Prágai Magyar Hirlap, 1928. október (7. évfolyam, 225-249 / 1852-1876. szám)

1928-10-20 / 240. (1867.) szám

s<fjaíaaas«»i«**».,vssLi,. Nyílt levél zárt leveleim titok-tolvajához Kedves Spicli Url Nem tudom, helyes-e a megszólításom, igy egyes számban, mert fogalmam sincsen róla, egyedül van-e ön, vagy többen pacián- szoznak avval, hogy a nekem címzett levele­ket rendszeresen felnyitogatják. Azt sem tudom, privát diligenciából csi- nálja-e ön ezt a rossz tréfát, vagy hivatalos megbízásból, de azt tudom, hogy nagyon os­toba és hiábavaló fáradság, amit tesz. Hiába­való, mert higyje el, Spicli Ur, nekem abszo­lúte semmiféle titkom nincs, amihez önnek bármi néven nevezendő köze volna és ostoba, mert, ha kiváncsi az eszem járására, sokkal észszerűbb lenne azokat a leveleimet meg­dézsmálni, amelyeket én irdk, nem azokat, amiket mások írnak nekem. Gondolkodjunk logikusan: Lehetek én felelős azokért a dol­gokért, amik más fejéből pattannak ki? Vagy az én leveleimet viszont a címzett szerint válo­gatják cenzúrára? Vagy ismeri ön az én Írá­somat, facsimilében rendelkezésükre áll a gépírásom s in flagranti elcsípik eszmeszüle­ményeimet, mielőtt a postazsákba kerülne? Vagy bent lakik ön a postazsákban? Mert már a leglehetetlenebb helyzetet is el kell képzelnem, ha oly igen fontos az életem és működésem állandó ellenőrzése. * Engedje meg, hogy őszinte legyek s meg- valljam, hogy nagyszerűen mulatok az önök együgyű kniffjein. Egyszer olyan levelem jött, — horribile dictu Magyarországról, még horri- büébben „Szent István“ bélyeggel frankiroz- va, — melyen a bélyeg a boríték hátlapján, az átlók keresztjére volt ragasztva, Ez igen­igen gyanús lehetett: a boritékzáró bélyeg a „szokatlan“ helyen biztosan államtitkokat védeti. Fölvágták szegény Szent Istvánt. Bo­rotvával, vagy külön e •célra készült operáló késsel. Tökéletes munka volt. Észre sem vet­tem, csak akkor sült ki a turpisság, mikor a bélyeg, mint újdonság egy füatelistához ke­rült s az alaposan összeszidott, mert a leázta- tásnál kieseit belőle a cvikli. A felháborodott filatelisia összes átkait ezennel átutalom ön­höz, Spicli Ur, nem ingem, nem veszem ma­gamra. Reügeteg érdekes esetem közül, amelyek­ről köteteket lehetne■ Írni, csak egyel emlí­tek még meg. Este nyolckor feladtak címem­re' egy levelet Pozsonyban, expressz. Másnap reggel nyolckor már a kezemben volt s a tiz és félórás ut mellett tizenkét óra alatt volt annyi ideje a levélnek, hogy megjárja a ca- binet noir-t. Hogy honnan tudom ezt? Kérem szépen, onnan, hogy még nedves volt rajta a. közismert, undorító fekete posta­csiriz, amelyikkel visszarapasztották. Ez már beszéd! Ez már igazán bámulatra méltó hi­vatali pontosság, el sem tudom képzelni más­kép az esetet, csak úgy, ha fölteszem, hogy ön, Kedves Spicli Ur együtt utazott a mozgó­postással. Mondja kérem, levélkukaci műkö­dése közben ráért egy kis tartlira is a társá­val? Egyet ajánlhatok azonban, valószínűleg milliókat kereshetne, ha föltalálna egy azon­nal száradó, siccantivval elegy ragasztószert s azt szabadalmaztatná. Mennyivel titkosabban lehetne ezt a nemes foglalkozást űzni. Vagy éppen az ügykezelés szemérmetlen­ségével akarja ön sakkban tartani a feleit? Igazán gyerekes szándék, mert őszintén meg­vallva, hálás vagyok önnek. Hálás azokért a jóízű kacagásokért, amikben vakondok mun­kája nyomán mindég részem van. Igaz, egy kis káröröm is vegyül a nevetésembe, — egy Icis szánalom is, — hogy megint 'és megint, — előre megígérhetem, nálam ezentúl is mindég, — üresen kell kihúznia a kivetett horgát. Valószínűleg az sem jut eszébe Spicli Utómnak, — akinek jól megy dolga, hamar te­lik az ideje, — hogy mi már tiz éve élvezzük „életünk és szabadságunk teljes és egész védelmét“ s ennek értelmében azt, hogy „a levéltitok biztosítva van.“ Nem gondolja, hogy ezen — nekünk — igen hosszú idő alatt egy kissé eltanulhattuk — az önök metódusait? Az elején még lehettek naiv emberek, de ma, akinek esetleg oly titka volna, amelyet nem szeretne az ön orrára kölni, nem olyan állat, hogy a,zt bármiféle közvetítőre bízza, amely az ön szűrőjén m,egy keresztül. Mert nemcsak a postáról van itt szó. A fantasztikus mesék körébe tartozónak mondtam mindég a riadt híradásokat a „rendőrségi dugóról mely állandón,n kéznél van a telefonközpon­tokban, ha egy „fekete listán“ szereplő szám hív föl egy másikat, pláne szintén „fekete lis- tán“ állót. De egyszer meg kellett győződnöm az élő valóságról. Inlerurbán beszéltem a te­lefonon s amint közlöm, a felhívottal egészen ártatlan mondóIcámaJ,, hallom,, hogy egy ko­mor férfi hang ismétli a, szunya,imái ékes r?eh. nyelven. Valami, kellemetlen érintkezés leheteti a vonalak közt. El kell ismernem. hogy pontos és hü volt a fordítás, de hogy mi haszon származóit a jegyzőkönyvbe vételből, azt hiszem örök titok marad. Igazán kiváncsi volnék, mi ördögöt ke­resnek rajtam, mivel szolgáltattam okot erre a megtisztelő figyelemre? — Pör alatt, vizs­gálat alatt sohasem álltam, — s ha jól tudom: „A személyes szabadság korlátozása, vagy megvonása csakis törvény alapján lehetsé­ges.“ Mi gyanúsat találhattak a levelezésem­ben tiz év alatt? Ha találtak, mért nem fognak nyíltan pörbe? Ha meg nem találtak, hogy nem unták el ezt a haszontalan vizslatást? Szeretném egyszer alaposan megugratni önt, Spicli Uram. Kedvem volna, — persze hivatalos tanuk előtt — egy fiktív összeeskü­vésről íratni magamnak. Csalc attól félek, hogy a végén még engem idéznének pörbe közhivatal félrevezetése címén . . . De félre a, tréfával. Vagy csinálják oly ügyesen és ami fő, tiszta kézzel ezt a kukac Prága, október 19. A prágai „Középosz­tály Hitel intézetének*' sötét átférje még a bá­rósági vizsgálat aktáiban húzódik meg s már­is egy újabb prágai hitelintézeti botrányról kell beszámolni. A prágai rendőrigazgatóság 'bűnügyi osztálya tegnap letartóztatta a „Strá- :danka“ nevű hitelintézet két tisztviselőjét kü­lönböző szélhámosságok miatt. A Strádanka nemrégiben nyitotta meg helyiségeit a Lazarská ulieében és főképpen csaknem kizárólag a kis betevőkre speciali­zálta magát. A Strádanka-hüeUntézet élén közbecsü- lésnek örvendő jelentős prágai személyi­ségek állanak, akiknek tudomásuk nem volt arról, hogy a hátuk mögött, az intézet két tisztviselője mi­lyen gyanús üzleteket bonyolít le. A sötét üzelmekről igen különös körülmények között szereztek tudomást. Egy nap megjelent mind­egyiküknél két jóíöltözött úriember, akik kö­zül az egyik Reimann Rudolf dr.-nak, a másik pedig Speil néven mutatkozott be. A bemutatkozás után előhúzták egy „Ideál" nevű folyóirat több számát. Az Ideál kereske­delmi, ipari és idegenforgalmi folyóiratnak 'vallotta magáit' büszkén az első oldalon s fő- szerkesztőjéül egy Jales Claude nevű férfi szerepel. A két úriember tovább lapozott a folyóiratban s mindjárt az első oldalon egy tüzzel-vassal purifikáló hosszú cikk­re mutattak rá, mely nem purifikált egye­bet, mint a Strádanka nevében elkövetett szélhámosságokat. A cikk nem mulasztotta el a hitelintézet igaz- ! gátóságában helyetfogMó prágai előkelőségek neveit is felsorolni. Swen Hédin, a világhírű utazó, egy né­metországi nagy lap hasábjain érdekes cikk­ben felel arra a kérdésre, hogy Kínában és Tibetben vannak-e olyan területek, amelye­ken fehér ember még nem járt? Tibetben és nyugati Kínában, valamint belső Ázsia siva­tagjaiban és hegyeiben — írja Swen Hédin, — még számtalan feli ér folt van, amelyeket kutató szeme még nem látott. A legnagyobb kiterjedésű ismeretlen terület északi Tiibet ama részében van, amelyen a Kunkra rend­szer vonni keresztül. Tikét középső részében is sok az ismeretlen terület, amelyeket Swen Hédin 1906-tól 1908-ig felfedező útjában át­szelt, szintéin vannak még területek, amelyek­re fehér ember még nem tette a lábát. Es mit ind a világa pompás havasokról és gleeose- rekről, melyek Pamirral együtt azt a hallat­EXőBcs&nt ház- lőlek- és földtulajdonosoknak B ss&salfök kamat mellett folyásit Ungár S. bankháza Bmtislava, Vcntur-utca 20. A csehszlovák osztálysors játék föclárusitóhelye, munkát, hogy ne legyen mocskos, nyilvánvaló s laikus által is az első pillanatban felismer­hető, vagy hagyják abba végleg, mert kár a vesződségért s csak az esztétikai érzékemet rontja a Spicli Ur kezéről a borítékra átvitt piszok. Veszedelmes is, mert ha egyszer rossz kedvemben kap egy illetéktelen kezek által feltört levél, én unom el a dolgot s följelen­tést teszek egyelőre ismeretlen tettesek el­len levélTitok* megsértése elmén. Megteszem, meglátják, milyen élvezet lesz nézni azt a caplizást, amibe ön Spicli Ur a hivatalos fó­rumokat sodorja ebben a kényes ügyben. Egy szóval: legokosabb lesz, Spicli Ur, ha abbahagyja ezt a csunya^játékot, vagy ha a kenyerét csak ilyen obskúrus munkával tudja megkeresni, nem bánom, paciánszozzék tovább, de előre is garantálni tudom, hogy az én bőrömön egy fokkal sem jut feljebb azon a bizonyos — létrán. Mély sajnálatom mellett maradtam a ha­sonló helyzetben lévők nevében is: Szkyf. Az igazgatósági tagok, akik előtt a két „Ide ab'-ember megjelent, természetesen a legnagyobb megdöbbenéssel olvasták el a cik­ket és megrendülve szereztek tudomást az in­tézet nevében elkövetett szélhámosságokról. 'Akkor azután Reimann dr. és Spiel a revolv- ring-system receptje szerint megrohamozta ki­szemelt áldozatait. Bejelentették, hogy az Ideálnak ebből a purifikáló számából ötszáz példányt nyomattak lei, azután pedig hirtelen fordulattal áldozataiktól személyenkint husz-husz­ezer koronát követeltek, azzal a fenyegetéssel, hogy ellenesetben a példányokat szétküldik a címzetteknek. Azon­ban a revolver ezúttal csütörtököt mondott, s. a megrohamozott előkelőségek az ügyet átad­ták a rendőrségnek, amely Reimann dr.-t le­tartóztatta. A másik férfi letartóztatása kü­szöbön áll. Azután sor került a hitelintézet két tisztviselő jenek, Bro tannak és Hronnak a letartóztatására is, akik a cikkben ostorozott szélhámosságokat és csalásokat tényleg elkö­vették az intézet jóhirnevének számlájára. Jellemző, hogy a két tisztviselő szélhá­mosságairól elsőnek az Ideál szerzett tudo­mást. A folyóirat rendeltetése nem lehet vi­tás, mert kiderült, hogy abból az ötszáz példányból, amelyek a ' purifikáló cikket közölték, egyetlen­egyet sem küldtek el senkinek, hanem a lapot tisztára zsarolási célokra hasz­nálták fel. A lap összesen nyolcszor jelent meg eddig és állásközvetítéssel is foglalko­zott. Nem valószínű, hogy továbbra is megje­lenik, mert Reimann és Spiel csúfos akeója 'különös árnyékot vetett rá. lan hegy csomót alkotják, amelyben Tibet orograifiai rendszere a Kunlunnal, Tiencsán- nal és a Hindukussal találkozik? Ezen a ne­hezen megközelíthető vidéken van a sark­vidék után a föld legnagyobb gleccsereinek eredete, amelyeknek jelentékeny része szin­tén ismeretlen. Itt szédületes magasságú csú­csok és olyan gleccserek és folyamok vannak, amelyelmek közelébe még a bennszülöttek sem merészkednek. Hasonlóképpen vannak Tibetnek bizonyára száz meg száz édesvízi és sósvizi tavai, amelyeknek hullámverését fe­hér ember még nem hal ottá, s amelyeknek körvonalait térképeken még nem jegyezték fel. Hogy Tibetről való ismereteink mennyire hézagosak, abból ás kitűnik, hogy ebben az országban tett legutóbbi utazása alkalmával Swen Hédin számtalan kolostori fedezett fel, amelyeket addig még név szerint sem ismert a világ. Egy futó pillantás Kolet-Turkeszlán tér­képeire, arról győz meg kennünk el, hogy ott I kör ülbelül ik ile.nevei lezei n égyze tk-il oí 11 é te r- nyi terület fekszik, amelyen fehér ember még sohasem járt, nem in szólva n Taklamn- kaia sivatag kisebb löszeit ölt *aJii|olyK?Oc nekünk gsssagrsJB^ssswmwtt^’r.-szaBss A „Strádanka"-hitelintézet, az „Ideát*-folyóirat és két korántsem idealista „pt Csütörtököt mondott egy nagyszabású revolvere zést akció A szélhámosságokat, amelyek leleplezésével a zsarolók fenye­getőztek, a bűnös tisztviselők tényleg el követték Soha nem tesz térképe az ázsiai rejtelmes fehér-lóitoknak Hegyeket, tavakat és kultúrákat alkot és temet a rohanó homok 1928 október 20, szómba! | BALL PSLA1S | fHSAT 11 ALHMiBRA Praíaa, Václavsíké aám, Telefon: 29641. A világhirü FR AT ELLJ NI EK I vendégféliépte Előkelő magyarok találkozóhelye éppen olyan titokzatosak, mint maga Tibet. Lehetetlen Ázsiának mindama vidékeit felsorolni, amelyek még a terra inkognita bélyegét viselik. Van ilyen a Gobi-sivatag- ban, Csejdámban, Tibet és nyugati Kína ha­tárán, ahol a nagy indokinai folyamok a vizü­ket gyűjtik, sőt a Himalája északi lejtőjén is. Ámde sohasem érkezik majd el az a nap, amikor egy geográfus elmondhatja: most tel­jesen ismerjük Ázsiát. Mert éppen a föld legnagyobb kontinensének belseje, bár lassú, de folytonos változáson megy át. Sóstavak kiszáradnak és eltűnnek, a sivatag-övekben a homok területet hódit, és kultúrák, amelyek még a negyedik században virágoztak, eltűn­nek a földszinéről, minekutána a régi váro­sok romjait a futóhomok eltemette. Az állan­dó változásokhoz tartozik még, hogy bizonyos sivatagi folyók uj medret keresnek maguk­nak és a nivó—változások következtében a térkép arculatját alaposan megváltoztatják. Az a gondolat, hogy jól felszerelt, esetleg nemzetközi nagy expedíciókkal kellene az is­meretlen. földrészek titkát kilesni, igen szép, ez azonban elsősorban gazdasági kérdés. Elég pénzzel nem nehéz dolog nagy expedíciókat felszerelni és megszervezni és minden kultur- orezág természettudósa örömmel csatlakoznék ilyen vállalkozáshoz. Hogy miként kell expe­díciót szervezni, arra példát mutat az olasz lm rak ami, az angol mount-ewe resti, az And- rew-féle mongoli, vagy a német-orosz pamiri expedíció. Az utóbbi nemzetközi, mert néme­tek és oroszok közösen vesznek benne részt. Belső-K inában a legközelebbi jövőben tisztán amerikai, vagy európai expedíció aligha kap kutatásra engedélyt. A kínaiak ugyanis idegeneknek többé nem engedik meg, hogy archeológiái, vagy paleontológiái kincseket or­szágukból kivigyenek. Saját képviselőjükkel akarnak részt, venni az expedíciókban és fel­tételül kötik ki, hogy minden leletnek Kíná­ban kell maradnia. Ázsiában napjaink egyik legnagyobb ar­cheológiái problémája vár megoldásra, tudni­illik Kelet-Ázsia és Európa kapcsolata a pa­leolit és neolit-korszakban. A zoológusoknak, botanikusoknak, geológusoknak, etnográfu­soknak, csillagászoknak stb. pedig kimeríthe­tetlen munkaterület kínálkozik Ázsiában. RÁDIÓMŰSOR VASÁRNAP. PRÁGA: 9.00 Templomi zene Pozsonyból. 11.00 Matiné. 18.00 Német előadás. 18.30 Sporthí­rek. 19.00 Fuvószene 20.00 Az ártatlan Borbála, Nedbal operettje. 22.20 Katonazene. — POZSONY: 9.00 Zenés mise. 10.30 A Szlovák Színház szimfo­nikus zenekara 16.30 Szalon kvartett 19.00 Fuvós­zene. 22.30 Katonazeire Prágából. — KASSA: 9.00 Istentisztelet a Dómból. 18.45 A szlovák-trió. hang­versenye. — BRÜNN: 9.00 Templomi zene. 16.30 Hangverseny. 18.00 Német dalest. 19.00 Férfi-kar, szórakoztató est. 20.00-tól prágai műsor. — BU­DAPEST: 9.00 Újsághírek, Kozmetika. 10.00 Egy­házi zene és szentbeszéd az Egyetem-téri temp­lomból. 11.15 Evangélikus istentisztelet a Vár- templomból. 12.20 Időjelzés, időjárás, 12.30 Szim­fonikus zenekari hangverseny ITnger Ernő kar­nagy vezetésével. 15.30 A földmivelésiigyi minisz­térium rádióelőadás sorozata 17.00 Pauliny Béla mesédéiülánja. 18.10 Sporteredmények. 18.30 Zá- gony István és Török Rezső három egyfelvoná- sosa a Stúdióból. 19.40 Krúdy Gyula felolvasása. 20.20 Liszt-est. Zenekari hangverseny (Th.omán István, Thomán Mária ős Somló József közremű­ködésével.) 21.50 Sport és lóversenyeredmények utána a Spolarits-kávéházból Barcsi Peti cigány­zenekarának hangversenye. — BÉCS: 10.30 Orgo­naelőadás. 11.00, 16.00 Hangverseny. 18.55 Szer­zői est. 25.05 A szerelmi sziget. Weinberger Oh. operettje. — ZÜRICH: 11.00, 12.30, 16.00 Hang­versenyek. 20.00 Sohubert-ést. — BERLIN: 21.00 Franz Schubert-est. 24.30 Tánczene. — STUTT­GART: 15.30 Szórakoztató zene. 19.30 Faust. — LEIPZIG: 19.30 A pillangó kisasszony, Puccini operája. BRESLAU: 20.15 Felhívás a táncra. — MÜNCHEN: 20.00 Marién grófnő, Kálmán ope­rettje. — LANGENBERG: 20.00 A bűvös yadász. Weber operája. — KÖNIGSBERG és FRANKFURT 21.00 Szórakoztató zene. — RÓMA: 20.45 Szimfoni­kus hangverseny. — MILÁNÓ: 20.50 Operaelőa­dás. --- NÁPOLY: 20.50 Operazene. - ZÁGRÁB: 17.00 Ténczene. 20.00 Operaelőadás a nemzeti színházból. - K A TTOWITZ és KRAKÓ: 15.15, 18.00 és 20.30 Uaiigver enyek. 22.30 Kávéházi zene. LONDON: 22.05 Zenekari est. 23.30 Epi­lógus.

Next

/
Oldalképek
Tartalom