Prágai Magyar Hirlap, 1928. október (7. évfolyam, 225-249 / 1852-1876. szám)
1928-10-06 / 228. (1855.) szám
^glC|aL>»> atal számunk 12 oldal VII. évf. 228. (1855) szám a SsORlbdt 2 1928 október 6 ÜiiiaiiB ■■ wmsiM >■ ■ ■ isiimmmmmmmt irmwwm ■■■■■ i —————■■ i ............... — ■■Mswinnrv^miJ El őfizetési ár: évente 300, félévre 150, A Szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok Szerkesztőségi Prága IL, Panská ulice negyedévre 76, havonta 26Kő;külföldre: nnlitilni nnnilnnin 12, H. emelet Telefon: 30311 — Kiadóévente 450, félévre 226, negyedévre 114 Főszerkesztő: pOUtlKOI napilapja Felelős szerkesztő: hivatal: Prága IL, Panská ul 12/IIL — Tehavonta 38 Ké. Egyes szám ára 1*20 Ke* DZURANY1 LÁSZLÓ FORGACH GÉZA lefon: 30311—Sürgönyeim: Hírlap, Praha Az elsodort kisírtok 1 Szlovenszkó, október 5. (agy) AJkinek betekintésre van alkalma e bankok könyveibe, vagy résztvesz azok igazgatósági ülésein, annak tapasztalnia kell, hogy egész ostrom indult meg a bankkölcsönök után a kisbirtokos-osztály részéről. A kis- és törpebirtok a háború után csaknem tehermentesnek volt mondható, mert a kötött gazdálkodás minden hátránya ellenére olyan kedvezőek voltak az értékesítési viszonyok, hogy azokból a birtokosok rendezni tudták régebbi tartozásaikat. Ha ma megfordul az ember a vidéken, egyet kénytelen tapasztalni: a kis- és törpe birtok megint kénytelen volt nagy terheket vállalni a kedvezőtlen viszonyok következtében és a helyzetnek tipikus jellemzéséül egyet hall az ember mindenütt: nincsen pénz. Nincsen pénz az aratás után, amikor kellene pénznek lennie a falvakon. Ma pedig kevés kivétellel csakugyan nincsen pénz. Az adóhivatalok száz- és ezerszámra bocsátják ki az árverési hirdetéseket a lefoglalt gazdasági felszerelésekre és a megszorult gazda kénytelen igen súlyos feltételek mellett magas kamatra és folyósítási jutalékra is pénzt felvenni, • csakhogy az árverést elkerülje. A baj azonban nem jár egyedül és ha valaki, úgy az itteni pénzügyi hatóságok gondoskodnak adómeglepetésekről, amikor esztendők előtti adók behajtása jut eszükbe és azt erélyesen szorgalmazzák és halasztásokat nem adnak; szégyeljük ezt leírni, de megállapíthat juk, hogy az adóügyeket nem kezelik elég jóindulattal annak ellenére, hogy a magyar a köztársaság legjobb adófizetője és legjobb katonája. Egyik pénzügyi kirendeltség azt állapította meg, miután az 1927. évre szóló jövedelmi adóvallomásokat sorra visszaadta a gazdáknak,'" hegy egy kataszteri holdnak tiszta jövedelme — félve Írjuk le — ezerötszáz- nyolcvan korona. E szerint a számitás szerint, amelyet nem tudjuk miféle alapon hoztak ki eredmény gyanánt, egy kétszázholdas középbirtoknak a jövedelme meghaladná a háromszázezer koronát. Mindegyik birtokos a legnagyobb készséggel adná bérbe földjeit az állami pénzügyi és adóhivataloknak ilyen szép haszonbér ellenében, azonban kötve hisszük, hogy fel mernék vállalni a bérletet. Ez a jövedeiemadóalap kiszámítás már több, mint tájékozatlanság, mert nyilvánvalóan helytelen adatokon és számításokon alapul, amelynek jóhiszeműsége is alaposan kétségbevonható. Nem lehet-e jogosan aggódni ily körülmények között, hogy a magyar földbirtokokon meg tudja- vetni a lábát az a magyar birtokos, akinek családja már száz vagy több éve túrja ott a magyar földet! Nem valószinü-e az, hogy ez a föld egyszer meginog a lábai alatt és kicsúszik alóla?! Hihetetlen dolgokat hallani falun az adókivetésekről. A földbirtokot lehetetlen teherbírás elé állítják és a tulajdonosnak el kell Sodródnia helyéről. Először csak kölcsönökkel igyekszik magán segíteni, mert a magyar ember az adóját mindig rendesen és pontosan meg szokta fizetni, mig van miből. Mikor azután már a kölcsönökből is kikopik, el kell adnia egy-egy darabka földet, hogy baján segítsen. Ez a segítség azonban ideig- óráig tartó átmeneti jellegű munka, mely a kérdést gyökeresen nem oldja meg. Igen tanulságos vállalkozás lenne, inár a közérdek szempontjából is, kiszámítani, hogy egyes vidékek szerint mennyi közteher nyugszik egy kataszteri holdon. Hokáig a dolog igy nem mehet. Amíg a «eb, morva éa szlovák telepesek akikor fiMozgalmas élet a bécsújhelyi „harctéren” Acélsisakos csapatok, autóütegek, gépfegyverosztagok vonulnak fül — Alsóausztria és Burgenland helyőrségeit Bécsújhelyre összpontosítják — A polgárság kiüríti a várost, a kereskedők bedeszkázzák üzleti kirakataikat — Háromszáz uj ágy a kórházakban — Ötvenezer munkás, harmincezer fajvédő és tízezer katona érkezik a városba — Becs, október 5. Két nap választja el Ausztriai a mindenfelé óriási aggodalommal várt október 7-től. A kormány minden intézkedést megtesz a rend és a fegyelem föntartására és Bécsújhelyet valóságos katonai táborrá változtatja át. Tegnap Bécsből megkezdődött a csapatszállitás a veszélyeztetett város felé. Burgenland és Alsóausztria valamennyi helyőrsége elküldi fölösszámu katonáját az esetleges összeütközés helyére. Tegnap este óta a város utcáin percről-percre tart a megérkezett csendörkülönitmények és rendőrosztagok felvonulása. A város parancsnoksága máris járőröket szervezett, amelyek egész éjjel cirkáltak az utcákon. A gyalogság, a tüzérség és az utászosztagok rendes háborús fölszerelést kaptak s igy várják a veszedelmes vasárnapot. A kormány tegnapeílőittó határozata után, amedy — mint ismeretes — október 7-nek délelőttiét a fajvédőknek, délutánját pedig a szociál d emokratáknaik osztja ki, a város Lakossága némileg megnyugodott, mert úgy véli, hogy a bécsi megoldás alkalmas lesz az összeütközések elkerülésére. Ennek dacára a gazdagabb családok kivétel nélkül elhagyták Bécsujheilyt. A polgári lakosság szegényebb része vasárnap egész napos kirándu lásokat tervez a vidékre. Az üzletek holnap délben lebocsátják redőnyeiket és csak hétfőn délben nyitják föl. Az iskolákat szintén bezárják s a gyerekeket lehetőleg vidékre küldik. A kommunisták hivatalos lapja ma reggel újra általános sztrájkra buzdítja a mun teásokat, de szavait senki sem követi. A kommunista párt főhadiszállását eredetileg z Semmeringen akarta fölütni, de később rájött arra, hogy ez a hely messze van Bécsújhelytől s igy NeudönfeOt, a várostól néhánj kilométerre fekvő falut, választotta. Beavatott körök szerint amennyiben a vasárnap veszedelmessé válik, az összeütközésekért csak a kommunista párt lesz okolható. Az Anbaiterzeitung a pártvezetőség tegnapi íonferopcMjának határozata alapján fölszó- ltja a bécsi munkásokat és munkásnőket, íogy vasárnap ne utazzanak Bécsújhelyre, mert a v asu tak má r úgy is túllő mailek s a oloaigás a pályaudvarokou s a vasúti kocsikban könnyen végzetessé válhat. Ennek ellenére hozzávetőleges becslés szerint legalább ötvenezer szociáldemokrata munkás jelenik meg vasárnap Bécsújhelyen, mig a Heimwelirek legfeljebb tudnak fölvonultatni. húszezer embert A csapatok megszállták a semleges zónát Becs, október 5. A Neue Freie Presse bécsújhelyi jelentése szerint a város kórházaiban háromszáz pótágyat állítottak föl és Becsből számos orvost hozattak, hogy a vasárnapi események minden eshetőségével számolhassanak. A bécsújhelyi rendőrséget tegnap mannlichcrfegyverekkel szerelték fel, a háromezer csendőr pedig acélsisakot kapott. Bécsújhelyről érkezett utasok beszélik, hogy a város már most olyan, mint egy ostromlott erőd. Az utcákon mindenütt katonákat látni teljes hadi fölszerelésben. A csapatok szombat délután megszállják a város kijelölt semleges zónáját és senkit többé be nem engednek. A legtöbb üzlet kirakatait bedeszkázták. A szombati hetivásárt nem tartják meg. A vasutak már most tultömöttek, mert a lakosság nagy része elhagyja a várost. Szombat délután az összes korcsmákat és vendéglőket bezárják és az alkoholtartalmú italok kiszolgáltatását betiltják. Badenben, Bécs és Bécsújhely között körülbelül a félúton, a kormány ötszáz csendőrt központosított, elsősorban a vasúti vágányok biztosítására. A Wiener Mittagszeitung értesülése szerint Ausztria egyetlen automobilos ütegét szintén a veszélyeztetett városba küldték. A csendőrség összes kerékpár- és motorkerékpárosztagai a közelben táboroznak. Újra kitört a mexikói forradalom Sorozatos vonatrablások — A felkelők két várost elfoglaltak — Katonai akciók Yaiisco államban Mexiko-City, október 5. A forradalmi mozgalom, amelyről a kormány és a közvélemény azt hitte, hogy régen lelohadt, az elmúlt napokban több helyen ismét felütötte fejét. A kormány kénytelen volt messzemenő intézkedéseket tenni a felkelők előtörésének me^átlására. Kétszáz lázadó betört Amacue- ca községbe és rövid küzdelem után megszállotta a városházát. Az első siker után Zacoal- oo városát is meg akarták szállni, de az ország belsejéből elősiető szövetségi csapatok elűzték a lázadó banditákat. A verdiai vasútvonalat ugyancsak megtámadták a lázadók, kirabolták az állomásokon veszteglő teherkocsikat, majd eltűntek, mielőtt a kormánycsapatok elérhették volna Őket. Guadalajarából jelentik, hogy hatvan felkelő megtámadta a Colimából érkező vonatot, bombákat dobott a kocsik alá és tüzelni kezdett a vonat katonai kíséretére. Mindennek ellenére sikerült a rablókat elűzni, anélkül, hogy az utasokat baj érte volna. Az ország más részéről ugyancsak azt jelentik, hogy a lázadók több helyen újra csoportosultak és megkezdték koncentrált támadásukat a központi kormányzat ellen. Yaiisco államban a kormány nagyobbarányu katonai akciót tervez, hogy' a felelőtlen bandák ga-, rázdálkodásának vessen. e gys zersmin denk o rr,a véget Obregon fia öngyilkos lett Mexiko-City, október 5. Humberto Obregon, a közelmúltban meggyilkolt köztársasági elnök fia tegnap öngyilkosságot követett el. Az El Sol nevű mexikói újság értesülése szerint állapota életveszélyes, a fiatal Obregon nem politikai okokból, hanem boldogtalan szerelme miatt követett el öngyilkosságot, legalábbis igy tudja a kormánysajtó. Amikor kórházba szállították, útközben kijelentette, hogy boldogtalan és egyetlen kívánsága a halál, Az éjszaka folyamán meglátogatta menyasszonya, Flóra Veza kisasszony, de az öngyilkos már elvesztette eszméletét. A fiatal Obregon állítólag akkor követett el öngyilkosságot, amikor éjjel két órakor elhagyta menyasszonya lakását. A letizí textilszfrüit egyre lerjed Varsó, október 5. A lodzi textil sztrájk egyre nagyobb méreteket ölt. A sztrájkolok száma több mint hatvanezer s a mai nap folyamán valószínűleg még nőni fog. A lengyel kormány békítő kísérlete eredménytelen maradt. szűk, már itt van, sőt meg vagyunk arról is győződve, hogy azt már régen átléplek az egész vonalon. A földbirtok nem bir meg több terhet, különösen nem az elaprózott földbirtok. Mert ha a jövedelemadót úgy vetik ki a gazdára, hogy holdapkinl rpás félezer korona tiszta jövedelmet, számítanak ki a rovására, akkor egy-két esztendő alatt a földbirtok elúszik a jövedelemadóba, mert ez az adó nem egynegyedét vagy felét teszi a tényleges jövedelemnek, hanem három- negyedrészét. Ez tehát azt jelenti, hogy a tulajdonos minden esztendőben vagyon dézsmál fizet az állam részére. Azt kell kérdeznünk, hogy hova kell fordulni jogorvoslatért az ilyen hallatlanul nagy sérelmekkel szépében? Az országos pénzügyi vezérigazgatóság döntéseit nem lehet kivárni, mert az esztendőkig eltart és ezalatt a kivetett adókat kétszer is behajtják. A. kisbirtok veszélyben forog, a gazdák az eladósodás utján igen sok helyen összeomlás előtt állanak. Meg kell gondolnia a kormányzatnak is, hogy lehetséges-e és helyes-e igy elszegényíteni az állam adóalanyait, vagy jobb politika lenne bizonyos ki- méleti politika a földdel szemben, mely évenkint csak egyszer terem és akkor is hol jobban, hol rosszabbul terem. Értsék meg mindazok, akikre ez tartozik. zetnek adót, amikor ezt viszonyaik engedik és amig tudomásunk van róla, hogy ti zeszten- dőkre visszamenőleg nem fizettek egyes helyeken állami adókat, addig a magyar birtokosok adótartozásaira könyörtelenül végre hajtásokat vezetnek. Ilyenkor önkéntelenül is az a kérdés jut eszünkbe, hogy most már melyikünk a lojálisabb az állammal szemben, mi, akik fizetünk szakadásig, amig bírjuk, vagy az adóelengedésekben részesülő telepesek. Kik is tehát azok az igazi államalkotók? Szerintünk azok, akik az állam köztérijeihez teherbíró képességük legszélső határáig hozzájárulnak. Azonban ez a legszélső határ, azt hisz-
