokhoz a zsidó választó tömegekhez szólunk, amelyek magyar kultúrában nevelkedtek és velünk élték át jóban és rosszban a történelmi idők zugó zivatarát. A magyar nemzet a legüberálisabb, a leghumánusabb volt a magyar zsidósággal szemben, amelyet nem tartott külön nemzetnek és amelyet 1848-ban saját akaratából teljes jogú magyar állampolgárrá tett. A zsidó szavazatoknak nem sza bad ez alkalommal is papírkosárba kerülniük, a magyar kultúrában nevelkedett zsidóságnak a magyar pártokra kell szavazatát adnia,

Előfizetési ár: évente 300 féiévre 150. A Szlovenszkói és mszinszkói ellenzéki pártok fVd^on: "o3lT- Kiad"

évente^450* íélévr^z! ne^yedévre ll4 politikai napilapja hivatal: Prága ti. Panská ul 12/III. TehIv^MKrE^zK“ "20^ OSUtómi LÁSZLÓ Hírlap;Prah.

Mas szántunk 13 oldal