Prágai Magyar Hirlap, 1928. október (7. évfolyam, 225-249 / 1852-1876. szám)
1928-10-10 / 231. (1858.) szám
2 A magyar nemzeti párt impozáns gyűlése Komáromban A párt tttrvényhozói a komáromi pártkerOlet gyűlésén — Rendíthetetlen bizalom a vezérek iránt — intézett Horanhoz, hogy .ki adta át neki a titkos okiratot. Horan azonban mindeddig meg-* őrizte titkát és nem árulta el informátorának nevét. Tegnap, amikor az amerikai újságLró egy antókirándulást tett Párás környékére, autóját öt francia kerékpáros rendőr vette körül s Horant arra kényszeri tette, hogy a rendőség- re hajtson, ahol őrizetbe vették. A prefekturán azonnal kihallgatták. Horan közölte, hogy a titkos iratot figynökségének főnöke a Crillon- szállóban adta át $ ő onnét telefonál Londonba. A kihallgatás után fölszólították Horant, hogy írja alá a kiutasításáról szóló okiratot, amelyben kötelezi magát, hogy csütörtökön égj szesmindenkorra elhagyja Franciaország területét. Horan az aláírás előtt érintkezésbe akart lépni ügyvédjével, de ezt ie megtiltották. A hatóság emberei már egy hétlel ezelőtt jelezték Horanpak, hogy zsurnalisztikái bravúrjáért föltétlenül kiutasítják Franciaországból. A Hearst-truszt tulajdonosát nyomban értesítették a tervbevefct kiutasításról s a vezérigazgató a New York Héráid értesülése szerint azonnal Washingtonba utazott, ahol közölte Kellogg államtitkárral, hogy átveszi a teljes felelősséget a megtáviratozott okiratért és követeli, hogy a francia nagykövetség lépéseket tegyen Parisban Horan molcsztálásának megszüntetésére. Az amerikai újságírók párisi szövetségének elnöksége ugyancsak foglalkozott a Horan- üggyel. Az uiságirószervez-et elnöke felkereste a francia külügyminisztert és tiltakozott Ho- rau kiutasítása ellen. Newyork, okiéber 9. William Randolph, az ismeri amerikai ujságfcirály az Associated Press képviselője* előtt nyilatkozott Horan amerikai újságíró párisi letartóztatásáról és kiutasításáról. — Nem látom be, mi a* oki, a nagy francia idegességnek — úgymond. A Szerződés semmi olyat nem tartalmaz, ami miatt szégyenkeznie kellene, vagy amit az amerikai nép előtt titkolni kellene. Véleményem szerint az amerikai kormány nagyon jól tudja, hogy vélekedik Franciaország Amerikáról. Tudja, hogy Franciaország szívesen elhisz minden olyat, ami birodalmunk jóléte és fejlődése ellen íránvul. A közismert okirat nyil- vánosságrahozataia- véleményem szerint meg- tiszitotta a légkört és eloszlatta azt a gyanút, hogy' Franciaország az Egyesült Államok ellen konspiról. Az amerikai nép elítéli a titkofi diplomáciát, mert tudja, hogy elsősorban a titkos diplomácia okozta a világháborút és fogja okozni az eljövendő nagy háborút is. Francia- országnak be kell látnia, hogy ha titkos diplomáciájának machinációi, amely kategóriába a titokban tartott angol—francia flottaegyezmény is sorolható, újra láiigbaboritják a világot, semmieSetre sem számíthat Amerika támogatására, ha arról van szó, hogy a vég^ő összeomlástól megmentsék. MIKNEKAHA („KACAGÓ VÍZ'*) RSSfUtí, irta: EMIL DROONBSRG (S6) Pillanatnyi késedelem nélkül odafutottam, ahol Mirmehaha a lövések durranására megállott és gyorsan fölaigirottaan lovamra. — Most előre! — szóltam. — Egy időre nyugtunk lesz. Hajtottuk a lovakat tovább, mialatt a nagy hidegben megmer evedet t ujja Imim a] küzködtve újra megtöltöttem a revolveremet. — Még egy mérföld! — kiáltotta Minne- haha. A farkashangok közül hármat örök hallgatásba küldöttem, de még legalább egy tucat hang üvöltözött körülöttünk. Sohasem láttam még a bestiákat olyan vakmerőeknek, mint ezen az éjszakán, de a levegőben érezni lehelt már a vérszagot, — a vérét, amelyre sóvárogtak. Habzó pofájukkal, melyből izzó nyelvük kilógott, megszimatoiták és hosszú ugrásokkal ott termettek, ahol éhes gyomruk számára a lakoma kínálkozott, dühödben küzködve társaikkal, akik előbb akarták biztosítani a részüket. A haláltól nem féltek, csak az éhségtől, mert az rosz- azatíb volt számukra a halálnál. A lovaik szeme belevilágított a sötét cserjésbe. Abban az irányban nem láttak farkasokat. Arrafelé rohantak tehát hosszú lépésekkel és nagy ugrásokkal, nem törődve az úttal é* nem törődve azzal, hogy a tüskés bokrok véresre sebzik lábúikat. Kis idő múlva világosodni kezdett az erdő, a vidék homokos és kopár lett. Alacsony domb emelkedett előttünk, amelyen csak itt- ott nőttek szegényes cserjék. • Minnehaha kinyújtotta a karját és a domb felé mutatott. E* volt tehát célunk, a Komárom, október 9. (Saját tudósitónktól.) A magyar nemze*ti párt komáromi körzetének választmánya vasárnap délelőtt a Baross-utcai Vigadó emeleti nagytermében ülést tartott.. Ez alkalomra Komáromba érkeztek a magyar nemzeti párt törvényhozói és a párt számos vezető tagja. A gyűlésen részt vett Szent-Ivány József nemzetgyűlési képviselő, pártvezér, Törköly József dr. szenátor, orsz. elnök, Richter János szenátor, Füssy Kálmán, Kodota János dr., ifj. Koczor Gyula nemzetgyűlési képviselők, továbbá Nagy Sándor, Hangos István dr., Jaross Andor, Salíkovszky Jenő dir., Bathó Aladár, Trugdy János, Boldoghy Gyula, Bödők Sándor, P. Nagy Sándor, Fíilöp Zsigmond, Bara- nyay József dr., Kalitza Sándor, ifj. Révész Jónás, Uttű Béla, Szakáll Balázs, Pintér Béla, Méhes Rudolf, Hegedűs Balázs, Morvay Jenő. Prohászka Lajos, Beinrohr Dezső, Sehneider Ede, Vörös Ede, Mórotz Lajos, Rázglia Károly, Pompos János, Azsalitovios Gyula, Baig Árpád, Kálilav Endre dr., Schmiedt Gyula. A lelkes lefolyású ülésről a pártvezetőség a következő kommünikét adta ki: A magyar nemzeti párt komáromi kerülete október 7-én Komáromban a Dózsa-féle vendéglő nagytermében tartotta választmányi ülését. A hatalmas termet szán ültig megtöltötték a községi szervezetek kiküldötted. A választmányi ülést Boldoghy Gyula körzeti elnök nyitotta meg. Kegyeletes szavakkal páron tájta el az elhunyt Bartal Ferenc körzeti elnököt és Hortay Ferenc köböijkut i szervezeti elnököt. Napirend előtt Koczor Gyula nemzetgyűlési képviselő mondott rövid em- Jékbeszédet az aradi 13 magyar vértanú emlékezetéről. Ezutáü Szení-Ivány József ismertette a pártprogramot, a párt célkitűzéseit és taktikáját, melynek lényege a magyar nemzeti munka, nemzeti egység és a földművelő gazdatársadalom elégedettségére alapított gazdasági élet. A jelen lévé törvényhozók közül beszédet mondottak még Holota János dr. nemzetgyűlési képviselő, Törköly József dr. szenátor és Richter János szenátor, valamint Füssy Kálmán nemzetgyűlési képviselő, akik a nemzeti munka sikere érdekében a magyar kuLturá- üs és gazdasági szervezkedést és együttműködést kívánták és kimutatták azt, hogy az, ha a magyarság a választásokon külön útiakon megy, a nemzeti önvédelem sikerét hátráltatja. R évész Jónás (Garamszen/tgyörgy) in díványára a kér. választmány nagy lelkesedéssel szavazott bizalmat a párt törvényhozó- tagjainak. Ugyancsak az ő indítványára mondotta ki a í vár, ahonnan az éhes farkasok falkáját el kellett Űznünk. A nyit vidéknek megvolt legalább az az előnye, hogy a bozóti * rakások, amelyek, az ilyen tájékot nem tartják biztonságosnak, nem támadhattak meglepetésszerűen ránk. Amellett itt lényegesen világosabb íe volt, úgy hogy minden nehézség nélkül célozhattam, ha ■szükség volt rá. Ahogy elértük a domb tetejét, leugrottunk lovainkról. — Tartsd te a lovakat — fordultam Minnehahához —, majd.én megpróbálom elűzni a farkas fokát. Kissé eltávolodtam a domib tetejéről, hogy a harcot, amelynek itt néhány perc múlva meg kellett indulnia, ne a lovak közútién közelében vivjuk meg. A farkasok időközben közelebb sompolyogtak. A lakoma, amelyet lelőtt társaikból tálaltam nekik, nem tartott sokáig. Most már óvatosabbak voltak, gyakran megálltak, miközben szo- mor u-panaezosan beleüvöitöttek a levegőbe. Az egyik különösen merész, szokatlan nagyságú bestia vagy húsz lépésnyire közeledett hozzám, lefeküdt a hóba és rámviosoritóttá a fogait. Ráoéloztam revolveremmel. A következő pillanatban kilobbant a fény a fegyver csövén és a lövés beledérdült a hajnali levegőbe. A bestia vérében fetrengett. Néhány pillanatnyi habozás után a többiek bordája rárontott és nemsokára véres, gőzölgő hus- tömeg lett a testéből, amely fölött társai bősz dühhel, harcoltak. Újból és újból elsütöttem revolveremet, amíg csak mind a hat töltést ki nem lőttem. Alig volt szükségem a célzásra, mert. a bestiák egy gomolyagbau nyüzsögtek, úgy hogy minden golyó biztosan talált. Gyorsan kiüritettem a tőlténykamrát én újra töltöttem. Ezek a golyók is, miként az előbbiek, megtették hatásukat. Olyan küzdőkor. választmány, hogy az itteni magyarság létérdeke kívánja a váiloszbásoikon való egységes fellépést Koczor Gyula nemzetgyűlési képviselő ismerteti a tartományi és járási választásokra vonatkozó teendőket mire a választmány megejtette a tisztujttást. A körzeti választmány elnökeivé néhai Bartal Ferenc helyére Jaross Andort, továbbá Boldoghy Gyulát választotta meg, ügyvezető elnöknek pedig ifj. Koczor Gyula nemzetgyűlési képviselőt. A megválasztott uj körzeti vezetőség nevében Boldoghy Gyula és Jaross Andor elnökök mondottak köszönetét. Hegedűs Balázs oszt. titkár előadást tartott a jövedelemadóról s előadása szellemében a kér. választmány a gazdák és iparosok jövedelmi adójának kivetése körüli sérelmek ellen tiltakozó határozati javaslatot fogadott ed. Szakáll Balázs (Dunaszerdahely) a magyar munkássággal való kölcsönös megértés szükségszerűségére hívta fel a figyelmet. A párt jelöltjei A kerület a -kiküldött jelölőbizottság javaslatára a tartományi és járási bizottságba a következőket jelölte: Ajtich Horváth Dezső,, Vágsellye, Azsal- tovics Gyula, Bucs, Bartal Iván, Etrekar- csa, Boldoghy Gyula, Komárom, Fülöp Zsigmond, Komárom, Jaross Andor, Ko- máromcsehi, Kiss István, Töhöl, Kmoskó Béla dr., Léva, Kovács Tanár, Baka. Naay Nándor, Nemesócsa, Plichta Ferenc, Érsekújvár, Salkovszky Jenő dr., Ipolyság, ifj. Révész Jónás, Garamszentgyörgy. Vériül Pintér Bála (Udvard) felhívta a pártvezetőség figyelmét a kisebbségi jogok védelmére. Ezzel az illés lelkes hangulatban ért véget. A költségvetési bizottság ' ülése Prága, október 9. A költségvetési bizottság tegnap késő délután megkezdte a pénzügyi kormányzat, vagyis a pénzügyminisztérium, dohányjövedék, állami sorsjegy, kör- möebányai pénzverde, adóilletékek, állam- adósságok, állampénztár és végül a legfelsőbb számvevőség költségvetésének részletes tárgyalását. Az előadók Hnidek és Matousek képviselők voltak. A költségvetési bizottság ülésén jelen van Englis pénzügyminiszter is, aki ma az esti ülés folyamán válaszolni fog lem volt ez, amely a legedzettebb idegzetű embert is irtózattal töltötte volna el. A levegő émelyítő vérszaggal és puskaporfüsttel telt meg. A lövések dörejébe balálorditás vegyült és ugyanakkor a diadalüvöltése a fal- kának, amely őrjitő éhségének csillapítására újabb áldozathoz jutott. A hold, amelynek sarlója baloványan pislákolt az égen, már régen tulment délkörén és lehanyatlott a fák mögé, amelyek nyugat felé, mint fekete árnyékok szegélyezték a vidéket. Kelet felől fakó, egészen fakó pirka- dás jelezte a közelgő reggelt. Még egyszer megtöltöttem revolveremet és még egyszer sortüzet adtam le a bestiákra. Már csak kevés farkast láttam. Ezek is visszavonultak a környező bokrok védelmébe, magukkal hurcolva elhullott társaikat, amelyek nemrégen még egy sorban harcoltak velük. Ebben a pillanatban Minnehaha hangját hallottam. — Gyorsan! — kiáltotta. — Lódobogást hallok. Meghallották a lövéseket és most már tudják, hol vagyunk. Azonnal tovább kell vágtatnunk. Felpattant lovára és én is felültem az enyémre. — Hova? kérdeztem. Mert ő már az ellenkező irányba kezdte hajtani a lovakat. — Nem mehetünk tovább befelé az erdőbe — magyarázta idegesen, mialatt lefelé ügettünk a dombról. Elég szelíd volt a domb- hajlás ahhoz, hogy a lovakkal nekivághatunk. — Meg fogják találni nyomunkat és követni fognak — folytatta a leány —, mert mindjárt világos lesz. A folyó felé kell kanyarodnunk. Ott a kitaposott utón nem lehet olyan kony- riyen fölfedezni a nyomokat. Néhány mórföld- nyit lovagolunk ezen a vonalon, amíg aztán valahol elkanyarodhatunk. lemét az erdőn mentünk keresztül s a folyó irányában törtünk át. Hogy a folyót elaz elhangzott felszólalásokra és még ma késő este megkezdik az iskolaügy költségvetési tárgyalását ie. Az eddigi tervek szerint a költségvetési bizottság pénteken este fejezi be munkáját. Miért nem mond le Englis? A tegnap esti vita folyamán Remee csehszlovák szociáldemokrata képviselő azzal a kérdéssel fordult Englis pénzügyminiszterhez, hogy , miképpen lehetséges az, hogy még mindig aktív miniszter, holott a cukor árát az ő tudta és beleegyezése nélkül emelték föl. Miért nem vonja le a konzekvenciát és miért nem mond le? Vagy pedig miért nem mond le Srámek, ha Englis vétót emeli a cukorárak felemelésével aaemben. A mai vita A mai nap első szónoka Dietl német szociáldemokrata, aki csalódását fejezte ki afölött, hogy a kormány a lakosságnak tett ama Ígéretét, hogy a cukor Arát nem emeli fel, nem tartotta be. Az árdrágítás maga után von más drágítást is, aminek különböző bérharcok lesznek a következményei. Kifogást emel az ellen, hogy az aggkoriak biztosi tása és a társládák szanálásának kérdése eddig még nem került megoldásra. Geyer német nemzeti szocialista képviselő utal arra, hogy amig a költségvetésben minden rendben van, addig a lakosság nyög a súlyos adók igája alatt. Az adóreform nem jelent semmi javulást. A 6ok apró adó helyett három-négy nagyobb adót kellene bevezetni. ami könnyítést és egyszerűsítést hozna. Követeli a hadikárosultak igényeinek' kielégítését Svoboda csehszlovák szociáldemokrata a dohányjövedéki munkások rossz helyzetével foglalkozik. Stetka kommunista el ítéli, hogy október 5-én Kladnőn a csendőrök erőszakoskodtak a bányászokkal és azok feleségeivel szemben. Tiltakozik az ellen, hogy a kommunista képviselőknek a költségvetési bizottságban elhangzott beszédeit cenzúrázták. Bradács, a költségvetési bizottság elnöke az ülés újbóli megnyitása után részvétét fejezte ki a katasztrófa áldozatai felett, amelyet a bizottság tagjai állva hallgattak végig, majd egyhangúlag elfogadták a következő határozati javaslatot. A költségvetési bizottság fel* hívja a kormányt, hogy haladéktalanul állapítsa meg a katasztrófa áldozatainak családi körülményeit és azonnal részesítse segélyben őket mindaddig, amig a törvényes kárpótlást nem kapják meg azoktól, akik a szerencsétlenséget előidézték. A költségvetési bizottság ezután a katasztrófa hatása alatt folytatta a költségvetés vitáját, mely a késő esti órákig fog tartaná. 1928 október 10, agónia. érhessük, kénytelenek voltunk ferde irányban ismét visszafelé folytatni egy darabig az utunkat, úgy hogy midőn félóra múlva elértük a folyó partját, légvonalban csupán egy órányira voltunk az indián falutól. Üldözőink észrevehették az elkanyarodást, mert csakhamar ismét a sarkunkban voltak. A távolból hallhattuk a lódobogást és az indiánok sajátságosán magas hangú harci kiáltását. Ez mindjárt megmutatta, hogy milyen állapotban vannak, mert az indián szokásnak ugyancsak ellene szólt, hogy az üldözöttekkel ilyen módon észrevétessék magukat. Józan állapotban bizonyára nem igy tettek volna. Lovainkat vágtatásra ösztönöztük és keresztül rohantunk a folyó hótakaróján, amelyen két nappal ezelőtt végiggyalogoltam. A’ lovak, úgy látszott, ismerik az utat. Nem volt szükséges semmiféle nógatásra. Az. én bar- üám megértőén nyerített, mintha most már világos lett volna előtte éjjeli kirándulásunk célja. Fejét az oldala mellett vágtató szürke felé fordította, hogy a nézetét közölje vele. Nemsokára ahhoz a helyhez értünk, ahonnan a síkság gerincéről a folyó medréhez ereszkedtem le. Fél mérföldnyire innen a part rövid kanyarulaton visszahúzódni látszott és, amint ezt a helyet elértük, lovaink egy előreugró sziklánál maguktól Lefordultak. Ez a sziklacsoport itt, a parttal párhuzamosan, belenyúlt a folyóba, a megvet igy két ágra osztott. Az igy képződött földnyelv alig volt száz lépés bosszú Amikor ideértek a lovak, noha semmiféle fogással nem adtunk erre jelet, oly hirtelen megállották, hogy majdnem keresztül repültünk a fejük fölött. Leszállót tünk. — Csodálatos — mondottam hogy a lovak mennyire Ismerik itt az utat. Mi azonban zsákutcába jutottunk, mert amennyire látom, a folyón a k itten csak behajlása van és nem vezet tovább az ut. (Folytatjuk.)
