Prágai Magyar Hirlap, 1928. október (7. évfolyam, 225-249 / 1852-1876. szám)

1928-10-20 / 240. (1867.) szám

1

1928október 20, wwnfai

m

bestéd® ásAassziíktifi példája annak, hogy hogyan tehet egy érdekes témát unalmassá

tenni és klasszikus példája annak, hogy mi az az úgynevezett Selbstüberhebung. A külügyminiszter ur csodálatos szerepet tölt be abbén az országban: a kormánynak a 'tagja, de nem felelős miniszter; olyan politikai pártnak a tagja, amely a kormányzattal, ellentétben áll, de hát ez csak szépséghiba.

De bizonyos az, hogy a külügyminiszter urnák egész koncepciója ártalmára van ennek a köztársaságnak, mert ő elfelejt kettőt: elfelejti azt, hogy Csehszlovákia nem nagyhatalom, s az aezopusí mese örökérvényű: inops potentem dum vult imitare, periit! ~ de elfelejti azt is, hogy Csehszlovákia nem balkánállam, hanem Csehszlovákiát minden idegszála Európa közepéhez'csatolja. Európa közepén pedig olyan politikát követni, amely egyrészt a Balkánnal szövetkezik Európa ellen, másrészt tii- szúrásokkal a szomszédokkal való viszony elmérgesítését munkálja, ilyen politikát követni ellentétben áll a nagyhatalmak akaratával és az hasznos a köztársaságra aem lehet!

Itt alkarok rátérni arra, amit Csehszlovákia külügyminisztere hivatalos helyről a kisebbségekről kifejtett. Csehszlovákia külügyminiszterének, ha azt akarja, hogy szavának mindenütt súlya ‘legyem, első kötelessége, hogy a törvények alapján álljon. A létező

törvények Csehszlovákiában becikkeJyeaték a

1 saintgermami en Laye-ben kötött nemzetközi szerződést, amelynek értelmében Csehszlovákia kötelezi magát az aláíró nagyhatalmakkal együtt, hogy a kisebbségi kérdéseket nemzetközi védelem alatt tartva, nem fogja más szellemben kezelhetni, mint ahogy azt a kisebbségi szerződések előírják. Ennek következtében

Benes miniszter urnák az az állítása, hogy a kisebbségi ügyek belügyek, lehet, hogy igaz bizonyos államokban, de azokban az államokban s így Csehszlovákiában, amelyek ratifikálták a nemzetközi szerződéseket és ott bizonyos obligé- kat vállaltak magukra, ott nem áll.

A kisebbségek ügye külügyi

És éppen az a tendencia, az a pszüché, amely ebben a benesi okoskodásban nyilvánul, ez az, aminek következtében bizalmatlanul nézi az egész világ Benes miniszter egész politikai szereplését és ez az a nézőpont, amely csodálatos véletlenség következtében engem, a harminc év óta egész ellentétes politikai felfogású politikust összehoz Kramár volt miniszterelnök ur felfogásával, hogy i gen is

káros ennek a köztársaságnak külügyi vezetése egy olyan politikus kezében, mint Benes külügyminiszter ur.

.....az 3$?a§pségt!f@ü résit nem veszünk"

Tíz

esztendős jubileumát üli a respublika. A jubileum alkalmából ünnepélyeket akarnak rendezni s ha az ünnepségek rendezői kezüket a szivükre teszik, vájjon ér- zik-e azt, hogy ennek az államnak minden lakosa együtt ünnepel-e? Nem azt értem itt, hogy fajok, amelyek le lettek verve, nem érezhetnek úgy, mint azok, akik a győzelem mámorában ringatóznak, de értem úgy, hogy a testvérfajok is úgy érzik-e magukat itt, mint ahogy azt szeretné a csehszlovák kormányzat elhitetni a világgal. Menjenek el és nézzenek Sziovenszkónak bércei felé, menjenek el és nézzenek a ruszinszkói völgyekbe, menjenek el és meg fosják látni, hogy a szlovák és ruszin nép lelkében forrong valami, s látni fogják azt hogy az ünnepségben részt nem vesznek az állampolgárok milliói, mert nem látják sem a nemzeti lélek szabadságának lehetőségét, s nem látják az állami erőkben a saját egyéni gazdasági fejlődésük garanciáját.

Tisztelt képviselőházi A tízesztendős jubileum alkalmával a mi pártunk nem akar ünneprontó lenni, mert az nem kenyerünk, de nem akar némán elmenni az alkalom előtt sem, hogy kifejezést ne adjon annak, hogy a mai kormányzati szellem mellett a szélső ellenzéki állásponton kell maradnia. Mert nem viselheti a felelősséget egy olyan államkormányzatban, amelyből hiányzik az, ami éltető levegője volt mindig az állampolgároknak: a szabadság!

Éppen ezért a köztársaság tízesztendős jubileuma alkalmával kijelentjük azt, hogy

miután nem látjuk sem közjogi, sem kuitu- ! rális, sem közigazgatási téren a Szlovenszkón és Ruszinszkóban levő őslakosság po- ! litikai érdekeinek megvédelmezését s nem \ látjuk a Szlovenszkón ég Ruszinszkóban jj levő őslakosság életét egyedül garantálható autonómiának csak a körvonalait sem, \ hanem látunk e helyett egy imperialista j kardcsöríetö, a militarizmus karjaiban levő i nagyhatalmi vágytól telitett antidemokrati- ! kus respublikát, ennek következtében az ! ünneplésben részt nem veszünk és a kormányzat létalapját képező budget-et meg nem szavazzuk!

Ravasz Viktor

a részletfizetés-autonómiáról

Ezután Rávetsz Viktor szlovák -néppárti J .képviselő szólalí fel, aki kjieáenü, hogy a \ szlovák néppárt minden áron fönn akarja j tartani a csehszlovák köztársaságot, épp ez-i ért a költségvetést elfogadja, jóllehet, ez nem mindenben elégíti ki Szlo veüszkó jkáváuságait. Ezután egy csomó panaszt sorol feL Elsősorban fölemlíti, hogy a pénzügyi hivatalnokok Szlovenszkón az adófizetőkkel durván bánnak, továbbá hogy nagyon kevés szlovákot alkalmaznak. a vasúti szolgálatban, igy például a pozsonyi msutdgazgalóságnál egyetlen szlovák sincs. A beruházások tekintetében is óriási hiányokat tapasztal. Kéletszlovenszkó Kö- zépsziovensakóvaJ egyáltalában nincs vasúttal összekötve.

A földreformot még mindig egy politikai párt befolyása alatí hajtják végre.

Ennek véget kei! már egyszer vetni. Ezután részletesen foglalkozik az autonómia kérdésével és kijelenti, hogy e közigazgatási reform csak részletfizetés volt as avlonámtára.

Meg vannak annak előnyei, hogy Szlovenszkő határait és az egységes Szlovéniákét elismerték, de a szlo vákok most politikád autonómiára is törekszenek, mert hiszen ezt a mai

szlovákok elődei is kérték a régi Magyarországtól és ettől a követeléstől nem fognak el- állani, hanem továbbra is követelik a pitts- burgi szerződés értelmében Szlovenszikó autonómiáját. Ma már Szlovenszkó teljesen meghízható. A szlovákok örömmel ünnepük a köztársaság tiz éves jubileumát abban a reményben, hogy a cseh testvérek megadják nekik azt, aani őket megilleti.

A ruszinok és az államjubileum

Keiből német nemzeti párti, üackenber- j get német szociáldemokrata képviselő beszéde után felszólalt Kártyák Iván, & ruszin földműves szövetség képviselője, aki beszédében felsorolta Ruszinszkó panaszait. Rámutatott arra, hogy a költségvetésből nem tűnik ki, hogy mennyi Ruszinszkó bevétele és kiadása, jóllehet a ruszin tanács már 1919-ben, ami- j kor Csehszlovákiához önként csatlakozott Ru- j szmszkó, követelte azt, hogy önálló pénzügyi j gazdálkodós folyjék Ruszinszkóban. Az autonó- I miát teljesen mellőzték, egyáltalán nem is beszélnek az autonómia bekövetkezéséről és folyton elhalasztják ennek a kérdésnek a megoldását. Előbb azt mondották, hogy nincsenek még véglegesen megállapítva a határok Ruszinszkó és Szlovenszkó, valamint Ru- szimszkő és Románia között, majd azzal indokolták meg az elhatározást, hogy még nem elég magas kulturális nívót képvisel a ruszin nép. Az 1927. évi zárszámadás adataiból kitűnik, hogy az állam Ruszinszkóban kimutat 243 millió korona kiadást és 152 millió korona bevételt, vagyis a deficit 91 millió korona. Ez azonban csak papíron van meg, mivel nem számítják be, hogy Ruszinszkóban mennyi volt a bevétel a dohányjövedékbol, postából és vasúiból, az állami üzemekből, valamint a monopóliumokból. Ha legkisebb összeget is vesszük fel ilyen óimén a bevételek közé. úgy ez már fedezhetné a deficitet. A sótermelés Ruszinszkóban évente 100—180 millió kg. és ezt intenzív munkával még növelni lehetne. Az állami erdők és földek racionális gazdálkodás mellett minimálisan ötvenmillió korona tiszta jövedelmet hoznak. A dohánytermelés jelenleg 1600 hektáron folyik és ezt fel lehetne emelni 3000 hektárra. Már 1600 hektár mellett is 90 miIHó korona a tiszta haszon.

A vámbevétel Ruszinszkóban 26 millió koronát tesz M. A fa, szőllő, gyümölcs^ bor kivitelével ugyancsak növelni lehetne a bevételeket, úgyhogy

nem deficittel végződne a ntézinszkói gcz- d-álkodás, hanem óriási plusszal.

Ezzel szembe® fény az, hogy Ruszinszkó köz- igazgatása a legdrágább az egész közigazgatás- •

bán. 1927-ben 42 millió korona volt a köz- igazgatás költsége, a hivatalnokok száma i 581, az áilamrendőreégi alkalmazottak száma 357, míg a csendőrség száma 837 volt A

| osendőrség és rendőrség kiadási tétele Ru- ! szinszkóban 226.512.000 koronára rúgott. Ruszinszkóban 621 lakosra esik egy csendőr.

Óriási többletkiadást jelent még az is, hogy a Csehországból Ruszinszkóba rendelt állami tisztviselők 150 százalékos ruszinszkói drágaság! pótlékot kapnak. Ez maga több mint három millió koronát tesz ki A pénzügyi admi- | nisztráció költsége is óriási. Egyenesen fényűzés egy vezérpénzügyigazgaióságot és öt ki- rendeltséget tartani egy ilyen kis országrészben.

A jövő évi költségvetésben ismét 45 millió korona deficitet mutatnak ki Rusztnszkóra vonatkozólag, amit a személyi kiadások redukálásával, valamint a 150 százalékos ruszinszkói drágasági pótlék beszüntetésével el lehetne tüntetni.

A békeszerződések és az alkofcmánytör- vény alapján az autonómiát Ruszinszkó belső közigazgatásában, az iskolai és egyházi ügyekben is már régen meg kellett volna valósítani. Ha ez az autonómia megvalósult volna, úgy a közigazgatás 42 millió koronába, az iskolai és kulturális ügyek 41 millió koronába, az egyházi ügyek 9 millió koronába, vagyis összesen 93 millió koronába kerülnének a Ruszinszkó autonómiájából folyó kiadások és ha ehhez hozzávesszük még a özeim kiadásait, ami ugyan még nem létezik, úgy valamivel több mint 100 millió korona volna Ruszinszkó büdzséje.

Követeli Ruszinszkó és Szlovenszkó határainak végleges megállapítását, mivel Sglwenszkéa még mindig 200.000 ruszin él, akik egyesülni akarnak * ruszin testvérekkel

és akiknek Szlovenszkón egyetlen elemi és polgári iskolájuk sincs, felekezeti iskoláikat pedig bezárták.

Kurtyák ezután a közigazgatás reformját ostorozza, amely a ruszinszkói kormányzó hatáskörét teljesen megszünteti és annak hatáskörét átruházza az országos elnökre. A centralizáció és a osehesités az egyetlen célÁ ICépes Mit

előfizetési dija Praha II., Panská 12. sz. ül. emelet címre küldendő

MINNEHAHA

(„KACAGÓ VÍZ")

mmm. irta: ehil mmnmm

(45)

— Még hogyha ott tanultam is: akkor is ez az Igazság — telelte Minehaha. — És te h -dód, hogy ez az igazság. Adj a mi embereinknek annyi whiskyt, amennyit meg akarnak inni és a vörös faj vége nincsen messze. Lássad, anyáin, mikor az iskolában voltam, ahova te és az apám vittetek engem és amikor öregebb lettem ...

— ... és keresztény — vetette közbe az anyja keserűségtől és szomorúságtól remegő hangon.

... és keresztény —• ismételte Mirrae- haba —, igen, anyám, éppen ez az .,. Gondolkozni kezdtem nemcsak a mi törzsünkről, hanem az egész indián fajról és annak jövőjéről. És beláttam, hogy nekünk elkülönítve kell maradnunk a fehérektől. Mert ha a vö- ~ös nép bármikor is a fehérek közé keveredett, az csak kárára vált.

— Ez az egyetlen okos szó, amit mondottál — szólott közbe az anyja. — Mit tanulhatunk a fehérektől? Csalásaikat? Ellopták a földjeinket, amelyeket. Déhány dollárért és sok whiskyért megvásároltak a falvak főnökeitől, akiknek semmiféle joguk sem volt ahhoz, hogy a törzs nevében szerződést kössenek. És nem volt igaza Tekumseknek és Esős Arcnak — nem a mostanira gondolok — hogy a fehéreknek, amikor holtan feküdtek a csatatéren, földet tömtek a szájukba, amiért életükben olyan telhetetlenek voltak? £e nem használnak-e ki még ma 1b minden alkalmat, hogy minket, szegény indiánokat megcsaljanak? Vásárolhatunk-e valamit az üzleteikben, hogy a pénzváltásnál ne csalnálak? Velem mkr ama tettetik meg. H&

• félét vásárolok, akkor tízszer teszem nekik I az asztalra a pénzt. Es ha vadászaink eladják ; nekik a bőröket, megadják-e valaha is az járat? És vájjon Álló Medve néhány nap előtt | nem fizetett-e rá tizenkét dollárt, arra a lóra,

I amelyet két ponniért becserélt, amikor másnap a ló megdöglött? Nem csaltak meg már ■minket eléggé? Nem hagyhatnának már békén bennünket, hogy ezután inkább egymást j csalják meg?

— Bizonyára azt is megteszik — mon- | dotta Minnehaha nevetve. — A fehérekkel i éppen úgy vagyunk, mint az indiánokkal:

vannak köztük jók is és rosszak is. S nekünk azért kell elkerülnünk őket, mert mindig csak a bűneiket vesszük át és sohasem az erényeiket.

— Bizonyára többet látunk a bűneikből, mint az erényeikből — jegyezte meg az anya.

— A vétket mindig könnyebb észrevenni, mint az erényt — felelte Minnehaha.. — De ne szakáié félbe, anyám, azt akartam elmondani, hogy gondolatom az iskolában mindig közietek volt És vasárnaponként, ami- j kor, szabad délutánokon, Konvinktusunk ter- rászán ültem és a tó kék tűkre fölött a napban ragyogó begyekre néztem, olyan szomorú lettem és úgy fájt a szivem, ha a mi indián népünk jövőjére gondoltam. És imádkoztam Istenhez, a keresztények Istenéhez, aki a vörös népnek is Istene, anyám, hogy közölje velem; mit tegyek, hogy megóvjam a romlástól és naggyá, szabaddá legyem törzsünket és az egész indián népet? A keresztények istene nem a védőszellemen keresztül beszélt, anyám, és nem álmok által. Ezt csak a mi prófétáink találták ki, akik ezáltal hatalomhoz akartak jutni.

—■ A keresztényeknek nincsenek prófétáik ?

— Voltak prófétáik a régi időkben.

— És amit mondottak, az igaz volt?

1 Ifi**'4

— Képzelem. Minden, amit mi mondunk, hazugság és amit a keresztények mondanak, az mind igaz.

— A keresztények prófétái olyan férfiak voltak, akiket Isten küldött. Közölte velük, hogy mit kell hirdetniük. S minden úgy történt, ahogy ők ezt előre megmondották. Ez azt mutatja, hogy igazi próféták voltak, S mellettük kik a mi prófétáink? Emlékszel, hogy Dead: Body mit mesélt nekünk Tékám- seh fivéréről, aki prófétának nevezte magát és orvosságot késni tett a törzse számára, amikor harcba indult? Még csak gyerek voltam akkor, de jól emlékszem, hogy Dead Body térdén ültem, mikor este a tűz pattogott s a hajamat simogatta és erről a hamis prófétáról beszélt Babbal töltött övét hordott a derekán és azt állította, hogy a hab a testéből nőtt ki s aki az övét megérinti, az sérthetetlen lesz: nem fogja se kard, se golyó. A megcsalt, hiszékeny indiánok sorra megérintették az övét, amikor lejött a begyről, ahol éppen „orvosságot cérnáit". Aztán elmentek a csatába. Mikor pedig eljött az este, a varjak és hollók károgva repültek át száz inog száz indián holtteste felett, aki hitt a prófétának ... Látod, esek a mi prófétáink, anyám! Próféták, akiket Barna Mennydörgés avat fel. És Barna Mennydörgés azt mondja, hogy nekem Esős Aw feleségének kell lennem, mert igy rendelte ezt neki álmában ... pedig csak azért haridja est, mert — így felel meg az Ő terveinek. Szeretném tűdni, hogy mit álmodott volna, ha Esős Arc nem adott volna neki annyi sok pénzt és whiskyt?!

Minnehaha anyja hallgatott, a leány pedig keserűen folytatta

— A keresztény isten nem álmok által érintkezik velünk. Imádkozunk hozzá s a gondolatok, amelyek ez után támadnak, tőle valók. Tlyen módon bőszéit velem is és azt mondta nekem, hogy térjek vissza népem-1 beZj tanítsam meg « keresztény hitre és *e-'

gitsem elő, hogy minden jő ösztöne kifejlődjék. Egyedül ezen áll az indián faj jövője. Ha elzárkózunk a reservationokban a fehérektől és megjavítjuk erkölcseinket, ahogyan azt a keresztény Isten fia tanította, akkor tekintélyes, életerős nép lehet belőlünk, mint amilyen régen, régen voltunk, mielőtt még az első fehér országunk területére lépett. A „fölemelkedés" a fehér fajhoz az indián nép végét jelentené, még akkor is, ha nem csupán a fehér nép söpredékével keveredhetnénk össze.

— Látod, anyám, ilyen gondolatokkal tértem én vissza a. reservationunkba — sóhajtotta Minnehaha. — Tudtam mit kívántok tőlem: hogy adjak főnököt törzsünknek. Nem gondoltam még arra, hogy valakinek a felesége legyek. De ez nem változtat a dolgon. Nem rólam volt szó, hanem törzsünk jövőjéről g én kész is voltam arra, hogy meghozzam ezt az áldozatot, ügy gondoltam, hogy találtok nekem olyan nemes lelkű embert, mint amilyen Tekumseh volt, vagy Dead Body. vagy pedig az apám. És előre elképzeltem, hogyan dolgozunk majd azon, hogy törzsünket fejlesszük és minden jóra neveljük.

— Képzelheted, anyám, hogyan hatott reám, amikor el akartátok venni a hitemet, amiből a vörös népnek semmi haszna nem lett volna s amidőn azt kívántátok, hogy 3 felesége legyek ennek az Esős Arcnak, aki részegee, rosszul bánik az első feleségével is ée mindent elkövet majd arra, hovy törzsünket a legmélyebb sülyedéslie és züllésbe taszítsa. S amidőn láttám, hogy még az anyám is Barna Mennydörgésre, erre az ármányos hazudozóra hallgat, akkor elveszítettem minden bátorságomat. Félni kezdtem és titokban itt hagytam falunkat Elveszítettem a hitemet hogy népünk még újra születhetik Oh, anyám, borzasztó dolog az, ha az ember elveszíti az olyan dologba vetett bitót, amelyet élete céljául tűzött ki!