Prágai Magyar Hirlap, 1928. november (7. évfolyam, 250-274 / 1877-1901. szám)
1928-11-11 / 258. (1885.) szám
10 í$28 november 11, vftfl&nsp. A zöld lény rejtélye Lars Vegard érdekes elmélete a sarki lény megmagyarázására Kristályszemekből álló nitrogén-burkolat veszi körül a töld légkörét Az északi és déli sark vidékeinek sokszor megcsodált, pompás fénytüneménye évtizedek óta foglalkoztatja a kutató tudósok fantáziáját. Elméletekben nem volt hiány, de kielégítő magyarázatot, amely a sarki fény problémáját maradék nélkül megoldotta volna, idáig egyetlen hipotézis sem adott. Az utóbbi években Lars Vegard norvég tudós foglalkozott behatóan ezzel a problémával s több mint egy évtizeden át tartó szakadatlan munka után sikerült egy uj elmélethez jutnia,j amely merészsége mellett teljesen plau- zibilisnak látszik s nemcsak a sarki fény lényegét világítja meg, hanem egyéb érdekes légköri tüneményekre is világosságot dérit. Kutatásait az 1912—1913 esztendő telén kezdte meg az északi fény spektrumainak megfigyelésével, majd nemsokára a gyűjtött anyag szisztematikus feldolgozására tért át és négy nagyszerűen megkonstruált epektograph segítségével 1920 telétől kezdődőleg a tromsői geofizikai intézetben végezte kutatásait. iA sarki fény spektrumvonalai az erős zöld vonalak s néhány nagyon gyönge, szétfolyó szin- kötegnek kivételével mind a nitrogéntől származnak. Vegard azt a problémát akarta megoldani, honnan ered a sarki fény spektrumában az intenzív zötd vonal? Hasonló volt ez a tudományos munka ahhoz, amely a hélium-gáz felfedezéséhez vezetett. Évtizedekkel ezelőtt Jansen francia asztronómus egy teljes napfogyatkozás alkalmával az elsötétedett napkorong peremén megfigyelte azt a sajátságom sugárkoszorut, amelyet corona-nak neveztek el. A corona spektrumában egy élénkszinü sárga vonal bukkant fel, amelyet semmiféle földi anyag fel- használásával nem tudtak előállítani s ezért kezdetben úgy gondolták, hogy ezt a vonalat egy csupán a nap légkörében előforduló különleges gáz idézi elő, amelyet hélium-nak neveztek el. Jan- sen ekkor mondotta el híressé vált szállóigéjét: „Je reverrai ces lignes — iá". Persze sok időbe került, amig a héliumnak a föld légkörében való jelenlétét Ramsay kimutatta s amig ezt a színtelen, szagtalan, könnyű, más elemekkel vegyületet nem alkotó gázt előállítani sikerült, amelyet most — miután nem gyúlékony — a hidrogén helyett léggömbök töltésére használják fel. A zöld vonalak megmagyarázására is sok kísérlet történt. Minden elmélet, amely az ismert okozatból igyekszik az ismeretlen okot megállapítani, egy még ki nem derített, rejtélyes anyagot tételez fel a természeti tünemények megmagyarázására, a helyesebb elmélet kritériuma azután éppen abban rejlik, hogy ezt az ,,ignota causa“-t kiküszöböli és a jelenségnek közvetlen, természetes magyarázatot ad. Éppen a hélium-vonal példája tette kézenfekvővé azt a föltevést, hogy a föld légkörében, mintegy 80—100 km. magasságban egy idáig ismeretlen, könnyű gáz van és ez idézi elő a sarki fény spektrumában az élénk zöld vonalat. Ezt az ismeretlen, képzeleti gázt elnevezték geo- koroniumnak, de minden olyan kísérlet, hogy ezt a geokoroniumot vagy más még ismeretlen kör.y- nyü gázt megfoghassák, eredménytelennek bizonyult azon egyszerű okból, mert — amint most már határozottan tudjuk — az atmoszféra legfelsőbb rétegeiben ez az ismeretlen gáz nincs meg. Vegard professzor mintegy 35 spektrumnak pontos lemérése után arra az eredményre jutott, hogy a vonalak legnagyobb része, 88 százaléka nitrogéntől származik és a sarki fény vonalai a nitrogént nagy magasságokba kisérik fel. Ezért már kutatásainak elején arra a felfogásra jutott, hogy a zöld vonalakat is csupán a nitrogén idézheti elő. Azoknak a feltételeknek azonban, amelyek között a sarki fény régiójában, nyolcvan kilométernyi magasságban a nitrogén előfordul, lényegesen különbözniök kell a laboratóriumi kísérletek eddigi feltételeitől. Hiszen Vegard magyarázata máskülönben szinte leküzdhetetlen rejtély elé állít bennünket: hogyan alkothatja az ilyen magas rétegek anyagának túlnyomó részét a súlyos nitrogén? A Wegnar és Svante Arrhe- nius alapján kialakult tudományos feldolgozás szerint az alsóbb repülők által hozzáférhető, tiz kilométeres magasságig terjedő levegőrétegek összetétele ugyanaz, mint a felszíni levegőé, vagyis száz köbméter levegőben 78 kbm. a nitrogén. Azonban számítási műveletek utján arra az eredményre jutottak, hogy 110 ckilométer magasságban a nitrogén a levegőnek már csak egy százalékát teheti. A könnyű hidrogénnek viszont, amely a felszíni levegőben éppen csak kinyomozható, mert mindössze 0,0033 százalékban fordul elő, a sarki fény régiójában 94 százalékban kell jelen lennie, mert a könnyebb gázok a magasban úsznak. Hogyan kerülhet tehát a súlyos nitrogén száz kilométeres s még ennél is nagyob magasságokba? Vegard erre zseniális feleletet ad: a nitrogén itt más feltételek között van, mint aminők az eddigi laboratóriumi kísérletekben érvényesülnek, vagyis a nitrogén az atmoszféra legmagasabb rétegeiben parányi kristály ócskák alakjában fordul ©!ő. Ha a parányi kristályocskák molekuláris nagyságúak, állapotuk hasonlít a közönséges gázéhoz, azzal a lényeges különbséggel, hogy az atómok száma a részecskékben nem azonos és főleg, hogy az atómok a szilárd állapotra jellemző módon rendezkednek el. Ez az állapot tehát közbülső jellegű volna a gáz s a szilárd test között, ezért pseudo-gáz állapotnak minősíthető. Ezeket a megmerevedett gáz-kristályocskákat valami erő tartja ilyen nagy magasságban, ez a hatóerő pedig elektromos természetű. Közvetve a nap sugárzása idézi elő. A sarki fény magasságaiban a napfény ultraviolett sugárzása kétségtelenül jóval nagyobb, mint a föl 1 felületén s nem valószínűtlen, hogy a napból kathodsugarak is kiindulnak, amelyek még kevésbé jutnak el hozzánk, mint az ultraviolett sugarak. A napsugaraknak ez a része tehát Vegard elképzelése szerint —210 fokú megdermedt nitro- gén-testecskéket bombáz. Amint laboratóriumi kísérletekben más testekre vonatkozólag többször kimutatták, a napsugarak a nitrogén-kristályokból kioldják a negatív elektromosságu részecskéket, az elektronokat, a visszamaradt nitrogén-részek pozitív töltést kapnak s ennek következtében lebegő helyzetükben maradnak. A rájuk ható sugarak következtében fluoreszkáló fényüek lesznek s igy áll elő a sarki fény jelensége. Ez az elmélet merésznek és fantasztikusnak tetszik, Vegard azonban laboratóriumi kísérletekkel erősiti meg, amelyeket 1924 első felében Kam- merlingh Onnes leydeni hires hjdegségi laboratóriumában végzett, ahol —250 fokú folyékony hidrogén segítségével a nitrogént megfagyaszthatta s azután elektromos bombázásnak vethette alá. Már rögtön az első kísérlet (1924. jan.) megfelelt a várakozásnak, mert a kathodsugarakkal bombázott szilárd nitrogén olyan sajátságos, intenzív fényt mutatott, amely lényeges vonásaiban teljesen megfelel a sarki fény különleges spektrumának. Ha a kathodsugarak gyorsasága bizonyos fokot Hot tatátok télen lllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllltlIIIIIIIIIIIIIIM beteg szivemre gyógyulást ? Podébradyban, ahol a tudományos alapokon szervezett szivbajmegállapitó és gyógyintézet télen át is nyitva van. Szénsavas fürdője és fizikális terápia az intézeti épiílet- ben. Az intézet a minden komforttal berendezett Kurhotel- száll&val van egybeépítve. A szálló a nyugati világvárosok előkelő szállóinak mintájára épült. meghaladott, intenzív, zöld fény mutatkozott s a spektrumban a kék s az ibolya szalagok mellett két zöld szalag lépett fel, amelyeket Vegard NI és N2 szalagnak nevezett el. Különösen az N2 vonal mutatkozott rendkívül élesen és megfelelt a sarki fény spektrumában különösen erős sarki fény alkalmával megfigyelt zöld vonalnak. A megegyezés azonban nemcsak a zöld szalagra terjedt ki, hanem a kék és ibolya szalagokra is. Vegardot már az első kísérlet megerősítette abban a hitében, hogy azonos fényeffektusról van szó. A további kísérletek ezt a meggyőződését mindenben igazolták s rávezették arra a fontos következtetésre, hogy a sarki fény nagy részét a kathodsu- gárzás idézi elő. Vegard zseniális elmélete tehát a geokoroni- um helyett szilád nitrogénnek tulajdonítja az északi sarki fény spektrumának rejtélyes zöld vonalát és igen egyszerű magyarázatát adja a poláris vidékek eme gyönyörű természeti szinjátékának. Az elmélet szerint a földet 80 kilométeres magasságban kristályos porból álló burkolat veszi körül, amelynek hőfoka legalább —211. A kozmográfia Vegard elméletét valósziniileg más égitestek atmoszférikus viszonyainak tanulmányozásában is fel fogja használni, bár ezek külső burkolatainak nem kell feltétlenül nitrogénből állania. Lehetséges, hogy ez a nitrogén-burkolat teszi lehetővé, hogy nagy távolságokba drótnélküli utón táviratozhatunk, annak ellenére, hogy a föld felülete görbült. Ez a burkolat ugyanis az elektromos hullámokat visszaveri s igy a föl 1 felszínéhez szorítja, mig különben elhagynák földünket. Ennek a nézetnek helyességét az is igazolni látszik, hogy a drótnélküli táviratozás éjielenkint sokkal kedvezőbb körülmények között megy végbe, mint nappal, mert a napsugarak a nitrogénkristályokat részben feloldják. Ismeretes továbbá az a tény is, hogy az ágyudörgés nagyobb távolságokban, például 30 km.-nyíre jobban hallható, mint közelebb, 20 km.-nyíre. A hanghullámok is megtörnek a burkolaton. Az ég kék színét is a napsugárnak a kis kristályokon való meghajlásából lehet megmagyarázni, szóval Vegard elmélete egész sor kozmikus jelenségre ad tetszetős magyarázatot. V. Z. dr. A Standard és a Shell egységes frontban az oroszok ellen KibéhiiSt a két olajtröszt — Az angol álláspont győzelme Nagy külpolitikai következmények az antibclsevista fronton — Izgalom Moszkvában London, november eleje. i A nemzetközi olajpolitikai arénában be- \ Iá thatatlan fontosságú események zajlanak le.! A lkát konkurrens világcég, az örökké rivali- J záló amerikai Standard és angol-holland j Shell-csoport között az orosz kérdésben' egyezmény jött létre, amely az utóbbi évek1 olajpolitikájában páratlanul áll. Első eset, hogy ebben a már végletekig kiélésedé ké- nves ügyben nemcsak megegyezés, hanem közös front létesült. Ez a váratlan fellépés óriási csapást jelent Moszkvára, mely az eddig folytatott kijátszási politikát nem követheti többé és igy kénytelen egyik leghatalmasabb világpolitikai fegyveréről lemondani. A rendkivüli fontosságú ügy megértéséhez röviden vázolni kell az orosz olaj kérdését. A ‘rendkivül gazdag és kiváló minőségű olajat termelő bakul és kaukázusi olajmezőknek kiaknázását a háború alatt részben megszerezte a Shell-csoport. Hatalmas összegeket fektettek be az angolok Bakuba, nemcsak modern fúró- és szivattyútelepekbe, hanem drá^a sokszáz kilométeres csővezetékbe, tankcsoportokba és raífináló gyárak építésébe. Az angolok befektetése nagyban fellendítette a bakui mezők olajszolgáltatását. Az or osz forradalmak után a produkció ew ideig megbénult, de a viszonyok lecsillapodásával az angol koncessziókon újból megkezdődött a munka. A Shell telepeknek köszönhették a bolsevikiek, hogy a felfordulás és legvadabb vörös terror és éhínségek idején Baku vidékének munkássága nem pusztult éhen. Az angolok fegyelmezettsége és előrelátása folytán a veszélyeztetett *petroleumtelepeket sikerült is megmenteni a fékeveszett hordák pusztításaitól. A szovjetnendiszer megerősödése után 1920. óta az angolok, illetve a Shell újabb tőkét fektetett be az orosz üzletbe. Moszkva ünnepélyesen kötelezte magát, hogy az angolok jogait tiszteletben tartja. Ugyanis a Shelbosoporton kívül még több, a Shellél egyesült angol magános is bírt orosz olajkoncessziókkal. A szovjet azonban nem tartotta be Ígéreteit, sőt amikor eléggé erősnek érezte magát, egyszerűen szoeializálitnak jelentette ki az angol berendezéseket gyáraikat és telepeket. Ennek következniénye lett az angoborosz diplomáciai szakítás és az „orosz kereskedelmi delegációk" kiutasítása Angliából. A. szovjet agitációs terepének elvesztése, a diplomáciai szakítás pénzügyi következményei folytán érzett bosszújában nyomban a Shell-csoport legnagyobb ellenfeléihez, az amerikai Standard-tröszthöz fordult. Ennek a lépésnek az volt a célja, hogy az amerikaiakon kérésziül meg leheGsen támadni az ‘angol tőke tulajdonában levő olaj segítségével magát a Shell-csoportot és vele érzékenyen sújtani az angol gazda-sági politikát is. Az amerikaiak pénzéhségére és az angolok ellen érzett kíméletlen gyűlöletére jellemző, hogy ezt a szégyenletes ajánlatot elfogadta. A kitermelt olaj mindéin jog és méltányosság szerint angol tulajdon volt, mert angol tőke, angol munkaerők és angol gépek termellek ki a földből, olyan földből, melynek kitermelési jogát a szovjet nem egy ízben erősítette meg. Az indiai és egyiptomi olajharc Ebből a jog -és méltányosság szerint angol olajból adott el a szovjet évenkint óriási mennyiségeit a pénzért mindenre kész Standard-csoportnak, hogy vele éles konkurren- ciát csináljon az eddig Shell érdekszférának elismert egyiptomi ‘és indiai olajpiacokon. Sir Henry Deterding, a Shell elnöke, az amerikaiaknak eljárását egyszerűen lopásnak nevezte. A Standard azonban mit sem törődött ezzel a váddal, hanem megkezdette a „lopott olaj" eladását Egyiptomiban és Indiában. Erre a lépésre persze a Shell és az Anglo Persian sem maradt tétlen. Hogy a Standardnak elvegyék kedvét az üzlettől, az országban termelt olajtermékek árával erősen lementek. Ez nem okozott olyan súlyos veszteséget az angoloknak, de annál nagyobbat az amerikaiaknak, akik az importált olaj után magas vámot, szállítási költségeket és a bolsevikieknek súlyos vételárat fizettek. Mindazonáltal makacsul. megmaradtak álláspontjukon és ők is lementek az árral. Ez a poliika persze nem folytathatódott a végtelenségig, mert az amerikaiak törekvése végül mégis hajótörést szenvedett az indiai és egyiptomi olajpiacokon. Már az idei nyár végén beszéltek a keleti olajharc végéről. És tényleg: a Standjaid orosz szövetségeseivel egyetemben csúfos vereséget szenvedett. A súlyos anyagi veszteség -és a hiábavaló küzdelem az -angol szívósság elten meghozta eredményét. A Standard visszavonult a távoli kelet piacairól és újból átengedte a terepet a régi tulajdonosnak. Az amerikaiak és bolsevikiek gazdasági vereségét egy más ok is gyorsitóttá. A két szövetséges nem elégedett meg a keleti piaccal, hanem az angol piacra is megpróbálta kiterjeszteni kezeit. Idén tavasszal Angliában olajeladási központot létesítettek, melynek feladata lett volna orosz olajtermékek eladása. Erre -a lépésié Sir Henry Deterding újabb írepresszáliákkal felelt. Azzal fenyegette az amerikaiakat, hogy beszünteti az eddig kitermelés alatt levő olajmezőinek 50 szazaláckát és egyben megkezdi az amerikai olajmiezők kíméletlen kitermelését, ha az amerikai— bolseviki érdekeltség nyomban nem vonul vissza a nagybritanniai piacról. Ennek a fenyegetésnek meg lett a hatása. Az amerikaiak legnagyobb félelme ugyanis az eddig konzekvesen keresztülvitt brit olaj- politikának a kitermelést érintő része. Az angolok konzekvens politikája arra irányul, hogy olajkészleteit lehetőleg ne kezdje ^ ki addig, .mig az amerikai mezők észrevehetően ki nem merülnek. Ez a kisértet folyton ott settenkedik a Standard berkeiben. A világ olajszükségletének 70 százalékos fedezését Amerika sokáig nem bírja. A nagy katasztrófa, az amerikai mezők kimerülése állítólag már 1933—34 között be fog következni. Megalakul a közös front Érthető volt tehát, az amerikaiak rémülete Sir Henry újabb hadüzenetére. Az orosz üzlet kudarca, arra indította a Standard vezető embereit, hogy orosz olajpolitikai állás- foglalásukat revideálják. Az angolok is hajlandók voltak az olajbékére, mert. a háborúság óriási anyagi áldozatokat követelt. A tárgyalások Londonban folytak és azzal végződtek, hogy a két világkoncem közösen átvesz az orosz olajtermelőtől nyersolajat és olajtermékeket és ezeket megállapított kulcs szerint adják el. A befolyt bruttó jövedelem 5 százalékát egy alapítvány céljaira fordítják, mely az orosz szovjet által nacionalizált olajmezők tulajdonosainak kártalanítására szolgálna. A Standard és Shell egyezsége óriási politikai eredmény. Az oroszokkal felvett tárgyalások már közös alapon folytak. A bolsevikiek természetesen nem voltak hajlandók az uj egyesülésnek olajat adni. Ezért a tárgyalások egyelőre megszakadtak. Ez azonban pillanatnyilag lényegtelen. A fontos és lényeges az, hogy Sir Henry orosz álláspontja győzedelmeskedett. A két nagy konkurens közös plattformot talált. Ezt a Shell állítólag úgy érte el, hogy az amerikai álláspontnak a kitermelésre vonatkozólag több koncessziót tett. Ennek következtében valósziniileg nemsokára megindul Mezopotámiában és Perzsiában az olaj kitermelése. A két rivális kibékülése óriási elkeseredést keltett Moszkvában. A szovjet politikusok eddig ebből az ellentétből óriási hasznot húztak. Most képtelenek az olajjal együtt az egyiptomi és indiai piacra bejutni, hogy dest mát ó propagandájukat folytassák. A ■Pravda és Izvestija hasábos cikkekben átko- zódik az amerikaiak ellen. Szemükre veti az árulást, szerződések semmibe vételét és nem gondolja meg, hogy ezekkel a fegyverekkel dolgozik már régóta ő is. Jelenleg minden igyekezettel azon van, hogy a megállapodást feldöntse. Erre vezethető vissza, hogy 'beszüntette a lekötött olaj szállítását a Standard részére. Tervbe vették egy uj szovjetolaj eladási osztály felállítását. Persze ezzel nem fognak célt érni, mert a két világkoncem fölényesen uralkodik az olajpiacon. Az oroszok, ha fogcsikorgatva is, de kénytelenek lesznek belemenni az egyezménybe és a külföldi tulajdonosok kártal állításába, beleegyezni.
