Prágai Magyar Hirlap, 1928. október (7. évfolyam, 225-249 / 1852-1876. szám)

1928-10-18 / 238. (1865.) szám

^I^GAI-MACíiAR-HlRIíAP 1928 október 19, c»flt8rt#fe. Mária Fedorowna ; a legtöbbéi szenvedett asszony Széljegyzetek egy martirétet margójára Kopenhdga, október. Mint röviden már jelentette a P. M. H. Kopenliágában nyolc­vanegyéves korában meghalt Mária Feodo- rowna orosz anyacárnő, III. Sándor cár öz­vegye, akiről Maurice Paleologue azt irta, hogy történelmi szerepet játszott Oroszország történetében. Maurice Paleologue nem oszto­gatja olyan könnyen a jelentőséges szerepe­ket és inkább értékén alul becsül valakit, mintsem értékén akárcsak a legkisebb fok­kal felül. Maria Feodorowna volt egyik leg­elszántabb harcosa a francia-orosz szövet­ségnek és ezért a gondolatért küzdött egész életében. Igaz, hogy befolyása csak add'g tar­tott, amíg az orosz udvarban nem jelentkezett valaki, aki még nagyobb befolyást tudott gya­korolni a cárra. Amíg nem jött el az orosz udvar mindenható szelleme. Amikor Raspu- Un vette kezébe a cári család sorsának inté­zéséi, Mária Feodorowna egészen elvesztette a befolyását és nem igen avatkazott már be nz orosz politika menetébe. Az év legnagyobb részét Dániában töltötte és Kopenhágában éhezte magá'. legjobban. Ott, ahol született és ahonnan elindult a szenvedések hosszú útjára. Mrit Mária Feodorowna annyit szenve­dett, mint talán csak egyetlen európai feje­delmi alak: I. Ferenc József, aki elvesztette a feleségét, a fiát és az utódját. Mária Feo- dorowua nagyon fiatalon elvesztette a fiát és később elvesztette az urát is. 1894-ben befe­jezte az életét III. Sándor cár, miután több merénylet egészen aláásta az idegrendszerét. * II. Sándor cárt a nyílt utcán ölte meg Ivvssakow bombája és III. Sándor cár uralko­dásának másnapján már az uj uralkodónak is hallania kellett a bomba robbanását és érez­nie kellett, hogy a nagy orosz császárság fejé­nek egyetlen percig sem biztos az élete. Borki mellett az anarchisták merényletet követtek el ellene és a vonat kisiklott. III. Sándor cár ettől a pillanattól fogva nem tudott megszaba­dulni & rossz sejtelmeitől. Ezek a sejtelmek nem váltak valóra, mert III. Sándor cár tü* dőbajiban fejezte be az életét. A trónon II. Miklós követte, aki egészen édesanyjának a befolyása alatt állott és végrehajtotta anyjá­nak a francia-orosz szövetségre vonatkozó terveit. Mária Feodorowna talán ebben az egy szövetségben talált valami örömet: úgy érezte, hogy a francia-orosz összetalálkozás végre megbosszulja Németországon Dánia régi sé­relmét, Schleswignek az elvételét. Az orosz forradalom kitörésekor egy an­gol hadihajó fedélzetén szökött meg Mlria Feodorowna a bolsevisták elől és még orosz földön hallhatta a hirt, hogy a szovjet meg­ölette II. Miklóst és családját. A meno-^os perceiben két leánya volt vele: Xénia nagy­hercegnő, Mihály nagyhercegnek, az oi isz trónkövetelőnek a felesége és Olga, aki egy nyugalmazott gárdatisztnek a felesége Kopen­hágában. Mária Feodorowna nem akarta el­hinni, hogy a cári családot meggyilkolták és mindig reménykedett abban, hogy egy p mégis kiderül majd a hírnek az alapt ga. Nem hitt a cári csa’ád r^-^-disában és nem akarta elismerni Anasztázia „rmgjuír- cegnőt" sem, aki egyszerre, mintha a föld alól bukkant volna elő, jelent meg és formáit igényt a cári családdal való rokonságra. Csen­desen töltötte életér''’’ m-’.-mU és .. m •él másképp, mint akármelyik dán polgár. Nemcsak a szenvedésekben, ebben is rokon volt I. Ferenc Józseffel. A halálos ágyánál ott állottak a cumbo landi hercegnő, a testvére h."­eeg, a bátyja. Ez a bátyja volt annak i\, m kiszemelve Bulgária királyának, de IX. Krisz­tián dán király nem engedte, hogy elfoglalja a trónt; azt mondotta: Nem akarom, hogy a fiaim egymás ellen háborút viseljenek. IX. Krisztián jól látta az eseményeket: Görögor­szág és Bulgária valóban háborút viseltek egymás ellen. Görögország királya pedig Dyörgy dán herceg volt, Waldemár testvére. * Az egyik kopenbágai vendéglőben a* a szokás, hogy minden asztalra odateszik a ven­dég nemzetiségének a lobogóját. Az egyik asztalon angol, a másikon francia lobogó áll. De sokkal érdekesebb zászlót te lehet látni. Az egyik asztalon az orosz cári lobogó hirde­ti, hegy orosz emigránsok foglalnak ott helyet, akik távol a hazájuktól itt élik le a napjai­kat. A másik asztalnál vörös lobogó található, mutatva, hogy az orosz szovjet valamelyik polgára fogyasztja ott a vacsoráját. A cári pol­gár ó« a szovjetpolgár között nincs is nagy kü­lönbség. A cári hölgyek és a szovjetből gyek egyaránt estélyi ruhában jelennek meg ilyen alkalmakkor és az egykori gárdatiszteknek, vagy a szovjethivatalnokoknak egyformán szmoking a viseletűk. Ebben a vendéglőben sokszor jelent meg Mária Feodorowna, aki ugy élt, mint akármelyik polgár és ebben a vendéglőben sokszor volt Ott esténként a szov­jet kopenhágai követe is. Furcsa látvány: az anyacárnő és a szovjetkövet De ez a látvány már nem fájt Mária Feodorownának, Aki annyit szenvedett, mint az orosz anyacárnő, annak már nem fájtak az ilyen dolgok sem. Sokkal nagyobb fájdalmak érték annál, mint Oroszország szovjetté való átalakulása. A fáj­dalmak néha annyira eltompitanak valakit, hogy egészen elveszti a fogékonyságát a kül­ső világ eseményei iránt. Az orosz anyacárnő is igy élte le a napjait Maurice Paleologue történelmi szerepet tulajdonit Mária Feodorownának és Mária Feodorowna drága áron vásárolta meg magá­nak ezt a történelmi szerepet Mária Feódo­rowna elmondhatta volna Büchner Danton ha­lálának a Danton-jával: Az élet nem éri meg a fáradságot, amennyibe a fen tartása kerül. TARTOTT, DE KEDVETLEN Irtat MÁRA ISÁNDOR Budapest, október. Nem lehet éppen azt mondani, hogy ezen az Őszön kimondottan rosszul mennek nálunk a dolgok; az egész nem megy éppen rosszul, inkább csak kedvetlen. Tartott, de kedvetlen. Más értelemben tartózkodó, de kedvetlen. Néha nem is érti jól az ember, önmaga is kedvetlen lesz s nem tudja egészen pontos- okát adni. Hiszen megy, mendegél itt lassan azért minden. Ezen az őszön, meg kell ko­pogni, a hidakról is kevesebben ugrálnak le, a gázcsapot is kevesebbem nyitják ki, a ban­károk se veszik minden csip-csup inzol vendé­ért a puskát a kezükbe, inkább leülik szépen, vagy szanáltatják magukat éle tv idő r finánc­maharadzsákkal. Ha az ember messzebbről nézi ezt az őszi magyar helyzetképet, ami a saját külön és végtelenül becses élete is, el­fogulatlanul meg kell állapítania, hogy az a kietlen érzés, mikor minden ember úszó jég­mezőn érezte magát ebben a városban, vala­hogy oszladozik már, az emberek a jégmező­be cseresznyémagokat ültettek mindenféle erőlködéssel, s most nem ugrálnak a vízbe, hanem guggolnak a csoda előtt és várják a termést. A szabóm, aki persze hitelre dolgo­zik, azt mondja, hogy nem lehet ezt megérte­ni kérem, az idén is hitelre dolgozik, de va­lami különös kedvetlenség van az urakban, hiába dolgozik nekik hitelre, nem rendelnek az urak. Sokkal kevesebbet rendelnek, mint tavaly. Sok ur, aki minden ősszel megren­delte a maga őszi kompleljét, nem rendelt az idén semmit, pedig állásban levő urak, kérem. Érthetetlen. Valahogy kedvetlenek. Egy ur, mondja a szabó, aki minden esztendő­ben kétszer szokott fizetni, most kevesebbet fizetett, mert azt mondta, hogy nagy volt a termés és nincs a búzának ára, nem tud any- nyit fizetni, mint máskor, mikor rossz volt a termés. Lehet ezt ésszel fölérni, kérem? — tűnődött a szabó. Csakugyan, nehéz ezt ésszel fölérni. Hiszen rendelnek azért, csak kedvet­lenek. Kedvetlenek, mert jő volt a termés és nincsen ára a búzának ... A kedves és nagy pesti vendéglős odaáll ebédközben az aszta­lomhoz s mechanikusan eóhajtoz. Az étkezés­ben is valami deprimálteág észlelhető e pil­lanatban, mondja rosszkedvűen. Hiszen megy az üzlet, tele, van, mint szíveskedem látni, minden asztalnál ülnek, de valahogy nem fogyasztanak ugy szivük szerint az emberek. Törzsvendégek, akiknek van szivük a gyom­rukhoz, e esztendeje még szívesem és odase- figyelve elköltötték egy tízest vacsorára, ma lassan választanak, hümmögve nézegetik az étlap jobboldalát, aztán körülményesen ren­delnek egy szép kis adagot, de egy szépet, s mindenesetre egy kicsit, nagyon szép legyen, mondja meg, hogy Breier urnák lesz. Nem schmutzigabbak az emberek, csak kedvet­lenebbek. Tavaly se ment rosszabbul, az két­ségtelen, de tavaly még több volt a kedvük. Talán még volt valami tartalékjuk tavaly, valami kevés dugeszük életkedvből és vitali­tásból, abból farsangoltak. Erre az őszre az a kevés dugesz vitalitás fogyott el. Az emberek nem jönnek disznótorra, hanem odahaza titokban vitaminos májat esznek, hogy vissza­térjen az életkedvük. Ez nagyon jó jel, hogy vitaminos májat esznek, mert tavaly ilyenkor még sztrychnint ettek é* gázt ittak hozzá. Kedvetlenek élni, az igaz, de kedvetlenek már, meg kell kopogni, meghalni is. Nem megy, hát nem megy... nézem az Kftlcsdnt bár- telek- és földtulajdonosoknak a siásalék kamat mellett folyósít Umrilr S. bankháza Bratislava, Ventur-utea 20. A csehszlovák osztílyttorsjáték födi uuitóhdye. ’ embereket magam körül, ahová megyek, a csendes és ennen díszükben meghagyott, de üres bankokat üres márványkupoláikkal, a bágyadt hivatalokat, a gesztust, amiivei az emberek a tárgyak után nyúlnak. A verkli forog, csak lassan és centrlpetálísan. A keres­kedő valahogy nem esküdözik és nem eóhajt, s főként nem forgatja a szemeit tébolyodot- tan, ha a tudatába villan, hogy igazában már régen inzolveas s nincs egy vörös garasa sem, hanem a vörös tarkóját dörzsöli unottan és bevallja, hogy kedvetlen a szezon. Mit csinál­jon? Nagy kríziseken, krachon és égzengésen könnyebb segíteni, mint az ilyen gazdasági ■spleenen, akinek van valamije, az nagy követ kötöz rá, beássa a földbe és ártatlan arccal reáül, mintha csak levegőzne. Ami már itt van és megvan, az megy és forog, recsegve és zihálva és nehezen, az emberek először vállat vonnak, ha látják egymást, s csak aztán köszönnek. Budapest volt valamikor vidám város, aztán volt szenvedő város, aztán volt kétségbeesett város. Most Budapest a. kedvet­len város. A „budapesti éjszaka" cimü világ­márka már régen elkallódott, de ezt még kibírjuk valahogy. Ami most fénytelen és színtelen és szürke s félteoiivaló, az a buda­pesti nappal # Hiszen a harisnyái elad itt is naponta egypár tucat harisnyát, a kávéházakban ül­nek fekete mellett, az irók piszmognak re­ménytelen kézirataikon s a kiadók piszmog­nak reménytelen kiadványaikon, a könyv­kereskedők is eladnak naponta néhány kötet diszkiadásí hazánk klasszikusaiból, állítólag Wallace is megy nálunk, hetilapocskák búj­nak elő színes ponyvafejükkel az aszfaltból, a színházak csereberélik azt a huszonnégy urat és hölgyet, akiknek magánéletére állítólag mindennél jobban kiváncsi a pesti közönség, a belügyből időnként letelefonálnak valami uj rendészeti tippet a főkapitányságra és vi­szont, határozottan nagy a rend mindenfelé, autó is szalad vagy kétezer s a Nemzeti mö­gött a közlekedési rendőr forgatja azt az ünnepélyes és fantasztikus seprőnyelet, ami a maga nemében páratlan találmány az egész világon, annál is inkább, mert én ellet nin­csen párja az egész világon ennek a seprő- nyél-szisztémának, a közlekedési rendőr mindenhol csak egy gombot nyom meg, mire csengők csengetnek és lámpák gyulladnak, — ez a szabadalom csak Pesten vált be, a seprőnyől. Az egész kép azt az illúziót kelti, hogy Hungary fővárosa teljes üzemben van. A művészet is virul, képet lehet már rész­letre is venni, havi húsztól föWelé. Nagy­kanizsán bejön az ellenzéki jelölt. A mozik négy előadást tartanak naponta. Csupa moz­galom, csupa pezsgés, csupa Üzem és villany­reklám. Csak, ami mögötte van, az kedvetlen. A cégfőnök, aki a biscuit-reklám mögött ül valahol egy bérház második emeletén egy csendes irodaszobában, az kedvetlen. Amíg a villanyreklám künn ragyog az ő nevével és gyártmányával, addig ő szívbajosán ül a csen­des szobában és a fejét fogja két kézzel és bámul maga elé kedvetlenül. Nem kell még holnap becsukni az egészet, arról szó sincs, nem kell éppé® mind a háromszáz embert kitenni az utcára, elég lesz egyelőre nyolc­vanat kitenni. Rendeleléeek is vannak, hatá­rozottan, csak ... valahogy nem megy igaziba az egész. A színházak reklámtáblái # a hu­szonnégy ur és hölgy esábfejének transz­parensei mögött igazgatói irodában csönde­den szívják a fogukat a gazdasági igazgatók, bukásról szó sincsen, csak tudja isten. Ugyan­azzal a fáradsággal és költséggel, amibe az kerül, amit adnak, lehetne elsőrendűi és leg- elsőrendüt is adni, de nem érdemes, mert a publikum kedvetlen, * csendesen elfogyaszt­ja azt is, amit kap. A kínálat lefokozza a maga temperamentumát « kereslet ménsaegény Az elhunyt Mária Feodorowna anyacárnő kedvére, jó lesz már igy is, nem érdemes fáradni. Maga a vevő mondja néha: jó less már igy is, csak tessék hagyni. Sehol a vilá­gon nincsen az utcán futkosó autók mögött annyi kifizetetlen tizen nyolchónapos váltó, megóvatolva, átírva, bekebelezve, ke reszt ül- ragasztva, mint a pesti autóforgalom mögött. Máshol az autóvétel egyszerű ügylet, itt egy normál, rendes, becsületes autóeladás beillik érettségi tételnek a kereskedelmi iskolában, annyi mögötte a kamat, a váltó, a százalék, a kamatos kamat s perköltség. Vesznek azért autót is, csak persze megunják a kocsit, mire kifizetik. Megunja az ember azt a sok számolást tizennyolc ■hónapig. TF Igazi ősz ez a huszonnyoícas pesti ősz, olyan csend van benne, mint egy színes, öreg erdőben, ami drukkolva néz a tavasz elé, mert nem bízik már a maga erejében. Már nem üvöltenek és nem ugrálnak az em­berek a vízbe, kevesebben őrülnek belé. Csendesek és melanchölikusak. Jele van an­nak, hogy azon a psychikai krízisen, ami itt tébolydába és Dunába kergette néhány éven át az embereket, túlesett a váro^ nyűgöd- tabb, de ez a kimerültség nyugalma. Az em­berek olyan arccal ülnek az üzletükben, mint egy szanatóriumi szobában. Nem veszedel­mesek, bicekát, fegyvert nyugodtan náluk lehet hagyni, ön- és közveszélyről ező sincsen többé. Valami szelíd életphobia ez, amivel sokáig el lehet élni. Nem dobják el az életet, csak nem törődnek vele. Ebédre kis adagot rendelnek. Most fokozott & kedvetlenség, mert jő volt a termés és nincs ára a búzának. Talán jövőre. Addig azon a különös börzén, ahol az élet tempóját és értékeit cserélik, az irányzat határozottan tartott; csak kedvetlenül tar- tett. Unják tartani. RÁDIÓMŰSOR PÉNTEK PRÁGA: 11.15 Gramofon. 12.30, 16.30. 19.00 és 22.20 Hangverseny. 20.00 .A herceg, Dvorák szín- játéka. — POZSONY: 16 30 Hangverseny. 17.50 A kulcs, Avercsenko vigjátéka. 18.20 Szlovák nyelv­lecke magyarok számára. 19.00 Prágai műsor. — KASSA: 18.45 Szólistahangverseny. 19.00 Harang­szó a Dómból. — BRÜNN: 12.30, 19.00 Hangver­seny. 17.30 Német előadás. 20.00 Prágai műsor. — BUDAPEST: 11.45, 13.00, 15.00, 16.45 és 22.00 Hírek. 17.00 Zehery Lajos dr. előadása ..A Vul'iua és bűnözés". 17.30 Jazzband. 1S.30 A Magyar Rá- dióűjság félórája. 19.00 Az örök jég vi’ága, Mas- sányi Ernő előadása. 19.35 Várady Aladár dalai, előadják Komlóssy Emma és Szedő Miklós dr. Bura Sándor cigányzenekaránnk kísérete mellett. 20.50 Balassa Imre iró előadása" ..A Teleki házban utolsót lobban a gyertya..." 21.15 Molnár Alice hegedümüvésznő hangversenye Zon^rán Polgár Tibor kiséri. 22.20 Az . Ostende kávéház szalon- zenekarának hangversenye. — BÉCS: 11.00, 16 00 Hangverseny. 19.30 A Rose-kvarteít hangversenye. 22.30 Tánczene. — ZÜRICH: 15.00. 16.00 17-15 Hangverseny. 20.00 Maurice Eisenberg esel'ó- hangversenve. 21.00 Lortzing és .1. Strauss művei­ből. — BERLIN: 19.30 Don Carlos. opera. — STUTTGART: 16.00 és 20.00 Hangversenyek. — LEIPZIG: 20.00 Klasszikus szimfónikus hangver­seny. — 22.15 Tánczene. — HAMBURG: 21 C0 Hegedühangverseny. — FRANKFURT: 20.00 ^zira- fónlkus bangveresny. — RÓMA: 20.45 Zenekari hangverseny. — MILÁNÓ: 20.50 SzimMnlkus hangverseny. 20.50 Manón Lescaut. Puccini ope­rája. — ZÁGRÁB: 20 35 Schubert-est. 22.00 Kö»iy- nyü zene. — KRAKÓ és KATTOWITZ: 16.00 Gramofon. 18.00 és 20.15 Hangverseny Varsóból. Üzlethelyiségek Pozsony varos szivében a Lör nckapu-utc.-íban a vásárcsarnokkal összefüggő „Cet'tra pa^sa e“ földszintjén és I. cme'ctén c'ivegvczhctök. Brat's'nvs, Póstafiók 220. A magyar Inteinpen* 17JtWAO IfXi c!p nélKüifizheleilen |Vt50^S r Cl barátja a miijiiiiiBiiHiiii«iiiiHiHiniiiiniiniiniöuu«of

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom