Prágai Magyar Hirlap, 1928. november (7. évfolyam, 250-274 / 1877-1901. szám)

1928-11-01 / 250. (1877.) szám

i 'PB«GAWV>AGÍ?AR.-HIRIiAE> 1928 nov ember 1, csütörtök^ paLitiiikaj jeleantősége vám. Váratlanul rávilá­gított azokra a machinácdó3ira, amelyekről az európai sajtó már heteik óta ir s amelyek egy uj titkos keleteurópai politikát inaugu- rátnaik. A mindem oldalról felizgatott és zak­latott ukrán emigránsok a jobbról, bajról jövő uszítások következtében elvesztik fejü­ket és olyan elkeseredett tettekre ragadtat­ják magukat, amelyek végeredményben az európai egyensúlyt is megingathatják. Vall a merénylő Prága, október 31. A lengyel lőkonzul elfogott merénylője, aki sem a cseh, sem a német nyelvet nem bírja, a smichovi rendőrségen a déli érákban egy ukrán tol­mács segítségével bevallotta, hogy tulaj­donképpen a prágai lengyel követet akarta meggyilkolni. A merényletre a mai napot, „a lengyel árulás nagy emléknapját4*, vá­lasztotta. A konzulátus folyosóján egy autón érkező elegáns arra lőtt, mert azt hitte, hogy ez a kövei A merénylet után elfutott, de még a Stefaniková-utcán el­fogták. A vizsgálat teljes apparátussal megin­dult, mert illetékes körök véleménye sze­rint Aziuk nem személyes elhatározásból követte el a merényletet, hanem a Prágá­ban székelő nagy ukrán emigránscsoport megbízásából cselekedeti Egyéni terror A merénylő zsebében megtalálták az uk­rán titkosszervezet Prágában kiadott lapjá­nak, a Surmó-nak egy példányát. A lap leg­utolsó száma egy nyilatkozatot közöl, amely lényegében a következőket mondja: A lengyel statáriális bíróság tavaly sú­lyosan elitélte az ukrán katonai szervezet néhány tagját, mert júliusban merényletet követtek eí a lembergi postaépület ellen. Or- dinee Volodimirt és Porodvinev Ivánt halálra, Mirov Volodimirt és Tachenovski Eugent pe­dig súlyos börtönre Ítélték. Az ukrán kato­nai szervezet kinyilatkoztatja, hogy a lengyel kormánynak erre a tettére a korrány és a közhatalom képviselői el­it/sí egyéni terrorral fog válaszolna, nyilatkozat félhivásszerü fogalmazás­ban jelent meg s a lapnak ezt a példányát meg is találták a merénylő zsebében. Az a körülmény is, högy még további nyolc töl­tényt találtak a zsebében, arra enged követ­keztetni, hogy a merénylet politikai terror és bosszú müve. Négy képwisaiőre nSvialf a'msgyar demekfgfák parlamenti csoportja Budapest, október 31. (Budapesti szer­kesztőségünk telefon jelentése). Az a válság, melyet a demokrata párt kebelén belül a Fá­bián—Sztranyavszky-ügy idézett elő, a de­mokrata kör és szervezetek együttes megbe­szélésein végleges tisztázást nyert. Miután Rassay Károly, Szterényi, Hegymegi Kiss Pál és mások kiléptek a demokrata párt parla­menti csoportjából, a parlamentben a demok­ratáknak csak négy képviselőtagjuk maradt: Fábián, Pakots József, Bródv Ernő és Gál Je­nő személyében. ismét betiltottak két kommunista lapot A Ősinkké Hoviny és a Rovnost szintén a Rudé Právo sorsára jutott Prága, október 31. Megírta a P. M. H., hogy a rendőrség kikézbesitette a Rudé Prá vo és annak estifapja kiadójának az országos közigazgatási hivatal végzését, amely szerint a Rudé Právói, valamint annak estilapját egy hónapra betiltják. A kommunista párt az estilap helyett naponta rendkívüli kiadásban kiadta hetilapját, a Délnické Novinyt. A na­ponta való megjelenésének bejelentését a rendőrség azonban nem vette tudomásul s a rendtörvény 34. paragrafusának 3. fejezete értelmében betiltotta a Délnické Noviny v. ekését is azzal az indokolással, hogy a Délniíké Noviny kiadásával tulajdonképpen más névvel a beszüntetett Rudé Právót akar­ják megjelentetni. ílrünni jelentések szerint a morvaoTSzá- gi országos hivatal október 30-iki keltezés­sel értesítette a Rovnost című kommunista lap kiadóját, hogy a lap megjelenését egy hónapra betiltja. Értesülésünk szerint tervbe vették, hogy az összes kommunista lapok megjelenését betiltják egy hónapra. Pospisif, yiasák vagy Brdiik lesi ai ui pénzügyminiszter? Prága, október 31. Amióta a miniszter­tanács Srárnek elnökletével és Englis pénz­ügyminiszter távollétében a cukorkérdésben meghozta döntését, egyre tartja magát az a hír, hogy Englis az október 28-iki ünnepsé­gek után lemond és ismét elfoglalja tanári székét a bríinni egyetemen. Englis közvetle­nül 28-ika előtt kijelentette egyes újságírók előtt, hogy nem mond le, de már az ünne­pek után az összes prágai napilapok a legha­tározottabb formában ismét azt írják, hogy a pénzügyminiszter d emissziója befejezett ténynek tekinthető. Englis valószínűleg a mai nap folyamán benyújtja a lemondását, bemondásának oka a cukorkérdésben közte és a kormányelnökhelyettes között felme­rült differenciákban keresendő. Lemondásá­ról jelenleg még nincs tudomása hivatalosan sem a m i niszter tanácsú ah. sem a köztársa­sági elnöki irodának e még nem biztos az sem, hogy a köztársasági elnök a lemondást elfogadja. A Prager Tagblait értesülés© sze­rint ......... a, pénzű gyminiszteri tárcát a decemberi választások előtt nem töltik be uj ember­rel, Engtíe legkomolyabb utódljául Pospísil dT.-t, a Nemzeti Bank kormányzóját, Vlasák dr. meghatalmazott minisztert és Brdiik dr. egyetemi tanárt emlegetik. A ICépM Hét előfizetési dija Praha IL, Panská 12. sz. III. emelet címre küldendő A Nőmöni Politika szerint Englás most már végérvényesen ragaszkodik lemondásá­hoz és lemondását talán már ma el is fogad­ja a köztársaság elnöke. Utódja minden va­lószínűség szerint Vlasák lesz. Ugyanezen lap más forrásból nyert értesülése szerint Englis ma rendesen ellátta a minisztérium­ban teendőit. Srámek miniszterélnökhelyet- te? jelenleg Brünnben tartózkodik, csak ma este tér vissza Prágába, Vlasák viszont Géniben van, ahonnét csak a hét végén, jön vissza. A Národni Listv azt írja. hogy t; iglis minden való- zinüség szerint még tizennégy napig a pénzügyminisztérium élén marad. amig a szenátus is megszavazza a jövő évi költségvetést Englis benyitotta lemondását? Prága, október 31, A Lidové Noviny esti kiadásának értesülése szerint Englis ma be­nyújtotta lemondását Srámek miniszterelnök­helyetteshez. Ez tehát Englis második hiva­talos lemondása s minden jel arra vall, hogy a köztá: aságí elnök ez alkalommal Englist felmenti állásától. E hírrel szemben azt jelenti a PTTA, hogy Englis ma megkezdte több hónapos s~' Vadságát. Szabadságát minden valószínű­ség szerint külföldön fogja tölteni. Távolléte alatt Novák kereskedelmi miniszter helyet­tesi ti. HINNÉKAHA („XACASO VÍZ") REGÉNY. Irta: EMIL DRQ8NRERG (54) A felhívás nagyon is jó időben jött, far­kas-étvágyam volt. / Bementünk tehát a bar­langba vad amennyien, két ember kivételével, akik a foglyok őrzésére visszamaradtak. Vidám tűz égett itt, a nagy üst alatt, amelyet a gőzölgő kávé főzésére használtak fel. Hat vagy hét ember, hordókon vagy a földön, körülülte a tüzet és élvezettel szür- csölte a kávét. Kenyér, kétez&rsüit és tojás egészítette ki a reggelit. Midőn Miunehahával és az altisztbe! a helyiségbe léptem, élénk üdvözléssel fogad­tak minket és nekem már reggeli zés közben el kellett mondanom a földalatti szeszfőző felfedezésének és a két gonosztevő gyilkos támadásának minden részletét. A két rendőrbiztos és a békehíró meg­beszélték azután a további lépéseket. Meg­állapodtak abban, hogy foglyaikat Graysonba viszik és csak onnan kérnek utasításokat a reginai parancsnokságtól. Nekem ed kell kísérnem a csapatot Graysonba, ahol majd Jegyzőkönyvbe veszik vallomásomat. Kelten, az egyik rendőr vezetésével, házkutatást tar­tanak az indián és Craig otthonában és eset­leges egyéb bűntények után is nyomozást in­dítanak. Útjukra az indián szánját használják fel. Minnebaha is ezen akart hazatérni a re- «er vadonjába. Nagy meglepetést keltett, amikor el­mondtam megfigyelésemet arról, hogy a whiskyt Estárházában a szállodás veszi meg, aki ezenfelül titkos játékbarlangot is rende­zett be a házában, S most tudtam caak meg, hogy ez az ember minden tőle telhetőt meg­tett, hogy megmentésemet meghiúsítsa és társainak jelt adjon a fenyegető veszedelem­ről. Hogy ez nem sikerült neki, egyedül csak Miunehahának köszönhetem. Valójában csak akkor tudtam meg, hogy mennyi hálával tartozom neki, amikor később zavartalanul beszélhettünk. A békebiirő 'és a rendőrök néhány emberrel eltávoztak, hogy megtekintsék a meggyilkolt detektív csont­vázát. Ezalatt Minnethahának alkalma volt arra, hogy mindent elmeséljen, ami a meg­mentésem körül vele történt, nem halogatva el, hogy közben milyen akadályokra és ne­hézségekre talált. Világos volt előttem, hogy a történtek után a reeervati ónban nem élhet többé nyu­godtan. Megállapítottam azt is, hogy az utolsó órák rémülete a törzs jövőjébe vetett hitének még a maradékától is megfosztotta, — pedig ez volt életének legszentebb célja, legféltet­tebb reménysége. A törzsével szemben érzett kötelesség tudása azonban még mindig olyan élénkem élt benne, hogy mlmdenárom vissza akart térni falujába. Csupán azt ágérte meg, hogy másnap vagy az utána következő napon, még egyszer eljön barlangomba, hogy el­mondja: — miképpen alakult helyzete a törzsben a legutóbbi események következ­tében. Tervem az volt, hogy Graysonból miég egy vagy két napra visszatérek barlangomba. Semmieeetre sem akartam elhagyni a kör­nyéket addig, amíg Minmehaha sorsa felől teljes megnyugvást nem szerzek. A fegyveresek egyik résize imoet vissza­tért a csontváz megszemlélésétől. — Még egyszer vissza kell lide jönnünk — mondta á lovasrendiőrség altisztje —, hogy fériykéjp-feilvéfelt készítetünk. A csontvázat ugyanis nem lehet úgy elszállítaná, hogy egy csomó osont össze ne törjön; akkor pedig nem lesz kellő bizonyítékunk a gyilkosság kegyetlen módjára nézve. Úgy gondolom, papot ás kell hoznunk magukkal, hogy hadd. jusson szegény Mc. Lean keresztény temetés­hez. Rászolgált — és most már ez minden, amit érte tehetünk. — Mondja csak, rendőrbiztos wr — szólt a fegyveres csapat egyiík tagja —, nem vé­gezhetnénk rövid utón Mc. lean gyilkosaival? Ennél a vastag fánál jobb akasztófájuk Regi­nában eeon lesz. Meggyőződésem, hogy az ördög már úgyis túl sokáig várt erre a zsák­mányra. Éppen ezért azt hiszem, hogy az ilyen gazembereket, akik az összes ördögök­kel kőmáznak, nem szabad sokáig elvonná a sorsuktól. — Nem (lehet — felelte az altiszt — A kötelet biztosan megkapják amúgy ifi. Álta­lában ém is a gyors eljárás híve vagyok, de ezt mégis ált Ml engednünk a törvénynek. A szánt, amely a csapatot idehozta, köz­ben beterelték a szakadékba. A lovakat megetették, majd újból befogták, ml pedig indulásra készülődtünk. Mlnnehaha fölült az (indián faluba induló szánra, amely azokat az embereket vitte, akiknek az indián otthonában, azután pedig a falábú farmján házkutatást kellett tarta­ni ok. Mi többiek a másak szánba ültünk a foglyokkal, akik sötéten és hallgatagon tel­jesítették a nekik szóló parancsot. Kísérletet tettem arra, hogy megvizsgáljam és rende­sen bekössem a falábú kar-sebét, amelyet golyóm ejtett, rajta, ö azonban dunnám elutasított: — Törődj az ördöggel! A megjegyzéséiből! azt lábam, hogy ;l sebe csak jelentéktelen lehet Magyarortíág koszorúkkal jubilálja az utolsó tíz évet Budapest, október 31. (Budapesti szer­kesztőségünk távirati jelentése.) A reggeli lapok kivétel nélkül vezető helyen emlékez­nek meg az ország sorsának legutóbb eltolt tiz esztendejével, amely az októberi forrada­lom lói, Tisza István halálától és az ország széthullásától a mostani állapotokig ivei és amelynek jubiláns napja misztikus jelentő­séggel esik. egybe a halottak ünnepével. A. székesfőváros a kerepest temetőben koszo­rúkat helyez el Kossuth, Deák, Batthyány, a Petőii-család, Arany János, Mikszáth Kál­mán, Jókai Mór, Reviczky Gyula, Ady Endre, Munkácsy Mihály, Blaha Lujza, Jászai Mari, Klapka, Görgey, Martinovics és a magyarság tökei nagy halottjának sírjára. | A tarsentasidi kérdés I nem verhet éket Megyar­: ország és Németország Ilié Lipcse, október 31. A Leipziger Neueste Nachrichten hosszabb cikkben foglalkozik a burgenlandi kérdéssel és megállapítja, hogy ! Burgenlandnak Ausztria részére való aján­dékozása valójában nem a nemzetiségi elv megvalósítása akart lenni, hanem a győztes hatalmak el akarták választani Magyarorszá­got Ausztriától és ezért ajándékozták meg őket az „elzászi problémával". Bethlen Ist­ván miniszterelnök soproni beszéde csak vá­lasz volt Loebe, a német birodalmi gyűlés elnökének burgenlandi beszédére. Seipel kancellár, aki a Németország iránti barátsá­ga ellenére is becsületes ellenfele az osz­trák-német csatlakozásnak, megnyugvással vette tudomásul Bethlen nyilatkozatát azzal, hogy a. burgenlandi kérdés csak a csatlako­zás esetén válik aktuálissá. Ilyenképpen üt­közőponttá válhat ik Németország és Magyar- ország között is, ami azonban csak taktikai jelentőségű és soha sem verhet éket a két ország' közé, Áilameilenes izgatás a jubileumi ünnepen Bitón német színházában Brünn, október 31. A bHinni városi szin házban a tegnapi előadás alkalmával, amikor a zenészek az állami himnuszt játszották, Beyer Károly, a brünni német műegyetem hallgatója az egyik páholyból államellenes beszédet tartott. A közönség körében általá­nos pánik tört ki. Több diák csatlakozott Beyerhez. A rendőrség azonnal közbelépett és Beyert öt diáktársával együtt letartóztatta. Beyer kihallgatásakor bejelentette, hogy til­takozni akart a köztársaság jubileumának né­met megünneplése ellen. Néhány perc múlva a folyó havas tükrén siklottak tova a szánok. A mienk a legköze­lebbi völgy nyilasnál bekanyarodott és úgy folytatta útját Graysoo felé. XV. Még sötéten nyújtózkodott a hajnal az alvó föld felett. Csak kelet felé jelent meg egy élesen határolt háromszög, amely olyan volt, mintha vonalzóval vágták volna.,ki az ég sötét boltozatából. Két alsó csücske a sötétbe sülyedt szemhatár vonalára feküdt, hegyesszög ben haladó szárai pedig hosszú, egyenes vonalban nyúltak fél az ég fekete bársonyába. A szokottnál korábban keltem fel. össze­csomagoltam fölszerelésemet és á zsákmá­nyolt bőröket. Készen álltaim az elutazásra, csupán Minnehahát vártam még, hogy tőle elbúcsúzhassak. ígéretéhez képest ma, vagy holnap kellett eljönnie a barlangomba. Lassan múlott az idő a várakozásban, amikor dél felé felcsendült a jól ismert, ked­ves hang s a „halló" kiálltásra kiléptem a barlangból.. Mlnnehaha megérkezett Lassan, lehajtott fejjel lépett ki a fák közül s úgy láttam, mintha könnyed hajOékonyságábőö, fiatalos rugalmasságából veszített volna. Mintha esztendők teltek volna el azóta, hogy itt élt velem együtt, egy héten át, a barlang­ban. — Isten hozott, Mlnnehaha — mondtam neki olyan gyöngéden, mintha gyászoló állana előttem, akit vigasztalnom kell. — Mi há'r van a faludban? — Semmi jó — felelte szomorúan. — Nem békültek meg veled? — Nem. Az anyám »em. — S most mi lesz? — Nem maradhatok közöttük. — Vége következik -

Next

/
Oldalképek
Tartalom