Prágai Magyar Hirlap, 1928. október (7. évfolyam, 225-249 / 1852-1876. szám)
1928-10-25 / 244. (1871.) szám
2 tm oheőber », crtttörflft. A szlovák néppárt Drobny véglegesítése ügyében ultimátumot intézett a kormányhoz Döntő összecsapás a néppárt és az agráriusok közt - Október 28-ig dől el Cserny belügyminiszter és Drobny országos elnök konfliktusa - Hlinkáék a jubileumra való tekintet nélkül ellenzékbemenéssel fenyegetőznek Prága, október 24. Már több oldalról rávilágítottunk arra a kormányválsággal fenyegető kulissza mögötti harcra, mely a szlovák néppárt és a cseh agráriusok szlovenszkói szárnya között a legutóbbi napokban úgyszólván döntő ütközetté fejlődött ki. A viszálykodás oka természetszerűleg hatalmi kérdés, harc a szlovenszkói közigazgatás fölötti párt- hegemóniáért. A helyzetet nyilt szakításig az mérgesítette el, hogy Drobny országos elnök, mint ismeretes, az országos közigazgatási hivatal elnöki ügyosztályának éléről rövid utón erélyesen eltávolította a cseh Mezőiket, az agráriusok exponensét, aki egyúttal a belügyminisztérium bizalmasa volt az országos elnök mellett és a szlovák néppárt terveit számtalan esetben keresztezte. A belügyminisztérium pártját fogta az elmozdított cseh hivatalnoknak, Drobny viszont nem engedett, ngy hogy tkt agrár-indák hatalmi vetélkedés a belügyminiszter és az országos elnök konfliktusává mérgesedett el. A kulisszák mögött folyó harc erre a nyilvánosság elé került A szlovák néppárt nyíltan Cserny fejét követelte, Hodzsa pedig kassai beszédében fölvette az eldobott keztyüt, úgy hogy most már nemcsak a néppárt, hanem az agrárpárt is számol a végső konzekvenciákkal”, vagyis annak lehetőségével, hogy a szlovák néppárt esetleg kilép a kormányból. A Siovák tegnapi száma újabb részleteket közöl az agrárok „anti jubiláns intrikáiról" s a két legnagyobb szlovenszkói párt összecsapásáról a következőket Írja: — Meznik eltávolításával kapcsolatosan olyan hir látott napvilágot a sajtóban, hogy Országh alelnök demonstratíve lemondott Egyszóval hangsúlyozták vele a Meznik és Országh-féle szövetséget. Az újságok, melyek ezt közölt %, nem bizonyultak rosszul tájékozottaknak, mert n egyetlen ember, aki Meznik pártjára kelt és nyiltan kijelentette, hogy Mezniket nélkülözi hivatalában: OrA Képes Ifiét előfizetési dija Praha fl„ Panská s& ÜL emelet címre küldendő szágh alelnök volt Miért, miért nem, Prágában, ahol Országh néhány napot töltött, megkezdődött a kulissza mögötti munka. E munka eredménye szerfölött sértő egész Szloven- szkóra. A belügyminisztérium rendelkezésére Mederly Károly dr. közigazgatási tanácsost is elmozdították helyéről s a harmadik ügyosztály élére helyezték, melyet azonban állítólag helyiség hiányában nem foglalhatott el. Minden józan ember megkérdheti, hogy történhetett meg mindez? Megmondjuk nyiltan. Mederly az elnökségben útjukban volt az agráriusoknak és a luteránusoknak, akik senkivel nem akartak és nem akarnak osztozkodni a hatalomban. Megakadályozta azt, hogy az országos közigazgatási hivatal agrárpárti titkársággá sülyedjen, mint amilyen agrárpárti titkárságok voltak annakidején a zsupáni hivatalok. Mederly dr. meggyőződéses szlovák, aki a maga szlovákságát hivatalában is érvényesíteni akarta. De katolikus is, és mint ilyen, szálka volt az agrár-evangélikus hatalmasságok szemében, akik az országos elnöki hivatalt is maguknak akarják kibérelni. Ez az oka annak, hogy Mederly ellen klikk alakult, melynek élén Országh alelnök állt, mint az agrárpárt terveinek végrehajtója és Meznik, mint Prága exponense. Hogy ezek az intrikák milyen messzire mentek, arról egyelőre nem nyilatkozunk, mindössze csak azt említjük meg, hogy a klikknek gyorsan kellett dolgoznia, mert október 28-ika igen közel van, amikor a kormány ünnepélyes ígérete szerint Drobny elnököt véglegesítenie kell állásában s amikor a kormány másik ígéretét be kell váltani, hogy t. i. Mederly kapjon megbízatást az elnökségi ügyosztály vezetésére. A klikk meg akarja hiúsítani a kormány mindkét Ígéretet s egyes tagjai olyan terveket kovácsolnak, hogy nemcsak hogy Drobny ne kapja meg véglegesítését, hanem hogy egy ugrással ©rsságh alelnökőt nevessék ki országot* elnöknek. Ezek a tervek nagy visszatetszést keltenek a hivatalnokok között és különös fényben tüntetik fel a belügyminisztériumot, mely felült az agrárok eme kombinációjának és azt támogatásban részesíti. Hogy mily kíméletlenül dolgozik ez a klikk, látható abból is, hogy már az elnökségi ügyosztály mostani feje, Marsik Emil dr. is útjában van, akit klerika- lizmussal vádolnak s akinek jelleme megakadályozza azt a tervüket, hogy az országos hivatalban mindenáron luteranokráciát létesítsenek. Az agrárpárt az elnökségi ügyosztály élére egyik evangélikus párthivét nézte ki és széleskörű akciót kezdett terve megvalóeüá- ■ára. A dologról Mért írunk, mert a legközelebbi napok elsőrendű politikai aktualitásává ígérkezik kiszélesedni. A szlovák néppárt elnöksége határozott állást foglalt a dologban s álláspontját küldöttség utján hozta a miniszterelnökhelyettes tudomására. Ha a belügyminiszter nem váltaná be a kormány említett ígéretét, olyan helyzet állna elő, hogy a szlovák néppárt a legszélsőbb konzekvenciákat volna kénytelen levonni belőle, tekintet nélkül a jubiláns ünnepségekre. A Siovák cikke szerint tehát a Hlinka- párt újból ultimátumot intézett a kormányhoz. Azonban a néppárt gyakran fenyegetőzött már hasonló ultimátumokkal, igy például juuius végén, közvetlenül a tartományi rendszer szlovenszkói végrehajtása és a szlovenszkói országos elnöki szék betöltése előtt. Az erélyes ultimátumok azonban rendesen csendes hangú megalkuvásokká gyengültek s azért most is kétkedve tekintünk a szlovák néppárt harcias kardcsörtetése elé. Szocialista védőrségek vonultak fel a tüntető pesti főiskolások ellen! A rendzavaroknak csak kis része volt diák — Ma csönd volt az egyetemek körül — Budapest, október 24. (Budapesti szerkesztőségünk telefoaijelemtése.) Tegnap este kilenc és tizenegy óra között a rendőrség az Andrássy-utom, az Üllői-utón és az Erzsébet- köruton többdziben oszlatott fel összeverődött, úgynevezett sétáló tüntetőket, összesem 219 előállítás történt. Reggel hét óráig tartott az előállított emberek igazolása. Megállapították, hogy az előállítottak nagy része munkás és csak kis részben diákok. Valamennyit igazolás után elbocsátották, de száznyolcvan személy ellem csendháiboritás és bofcrámyokozás miatt megindult az eljárás. A rendőrség azt gyanítja, hogy az előállított munkások tagjai egy titkos szocialista véd- örségnek, amelyet a szocialisták állítólag * diákok ellen szerveztek meg. Az Uj Nemzedék azt írja, hogy a szocialista rédőrség főhadiszáüása Fejér Károly vezetése alatt as Erzsébet körút 13. szám alatt, a kereskedelmi al kaJmamttak smkswrvezeK helyiségébe* működik Itt álnak kétesen az ifjúmunkások boxesr rel ée bottal felszerelve, hogy ha valahol a diákság tüntet, azonnal a helyszínen teremjenek és megrendezzék az ellecoftüntebésk Az éjszaka az Erzeébet-kötrut egyik kapuja alatt gyanús csomagot találtaik, amelyet a rendőrség fegyverszakértővel nyittatott fel. Kiderült, hogy úgynevezett gyalogsági pukj kanosokkal volt megtöltve a csomag, amelyet i azonban csupán riasztásra, pánik eiöidézésé- ■ re alkalmaznak, de emberéletben, még ha | felrobbantják is, kárt nem tesznek. A magyar ujságiróegyesület elnöki taná- • esa tegnap este ülést tartott, amelyen egy- . hangúkig elitélte a tüntetéseket és hangoztatta. hogy minden magyar újságíró igaz barátja és segítőtársa a magyar ifjúságnak és minden ellentét a sajtó és az ifjúság között ennek * jóvissunynak, de as egész országnak is kárára esne. Ma délelőtt az egyetemek környékén továbbra is nemdőrcsapatok állanak. Az egyetemi ifjúság tegnap délutáni ülésén elhatározta, hogy ma testületileg kivonul a két év előtt elhunyt Bársony János professzor sírjához, aki — mint ismeretes — haláláig elszánt bi- ve volt a numerus claususnaik. Debrecen, október 24, Debrecenben tegnap a „.Független Újság" kiadóhivatala előtt Waébb tüntetés volt, a rendőrség azonban hamarosan szétoszlatta a tüntetőket. A bányásasxtrájk. A kladnói sztrájk befejezése felé közeledik. Kladnói jelentések szerint a munkások egyre nagyobb tömegben törik meg a sztrájk tilalmat. A sztrájk ellany- hulása következtében a munkások a tárgyalásokban hátrányosabb helyzetbe kerültek. MINNEHAHA <„KA€A€6 HIT1) mmm, irta; mii mmmm® m Ezzel leült a. tóvirókéezül ékhez és elkezdett kopogtatni. Miunebaha aggodalmasan •figyelte minden mozdulatát és az arcát. A hivatalnok egy ideig a billentyűvel dolgozott és a leány mintha hossza nkodást és haragot olvasott volna ki az arcvonásaiból. Egyezerre abbahagyta a kopogtatást és vieszahany átlőtt székében. — Semmi eem segít leányom — mondotta. — Ezt előre gondolhattam volna. Nem tudom felkölteni Esterházát és Graysont. A fiuk alszanak már, vagy pedig kártya mellett ülnek valahol. Már van egy órája, hogy utoljára érintkeztem graysoni kollegámmal, aki már lekopogta nekem a „jó éjszakát". — Akkor tehát minden segítség .léikül hagyjuk?! f — Majdnem úgy áll a dolog. — Az Istenért — kiáltott fel Minnehaha kétségbeesetten, — Nem ülhetünk itt nyugodtan, amikor tudjuk, hogy valakit meg akarnak ölni! — Ez igaz ■— felelte az elöljáró, a fejét vakarva —, de mit csináljunk? Nem hagyhatom el az állomást hosszabb időre jelentés nélkül... De várj csak: eszembe jutott valami! — kiáltotta hirtelen felugorva, miközben az órára pillantott. — Körülbelül fél óra snnlva keresztülmegy itt egy tehervonat kelet felől. Vörös jelzést adok neki és megállítom. Azzal elutazhatsz Bsterházába és felkeresheted a békebirót. A* majd tudja, hogy mit ikéH csinálni. — De ez ismét félóra — panaszkodott Mronehaha, a nyugtalanságával fcüzködve. «— £z m egyedi* dolog, mait, tehetünk ■ás még szerencse, hogy nem kell tovább várni. Nem hiszem — tette ezután hozzá, hogy csillapítsa a leány szeanmellátható nyugtalanságát —■ nem hiszem, hogy ebből a félórából nagyobb baj lesz. Az a körülmény, hogy a fickók olyan sokáig lövöldöztek, annak a jele, hogy akivel, végezni akarnak, biztos rejtekhelyei talált, valami barlangban, amiből nagyon sok van itt a hegyek között. A helyzete olyan, mintha várban lenne és így, félórával több vagy kevesebb, nem számit... De most megadom a „tilos" jelzést. Kiment az állomási épület emelvényéhez, ahová Minnehaha is követte. A leány nézte, amint a hivatalnok létrát hozott, felmászott a szemafórra — mert ezen a magányos állomáson a visszaélésekre való tekintettel, nem lehet alulról kezelni a jelzőkészüléket — és beállította a vörös jelzést. — Menjünk vissza, leányom — mondotta ! azután, hogy elkészült a szél komiszul fuj itt a vonalon és te már ngy vacogsz, hogy a csontjaid Í6 'zörögnék bele. A vonatot még nem látni. Még nem közeledik, különben onnan föntről láttam volna a lámpáját. A fink ngy haladnak, mintha májusi körmeneten lennének. —- Mit csináljak a lovammal hogyha tovább utazom a vonattal? — tépelődött Minnehaha. — Nem fogunk ide visszatérni, ha Esterbáráról elmegyünk arra a helyre, ahol... Nem tudta rászánni magát arra, hogy többet mondjon arról a borzasztó helyről. — Rővidebb az trt, ha egyenes vonalban indulunk neki délkeleti irányban. —- Hadd futni a lovai — szólott az elöljáró. — Fogadni mernék, hogy megtalálja az utat nélküled is. — Nem tudom — felélte Minő éh aha aggodalmaskodva. — Ez ugyanis bronóho de azért mégis megpróbálom és legalább az ösvényig ©1 vezetőmű — Helyes, akkor csak ugorj fel né — biztatta az elöljáró, miközben megoldotta a türelmetlenül kapálózó ló kötelét. Minnehaha felült reá, egy darabig a töltés mellett ügetett, majd keresztülment rajta és az ösvényhez lovagolt Itt leugrott a lóról és szelíden megveregette az állat nyakát. A ló erre hossza ugrásokkal megindult az indián-falu felé vezető utón. A leány pedig megfordult és a sínek között visszatéri az állomásra. Midőn odaért és kutató pillantást vetett kelet felé, fényt látott felvillanni a távolból..^ A közeledő vonat lámpája! A* elöljáró várt reá. — A vonat megjelent a láthatáron — mondotta —alig lehet hét vagy nyolc kilométernyire. A saemélyvonat lámpáját tiszta levegőben tiz-tizenkét kilométernyire is meglátjuk, de a tehervouat lámpája nem világit ilyen erősen. Jöjj be, mert még mindig eltart, vagy negyedóráig, amig ideér. Minnehaha visszament ar. elöljáróvá! a hivatalba és székre ült, az Íróasztal mellé. Vacogott a foga, de nem a hidegtől, hanem inkább a nyugtalanságtól, hogy a drága per- oek egymásután teltek eL Nem beszéltek semmit. At elöljáró ngy látta, hogy látogatójának nincsen kedve a társalgásra és ezért azzal foglalkozott, hogy a uürgönyszalagot kezed te a korongról. A percek végtelen lassúsággal múltak, azután világosabb lett a szobában, a mozdony lámpája bevilágított a befagyott ablaktáblákon. Egyidejűleg éles füttyszó hasított bele az éjszakába. — Itt van! ~ kiáltotta Minnehaha a megkönnyebbülés sóhajával és az ajtó felé indult. — Rendben van — felelte az elöljáró és föl véve a lámpáját, követte a leányt. A vonat egészen közel volt és az elöljáró Iáim lmjának jelzésére lassan begördült az állomásra. A vooafcveaeiő leugrott az utolsó személyzeti kocsiból, a mozdonyvezető pedig kidugta fejét a füstős vitorlavászomfüggönyök közül, amelyek a mozdony és a szerkocsi közét ettődték. — Halló, mit történt? — kérdezte kedélyes hangon a vonatvezető. — Miért állunk meg itten, ahol hét évben egyszer van rakodás? Nem jeleztél semmit Kierkella-állomásnak. Éppen a legjobban ültünk a poker mellett, amikor ez a fekete ott a mozdonyon megrántotta a fütyülöt a vörös jelzésre. — De most rendkívül pod gyászom van számodra — felelte az elöljáró és most már a vonatvezető is megpillantotta a lámpák lénykörébe lépő Minnehahát. — Itt van a podgyász, amelyet el kell szállítanod Ester- házába. — Tudod, hogy ez beleütközik a... — Tudom, tudom. De vigye az ördög a szabályzatot, amikor emberélet megmentéséről vau szó. Vállalom a felelősséget Induljatok csak tovább. Te pedig, leánvom szállj fel! Gyöngéden megfogta Minnehaha karját és felsegítette a kocsi lépcsőjén. — De legalább mondd meg, hogy mit jelent, ez — érdeklődött a vonatvezető. — Semmit ee mondok — volt a válasz. — A égre, ne késlekedjél tovább, mert nem szabad egyetlen percet sem elveszíteni. A dolog átkozottul komoly. A leánynak elég ideje lesz Esterházáig, hogy mindent megmagyarázzon. — Akkor jól van. A kalauz meglóbálta lámpáját, a mozdonyvezető füttyentett, azután nehézkesen összecsapódtak a kocsik ée nyögve, lihegve megindult a hosszú vonat... Minnehaha belépett a kocsiba, ahová rögtön utána ment a vonat vezető és két alantasa. Ezek ketteu a kocsi előtt ácsorogtak eddig és értelmetlenül figyelték a történteket. (Folytatjuk^
