Prágai Magyar Hirlap, 1928. október (7. évfolyam, 225-249 / 1852-1876. szám)

1928-10-19 / 239. (1866.) szám

1928 október 19, péntek. Romokban ált a városa Barangolás a régi Oroszország pusztuló fővárosában — A haldokló Szentpétervár — Tragikus emlékek a Néva part fán — Tanulmányai csenevész gyermekek és diítedező paloták között egy kihalt metropolisban A forradalom okozza az orosz la; vissza§e$lődését Szentpétervár, október hó. Nagy Péter cár haldokló fővárosában a szovjet egyik legnagyobb napilapjának mun- ■kalársa kisért felfedező körutamon és mond­hatom, kiváncsi, érdeklődéssel töltött el a gondolat, hogy ugyan mi mindent mutat meg majd nekem egy kommunista hírlapíró ebben a szerencsétlen városban, amely ma már csak árnyéka önmagának és ahol min­den palota és minden kő, minden emlékmű és maga a Néva is a múlt dicsőségéről be­szél. Szentpétervár, vagy amint most már évek óta hívják: „Leningrád", a földkerek­ség legnagyobb kiterjedésű városainak egyi­ke. A háború alatt, úgy mondják, több mint három millió ember élt ott a legnagyobb ké­nyelemben. Ma más a helyzet! A város egy- harmada teljesen kihalt, egyharmada ro­mokban hever és a fenmaradó részben alig egy millió ember lézeng. Tűnődve sétálok kísérőmmel egy hatal­mas vashídon át, mely valamikor II. Miklós cár nevét viselte, de ma egy jelentéktelen kommunista nevét hirdeti. Kísérőm felhívja figyelmemet egy négyszögletes kőépületre, amelynek hatalmas, szinte fenyegető kapuja fölött kis vaserkély nyúlik az utcára. Itt lakott Rasputin!... Később, amikor már a forradalom ára­data korbácsolt végig Oroszországon, világ- történelmi jelentőségű lett. a kis vaserkély, mert Lenin innen szónokolt a kommuniz­mus kitörésekor a néphez és a hídon hullot­tak el a vörös forradalom első áldozatai! Omladozó házak kqzött Szent Izsák szé­kesegyházának hatalmas kupolája nyúlik az ólmossziirke ég felhői felé. Körülötte belát­hatatlan tér, ahol valamikor a cár előtt vo­nultak végig diszmenetben a gárdaezredek. A tér másik oldalát kilométer hosszai épület zárja el, amelynek ablakait sűrű vasrács bo­rítja. A volt császári gárda egykori kaszár­nyája most üresen-áll és udvarának közepén iromba kőoszlop emelkedik, — az ismeret­len katona emlékműve. A kopár Newski Prospekt Végighaladunk a világhírű Newski Pro- spekten, ezen a nagyszerű sugárúton, amely káprázatos pompája, tündöklő palotasarai, áruházai és középületei, ötszögű fakockák­kal kirakott útteste és példátlan forgalma miatt emberöltőkön át a világvárosok legra­gyogóbb disze volt. Az áruházak és középü­letek ma is állanak még, de zárva vannak. A behunyt ablakszemekkel álmodó paloták­ban a szovjet tisztviselői laknak, akik élelmi szereket árulnak. A régi pompának és fény­nek sehol semmi nyoma! A Newski Prősnekt meghalt abban a pillanatban, amikor a fény­űzést száműzték Oroszországból. Annak elle­nére, hogy körülbelül nyolc esztendő telt el, a forradalom emlékei sehol sem olyan ijesz­tően szembeszökők, mint éppen . itt. A pusztulás képe szörnyű és leírhatat­lan ! Törött ablaktáblák mögött az elképzelhető legborzalmasabb nyomor vigyorgó álarca mered a járókelőre és ez a szörnyű nyomor égette rá a bélyegét a mai Lenin'grád lakói­ra is. Nem tudok szabadulni az érzéstől, hogy. a város lakossága, ezek a rossz arekjfe- jezésü, félénk, csenevész emberek minden­kiben ellenséget látnak maguk körül és ros­kadoznak egy zsarnoki uralom nyomása alatt. A pusztaiás fóvárosa Ez a kép üldöz engem mindenütt! Ott, ahol régen gyönyörű paloták állottak, most romhalmaz hever. Kísérőm szenvtelenül ma­gyarázza nekem, hogy a romok nem a forra­dalom emlékei, mert a paloták valamennyien az állam tulajdonát képezik. Miután azonban •Leningrád már évek óta nem Szovjetoroszor- szág fővárosa és a paloták karbantartása óriási összegeket emésztene fel, a szovjet­kormány a legnagyobb lelkinyugalommal hagyja egymásután összedőlni a palotákat, amelyek a kegyetlen orosz tél ideje alatt szinte egymásután tűnnek el a föld színéről. Szeptember tői május végéig havazik Szent­péterváron. Az óriáei hótömegek reárakoli­nak a roskatag palotákra, benyomják a tető­zetet, összelapitják az egyes emeleteket és a falak meginognak, — egy szempillantás és a gyönyörű palota rombadül. Alig fordul elő nap Szentpé tér váróit, hogy ne harsanná fel egyik vagy másik’ utcában egy mennydör­gésszerű robaj és ne szállna poroszlop az ég felé. Ismét Összedőlt egy ház, a romok né­hány járókelőt temetnek maguk alá és újra vége mindennek. Nincs utca, ahol legalább egy-két ilyen romhalmaz ne volna látható! Utam egy csatorna mellett vezet tovább. Kísérőm közli velem, hogy ezen a helyen öl­ték meg II. Sándor cárt a nihilisták. A múlt trakigus emlékei mindenütt kísértenek eb­ben a pusztuló városban és az újságíró most egy közeli templomhoz vezet, ahová annakide­jén vitték a haldokló uralkodót és amely ugyanaz a székesegyház, ahol őt annak ide­jén császárrá koronázta a nép. Az oltár lépcsőin még ma is látható egy sötétvörös várfalt, — II. Sándor cár vére, amelyet üivegharang alatt mint történelmi ereklyét ma is megőrzött a szovjet! Azzal a kérdéssel fordulok vezetőmhöz, hogy vájjon sok ilyen szomorú emléket, őriz-e még Szentpétervár ? Válaszul az újságíró megmutatja nekem a Péter Pál-erőd egyik mellékkapuját, ahonnan II. Miklós cárt. és családját vitték Szibériába. A szovjet embe­rei az urakodót és családját idehozták Car- skojeszeloból és az erőd egyik istállójába zár­ták őket. Kerenski kormányának lemondása után hanyatlott le végképp Oroszország csil­laga! Egy huiaírmíéíí nemzedék A főváros környékén, Szentpétervártól alig félórányira terül el Oarskojeszelo. A „Cár faluja", ma a gyermekek falujának nevezik és a gyönyörű hely ma fantasztikus népünne­pélyek színhelye, amelyet százával özönlenek el a gyermekek és felnőttek egyaránt. A saját szemeimmel láttam a csenevész, kiéhezett, el­hanyagolt gyermekeket, akik órákig bolyong­tak a farkasorditő hidegben a ködös délutá­non a park. ösvényein s azt kérdeztem ma­gamtól, hogy ugyan mire jó ezeket a szeren­csétlen gyermekeket ilyen hidegben kiker­getni Carskojeszeloba? Szovjetoroszország- ban, úgy látszik azt hiszik, hogy ilyen rend­szabályokkal sikerül megoldani a népegész­ségügyi problémákat. Mindenütt ugyanaz a vigasztalan kép. A vacogó gyermekek úgy to­longnak a tanítóik körül, mint a csibék a kot- lóstyuk mellett. Sápadt, sovány, beteges ki­nézésű gyermekek szegényes ruházatban, vé­kony és lyukas cipőkben botorkálnak a csa­takos utakon és ez a szomorú kép mélységes részvétet ébreszt bennem. Bizonyos, hogy ez a nemzedék nem lesz hosszuéletü és kétség­telen, hogy az orosz faj tragikus visszafejlődé­sét nagy részben a forradalom gyötrelmei idézték elő. A forradalom alatt ugyanis a gyermekek szenvedtek aránylag a legtöbbet. Többet szenvedtek a szerencsétlenek, mint a halomra lőtt áldozatok, vagy börtönben sínylődő foglyok és többet azoknál, akiket a szovjet száműzött Szibériába. Az orosz gyer­mekek csontig lesoványodott, nyomorult ár­nyékaik önmaguknak, akik viszamaradtak a fejlődésben .és bizonyára sohasem fognak megerősödni. Az éhség elsorvasztotta őket! A fáiadtan mosolygó öreg gyermekek úgy néz­nek ki, mint a hazajáró lelkek, vagy mint az élet csapásaitól sújtott aggastyánok. És vala­mennyien tüdő vészesek! Brockway teherautók, autóbuszok i legtökéletesebbek — Kérjen ajánlatokat MOTOR IMPORT, Bratlslava, Royko-u. 2/a. A cári család egyszerű Szovjetoroszország borzalmas zülöitsége egye­nesen elképzelhetetlen. Az ifjúság s a gyer­mekek egészsége sötét bűnöknek esik áldo­zatul. Az, aki nem töltött legalább egy napot az orosz utcákon és éttermekben, ezt so­hasem fogja megérteni. A nemibetegségek pusztítása határtalan. A múlt nyáron száz­számra küldték államköltségen vidékre a pro- letárgyermekeket, akik részben tüdővészesek, részben angolkórosok voltak. Amikor a sze­rencsétlenek újból visszatértek Leningrád- ba, kiderült, hogy a háromnegyedrészük vér- bajcs. Ezek a gyermekek 12—15 esztendősek voltak! Mindezek olyan tények, amelyeket M”ki igazolhat, aki Oroszországban járt a há­borút követő időkben. A világ leghatalmasabb birodalmának utolsó uralkodója nem kedvelte a pompát. II. Miklós cár az. egyszerűséget, a békés polgári otthont szerette. A téli palota arányaiban tul- hatalmas, Katalin cárnő palotája viszont titt- fényes volt a számára, ezért költözött át Car- skoje Seloba, ahol a szerény kis vadászház­ban lakott, amelyet annakidején I. Sándor cár parancsára épített egy Guaranghi nevű olasz mérnök. Sándor cár itt egy nagyszerű falusi vadászlakot. tervezett, amelyet II, Miklós épít­tetett át egyszerű falusi kúriává. Oroszország utolsó uralkodójának orsaáglása alatt a gyö­nyörű palotákat csak a- nagyritkán előforduló fogadtatások céljaira használták. A cár vidéki otthonában egyszerű bútorok, olcsó olajnyo- rnatok és fényképek képezték a berendezést, a folyosókban és a szobák falain egy-két na­gyobb helyiség kivételével nincsenek tapé­ták és a falakat ehelyett szarvas- vagy dám­vad-agancsok és számtalan apró színes fatá­nyér boritja, amelyet a muzsikok adtak az atyuskának, amikor kenyeret és sőt kínáltak neki, ha betért hozzájuk birodalmában tett hosszú utazásain. A nagyhercegnők és a cárevics szobái * II •ffi w prAga II., II Vodiiková u tMíagysrorU ui berendezéssel alatt a cári pár a földszinten lakott. A szobák olyan egyszerűek, hogy a látogató az első pil­lanatban egy jobbmódu munkáscsalád ottho­nában képzeli magát. Egyes szobákban még gyalulatlan fatörzsekből összerótt, durván ös­szetákolt székek és lócák is találhatók. A nagyhercegnők kettőn foglaltak el egy szobát, A cárevics egyedül lakott. A boldogtalan cári család otthonát egy megmagyarázhatatlan kényszer hatása alatt pontosan olyan állapotban őrizte meg a szov­jet, mint ahogyan az az uralkodó család éle­tében volt. A látogatók számára ez most meg­rendítő látvány. A cári család gyermekei egyedül étkez­tek és úgy mondják, hogy a cár, ha néha meg is látogatta gyermekeit az ebéd ideje alatt, sohasem foglalt helyet. A kis ebédlő­szobában ma is ott áll a téri tett asztal, a félig üres kávéscsészékkel, egy kis- tányér pirított kenyérrel és az összetolt csészékkel. A cár lakosztálya A földszinten volt elhelyezve a cár lak­osztálya. II. Miklós három szobát lakott, me­lyek azonban rendkivül Ízléstelen bútorok­kal vannak berendezve. A szobák berende­zési tárgyai legalább húszféle, különféle stí­lusú bútordarabok, amelyek kivétel nélkül a legközönségesebb anyagból készültek és a leggyatrább módon vannak előállítva. Az első szobában kihallgatásokat adott a cár, a má­sodikban fogadta a külföldi diplomatákat, a harmadikban pedig, amely dolgozószobának van berendezve, a kormány tagjaival tanács­kozott. A dolgozószobából nyílik a fürdő­szoba, amelynek közepén négyszögletes, földbe süllyesztett kőmedence áll. A fürdő­szoba másik ajtaja vezet a cári pár közös há­lószobájába. A felbontott ágyon még most is ott bever egy összegyűrt csipkehálóing és egy zsebkendő. A szerencsétlen cárné úgy látszik éppen akkor kelt fel, amikor el kel­lett indulnia utolsó útjára. Az uralkodó pár hálószobájából kicsiny, sötét, kamraszerü helyiség nyílik, amelynek falait a sző szoros értelmébeu teljesen elbontják a szentképek. Nagyon sok szentkép található a hálószoba falain is, mert itt végezte egykor áhitntosko- dását Alexandra Feodorovna cárné. Miklós cár dolgozószobájának íróasztalán halom­számra hevernek a levelek, amelyek a vi- lágfljábom idejéből vannak keltezve és ame­lyek közül már igen sokat nem is bontott fel a boldogtalan uralkodó. Nagyon sok könyv és folyóirat hever szerteszét, közöttük Bro- glie „Királyok titkai" című regénye, amely­nek 164. oldalán könyvjelző van. A hálószobából nyílik a házikápolna is, ahol minden reggel szentmisét mondatott á cári salad. Az uralkodó pár számára ki­csiny, piros bársony térdeplő áll az oltár előtt, az egyszerű faoltárról pedig három miseruha függ alá, amelyek hosszú uszályai a kápolna faláig érnek. A miseruhák a két* cárnő gyönyörű ajándékai. Mária Feodorov­na anyacárné ajándéka a bíborvörös, ezüsttel és gyémántokkal kirakott koronázási dísz­ruha, Alexandra Feodorovna cárné pedig szinarannyal himzett fehér selyem menyasz- szonyi ruháját és bíborral szőtt hermelin pa­lástját ajándékozta a kegyhelynek. A palást uszálya oly hatalmas és oly nehéz, hogy azt annakidején húsz apród vitte az uralkodónő után. A szerencsétlen cárné rendkivül vallá­sos volt és naponta órákat töltött imába me­rülve az oltár előtt. Az elhagyott játékszerek Alexej cárevics lakosztálya szintén há­rom egymásba nyíló helyiségből állt. Játék-, háló- és tanulószobából, melyekben ma is ott találhatók a játékszerek, — a parkban összeszedett kövek, ólomkatonák, apró hadi­hajók, egy félig összetörött kis autó, egy nagy hintaló, épitőszekrónyek és játékmac­kók. Szomorú kép! A padlón valóságos kis tengeri ütközet apró figurái vannak szét­szórva és úgy látszik, hogy a kis trónörökös legnagyobb öröme lehetett felsorakoztatni az apró hadihajókat, amelyek azután pará­nyi kerekeken robogtak idestova a szobá­ban. Az elhagyott játékszerek utolsó mara­dékai most egy ékalakban felsorakoztatott páncélos cirkáló hajórajf ábrázolnak, amely­nek az volt a célja, hogy áttörjön a torpedó­rombolók és dreadnoughtok sorfalán. A hadi- terv igen jó. A torpedók egyrésze ugyan még a dobozban hever és a kis tengernagy akkor csak hármat vett elő, amelyek elhe-" iyezéséből látható, hogy terve szerint be akarta velük keríteni a cirkálókat. Könnyen észrevehető, hogy a játékban a cár keze se­gít L fiának, de a kis flotiatüntetéenek hir- telenül véget vetett a kegyetlen valóság. A kis tengernagyot elhívták, — elszóli- totta őt a halál játékai közül, magát a játékot pedig már akkor megnyerte — Lenin! A trónörökös szobájában ezenkívül nagy I szekrények is állanak, amelyekben egymás | mellett sorakoznak az összes kis ezredesi egyenruhák, amelyek valameenyien Alexej cárevics tulajdonai voltak. Az összes apró felszerelések, az arany-zsinórok és ragyogó vállpántok, ezüst sisakok, csákpk és arany­bojtos kardok csendesen függnek a fogasokon és várnak valakire, — aki. nem tér vissza.... Az emlékek erősebbek a jelennél í Kétségtelen, hogy a. forradalmárok súlyos hibát követtek el, amikor nem távolították el Alexandra cárné csipkehálóingét, zseb­kendőjét és a félbemaradt reggeli szomorú maradványait a cári lakosztályból. De a leg­nagyobb ostobaság kétségtelenül az volt ré­szükről, hogy ott hagyták a trónörökös vala­mennyi egyenruháját, mert az a szomorú kép, amely itt fogadja a látogatót, eltörölhetett©!! emléket vés a leikébe! Szivettépoen szomorú látvány az egyik kis nagyhercegnő ágyában egy félig felöltöz­tetett baba, amelynek ruhái gondtalanul szét­szórva hevernek a szobában. Nincs ember, aki ne keresné fel a lakosztályt, pedig ilyenek so­kan vannak Szovjetoroszországban — és aki­nek a szive ne szorulna össze a mélységes részvéttől, amely engem is betöltött, amikor szótlanul végighaladtam a cári család utolsó emlékei között. És amikor távoztam Carskoje Seloből — elfelejtettem elbúcsúzni a kísérőmtől. A- G. QuattrinL Kabaréit — Restaurant LUCERNA Igazgató: Rolf Wagner m&sor! Ilelépüdil Ui 6.— Kczűélc 9 Arakor 2 zenekar

Next

/
Oldalképek
Tartalom