Prágai Magyar Hirlap, 1928. október (7. évfolyam, 225-249 / 1852-1876. szám)
1928-10-07 / 229. (1856.) szám
fs ^^<MtMA<rf^-HTRLAP ■KjttgffiHnáliaHMÉihM*' nmW I^HTITMBW—WWMEtHaBtsag 1928 o&títóbor 7, nfi&ratíp. LEVÉL A BANKBA Mas GYŐRI1 DEZSŐ Miil’y messze •vagy, te ipiatas bemet, bal csők, öröm víg fiáim az azúrnak, 6 u eziv nemi állmai, áinnyaíkiatt szenet, I —.IlWriiűm «.y»ju ^:ffwrrqc?rwyRttTir<CTKiCRil-qwm wmawewrx’rT'* -w*: gwrawnnMP rr.~rv** TEta&F. ^sSsssbíksw^ E4T ’|gí\ T"~yt ' t ! I I " ■; |J .i SHhT Í—~—-----— • .mjKj mn JL II .tmha$tjr 1 ^'í. ^ ^ i wTerraiso*11 Márványmozaiklap-mükö és Cementárú gyár SCHMIDL és NAGY luianec Fiók és eladási iroda: Bratisiava, St@fan.ik n. l/II. Gyárt: Márványmozaik és cementlapokat, Mükölépcsoket, Márványzuzalékot minden színben és nagyságban, MQvakolatot „Kristalit* néven. Készíti Terrazzo és Xyloíith padlókat. 37 VASÁRNAP de itiiözíta, édes, aöiélly gyönyörbe fullad, Hamar illet dinit, ártatlan kiemtlbelyümik ... Baudelaire Régi tartozás már ez, de a Ti szivetek — mint mondogatjátok — úgyis a megbocsátás. Kát majd meglátom. Volt egy pár passzus a leveledben, amire érdekei a felelelt. Már tudniillik engem. Majd sorra veszem őket. A legérdekesebb mégis aj;, hogy a bankasztal mellől, vagy onnan eljövet, irodalmi levelet írtál, irodalmi levelet, amiben szokás szerint nem a levél, hanem az irodalom a fontos, valaha műfaj volt, de rég kiment a divatból, nem is rossz igy f elmei egitve. S mivel az irodalomban a legfontosabb a közölnivágyás (tulajdonképp nem is volna szabad csak azokat a munkákat kiadni, amiért írójuk inkább meghal, de megjelenteti) mind a magadfajta lányok legjobbja, Te is sok mindenről beszélsz, írsz, vélekedsz, amik kissé — hogy úgy mondjam — nem nagyon illenek a banki asztal mellé. De hisz éppen ez az. Hogy nem illik oda. Mint ahogy Ti sem illetek oda. De erről igazán nem Ti tehettek. Egy egészen közönséges rossz szokás, hogy megszoktuk az ilyesmit. Ezt nem lett volna szabad megszokni. Hogy lányok, fiatalok és frissek betelepedjenek az iskola padjaiba, még hagyján, de onnan egy másikba, ahol körmö'lnek, számolnak, leveleznek? Élettempó? No jó, gyerekem, élettempó, nem is erről beszélek én, csak arról, hogy nekem mindig a könny mászkál a szemem szélén, mikor titeket látlak boldogan berobogni kilencre a hivatalba. Se a robogás, se a hivatal, se a pontosság nem pektek való, higyjétek el. A boldogság, az igen, de hogy azért vagytok boldogok, mert állást kaptatok? Itt, itt van a bibi. Ezen kéne segíteni. Nem akarom én Szabó Dezsőt lepipálni a modern nőideál lecsepülésében, — ő már kivégezte a „kultur-kocákat" és a „sport-kancákat" alaposan, de mindennap átjárok azon a széles borzasztó folyón, ami Titeket is sodor, — és idesodort, hivatali asztalok partjaim, ahol emberszámba mentek, férfi, vagy egész pontosan mégis csak fél, vagy legfeljebb háromnegyed férfi számba és ahol heroikus megfeszítéssel, természeteteken naponta száz erőszakot véve dolgoztok a magatok vagy a mások kenyeréért, talán jobban küzdve és a munkát talán jobban is végezve, mint a férfi, de minden esetben reménytelenebből./ Van, tagadhatatlan, hogy van szépség és eredetiség abban, mikor este hatkor kijöttök a hivatalból, a pamaccsal bekenitek az arcotokat és fiús vigan, de férfimód fáradtan, kiléptek az utcára, megint lányok lenni. Ilyenkor érdekes Veletek beszélni, Veletek sétálni és általában érdekes Veletek lenni. De más az amiért sajnállak. Az a bizonyos erőszak az. Amit a természeteteken vesztek, napról- napra, üzleti levélmegirástól üzleti levélmeg- irásig. Mert a Te leveled éppen azt mutatja, hogy nem bírsz egészen leszokni arról, hogy nő vagy. Mikor most, Istentudja hányadszor Baudelairenak ezeket a gyöngysorait olvastam, egyszerre Te jutottál az eszembe 3 hallottam, hogy ezeket Te mondod, Te érzed: érzed magadat, annak ami vagy. Lánynak. És éreztem a vágyad minden szavát ezekben a sorokban. A Vágyad szavát? Igen, mert végered- dényében bennetek a vágy ugyanaz, mint mibennünk a gondolat s néha az az érzésem, hogy nem is ti beszéltek hozzám, hogy ti csak szószólói vagytok annak az örök vágynak, ami ugyanúgy eltölt titeket mi- utánunk, mint minket az a másik, ami a tiétek legnagyobb ellensége s ami, hogy rövid legyek, a halhatatlanságot is kitalálta. Hiába, én nem látom meg egészen a magam női ideálját a mai élet nőalakjaiban. Egyszer láttam, homályosan és régen. For«p> K prAga rí., JL VcsilíkovS u BAR REtlBE^C* U í»«re**«iez#sscel ró nyári délután, szénahordáskor, benn ültem a nyitott ajtó mögött, a lesötétitétt szobában s a lány, karját feje felett nekikönyö- költetve az ajtófélfának, átvetett jobb lábát könnyedén megtámasztotta a cipője orrán, a bal keze kissé hátrafelé leeresztve csüngött, félprofilban volt és ott felejtette magát. Biztos gondolkozott, illetve vágyott, elmélyedt s mint a szobor, csak állt. A nap kék és bronz fényeket razjolt a hajába, a karján szinte átvilágított a nyár, nem csinált semmit, csak szép volt, lány volt. De hisz ez éppen elég. Sőt. Talán, talán több is. Akkor jól megnéztem. Néha van úgy, hogy tisztán és határozottan érezzük a pillanat jelentőségét, azt, hogy ezt a képet, szót vagy akármicsodát, ezt nem fog;uk elfelejteni, ez megmarad, ez örökr-: él, az velünk jön a sirba. Akkor Is ezt éreztem s megnéztem őt jól. — Lehet, hogy azóta asszony, lehet, hogy pompás alakját odaadta a gyermekeinek, mindegy, hisz nem veszhet el az alakja s akkori szépsége, mert én őrzöm s jobban konzerválom, mint minden szamártej, mint minden csejte-vári kúra, mint minden szépitőszer. Akkor jól megnéztem és nem is felejtem el többé. ő tán ideál volt. Ne gondold most emiatt rólam, hogy én játékszert, szemgyönyörködtető cikket, vagy más hasonlót látok a nőben, ne hidd azt, hogy én csak a testi szépséget keresem benne, nem mondom azt se, hogy kényeztetett bábu és semmittevő ékszer legyen a férfi éleién, csak azt, hogy mikor a társaságban a magam „felfogásáról" hallok beszélni, szégyenlek megszólalni és azt mondani, hogy: leányt keresek, semmi mást és hogy nem jól van a mai életben, úgy ahogy van. Nem jól van, kár értetek, kár a fiatalságtokért, a frisseségtekórt, kár azért a sok haszontalanigen, lehettem roíaiia én in boldog, aa én utam is éppen arra vitt A kert elébe értem, mely reám várt. Síelem. Rómák édes mámora. Gyümölcsfák. Csend. Családi tiiíholy. Szántáé-vetés humneafban, szerelemben. Irtás-oltás lakiban, gyerek-STiiTekben. A nagyvilág villámait fogó, vihar-szordínó s villámhárítók. A nagyvilág lármáját átszűrő, dáliáimmá szűrő zűrzavar-szűrők. Leány-hajszálon függött a* aranykulcs. De megfordultam, nem tudom miért. Én nem vagyok hős, nem vagyok erős. Nem tudtam, hogy mit rejt a másik ut, hogy ma a oéd és mi a harc a ©ólért, hogy mát keressek itt a másik utón. Csak megfordultam. Ennyi az egész. Csak annyit tudtam, Valaki szeret. Valaki nagyobb minden boldogságnál, minden csendnél és minden szerelemnél, nagyobb a Földnél és nagyobb az égnél. Tudtam, szeret. És ennyi a* égés*. Hagytam magiam szeretni, mint a gyermek, a Jézus Krisztus ember-ideálja. Hagytam magam szeretni, mint a gyermek. A gyermekben nincs eél, nincs hősiesség, csak megy ha küldik s nem tud ja miiért. És küldtek. Mentem. Ennyi a* egész. És jártam mint a tölbln vándorok. Fecskét kérdeztem és fülemüléket. „Mi nem szövünk, mi nem fonunk, mi nem szántunk, mi nem vetünk, mégsem vagyunk mi céltalan csavargók: mi hozzuk a tavaszt s a dalt." És vándoroltam. Ennyi az égés*. Ságért, amivel teletömitek a fejeteket, édes, nem a fejeteket kéne teletömni, de azt, amiért szintén és legjobban kár: a sziveteket. A mai nő nagy átka, hogy több van az eszében, mint a szivében. Ennél csak az nagyobb, hogy muszáj, hogy igy legyen. Szegények. Szeretnélek megmenteni titeket ettől az élettől, ami azt kívánja, hegy mégis az eszetek után éljetek meg, de aa nem me£y olyan egyszerűen, nem is az én kötelességem. Én megteszem a magamét, mikor elszomorodok s egyszer majd rímekbe fogom a bánatomat tiértetek és timiattatok. A szivetek miatt. Ami néha mégis megmozdul, föllázad és vágyni mer. Ha nem is beszéltek róla. Van úgy, hogy játéfclovacsfcái kapok 9 játék-ekéeskét nyomnak a ke*amfbe. Gyerünk, gyerünk játéktovamkák, gyerünk, gyorini Jtoék-efcéosk®, nem Ida családi kertben, *em megyében, de orsxágoa botárban megy n ssántág. S játék-köténykét Is kötnek ©lémbe ég toleeoórják furcsa uj magokkal, hogy vertegessék hetedhét határon e én játszadoíom. Ennyi a* égés*. Arany puskát, arany kardot kapok, a világosság játék-fegyverét. Harcolnom kell a kétfejű sárkánnyá,1 s ö tét-magajjionial s a sötét világgal, sötét Sátánnal és sötét pokollal. És néha mintha varázs volna rajtam, nem fog golyó, tüa, nincs Aohilflee-sarkam s majdnem olyannak látszom, minit a hősök. S néha sebezhet még a csillag-fény is és vért csapol egy érzelem-tövis. Én neon vagyok hős s hőst kell végigjátszanom s én játszadozom. Ennyi a* égés*. Néha futok és félek, hogy megállók. És néha állok s félek, elbukom. És néha fekszem s félek, hogy elalszom és éltapos örökre * Sötétség, És néha sírok reggel, hogy énekeljek este a kisírom magam este, hogy kacaghassak reggel, így játszom én a könnyel és kacajjal. Én nem vagy ok hős. Ennyi az egész. Nem tudtam, hogy m igy lesz, nem kirántani. j)e nem siratom vissza azt a kertet! Valaki engem végtelen szeret, nagyobb a Földnél és nagyobb az égnél, hagyom magam szeretni, mint a gyermek: és c-nnyi, ennyi, ennyi az egész. hja: Kosztolányi Dezső Madarak beszéde / Pdw: — Jaj, mennyi* eKupidnak kevélységem miatt. A szürke veTÓb, az ormótlan káoea, « nyárspolgárí tyuk mind szerény, nem hiú* igaz, hogy nekik nincs is mire, TI azonban csak akkor láttatok, mikor izzó nyárim végigsétálok a majorság bán, keleti, raLnte törökön pompában s a nap fényszórója zölddé, bíborrá aranyozza ruhámat meg fejókűl használt lenge bóbitámat. Ha a fényszóró kilobban, én is barna leszek és szomorú. Nézzetek meg esőn dólelőttökőin. Akkor megszerettek. Egy «d- nésznőhöu hasonlítok ilyenkor, sM mosdás előtt kócosán hever az ágyban s gyötrődve gondol a múló időre és dicsőségre, Qirdlf: — Dac és düh, mely felhők közül kiszáll! S birál! Vészben-vihartMai vijjogó király! Sirály! Btarvátverj*: — Karón ta mar jut már láttál, azt el- bdsuem. De ilyent, pajtikám, ilyen maskarát* mint én. Állj meg kalitkám előtt az illat- kertben. Akár az öreganyád piád bőrtasakja, a padláson, p8uéue*du, pókhálós limlomok között, akár az ángyod szemétre vetett szuty- kos holmija, melyről már azt se tudni, micsoda lehetett valaha. Ez a hossyu, vastag, fekete-vörös csőr, a gyanús sárga foltjával, egyszerűen rémes. Lottyadt bőr pötyög alóla, hupikék cifrázattal, egy leffentyü, melyben haragomat tartogatom. Mindez pedig belül él is, lüktet, én magam vagyok. A természetnek néha pokoli ötletei vannak. Mit *karí velem? Fogalmam sincs. Gyurgyalag: — Roppant muris a nevem. Magyarosították. Azelőtt — neked elárulom — merops apiaster-nek hívtak. Cinege: — Cippanő muzsika, nyápic, oly ici-pici és gyors, hogy érzókcaalódásnak rémlik. Szinte hallhatatlan. Testem fürge semmi. Itt van s már nincs is itt. Szinte megfoghatatlan. Fényképészek, próbáljatok levenni. Én még a pillanatkép alatt is elmozdulok. Sólyom: — Hej, a középkor, a dézsona, a robot, a jobbágyság. Csak az volt az aranyidő. Amikor nemes urfiak, lovagok nézték, hogy röppenek a várkisasszony pirinyó öklére s a sólymász selyemzsinóromat elengedve, szememre húzott bőrsipkámat lekapva ráengedett a galambra, hogy fönn a levegőben gyilkolják, én nemes ragadozó. Ma senki se törődik velem. Csak a nevem sejteti, hogy ki voltam egykor. Nem haladok a korral. Sajnos, a kor halad. Egyelőre nemesi címerek mezőnyére menekülök. Pulyka: — Vén banya módjára reggeltől-estig pletykálok s pletykákat hallgatok. Nem bírom ki. Mindenki gyönyörű, mindenkit dicsérnek, mindenkinek sikere van. Meg kell pukkadnom. Csombókoin vérvörösre gyullad, mint akinek vért ól ulósa van. A guta környékez. Hamar, eret vágni rajtam, szakéosné. Kolibri: — Kincs voltam, el-nom-mulő, fényes ékszer. De szárnyra keltein, élni, csélcsap ésszel. Bolond is vagy, ha Ti Írrel megelégszel. Csókolni "illőn nem lehet elégszer. Őrjöng, röpülj s örülj, ha lázban égsz el. Bi |l| Első szlovák ékszer-, arany* és ezüsté? ár ■§ 1 Tulajdonosok! TESWÉER3E8C Bratislava, Ferenciek tere 1. Telefon: 57. j| | Bratislava, Mihály-utca 6. Telefon: 16—02.* |Í|^ É | Elsőrangú készítmények ékszer-, arany- és ezüstárukban — 50% megtakarítás — Eladás eredeti gyári árakon Ó-arany és ezüst, valamint érmék fazon átdolgozását a legolcsóbb árak mellett |^|i i í vállaljuk Brílliáns átdolgozások alkalmával L§§||| f> ;! a kö befoglalásánál t. vevőink jelen lehetnek í'"|ÍÍj *j $ Állami alkalmazottak 5% engedményt kapnak 1 Javításokat azonnal eszközlünk kiAcáii! j|g & MÉCS LÁSZLÓ: CSAK ENNYI AZ EGÉSZ
