Prágai Magyar Hirlap, 1928. október (7. évfolyam, 225-249 / 1852-1876. szám)

1928-10-31 / 249. (1876.) szám

10 1928 október 31, szerdát — öngyilkos kísérlet után — elmegyógy­intézet Pozsonyi szerkesztőségünk jelenti: tneker Rezső ligetfalusi hivatalnok húszéves felesége vasárnap Mező-utca 5. szám alatti lakásában öngyilkossági szándékkal nagyobb mennyiségű Veronáit vett be. A mentők az állami kórházba szállították, ahonnan hétfőn átvitték az elmekórház megfigyelő osztályá­ra. A szerencsétlen fiatal asszonyon elmebaj tünetei mutatkoznak, valósziutileg elmezava­rában követte el öngyilkosságát. ss Hölgyek figyelmébe! Deutsch József, Bra- tislava, Kecske utca 7. Telefon 26-32. Első pozso­nyi speci&l tartós ondoláció és hajfestö női fod­rász-tőrért. —• Egy komáromi magántisztviselő tragi­kus halála. Komáromi tudósítónk jelenti: A Komáromi Mezőgazdasági és Kereskedelmi Társaság raktárában szombaton délután ha- lálosvégü szerencsétlenség történt. Sekár Mór, a társaság régi alkalmazottja, az áru­osztályban dolgozott. Egy hatalmas petró­leumtank tetején végezte munkáját s eközben mgecsuszott és lezuhant. Az esés és ütődés következtében súlyos belső sérüléseket szen­vedett, kórházba szállították, ahol belső vér­zés következtében meghalt, özvegye, négy gyermeke és testvére gyászolják. xx Hihetetlen, de való, hogy a főnyereményt lemét az Uránia vevői ryerték! Az Uránia barik­nál, Nővé Zámkybam vásárolt 36.695. szánra kettős sorsjegyre a IV. osztály húzásánál egyenként 50.000 Kos., Összesen tehát 100.000 Kos. nyeremény esett I — Ahol a milliók szerzése — családi szo­kás. Glasgowból írják: Glasgowban elhunyt William Coats nagyiparos és 1,300.000 font sterling értékű vagyont hagyott maga után. Érdekes, hogy családjának valamennyi férfi­tagja milliomos volt. Valamennyien maguk szerezték hatalmas vagyonukat szerencsés üzletkötésekkel. Valósággal családi szokás volt náluk a milliók szerzése. A már elhunyt családtagok egy lorddá emelkedett Coats, lord Glontana, ötmillió, nyolc más Coats pe­dig két-három-négymillió font sterlinges va­gyonról intézkedtek végrendeletükben. xx MIELŐTT KÖTÖTTÁRU-SZÜKSÉG­LETÉT FEDEZNÉ, TEKINTSE MEG RAK­TÁRAMAT VÉTELKŐTELEZETTSÉG NÉL­KÜL. KARP NŐIDIVAT-ÁRUHÁZ, UNG- VÁR. — Az utolsó bölények. Newyorkből Írják: Hiába, a bölények úgy látszik, lassan kint ki­veszőben vannak a világ minden táján. Most Alaszkából érkezik a hir, hogy az ottani me­zőgazdasági hatóságok bölényparkot akarnak létesíteni, hogy valamiképpen megmentsék a bölények pusztuló faját Alaszkából már régen kivesztek a bölények és most Amerika nyugati államaiból küldenek hajóval harminc fiatal bölényt Alaszkába. Ezzel a harminc bö­lénnyel akarják a jövendő alaszkai bölényte­nyészet alapját megvetni. Már eddig is érde­kes hasonló kísérletek folytak Alaszkában. Tibetből hozattak néhány yak-párt. Ezek az állatok távoli rokonai a bölénynek. A tibeti állatok ma már szépen elszaporodtak Alasz­kában. Néhány évvel ezelőtt rénszarvasokat importáltak Alaszkába és ma már egyik leg­kedveltebb alaszkai háziállat a szelídített rénszarvas. Remélik, hogy sikerül a bölények fajtáját is újból meghonosítani Alaszkában. Ettől igen sokat várnak, mert a bölény ma igen nagy gazdasági értéket jelent. xx 100 koronás havi részlegekben vásá­rolhatja már a legkitűnőbb kerékpárokat, gramofonokat, rádiókat, varrógépeket, me­lyekről árjegyzéket ingyen, bérmentve küld Freistadt Emil Pozsony, (Rratislara) Nyerges utca 3. Fiók „A gyermekparadicsomhoz'* Mi- hálykapu-u. 11. (II) — Egy uj Palán bukkant fel és hozta iz­galomba Erdély egész lakosságát. Kolozsvár­ról jelentik: Csak nemrégen szabadította meg Erdélyt a csendőrök golyója a romániai ban­ditatársadalom legelszántabb és véreskezü tagjától, Balántól és a hírhedt haramiának máris utódja akadt egy Costica Vocan nevű bandita személyében, aki minden tekintetben méltóan lép elődje örökébe. Éppen olyan vérszomjas és kegyetlen, mint elődje volt és fiatalkora ellenére bünlajstroma is legalább olyan terjedelmes. Costica a háború után kezdte meg a banditaéletet. Előzőén mint szakaszverető bosszúból agyonlőtte őrnagyát. Ezért tízévi kényszermunkára Ítélték, de meg­szökött és felcsapott országutak utonállójá- nak. Háromszoros rablógyiíkosságért került másodszor a csendőrség kezére és azon át a fegyhazba. Újból megszökött. Ekkor már csendőrszázadok üldözték. Egy üldöző csend­őr-őrmestert, aki a hajszában kifáradva egy bokor aljában lepihent, közvetlen közelről agyonlőtt. Ez volt a negyedik áldozat. Kime­nekült üldözői gyűrűjéből és tovább garáz­dálkodott, időnként Bukarestben bukkant fel, a rablott pénzből fényűzően öltözködött és élt, amikor pedig felkeltette a rendőrség gya­núját, eltűnt a fővárosból. Két hónappal ez­előtt a bukaresti rendőrség arról értesült, hogy a bandita Erdélybe tette át működésé­nek színhelyét. Egyik ismerősének azt mon­dotta, hogy Erdélybe nem gyilkolni megy, hanem csali el ernyedt idegeit pihenteti és frissíti. A hatóságok azonban nem hisznek az ártatlan üdülési szabadságban, mert való­színűnek tartják, hogy a gonosztevő most Er­délyben akarja folytatni rablóéletét. Ország­szerte készenlétbe helyezték a csendőrsége­ket és százezer lei jutalmat tűztek ki a rabló- gyilkoe fejér*. ' - - 'v ...""" ... ■..........~ \ nők alakját az 6 sajátos humorán kívül sok em­beri vonással ruházta tel. A színház gyönyörű uj díszletekről gondoskodott. Aiazz-énekes Bemutató a Magyar Színházban Ma: MOLNÁR JENŐ . Budapest, október 30. A* amerikai gettó-irodalom lassankint nem­csak a hollywoodi filmgyárakat árasztja el, hanem a színpadokon is nagy erővel és lendülettel nyo­mul előre. A hódítónak hatalmas hadserege van: az a csaknem kétmillió zsidóvallásu newyorki, akiknek egyrésze csak most megy keresztül az asszimilációnak amerikai gyorsaságú folyamatán, hogy aztán a második és harmadik generáció a legrégibb benszülöttek leszármazottjaival veteked­jék az angolszász erkölcsök szolgálatában. De amíg eljut odáig, kitűnő anyagot kínál az írónak és há­lás publikuma minden szellemi terméknek, amely az ö sajátos értelem- és lelkivilágát kellő kímé­lettel és sok szeretettel tárja a nagyközönség elé. Az idegen környezetbe kerülő ős ott elhelyezke­dést kereső ember fokozottan érzékeny, ha az ő tegnapi életmódját, szokásait, kultúráját megboly­gatják, mert állandóan rajta van a szeme az uj társadalmon és nagyon jól tudja, hogy ami neki az ő régi miliőjében szent volt, az itt esetleg gya­nússá, esetleg komikussá válhatik. Vagy a legjobb esetben hideg szemmel térnek napirendre fölötte. A lelki asszimilációhoz vezető utón sok minden­féle éri az ilyen embert, aki el van készülve csa­lódásra és meglepetésre," sikerre és árulásra. A régi és az uj morál szembekerül és éböl gyakran összeütközések szikráját csiholják ki a vérben gyökeredző elfogultságok és indulatok s a jószeinü iró nem hagyja észrevétlenül ezeket a hatáslehe­tőségeket, különösen ha filmre vagy színpadra dolgozik. Mélyebb okait keresni az úgynevezett zsidó témák térfoglalásának merőben fölösleges, már csak azért is, mert céltalan. Európának számolnia kell azzal, hogy az ilyen müveknek óriási kelen­dőségét Newyork jómódú lakosságának majdnem egyharmada biztosítja. Ennek a kultúrára mindig szomjas, származására féltékeny, vallásához ra­gaszkodó, istenimádatára sok évezredes büszkeség­gel föltekintő zsidó ember-sokaságnak a toözülök és nem közülök való amerikai irók már régóta írnak regényeket és színdarabokat, festenek képe­ket és faragnak szobrokat. A nagy, bibliai hátterű filmekben mind az öt világrész népe gyönyörkö­dik, színmüveik most kezdenek átkerülni Euró­pába és előrelátható, hogy a sort az amerikai gettó-regények fogják lezárni. Az invázió egyelőre ^szerény keretek közt mozog és valószínű, hogy Berlinen kívül nem akad európai nagyváros, ahol szélesebb néprétegek érdeklődését mozgatja meg az angol nyelvre áthangszerelt „jiddis1* irodalom. Pedig egy-két olyan tündöklő tehetségű képvise­lője van, akik — ha az egész emberiséget átfogó, mondjuk talán: semleges izü témákat ragadnának meg — az egyetemes kultúra történetébe Írnák nevüket. Ha majd az orosz síkságról magukkal vitt szomorú gettó-emlékek teljesen elhalványod­nak bennünk, a Heinék, Sohnitzlerek, Molnár Fe- rencek közönsége őket. is hírnévvel és rajongással övezi. Sámson Rafaelson, a Magyar Színházban most bemutatott színmű szerzője nem tartozik a gettó klasszikusai közé, mint Morris Rosenfeld, vagy Salom Asch. De abba a hibába sem szabad es­nünk, hogy kiközösítsük az értéket jelentő Írók sorából, egyedül azért, mert népszerű lett a saját szükebb közönsége előtt. Rafaelson egy nagyon .kedvelt regényéből: „A jazz-énekes**-ből meritette darabja anyagát, amely — megtisztogatva a ráag­gatott felekezeti ornamensektől — olyan ősrégi, mint maga az ember. Az apák és fiák szemben­állásának egyik megható variánsa „A jazz-énekes** és ha Newyorkban a jenkik, Berlinben a junke­rek is kiváncsiak voltak rá, ezt nemcsak a miliő érdekességének és különösségének kell betudni, hanem az iró nem mindennapi ügyességének, amellyel alakjait életbe hívta és ahogyan őket akcióba küldi. Még a formát is, amelyben az apa ,és fiú drámája megismétlődik, szerencsésen vá­lasztotta meg a szerző. Rabinovitz, a newyorki East-Side öreg zsidó kántora immár az ötödik az 5 nemzetségében. Rá­tarti ember, a szive mélyéig istenfélő, világi hiú­ságokat nem ismerő, sőt megvető férfi. Egyetlen fia van, a husz-egynéhányesztendős Jack, aki azon­ban már tiz év óta csavarog a világban. Apja kán­tort akart belőle nevelni és a fiúban megvolt min­den képesség, hogy az ősi héber melódiákat az ő tiszta, bársonyos tenorján énekelje, de egy napon eltűnt és azóta csak nagyritkán ha életjelt ad ma­gáról egy-egy levélben. A szigorú apa hallani sem akar róla, leveleit felbontatlanul hagyja. Épen születésnapja van a kántornak, amikor Jack be­toppan. Rugékony, jókedvű, kedves gyerek. Csak­hamar kiderül, hogy azinész. Sőt, komédiás, Jazz- énekes! A kántor szivében tőr minden szó, amit ez a sikereitől megittasult fiú a jazzról, mint az nj Amerika szimbólikus zenéjéről mond. Ellöki ■és megátkozza fiát, aki nem átallotta a „piszkos" •színpaddal fölcserélni a Mindenható alázatos szol­gálatát. Jack, aki a színházi vérkeresztségben a Jackie Robin nevet kapta, szédülten támolyog ki. Csak zokogó anyjától tud elbúcsúzni­A második felvonás a Broadway egyik, szín­házának deszkáira vezet, ahol az uj operettből folynak a próbák. A direktor el van ragadtatva Ji’ckietől, aki egy dalt („Dal az anyáról**) rikató Jbatásoal gd •!& A* edz főpróba nU* —■ mondjuk •neki — maga lesz az uj sztár. A primadonna mint az árnyék követi a fiút: szerelmes belé. Vá­ratlan látogató érkezik: az East-Side zsidó hitköz­ségének elnöke, alritől két dolgot tud meg Jackie Azt, hosry aznap este kezdődik a legnagyobb ün­nep, az engesztelődés napja és hogy Jackie édes­apja súlyos beteg, a kórházba vitték, nem tudja elénekelni a templomban a „Kol nidre** kezdetű könyörgést és azt szeretné, ha helyette a fia éne­kelné el. A színpad színes, kavargó, harsány lég­körében ez a két szentség üti meg a fiatalember szivét: apa és templom. Dúlt lélekkel, torkát szo­rongató kétségek közt megy öltözőjébe, ahol né­gernek festi ki magát. Mert ő végkép eljegyezte magát a Múzsáknak, neki teljesíteni kell a köte­lességét, ez az uj darab sok ezer dollárba kerül és a direktora tönkremegy, ha ő nem lép fel... de jaj, mit tegyen?... Apa és templom! Felzo­kognak benne mélyről, nagyon mélyről ősi vallá­sos dallamok... el kell nyomni, ő most színész, ő most szinesfrakkos, feketepofáju, fehérfogu né­ger, akinek öt perc múlva el kell énekelni görlök koszorújában a slágert, a „Dalt az anyáról**. És ebben a vergődésében találja őt az édesanyja, aki — maga is betegen a férje állapota miatt — kö­nyörögve kéri, jöjjön a templomba és énekelien, ha ezt a hirt közölhetik az apjával, biztosan meg­gyógyul. Jackie csőkokkal borítja el édesanyja kezét, de mikor már harmadszor sürgeti az ügye­lő, sírva kiszalad a színpadra és extázisba ejti a közönséget az anyáról szóló dal mesteri előadá­sával. A direktor boldog, az egész színház Jackie öltözőjébe özönlik és a fiú ott áll fel-felszakadő könnyeivel, ziháló mellével... Közben elment az édesanyja, otthagyta, tnig ő róla énekelt., az ő szi­véről és a fiúi imádatról. Előrelátható: Jackie összeroppan a rá nézve végzetes dilemma súlya alatt és mihelyt elveszti a művészi hivatásába vetett hitét, ezt a legnagyobb erőt, a feltámadó gyöngeség visszavezérli szülei házába, a templomba, a kórusba... De ez a gyön­geség nem egyéb, mint a vér szava, az apja életét megváltani akaró fiú hatalmas erőfeszítése, a világi bűnökért való bünbánatos vezeklés a leg­nagyobb ünnep előestéjén. És hogy teljes legyen a tragédia: az öreg kántor halálának híre érkezik. Hiába most már direktori rimánkodás, primadon­na-szerelem ás a színpadnak minden ő reflektora: Jackie kezébe veszi az imakönyvet, az imakendőt és megv a templomba. Ahonnét többé nincs visz- szatérés a csillogó, szép, sikerekkel kábító komé­diához ... Ahol pár perc múlva az ő hangján csen­dül meg, el-elcsuklő fájdalommal, vonagló kese­rűséggel a „Kol nidre**, mert megmondta az apja: Ezen a szent napon számon kéri az Isten, hogy a Rabinovitz kántor hangján dicsérik-e az ő szent nevét. Az öreg kántor végképen elhallgatott, de már itt az uj kántor, hatodik a nemzetségből, a volt jazz-énekes, aki az uj Amerika káprázatáből visszahull a vallás vigasztaló, ősi csendjébe, az istenfélelem titokzatosságába ... Az öreg kántort és fiát könnyen be lehet he­lyettesíteni egy gróífal, aki büszke családi hagyo­mányaira és a fiával, aki — mondjuk — szatócs­boltot akar nyitni — és akkor is megvan a drá­mai hatás. Csak talán nem markolja meg olyan kegyetlenül a szivet, mint a vailás és a profán élet harca, amely apában és fiúban személyesül meg. És hiányzena az a sok megkapó effektus, amelyet egyrészt a hit mélysége, másrészt a mű­vészet szépsége kínál. Sámson Rafaelson egy pil­lanatig sem habozik, mikor arról van szó, hogy a nézők könnyzacskóit újra meg mira ki kell bugy- gyasztani, — volt is annyi sírás, zsebkendőszoron- gatás, krákogó megilletődés, elfojtott megindult- ság a közönség soraiban, amennyire az öreg Kot- zebue is büszke lehetett volna. A második felvo­nás tarka s mozgalmas színpadi képei enyhítették csak a komor tónust Egyetlen vidám alakja a. színműnek a hitközségi elnök, aki a sajátos zsidó humort képviselte. Annak az aggodalmaskodásnak, amellyel bi­zonyos körökben „A jazz-énekes** előadását kísér­tek, semmiféle támasztékot nem nyújtott a meg­ismert darab. A közönség kritika nélkül átenged- ta magát a drámából vastagon áradó szeutimen- talizmusnak. A Magyar Szinház magas színvonalra fokozta a játékot azzal, hogy elsőrendű művésze­ket állított minden posztra. Rátkai Márton a cím­szerepben megtette azt a nagy ugrást, amely az az operettől a drámához vezet. Talán az egyetlen magyar művész, akiben minden kellék adva van Jackie szerepének eljátszásához, — egyedül a ha­talmas tenor hiányzott, amit Toronyi Gyula a ku­lisszák mögött helyettesített teljes illúzióval. Rát­kai a legmagasabb pontjára ért ábrázoló- és elhi­tetőképességének. Ha az amerikai darab Budapest szélesebb körőnségrétegelt is megmozgatja, ebben neki egyenlő része van a szerzővel. Hegedűs Gyu­la öreg kántora volt a másik felejthetetlen művé­szi élmény. FSy Szeréna, a Nemzeti Színház örö­kös tagja a kántor feleségét mint vendég játszotta, sokszor a természetesség rovására, különösen a szerep társalgási részében. A kitörő indulatoknak •annál szerencsésebb tolmácsa volt. Tóth Bőske a primadonna szerepében nagyon kellemesen tűnt fel és osztozott a sikerben Stella Gyula, Dénes György és Salamon Béla is. Salamon, aki ezúttal először lépett fel nagy színpadon, a hitközségi #1­(*) Krúdy Gyula ötven éves. ötven éves lesz Krúdy Gyula- Az Athenaeum a kiváló iró ötvene­dik születésnapja alkalmából legszebb müveit új jubiláns sorozatban adta ki. A hajdani palatínusok ölesfalu-szigeti udvarházában él a költő, Jókai mesehangulatainak gazdag örököse. Kijátsza a nagyvárost Ott lakik a magányos kúrián, amely­nek padlója valamikor főhercegek léptei alatt csikorgott. A nagy nyíri csend babonázta meg őt egy egész életre. A Nyírség sokáig hallgatott. Krú­dy minden titkát tudja ennek a bánatos magyar csendnek és beleírta könyveibe a legősibb titkrv kát Aki egyszer olvasta, nem felejti el soha.. Nem naiv romantikus. A mának magaslatáról tekinti át az elsülyedt múltat. Halk humora mindig meg­érezteti a közte és hősei közt feszülő távolságot írásai mindezt közvetlenebbül és tudatosabban fejezik ki, mint a magyarázgalások. Dickens tu­dott csak igy „mesélni** sör mellett postakocsira várván a fogadó lugasában. Nincs magyar iró, akiben igazabban és termékenyítőbb közvetlen­séggel élne a múlt emléke, mint benne. (*) Ernst Krenek uj operája- Ernst Krenek uj, egész estét betöltő operát fejezett be. A bema­tató Berlinben Lesz decemberben vagy januárban. (•) Emil Lndwig színdarabot ir Vilmos ex- császárról. Emil Ludwig, a kiváló német történet­író fényes ajánlatot kapott egy ameikai színházi vállalattól. Felkérték, hogy dramatizálja 11. Vil­mos császárról irt könyvét. Ludwig inast dolgo­zik a színdarabon, amelynek Newyorkban lesz első előadása. (*) Korda Mária angol filmje Newyorkban. Korda Mária az elmúlt hetekben Lonimban a Tesha cimü film főszerepét játszotta eL A művész­nő első nagy angol filmje kitünően sikerült és Newyorkban a napokban volt a fűm sajtóbemu­tatója, amelyet a legnagyobb siker kisért. Korda Mária népszerűsége annyira megnövekedett, hogy Amerikában szerződését három évre meghosszab­bították. (*) Coolidge asszony „Music Temple;‘-jében nagy sikert aratott a magyar Roth-kvartett. New­yorki jelentés szerint a magyar Roth-kvartet, amely azt a megtisztélő meghívást kapta, hogy Coolidge asszony nagy zenei ünnepélyén részt ve­gyen, igen nagy sikert aratott. A siker olyan nagy volt, hogy a magyar vonósnégyes azonnal három­éves nagyon előnyös szerződést kapott egy amerikai impresszáriótól. Az amerikai sajtó ünnepli a ma­gyar művészeket és megái lapítja, hogy a Rofh- kvartetnek nagy ünneplésben volt része. Coolid­ge asszony évenként 250.000 dollárt áldoz a kama­razene céljaira. A müvésztelepen öt ház épült művészek számára s minden házban lakószobák, fogadótérinek és próbatermek vannak. (•) A shimray feltalálója filmeL Londonból Írják: London szenzációja most Gilda Gray, a skimmy feltalálója, aki E. A. Dupcnt legközelebbi nagy filmjének, a Picadillynek főszerepét vállalta és most érkezett Londonba a szerepe eljátszására* A művésznő Lengyelországból származik, mint Pola Negri és szüleivel együtt kora gyermekségé­ben Newyorkba vándorolt ki. Itt szerencsétlenül ment férjhez és magát és gyermekét úgy tartotta fenn, hegy newyorki lengyel kávéházakban dalo­kat énekelt és táncolt. Itt látta meg ót egy ma- nager, aki felajánlotta neki a szerződést arra az esetre, ha kreál valami eredeti táncot. Gilda Gray feltalálta a shimmyt ás ezzel világhírűvé lett. A művésznő Amerikában már sokat filmezett, de most jött vissza kivándorlása óta először Eu­rópába. A film másik főszerepét Anna May Wong játsza. (*) Becsben megindult a filmezés. Betty Bal- four, a legnépszerűbb angol filmsztár, aki a kö­zeljövőben Donizetti híres operájában, Az ezred leányában játsza a címszerepei, megállapodott a bécsi Sachsa filmgyárral, hogy el játsza egyik ké­szülő, nagyszabású filmjének főszerepét. Bécs ez­zel ismét bele fog kapcsolódni a nemzetközi filmgyártásba. (*) Egy rezervieta álma. A régi osztrák mon­archia egyik legnépszerűbb zeneegyvelege az Egy rezervista álma cimü zeneszerzemény volt. Ezt a zenét, illetve a benne rejlő témát most Hans Ottó, bécsi filmrendező megfilmesítette és tegnap mutatta be Bécsben a sajtónak, amely az érdekes, katonai életbe vágó témájú filmről a legnagyobb elismeréssel nyilatkozik. Használat előtt — használat után A napsugarak s a tavaszi szellő kiszívják a bőr* ben lévő festőanyagokat, a szeplőket és a májfol­tokat. Ezen íreot csúfító foltocskák sokszor elle­pik az egész arcot. A foltosarcuak eddig hiába kerestek arctisztítót, a legújabb a világhírű MARY CRÉM eitávol5* minden foltot, pattanást, kiütést, gyorsan, nagyon gyorsan és biz'tosan Az arc tiszta alabáslrom fehér és sima lesz. az arcbőr visszanyeri űdeségét. frisseségét Kapható gyógy­szertárban, drogériában és parfümériában Készí­ti ■- Dr. Pollá'. gyógyszertára. Piesfany. Napoqta postai szétkrdés. Garnitúra 22.50 Kő., nappali krém 10 Kö., éjjeli (szeplőirUP ,*9 Kő." Vigyázat! Csak valódit fogadjon élt ,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom