Prágai Magyar Hirlap, 1928. október (7. évfolyam, 225-249 / 1852-1876. szám)

1928-10-09 / 230. (1857.) szám

1928 október 9, kedd.

Amerikai újságok

Az amerikai nem olvas újságot. Nincs Ideje. Nem is igen érdekli. Az ö mindennapi éleiének semmi köze ahhoz, hogy mi történik a külföldön. Nem is törődik vele. Belepillant, átfutja lapját, azzal végezett. Különben is oly rengeteg terjedelmű az újság, hogy azon keresztül rágni magát, mindent figyelmesen elolvasni, legalább egy órát venne igénybe. Ennyit az amerikai nem szán ilyesmire. Ezt az időt szerinte — sokkal hasznosabb dolgokra tudja fordítani.

Ez magyarázza meg az amerikai újság-lepedők beosztását, külső alakját. A kiabáló,, az újság egész szélességét átfogó három-négy soros elmek, jelentős eseményeknek néhány sorban való ösz- szefoglalása, mind azt a célt szolgágja: csak gyorsan. gyorsan, essünk minél előbb ál rajta!

Amerikának hatalmas lapjai vannak, amelyek roppant példányszámokban jelennek meg. Például a ..Newyork Times" hétköznaponkint 400.,000, vasárnap 600.000 negyven-ötven. sőt több oldalas példányszámban árasztja el leginkább Newyorkot. Ugyanis a nagyobb kereskedelmi és ipari központok, mint Csikágő, San Francisco, Louis egy-másfél napi távolságra vannak New- ynrktól. ezekben a városokban tehát a helyi sajtó vau túlsúlyban. Természetesen a „Chicago Tribün", a „Philadelphia Ledger“, a „San Francisco Oronicle" nem igen maradnak a „Times" mögött. Elvégre a telefon, a rádió korában ez nem jelent nehézséget, különösen Amerikában.

A „Newyork Times" nyomdai berendezkedéséről fogalmat nyerhetüuk, ha tudjuk, hogy az újság előállításához naponkint 174 tonna papiros szükséges, ami 15.000 dollárt jelent. Festék szükségletük naponkint 650 dollár. A szerkesztőség kábelre, telefonra, távirati tudósításokra éven- kint 300.000 dollárt költ. Az újság naponkinti kiadása 40.000 dollár.

A hatalmas újság tulajdonosa S. Ochs, aki a „Times"-t 1896-ban vele meg. Akkor 75.000 dollárt adott érte. A lap mai értéke egymillió dollár, j A harminc év alatt az újság szerencsés iulajdono- j sának százmillió dollárt jövedelmezett.

A „New-York Times" tekintélye, befolyása j igen nagy. Minden száma hű. de sűrített beszá- j mólója a világ eseményeinek. Érdekes sajátossá- j ga, hogy például az államférfiaknak, a politiku- . soknak a beszédét — tartozzanak azok bármilyen ! párthoz vagy alakulathoz. — az újság minden ‘ megrövidítés nélkül, teljes terjedelmében hozza, j Ez azonban nem akadályozza meg a rovat vezetőjét, hogy a hozzáfűzött cikkben vágy a vezető helyen a legélesebben ne bírálja meg.

A világon semmi sem érdekli annyira az amerikaiakat, mint az elnökválasztás. Ilyenkor a lapok példányszáma hallatlanul megszaporodik. A időitek esélyeiről, az elhangzott beszédekről, a mozgalmakról, eilenmozgalmakról, mindenről, ami a választással kapcsolatban lehet, pontos, kimerítő értesítéseket akar és ezeket mind el ia olvassa. De ne tévedjünk. Nem a politika izgatja. Piszén bizonyára érdekli, hogy az ő jelöltje mint dl, hogy vájjon a demokrata párt vagy az ellenért nyomult-e előre, de legalább is ennyire érdekli a — fogadás. Mert az elnökválasztásnak ez nemcsak elmaradhatatlan, de igen fontos, mert zsebbe vágó kérdése.

A lapok tudják ezt és nem is mulasztják el üz egyes nagyobb fogadásokat is híven közölni.

Hogy az amerikai lapok mily nagyarányú ügynöki szervezettel dolgoznak, kitűnik abból, '>gv a „New-York Times" elárusított példányaiból befolyó összeg 40 százaléka ügynöki juta- '•fcra megy el. A lap egy példány számának az •■rn 2 cent. Az igy nyert jövedelem még a papír ’ át sem fedezi. A hirdetések azonban gondoskodnék arról, hogy a kiadó rá ne fizessen vállalatára. Nyugodtak lehetünk: milliókat szerez. Dollárokban.

Amerika legnagyobb újságkiadó-vállalata a marsi-vállalat. Tíz nagy lap tartozik kötelembe. de ezeken kívül még 50 másik újságra gyakorol döntő befolyást. A vállalat William Ran- ’otphi ílearst-é. A Hearst-vállalat újságjait az gyszerii nép olvassa. Az intelligens osztályt anyucira nem érdeklik ennek a vállalatnak az újság- bű. mint ahogy például az igazi gazdagot egy? nj-autó. De az egyszerű osztályhoz tartozó ol- . óközöns faláukan nyeli a Hearst-lapok dreit

'!•:keit. Az ő ízlése, műveltsége, szellemi nívója -zenül Íródnak. Csupa harsogó szenzáció, idesrfe- -z.itő esemény, bonyolult história. Kenun ást éri!,' a i'dentéktelen, de azért fontoskodva felfújt leírása a legközönségesebb napi eseménynek, a nagy kirohanások, szélmalom-harcok. De TTearst tudja, hogy ez kell a népnek, különösen az amerikai alacsonyabb néposztálynak, dói tudja. Lapjait kapkodják és ő gazdagodik.

Amerika hetilapjainak száma is rengeteg. Természetesen itt is roppant nagy a választék. Mindenki megtalálhatja a maga Ízlésének, legmegfelelőbbet. A legmagasabb színvonalon áll és a legterjedelmesebb a „Saturday Evén ing Fost". Hatalmas könyv egy-egv példánya. Tartalma: — minden. A regény, elbeszélés leírás mellé sorakozik az irodalmi müvek többi fajtája és majdnem

1 kormánypártok és szocialisták

ellentétei miatt mm lesznek esf$éi@s Jyfriieufgii ünnepségek

1 eseti szocialisták október 14-én, a kormány ®@dsg október 28-ás ünnepli meg a köztársaság tízéves jubileumát — & légionáriusok október 18-án ünnepelnek

Prága, október 8. A cseh politikai táborban dúló egyenetlenségek következtében a köztársaság tízéves fennállásának jubileumát ivem fogják egységes programmal megünnepelni. A cseh polgári pártok és szocialisták között a jubileum megünneplésében felmerült ellentétek nemcsak abban rejlenek, hogy a szocialisták a jelenlegi kormányrendszert szo- cialistaelieuesnek tüntetik fel, hanem viszonyulnak a tíz év előtti forradalom előzményeire. A szocialisták teljesen Benes mellé álltak, aki azt n felfogást képviseli, hogy a csehszlovák állam nem október ‘28-án, hanem már október 14.-én alakult meg, amikor az önálló csehszlovák államot a n agya alant elismerte. A vitára ugyan szordinőt alkalmaznak, a szocialisták azonban külsőleg is kifejezésre juttatják meggyőződésüket oly módon, hogy a cseh szociáldemokraták és cseh nemzeti szocialisták október 14-én külön jubileumi nép gyűléseket rendeznek.

Ezeken a népgyüléseken a két párt képviselői és szenátorai fognak beszélni.

A légionárus szövetség október 18-án ünnepli meg a washingtoni függetlenségi deklaráció tízéves jubileumát. Ezen az ünnepélyen Benes külügyminiszter lesz az ünnepi szónok.

A hivatalos ünnepségeket október 27-én és 28-án tartják meg. Október 27-én a diákság vonul föl a vár elé, hogy hódoljon a köztársasági elnök előtt. Este díszelőadás lesz a Nemzeti Színházban. Október 28-án délelőtt fogadja kihallgatáson a köztársasági elnök a kormány tagjait, valamint a diplomáciai kart is és ez alkalommal szózatot intéz a néphez. Az ünnepély kínja a stadionon végbemenő katonai díszszemle, amelyen a köztársaság minden egyes csapattestének egy küldöttsége fog a köztársasági elnök előtt elvonulni. Kérdéses még, hogy miképpen ünnepli meg a nemzetgyűlés a tízéves jubileumot. Az eddigi jelekből arra lehet következtetni, hogy a nemzetgyűlés mindkét házának együttes ülésére nem fog soor kerülni, mivel a szocialisták azzal fenyegetőznek, hogy ezen a gyűlésen nem vesznek részt.

Üzlethelyiségek

Pozsony város szivében a Lörinckapu-utcában a vásárcsarnokkal összefüggő „Central passage" földszintjén és I. emeletén elojegyezhetök. Bratislava, Póstafiók 220.

,4 éiáhsegéiyezés a társadalom

Ma: GYŐRY DEZSŐ

..Nem azért vagyunk, mert gondolkodunk, akarunk, érzünk; nem azért gondolkodunk, akarunk, érzünk, mert vagyunk. Azért vagyunk, mert — vagyunk, s azért érzünk, gondolkodunk é-s akarunk, mert — rajtunk kívül még valami más is van a világon."

(Schiller leveléből.)

Az, hogy rajtunk kívül még valami más is van a világon, ez az egyetlen biztonság, amiért érdemes élni: szeretni, szenvedni és tenni. Természetesen főleg az utóbbi.

Ez a nagyon igaz és nagyon helytálló mondása a német Petőfinek akkor jutott eszembe, mikor ennek a lapnak múlt vasárnapi számában azt a vezércikket olvastam, mely az ifjúsághoz szólva a diáksegélyezés és a társadalom kérdésével foglalkozott s fölvetette azt az életrevaló eszmét, hogy a segélyezett magyar diákság fogadja meg. hogy felnőtt korban — a német és a zsidó diákok mintájára — visszafizeti a segélyalapnak a diákkorban élvezett segélyt, hogy ezzel az alaptőke automatikusan kiegészülve, mind több és több magyar diák részesülhessen támogatásban, élete legnehezebb szakaszaiban.

Mikor ilyen kérdésekről van szó, akkor csak a gálád ember nézheti a dolgokat azzal a szemüveggel, hogy valami jó, mert én találtam ki és valami nem ió, mert más találta ki. Szomorú és kicsinyes szlovenszkói életünkben sok ilyesmire volna példa. Nem követem a rossz példát « nviltan odaállok a fölvetett gondolat mellé s azt hiszem, hogy a magyar diákság nagy tömegei is egy szívvel-] élekkel érzik, hogy ezt a. gondolatot nekik meg kell valósi tani ok. következő és utánuk jövő diáktestvéreik javára és a magok becsületére. Hiszem, hogy a fogadalomtól egy sem fog elzárkózni s akkor igaza lesz a cikkírónak, hogy „ezzel a magyar diáksegélyezésnek olyan rezervoárja lesz. amely sohasem apadhat ki."

A cikk mélyen meghajtja az elismerés zászlaját a magyar társadalom áldozatkészsége előtt. Igaza van. Elismerés illeti mindazokat, őszinte hála és forró köszönet, akik e téren is teljesítették kötelességüket.

De álljunk meg egy percre. Nem tünik-e fel, hogy kőtelességteljesitésért járó elismerésről van szó és mégis hála és köszönet em- legetődik. Bizony, ez feltűnt, nem csak nekem, nem csak önöknek, de sok-sok nagyon komoly, nagyon nehéz viszonyokkal küzdő és mégis nagyon áldozatkész embereknek is, akik meg is említették előttem s bizonyára mások előtt is. Ezt a kérdést végre is tisztázni kell.

Tessék eldönteni azt, hogy a felnőtt és kereső magyar társadalomnak kötelessége-e

a még kereső, de tanuló-kötelességét hűen végző ifjú generációt előrejutásának és kereseti lehetőségének alapjaihoz anyagi támogatással hozzájuttani, vagy nem. Ha nem kőbetegsége, akkor nem beszélhetünk tovább. Én igazán nem vindikálom magamnak a döntés jogát.

Azok a komoly, érett és köztiszteletben álló uraktól hallott igenlő vélemények azonban, amelyekre előbb is céloztam, biztossá teszik előttem, hogy igenis, a magyar társadalom vezetői érzik azt. hogy? itt egyszerűen egy nemes kö tel esség tel jesi tés vállalásáról van sző. És akkor azok. akik ezt nem érzik, vagy nem teljesitiik, nemzeti és emberi kötelességmulasztást követnek el. Holott kétségtelen, hogy a társadalom nem csak önön- magáért van, mint ahogy egy-egy generáció sem önönmagáért van, de egyben és főként folytatásáért.

Schiller szavaival szólva, aki életcéliát önmagában látja, aki mindent magama nőért fesz. érez és cselekszik, az az egoizmus bünémegjelent fontosabb cikkek és események — kivonatát közti ügyes csoportosításban. — Amilyen Amerika sajtója, — alyanok újságírói is. Az amerikai újságok lármásak, keresik a feltűnőt, az izgalmasat, hajszolják a szenzációkat és nincs más céljuk, mint a közönséget szórakoztatni, mulattatni. A lapok munkatársai hallatlanul gyorsan dolgoznak. A színes, bizar, fellengős leírásokat hajszolják. A tárgyilagosság nem számit. Nem is erényük.

ben a vádlottak padjára ülteti magát és elítéltetik.

S ha ez igy van, akkor nem igazság az, hogy a magyar társadalom egyik rétege áldozatosan teljesiti kötelességét, ngyanaikkor, mikor egy másik rétege ezt nem akarja teljesíteni. Nem akarja, mondom, mert itt nincs azokról szó, akik legjobb akarattal se tudják teljesíteni, mert maguk is segítségre szorulnak.

Hogy hol itt a mérték ennek eldöntésére? Az emberi .szívben, amely mindenesetre meg fogja érezni, hogy ő szegényebb-e, mint az a szegény diák, s az ő szájától megvont pár fillér neki jelent-e nagyobb lemondást, vagy annak nagyobb örömöt és áldást. Mert országos akcióknál erről van sző. S amennyiben ilyen generációs öntudat hiányzik a felnőtt társadalom jelentős részében, akkor azoknak, akikben ez meg van, kötelességük megtalálni az útját annak, hogy ezt a helyes öntudatot felébresszék a társadalom minden tagjában.

Ennyit azokról, akiknek — mondjuk — havi összjövedelmük nem éri fel a háromezer koronát.

*

Azokról, akik abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy havi jövedelmük vagy keresetük több, mint — mondjuk — háromezek korona, nem akarok szólni. Nekem ez ismeretien világrész.

Azonban egy nálam sokkal autentikusból) véleményt legyen szabad megemlítenem:

A diálonenza-gyűjtésről beszélgetve, egy nagyon higgadt, szerény, kiváló eszü és előkelő pozíciót betöltő nyugatszlovenszkói magyar úrral, aki napi kemény munkájával keresi meg tisztességes kenyerét, hallottam szóról-szóra a következőket.

Azt mondtam, hogy milyen szép eredménnyel járt a menza-gyűjtés. Százezer koronán felül.

Rámnézett, nagyon komoran, aztán felpattant:

— öcsém, én szégyenlem magam, hogy magyar vagyok. Ez nem eredmény, ez egy tizede annak, amit össze kellett volna adni és nem is egyizben, de évenkénti kötelezettséggel. Szlovenszkón, akármilyen nyomorultak is vagyunk, legalább ötezer magyar él, aki havi száz koronáról könnyen le tud mondani, mert könnyen kiadja ezt másra, feleslegesebbre, s ötször annyit is kiad puszta szórakozására — és legalább ugyanannyi él, aki évi száz koronát nyugodtan vállalhatna. Ez évenként több mint félmillió volna.

— Szégyen lem magam, mert gazdag emberektől olyan csekély összegeket láttam jegyezve, hogy azt a párezer koronát, amit adni akartam, én az aránylag kevésbbé tehetősebb, nem adhattam oda egy összegben annak veszélye nélkül, hogy rám fogják, hogy kevélykedni akarok: kénytelen voltam különböző nevek alatt szétosztva bejegyezi:. Pedig olyan ember mint én, ezrével akad itten, hát még a vagyonosabbak. Bizony öcsém, ez elszomorító. Ennek egész másképp kéne mennie!

Név és kommentár nélkül. Egy meggondolt. ötvenes, erős munkából élő városi magyar ur véleménye arról n társadalomról, melynek vezető tagja. Hm ‘""in. .nem ért találtam ki. ő mondta.

Ha a magyar társadalom elismeri azt, hogy érdek, nemzeti érdeke, hogy a magyar diáksegélyezés rezervoárja nőjön, ha helyesli, hogy az ifjúság azzal is nevelje önmagái, hogy fogadalommal szentelt kölcsönt kérjen és kapjon tőle. mert ez kétszeresen is javára szolgál, azzal is hogy kapja, azzal is, hogy vissza kell fizetnie, — akkor tessék azt a tökét. amelyből ez megindul, olyan naggyá és olyan hatalmassá tenni, mindjárt a kezdetben. amilyenné esak lehet.

Tessék a lelkeket egy kicsit átorientálni. Mert — megint csak Schiller szavaival — „csak abból lehet valami rajtunk lei vili is, ami már bennünk magunkban is élő cselekedet."

I I. Előfizetőink figyelmébe! \

Tisztelettel értesítjük igen tisztelt Előfizetőinket, begy a Mét szépirodalmi lap eSőfizefésS díjét

a Prágai Magyar Hiríap előfizetési összegével együtt Is toeGm<aftetite kiadóhivatalunkhoz. Kérjük £ azonban a wwstaalb&fi&dé.m jefexni a Képes Miét előfizetési díjé?.

minden cikk, közlemény illusztrálva. És majdnem minden cikk .közlemény alatt, fölött, sőt magában a cikkben — hirdetés és újra és ismét hirdetés. A szó szoros értelmében nagy feladat még csak átlapozni is. Hát még átolvasni! Pedig. Amerika legismertebb és legjelesebb közéleti egyéneinek komoly, értékes cikkeivel is minden számban lehel találkozni.

Igen érdekes vállalata Amerikának a „Litc- rnry Digest", amely az egész világ újságjaiban