Prágai Magyar Hirlap, 1928. október (7. évfolyam, 225-249 / 1852-1876. szám)

1928-10-23 / 242. (1869.) szám

Á 'PítAfiMi vtA<jf>!ARHÍKliAf> ion ítteö október 23, kedd. Aggkori alamizsna, melyre senkinek sem lesz igénviogotuittága A népjóléti minisztérium uj törvényjavaslatával a 65 éven felüli vagyontalanoknak évi 500 korona segélyt akar biztosítani Prága, október 22. A népi ólé ti miniezté- n'uTO törvényjavaslatot dolgozott ki az agg­kor iatk állami támogatásáról. A javaslat már imijiszterkőzi tárgyalások tárgyát képezi. Az u; törvény vonatkozna az összes csehszlovák állampolgárokra, akik 1926 július elsején vagy azután elérték, illetve elérik hatvana­dik életévüket E személyek 65. életkoriak elérésekor annak bizonyításával, hogy va­gyontalanok és munkaképtelenek, az állam­tól aggkori támogatásban részesülnek, tkon támogatásra azonban Jogigényük ráncáén. Külföldön tartózkodó csehszlovák állampol­gárok. továbbá iszákosok, munkakerülők és olyanok, akik jogerős Ítélet folytán elves®- tették választójogukat, a támogatás alléi ki vannak zárva. nal, a többi községek pedig tíz száza­lékkal. Ha megállapítják, hogy egy személynek ab­ban az időben, amikor áJlami segélyben ré­szesül, vagyona volt, vagy később vagyonhoz jutott, az állaimnak jogában áll a segély visz- szasfizetésát követelni és pedig a támogatás­ban részesült személy esetleges örökségéiből is. A segélyt havi részletekben fizetik ki, vagyis havonta 41.56 fillért ka,p majd a se­gélyezett. A. népjóléti minisztérium fenti tör­vényjavaslatát decemberben akarja a parla­mentnek. benyújtani, hogy még ez évben el­intézhessék s a törvény 1929 január elsején életbe léphessen. A ^törvényjavaslat elég hiány osnak mu­C'v6l*'Cáöl tiftlisa *2BP15* máifoli, p*tt»náe ée min- 9ZI8|0i#ISS IAIHm deuneirü arckiütés ellen bizto* baiásu SZNISTSAK-Iélc keuOes, üzappHii és ponder. Készíti: ACHÁTZ GYÓGYTÁR, Mukaéevo. Szállítja efiéss, Európába és a tengerentúlra is, tátkozik és különösen tarthatatlannak tart­juk a javaslat azon részét, amely úgy ren­delkezik^ hogy a kormány a saját belátása szerint adja ezt a segélyt, mely igy igény- jogosultság nélkül valóban nem lesz más, mint alamizsna. A segély azonkívül igen csekély, mert átszámítva egy napra, az agg­bori személy naponta 1.37 fillért fog kapni. Cserny belügyminiszter távozásit követeli a szlovák néppárt Kiüti a nyílt harc a siiovenszkói közigazgatási hegemónia aSbirteHásá- ért a nípp irt és az agrárpárt között — Hoözsa kassai eüeniáisaéíja a Hlinka-párt ellen A támogatás sseméfyenkint évi öt*ráz korona, Ha ezt a támogatást két, egy háztartásban élő személynek engedélyezik, úgy az szó- mélyen kint csak háromszáz korona. A támoga-tásho* a kósség, ahol az illető ; személy lakik, köteles hozzájárulni és pedig ötvenezer lakóin vagy nagyobb községek a segélyösszeg húsz százaléka­Megegyeztek a eiitirisfh-sstrayi bányászok a bányatulajdonosokkal i Maohrisoli -Ostrau, október 22. Vasárnap j befejezték az osteau-karwiai bányatelepe-1 kan a bányaanunkágság szervezeteinek bér- j konferenciáját. A munkások megbízottai elő-1 terjesztették a munkaadókkal folytatott, tár-1 gyalások eddigi eredményét, A Prágában \ ■létrejött megegyezés érvényessége ugyaniig j a bányamunkások jóváhagyásétól függött A j bányászszeavezetek többsége a bérezerső- dóst elfogadta. Az elfogadás mellett állást foglaltak a szocialista, a kereszténysrocia- •lista és a nemzeti szervezetek, ezzel szem­ben a kommunisták megtagadták az aláírást, Ezzel tehát a maehrisch-ostraui bányászok bérmozgalma befejeződött- A megegyezés és az uj kollektív szerződés megszövegezésére --zerdán kerül a sor. Prága, október 22. A választások kiírá­sának közeledésével mindinkább eiméirgese dik a szlovák néppárt és a csehszlovák ag­rárpárt: egymáshoz való viszonya. A szlovák néppárt júniusban azért erőszakolta ki a közágaj^aíá.sí reform Sslovenszkón való vég­rehajtását ég a* országos elnökség kinevezé­sét, hogy az országos választásokig elég idő álljon a rendelkezésére s ez idő alatt a hiva­talos apparátust az agráriusok kezéből ki­ragadva, azt teljesen a maga képére alakítsa át. A szlovák járások élére néppárti katoli­kusokat állítottak, míg a kiszorított agráriu­soknak vigasztalásul a magyar vidékek já­rási főnökségeit adták. A hegemónia ilyetén való megosztása azonban néni járt harag nélkül. A szlovák néppárt megkapta ugyan az országos elnöki állást, de az agrárok vi­szont a beliigyni in i artéria m han erősödtek meg s onnan tovább is & kezükben akarják tartani a pzlovenszkói közigazgatás fölötti hegemóniát. A pártomkivuli hivatalnok-bei- ügyminíszíerről, Oemy őrről kitűnt, hogy a cseh«zlovák agrárpárt tagja g tárcája élén nagyon megnehezíti a szlovák néppárti Drobny országos elnök munkáját. Emiatt most nyílt konfliktus van kitörőben, A szlo vák néppárt sajtója Cserny eltávolítását kö­veteli, A SÍovák legutóbbi száma vezető he­lyen közli, hogy a polgári pártok mindössze olyan k ormán y r e& onstr u k ciéra hajlandók, melynek révén a három liivatolnokminiszter Cserny, Englis és Benes helyére törvény­hozó politikus kerülne s a kormány tiszta parlamenti kormánnyá alakulhatna át. A Slovák egyelőre és elsősorban Cserny le­mondását követeli. A szlovák néppárt eme követelésére HodzSa már szombati kassai beszédében éles választ adott. Az iskolaügyi miniszter kijelentette, hogy inkább hajlandó elviselni egy kormányválságot, minisem pártközigazgatást, Hodzsa ebben a Hlinka- párin&k esetleges ellenzékbe-ázoritárára cél­zott. A sdovák néppárt és az agrárpárt anta- gouizmusa úgy látszik még a jubiláns trenga ded lefele ed ott. nyílt harcban fog kitömi. Hodzsa „nem tűr pártközigazgatást Szlovenszkón" Kassa, október? 22. (Kassai roerfeecztőségünk telefoujedeínté' se.) Hodzsa Milán iskolatipvi miniszter Kas­sán, a SnhalikházbaT! tartott népgyülésem hos­szabb beszédet mondott, amelynek érdekes kijelentbe az, hogy a® agrárpárt és a kor­mány nőm fogják engedni politikával meg­fertőzni ax ország fcffcngazptását és inkább elviseluek egy kormánykrizist, ha arra sor kerülne, de Szlovenszkön nem tűrnek meg pártigazgatást.. Hodzsa foglalkozott a kassai műegyetem megvalósításának kérdésévé! is. Kassa elvesztette T&upárá hivatalát — úgy­mond — s ezért a városnak uuv keü átezer­verődnie, hogy KelotszLoven^zkő gazdasági és kulturális központjává fejlődjék. Ennek ér­dekében meg alkarjuk valósítani a műegye­temet Kassán s ezzel egyúttal Ruszinsxkót is támogatni akarjuk. A műegyetem tervéit már kidolgoztam, nem tudom, hogy az idén, vagy a jövőre, de feltétlenül megvalósul a terv. Ehhez kérem Kassa támogatását. Hodzsa miniszter egy interjú kapcsán az iskolareformról a következőket mondatta: A reform legfontosabb intézkedése, mely a magyar iskolai ügyre vonatkozik, a magyar tanítóképző felállításával van összefüggésben. A magyar tani tókép ezdét Pozsonyban akar­juk felállítani, ez azonban az oltani Ica’oiikus tanitóképezdéveil való megegyezéstől függ. Hodzsa nagyiPlfi^lyi korteskirdaduiása Mint nagymJhályi tudósátőnk jelenti, Hodzsa vasárnap délelőtt: Kassáról Nagy mi- loaiyra utazott. Utazásának célja választási feorteekodés vált. Útjára elkísérte Stodob szenátor, Slávák volt zsupán, Kocsis és Tóth ngrárfcépv ieelók. Az agrár báborka rt a zemp­léni járási főnökök egészítették ki. Nagymi- liályooi a postaépület edőtt emelt díszkapunál e városi tanács élén Alexa városbiró fogadta a koriesuton levő minisztert, aki a Cápától- mozgóba vonult e ott e^órás beszédet mon­dod Utána részt vett a somod! ev. te mólóin fölszentelésén, melynek fölszenteléséi János­ka püspök végezte. Hodzsa a terrmlomszente- •lés után. a déli órákban Nagymiliályban fo­gadta az agrárszervezetek deputációit s részt vett az Aranybikában rendezett társasebé- den. Délután visszautazott Prágába MINNEHAHA („KACAGÓ VÍZ") nmím. Irta: EMIL DR00N3ER6 (47) Késő délután, midőn már szürkülni kez­dett. Esős Arc visszatért szánjával a faluba ■és — mint az öreg asszony megtudta — nagy csomó lő trágyát rakott fel, amellyel is­mét elhajtott Minnehaha nem tudta meg­érteni, hogy mi célja van ezzel, de a dolog­ból azt állapította meg, hogy Esős Arc nem foglalkozik tovább az üldözésemmel. Termé­szetesen nem sejtette, hogy éppen az ellen­kezője történt ennek, hiszen a trágya arra kellett, hogy a füstjével megfojtson engem, vagy pedig ellenfeleim pisztolya elé kerges­sen a barlangból. Ért ceak későbben tudta meg tőlem. Mindjobban beeeteledetí és a fiú még mindig uem tért vissza. Az öregasszony is nyugtalankodni kezdett. A lakatlan vidéken, ahol nem voltak utak és a nyárról meg­maradt ösvényeket befújta a hő, könnyen történhetett Szerencsétleneég a fiúval, elté­vedhetett, de még sokkal nagyobb baj is es­hetett vele a dombvidék halálos, hallgató téli csendjében. A nők egymást igyekeztek ■megnyugtat­ni, miközben időnként újabb magyarázatot próbáltak találni a fin elmaradására. Mind­egyik tudta azonban, hogy ezzel nem szaba­dítja meg a másikat a titkos félelemtől és találgatásaik csupán arra voltak jók, hogy megtörjék : nyomasztó csendet, amelyet kép­telenek voltak kitölteni összefüggő beszél­getéssel. Már jó késő volt, mikor a bejáratot el­fődd takaró végre félreesapÓdott ée aggodal­muk tárgya a párduc hajlékonyságával be- öurrnnl. Auún az izgalom én ijedtség kifeje­■teee ült és elárulta, hogy fontos közlendői vannak. Minnehaha már ismerte azt a körül­ményes módot, amelynek révén kivallathatta a fiút. Először ügyesen általános kérdéseket adott fel neki, hogy mind közelebb és köze­lebb jusson a részletekhez. így azután, na­gyobb nehézségek nélkül, megértette a ki9 némát. — Voltál Tantallonban ? — kezdte a kérdezést. — Igen — bólintott a fin. — Láttad ott a mi barátunkat? — Nem — csóválta a fejét. Tehát a nyugtalanság nem volt hiába­való. Most már nem kételkedhetett abban, hogy történt velem valami. De, hogy mi, azt még ki kellett találni. , — Idejekorán érkeztél TantaUonba? Ismét fejbólintás volt a válasz. — Bevártad1 ott az alkonyatot? — Igen­— És ő uem érkezett meg? — Nem. — Ezután visszaíovagoftál ? — Tgen­— Láttad útközben valahol? — Nem. — Felfedezted valamerre a nyomát? Most se igent, se nemet nem intett, ha­nem bizonytalanságot, kifejező amnozdulat- tal válaszolt. — Tehát láttál valamit, amiről nem tu­dod bizonyosan, hogy kapcsolatosáé a ba­rátunkkal vagy sem? — Igen — felelte a bóliotAs. — Mi volt ez? Lábnyom? — Nem. — Személyekből következteted ? — Igen. Vájjon kikre gondolhat a fiú? — tűnő­dött Minnehaha. — Engem nem látott. A személyek azonban valamilyen összeköttetés­ben áÉhattak velem, mert k ülönben nem emlitette volna őket.. Elég értelme® volt ah­hoz, miután már évek során át így vallatták, hogy felesleges dolgokra utalással ne nehe­zítse meg a vele folytatott párbeszédeit Sőt sokszor mérgelődött már az ügyetlenségen is, amellyel a legtöbb kérdezősködő feltette kérdéseit az ilyen alkalmaikkor. — Idegenek voltak? — kérdezte tovább Minnehaha. — Nem. — Tehát ismerősök voltak. Hányán voltak? A fiú két ujját nyújtotta fél. —- Törzsünkből valók voltak? Most egy ujjat mutatott. — Tehát csak az egyik tartozott törzsünk­höz. Ismered a másikat ie? — Igen. — Indián?--­Mi nnekatía mórt úgy látta, meg tudja fejteni a rejtélyt — Talán Esős Ame volt és barátja, a fa­lábú ember? Heves és örömteli hőlintással válaszolt a fin, hogy a leány ilyen gyorsan rájött a dologra. — Tantallontől távol láttad őket? — Igen. — Tehát a folyó közelében? — Igen. — Hány mérfőldnyire innen? A fiú három ujjával jelezte a számot Ez körülbelül az a hely lehet, ahol reg­gel elváltak. — A part ott magas. Mind a kettőt fenn láttad a magasban? Egy ujjal válaszolt. — Tehát csak az egyik volt fenn. De melyik? A falábú ember? — Nem. — Tehát Esős Arc volt. És hol volt a iná&ik? ... Lent a íoiyőnál? Igent intett fejével a fin. — Mit csináltak? A fiú mozdulatával a lövést utánozta. Minnehaha összerezzent. — Talán vadászaton voltak? — Nem. — Emberre lőttek? A kis néma egy sereg mozdulat ott tett, amelyet Minnehaha egyenként nem tudott megérteni, de az egészből megállapította, hogy azok ketten valakire lőttek, aki szik­lafedezék mögé húzódott. Ez a valaki csak én lehettem. A fin, mikor a lövéseket hal­lotta, közelebb lopózott s miután nem vették észre, mindent megfigyelt. Azután gyorsan visszament lovához, amelyet előbb egy fához kötött és hazavágtatott a faluba, hogy közölje tapasztalatait Minnehahával. Ite, mikor idáig jutott híradásában, Min- nefeaha kétségbeesetten felugrott. — Segítséget kell vinnünk neki, Fenyő­fa! — kiáltotta. — Adja a Szent Szűz, hogy ne késsünk el. Keríts nekem is lovat, gyorsan! A néma eféle parancsot várhatott, mert mindem további nélkül kisurrant a sátorból. Minnehaha még magára vette meleg gyapju- fcöpenyegét, azután követte a fiút. Most már tisztában volt azzal, hogy mit kell tennie. A falubeliek segítségére nem számíthatott, ezt tudta az elmúlt est eseményei után. De mégis segítséget kell vinnie, mert a néma taglejté­seiből megértette, hogy én valahol rejtek­helyed vagy szakadékot találtam, amely egyelőre az életemet védi. De, hogy ez a rej­tekhely milyen és mennyi időre nyújt bizton­ságot két ilyen elszánt üldözővel szemben, azt, természetesen nem tudhatta. Csak séf te (te, hogy a habozás minden pillanata az életembe kerülhet . — De hol találjon segítséget és wlmoga- tást?... (Folytatjuk.),

Next

/
Oldalképek
Tartalom