Prágai Magyar Hirlap, 1928. október (7. évfolyam, 225-249 / 1852-1876. szám)

1928-10-27 / 246. (1873.) szám

6 1928 3B, HMxmtM. Bgy kovácssegédtől csavargás közben Szobo­nya Károly névre kiállított igazolványt kap­tam és ekkor felvettem a Szobonya Károly nevet. (A bátyám 1200 koronát küldött nekem. Az volt a tervem, bogy kimegyek Amerikába, a pénzemmel eljutok Hamburgig és onnan majd caak továbbkerülök. A rendőrség azonban 1927 február 12-én újból elfogott. Elitéltek harminc napra és áttettek a magyar határon. Hazamentem, de már egy Csacskó nevezetű pozsonyi betörővel megbeszéltem, hogy vissza fogok jönni. Vissza is jöttem, hoztam magam­mal kétszáz pengőt és Csacsikéval Vádlott: Igen, felvettem a Hafner-nevet. majd Kiss Gyula néven is szerepeltem Po­zsonyban. Március 20-án jöttem vissza Ma­gyarországról és a pozsonyi levesosztóban is­merkedtem meg Andrásival, a volt dijbirko- zóval. Andrási bemutatott engem Pihodnának, akivel arról beszélgettünk, hogy valami lo­pást kellene véghez vinni. Pihodna azt mon­dotta, hogy neki van egy tipje. Nagybiccsén egy bankot kellene kira­bolni, mert ott csak három öregember van. Ez volt március 25-én. Később megismerked­tek a levesosztóban Marki Mátyással is. Köz­ben Marki és Pihodna feltörték a pozsonyi Slovenská Banka kirakatát, az itt szerzett zsákmányból fegyvereket vásároltak, úgy­hogy összesen három fegyverünk volt. Egy forgópisztoly, amely Pihodnánál volt, egy Steyer-pisztoly, amely nekem jutott és egy browning, amely Andrásié volt. Megbeszél­tük, hogy március 30-án kimegyünk Nagy­Ezután .Bognár elmondja, hogy március 30-án utaztak el Pozsonyból. A vasúti kocsi­ban négyen ülitek, azonban nem beszéltek egymással, nehogy gyanúsak legyenek. Kettő közülök Li pót várra vett jegyet, kelten pedig N&gybiocsére, hogy ezzel elhárítsák maguk­ról a gvarrat. Nagyékesére érkezve. Pihodna még aznap elment a bankba, hogy körülnéz­zen. Azzal, jött vissza, hogy nincs ott a főnök. Aznap, éjjel egy szériiskertben aludtak és ott megbe­szélték az egész rablás tervét. Pihodna előadása alapján elkészítette a pon­tos tervrajzot, hogy hol van a kulcs, hol van a kassza sfb. Másnap reggelre terveztük a rablást. Reggel elindultunk, megállapodtunk abban, hogy én megyek élőire, mert már gya­korlott ember vagyok az ilyesmiben. A szereposztás Elnök: Hány darab töltény volt ma­guknál ? Vádlott: Nálam tizenhét darab töltény volt és a revolverem szintén meg volt töltve. Andrásinál 25—30 töltény volt. Pihodna re­volvere is meg volt töltve és nála tiz-husz töltény lehetett. Azt is megbeszéltük, hogy a rablás után autón fogunk elmenekülni. Elnök: Ki osztotta Hűi a szerepeket? Vádlott: ügy beszéltük meg, hogy én megyek be először a bankba azzal, hogy pénzt fogok váltani, Marki fogja elrabolni a pénzt, Pihodna pedig lehúzza a bank redőnyeit. Hogy ne tegyünk gyanúsak, reggeldzés előtt két részre oszlottunk és ketten az egyik korcsmában, ketten pedig a másikban regge­liztünk és azután a főtéren találkoztunk. Elnök: Arra nem számítottak, hogy va­laki elllentálO ? án három órakor folytatták Bognár hika. Olását. Feltűnő volt, hogy a teremben gyertyákat helyeztek el arra. az esetre, ha a bandita ' cinkostársai esetleg rövidzárlatolt okoznának a törvényszék épületében. Az el­nök Gajdosik. András fatisztviselő meggyil­kolásának. körülményei felől faggatja Bog­nárt, aki elmondja, hogy miikor Gajdosik be­jött a bankba, megkináita öt cigarettával. Mivel elfogyott a kötözőzsineg, a kályháról szedte le a drótot és azzal kötözte meg Gajdosik kezét, uüri szlovákul hangosan kiabálni kezdett. Er­re — mondotta Bognár — hárman hozzálép- ttiník: én, Marki ás Andrási. Én kétszer gyomron ütöttem, úgyhogy elállt a lélegzete. Nem tudom, hogy melyikünk tömte be zseb­kendővel a száját, de Gajdosik még jobban kiabált. Ekkor Pihodna, az őrszemünk, kés­sél a kezében felrohant a kapuból, mire én 1 eszalladtam az utcára. Lent két kiabáló nőt láttam. Azt hittem, hogy ezeík elárulnak, föl­szaladtam tehát a lépcsőn és azt mondtam: Fiuk, itt baj van. Elnök: Szóval maga következetesen el­kerüli- azt, hogy kétszer megszűrte G-a-jdcsi­kóit. Erről maga nem akar tudni semmit? Vádlott: Nem. A menekülés A tovább iák során elmondja, hogyan si­került egéru-tot nyermök. Andrási és Marik! bejártuk egész Szlovensskót és Morvaor­szágot. Voltunk Briinnben, Karlsbadban, Máhrisch- Ostrauban, Léván, Zsolnán és alkalmas he­lyet kerestünk egy rablás elkövetésére. Zsol­nán elfogtak bennünket. Elnök: Fegyver nem volt maguknál? Vádlott: Nem. Elnök (két hatalmas konyhakést mutat fel): Hát ez a két szörnyű szerszám nem ma­guknál volt? Vádlott: De igen. Elnök: Szobonya név alatt magát kito­loncolták, mire visszajött és felvette a Hafner Lajos nevet. biccsére és Rácsén találkozunk. Elnök: Honnan tudta azt, hogy Nagy­biccsén pénz van. Vádlott: A Pihodna tipje volt a nagy­biccsei bank. Elnök: Miért volt ez a fegyver maguknál. Vádlott: Csak ijesztésül akartuk hasz­nálni, mert tudom régi praxisból, hogy rab­lást másképp nem lehet elkövetni. Elnök: Maguk nagyon jól tudták, hogy ha ellenállásra találnak, akkor használni is fog­ják a fegyvert. Vádlott: Erre nem gondoltunk. Hiszen az aradi rablásnál sem kellett a fegyvert hasz­nálni. Elnök: Maguk Piros Rózsa vérszövetség' nek nevezték el magukat. Vádlott: Erről nem tudok. Elnök: Maguk fel voltak készülve a gyil­kosságra is? Vádlott: Nem, csak a rablásra. Vádlott: Ama nem szániiiloitunk, ment hiszen gyilkolná mi nem akartunk. Csak az került szóba, hogy 1 jesztőlövésőket fogunk le­adni a levegőbe és az erdőbe menekülünk. Március 31-én délMőtt a piactéren találkoz­tunk és elmentünk a bankba. Először én lép­tem be a bank helyiségébe. Illedelmesen kö­szönteim és elmondtam, hogy ötvenezer pen­gőt szeretnék beváltani. Ekkor belépett Pihodna és Marki és megren­deztük a rablást. Én elővettem revolveremet. Marki a kasszá­hoz ment és kiinyallábötta a pénzt, amelyet a helyszínén szemmérték szerint szét­osztottunk magunk között. Az ottlévő urakat megkötöztük és a földre fektettük. Az egyik panaszkodott, hogy nem tud hason feküdni, mire megengedtük neki, hogy leülhessen a székre. Elnök: Az aranyórájukat is elvették ... Vádlott: Andrási vette el az aranyórát, én azonban azt mondtam, hogy adják vissza, mert ezek is olyan szegény emberek, mint mi. Vissza is adták, de később Andrási és Pihodna isimét elrabolták az egyik alkalma­zott és a szolga aranyóráját. Elnök: Hogy voltak megkötözve a tiszt­viselők ? Vádlott: Komótosan voltak ezek összekö­tözve, ami nem okozott nekik fájdalmai. Andrása szlovákul r á parancsolt az igazgató­ra, hogy luxusautót rendelljen a bank elé. Ezután elosztottuk a pénzt, a százasokat és ezre­seket csak úgy „saccolás“ szerint. Ekkor bejött eigv Kálnifc Mária nevű asszony, akit má leültettünk egy székre. Andrási azt mondotta Kálóik Mániának, hogy rablók van­nak a bankban 'és ezért legyen csöndben. Déli egy óraikor a tárgyalást félbeszakí­tották. együtt menekültek, ő pedig Pihodnávai. El­értünk egy falut, ahol elvált az u/tunk — mondotta —, de az voilt a megállapodásunk, hogy később találkozunk. Pihodnávai előre mentünk. Egy faluban vettünk kolbászt és a hegyoldalban vártuk társainkat, de azok nem jöttek. Ezért visszamentünk a faluba, hogy az állomásit megkeressük. Estié felbillenc óraikor barm in cl ép ésn yi távolságból két csendőrt láttunk közeledni. Alig tettünk pár lépést, felszólítottak, hogy adjuk meg magunkat. Én átugrottam az ár­kot, a kezemet feltartottam, de Pihodna eb­ben a pillanatban lőni kezdett. Nem tudom, hogy lelőtt-e egy csendőrt, de én nem lőttem a csendőrökre. Később azután Pihodna hozzám szaladt és fetelősségrevont, hogy miért nem lőttem a csendőrökre.. A vádlott ezután elmondja, hogy az erdő­ben barangolt, reggelire kelve visszament a faluba, ekkor már Piilhodna elvált tőle. Egy paraszt becsalta a házába, fia segítségével lefogta, megkötözte őt és átadta a csend­őröknek. Elnök: Mennyi pénzt kapott maga a rab­lás után? Vádlott: Hu szónkéin zer koronát. Elnök: Hogy van az, hogy csak tizen két­ezer koronát találtak magánál? Vádlott: Az a paraszt, aki megkötözött és átadott a csendőröknek, elvette tőlem a pénzt. Elnök: Nem jobb volna, ha beváltaná mindazt, amit elkövetett. Hiszen úgy is eil fogják mondani a tanuk, hogy Gaíjdosiikot maga szúrta meg ... Vádlott: Nagyságos elnök ur, én nagyon jó boxaló vagyok, csak megboxolrtam kétezer hasba, de nem gyilkoltam. Elnök: Mondja efl, mi történt, mikor a trencséni fogházban volt? Kitörési kísérletek a fogházból Bognár elmondja, hogy máikor sétálná vitték, megkérdezte a vizsgálóbírót, hogy milyen büntetést kaphat. A vizsgálóbíró azt mondta, hogy felakaszthatják. Nagyon meg­ijedt, nem gondolta volna, hogy Csehszlovákiá­ban ilyen szigorúak a törvények s ezért inkább megkísérelte a szökést. Cellája falát a vaságy lábával kivájta, de ész­revették és vasra verték. Tizenhat napig volt vasban, úgyhogy ailig bánt aludni. Ezután el­mondja, hogy hogyan ütötte le a cellában Ho- lényi János börtönőrt. Az volt a terve, hoigy mikor a börtön őr az ebéddel belép a cellába, rázárja a cella ajtaját, azután kiszabadítja Markét, és együtt elmenekülnek. A íogházőr azonban dulakodni kezdett vele. Egy másik fogbázőr is bejött lés együttes erő­vel leteperték. Elmeséli azután Bognár, hogy egyszer kenyérbélből csinált egy imitált revol­vert és azzal ráijesztett az őrségre. Az őrség öt tagja úgy megijedt, hogy elsza­ladt, de az őrmester kiütötte kezéből az imitált revolvert. Ha valódi fegyvert tud­tam volna szerezni, azzal meg tudtam volna szalasztani az egész trencséni fog­házőrséget. (Nagy derültség.) Elnök: Hogyan érintkezett Markllal a fogházban? Vádlott: Krumpliban csempésztem neki leveleket. A levelekben megbeszéltem Marid- lal, hogy ő megtámadja a fogházőrt és ezalatt Marki nagy lármát fog csapni a fogházban, hogy a támadásról a figyelmet elterelje. Elnök; Utoljára kérem magát, szálljon magába és mondja meg, hogy Gajdosikot ma­ga szúrta meg és maga lőtt a csendőrökre. Vádlott: Én nem lőttem, én nem szúrtam. „Nem mondtam... nem tettem“ Elnök: Figyelmeztetem, hogy mostani vallomása eltér a vizsgálat során tett vallo­másától. Vádlott: Trencsémben nem értettek meg jól engem, mert nem vették fel magyarul a jegyzőkönyvet. Elnök: De Nagybiccsén megértették, hi­szen magyarul beszéltek magával. Miért nem vallotta be az igazi nevét? Vádlott: Mert féltem, hogy akkor Romá­niába visznek vissza, ahol még sokévi fegy­házbüntetésem volt hátra. Az elnök ezután az eddigi és a mostani vallomása közötti különbségeket tárja Bognár elé. — Maga a nagybicosei járásbíróságon azt vallotta, hogy maga tömte be Gajdosik száját és mikor Pihodna nem akarta megszűrni, ak­kor maga szúrta meg és vágta föl a hasát. És most nem akar erről tudni? Vádlott: Ezt én nem tettem. Elnök: Miért ismerte be a vizsgálat so­rán ? Vádlott: Én nem ismertem ezt be. Elnök: Valaki hallotta, amikor azt mon­dotta társának: „Némitsd el őt.“ Vádlott: Én ezt nem mondtam. Elnök: Nézze, Bognár, ne védekezzen ilyen naivul. Maga tapasztalt ember, maga jól tudja, hogy a köztársaságnak épp olyan szi­gorú törvényei vannak, mint a többi államok­nak. Lapunk zártakor Bognár kihallgatása még tart. Marki kihallgatására csak holnap fog sor kerülni. Károlyi Mihály uirafslvéteíi kérelme a Karia előtt Budapest, október 26. Budaipesti szer­kesztőségünk telefonálja: A Kúria ma kezd­te tárgyalni Károlyi Mihály ujrafelvé teli ké­relmét, amelyet a tábla, mint. ismeretes, el­utasított. Horvát Dénes miniszteri tanácsos, a kincstár jogi képviselője, kérte a bejelen­tett per orvoslat visszautas i'tását és a peiruji- t'ási kérelem elutasítását azon az alapon, mert nem tár fel olyan uj bizonyító anyagot, amely az alapi féléiéi megd önthet né. A Kú­ria holnap délben tizenkét órakor hirdeti ki ítéletét. •• ügyvéd vagy teljes gyakorlattal bíró ügyvédjelölt dr. Malitus József irodájában Nitra,. Ku- pecka ul, 7. azonnal alkalmazást nyerhet. Brockway teherautók, autóbuszok legtökéletesebbek — Kérjen ajánlatok a i MOTOR IMPORT, Bratislava, Royko-u. 2/a. BUMKH—ITWliri'TITH—n—H—BBOBB—M———B— 1 magyar nemzeti párt választási népgyülései Komárom, október 26. A magyar nemzeti párt komáromi kerüle­ti központja hivatalosan közli: Az elmúlt vasárnap a járási és tartomá­nyi választások előkészítése céljából a magyar nemzett párt agitációs kőrútjában több közsé­get látogatott meg s több községben rendezett impozánsan lefolyt gyűlést. Riohter János nemzetgyűlési szenátor, Rázgha Károly földbirtokos és Méhes Rudolf So mórján, Füssy Kálmán nemzetgyűlési képviselő Hegedűs Balázs titkárra! Ersekkétyen és Rar- ton, Holota János dr. nemzetgyűlési képviselő és Kalitza Sándor titkár N agymegye rém ifj. Koczor Gyula nemzetgyűlési képvise­lő, ügyv. elnök Prohászka La jos titkárral Ga- ram kövesd és Helénában, Salkovszky Jenő dr. ipolysági körzeti el­nök és Jády Károly titkár Alsó- és Felsőszc- meréden, Jaross Andor, a komáromi kerület és a> éreekujvári járási mezőgazdasági szakosztály elnöke Morvay Jenő titkár kíséretében Ma- gyardiószegen és Hidaskürtön, Ficza Ferenc érsekujvári kisgazda, Schneider Ede és Ágh László titkárokkal Ke­rn espanmon és Nagycéténybeo. Szónokaink nagy vonásokban ismertették az általános politikai és gazdasági helyzetet s a szlovenszkói magyarságnak tiz éves kisebb- ségi sorsban tengődő kálváriáját, valamint a sovén törekvés megvalósítása érdekében - kormány részéről ellenünk kulturális, köz- igazgatási és gazdasági téren alkalmazott cent­ralista eszközök gyakorlati hatásait. A hiteles és nyilvánvaló adatok tömegével világította k rá, hogy a kormány az állam tiz éves felmú ­lása után is még mindig a fősulyt kifelé a ha­talmi és politikai kérdésekre fekteti, míg a-, általános jólétet szolgáló elsőrendű gazdasási kérdésekkel rövidlátása következtében ne:- sokat törődik. Befelé pedig a nemzeti állam eszméjétől mámorosán a nemzetiségek beol­vasztására törekszik. E programszerű munká­ja tíz év alatt az itt élő magyarság számtalan kulturális, társadalmi és gazdasági intézmé­nyét tette tönkre, a meglevőket pedig gúzs­ba kötötte. A bekövetkezendő járási és tartomány választások jelentősége mellett a jelen sivár­ságára s történelmi tényekre hivatkozva mu­tattak rá az adott esetben a nemzet erkölcsi és anyagi értékeinek és érdekeinek a gyakor­lati, praktikus és eredményes védelmi mód­szerére: — az itt élő magyarság egysége meg­teremtésének paranesszerü szükségességére. Mert csakis a magyar egység lehet az a haté­kony organizmus, amely képes a kormány po­litikájával szemben alkotó munkát végezni és a magyarság létezése és megerősödése érde­kében pozitiv eredményeket felmutatni. Úgy a 14-iki, mint a 21.-iki népgyüléseink keretében impozánsan, elementáris erőve: nyilvánult meg, hogy a széles néprétegeink­nek a köztudatában már nem taktikai, vagy pártpolitikai fogalom, avagy kedvenc szóvirág a magyar egység gondolatának megvalósításá­val való foglalatosság, hanem a tiz éves ki­sebbségi sorsiban élő magyarság természetes és feltartózhatatlan érzelmi, értelmi, gazdasá­gi és politikai evolúciója. A magyar nemzeti párt. mely mindenkor a magyar egység gondolatát féltve ápolta - még kilátástalan körülmények között is meggyőződött, hogy az eddigi mimikája nem volt hiábavaló. Ez a meggyőződése sarkalja további ez irányban! fáradhatatlan munkára s határtalan bizalommal tekint a bekövetke­zendő választások elé. — Az építkezési törvény érvényének mese hosszabbítása. A képviselőház pénzügyi bizottsága az építkezési törvény prolongálásáról szóló kor­mányjavaslattal foglalkozott, amelyet tudvalevőleg a szociálpolitikai bizottság már el is fogadott. A koalíció parlamenti bizottságának döntése szerint a javaslatban szereplő határidőket, melyek az adókedvezményekre vonatkoznak, ki fogják tolni. Az eddigi fogalmazás szerint adókedvezmények­ben oly épületek részesülhettek, amelyeknek épí­tését legkésőbb augusztus 31-én kezdték, s 19*2(1 végéig befejezték. A módosítás szerint az építke­zés kezdésének időpontját 1929 június végéig tolják ki s a törvény 1980. év vegéig les* ér­vényben. Felvetődik a bankrablás terve A nagybicosei bankrablás terve és megvalósítása A délutáni tárgyalás

Next

/
Oldalképek
Tartalom