Prágai Magyar Hirlap, 1928. október (7. évfolyam, 225-249 / 1852-1876. szám)

1928-10-11 / 232. (1859.) szám

6 1928 oktíbOT 11, fgttt&rBHt. nek mind a négy fia a katasztrófa áldo­zatául esett. Ki tudja megmondani, milyen rettenetes tit­kokat rejt az az óriási betommassza, amely nyolc büszke emelet helyén most három mé­ter vastagságú rétegben domborodik a Porics és a Bisohof-gasse sarkán. Mintha csak föld­rengés puszitól! volna, vagy egy negyvenkef- tes döntött volna romba hatalmad betonerő­döt. Menteni... menteni,,, A mentési munkálat óriási apparátus­sal indul meg. Nyomban alánmi/roziák a rend­őrséget, csendőrséget, tűzoltóságot, mentőket és katonaságot és pillanatok alatt teherautók, traktorok, mentőkocsik, tüzolt ószerel vények rohannak a katasztrófa színhelyére. A roha­nás és gyors segítség vágya erőt vesz a men­tőkön és ez sajnos ] újabb katasztrófát idéz elő. A Palackého és Kralovská-trida keresztező­désében, a katasztrófa színhelyéihez közel, gyors tempóban egy tűzoltó kocsi fordul be. Szemben egy másik vágtató autó közeledik. Az útkereszteződésben szolgálatot teljesítő Petr Vencel rendőr észreveszi, hogy több asz­szony át akar haladni az úttesten anélkül, hogy a közeledő autót látnák. A szerncsét- len rendőr, aM az asszonyok életét félti, nem veszi észre a tüzoltókocsi közeledését. A súlyos szerelvény elüti, átmegy a testén és halálra gázolja. Egy másik rendőr önfeláldozó cselekede­tét is fel kell jegyezni a katasztrófa króniká­jába. Amikor a palota borzalmas recsegéssel hajladozni kezdett, Danek Antal rendőr nem menekült el posztjáról, hanem torikaszakadtá- ból kiáltozott az épületben dolgozó munkások­ra, hogy meneküljenek. Majd amikor egy közeledő villamos robogott a halál torka felé, megfordult, hado­nászva bírta megállásra a kocsi vezetőt és igy nagy katasztrófát hárított el. A következő pillanatban összeomlott a palota, a rendőr kemény ütést érzett a fején és vértől borítva összeroskadt. Nagy megerőltetéssel tápászkodott fel, arcá­ból és orrából patakzott a vér, de nem magá­ra gondolt, hanem az omladékok közül még két sebesültet kiszabadított, azután alarmirozta a rendőrséget és csak ez­után köttette be vérző sebeit. Reflektorok fényében magyar fiuk csákánnyal feszítik a betont Az alkonyat beáll. A szemközti palotákra és a villanyvezeték oszlopaira hatalmas fény­sugarakat ontó reflektorokat szerelnek, ame­lyek vakító világossággal árasztják be a bor­zalmas romhalmazt. Téheratók garmadája állja körül a masszát. Kézről kézre repülnek a lefejtett kövek, a ki­szabadított vasdrótok, a széttört deszkák és egyre-másTa telnek meg az autók törmelékkel. 'Megfordulnak, valahol a közelben kiürítik tar­talmukat és azután visszatérnek. Fülsiketítő zaj uralkodik. Állandóan berregnek a villamos moto­rok, amelyek a fúr ókészülékeknek ad­ják az energiát. •Mintha óriási betonfogakat operálna egy óriás, olyan hatalmas és állandó zürregóssel fúródik a készülék a beton rései közé, repesz- ti a sziklát, amelyről kisebb darabok máinak le és ezek a munkáskezeken át rögtön felván- d órainak a teherautóra. Villanyosvasuti al­kalmazottak, tűzoltók, munkások és gyalogos, meg árkászkatonák állanak a rettenetes hal­mon, talán száz embernek tömegsírján, a jár­dán egy tábornok áll vezérkarival. Az úttes­ten a helybeli tüzérezred hatalmas áramfej­lesztője dohog, melynek az a feladata, hogy acélsodronyt tekerve fel lerántsa az emberi erő által megmozdíthatatlan sziklatömböket. A romhalmaz felett húsz méter magas­ságban mered árván égnek a páteruosz- ter faváza, amelyen a szerencsétlenség pillanatában két munkás tartózkodott és ezek szerencsésen meg is menekültek. A faváz kissé oldalra dűlve áll és a mentési munkálatokat néha rövidebb idő­re meg is kellett szakítani, mert attól tartot­tak, hogy a mentőkre zuhan. A katonák szorgalmas csákányütésétől visszhangzanak a környező házak falai. Ezen az éjszakán senkii sem hunyja le a környé­kem üdítő álomra szemét. A szomszédos, házat meg kellett támasz­tani, mert alaposan megrendítette az ösz- szeomlás és talán kiürítésére is sor kerül. Fel kell jegyeznünk, hogy az első ki­rendelt katonai osztagok szlovenszkói és ru- szinszlkói magyar katonákból állottak. Sok kétség és csak némi remény között nézzük a sziszifuszi munkát. 800.000 kilogramnyi anyag omlott itt össze és temette maga alá a munkásokat. A katasz­trófa pillanatában 87 munkás, több mint húsz szerelő dol­gozott, azonkívül az épitőcég kis faházikójában há­rom mérnök tartózkodott, a ház tövében elte­metett trafiknak eddig még nyoma sincs, a járdán haladókat elsöpörték az omladékok, a járda szélén álló személyautót és egy fuvaroskocsit is teljesen belepte a tör­melék, úgyhogy az áldozatok számát ezideig mégcsak hozzávetőlegesen sem lehet megállapítani. Csupán az óránként felszínre kerülő alottaik és sebesültek számából tevődik össze az em­beréletben történt veszteség. Dante semmit se látott,,. Dante Tnfornot leiró tollát kellene igény­be vennünk, ha mindazt a borzalmat, amely tegnap délután óta a katasztrófa színhelyén óránként elénktárul, csak halvány körvona­lakban is ecsetelni akarnék. Kié ez a kéz? . . . Kié lehet ez a láb?... Kié a fej? . . . Ezt a kesztyűt ki hordhatta?... Hol fekszik a romok között az a járókelő, aki­nek csak igazoló iratait kaparták ki a törme­lékből?... Hol van az eltemetett, gazdátlan autó soffőrje?... Ki tud most ezekre a kínzó kérdésekre feleletet adni. Au első, akit a romok alól kihúztak, egy borzalmasan megcsonkított holttest. Nem látni semmit az arcából, amelyet meg­alvadt vérréteg von be. Egy katona papírba csomagolt testrészeket visz a mentakocsiba: Ennyi maradt meg egy emberből. Este hét óra felé egy asszony holttestét húzzák ki a romok alól. A szerencsétlen nő, amint a szemtanuk állítják, gyerekkocsit toliba haladt a ház előtt. A gyermeket még nem tudták kiásni. Egy munkás oly szerencsétlenül szorult be a tör­melékek közé, hogy egyik lábát, amelyet az alázuhanó tömbök amúgy is szétzúztak, ott a helyszínen kellett amputálni. Egyes verziók szerint az amputációt, amely rögtön a szerencsétlenség után történt, orvo­sok hiányában egy mészárosmester végezte a mészárszékből hozott fűrésszel. Nyöszörgő hangok szivárognak & pmcebol A betemetett pince mélységéből gyönge, nyöszörgő hang hallatszik, amelynek tónusá­ból arra lehet következtetni, hogy a szeren­csétlen ember az utolsó maradék levegőt fo­gyasztja. Hatalmas Sentinel-teherautókkal mennek neki a sziklafalnak, a kísérletet si­ker koronázza és hamarosan kiszabadítanak egy férfit, aki sápadtan, reszketve tántorodik neki a mentőknek. Mindenki azt hiszi, hogy ez a fehérhaju, ré- vetcg tekintetű férfi hatvan éves öreg em­ber. Csak annyit lehet belőle kivenni, hogy Novák Antalnak hívják, meghibbant agya már nem emlékszik ar­ra, hgoy mennyi idős. Az orvosoknak az a véleménye, hogy az ille­tő egészen fiatalember lehet, aki a katasztrófa hatása alatt megöszüdt és megörgedett. Ugyanazon a helyen két másik férfinek a hullájára bukkantak. Egy megtébolyoéoti asszony Este tiz óra tájban újból megpillantjuk a romhalmaz előtti térségen a zöldszvetteres, fejkendős asszonyt. Az arca megdöbbentő nyugalmat árul el, te­kintete merev. Gépies léptekkel egy eszméle­tébe férkőzött idegen erő hatása alatt felke­rül a tömegsírra és gyors kézmozdulatokkal kaparni kezdi a betonhantot. A katonák észreveszik és elvezetik. Alig telik bele félóra, a szerencsétlen asszony ismét át­surran a kordonon és visszatér ugyanarra a helyre, ahol a tiz körmével ásta a hantot fér­je után. Újból elvezetik s most már mentőko­csiba ülettik és a kórházba szállítják. Megál­lapítják, hQgy a szerencsétlen nő megörült. Személyazonosságát is sikerült kideríteni: A meg tébolyod ott asszony az eltemetett fuvaros felesége, Skarda Rúzsén ári ak hívják, messzi Oroszországiból jött ide férjével, aki Iegionls- ta volt. i Férje a romok alatt lelte halálát, az asszony, amint értesült a katasztrófáról, a helyszíniére sietett és ott is őrült meg min­denki szemeláttára, a reflektorok vakító fé­nyében ... Ez a borzalmas jelenet életünk végéig kísérteni fog , , B Alagutat fúrnak, oxigént szivattyúznak Mindjárt a katasztrófa bekövetkezése után feltételezték, hogy igen sok áldozatot rejt miagában az összeomlott épület pincéje, amelyben számos munkás dolgozott. Mivel a pincébe szorult áldozatok sorsa a legnagyobb aggodalomra adott okot, viszont remélni lehe­tett, hogy az erős pincefalak nem szakadtak be az omladék alatt, hozzáláttak a pince sza- baddáitételéhez. Több munkás az esti órákban gyönge kopogásokra lett figyelmes. Erről je­lentést tettek a mentési munkálatok vezetői­nek, akik el állították a gépeket, hogy a ko­pogás helyét pontosan meg lehessen állapíta­ni. A kopogásokból azt következtetik, hogy ezek az épület főfolyosójából erednek, ahol több élő embernek kell még lennie. Ezért a keskeny réseken állandóan oxigént szi­vattyúznak, hogy a benn levők levegő hijján el ne pusztuljanak. A Bischofsgasse felől, hogy az eltemet- tekhez hozzá lehessen férni, földalatti folyosót vágtak, amely már elég mélyen haladt előre. Ugyan­csak folyosót fúrtak a szomszédos ház felől, amelynek pincéjéből utat akarnak törni a be­temetett pince felé. Tegnap a késő esti órákban hat eltemetett mun­kásra bukkantak, akik sértetlenek ma­radtak, de nehéz vasgerendák közé szo­rultak. Az egyikük egészen közel van máj a ■mentőkhöz, de kiszabadítására egyelőre gon­dolni sem lehet. Hogy az omladék okozta nyomást kibírhassa, állandóan élelmezik, sonkát, zsemlyét, konyakot nyújtanak át neki, azonkívül oxigént is szivattyúznak óránkét az üregbe. Közvetlenül fölötte két emberi tetemre bukkantak, egyikükből már csak a véres és összetörött bordák maradtak meg. Hatottak, sebesültek, őrültek Éjfél körül a tűzoltók két betemetett fér­fire bukkantak. Mikor kiszabadították őket, az egyik eszméleténél volt. Ahogy megpillan­totta megmentéit, ordítani kezdett: — Éhes vagyok, nekem feleségem van, éhes vagyok, nekem feleségem van! A szerencsétlen ember, aki nyilván meg- •tébolyodott, folytonosan csak ezt hangoztatja. A másik súlyosan sebesült. A betongerendák mellére és lábaira zu­hantak. Hajnal felé több borzalmasan megcsonkí­tott test maradványt ástak, ki a romiok közül. A legtöbb kimeredő testnek alsó része sza­bad, de a törzs és a fej a beton törmelék alatt van. A testrészek még melegek és minden jel arra mutat, hogy a szeren­csétlenek életben vannak. A 'sebesülteket a két egyetem klinikájára szállitották be, amelyek most hadikórházhoz hasonlitanak. Természetes, hogy a mentési munkálatok kezdetben nagyon rendszertelenül folytak, mára azonban már megnyilvánul a tervszerű vezetés hatása. A rögtönzött segélyhely Éjfél már rég elmúlt, amikor elhagyjuk a rettenetes események színhelyét, de alig van nyolc óra, amikor már vacogó fogakkal ott ál­lunk újból a rendőrök sorfala mögött. Kétség­beejtő látvány, az egész éjjeli szorgalmas munka ellené­re még csaknem ugyanolyan hatalmas a romtömeg, mint tegnap az esti órákban volt, pedig azóta legalább harminc teherautónyi anyagot szállitották el. Az a hatalmas, meghajlott betonfedőlap, amely a hulladékra mint borzalmas fö- veg nehezedik és amelyet már több mint fél napja fúrnak, vernek, csákányoznak, még mindig dacol az emberi erővel, széleiről ugyan hatalmas darabok váltak le, de a nagy tömeg még mindig ott terpeszkedik és a szakértőknek még csak sejtelmük sincs arról, mikor lehet lejutni a talaj színvonaláig, Pedig bizonyos, hogy a legtöbb agyonlapitott áldozat ez alatt a beton kriptakö alatt fekszik. A fehérköpeny eges katonaorvosok az út­testen járkálnak és idegesen szívják cigaret­tájukat. Este óta végzik a megfeszített erőt követelő munkát. A szomszédházban ideigle­nes kötözőhelyet rendeztek be, azután egy, rögtönzött konyhát, ahol meleg italokkal lát­ják el a meggémberedett tagú munkásokat és enni adnak a megmentettefcnek is. A kötöző­hely állandóan munkában van, nem annyira a megmentettek szorulnak orvosi segítségre, mert eddig, sajnos, elenyésző csekély a meg­menekültek száma, mint inkább a megsebesült mentőket kötözgetök. Hihetetlenül nehéz körülmények között végzik ezek nemes munkájukat és az éjszaka folyamán mintegy harminc katona többé-kevésbé súlyos sé­rülést szenvedett. Reggel 7 órakor: Tizenkét halott Reggel hét óráig tizenkét halottat ástak ki és csak hatnak sikerült a személyazonossá­gát megállapítani. Ismeretlen még az a nő is, aki a gyermekkocsit tolta. Reggelig harminchat személyt szállítottak be a kór­házba, akik közül tizenhatot sebük beköbözése után hazaengedtek. A kórházban tartott busz se­besült közül kilenc állapota súlyos, tíznek az állapota életveszélyes, egy sebesült pedig az éjszaka folyamán a kórházban meghalt. Délelőtt tizenegy órára a rendőrségi saj­tóiroda újabb hivatalos jelentést adott ki, amely szerint négy óra alatt újabb négy holttestet húz- ' tak ki a romok alól, úgy hogy a halottak száma tizenhétre emelkedett. Az újabb -égy halottból hármat agnosz- káitak. Egy hulla a betonblokk alatt fekszik, ezt még nem sikerült kiásni. A mentési mun­kálatokhoz reggel három órakor kivonult a 151. tüzérezred. Éjszaka a vezető nyilást kibővítették, a Bisebofsgassen pedig mély aknát vágtak a betonba és itt is elő fognak nyomulni a rom­halmaz központja felé. A magas fatornyot óvatosan bontani kezdték, azonban a szédítő magasságban dolgozó munkások csak lassan jutnak előre. Délben negyedegy órakor, pontosan azon a helyen, ahol a járda volt, a kompresszor- fúró kerek nyilást vágott a betonhegybe és ebben a nyílásban egy személyautó roncsait találták meg. A személyautó a katasztrófa pillanatában haladt közvetlenül a járda szé­lén, a bennülőknek semmi nyoma. A déli órákban újabb két hullát ástak ki, míg negyednégy órakor egy hatalmas kato­nai traktor segítségével a negyedik emeletet képező betonfedő alatt két újabb hullát tet­tek szabaddá. Most a Portosról három uj aknát fúrnak befelé. Mégy órakor a veszteséglistát a következőképen állí­tották össze: Halottak: 24. Ezekből tizet agnoszkáltak. Sebesültek: 33. Ezekből 13 súlyosan, 18 könnyebben sebesült. Eltűnt: Becslés szerint nsintegy 2® szentély. Félöt érakor érkezeid jelentés szerint a Jiráss ek-klin ikán meigáiMiapitolták, hogy a sebesülteik nagyrésze agyrázkódást szenvedett. A kli inkára beszál­lított sebesülitek (közül négyen, a ScMoffer- kliniikán ápoltak közül pedig kelten haltak meg. Délután kiásták az eltemetett fuvarosko- csiiit az elpusztult lovakkal együtt. Ugyanott rábukkantak egy holttestre, amelynek a feje hiányzik. Valószínűleg a kocsis holttestéről van szó. Délután félháromkor befejezték azokat a munkálatokat, amelyek a beomlott pince felé vezető alagút fúrására irányultak. A • szűk bejáraton behatoltak a tűzoltók Ó9 a katonák, de a veszélyes expedíció eredményéről még nincsen hír. A délutáni mentési akciót nagyban befo­lyásolta az erős esőzés, amely a cementmaisz- szát szilárdabbá tette. Az egyik mérnök öngyilkos lett? A katasztrófa azimbelyébez közeli lakó ©gyének azt állítják, hogy az építkezési mun­kálatok a leggyorsabb tempóban folytak. A numkás cső portok éjjdUiappal dolgoztak és megakadás nélkül váltották fed egymást. El­terjedt hírek szerint az építkezés egyik Veze­tője, egy orosz mérnök, abban a pillanatban, amikor a ház beomlása megindult, felkiál­tott : „Mit tegyek?" Egyes megmenekült mun­kásak szerint a következő pillanatban agyon­lőtte magát. Ma hajnalban kiásták azt a kis fabódét is, amelyben a vállalkozó cég ideiglenes iro­dája volt. A törmelékek között megtalálták az épület tervrajzát is, amely az elkövetke­zendő bűnügyi eljárás során még fontos sze­repet fog játszani. „Szőrit a cipőm, húzzák le!“ Lapzártakor telefonálja a helyszínen lévő V. munkatársunk: A késő délutáni órákban lázas buzga­lommal folytak tovább a takarítási és men­tési munkálatok. A terein nagyságú beton- fedőt sikerült darabokra, törni és a 30.5-es battéria energiája sorban húzza le a ton­nányi tömböket az úttestre. Az omladékok eltávolításával sűrűbben kerülnek elő a 'PUSGXlMAGfe^FntÖiX^

Next

/
Oldalképek
Tartalom