Prágai Magyar Hirlap, 1928. október (7. évfolyam, 225-249 / 1852-1876. szám)
1928-10-05 / 227. (1854.) szám
8 1928 ofetófo«r 5, pénitefc. 4 GALGÓCI A gaJgóci iskolai ünnepség epilógusa tegnap játszódott le a járásbíróság előtt és mint a tudósításból látják olvasóink, az a négy jó- szándéku galgóci polgár, köztük a község bírája, aki a békéltető szerepét vállalta magára, ugyancsak megjárta. Beteljesedett rajtuk a közmondás igazsága, mert ez alkalommal is az húzta a rövidebbet, aki a szembenálló felek közé vetette magát és elsimítani szerette volna az ellentéteket. Az igzaságnak tehát eleget szolgáltattak Galgócon, azonban a bírói Ítélet még nem húzta ki a kérdés méregfogát, mert a helyzet ma is változatlan maradt, ma is fennáll az iskola és a szülőközönség ellentéte, ami tudvalevőleg mindig a közérdek károsodására vezet. A galgóci eset analízise általános jelenségre vezet rá és ezért érdemes a kérdéssel behatóbban foglalkozni. A galgóci iskolának igazgatója cseh ember és ugyancsak esetiekből áll a tanári kar nagy többsége is. Ezek a tanárok lehetnek kitűnő pedagógusok, nem vonjuk ezt kétségbe, lehelnek elsőrendű szakemberek, ami szintén valószínű és mégis általános jelenség, hogy nem tudják megtalálni a kapcsolatot az őslakos szülőtársadalomhoz. Minden hivatalos elismerés és megállapítás ellenére is a valóság az, hogy tálán teljes kilenc esztendei szlovenszkói működés után is gyökertelenek azon a talajon, ahová a tanügyi kormányzat rendelte őket, semmi kontaktusuk nincs az őslakosság leikével és ezért pedagógiai eredményeik is csak közepes nívón mozognak. Ezt jómaguk is érzik, mert nagy többségük rosszul érzi magát kényszerű állomáshelyén, amelyet számkivetésnek tart és csak a kötelesség meg a kenyér gondja teszi számára elviselhetővé az életet. Egy szlovenszkói városban fordultam meg a napokban és betévedtem egy spelunkába, ahol piros abroszos asztalokon áporodott a nagy füstben a pilzeni lé és az egyik vendégben egy nagyon intelligens és nagyon tanult cseh középiskolai tanárt ismertem meg, aki magányosan meredt maga elé és csak akkor csillantak meg a szemei, amikor a zongorista a „Ja mám holnu Csehországban annyira népszerű melódiájára zenditett rá. örült a találkozásunknak és ahogy a negyedik krigli után történni szokott, kiöntötte a szivét előttem. — Lássa, kedves jő uram, korcsmázó ember tett itt belőlem. Odahaza, Pisekben, esténként a könyveim között voltam, tanultam, dolgoztam szorgalmasan. Földrajz a szakmám és né ismertem szülőhazám földjét, vizeit, népét, a tájkép ott élt a lelkemben, értékes és hasznos könyveket Írtam. Három éve vagyok itt és azóta egy tollvonást nem dolgoztam a szakmámban. Más itt a világ, mint odahaza. Mások a hegyek, a mi földünk dirib-darab rögei helyett itt magasba gyűrt hegységek emelkednek az égbe, más a flóra, a fauna, más a levegő szaga, még a madarak húzásának iránya is más. A nép pedig mennyire idegen, nem ismerjük a lelkét, a szokásait, nem érijük meg öt és ami a legnagyobb baj, ő sem ért meg minket. Mi tehát nem a tanárokat hibáztatjuk abban, hogy az a szükséges pedagógiai harmónia a szülőtársadalom és a tanári karok között nem tud kialakulni, hanem azt a tanügyi rendszert tartjuk elhibázottnak, amely most is, az állami élet tizedik esztendejében a kísérletezésnél tart és a Szlovenszkóra exponált tanárokat évről-évre csereberéli, Léváról Kassára, onnan Aranyosmarótra, majd Nagymi- hályba helyezgeti a cseh tanárokat, akik ilyen körülmények között természetesen sehogysem tudnak akklimatizálódni. Szlovenszkó leikétől idegen pedagógiai szellemet hoztak ezek a tanerők magukkal és ez a galgóci afférnak is a nyitja. Teljesen elhibázottnak tartjuk az iskolának azt a törekvését, hogy Szlovenszkón Húsz János mesternek kultuszát akarják meggyökeresiteni. Bizonyos, hogy a csehszlovákizmus érzésének kifejlesztésére szükség van közös nemzeti eszményekre és olyan ideálokra, akiknek tiszteletében egybedobban a két népnek a lelke, csakhogy a valóságban nagyon nehéz ilyen közös nemzeti ideálokat találni. Szvatopluk a morváknak és szlovákoknak fejedelme volt, de a csehországi szlávok nem tartoztak uralma alá, Cyrül és Methód apostoli munkája fel tudja melegíteni a szlovák lelkeket, ámde a cseh katolikusok a kereszténységet nem a szláv apostoloktól, hanem német hilhirdetők- től nyerték, Giskra, Pobjedrád és a cseh történelem többi hőse távol áll a szlovák lélek- fől, amint a cseheknek semi lesz ideáljuk ffurbán és Btur. Húsz János emberi erényei a történelem kimagasló alakjává teszik azt az embert, aki a wicliffí reformációnak volt a propagátora a cseh nép körében, azonban a katolikus hitéhez mélységesen ragaszkodó szlovák nép szemében Húsz János eretneknek fog feltűnni^ már pedig a katolikus vallás tanítása szerint az eretnekeket az excommuni- catio és nem az ünneplés illeti meg. Loyolai szent Ignác nemzeti hőse és ideálja a spanyolnak, kérdezzük meg azonban a kálvinista svájcinak véleményét a nagy rendálapitóról és képzeljük el azt a kudarcot, amely Álba herceget érte volna, ha Németalföldön a fla- mand nép körében Loyolai Ignácnak akart volna kultuszt teremteni. Az íreknek van szent Patrikjük, a magyaroknak szent Istvánúk és szent Lászlójuk, a délszlávoknak szent Szávájuk, a szlovákoknak van Cyrilljük és eMthódjuk, a cseheknek vedig van Húsz Jánosuk. Tiszteljék ezeket a nemzeti ideálokat a népek küJön-kűlön, de ne erőszakolják rá őket más népekre, mert abból mindig súlyos ellentét kerekedik és a kultúrharc magva ilyen ráeröszakolásokban rejtőzködik. A nemzetiségi és szociális harc mellett pedig ugyancsak veszedelmes volna Szl'ten.ekóra még a kultúrharc i eszedelmét is átplántálni. rÜIREK^ A PRÁGAI MOZIK MŰSORA ADRIA: A bőrálarc. 2-fk hét. (Bánky Vilma és Rónáid Colman.) FLÓRA: Saxolon-Zsuzsi. Közkívánatra megismételve. (Ondrák Anny.) HVEZDA: A borzalmak háza. (Gaston Leroux bűnügyi drámája.) JULIS: A* orlov. 2-ik hét. LüCERN. Saxolon-Zsuzsi. 2-ik hét. LIDO: Királyok királya, a nagy Krisztussfllm reprize. METRÓ: Az északi sark ege alatt. — Barátom, a maharadzsa. SVETOZOR: íme, az Ember! (Eleona Boardmann és James Murray.) ERŐ ÚTJA*) Lávbzm ég kutató szemeim, fáklyává tombol ajkamon a világitó láng, hogy utat égessen tüdőm robajának: vezényszavak döngettek e nem térek ki kicsinyes szokások suttogó akaratából: prédára les két kezem a lábaim igát vonszolnak; a préda legyein vérző Vad ősi daccal s igában tudják hétszer halná a szabadok ideáljáért. Kuszáit az életem, mindenfelé gázol a vágya mint méhkas zümmög a végtelenségben s szavát csak akkor hallják meg e értik nagyszerűvé, ha fulánkja Iáj sebet... de, jaj, falánk nélkül, tudom a természetrajzból: már nincs en élet... (Komárom). Erdőházy Hugó * A szemző moveffnibariben mqgjieflieMŐ „Jós pmjetk- !bem“ oiimiü vierskaíieitjéibőiL DST'T. Előfizetőink és Olvasóink figyelmébe Magyar, olasz és lengyel vízumok, illetve útlevelek meghosszabbítása végett mél- téztassanak útleveleiket a Prágai Magyar Hírlap pozsonyi kiadóhivatalához, Brati- slava, Trösszling-u. 36, I. címre beküldeni A többi államokba szóló vízumok megszerzését a prágai kiadóhivatal: SDQT~Praha II., Panská ulice 12. III., eszközli.*^8® — A keresztégyszocialista párt kultar- munkája a ruszinszkói falvakban. Beregszászi tudósítónk jelenti: Az országos keresztény- szocialista part beregszászi női és leányszak-" osztálya az utóbbi időben tervbe vette, hogy elsőrendű műkedvelő grádájával felkeresi a falvakat és ott jótékonyoélu kulturális elő- > adásokat rendez. Az első ilyen előadást Ma- csola községben tertották, ahol a megnyitó beszédet Ortutay Jenő esperes, Beregszász főbírája tartotta. Az esperes meleg szavakkal beszélt a szeretetről, az összetartásról és a kulturmunka szükségességéről. Beszéde után a műkedvelő gárda az Apróhirdetés ci- mü két felvonásos vígjátékot játszotta el. A szereplők, Száraz Ilonka, Ignáczy Giza, Hornya Airanka, Teher Ilonka, Langer Giziké, Kábák Teréz és Manci, Imre Irén és Rózsi, Schreck Manyi, Szimitke Etelka, a legjobbat nyújtották. Ifj. Ragyeci Gyula kabarézott, Ke'- rekes Manci szavalt. Az előadást Reichard István kér. szoc. párttitkár rendezte és konferálta. — A Sz. M. K. E. szerveszkedése Érsekújvárról jelentik: A Szlovenszkói Magyar Kulturegylet ügyében vasárnap este Érsekújváron is értekezlet volt, amelyen a város kulturális Belének vezéremberei gyűltek össze. Itt szintén Alapy Gyula dr., a központ kiküldötte adta elő a megoldásra váró feladatokat, melyeknek Érsekújvárod igen szép tere nyílik. A bizottság Jaksits Lajos dr. elnöklete alatt munkába lépett és az alakuló gyűlést előkészíti. A szervezés munkájára Janson Jenő városi könyvtárost kérte fel a bizoit- ság. Mint értesülünk, Pozsonyban és Kassán is megindultak a SZMKE szervezési munkálatai és az év végéig minden nagyobb helyen meg fog alakulni a nagy magyar kulturegyletnek helyi szervezete. Október folyamán tartja meg a központi vezetőség Komáromban az első országos főközgyülést. — Tanácskozások a katolikus akció ügyében. PazBomy'ból jefllemitiik: A katolikus akció ügyében, melynek ímeg^zervezését a csehealwállüim püspöki tar leiIirendéJbe, Pozsonyban fonftos teinóiciskoaáisok folytaik a mingyuir-métoett tagoznitiban Bubniice Mihály dir. noKHnyóá apóéit ölti adimdroinsaítináitor, folöEem telit püspök eHmöktote HÜaitlt, melyen nétsztlvettlLek Tost Bainnia pireMif/uts-p lébánios és Píenlffor Miiüdlóe dr. tanodnak Kassainál, Dradhsflie rJémas és K aznicsay Árpád. pozsonyi ktanonokjoík, pkúuihos vtidágú meghivottt 'és más egytháízii íértfilak. A taaiá^aoaásokan a szervezés ügyéi kerültek ímegiviiltiaitŰsna és özein ktiivül a kiulltiuiriáilJits ügyekimetk szeimtelltek megy (fiiigyeilimét o jieilleinivollbaik. A taitoPJükius Bajit ó kérdését is ftilaposnin WliegiViilialbbáik. A hntórioznitiokiait a püspöki komlfieinernioiia elié tieupeevzlíii Rubmiics püspök, hogy azokra a jóvá- ■ hiaigyás/t mégis®emez®?. —Kémkedés miatt négy éri fogy ház. Ivrtsisai szcnikiespiil'őisiégiiinii!; ífifllffonwlijia: A koissaii láiblu iMHb- ibewpR folytain ima fojgW!9ttntoi!it Romiiiwavslky ..Vudr's és Pöslyémii József tónlkediéei b'ihipötvwll, nkilkvil. n kassai iW>rvén;jvzék t^gy-ni'égv évi fegyháizm lituk \ tATvVi nir, liifoir'itioit Alloikue méhmlőnök ölte meg és rabolta, ki Fawceil ezredes expedícióját Dycíi parancsnok részletes jelentése a brazíliai indiánok között tett felderítő útjáról iDytoltlt parancsnok, neim/néigáíben Bzeireinictsésem miegmieinjekülllt a ibnataillliaá őserdő leiőemséigies íeilliépésiü ótnüiiáinjaii eülcSh, unióst hosszas ultiaizás libáin miegéirkeaeftit Piaira Vároisáibia. Imimét külidllie m aillálbbd cikkeit a viŰájgBaiíbómiaik, araid! ybieai ’beszáimOl viszon- tagságos mtefnieíküOlósáriől. Fara (Belem, Brazília), szeptember 26. 26 napig haladtunk a Kulisevu folyón csónakban, amikor végre elértük’ azt a helyet, ahol annakidején Fawcett ezredes és kísérői elhagyták a folyót és ahonnan befelé haladtak a szárazföld ön keleti irányban. Itt találkoztak az anafukua indiánok főnökével, akinek neve Alloikue. Elmondotta, hogy ő két fiával és két nővel együtt segített Fawcett ezredeséknek a csomaghordozásban. Hosszú alkudozások után végre sikerült rávennem Alloikuet, hogy kisérjen el engem, arra azonban nem tudtam rábírni, hogy megmondja, mi történt Fawceltékkel. — Az éjszakát a főnök házában töltöttem és ott több olyan tárgyat láttam, amelyek kétségkívül Fawcett éké voltak. Voltak ezek között ruhadarabok, egy bádogláda és különböző műszerek alkatrészei. Kérdéseimre a főnök azt mondotta, hogy ezeket a ga- lapalos indián törzs embereitől kapta, ebben azonban alaposan kételkedtem. Ezután napokon át követtük pontosan Fawcették nyomát. Hosszas menetelés után elérkeztünk Marocába, ahol a galapalos indiánok laknak. Megtudtuk tőlük, hogy az anasukua indiánok „egyáltalában nem jó emberek“. A szokásos ajándékozási módszerek révén jó barátságba kerültem ezekkel az indiánokkal. Elmondották, hogy Faweettéket öt nappal azután, hogy a folyótól keletre indultak, megölték az indiánok. Mikor megkérdeztem, hogy ezt hogy tudják, azt felelték: — Négy napom át követtük a fehér expedíciót. Négy napon át láttuk tábortüzük füstjét, az ötödik nap már nem volt többé füst és ekkor tudtuk, hogy a fehéreket megölték a rossz indiánok. A galapa- losok jó indiánok, nem ölik meg az embereket. Tovább indultunk a Kuluene folyó felé. Ekkor több felvilágosítást is kaptunk a galapalos indiánoktól. Elmondották, hogy megtalálták azt a környéket, ahol az indiánok Fawcettéket megölték. A fák között kötelek voltak kifeszitve, ezekről pedig sárga és fekete tollak lógtak, ami annak a jele volt, hogy azon túl nem szabad menni, mert ott már embereket öltek. Ennek a felvilágosításnak a birtokában visszatértünk az anafuikua indiánokhoz és felelősségre vontuk Ailobikuet. Ekkor azt mondotta, hogy a suyas indiánok követték el a gyilkosságot, ő maga nem ment túl a Kuluene folyón. Állandóan hangoztatta, hogy az ő törzse rendkívül békés. — Az anafukua indiánok nagyon jó emberek — mondogatta folyton. , Együtt mentünk a Kuluene folyóig, Al- l.oikue itt kitünően ismerte a terepet. Elvezetett atjnak a háznak a romjaihoz, ahol annak idején Fawcett ezredes aludt. Kijelentette azonban a törzsfőnök, hogy tovább nem megy, mert fél az ellenséges törzsektől. Visszatértünk tehát expedíciónkhoz, amely a Kulisevu és Kuluene folyók torkolatánál várt ránk. Miközben a Xingu folyón haladtunk lefelé, próbáltam még több felvilágosítást kérni Allolkuetől, azonban kijelentette, hogy csak akkor beszél, ha előzőleg ajándékot kap. Nekem nem voltak fölösleges játéktárgyaim s különben is több indián jött velünk, ngy hogy azoknak la fenn kellett tartami ajándékozni való dolgokat. Ezért azt mondtam Alloikuenak, hogy egy puskáit adok annak, aki megmutatja nekem azt a helyet, ahol a fehér embereket megölték. Erre nyomban kijelentette, hogy megmutatja a fehér emberek megmaradt csontjait. Megállapodtam vele, hogy ketten együtt ismét felfelé megyünk egy darabig a folyón, addig a helyig, ahol a csontok vannak. Röviddel ezután azonban több száz indián vett bennünkel körül és baltákat, késeket és egyéb ajándékokat követeltek. Sőt azzal fenyegetőztek, ha nem adjuk meg nekik,amit kérnek, majd őlc segítenek magukon. A helyzet válságosra fordult. Oktalanság lett volna kis csoportunkat szétosztani, viszont nem mehettünk mindannyian visszafelé a folyón, mert több emberünk beteg volt. Ekkor elhatároztam, hogy nem viszek magamai fehér embereket. Elindulásom reggelén azonban két fehér teherhordóm kijelentette, hogy nem hajlandó engem elkísérni. Köiülték velem, hogy expedíciónk egy fiatal indián tagja, áld portogálul is tud, elmondotta, hogy kihallgatta AJloikue egy beszélgetéséi. Alloikue elmondotta társainak, hogy én nem fogok nagyon messzire eljutni, mert meg fog engem ölni, éppen úgy, ahogy Fawcetiet is megölte és akkor minden ingóságunkat elszedi. Meglehetősen valószínűnek hangzott ez a történet. Ekkor azt mondottam Alloikuenek, hogy mégis összes embereimet magammal viszem az útra és másnap indulunk. Másnap azután Alloikue eltűnt, mert azt gyanította, hogy meg akarom ölni. De minden nap több és több indián jött a táborunkba és egyre fenyegetőbben kezdtek ajándékokat követelni. Kijelentették, hogy erőszakosan fognak velünk elbánni, ha nem adunk ajándékokat. Óránként érkeztek a dsungeiből az indiánok, de a folyón is jöttek, felfegyverzett, harcosokkal megrakott csónakok. Már-már úgy éreztük, hogy lemészárolnak bennünket az indiánok, akik különben egész nyíltan lopkodták a holminkat. Ekkor egy este összehívtam a főnökeiket és elmondottam nekik, hogy mindegyiküknek fogok egy baltát és egy kést adni. Ez láthatóan kielégítette őket. Visszamentek erdei táboraikba és meggyujtották a tábortüzeket. Nem hagytak hátra őröket. Egyedül voltunk a folyó partján. Hangyaszorgalommal dolgoztunk, minden ingóságunkat csónakokba raktuk s azután nesztelenül megindultunk lefelé a folyón. Két napig utaztunk igy lopva, arnig végül biztonságba éreztük magunkat. Ha utánunk eyy másik expedíció megy erre a vidékre, nagyon féltem ezt az indiánoktól, akiket valószínűleg rettenetesen felbőszített szökésünk. Miliő dolláros ópiumcsempészés Amerikában Newyork, október 4. A „President Harrison“ nevű gőzhajó fedélzetén egymillió dollár értékű ópium érkéz az Egyesült Államokba. A vám hivatalnokok a vámvizsgálat alkalmával puszta vé- letlenségből megtalálták a küldeményt s természetesen azonnal '.'foglalták. Négy kinni utast azzal vádolnak, hogy ők szállították Amerikába Kínából az óriási ópiummennyiséget. A kianiakat szintén letartóztatták. Ugyanakkor vizsgálatot indítottak a hajóskapitány és a hajó tisztjei ellen, mert. az a gyanú merült, fel, hogy ők is tudtak a veszedelmes csempészáruról. Az a liajósüirsaság, amelynek a hajó tulajdonát alkotja, nagyobb pénsbünteféet fog fizetni.
