Prágai Magyar Hirlap, 1928. október (7. évfolyam, 225-249 / 1852-1876. szám)
1928-10-16 / 236. (1863.) szám
nyok sem akadályozhatnak utjának sikeres befejezésében. Ha 9 Zeppelin úgy működik, mini mostanáig s az idő történetesen szép vagy esetleg kedvező hátszél fuj, akkor a léghajó már gombát reggel kiköthetett volna Lakehurstban. Luxushaló vaígy Zeppelin? A léghajószolgálat különben sem Európa és az északamerikai kontinens összeköttetésére való. Eekener dr. régen kijelentette, hogy a Zeppelin-forgalom elsősorban Spanyolország és Argentína összeköttetésére fog szolgálni. Ezen a vidéken általában sok-- kai nyugodtabb és biztosabb az idő, mint az ooeán északi részén, úgy hogy váratlan vihartényezőkkel nem kell számolni. Viszont a luxusutasok kis száma miatt j ezen az útvonalon alig közlekednek gyors és kú yelmes luxushajók g a legtöbb gazdag utas kénytelen másodrendű kivándorló-gőzöse ja harminc-harmincöt napig utazni Buenos Aires felé. Az ut kilene-íizezer kilométer. Az eddigi számítások gperint a Zeppelin legfeljebb négy-öt nap al-att teszi meg ezt a távolságot. így tehát a dél amerikai kisszámú luxusutas Zeppelinen harmincöt nap helyett öt nap alatt juthat át a tengeren, csaknem ugyanazért a pénzért, mint a hajón, ahol az; útiköltségen kívül’ a harminc© tnapos tartóz-; kodást és ellátást is a jegybe kell kalkulálni. Az amerikai ut egyet föltétlenül megmutatott: a Zeppelin száz-százhusz óráig a legnagyobb kényelemmel levegőben maradhat és tízezer kilométert könnyedén megtehet. Amerikai türelmetlenség Az egyetlen baj, amit a Gráf Zeppelin kérése okozott, az amerikai nép lelkesedésének megcsappanása volt. A Lakehurstibg zarándokolt newvorkíak vasárnap este csaknem tüntetést rendeztek a léghajó és Német-j ország ellen, mert Eekener ör. nem érkezett; gneg abban az- időben, amelyre várták. Az elkényeztetett amerikaiak, akik úgy vélik, hogy a világ minden eseménye csupán az ő snulattatásukra létezik ég amit ők egyszer várnak, annak teljesülni kell, nem tudták nyírnod tan eltörni, hogy két napig eredmény nélkül lelkesedtek és vesztegeltek a laké- j htrrsíi repülőtéren. Ehhez járul, hogy a szegény. bajbajutott Zeppelin csali kevés és rövid rádió - táviratot adott le Amerikának. A nyájakba terelődött vankeok ebben sértést és lelkesedésük brüszkirozását látták s egyetlen pillanatig sem gondoltak arra, hoírr a viharral küzdő léghajónak egyéb gondja vau. mint a Lakehurstban majá- liso-ó ptidsárók szórakoztatására gondolni. T'7°z. hn^v az amerikaiak egész különleges intézkedéseket tettek a Zeppelin fomad- t^tásóro Szombat este hatvanezer autó indult •'íewvorkbcl Lakehurstba. uqvhogy a repülőtér és a nagy amerikai kikötőváros közti 125 lfll«atf>ii«iíi~rWTin< ■vaMMffla; kilométer távolságot az autósor egyetlen ösz- szefüggő kígyózó vonalban tette meg. Az éjszakái a nép nagy része szabad ég alatt töltötte. Másnap délelőtt a kiváncsiak hiába vártak újabb jelentéseket a Zepeplin hollétéről, a repülőtér parancsnoksága kénytelen volt közölni, hogy egyetlen uj rádióim sem érkezett. Ez a bejelentés óriási felháborodást keltett az e^vbegyülteknél. Később természetesen kitűnt, hogy a rádiógrammok kimaradása nem negligencia volt, hanem a hajót ért könnyű baleset okozta. Cap Mattéras közeiében Friedriclishafen, október 15. A legújabb ideérkezett jelentések szerint a Gráf Ze’—lin ma délután három órakor (középeurépai idő) 270 kilométernyire van a Bermundáktó! északnyugatra és Cap Iiatteras közelébe érkezett. Cap Hatterast déli tizenkét órakor (amerikai idő) éri el. xAz ut onnét Lakehursig mindössze ötszáz kilométer, amit a léghajó öt-hat óra alatt kényelmesen megtehet. Lakchurst, október 15. Rosendahl lég- úja bbíáviratában jelenti, hogy a Gráf Zeppelin reggel öt órakor elhagyta a bermundai szigeteket és északnyugati irányban Lakéit urst felé tart Newyork, október 15. A Vauban nevű gőzös hajnali három órakor (kilenc óra középeurópai idő) találkozott a Gráf Zeppelinnel. A léghajó a 70. nyugati hosszúság és a 34. északi szélességi fok körül volt, azaz körülbelül hétszáz kilométerre Lakehursttól. A léghajó igen alacsonyan repült. Az idő kedvező. „Túlsók dolgunk van ahoz, hogy leteljünk!u Raleigh. október 15. A Cap Hatteras mellett lévő rádióállomás tizenegy órakor (reggel öt óra középeurópai idő) fölfogta a Gráf Zepeplin egyik rádiógrammját, ^amelyben Eekener dr. közli, hogy a bermundai szigetek elérése előtt hatalmas kitérőt kellett tennie dél felé, mert az előtte lévő depresziós zónán nem tudott átvergődni. Ez volt az az idő, amikor az amerikai tengerészeti hivatal komolyan aggódott a léghajó sorsa fölött. Mozgósították a déli kikötőkben lévő cirkálókai és torpedórombolókat, mert úgy vélték, hogy a Gráf Zeppelin akcióképtelen és a légáramlatoknak kitévee, sodródik a mexikói öböl felé. A déli órákban Newyorkban az a hír terjedt el, hegy a Gráf Zeppelin megfordult és a bermundai szigetektől vissza- röpül Európába. Ez a hír szerencsére r-sm felelt meg a valóságnak s a Zeppelin nem visszafelé röpült, hanem dél felé, a már említett depressziós zóna kikerülésére. A tulhosszu röpülési Időtartam ellenére az utolsó táviratok szerint a fedélzeten minden rendben van s a fűtőanyag elégséges. A léghajó akár nyolcvan óráig még a levegőben maradhat A lakehursti tömeget a legjobban az bosszantotta föl, amikor a rádióállomás többszöri fölszőlitása után a Zeppelin a következő kategorikus választ adta a kiváncsiaknak: „Túl sok dolgunk van ahhoz, hogy feleljünk.44 Amikor a lakehursti állomás a következő táviratot adta föl: „Azonnal feleletet kérünk, adjátok meg pozíciótokat és megérkezésiek ide- jét“, a Zepelin négy óra hosszat nem felelt. A lakehursti repülőtér parancsnoka izgatottan táviratozott Newyorkba, hogy a Gráf Zeppelinnel baj van, mert nem felel. A hangulat oly puskaporos volt már, hogy a sajtó Ecke- ner dr.-t már a tengeri törvények megsértésévei vádolta, amiért megérkezése után feltétlenül felelősségre vonják. iefiiiíi Széchényi temtetsn Melle Nagycenken Nagycenki, október 15, Bethlen István rotálsz terel nők és íí erez cg Ferenc szombaton vették át a nagycenki kuiturházban tartott képviselőtestületi díszközgyűlésen Nagycenki község díszpolgári okleveleit. Bélfalén 3 díszközgyűlést megelőzőleg a Széchenyi - család sírboltját kereste föl és koszorúi helyezett el .Széchenyi István sírjára. Délelőtt fél tizenkét órakor keződött a dísz- közgyűlés, afaol az üdvözlő-beszédekre Bethlen válaszolt. Megköszönte a kitüntetést és rámutatott arra, hogy ez a község, amelyben Széchenyi István pihen, elvárhatja, hogy díszpolgárai méltók legyenek a legnagyobb magyarnak. Széchenyi Istvánnak bazaiiságáho* és érdemeihez. A mai idők életviszonyai sokban hasonlítanak ahhoz a helyzethez, amelyből Széchenyi akarta kimenteni a nemzetet. 1715-től, a szak |-mári békekötéstől kezdve 1825-ig a magyar történelem fonala megszakad!, mindaddig, amíg Széchenyi fel nem rázta a nemzetet passzivitásából, letargiájából, - — • : Ugyanígy szakadt meg ^ mondotta Bethlen — a történelem fonala 1918-ban és szükség volt, hogy újból alapjaiban kezdjünk hozzá az ország fclépitéséhez. kezdve a rombadőlt tróntól egészen a | faluk életéig. Széchenyi módjára bátor i kézzel kuli hozzányúlni ahhoz, ami ©1- 1 avult és aminek megváltoztatása előfeltétele az uj nemzeti élet f&kadásának. Reformokra szükség van alkotmányos szemNINNEHAHA (s,& R C A G 6 V í Z») b&s&íy. irta; mii mmm%m (41) — A moszkitók nagyon veszedelmesek voltak akkor. — És a fickó úgy énekelt, hogy mérföldekre el lehetett hallani. Mintha még ma te hallanám néha az üvöltését. Órákon át ordított és már féltem, hogy valakit a nyakunkra hoz. A német számára is valami hasonlót kell kitalálni.\Ne dugja még egyszer! olyan dolgokba az orrát, amelyekhez semmi köze. Remélem, a készleted még nem merült ki az ilyen kis gyilkos játékokból? Szükség esetén én is tudok segíteni. Tekintetét, amelyet jelentős mozdulattal kisért, a yankee ebben a pillanatban a sarok felé fordította, ahol az én rejtekhelyem volt. Meg mertem volna esküdni reá, hogy abban a sötétségben is, amely itt uralkodott s> amely a lobogó tűz mellől még mélyebb lehetett, meglátott engem. Az ijedelemnek és meglepetésnek leírhatatlan kifejezését láttam a?, arcán, de csak egy pillanatra, azután ismét nyugodt, lett, újból magára öltve rendee nyersességét, amelyet még csak fokozott csutka alakú, kis szakálla. Bizonyára csalódtam. Talán csak a lobogó lángoknak visszfénye volt ez az arcán, ame’yek táncolva nyaldosták az üst kormos fenekét. Valószínűleg így lehetett, meri a yank-e nyugodtan beszélgetett tovább az ind iónnál. ., Ez volt tehát a rejtélyes csontváz tör- tőrjeié!... • A két gazember követte el a borzalmas gyiIkrc-có^ot, amelyre a két utóbbi nap iz- pi-m között iem is gondoltam. Állati bru-í tol dósukban még ma Is mosolyogva emlé- • keznek meg róla, mig nekem ezeknek a rettenetes leleplezéseknek csak a hallatára is hideg futott végig a hátamon. Szinte eláll ott a szívem verése, ha azokra a hihetetlen kínokra gondoltam, amelyeket a szerencsétlen áldozatnak el kellett szenvednie! Amíg a yankiet ;*/ mdroum-ii együtt elkövetett borzalmas tettében csupán a gazság vezette, az indián számára enyhítő körülménynek lehetett beszámítani a hagyományos szokást, amely a legbátrabb ellenséggel szemben a legkegyetlenebb gyilkosságot alkalmazza, néni kicsinyes bosszúállóéból, hanem ellenkezőleg, mint a bátorság elismerésének, sőt megbecsülésének a jelét. S ha ez az indián egy fokkal csakugyan kevésbé gaz és züllött lenne is, mint a yan- kee, amiről különben még egyáltalában nem szereztem meggyőződést, az a gondolat, hogy Minnehaha, ez a gyöngéd érzésű és az életnek és érzelmeknek legfinomabb megnyilvánulásait megértő teremtés ennek a gonosztevő és aljas embernek az oldalán éljen, gondolatnak is olyan visszataszító volt és szinte testi rosszullétet okozott, mintha valami undok, nyálkás féreg ért volna hozzám. De most vége ennek a lehetőségnek s az indián maga adta kezembe az ellene használható legerősebb fegyvert. Már csak azért is, hogy Minnehahát erőszakkal a feleségévé akarta tenni: —- már csak ezért is legszívesebben átlyukasztottam volna a koponyáját és valósággal vigyáznom kellett, hogy önkén leien til te el ne rántsam revolverem ravaszát. A két cinkos tovább beszélgetett 5 a yankee élénk színekkel ecsetelte, hogy mit művelne azzal, akinek eszébe jutna, hogy az ő dolgaiba üsse az orrát. Egyszerre aztán fölállt a falábú ... A víz már forró .. mondta. Itt az íd ej-f how megkezdtük a'munkát. A feihalniözott hordók közötti résen át megfigyelhettem minden mozdulatukat és láttam, amint a falábú megfogott egy rudat és ezt a kampóba dugta, amelyen az üst függött. — Még nem forr a víz — ellenkezett az indián. — Mit ért ahhoz az ilyen vörösbőrű intette le Craig. Mondom neked, hogy ha két percre beleesel, mint ragulevest ehettek meg. Csak fogd te is a rudat! Oiyaa kemény, parancsoló hangon beszélt, hogy csodálkoztam az índánon, aki ezt nyugodtan tűrte. Minden további ellenkezés nélkül megfogta a rudat és cinkosával együtt leakasztotta az üstöt a horogról. Ebben a pillanatban azonban a rúd kicsúszott a yankee kezéből és az üst reázuhant a tűzre, amelyet a kiömlő víz nyomban eloltott. A gőzfelhőn keresztül, a hirtelen támadt sötétségben, tűz villant fel és a falak mennydörgő visszhanggal verték vissza a revolverlövés dörrenését. A falábú — el kellett ismernem — nagyon ügyesen kezelte a fegyverét, mert olyan jól célozott, hogy a golyója bizonyára nem téveszti el a fejemet, ha hirtelen észre nem veszem a cselt és le nem vetem magamat, mielőtt még előrántotta és elsütötte revolverét, —‘habár ebhez csak másodpercnyi időre volt szüksége. A gonosz fickó tehát mégis meglátott! Tudta azonban, hogy a fegyverem fenyegeti, ezérí hihetetlen önuralommal elnyomta ijedelmét és meglepetését és úgy tett, mintha a legcsekélyebb izgalom se zavarná a lelkét. Folytatta a beszélgetést barátjával, főképpen azért, hogy időt nyerjen olyan csel kigondolására. amely előnyös helyzetemmel •szemben biztos Hja az ő támadása sikerét. Az indián nyilvánvalóan nem látott engem és nem értette meg a cselt, amelyet a yankee az üst cégit sédével akart nvé'beütni, amíg ceak a kemény hangon kiadott parancs pontból, mint ahogy szükség van erre társadalmi intézményeknél. Mint ahogy Széchenyi hirdette a jogegyenlőséget, nekünk ifi fokozni kell & nemzet erejét azzal, hogy minden társadalmi réteget egy nagy nemzeti szolidaritásba vonunk. A reformokat azonban ugyanazok a veszélyek kisérik, mint kiférték Széchenyi éleiében. őrizkednünk kell tehát egy olyan haladástól, ami veszélyeket válthat ki és reakcióra vezet. A jelszavas politikát nem engedhetjük meg magunknak, de kizárólagos magyar politikát kell diktálnunk; annak szem előtt tartásával, hogy az egység az erő feltétele. ígérem, hogy igyekezni fogok arra, hogy megtartsam Széchenyi tanításait. Ezután Herczeg Ferenc köszönte meg az őt. ért kitüntetést. A legitimistái? és Bethlen nagycenki beszéde Budapest, október 15. (Budapesti szerkesztőségünk telefon jelentése.) A legitimisták körében Bethlen miniszterelnök nagycenki beszédét úgy kommentálják, hogy a kormányéinak 0 sxabadk irályválasztás mellett kötötte le magát. Bethlen ugyanis Nagy- cenken kijelentette, hogy revízió alá kell venni az alkotmányt a trónkérdéstöl kezdv e egészen a falu életéig. Ebből azt a következtetést vonják le,7 hogy Bethlen pálcát tört a szabadkirályválasztás mellett és nyíltan felvetette a trónkérdést. Apponyi október 21-én Jászberényben válaszolni fog Bethlen beszédére. Rákosi Jenő a Pesti Hírlapban vezércikket irt, amelyben közli a Mussolinival vaió beszélgeíésének egy részletét. Mussolini a magyar írónkérdésben az alábbi állásponté foglalja éí, — írja Rákosi: — A íronvesztett dinasztiák dolgát végleg elintézettnek tartja és minden resíaurá- ciós gondolat halálos veszedelmei jelentene a revízió ügyére is. A Bourbonok, az Örleansok sorsa lesz az újabban detronizált családok sorsa is. Megrendítő volt a beszélgetés e része, — írja Rákosi. — A borzalmas sorsfordulat szele csapott ki belőle, amely a népekre, nemzetekre vár. Orákulumként tetszett ennek az ember nek a szava, aki képes volt negyvenmilliós nemzetét évszázados útjáról kimozdítani és uj ösvényekre terelni. Rákosinak ez a meg állapítása szintén zuhanyként hatott a legitimista táborban, mert Rákosit mindeddig megbízható legitimistának ismerték. Mos külföldi útja után Rákösi a revízió ügyének érdeke miatt revideálta a királykérdésben eddig elfoglalt álláspontját Pécsen és Szombathelyen a szódáidemokra ták tartottak népgyüléseket. Esztergályos. Györki és Propper képviselők beszéltek és reflektáltak a miniszterelnök nagycenki beszédére. A szónokok tiltakoztak a restauráció gondolata ellen, mert szerintük népszavazás nélküli az ország államformája dolgában nem lehet dönteni. nem figyelmeztette arra, hogy valami szokatlan dolog történik, amelyet ugyan még nem tud, de legokosabban teszi, — ha éppen ezért minden ellentmondás nélkül teljesíti cinkosa parancsát. A lövés visszhangja még nem halt el amidőn eldördült a^ én revolverem Is. A gőz felhő nagyon sűrű volt és a magas, üres fán keresztül beeső fény nagyon határozatlan volt ahhoz, hogy pontosan célozzak. Ellen feleimnek azonban meg kellett mutatnom, hogy lövésre készen áll a fegyverem, amely©' nem is kések használni. — Nagyszerű! — kiáltott a falábú valahol a gőzfelhők mögött. Kitűnő lövés! Egye- nesen a falábamon ment keresztül. Még egy tucat ilyen lövés és lassan majd megfelelő hasáb után kell néznem, hogy uj falábat csináljak magamnak. Valóságos célbal övöl dözés kezdődött most, amelyben az indián te részt vett. A golyóknak nem volt idejük arra, hogy az idegekre menő, sajátságos sivitó hangjukat hallassák. am;n©k különös fiziológiai hatása vám a küzködőkre, mert őrjöngő dühre ragadja őket és megrabolja minden emberi érzésüktől. Ez szinte rosszabb, gonoszabb és félelmetesebb, mint a halálos sebesü’és. Itt azonban rövid volt ehhez a távolság. A go!vól| üres koppanással csalódtak az én barriká- domboz, az üres hordókhoz, vagy a helyisé'? fenekébe. Nem volt nehéz átlátni a terven, amit .1 két gazember el akart érni ezzel a vad lövöldözéssel. Megvolt a lehetősége, hogy a voltába kilőtt golyók egy: ke mégis csak élt a tel engem. E mellett azonban főképpen azt akarták. hogy dühös támadásukra válaszolva, ki* lőjjem revolveremnek mind a hat tö'tcnvéí j hogy azután. reám rontsanak. mielöM au ; újból tölthetnék. (Folytatjuk.)
