Prágai Magyar Hirlap, 1928. október (7. évfolyam, 225-249 / 1852-1876. szám)
1928-10-11 / 232. (1859.) szám
1928 október 11, csütörtök. ktifeaemeűÉ*iB4«ie TBJ^GM-A%Av$im-MRLXE> ____3 HO OO— Nem sok időt vesztegettek a. szerződés megkötésével. A kereskedő, aki lelki szemeivel már látta is a grundból felszökkenő óriási kereskedelmi és bérpalotát, nem ért rá az aprólékos szörszálhasogaiásra. A pénz megvolt, a tervek az asztalon hevertek, az épít észvállalkozó hajszálnyira ismerte megbízója intencióját. Miért hát a sok felesleges szószapori- tás? Sietni kellett. A késedelem kamatveszteséget jelent, elveszhet a bánatpénz és a vi- szontbánatpénz, felbonthatják a megkötött főbérleti szerződéseket. Tehát sietni, gyorsítani a tempót, nem fecsegni, dolgozni, dolgozni... Hooo . . . Rukkk . . . Az építkezési törvény rövidéletü, ezév végén kimúlik. A koalíció ugyan hosszuéletü- nek látszik és meg akarja hosszabbítani a törvényt, de a politikában soha sem lehet tudni. Mindenesetre sietni kell, mit lehet tudni, mit hoz és mit visz a holnap. Az idő ellenség. Le kell győzni. Körzővel, kapával, csigával, maiteres kanállal, szédült, vad galoppal . . . Rá kell akaszkodni a repülő perc szárnyára, korbáccsal kell hajszolni a teremtő, tervező gondolatot, kiverni az álmot a derengő hajnalon ébredező ember szeméből, a gépbe maximális sebességet kell kapcsolni, hadd zúgjon, dübörögjön, hadd feszítse a gőz, az őrjítő atmoszférikus nyomás ... Ha úgy kívánja a tempó: hát a robbanásig. Nem állhatunk meg a verejtéket törölni. Nem érünk rá, sokat vizsgálódni, földet szagolni, gyúrni, a vasbeton keverését figyelni. Az idő pénz, s ha máskép nem lehet, pénzzel fittjük, hajtjuk a,z embert és a gépet nyomába. Vesszen a veszendő és éljen az erős ... Hooo . . . Rukkk . . . A kozmosznak mindegy, de nekünk nem. Sokat és gyorsan akarunk élni. Hatvan év alatt száztat, kétszázat, ezret. Hadat viselünk az idővel és a térrel. A kereskedő és az építész megkötötték a szerződést. Tusshuzók, körzők futottak serényen a fehér rajzpapircm. Kész a terv, az általános, utána a részletes. Munkáshad sürög a telken. Teherkocsik dübörögnek, cementet hoznak és vizes tartályokat, épületfát és követ. Máról-holnapra álványok nőnek a földből s a tetején már olyan parányi az ember, mint egy hangya. A munka ritmusától remeg a föld. Pallérok járnak és ordítoznak. A vasbeton fakoporsókban szárad. Már holnap kiemelik és tartópillérnek állítják. Tiz munkás kapaszkodik az acélkapcsokban lengő épületfába. És elnyújtva bömböl a vezényszó: Hooo . . . Rukkk . . , A tempó szédítő, már áll a hétemeletes palota. A hooo . . . rukkk „ . . legyőzte az időt. Az uj épület a gyorsaság, a lehetetlenséget legyűrő ember és az uj anyag: a vasbeton dicsőségét hirdeti. A hooo . . . rukkk . . . az uj építők diadalmas filozófiája. És alkalmazzák politikában gazdaságban, a társas együttélés minden terén. Halál a terméskőre, éljen a vérrel kevert vasbeton! Így mondják, kiáltják büszkén világgá. Így hirdetik a mohók, a türelmetlenek, a rohanók. Törvény, nemzetközi jog, szerződések, az emberiség erkölcsi kódexe: terméskő, megvetett, lemosolygott és lombtárba hajított. Itt a vastraverz, a beton, a cement, a gép, az emberanyag, tehát racionalizálni, asszimilálni gyorsan. Hooo . . . Rukkk . . . A bérpalota fedél alá került és már a belső munkát végezték. Hajnali öt órakor felkelt a munkás. Az asszony kávéi melegített, kenyeret szelt. A két pirosképü apróság még édesen aludt. Megcsókolta őket. Az asszony is kapott egy hűvös reggeli csókot. Csak úgy futólag, a kapkodó reggeli öltözködés sodrában. Mert sietni kellett. Hooo . . . Rukkk . . . A pallérok már vártak rá és az embergép k ilógva, nyögve, tagjaiban hajnali ernyedtséggel %indult meg. Délután három órakor megingott egy vasbetonpillér és két perc múlva a palota helyén egy porfelhőbe burkolt romhalmaz duzzadt. A pincében, összeroncsolt lábakkal, nyolcszázezer kilogrammos koporsófödél alatt feküdt a munkás. Még élt. Egy kis üregbe szorult, mellette kőtörmelék, szétmállott beton között egy véres, palacsintává lapított tetem. Hooo . . . rukkk . . . Odafenn, nagyon messziről tőle megindult a mentés. Emberkézzel, villamoserővel, autógén izzasztóval. A munkás eszméletén volt, de már alig kapott levegőt. A lábában hasogató fájdalmat érzett és a mellén irtózatos súlyokat. Ordított, jajgatott, mig bírta tü- dövelt de már elfúlt a hangja. Most már csak üstüBiedáis ferraiatoirot kétszázezer kínai toiseitei fii Kansu tartományban SzSrnyQ boszu a sorozatos elemi csapásokért — Esymülié ember az étikéül kinibéa - A vitás iéssasyötföaráiiyu SitaesszaáSsssysa Newyork, október 10. Leighton Raad, egy Kínában működő, teljesen megbízható amerikai orvos, levelet irt az amerikai külügyi hivatalnak s leveléből kitűnik, hogy a kinai Kaoisu tartományban a mohamedánok föllázadtak a kínai lakosság ellen s rettenetes vérfürdőt rendeztek közöttük. A Tibet, India és Kína határán fekvő kinai tartományban lejátszódott szörnyű eseményekről sejtettek már valamit Amerikában és Angliában, de pontos részleteket nem tudtak róluk. Leighton Ramd 1 ereiéből most minden kiviláglik. A mohamedánok körülbelül kétszázezer embert, a lakosságnak csaknem egy harmadát fölikoneolták, a többit pedig földönfutóvá tették. Néhány hónap előtt mohamedán rablóbandák keletkeztek, amelyek megtámadták a falvakat és a városokat és mindent föl égettek. A forradalom a lehető legnagyobb gyorsasággal terjedt s csakhamar az egész tartományt garázdálkodó mohamedán csapatok lepték el. A szerencsétlen falvakban és városokban olyan jelenetek játszódtak le, hogy az emberi elvetemültségnek ekkora mérete az európai nép előtt szinte lehetetlennek látszik. Ezer és ezer gyermeket és asszonyt gyilkoltak le a mohamedánok s gyakran hetekig tartó válogatott szadisztikus kegyetlenkedésekkel kínozták őket halálra. Az amerikai orvos jelentése szerint nagyobb kinai csapa íosztagok útban vannak a tartomány felé, hogy megfékezzék a lázongó mohamedánokat. A felkelés valószínűleg annak a katasztrófasorozatnak volt következménye, amely az elmúlt évben a tartományban pusztított. A tavalyi földrengés 35.000 emberáldozatot követelt, Utána éhínség tört ki, majd járványok tizedelték meg a lakosságot. A mohamedánok az őket ért csapásokért papjaik fölbiztatására a kinai lakosságot tették felelőssé és reájuk törtek. Pillanatnyilag oly kevés az élelmiszer Kansnban, hogy ha gyorsan nem jön segítség, a tartomány környékének egy milliónyi lakossága a legszörnyiibb éhhalálnak van kitéve. A forradalom letörésére kivezényelt csapatok megérkezése még jobban növelte a nyomort és az éhínséget. Megindult a harc a Földközi-tenger hegemóniájáért Egyre nö a feszültség Franciaország és Olaszország Közöm Páris szerint sző sem Sehet egyearangusitásrál — Az te- schluss kérdése is Ecözbelátszik — Föiháborodés Amerikában és a francia AaieSáaSi sajtéban Hcgara kiutasítása miatt Páris, október 10. A párisi sajtó ma is kiváltképpen az olasz jegyzékkel és Francia- ország meg Olaszország tengeri egyenjogúsításának kérdésével foglalkozik. A félhivatalos Petit Parislen ünnepélyesen kijelenti, hogy Franciaország semmiesetre sem teljesítheti Olaszország követeléseit, mert tengeri érdekei sokkal nagyobb flottát követelnek, mint Olaszország érdekei és Franciaországban egyetlen ember sincs, aki beleegyeznék Olaszország Földközi tengeri hegemóniájába. maga Hearst, aki csak továbbítás végett adta át párisi munkatársának. Az Action Francaise tudni véli, hogy a dokumentumot Bertheloí, a külügyminisztérium igazgatója, adta el Hearstnak és a Quai d'Orsay egy külön hivatalnokát menesztette Newyorkba, hogy a kézi példányt átadja az amerikai ujságkirálynak. Amikor Hearst Fárisba jött és tárgyalt Briaml-nal, az okirat már zsebében volt. Az Action Francaise tudomása szerint a kém déses dokumentumon kívül a francia külügyminisztérium számos más levelét is eladták az amerikai sajtónak. A szocialista Popuiaire felháborodik azon, bogv egy Párisban hivatalosan akred.itált külföldi újságírót a nvilt utcán úgy tartóztatnak le, mint egy betörőt, vagy egy szélhámost* Az eljárás épp oly ügyetlen, mint aljas és ne- ' vetséges. Október 12-én ül issze a jugoszláv parlament A paraszt-demokrata koalíció a szkupstlnával egyidejűleg külön illésesik Az Echo de Paris szerint Olaszország eddigi balkáni politikájával ugyan azt mutatta, hogy nem igen hajlik meg az angol-francia ántánt előtt, de ez alkalommal Franciaország és Angíia számos olyan nyomós politikai eszközzel rendelkezik, amely Olaszországot visszakozásra kényszerítheti Mihez kezdene Olaszország például, ba flottamagatartása „komoly köveíkezmé- nyekkel“ járna az osztrák-német csatlakozás kérdésében? Olaszországnak csaknem létérdeke, hogy Ausztria ne csatlakozzék Németországhoz s ebben a kérdésben föltétlenül számit Anglia támogatására. De ha túlzott flottaigényei miatt szembe kerül Angliával, akkor bizonyos, hogy Anglia nem fog többé oly ridegen elzárkózni a csatlakozás elől, mint eddig tette. A francia-angol ántánt úgyis napról-napra jobban közeledik Németország felé, amit a rajnai megszállás enyhítése és számos más politikai tény bizonyít, s ha egyszer Franciaország és Anglia meggyőződnek Németország jóakaratáról, akkor a csatlakozást Olaszország egyedül sohasem tudná meggátolni. iertlielQS a „felvaj** T Páris, október 10. A francia főváros közvéleményét és a párisi illetékes köröket rendkívül kellemetlenül érintette az a felháborodás, amely a Hearst-sajtó párisi megbízottjának letartóztatását követte Amerikában. Nemcsak az angol-amerikai sajtó, hanem a francia baloldali sajtó is elitéli az igazságtalan kiutasítást. A francia szocialista sajtó szindikátusa máris bejelentette tiltakozását a külügyminiszternél. Maga a félhivatalos Petit Párisién elismeri, hogy Horant, a Hearst-sajtó kiutasított munkatársát nem lehet lopással, vagy hasonló bűncselekménnyel vádolni. A legnagyobb valószínűség szerint a francia-angol flotta- szerződésre vonatkozó okiratot, amelyet, mint ismeretes, az amerikai sajtó hozott nyilvánosságra, nem is Horan szerezte meg, hanem figyelni, hallgatózni tudott az életösztöne hunyorgó pislákolásával. És mint a távoli tenger tarajló hullámainak moraját, itta füle az ismerős hangokat: Hooo . . . rulckk . . . Mire a mentők rátaláltak, már nem volt benne élei ... (e. I.) Siessem előfizetni a Képes Hétre Belgrád, október 10. Október 12-én ül össze a szikupstina, amely alkalommal a helyzet feszültsége miatt ismét zajos események várhatók. A szkupstina összehívásával egyidőben ugyanis Zágrábban össze fog ülni a paraszt-demokrata koalíció, amely a szalonikii győzelem ünnepségén sem vett részt, sőt elkeserítette ezeknek az ünnepségeknek a fénye. Különösen elkeseríti a paraszt-demokrata koalíciót az a tény, hogy a szkupstinai lövöldözés óta, tehát négy hónap óta, Belgrád egy jottányit sem engedett álláspontjából. Úgy vélik, hogy a paraszt-demokrata párt elérkezettnek látja az időt a legkíméletlenebb harcra, hogy kivívják ismeretes követeléseiket a függetlenség érdekében. Ebben az irányban legközelebb már döntő lépések is fognak történni, állítólag kimondják az adóbojkottot. A horvát parasstpárt főtitkára, Predavec niyl- tan hangoztatja, hogy akárhogy oldódik meg a probléma, a horvátok főtörekvése mindig az lesz, hogy gazdaságilag teljesen függetlenítsék magukat Belgrádtól. SSnétf Jsseszüv király Jugoszlávia sonólairói és reményeiről A fiatal országgyűlésnek időre van szüksége, amig elsajátítja a nyugateurópai parlamentarizmus mesterfogásait. Épp igy időre van szükség ahhoz is, hogy a szabadság és az egyenlőség atmoszférája egész Jugoszláviában elterjedjen. Jugoszláviában számos gazdasági probléma vár megoldásra s az ország teljes erejére van szükség, hogy Jugoszlávia közgazdasága ne zökkenjen ki eddigi egyen* súlyából. A király továbbá kijelentette, hogy Jugoszlávia valamennyi szomszédjával békében akar élni. A múltat el kell felejteni s itt az idő, hogy a balkáni békét biztositó jólét korszaka megkezdődjék. A király végül kifejezte abbeli meggyőződését, hogy Jugoszlávia a közeljövőben kölcsönös megelégedéssel minden függő kérdést végérvényesen elintéz szomszédaival. Vigyázzunk arra, hogy minden darabon rajta legyen a világhírű gyártmányok védjegye! London, október 10. Sándor jugoszláv király a Daily Telegraph belgrádi tudósítójának interjút adott, melyben mindenekelőtt kifejezte sajnálkozását a jugoszláv parlamentben történt nyári véres események fölött. A király meggyőződése szerint a pártok vezetőinek józansága és az ország egységesítésének vágya, amely mindinkább terjed a lakosságban, csakhamar véget fognak vetni az áldatlan helyzetnek. Véletlenek nem zavarhatják meg Jugoszlávia gazdasági fejlődésének nagy munkáját. A nagy jugoszláv népcsalád három ága össze-vissza hét óv ÓÚ* cl együtt s mindegyiknek saját tradíciói, saját ideáljai és saját szokásai vannak. A szerbeknek, a horváíoknak és a szlovéneknek előbb meg kell tanulniok, hogy egymás sajátosságait kölcsönösen tiszteletben tartsák és becsüljék s csak akkor lehet szó belső konszolidációról. | | ^ ^ ^
