Prágai Magyar Hirlap, 1928. október (7. évfolyam, 225-249 / 1852-1876. szám)
1928-10-11 / 232. (1859.) szám
8 1928 október 11, csütörtök. Igazságot a bíráknak! A nyugdíjas bírák méltánytalan helyzete szakszerű megvilágításban ."Híreké 1 A PRÁGAI MOZIS MŰSORA ADRIA; A bőrilarc. 2-ik hét. (Bánky Vilma és Rónáid Colman.) FLÓRA: Saxolon-Zsuzsi. Közkívánatra megismételve. (Ondrák Anny.) HVEZDA: A borzalmak háza. (Gaston Leroux bűnügyi drámája.) JULIS: An orlov. 2-ík hét. LUCERN Saxofon-Zsuisi. 2-ik hét. LIDO: Királyok királyi* a Hagy Krisztus-film reprize. METRÓ: A* északi sark ege alatt — Barátom, a maharadzsa. SVETOZORt íme, a> Emberi (Eleona Boardmann és James Murray.) BEgr*T. Előfizetőink és Olvasóink figyelmébe!'^® Magyar, ol&sa és lengyel vízumok, illetve útlevelek meghosszabbítása végett mél- tőztassanak útleveleiket a Prágai Magyar Hírlap pozsonyi kiadóhivatalához, Brati- I slava. Trösszling-u. 36, 1. cimre beküldeni. A többi államokba szóló vízumok megszerzését a prágai kiadóhivatal: ppT’Praha II., Panská ulice 12. III., eszközli.^Plf Azok a jó pobedényiek Nincs a Pozsony-zsolnai gyorsban utitárs, aki nem tenné szóvá a pobedényi vérengzést A szenzáció még elég friss és mindenki tud valamilyen borzalmas részletet, mellyel túl akar tenni az újságok riportjain. De a vélemény, a speciális állásfoglalás dolgában se megy a szomszédba a csalhatatlanul értesült utitárs és az Ítéletnél a jól fésült polgári morál mellett teret kap a legszélsőbb cinizmus. Rövid negyedóra alatt az adatgyűjtő, akit kicsit elkábit a jólértesültek határozottsága, mellyel az ilyen bonyolult ügyben az egyetlen elképzelhető megoldást megtalálják, a következőket jegyezhette le: A tetteseket mind egy szálig fel kell akasztani, mert hiszen előre megfontolt szándékkal elkövetett emberölésről van szó és szemet szemért, fogat fogért . . . A tettesek három-négy évvel meg fogják úszni a dolgot, hiszen emberileg érthető a felháborodásuk . . . A tetteseket fel kell menteni, mert hiszen beszámíthatatlan állapotban voltak . . . És végül: < — A^ok a jó pobedényiek megtalálták a cigánykérdés legjobb megoldását. Eddig hiába kérvényeztek, szaladtak fűhöz-fához, hiába akartak rááldozni a cigányok eltelepi- tésére húszezer koronát, hát meddig tűrjék azt a tolvaj bandát a közelükben? # Kétséget kizárólag ez volt a legciniku- sabb vélemény, — megjegyzem, az emberem ezt csak a többiek elképesztésére mondta. Ha nektek csak szenzáció ez az égisz vérengzés és holnap vállvonogatva napirendre tértek felette, hát akkor én még ma kicsit elképesztelek benneteket, gondolhatta. El is érte a szándékát: a véleménynyilvánítás azonnal elmaradt. A cinikus utitárs egyébként a legjobban értesült volt valamennyi közt és beszédbe elegyedve vele hamarosan kiviláglott, hogy nem hiába emlegetett „jó pobedényieket“. Eszei'int a Vág völgyének letgerméke- nyebb helyén fekvő szomorú nevezetességet nyert Pobedény, Szlovenszkó leggazdagabb faluinak egyike. Ezer lelket számlál, akiknek van mit a tejbe aprítani. Jóllétük illusztrálására szolgáljon az alábbi eset: — Tavaly Ősszel volt, hogy egy birtokügyben dolgom akadt az egyik gazdánál, — mondja az utitárs. — Sok huza-vona után megegyeztünk, a szerződésre rákerültek a nevek, végül fizetésre került a sor. Kerek millióról volt szó, az autónk kint állt a ház előtt, hogy bevigyük a gazdát a városba a bankjához. Aztán csak néztünk nagyot. A gazda leintett, odament a ládához, — nem is volt rajta valami különös lakat s oly nyugodtan, mintha mindennapi dologról volna szó, elénk számolta a milliót. Ezt elhiheti, tanúm van rá ... de elhiheti azt is, hogy volt ott még egy millió abban a ládában! Bevallom, ezt a milliót sehogyan sem tudom igy kereken elhinni, de ha csak a fele, vagy akár a tizedrésze igaz, akkor is megmarad az a tény, hogy a gazda a ládafiát többre tartotta a banknál. A kamat nem izgatja, nyugodtan akar aludni! Rajta keveset fognak keresni a bankok. És rajta ne keressen a mérnök, a pallér se, mert ha uj ház kell a nősülő fiúnak, vagy uj pajta a gazdaságban, hát segít a szomszéd, meg ha kell, az egész falu. így megy ez évtizedek óla. És kiverik a biztositó ágenst is .. . Nem is lett volna tűz, ha idejében elzavarják a cigánybandát. És kereskedő se kell, mennek maguk a •árosba a nagykereskedőhöz. A közvetítőnek A Prágai Magyar Hírlapban már sok közlemény jelent meg a nyugdíjasok panaszairól s a tarthatatlan helyzetet mi sem jellemzi jobban, minthogy most már nemcsak az ellenzéki, hanem a kormánypárti sajtó is elérkezettnek látja az időt arra, hogy a nyugdijai az egész köztársaság területén egységesítsék. Egyetlen országban sem panaszkodnak any- nyít a nyugdijatok, mini a köztársaságban b lehetetlen, hogy ez a &»k panasz indokolatlan lenne. Lélektanilag érthetetlen, miért nem becsüli meg az állam nyugdíjasait, hiszen minden közalkalmazottnak, feltéve, hogy idő előtt nem távozik el az élők sorából, nyugdíjba kell mennie, sőt az államigazgatás szempontjából kívánatos ás, hogy a hivatalokban ne üljenek elöregedett tisztviselők, hanem szolgálati idejük letelte után csináljanak helyet a fiataloknak. Az államnak nem joga, hanem kötelessége megbecsülni nyugdíjba küldött alkalmazottját, aki hosszú évtizedeken át minden tudását -és munkaerejét az államnak szentelte. A köztársaságban a nyugdijak megállapítása körül folytonos kapkodás és tervszerűtlen ség mutatkozik, amihez az őszinteség és a jóakarat hiánya is járul. A nyugdijak rendezésénél nem a méltányosság szempontja, hanem a flzatócssmellem dominál. Rögtönözve hozzák a nyugdíjas törvényeket, melyeknek indokolásában elég kibúvó marad, hogy a nyugdíjasok egy rétegét vagy egészét továbbra .is sajnálat ram él tó, nyomorúságos helyzetben tartják. Legutóbb az úgynevezett öreg nyugdíjasok helyzetének javítására hoztak egy törvényt, amely azonban fogyatékossága miatt nem sznii tette meg az érdekeltek indokolt elégedetlenségét, sőt bizonyos miértekben még növelte. Jelenleg vannak a köztársaságban öreg nyugdíjasok, olyanok, akik 1919-ig mentek nyugdíjba, de ebben a kategóriában is különböző fokozatok fordulnak elő aszerint, hogy az illető nyugdíjas megyei, állami, vasúti vagy közoktatási szolgálatban állott-e. Egy másik kategória: a „közepesen" öreg nyugdíjasok, akiket 1919. és 1925. évek között .küldtek nyugdíjba s végül van egy harmadik kategória, amelybe az 1926-tól nyugdíjazott közalkalmazottakat sorolják. Az első helyen szereplő öreg nyugdíjasok és a közepesen öreg nyugdíjasok második kategóriájának nyugddjilletménye között csekély a különbség. A megélhetési viszonyokhoz képest mindkét rétegnek csekély a nyugdija. Érthetetlen a pénzügyminiszternek az a szüfckeblüsége, amellyel az államfordulat után itt szolgálatban maradt és a kezdet nehézségeiben a jogfolytonosság fentartása körül nagy munkát végzett nyugdijasadró'l, akik 1919 és 1925 között mentek nyugdíjba, teljesen megfeledkezett, holott* ezekre is alaposan ráfér a nyugdijtöbblet. A kormány legutóbb téves statisztikai adatok alapján nyújtott be a nyugdijak rendezésére törvényjavaslatot. Kimutatta, hogy hetvenezer öreg nyugdi- jais van, holott ezek száma ma már alig haladja meg az ötvenezret s ha figyelembe vesszük, hogy a köztársaságban az öreg nyugdíjasok legtöbbje már betöltötte hetvenedik életévét s naponta tiz-tizenöt hajtja fejét örök álomra, megállapíthatjuk, hogy öt-hat év múlva az öreg nyugdíjasok közül csak nagyon kevés lesz életben. Ezeknek száma tehát nem lehet akadálya a nyugdíj egységesítésének. De lehetetlen föltételezni, hogy az állam olyan szegé- j nyes vagyoni helyzetben lenne, hogy nem telne neki az öreg és a középfokú nyugdija- sofcnak ugyanazt a nyugdijat megadni, melyben azok részesülnek, 'akik 1926 után vonultak nyugalomba. Áttérek most cikkem tulajdonképpeni tárgyára: ama nyugdíjazott bírák nyugdíjigényére, akiknek a 290—24. számú törvény nyugctijtöbbletet biztosit, de az igazságügyi kormány a pénzügyminiszterrel egyetértve a törvény világos rendelkezése ellenére sem folyósítja a kü- lö mbözefet. A csehszlovák köztársaság a nyugati államok mintájára cselekedett, amikor az 1924. évi 290. számú törvénnyel az aktív szolgálatot teljesítő bírákat 1925. évi január hó elsejétől bírói pótlékban részesítette. A törvény ötödik paragrafusa kimondta, hogy ez a bírói pótlék alapját képezi a nyugdíjnak is és csupán a tizenegyedik paragrafusban renjárő haszon ne hizlaljon idegent. És alkudoznak, a,kár az ördögök, mert furfangos eszü valamennyi. És orvos se kell, mert a beteg vagy meggyógyul, vagy m,eghal. És idegen falubeli lány se kell a pobedényi legénynek, ha nem áll vele pénz a házhoz. És a borukat maguk megisszák és ha bicskdznak, csak egymást, rokont meg jóbadelkezett olyképpen, hogy a bárói páblék a nyugdíjban visszamenő joghatályai bír ugyan, de a bíród szolgálati pragmaticáról kiadandó törvénnyel egyidejűleg kerül csak kifizetésre. Hogy ennek a feltételnek mi volt a tulajdonképpeni értelme, az előttünk egyelőre megfejthetetlen és ismeretlen dolog, de valószínűen az lehetett, hogy az akkori időben szokásos „bírói szökést" megakadályozzák, mert tudvalevő, hogy abban az időben a köztársaság sok aktív bírája nyugdijaztatta magát és más pályán keresett boldogulást. Ez a törvény alig egy esztendeig volt életben és máris hatályon kívül helyezték az 1926. évi 103. számú uj fizetési törvénnyel, amely a bírói pótlék helyett működési pótlékot biztosított az aktív bíráknak, de a 214. paragrafus második bekezdésében kifejezetten érintetlenül hagyta azt a nyugdíjigényt, melyet az időközben nyugalmazott biró a 290—24. számú törvény 5. paragrafusa alapján megszerzett. Ezen az alapon az a néhány biró, akik a bírói pótlék joghatálya alatt, vagyis az 1925. évben nyugdíjba távoztak, a 103—26. számú törvény 214. paragrafusának második bekezdése alapján kérelmezte az aktív szolgálat ideje alatt élvezett bírói pótléknak a nyugdíjba való beszámítását. Három évi huza-vona után első fokon az ítélőtábla elnöksége, másodfokon pedig az igazságügyminisztérium utasította el az ezirányu kérvényeket ■azzal az indokolással, hogy a csehszlovák államinak a bírói szolgálati pragmatikáról nincsen törvénye. A nyugdíjas bírónak ugyan semmi köze | sincsen az aktív bírák szolgálati pragmatiká-1 jához .és most már nem is szökdösnek az aktív bírák állásaikból, de mindentől eltekintve ! igazságügyi szempontból tekintetve, sajnálatos defektusnak kel] venni azt a fogyatékosságot, hogy egy demokratikus kulturáltamnak ne legyen törvénye a bírói szolgálati pragmatikáról. Az igazságügyminisztóriuminak nem kellene hallgatással mellőzni ezt a körülményt és különösen nem volna szabad az egész életükön át igazságot és jogot szolgáltatott nyugdíjas bíráknak törvényen alapuló jogos igényét ilyen kicsinyes indokból elutasítani. De akár adminisztratív, akár jogászi szempontból bíráljuk el a kérdést, abszolúte helytelennek és tarthatatlannak kell minősíteni a hivatalos álláspontot. Nem lehet vitás, hogy a 103—26. számú uj törvény csupán a 290—24. számú törvény ötödik paragrafusában foglalt azt a rendelkezést hagyta joghatályban, amely a szerzett jogigényről, vagyis a bírói pótléknak a nyugdíjba való beszámításáról rendelkezik, ellenben a 290—24. számú törvény többi részét, tehát a 11. paragrafusnak a felfüggesztő feltételről rendelkező sorait is hatályon kívül helyezte. Jogi szempontból is tarthatatlan az dgaz- s ágügy minis átér um másodfokon hozott határozata, mert a 290—23. sz. törvény szerint a ' nyugdíjra szóló igény a bírói pótlékra visszamenőleg van biztosítva a nyugalmazott birő részéről, vagyis az 1925. évnek attól a hónapjától jár, amelyben az illető bírót nyugdíjaztatása folytán állásából felmentették. Ez tehát a nyugdijas biró részéről az állammal szemben egy lejárt követelést képez, melyet előbb-utóbb ki "kell fizetni, miért is ez a követelés a magánjog szabályai szerint elzálogosítható, engedményezhető, örökölhető s az esetleges hitelező részéről végrehajtóilag lefoglalható. Ilyen körülmények között az államnak a jogbiztonság szempontjából véve sem lenne szabad ürügyet keresni arra, hogy az igényjogosult nyugdijas biró ne juthasson követeléséhez, már pedig az igazságügymi- nisztérium vonakodik fizetni és évek óta halogatja a bírói szolgálati pragmatikáról szóló törvényjavaslat bemutatását. Az az egynéhány igényjogosult biró, akik a 290—24. számú törvény joghatálya alatt távoztak nyugdíjba, kénytelen most jogos igényével a‘legfelsőbb közigazgatási bírósághoz fordulni jogsegélyért. Kívánatos lenne, ha a törvényhozók is magukévá tennék a nyugdijas bírák ügyét. U. rátot szúrnak. És ha lassú az ország törvénye a sűrűvérű gazdag pobedényi legényeknek, hát szárnyat adnak neki és csinálnak maguk törvényt kis népitólet formájában. Aztán egy kicsit bántja az önérzetüket, ha, nem osztják a véleményüket és nehezen megy j a fejükbe, hogy a hűvösen kell majd elméi- j kedniölc afelett, vájjon megmaradhat-e a pobedényi köztársaság a köztársaságban. E. V. I — Esküvő. Wassermann Liliké és dr. Weisz Márton, Chust, folyó hó 16-án délután 1 órakor tartják egybekelési ünnepélyüket Kassán a Frangepán-utcai ujtemp- lomban, melyre ezúton hivják meg összes ismerőseiket. Menyasszonyi kelengyéit, úri fehérneműit szerezze be Salamon Sándor-nál Pozaony-BratUr- vr*. Tolsztoj u. 6. Saját készítmények. Kérjük a pont >s címre ügyelni! — Hlinka Érsekujvárott? Érsekujvári tudósítónk jelenti: Megemlékeztünk arról, hogy Hlinka Andrást vasárnap Ógyallára, ebbe a szinmagyar községbe várták, sőt néhány túlbuzgó híve plakátokat is készíttetett, melyeket Érsekujvárott, Komáromban s a falvakban is ki ragasz tattak. Az érsekujvári szlovák néppárt információja szerint Hlinka ógyallai látogatásáról szó sem volt, az csak valami félreértésen alapult. Ellenben szó van arról, hogy 21-én Érsekújvárra jön, hogy rész tvegyen a nemrégen alakult érsekujvári szlovák kát. kör zászlószentelő ünnepségén. — Párti egy elemnek kell lenni. Kassáról jelentik: Az 1927. évi községi választások idején az abaujmegyei Perény községben is a ker.-szoc. lista került ki győzelmesen. Az általános választások után a párt listáján megválasztott képviselőtestületi tagok a községi elöljáróság megválasztására maguk közt pártmegállapodást hoztak létre, azonban az elöljáróság választásánál Rick Lénárd, Miké András és Szeibert György ker.-szoc. képviselőtestületi tagok nem tartották be a párt határozatát, másfelé szavaztak, amiáital a pártfegyelmet megsértették’ és amiért a perényi pártvezetőség őket a pártból kizárta és egyúttal a járási főnökségtől a képviselőtestületi tagságuktól való megfosztást kérelmezte. A szepsii járási főnökség az 1919. évi 75. sz. törv. 10. szakasza és az 1922-iki 253. sz. törv. 10. szakaszának világos rendelkezései alapján a ker.-szoc. párt listáján bekerült fönti képviselőtestületi tagokat képviselőtestületi tagságuktól megfosztotta és elrendelte, hogy helyükre Petró Bertalan, Szaszák István, Böör Viktor, a ker.-szoc. párti lista első három póttagja hivassák be rendes tagnak. — Körmöcbányán megnövekedett a keresztényszocialista szavazatok száma. Mint tegnapi számunkban jelentettük, október 7-én választotta meg Körmöcbánya uj képviselő- testületét. A községi választás eredménye lesújtó volt a kormánypártokra nézve, mert a lakosság csaknem egyértelműen az ellenzéki pártok mögé sorakozott. A szlovák néppárt gyöngülése itt is észlelhető volt, mert a párt egy mandátumot vesztett. Ugyancsak súlyos vereség érte a kommunistákat, akiknek az eddigi öt mandátumból csupán hármat sikerült megtartaniok. A kommunista- és Hlinka- párti szavazatok egy részét az országos keresztényszocialista párt, más részét pedig a csehszlovák szociáldemokraták kapták, akik a választáson a kommunisták rovására is erősen előretörtek. — A keresztényszocialista listára ezúttal még többen szavaztak, mint a múlt alkalommal és csak néhány szavazaton múlott, hogy a párt egy mandátummal többet nem szerzett. Igen erős ellenagitációval kellett a keresztényszocialistáknak a községben megküzdeniök. Nevetséges légből kapott vádakkal illették a párt vezetőit, hogy államellenesek, hogy a községi pótadót akarják bevezetni, de a rágalomhadjárat csődöt mondott a körmöcbányaiak szilárd meggyőződésén, s összetartásuknak köszönhető az őslakos párt előretörése. SiéldaraM nűi holttest egy srerfe fürdőitek kezelésen Belgrád, október 10. A Babin Zub hegy környékiéin, VieiM'ejf közeliiében egy cseaidiőirijáriar végieofie szjoügiáitoitii künuitijálfc. EMhtagyioít -ecndleá utea. nnetnitleJc, oimiilkicxr az egyik osemidőnőrimiesternielk hiiaitteteu he uttiófl. mintegy ölvén Hiépésnyi tevaHséginóil eaeimiébie ötllötlt iegy nagy szrilkflia, atmieiyniek itbvémiéfl. vtailaimtt gyam/us feketeaégieit Üáltaflt. Fiigyeítmiessié tlertte itöirsaiilt éfe együtt meinltek a eaikHiábocz, aim/eiliyeft nagy ecnő- feisziiitiéeigeil kiiunioadlilWtiftak hieflyélből. A szikla alatt egy kis gödörben szétdaraboU és inegszenesedott hullát vagy inkább emberi csőm tokait találtak, amelyekről leégett a hús. A <ciseinidörök iiüraetesiein miegyitzegláillttólk a boiranflmüB lielletet, eimtón széijijieflinécafieik a környékiéin és ptáir Oiétpiósrayi távolságban imiegBaemieisedidlit inuiliairiongyo- kiat, köztük egy edyteun hairíiisinyta tesEfiányak és egy hairfcötiő-óríált tiailláíliliak. A saitnibeOjyne tervéiayeEélkii bnwo'tteáig szállít kii s aiz orvosok nnegiálIfiapiBoltlttílk, hogy nz üsniioretlecn tettes késsel darabolta fel áldozatát, egy .iidifeeibib nasoorayit, akiit wiflkk'dini'JIieg a közelii fiüirdlöbieOlynől eunilü tok A biiinteilt eíilkövvéösii módja fePItiüpőein h&eomiTí mhihoe a goinosctetiiihe®, melyeit eiz óv jmniiiuisílbain n illáméi Al'iafe niMnem liajlo#:!lk végire ée atmieiliymielk 'telítéséit mostaniéig srtm kikerült kiiinytamiozinii. Neon tauHIjük kimíirtaok, hogy a (hót QviillklOBsálg közölllt a tettes saeunuSlyéit tiHHioilii>llrg' öasvxv fllggvls van,. ——if—ii ii ■ in —n
