Prágai Magyar Hirlap, 1928. október (7. évfolyam, 225-249 / 1852-1876. szám)
1928-10-23 / 242. (1869.) szám
1028 október 23, keM. : Beül tábornak marosvásárhelyi szobrát kiadják Lengyeiországnak Marosvásárhely, október 22. A magyar smbadiságharé íaBMSIcusáh lelkes és- zseniális hadvezérének, ■' Bem tábornoknak emlékét örökkön 'élbrtishsMetitaf Őrzi az iá nép, amelynek felszabadításáért harcolt. Ennek a tiszteletnek egyik rnegryílapozása és formótőltése a marosvásárhelyei Bem-szobor. Az államiord illat Után ;,rv,-. ... a román impérium első napjaiban a Bem-szobrot jedöníötték talapzatáról és azóta a városháza udvarán egy faládában eltemetve hever. A lengyel nép és kormánya Bem apóhoz méltó kegyelettel gyűjt össze minden emléket, amely a magyár szabadságharc lengyel hősére vonatkozik; A lengyel kormány méltatlannak találta, hogy a Bem-szobor egy faládába szögezve heverjen és interveniált a román kormánynál, hogy adják ki Lengyelországnak a szobrot. A bukaresti kormány leint Marosvásárhely polgármesteréhez és javasolta a lengyel kérelem teljesítéséi Az ügy először a váTos pénzügyi bizottságát, majd pénteken a városi közgyűlést foglalkoztatta. A közgyűlésen Sebestyén Miklós dr. mondott a marvar városatyák nevében nagyobb beszédet, amelyben tiltakozott a szobor elvitele t ellen. . „Ez fájó sebet fog fedszakitani a magyarság leik ében . mondotta —, olyan sebet, amelyet éveken át szótlanul viseltünk. Jogi és erkölcsi szempontból tiltakozunk a szobor kiadatása ellen., A magyar nép azért emelt kőbe vésett emléket Bem tábornoknak, mert a hős katona 1848—49-ben megmentette Marosvásárhely városát." A közgyűlésen elnöklő Hernádi polgármester azonbm a hivatalos álláspontot képviselte olyan eréllyel és goromba modorban, hogy a magyar városatyák a terem elhagyására kényszerültek. A határozatképtelenné vált közgyűlés azután elhatározta a Bem-szobor kiadatását. Naniu és a Magyar Párt udvarhelyi határozata ' ;j.;ás Brassó, október 22. .... - f Az erdélyi : magyar., pártnak ismeretes széke!\~udvárhelyi határozatával kapcsolatban Maniu Gyula, a román nemzeti paraszt párt elnöke, a Brassói Lapok bukaresti munkatársa előtt a következő nyilatkozatot tette: „A kisebbségi kérdés méltányos megoldásának rendületlen hive vagyok. A kisebbségi kérdést múlhatatlanul és sürgősen nyugvópontra kell juttatni. Éppen ezért helytelennek tartom a kisebbségi probléma megoldásával a népszövetség előtt kísérletezni. A kisebbségi kérdést bent az országban, a belpolitikai élet faktoraival kell megoldani. Az országra és a kisebbségekre nézve egyaránt megnyugtató és kedvező eredmény csakis egy demokratikus, népi politika kialakulásával érhető el. A végtelenül toleráns természetű román nép igazi képviselői és a kisebbségeknek az ő szociális, gazdasági és kulturális érdekeiket valóban szivükön viselő megbízottai itt bent az országban meg fogják találni a kisebbségi kérdés megoldásának igazi útjait külföldi útmutatás és parancs nélkül is. Lelki motívumokra alapozott problémákat nem' lehet parancsszóval állandó módon megoldani." Maniu nyilatkozatára a Brassói Lapok a kővetkezőkben reagál: Az erdélyi magyarság a nemzetközi fórumhoz való appeMoiót csak mint végső lehetőséggel alkalmazza s tízesztendős kétségbeesett, meddő drámai küzdelmének utolsó szomorú próbál- : kozása ez a fellebbezés. Maniu maga is azt mondja, hogy a kisebbségi problémák csak demokratikus, népi politika kialakulása.^ojídhatja meg. De vájjon hol van az évtizedes- liberális.kormányzás a demokráciától s a népi politikától? Reméljük, hogy egy - Maniu-kabinet dlluzórds értékűvé teszi majd a magyar párt nagygyűlésének határozatát . De vájjon ieliet-e a kisebbségek részére a mai tragikus .körülmények között a reménykedő várakozás program? Qni habét tempus, habét vitám! — ez volt az igazság 20CK) évvel ezelőtt. A kisebbségekre ez a következőképpen érvényes: Qui habét tempus, habét mortem! SzomOTii, de Igaz: Még egy kis várakozás s máf el k pusz'^fenk! A rendes no "M enpis 8 20 ny*'(ü2 élje gy zés fölbontása, után): fis -moSt,' uram, ■ kérek nyugtát a visz- szaszolg 'áUnÍQt i- aj ánclé k a í rá l. Vőlegény; tíziikxégés ez? 'Mehyastiítony: Bizonyára. Én mindjg így „Hindunak nem adok szobáiu — Kubelik hegedűművész kinos átférje Nagyváradon — 99 Nagyvárad, október 22. Kubelik Jan, a világhírű hegedűművész nagyváradi koncertjét kinos botrány előzte meg. A művész Hasa tanár zengő rakisérője, Dazen nevű hindu titkára és impresszáriója kíséretében érkezett meg Nagyváradra és egyenesen a Weiszkmts Emil tulajdonát képező Park ^szállóhoz hajtatott. A Park-szálló tulajdonosáról köztudomású, hogy az ország legnyakasabb szállótulajdonosa, aki szeszélyeit állandóan érezteti vendégeivel. Waiszlovitsnak szemet szúrd; a hegedűművész titkára, a hindu Dazen és utasiíására a portás kijelentette, hogy a hindunak nem ad szobát, mert „színes fajtáknak nincs ebben a szállodában helyük". Kubelik időközben felment szobájába és onnan hívták le, hogy az incidenst elsimítsa. A legnagyobb felindulásban jött le a portásfülkébe, de hasztalan veszekedett a portással és hiába támadt rá Weiszlovitsra, az ingerült hangon ki jelenítette : „Nem adok hindunak szobát. Punktum. Akinek nem tetszik, menjen más szállodába." — Az a hindu értékesebb ember és úribb ember, mint maga — vágott vissza Kubelik —, vele kezet fogott az angol király is. Milyen alapon meri maga bántani ezt az embert? A veszekedésnek közönsége gyűlt s _ a szálló tulajdonos tovább szónokolt: Menjen Hindosztánba, ha nem tetszik neki. Magatartásával felbőszítette az összeverődött közönséget, amely fenycgetőleg lépett fel vele szemben s a méltatlankodók elől Weiszlovits csak nehezen tudott elmenekülni. Kubelik és kísérői természetesen egy pillanatig sem maradtak tovább a szállodában, hanem átköltöztek a Palace-szállóba. A magyar intelligencia nélkülözhetetlen barátja a Képes Hét Három amerikai hölgy férjszerző expedícióra indult Washington és Los Angeles között Becsületes és gazdag férjek kerestetnek — Sportolók és muzsikusok előnyben Washington, október 22. Néhány nap óta Washingtonból Los Angelesbe útban van egy automobil, amelyet felváltva három hölgy vezet. Ez a három hölgy azonban nem akar gyorsasági rekordot elérni, hanem férjre pályzi'k. Nemcsak a maguk számára, hanem mindazon hölgyek számára, kik hozzájuk csatlakoznak. Hogyan akarják ezt a céljukat elérni? Igen egyszerűen. Mindazokban a helységekben, melyeket érintenék, hangosan hirdetik: Meguntuk a magányt, szépek vagyunk, fiatalok vagyunk, a pénzünk nem sok és mégis kedélyes otthont szeretnénk bírni és gond nélkül élni és mivel ennek a célnak az elérésére legalkalmasabb egy férfi, akivel az ember összeházasodik, ennélfogva készek vagyunk egy ilyen teremtésnek magunkat feláldozni. A Icaraván vezetője a harminckétesatendős Dawis Helén, akinek az ötlete volt a házassági karaván. Mindenki, aki a karavánban részt.vesz — hirdeti Dawis Helén —, okvetlenül férjet fog kapni. Két hölgy rögtön ajánlkozott, hogy résztresz a kirándulásban, egy harmincnyolcesztendős és egy ötvenesztendös özvegy. ügy látszik, Helén őnagyságának, amennyiben nem fognak tulsokan jelentkezni, igaza lesz abban, hogy minden résztvevő férjet fog kapni. Alighogy a Ilire terjedt a tervének imvamis hatszáz férfi jelentkezett nála, akik szintén elhagyottnak érzik magukat, •azonban Helén őnagysága tisztességes vállalatra gondol. Tudatta a férfiakkal egész világosan, hogy nem frivol expedícióról van szó, hanem ideális gondolkodású hölgyekről, és csak olyan férfiak pályázhatnak, akiknek legalább évi 10.000 dollár jövedelmük van, akik becsületesek, igazságszeretők és mindig jókedvnek. A mértékletes dohányzás és ivás meg van nekik engedve. Akik pedig a sportért és muzsikáért is lelkesednek, előnyben részesülnek. A jelentkező férfiakat Helén őnagysága regisztrálja és megvizsgálja anyagi viszonyaikat, azonkívül megfigyelés alá akarja őket helyezni, hogy megállapithassa, hogy valóban jókedvüek-e. A karaván a tavasszal utazik vissza Washingtonba. Ha Helén őnagysága és •társnői ezen az utón nem is kapnak férjet, legalább szép utat tették meg, amely nem sok pénzükbe került. Szép volt, de kiábrán hozott Berlin tündéréjszakája — Berlin im Licht — Berlin, október 22. Nagyon szép volt, nagyon érdékes volt. Azonban ez a négymilliós karácsonyfa város csak részben érte el célját. A nagyváros nagy gyerekei örültek a kápráztató csillogásnak, örültek fényben úszó városuknak, de amikor a lámpák kialudtak és a fénnyel együtt elillant az öröm, felvetődött a jogos kérdés, v vájjon miért volt mindez? A „Berlin im licht" tervének kieszelő! valahogy így képzelték: mii yen nagy sikere volt a kölni Dóm megvilágításának, milyen gyönyörű volt a heidolbergi kastély ünnep1 ragyogása és másrészt milyen modemül szép, milyen utánozíhatatlanul megkapó a metropólisz fényreklámainak ritmikus játéka, a City és a Western forgalmas bulevárdjain. Ez is szép, az is szép, milyen szép lehet tehát a kettő együtt. ÍS így született meg az ötlet, néhány estére öltözzék egész Berlin ragyogásba, diadalmaskodjon a sötétség felett a villany vakító csillogása, szépítse meg az őszi ködös éjszakát a napsugárnál vakítóbb nagy kivilágítás. Megszületett a jelszó: „Licht lockt Leute". A1 tömör alláteuáoió bővebb értelmezésében aranyit jelent, hogy a fény pazar mámora, a világosság mágneses ereje olyan hatást fog gyakorolni miránk, gőgös földi halandókra, Első szlovák ékszer-, arany- és ezüstgyár lulaMeiKMOfc! FROSTIG TESTVÉREK Gyár: Bratislava, Ferenciek tere 1. Telefon: 57. Eladási hely: Bratislava, Mihály-utca 6. Telefon: 16—02. Elsőrangú készítmények ékszer-, arany- és ezüstárukban — 50% megtakarítás —- Eladás eredeti gyári árakon Ó-arany és ezüst, valamint érmék fazon átdolgozását a legolcsóbb árak mellett vállaljuk Brilliáns átdolgozások alkalmával a kő befoglalásánál t. vevőink jelen lehetnek Állami alkalmazottak 5% engedményt kapnak J^Mntácnáoit'.KBpnCnl mint a kiszűrődő fénysugár az éjszaka szállongó bogárkáira. A fényes Berlin, így vélték a rendezők, külföldieket, vidékieket fog Berlinbe csábítani. A kivilágított üzleteli egymással vételkedő csillogó-viliogó díszítése pedig a kereskedelmi forgalomnak ad majd erőteljes lendületet. Nem így történt, a négymilliós városból nem lehet karácsonyfát csinálni. Ez a túlzás, bár egyes pontokon felejthetetlenül szép hatásokat tudott kiváltani, néhol még komikus is lehet. A szombaton megkezdődött „Beriln im Licht" napokon a német főváros lakói nagyjából egymás között maradtak. A 20 vidéki különvonat közönsége egy csepp volt a tengerben. És nem kis kérdés, hogy a kereskedőknek megtérültek-e horribilis kiadásaik, amelyet érré a négynapos cécóra áldoztak. Egy tekintetben azonban a szombat és vasár-, napi ragyogó éjszaka még többet adott a vártnál. Berlin ma már nemcsak egy város, hanem egész ország. Érmek az országnak a községei, a berlini városrészek, amelyek k ét-három órás távolságban is fekszenek egymástól. A berliniek kilencven százaléka a maga városrészében éli le életét és legfeljebb havonta egy-kétszer vetődik el a mondén élet központjaira, Cityre yagy nyugatra. Azonban, hogy is mondja a jelszó: „Licht lockt Leute." Ennek a csábításnak a négymillió berlini közül majd kétmillió nem tudott ellentállni és elhatározta, hogy megnézi ünnepi fényben úszó városát. Ez a rengeteg ember, ez a népvándorlásnak beillő sokadalom összeszoralt három-négy utcába. A Friedrich-strasseba, a Leipzigerstras- sera, a Tauentzienre és az Untén den Lin- denre. És kiderült, hogy városuk szivében a berliniek nem férnek el. Ezek az utcák még soha nem láttak anv- nyi járókelőt, azaz hogy ennyit egy helyben álldogálót. A házak nem voltak hajlandók elmozdulni helyükből, minek következtében a szüntelenül áradó tömeg beszorult a házak közé. Sem előre, sem hátra mozdulni nem lehetett. Ruharoncsok és kalapcafatok jelezték hajnal hasadtakor az ütközet bejét. A forgalom órákra megszűnt, elakadt. A színházak nem tudták megkezdeni az előadásaikat, mert negyed kilenckor még üres nézőtér meredt az üres színpad felé. Se néző, se színész nem tudott eljutni céljához. Vagy másfél órával később érkeztek meg az agyongyürt, verejtékező, halálrafáradt seregek. A tolongok megpróbállak vigasztalódni az ünnepi éjszakában. Nézték, hogyan alkot csillagos mennyboltozatot ezernyi tarka villanykörte, a Leipzigerstrasse fölé vont dróthuzatokon. Nézték, az Unter dér Linden mesévé varázsolt fáit, ahol a kopár ágakról ezer meg ezer elérhetetlen villanygyümölcs szikrázott feléjük. Nézték a nagy áruházakat, ahol tündörvilágot keltettek életre tarka lángokban égő csodás kirakatok és szivárvány színű átvilágított üvegoszlopok fantasztikus szinpompába öltöztették a szürke falat. Nézték a Tauenízienstrassén a Kaufhaus des Westens hatalmas épülete előtt az egész utcán át hatemeletnyi magasságba nyúló, villanykörtékből összeállitott létrát, amelynek tetejéből groteszk villanyemberke hívogató vil'lanykeze mozgott csábítóan. Nézték a reflektorfénnyel besugárzott szobrok újjászületését, hogyan látszik magasba szállni a diadalmi oszlop aranyban tündöklő angyala, hogyan száguld keresztül a horizonton a diadalkapu négylovas szekere, hogyan dacolnak az éggel a Reichstag misztikus lángban égő kupolái. Talán a legszebbek a nagy villamossági vállalatok házai voltak, ahol a fény szinte megszüntetett minden anyagszerüséget és a ragyogó falakból minden darab üveg gyémántként szikrázott elő. De mialatt a vakító fényben elakadt emberkáosz bámult, tolongott, sírt és nevetett a villanyfényben üsző főútvonalakon Berlin többi része sötéten és kihaltan ásított. Az egykét pontra összesüritett. fény megmutatta az árnyoldalakat. A berliniek illúziója szertefoszlott, a megelégedettek zsörtölödökké Elváltak és ráeszméltek arra, hogy az a kör- nyék, az a kerület, az az utca, ahol hétköznapjaik köszöntének rájuk, komor és vigasztalanul sötét, * L,
