Prágai Magyar Hirlap, 1928. október (7. évfolyam, 225-249 / 1852-1876. szám)
1928-10-25 / 244. (1871.) szám
'JWKA.Wii* * !AVí)íAk*H Í fctuÁk'' LffúO M, («Uhirt<NÚ Óriási hiány magyar elemi és polgári iskolákban gén megszüntetett silorenszkói teljhatalmú minisztériumnak azt a rendeletét, amellyel a Magyarországon 1918 után megjelent könyvek Szlovenszkóra való behozását cenzúra alá vetette. Kezeim között van egy jegyzék, amely összefoglalja azokat a Magyarországon 1918 után megjelent könyveket, amelyeket Szloven- szkón és Ruszinszkóban szabadon lehet terjeszteni. összesen 78 könyvet engednek be Magyarországnak egy évtized alatti rendkivül gazdag könyvtermeléséből! Ezeknek a könyveknek . a jegyzékében azonban hiába keressük a magyar irodalom klasszikus nagyjainak müveit, az egyetlen Madách Imre kivételével valamennyi száműzve van a csehszlovák köztársaság területéről. Bizonyára van tudomása az iskolaügyi miniszter urnák is arról, hogy Kassán számos könyv között elkobozták Balassa Bálintnak, a XVII. században meghalt magyar lírikusnak a müveit, továbbá Csokonai Vitéz Mihály dalait, Gárdonyi Gézának Egri csillagok cimü müvét és Krúdy Gyula Podolmi kisér- tet-ét, Vagy mit szóljunk althoz, hogy mig a szlovákoknak Szent Adalbert-egyesüiete — nagyon helyesen — szabadon működhetik Budapesten és ott fiókot nyithatott, addig a budapesti Szent István Társulat Szlovénszkó területéről ki van tiltva, sőt Prohászka Ottokárnak, a korán elhunyt nagy széke sf eh érvári ! püspöknek gyönyörű filozófiai müveit sem szabad Szlovenszkón terjeszteni. Az iskolaügyi miniszter ur, aki a magyar kultúra emlőin nevelkedett s aki minden képességének kifejlesztését a magyar iskolák- ' nak köszönheti, kulturemberi kötelességének tenne elegei, ha ezeknek a hihetetlen kilengéseknek egyszer véget szakittatna! Emlékeztetnem kell itt arra is, hogy alig fél esztendővel ezelőtt az itteni. hatóságok megtiltották, hogy Kosztolányi Dezsőnek, a magyar irodalomnak egyik büszkeségének, akinek a Nagyon sajnáljuk, hogy az i&kolaügyi minisztérium költségvetése nem részletezi ásókart a kiadásokat, amelyekért az elemi és polgári iskolák fentartása fölemészt. Ennek oka bizonyosan az, hogy az iskolaügyi miniszter ur ezekkel az adatokkal nem mer a nyilvánosság elé lépni, ment akkor kiderülne, hogy a nemzeti kisebbségek, különösen a magyarság elemi és polgári iskolai oktatása milyen csekély összegekkel kénytelen beérni azokkal a hatalmas tételekkel szemben, amelyeket a cseh és szlovák iskolák, de elsősorban az úgynevezett kisebbségi iskolák — értsd a német és magyar vidékeken létesített cseh iskolák — céljaira fordítanak. Részletes pénzügyi adatok nélkül is meg lehelt azonban állapítani azt, hogy a csehszlovák köztársaságban legalább százzal kevesebb magyar elemi iskola van, mint amennyi a lakosság számaránya szerint megilletne bennünket é? a meglévő elemi iskoláknak 90 százalékát is nem az állam, de n hittelek ezetek, községek és e^esüieleik tartják fenn, tehát közvetve ,a magyar lakosok önmaguk, meg lehet továbbá állapítani azt is, hogy a meglevő 17 magyar polgári iskola helyett minimális számítás szerint legalább 94 illetné meg a magyarságot, hogy a polgári iskoláknál egyáltalában nem fordítanak gondot a fiunevelésre, hegy a magyar osztályokban aránytalanul több tanuló van, mint az államnyelvü iskolákban, hogy a szlovák állami iskolák épületei valóságos paloták az ugyancsak az állom áltel fentartott magyar iskolákhoz képest és igy tovább.., Szóvá kell tennem azt is, kosry n tanfelügyelői karban tudtommal egyetlenegy magyar sincsen, aminek következménye azután az, hogy a tanfelügyelők a szín magyar községek iskolaszékei vél és tanítóival is törvény- ellenesen. nem iw» gyárul, de szlovákul levelesnek. Mint e miit ettem, a kisebbségi magyar elemi iskolák nagy részét a hit!előkezelek tartják fenn. A felekezeti iskolák Szlovenszíkó kulturális fejlődésének évtizedek éta fontos támaszai voltaik. Sajnos azonban, hogy a mai polgári kormány minden tendenciája azt a célt szolgálja, hogy a vallásérkö!esi alapon áilüsó iskolákat létalapjukban megrendítse s így lassú elsorvadásra és megszűnésre késztesse. A felekezeti iskolák sorsa A nyilvánosságra jutott, de visszavont Is- kül&íörvényterveoert, a mostani tanügyi inány- mt, amely otiy súlyos nehézségeket, majdnem teljesíthetetlen követeléseket támaszt a felekezeti iskolák építése, fejlesztése s fentartása elé, az újabban oly gyakran jelentkező élköz- ségesitési törekvések, mind-mind a kormányzat burkolt szándékairól tanúskodnak. Felekezeti tanítóink és tanáraink oly messze estek a tanítás szabadságától, mint Makó Jeruzsálemtől. Az állami tanfelügyelőknek a törvény az ellenőrzés jogát biztosítja. A valóság azonban azt mutatja, hogy az állami tanfelügyelő úgyszólván élet és halál ura a felekezeti iskolák és tanítók fölött. Ezrekre, tízezrekre menő illetékeket szüntethet be egy tollvonással a felekezeti tanítóknál! Hogy a felekezeti iskolák fen tartására az iskolaügyi kormány mennyivel járul hozzá, az a költségvetésből nem tűnik ki, de tudom jól, hogy a mostani állami tanfelügyelet úgy szereti feltüntetni a felekezeti iskoláik helyzetét, hogy azok az állam kegyéből élnek. Ez falsum, ez megtévesztés, ami ellen a legerélyesebben kell, hogy felemeljem tiltakozó szavamat! A felekezeti iskoláik tanítóinak állam segélyei busásan kikerülnek az állami adókból és pőf ad ókból, amelyeket a Mffdekezet adózó tagjai, mint állam polgárok fizetnek. Ez nem ajándék, hanem igenis az államnak kötetes járuléka a felekezeti iskolák fon tartásához! Ha egész tárgyilagosain tekintjük a dolgok meg kéül állapítanunk, hogy’ éppen allénké rétég, a hitfclekezetek adnak ajándékot az államnak, amikor 100—200 stb. százalékos külön hitközségi adót űzetnek a felekezeti iskolák fentartására! Vájjon mit fog a Szentszék szólni ahhoz, hogy éppen a modus vivendi megalkotása idején akarja a kormányzat az egyház kezéből, a legfontosabb jogot, a gyermek-nevelést kicsikarni? Merem álílntani, hogy a felnövekedő nemzedék valláserkölcsi alapjának megszűnésévé! az állam léte rendül meg, ha pedig ezt akarja az kkólaűgyi kormány, úgy lássa a következmény eket ! Indexen a magyar kSnyvek Ha a kulturális életnek általános vonat- i hozásait veszem szemügyre, úgy lehetetlen j meg nem állapítanom azt, bogy ennek az ál- ! Iámnak kultúrpolitikája a magyarságot kínai j falak közé akarja szorítani s ilymódon akar- ; ia megakadályozni azt, hogy az itt élő ma- j gyarság lépést tartson korunk szellemi áram tataival. Eunek jellemző példája az, hogy miképpen alkalmazzák az azóta már ró- ‘ cseh irodalom is hálás lehet, hiszen ő fordította le Csapoknek RUR-jáí, szioveuszkói irodalmi turnéját, s ezzel ismét kiderült az, hogy a kormánynak az emberek szellemi együttműködésére vonatkozó minden kijelentése és Hodzsa iskolaügyi miniszter urnák a bécsi Beethoven-ünnepségen tartott beszéde, amelyben azt mondotta, hogy a kultúra a hid a különböző népek között, üres frázisnál egyébnek nem tekinthető. Ilyen körülmények között a magyar kultúra fentaríása és ápolása a legheroiku- sabb feladatok közé tartozik. A csehszlovákiai magyarság kultúráját el akarják zárni az anyanemzet kultúrájától, hogy magára maradva, minél előbb elsenyvedjen. A kormány semmivel sem támogatja az itteni magyar kultúra kiépítését, hiszen akár az irodalmi és zenei, akár a képzőművészeti és tudományos életet nézzük, mindenütt azt látjuk, hogy az a kormány, amely súlyos milliókat áldoz a cseh és a szlovák, de még a német kultúrának is, egyáltalában nem törődik azzal, hogy ebben az országban tekintélyes számú magyar alattvalói is vannak. A szlevsnszkói tankönyvek Éppen e napokban olvastam a Berliner Tageblattban, hogy a német kormány Lengyelország felsősziléziai részében levő német, tehát kisebbségi iskolák céljaira mennyit áldoz. Mi nem kívánjuk a kormánytól azt, hogy engedje meg a magyar államnak, hogy Szlo- venszkóban és Ruszinszkóban magyar iskolákat tartson fenn, azonban teljes joggal megkövetelhetjük a kormánytól azt, hogy az állami költségvetésben adja meg a magyaroknak azt, ami számaránya alapján megilleti őket. Ez nemcsak az igazság elvéből folyik, hanem a kormány ezt már a saintgermaini szerződés alapján is megtenni tartozik, amelyben tudvalevőleg erre kötelezettséget vállalt. De ha már a kormány ezt a kötelezettségét nem akarja teljesíteni, legalább azt kellene minden rendelkezésére álló eszközzel megakadályoznia, hogy az iskolákban gyűlöletet hirdessenek a nemzetiségekkel szemben. Van-e tudomása a miniszter urnák arról, hogy a gimnáziumokban használt tankönyvek közölt ott van Pesek Haza és Világ cimü könyve, amely azt állítja, hogy a régi magyar időkben a szlovák beszédet bűnnek tartották és mint hazaárulást üldözték. A magyar a szlováknak még emberi méltóságát sem ismerte el. Az iskolaügyi miniszter urnák kellene a legjobban tudnia, hogy ez az állítás milyen szemenszedett valótlanság, mert a régi Magyarországon senkinek sem jutott eszébe valakit anyanyelve miatt üldözni, amire legjobb példa a boldog emlékű Ósernoeli János, aki egyszerű szlovák fiúból Magyarország hercegprímása lett. Vagy ott. van egy Hlavicska nevű szerzőnek történelmi könyve, amely szerint a magyarok mint nomád nép gyilkosságokból és rablásokból élnek. A régi, sokat ócsárolt magyar rezeim idejében elképzelhetetlen lett volna egy tankönyv, amely ilyen szavakkal szította volna a gyűlöletet az országnak egy nemzetisége iránt! Beszédem végéhez közeledve nem mulaszthatom el, hogy újból szóvá ne tegyem a lefoglak egyházi birtokok ügyét. Szlovenszkó katolikusai már többször tiltakoztak az egyházi birtokok jogtalan lefoglalása és visszatartása ellen. Az országos keresztény szocialista párt most is a leghatározottabban követeli, hogy a birtokok minél előbb visszaadassanak jogos tulajdonosuknak; a* egyháznak s a birtokok jövedelme pontos elszámolással szolgáltassák át a jogos frászoméi vésők kezeihez. Ezzel kapcsolatiban követeljük, hogy a patronátusi birtokok fölparcellázása utájn gondoskodjék a kormány a templomok, pap- lakok és egyéb épületek, valamint a papság paitromátusi járandóságának biztosításáról. A birtokokat parcellázzák, de a patronátusi törvényjavaslat még mindig késik és félő, hogyha elkészül, neon lesz benne sok köszönet. A modius vivendi tárgyalásával kapcsolatban nem mulaszthatom el felhívni a kormány figyelmét az itt élő katolikus magyarok siralmas helyzetére. A szlovenszkói katolikus magyarok az egyházi téren is érzik azt a nagy magúkrahagyatotfeágot, amelyet más téren is tapasztalnak. A magyar katolikus papság számos tagját minduntalan súlyos sérelmek érik. 20—80 év óta ifetmiiködőket zaklatnak az illő- tőség miatt,,, elvonják a kongmi&t s nincs fórum, amely ezen zaklatások ellen védelmet nyújtana. Á bírósági ut hosszú és lassú s legtöbbször nem vezet célhoz. WEIGEL tánciskola I liilll @ii házmegy él a magyar katolikusoknak Az európai kultúra harcol ASganisztán királya a turbán és a szakáll ellen — Lenviratia és átöltöztette narlamentie kéoviselöit —■ London, október 24, Az angol lapok érdekes részleteket közölnek Arnanullak afgán király reformjairól. A legutolsó ezek között az volt, hogy Afganisztán királya a parlamenti képviselőket európai ruhariseleire kötelezte. Kerek 700 képviselője van a ka buli parlamentnek s a király rendeletére valameny- nyien összegyülekeztek a fővárosban. Temérdek sokan jöttek automobilon, mert ez a közlekedési eezköz hihetetlenül elterjedt Afganisztánban. A hegyvidéki törzsek képviselői természetesen régi arab népviseletükben, bő humuszokban és festői, színes turbánokkal jelentek meg a király 6zine előtt Amanullah király kihlrdotte a képviselőknek, hogy ezentúl nyugateurópaiasan kell öltözködniük. A* arab nép viseletű képviselőket bevezették a palota, együk termébe, olt nadrágot kellett húz ni ok és európai szabású kabátot, 'bőrlxjofcikoraikat, illetőleg fa talpú papucsa íNyitra Iparos székház információ a Huszár cégnél, Vilson-utca kívánják, hogy külön egyházmegyét kapjanak és egyházi életiik élén saját fajukból való főpásztor álljon. Ha a kormány jogosnak ismerte el a szlovák katolikusok igényét szlovák származású püspökök kinevezése iránt és ezt a kívánságot a püspöki kinevezéseknél mint követelményt képviselte, úgy követeljük, hogy ismerje cl és képviselje a magyar katolikusok hasonló igényét a méltányosság és igazság, a demokratikus egyenlőség elve alapján. Fontosnak és aktuálisnak tartom a katolikus magyarok kívánságát hangoztatni most, amikor a modus vivendivel kapcsolatban az egyházmegyék határait rendezik. A kongnia kifizetése még mindig késik Végül újból szóvá kell tennem a leik észtedé papság kongrua-ügyét. A végrehajtási utasítás ugyan megjelent már, azonban az állaim niég mindig nem gondoskodott arról, hogy a papságnak a törvény értelmében járó kongnia ki is fizettessék. Sziovenszkó területén alig van nap, aki a felemelt kongruát megkapta volna. A legnagyobb méltánytalanság as is, hogy azoknak a lelkészeknek, akik évtizedek óta itt működtek, de az itteni botrányos állampolgársági és illetőségi joggyakorlat következtében csak a legutóbbi időben kapták meg a» állampolgárságukat, nemcsak, hogy az elmúlt évekre járó kongruájukat nem fizették meg, hanem még eddigi szolgálati éveiket nem számították be s ezáltal felbecsülhetetlen károkat okoznak nekik. Vannak olyan papok is. akik már 4 — 5 évvel ezelőtt letették a fogadalmait az illetékes egyházi íenhatóság kezébe, az iskolaügyi minisztériumban mégis azt állítják, hogy a püspök nem volt feljogosítva a fogadalom ki- vevésécre. Az iskolaügyi minisztériumnak legelemibb kötelessége volna, hogy végre rendet teremtsen saját minisztériumában. Éppen a napokban olvastuk a szlovák agrárpárti lapokban, hogy számos református lelkésznek, akiknek vitás volt az illetősége, az állampolgárságot csak azzal a feltétellel adták meg, hogy belépnek az agrárpártba és annak érdekeit fogják szolgálni. Nőm tudom feltételezni, hogy akadna lelkész, aki meggyőződését elárulná egy állampolgársági oklevél s egy párttagsági igazolvány kedvéért, azonban nagyon jellemzőnek tartom azt, hogy ilyen hírek egyáltalában szárnyra kelhetnek, mert ezzel demonstrálják azt a hihetetlen terrort és a párturalomnak azt a kilengését, amely ebben az államban uralkodik. Ismét csak azt kell mondanom, hogy a régi Magyarországon ilyesmi ne<m volt lehetséges és soha az állampolgársági kérdésiből pártpolitikai kérdést nem csináltak! Százezer hontalan Küszöbön áll a jubileumi ünnep, amelyre Prága városa és a csehszlovák nemzet olyan nagy parádéval készül. De az állaim fennállásának tizedik esztendejében is csak Szlovénokéban százezret felülmúlja azoknak a száma, akiknek állampolgárságát a hatóságok nem akarják elismerni. Vannak emberek, akik a hetvenes évek óta megszakítás nélkül Szlovenszkón laknak, ezt a területet soha nem hagyták el, szorgalmas munkájukkal hozzájárultak e földterület felvirágoztatására, fiaik a csehszlovák hadsereg legjobb katonái, hatalmas adóösszegeket, fizettek be az állam pénztárába és mégis: ma is idegeneknek tekintik őket. Beszélhetünk-e végleges konszolidációról egy államban, ahol a hontalanok szivét állandó bizonytalanság érzése marcangolja? Ily kö rülmények között nem nehéz megérteni azt, hogy miért annyira elégedetlen a magyarság ebben az államban, amikor fiainak egytizod részét nem akarják állampolgárokul élte merni. Ütött a tizenkettedik óra, hogy ezt a kérdést, amelyet már Európa botrányának kell tekinteni és szégyene az itteni kultúrának és civilizációnak, végre likvidálják! Ütött a tizenkettedik óra, hogy a nyugdíjasok, valamint özvegyek és árváik megdöbbentőn szomorú helyzetén javítsanak és a ha- dikölcsön problémáját, amely annyi kis exisz- tenciának keservesen szerzett vagyonát tette tönkre, revízió alá vegyék! Masaryk köztársasági elnök ur a köztársaság kilencedik évfordulója alkalmából lelkére kötötte a kormányzatnak és a hatóságoknak, hogy tegyék jóvá a jubileumi esztendőben azokat a hibákat, amelyeke! eddig elkövettek. A jubileumi esztendő azonban már vége m, amely az állam lakosságának 5.57 százalékát teszi ki, de amely az álam közgazdasági és kulturális életében ennél a százalékarány- nád sokkol nagyobb szerepet jéitezi!k! lön magyar egyházmegyéje. Nem kegyet kérnek, de a természetadta jogos alapon állnak a szlovenszkói katolikus magyarok, amidőn azt Ezek a szomorú jelenségek szerintem oi nét származnak, hogy a Szlovenszkón lak több mint félmillió katolikusnak nincsen ki kát fel kellett cserélniök 'bőrcipővel és a turbánt cilinderrel. De ez még hagyján, noha a hegyvidéki képviselők alig tudtak járni a szokatlan cipőben. A hosszú szakáll sehogy sem illett a nyugateurópai öltözethez s mikor Amami 11 ah király végignézett, a sorakozó képviselőkön, nyomban megparancsolta, hogy senki sem viselhet torzonborz szakállt. A képviselőknek azonnal meg kellett borotválkozni ok, csak keveseknek engedte meg a király, hogy rövidre nyírt szakállal járhassanak. De a kabuli parlament ülésterme is nagy változáson ment keresztül. Eddig a képviselők a földre kuporodtak le s középen egy alacsony emelvényen ült maga alá húzott lábbal az elnök. Nyugateurópai viselethez ez sehogy sem illett volna, tehát A mán ii llah király padsorokat állíttatott föl a törvényhozás termében. Az afganisztáni képviselők az ülésnek ért a módját nagyon kényelmetlennek találják.
